Sajnos az egyházi és politikai élet, súlyos válságba sodorta népünket és vallásunkat, amely idegen nemzetünktől. Ehhez kapcsolódott még az politikai rend amely befolyást gyakorol igaz történelmünkre. Az igazi vallás megfogyatkozott; az ember életadó táplálékot keres, de a papok rendszerint csak követ adnak neki. Ezért Istennek ismét el kell küldenie igaz prófétáját az emberek közé, hogy visszaállítsa az igazi vallásosságot, és fölrázza az embereket anyagias tompultságukból.
Szerintem ezt ők is tudják, de nem merik kimondani. Egzisztenciális, politikai, stb. okok miatt. Sajnos nemzedékről nemzedékre öröklődik, s a megélhetési bagázs nem is fog rajta változtatni. :-((
Úgy gondolom, hogy a finnugrista MTA -nak le kéne számolni múltjával és megkezdeni a magyar nép őstörténetének valódi feltárását.
föl kéne írni az intézmény homlokzatára. Ezzel maradéktalanul egyetértek. A szomorú az, hogy több tízezer magyar ért még vele egyet, és amennyire én tudom, egyik sem síkhülye (na jó, én igen, hadd menjek elébe a gyalázkodásnak, de a többiek nem), a véleményü(n)k mégsem számít. Ezt kéne megváltoztatni végre.
A finnugor elmélet azon áll vagy bukik, ha felteszik azt a kérdést, hogy a honfoglalók elődei honnan, északi vagy déli területről vándoroltak-e a Kaukázus vidékére.
Egy X. századi germán krónika, mely a 955. évi augsburgi csatáról szól, a magyarokat egyszer "unger" és ötször "parthus' néven nevezi meg. I. Endre király; miután 1046-ban a pogány magyarok utolsó lázadását leverte, olyan tiltó rendelkezéseket s kiadott, mely így szólt: "Ne imádjuk erős parthuszok szent jeleseit".
Jerney János híres munkájának II. kötetében a parthuszok történetét és a parthusz-magyar szóegyezéseket is megadja.
Annak a parthusz nyelvű írott emlék szövegét a magyar nyelv segítségével Harmatta János fejtette meg, mely az Eufratesz melletti Mari város romjainak közelében, a Dura Europosz romjaiból került elő.
Ezek, és azok az adatok, amelyek az alább megnevezeti művekben találhatók meg (V I. Fox "Arcacidarum sive Regnum parthorum Historia" (Paris, 1727 C. E Richter 'Historischkritischer Versuch über die Arcaciden und Sassaniden Dinastié (Leipzig, 1804); R. Rawlinson "Parthia" (London, 1855) ), azt bizonyítják, hogy a honfoglalók elődei, a szabirok nem északi, hanem déli területről vándoroltak a Kaukázus vidékére.
Úgy gondolom, hogy a finnugrista MTA -nak le kéne számolni múltjával és megkezdeni a magyar nép őstörténetének valódi feltárását.
Marjalaki Kiss Lajos, Anonymus és a magyarság eredete.
"Azt bizonyítja, hogy a magyarság Magyarországnak őslakossága, illetve, hogy az országot Árpád honfoglalását már ezredévekkel megelőzőleg is magyarság lakta. Szerény véleményem szerint is, a magyarság őshazája Magyarország, azaz a Kárpátok medencéje, amelyben fajunk és nyelvünk kialakult, és ahol magas szellemi műveltsége volt már azon ősidőkben, amikor az árja népek még nem léteztek. Magyarországi eredeti ősnépünk, azaz az ősmagyarság legnagyobb része beláthatatlan időktől fogva békés földművelő nép volt, - aminthogy ma is az – és mindig magyarul beszélt, azaz helyesebben szólva: mai magyar nyelvünk ősalakját beszélte. E nép, vagy faj az ezredéveken át, időközönként számtalan rajt bocsátott ki magából, hol északra, hol keletre, hol délre és nyugatra, amely kivándorolt szakadékai kint néha nagy műveltségeket is alapítottak, (szumirok, pelazgok, etruszkok, stb.) majd hosszú idők folyamán nyelvileg, fajilag elváltoztak, átalakultak, más népek közé vegyültek, de mindenfelé olyan nyomokat hagytak maguk után, hogy ezeket a tudósok és kutatók a világ különböző részeiben észrevevén a magyarságot hol innen, hol onnan származottnak kellett, hogy gondolják. ...Teljesen megoldódik azonban a rejtély, ha a magyarság őshazájának magát Magyarországot tekintjük. Sőt, csak így fejthetjük meg azt is, hogy a magyarság szervesen illeszkedik bele a közép-európai kerekfejű, kis- vagy középtermetű fajba s hogy arcjellegében is a környező népektől, amelyek nagyrészt különben is csak elárjásodott fajrokonai, alig különbözik, valamint hogy nyelve, szókincse, népszokásai, népmeséi, viseletei is azokéval bár egyezőek, de sokkal őseredetibb jellegűek."
Akkor nézzük meg Wilhelm Rubruk útleírását a magyarokról az 1250 -es évekből!
Itt kiemeltem a magyarságra vonatkozó részeket!!!!!!
Willelmus Rubruk, Willem van Ruysbroeck, Guillaume de Rubrouck, William of Rubruck, Wilhelmus Rubruquis (szül. 1215. - megh. 1295 k.), francia ferences szerzetes; személyes élményeken alapuló mongóliai úti beszámolóját a legjobbnak tartják a középkori keresztény világjárók útleírásai közül. Kortársa, Roger Bacon angol filozófus gyakran idézte Opus maius (Nagyobb mű) c. művének földrajzi fejezetében.
Tatárok őltözékükről és viseletükről tudja meg felséged, hogy Kínából és más keleti vidékekről, továbbá Perzsiából és egyéb déli tájakról jutnak el hozzájuk a selyemanyagok, arannyal átszőtt kelmék és pamutszövetek, melyekbe nyáron öltöznek. Oroszországból, Moksa [mordvin] – földről, Nagy – Bolgárországból, Baskíriából, azaz Nagy – Magyarországból és a kirgizektől – ez csupa erdő borította északi tartomány – és még sok más nekik hódoló, északi fekvésű országból szállítják a különféle értékes szőrméket, amilyeneket soha nem láttam a mi tájainkon; ezeket hordják télidőben. Télen legkevesebb két bundát csinálnak: az egyiknek befelé fordul a szőre a test felé, a másiknak kifelé a szélnek és hónak, ezek általában farkas – , róka – vagy majomprémből készülnek. Míg bent ülnek a házban, más, könnyebb szőrme van rajtuk. A szegényebbje kívülre kutya – vagy kecskebőrt visel.
XVIII. AZ OROSZOKRÓL, MAGYAROKRÓL, ALÁNOKRÓL ÉS A KASZPI – TENGERRŐL
4) Elértünk tehát az Etilhez, a legnagyobb folyóhoz. Mert négyszerte szélesebb a Szajnánál, és igen mély, az északi fekvésű Nagy – Bolgárországból folyik elő, délnek tart, s egy bizonyos tóba, illetve tengerfélébe ömlik, melyet manapság Sircan – tengernek mondanak valamely város után, mely perzsiai partján emelkedik. Isidorus azonban Kaszpi – tengernek nevezi. Tőle délre a Kaszpi – hegyeket, valamint Perzsiát találni, keletre a mulhidoknak, vagyis asszaszinoknak a Kaszpi – hegyekkel érintkező hegyeit, északra pedig azt a bizonyos pusztaságot, hol mostanság a tatárok járnak, korábban azonban a kanglinak mondott kunok laktak, és erről az oldalról fogadja magába az Etilt, mely nyáron úgy megárad, mint az egyiptomi Nílus. Tőle nyugatra vannak az alánok hegyei, a lezgek, továbbá a Vaskapu és a grúzok hegyei. (5) A tengert tehát három oldalról hegyek környékezik, északi partja pedig síkságra néz. Andreas fráter két oldalát bejárta, tudniillik a délit és a keletit, jómagam a másik kettőt, mégpedig az északit Batuhoz és Mengühöz menet, majd jövet ugyancsak ezt, a nyugatit meg akkor, amikor Batutól igyekeztem vissza Szíriába. Négy hónap alatt lehet körbejárni, és nem igaz, amit Isidorus mond, hogy az óceán egy öble, mert sehol sem érinti a tengert, hanem mindenfelől szárazföld övezi. (3) Végül néhány magyar keresett fel minket, akik valamikor klerikusok voltak; egyikük még sok mindent tudott énekelni emlékezetből, a többi magyar mintegy papjának tekintette, és őt szokta elhívni halottai temetéséhez. Egy másik a grammatikában elég alapos tudást szerzett volt, mert mindig megértette, amit írásban közöltünk vele, csak felelni nem tudott. Ők nagy vigaszt jelentettek számunkra, mivel hoztak kumiszt inni és olykor húst enni. Nagyon fájlaltam, hogy amikor valami könyvet kértek tőlünk, nem tudtunk adni, mert nem volt semmink a Biblián és a breviáriumon kívül. Akkor azt mondtam nekik: „Hozzatok papírt, és másolok nektek, amíg itt leszünk.” Ezt meg is tették. Én meg kiírtam mindkettőjüknek a Boldogságos Szűz hóráit és a halottak zsolozsmáit.
XXI. A JAJIK FOLYÓRÓL; KÜLÖNBÖZŐ VIDÉKEKRŐL ÉS NÉPEKRŐL (1) Miután az Etiltől kiindulva tizenkét napot mentünk, egy nagy folyóhoz értünk, melyet Jajiknak hívnak; északról jön a baskírok földjéről, s az említett tengerbe ömlik. A baskírok ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a magyarok; pásztorkodnak, városaik nincsenek; országuk nyugatról Nagy – Bolgárországgal érintkezik. Ettől a földtől kelet felé haladva az északi oldalon nem találni több várost, így Nagy – Bolgárország az utolsó tartomány, melynek városai vannak. (2) Innen, Baskíria tartományából jöttek a hunok, akiket később magyaroknak neveztek, s ezért hívják Nagy – Magyarországnak. Isidorus azt mondja róluk, hogy fürge lovaikkal áttörtek a falakon, melyeket Sándor állított a Kaukázus szirtjein a vad törzsek megfékezésére, úgyhogy Egyiptomig az egész területről nekik adóztak. Franciaországig is feldúltak minden országot, tehát nagyobb hatalomra tettek szert, mint manapság a tatárok. Velük együtt jöttek a blakok, bolgárok és vandálok. (3) Ugyanis ebből a Nagy – Bolgárországból jöttek azok a bolgárok, akik Konstantinápolyhoz közel, a Duna túlsó partján laknak. És a baskírok mellett vannak az illakok, ami ugyanannyi, mint blak, csak a tatárok nem tudják a b – t kiejteni, és tőlük jöttek azok, akik most Aszen földjén vannak. Tudniillik mind a kettőt illaknak hívják, ezeket is, meg amazokat is. (4) Az oroszok, lengyelek, csehek és szlavónok nyelve megegyezik a vandálokéval, mindezek a hunokkal tartottak, és most nagyobbrészt a tatárokkal tartanak, akiket távoli tájakról hozott elő Isten, hogy legyenek nép, mely nem nép és bolond nemzet, miként az Úr mondja: „Én azzal ingerlem őket – tudniillik azokat, akik nem követik az ő törvényeit – ,ami nem népem bolond nemzettel bosszantom őket.” Ez betűről betűre beteljesül azokon a népeken, amelyek nem követik Krisztus törvényét. (5) Amit a baskírok földjéről mondottam, a domonkos barátoktól tudom, akik a tatárok jövetele előtt utaztak oda. Azóta a szomszédos mohamedán bolgárok leigázták őket, és sokan közülük mohamedánná lettek. A többit a krónikákból lehet megtudni, mert bizonyos, hogy e Konstantinápolyon túli tartományok, melyeket most Bulgáriának, Blakiának, Szlavóniának neveznek, a görögök tartományai voltak; Magyarország Pannónia volt.
Anton Karl Fischer: Die Hunnen im schweizerischcen Eifischtale und ihre Nachkommen bis auf die heutige Zeit.
További szavak az eifischi nyelvjárásból:
pl. luo vagy lou ló helyett, idüo vagy ideő idő helyett, és bauta balta helyett, eüme, elme helyett).
Előfordul a mássalhangzók kihagyása is: ement = elment; fement = felment. A vizet viez-nek ejtik, szinte göcseji kiejtéssel. Sok ősi eredetű szavunk - például csap, csapni megegyezik az eifischi nyelvvel.
Rovásjelek, mint a lakók neveinek kezdőbetűi, összefüggésbe hozhatók az ősmagyar rovásírás jeleivel. Fischer hun-magyar ABC-jeleket közöl könyvében, majd felsorolja azokat a jeleket, amelyeket a Val d’Anniviersben talált és amelyek azonosak (hasonlóak) a közöltekkel. Ezen jelek megfelelnek azon családnevek kezdőbetűinek, amelyek magyar családnevekkel hozhatók kapcsolatba és amelyeket a családok nevük jelzéseként használtak ott. Bartha, Bond, Rua, Kálló, stb...
„...Az anniviersi völgy nyelve annyira különbözik a szomszéd völgyek nyelvétől, hogy e külön völgyek lakosai őket saját nyelvökön egyáltalán nem értik meg... Helységeik nevei, úgy, miként a nép nyelvén hangzanak, de magyar hangjegyekkel írva... Penszék, Viszój, Ajer, Grimencz, Prász, Major, Külmez, Luk... „Penszék, mint mondák a legrégibb helység, amelyet egyébiránt útjában legelébb, a völgy torkától mintegy másfél órányira ér az utas, egy igen emelkedett, az útnál sokkal magasabb hegyfokon fekszik úgy, hogy e magyar elnevezés: fenszék, sőt az is: benszék teljesen kifejezi a helység fekvésének jellemét. Tudjuk, hogy a székelyek máiglan szék-nek nevezik számos lakhelyeiket.
"Viszój, a főhelység a Navezsencz patak jobbpartján, míg Penszék a balon fekszik, egyik a másiktól mintegy félórányira. Grimencz vagy Gremencz, a völgy legtávolabbi, szintén nagyobb helysége, közel azon két hegygerinchez, melyek hegyes szögbe összefutva, érintkezési pontjukon, a Weisshornná emelkednek. Külmez, csak néhány házból álló kis tanya, melynek lakosai a meredek hegyháton földjeiket nem igen művelhetvén, baromtenyésztésből élnek, mert legelőjük, mezejök elég van. Ha valaki e szóban külmezőt, vagy kü-, kő-mezőt látna, ám én nem ellenzem. Luk, egy igen elrejtett, nehéz bejáratú völgyágyban fekvő helyecske, melyre neve, magyar értelemben teljesen ráillik. A völgyet környező hegyhátak nevei: Ponset; Sándolin; Tinyózsa; Ruaz; Tónó; Barnózsa; barna vagy fekete hegy, melynek tövében egykoron számos kenyérsütő kemencze állott, melynek most már csak némi romjai láthatók. Továbbá Náva; s ennek alján néhány házból álló tanya, melynek neve: Návaszék. További hegyhátak: Irek, Vujbe, Bendéle, Cziruk, Czászele stb. Patakok nevei: Navezsencz, Gugra. Legelők nevei: Tarampon, Labarma, Leszeitisz stb. További szavak: borra = boru, feja = fejős, vujku = kuvik, dorbade = dorbézolás stb. Családnevek: Savián, Kálló, Visszó stb. Mitológiai nevek: Gargantoa, Tupil, Ladonna, Kurtaczavas (a magyar csorvás), Follaton stb. Regéik, mondáik jobbára az embernek a természeti erőkkel folytatott harcára vonatkoznak. Szokás volt a halotti tor, amely Wallisban egyébként nem szokás”.
"Tudós történésznek" titulált magyar történészeinknek itt lenne a feladat, hogy megoldják végre a Svájci Hun völgy rejtélyét.
A magja mindig is itt volt, ezen a zárt szent helyen. KM. ;-( -----------------------
Ez így igaz! Én egyszerűen nem értem, hogy magyar "történészeink-nyelvészeink" miért nem keresik az összefüggéseket a svájci völgy lakóival, hiszen az ottani temetők biztosan segítséget nyújtanának eredetünk és nyelvünk megfejtésében. Sajnálatos az MTA hozzáállása ez ügyben.:((
Ebben az az érdekes, hogy elzárt helyen, egész mások azok a bizonyos változási sebességek. A basknak nincs is nyelvcsalád besorolása. A magyarnak bezzeg, mégha nem is igaz. A hipotetikus uráli, FU nyelv meg ugye a többi nyelv vizsgálatából beimportált kaloda. Ne is értsük csodálatos nyelvünket. A magja mindig is itt volt, ezen a zárt szent helyen. KM. ;-(
Az a tény, hogy a hun-avar nyelv mennyire összefügg a ma beszélt magyar nyelvvel, arra Bernard Savioz 1985 -ben írt könyvében kapunk magyarázatot. Gondolom már mindenki hallott a svájci hunokról akik valószínűleg a a 791-es avar-frank háborúskodás idején menekültek mai hazájukba. Vegyünk egy pár példát az ou -zós nyelvjárással kapcsolatban amit a svájci hunoknak tartott nép a mai napig megőrzött. Csak úgy mellékesen megemlíteném, hogy mind a mai napig ez a nyelvjárás megtalálható nálunk Szabolcs megyében.
Nézzük a szavakat:
boiouk = bujik
boulia = buja
bouguia = boglya
bougré = bögre
zalou = zsalu
bourlé = bírál
bouta = buta
four = fúr
gougnie = gúny
kiavoua = kavar
kourba = görbe
mouér = már
moulata = mulatni
noués = növés
valou = való
vouarasso = varázsló
youk = lyuk
outzo = utca
Ez a svájci néptöredék jól elzárt területen élt egészen napjainkig, sajnos senki nem vette a fáradságot, hogy nyelvükkel komolyabban foglalkozzanak magyar "nyelvészeink".
Mindenesetre aki esetleg nem ismerné KISZELY ISTVÁN írását az itt megtalálja.
Az aszú szőlő (csak ezt az itt kirobbant szö (tő) vetet is vegyük ám elő ugye) összeszáradt víztartalom fosztott, avagy fosztóképzős a(sz)...... osz ....... oszlop osztag. Aszaltatok már? Akkor tudjátok a magyar nyelvből mit kell tenni. Osztani. Igaz, vagy csak igéz?
Bocsi a többiektől, de kicsit lejjebb ástam. Sajnos nem tudom azt megmagyarázni tudomámos ismérvek mentén (hogy mindenki értse, ahogy a FUralizmust a többség, ami csak a bölcsbagoly várakban igaz, elfogadja, sőt szinte foggal körömmel védi), de nem is akarom. Pont ez a léyneg. A nyelv memóriafejlesztő embergyártó generációkon átívelő tudásgyáros mem óriás. és gondolkodni tanító isteni csoda. Na majd egyszer...... Talán.... ;-))
Én az ASZ-TAG szóból kihallom még az asz-ik, asz-al VC gyököt is. Mert szerintem az asztag, még mai értelemben is aszófélben, azaz természetes légszárítás alatt álló szálastakarmány.
Tehát az az 'a' az nem feltétlenül fosztóképző csak. Legfeljebb, ha mégmélyebbre ásnánk, de ott azért még nem tartunk. ;-)
'TAG-ba rakni, azaz fedésbe rakni pl. a deszkákat, olymódon, hogy a felső sor takarja az alatta levőket."
Ja, és lemaradt a lényeg: az igazi TAG-ba rakás szövet-szerűen történik, azaz a következő réteg mindig merőleges az alatta lévőre, ezáltal öntartóvá válik, ugyanakkor átjárja a szárító levegő is.
Itt megint sikerült nyakon csípni egy olyan fogalmi egyezést, ami évezredeken és ezer km-eken keresztül utazva, a mai napig megtalálható a nyelvekben.
στεγη - tető, fedett hely
στεγω - fed, védelmet nyújt
τεγος - tető
azaz TAK-ar, valóban, mint a TÓGA.
Még ma is használjuk a kifejezést: TAG-ba rakni, azaz fedésbe rakni pl. a deszkákat, olymódon, hogy a felső sor takarja az alatta levőket.
Ennek ellentéte a takaratlan tárolás.
Czu-Fo-ból:
"ASZTAG, (aszt-ag) fn. tt. asztag-ot. Szabad ég alatt, illetőleg szűrűn hosszukás vagy kerekdomboru halomba öszverakott gabonakévék."
FU szerint az ASZTAG szót mi vettük át a szlávoktól, annak ellenére, hogy a szlávok nem használják az "A" fosztóképzőt.
Aczél Józsefet (nem szó szerint) idézve: a szlávoktól átvett szót először egy ógörög szótár segítségével visszaalakítottuk helyes állapotába, majd úgy emeltük be nyelvünkbe.
Bamba birka ésszel nehéz lehet felfogni, de lásd kivel van dolgod, segítek. Hangutánzás nem csak az őskorban volt. Folyamatosan van a mai napig. Vagy talán ismerte az ős a kereplőt, a sípot, a dudát, a trombitát, vagy a (nagy)bőgőt, a dobogó dobot, a pengő pengét, a csilingelő csengőt? Talán azt sem a paleolitikumi ősember hallgatta, ahogy a gőzgép "csühh-csühh-csühh" hangot ad, amiből a csühög, majd ebből a 'csühös' (mozdony) alakult. A zakatolásról nem is beszélve. A hőbörgéssel viszont tisztában lehetett, amint a példád is mutatja.
"Három éven át szőtte apósának, Láertésznek a halotti leplet – amit nappal szövött, éjszaka lebontotta. Így odázta el a válaszadást az őt zaklató számos kérőnek. Erre utal a mondás: Úgy készül, mint Pénelopé vászna."
De még nincs vége, mert itt kezdődik az, amiről a tudomány hallani sem bír. A régi korok gondolkodás és kifejezés módjában megnyilvánuló többszörös, mélyebb értelmű összefüggések közlése azoknak, akiknek szól és akik értik. És ehhez olyan, nem önkényes jelalkotással létrejött, abszolút értelemmel bíró szavak használata, melyek valódi, minden időkre szóló egyetemes hősi eposszá emelik a látszólag egyszerű történetet...
Nem hülye, csak el van vetemedve. Bevasalták az örök finnugrista igazságokba. Mindenesete talán kitalálunk valahogy ebből, csak ugye, egyelőre még keveset tudunk a nyelv kialakulásának (kialakításának) alakulásának, működésének, változásainak alaptörvényszerűségeiről. Lépésről lépésre majd csak kijukadhatunk valahová. Igen ám de hová is!?
