Egyreszt az aikido a hema-s stilusokkal ellentetben nem igazan jol definialt sem celjaiban, sem kereteiben. Egy harcteri, parbaj vagy sport stilus sokkal kompaktabb valami.
Masreszt az sem mindegy, hogy valaki ugy kezdo-e, hogy 30 evig esetleg rokon harcmuveszeteket nyomott. Mert lehet, hogy megneznem valakinek a judojat, aki mondjuk Jigoro Kano jegyzetei es millio egyeb forras alapjan rekonstrualt valamit, ha van kozben valami birkozas vagy ju-jiutus alapja, es rendszeresen teszteli. Es konnyen lehet, hogy ez "hitelesebb" judo, mint amit most egy japan kozepiskolaban vagy az olimpiai csapatnak nyomnak.
Ha ezt nagyon piszkalod, akkor az un tradicionalis harcmuveszetek kozott is igen sokrol kerdeses, hogy milyen szinten azonos az eredetivel. Innentol meg akkor az is kerdeses, ki milyen szinten oriz meg lenyeget, ill 20 ev tavlatabol ugy emlekszik-e az "osi" tanitasra.
Egy atlagos japan "tradicionalis stilus" kb 20-30 evente osztodik mareknyi utodra. Aikidobol, karatebol nem tudom mi hasonlit a 60 evvel ezelotti allapotokra, de biztos nem sok. Arrol meg hogy hogy vo't vilaghaboru, esetleg szazadfordulo elott, minimalis harcmuvesz rendelkezik komoly ismeretekkel. Ennyit a megorzott osi tudasrol.
Kendoban pl. nem a vilagbajnok vagy a japan bajnok a legjobb vivo a vilagon. Kozel sem. A mestere szepen megveri, mint ahogy sok mas idosebb mester is. Ezek a fiatal csikok nagyon gyorsak, erosek, robbanekonyak, es remek allokepesseguk van. Ez egy jo alap ahhoz, hogy kesobb jo mesterre erjenek. Nem sikerul mindnek. Miert van ez? Szerinted nem fernek hozza minden letezo kendokonyvhoz? Minden letezo mesterhez? De igen, es de igen. Egy bizonyos szint folott nem lehet konyvbol vagy hasonlo kozepes szintu embertol tanulni. Az idosebb kendomesterek mind vivason keresztul tanitanak, nem pedig szoban, esetleg a palya mellol kiabalva. Naluk van a tudas, es nem irigyek atadni, csak nagyon kevesen kepesek atvenni. Japan bajnokok buknak zsinorban a 8. danos vizsgan. Minden lehetoseguk megvan, mivel profi kendosok, es megis.
Nem igazán értem, miért lenne alacsony szint az a csúcs, amit el lehet érni. Ha jól értem, te pontosan 0 darab vívókönyvet olvastál el, és fogalmad sincs, hogy mi van benne leírva. Innentől kezdve nem
értem, hogy miért nekem kellene győzködni téged arról, hogy mi van bennük leírva, és mi nincs. Ha megnyugtat: víváselméletileg meglepően sok dolog le van írva, amit a modern olimpiai vívásnál is
tanítanak. Az első mondatodban azt írod, hogy a technikákon túlmutató veleje jönne, akkor majd pótoljuk másból. Itt két probléma van: igen, a vívókönyvekben a technikákon túli dolgokról is írnak (irányítás, tempóelmélet, stb.). A másik, hogy szerinted itt az emberek valami plusz dolgokat belekevernek, mondjuk keleti sportágakból. Nem, nem kevernek bele. Tudom, hogy ezt a baranta miatt mondod, de meg kell nyugtassalak, a baranta NEM rekonstrukciós harcművészet, - már - nem is mondják, hogy az. De miért is kellene másból pótolni, főleg más rendszerek technikájából? Mondjuk a birkózó technikákat: ha valaki témáját tekintve középkori-reneszánsz rekonstrukcióval foglalkozik, akkor nagyon jó és hatékony birkózó rendszerek állnak a rendelkezésre abból a korból, talán már túl hatékonyak (és sérülésveszélyesek) is. Már vagy 1000x linkeltem Auerswaldot, ne kelljen újra. Ökölharcot? Mi a fenének? Ott vannak a fegyverek, ha közel kerül, akkor meg földbe lesz építve. Fegyverek esetén nincs szó ökölharcról, maximum csak a ninjás filmekben...
Mennyi minden van a dologban? Hat annyi, hogy idos mesterek beszamolnak arrol, mire jott ra, mit talalt meg, mit tanitott a mestere, stb. Nincs olyan, hogy tudod. Olyan ember pedig, aki sajat maga ra tud jonni MINDENRE, egy a milliobol, talan. De meg annal is kevesebb. Szep dolog a rekonstrukcio, tisztelet a sok munkanak, idonak es odaadasnak, de viszonylag alacsony szint a csucs, amit el lehet benne erni. Ahol mar a technikakon tulmutato veleje jonne a stilusnak, ott kifujt az egesz, nincs meg a tudas. Masbol potolod? Mibol? Segitsegul hivunk egy stilusidegen valamit? Osi birkozast judobol? Osi okolharcot kickboxbol? Osi vivast modern/keleti vivasbol? Az nem az lesz, emiatt odavag a rekonstrukcionak. A piramisepitest is lehet modern technologiaval (darukkal, helikopterekkel) rekonstrualni, de az rekonstrukcio? (Jo, en is olvastam egy uj elmeletet a kovek szallitasarol.)
Ezzel teljesen egyetértek, az oktatótól tanulás egy gyorsabb út. Amikor van. Rekonstrukciónál általában nincs.
Nem tudom, mit értesz arra, hogy "mennyi minden van a dologban, csak elfelejtődött". Kifejtenéd?
Harctéri tapasztalatok: az európai történelmi harcművészetek egy jó részét nem harctéren használták, hanem civilek, önvédelemből és sportból. A harctéri rendszerek úgy általában pont hogy nagyon egyszerűek voltak, mert se időd, se helyed nincs "vívni". Tartani kell a formációt, bírni a nyomást, és hallgatni a taktikusra. Ennyi a dolga a harctéren. Ha megnézzük a sokat hivatkozott Swordmen of
the British Empire könyvet, ott leírják, hogy mi volt harctéren. Vagy direkt támadás, vagy egy lépéses védés-visszatámadás. Ez megoldotta az esetek 99%-át.
Igen, de sokkal nagyobb esellyel jon ra tobb ember, ha az oktato tudja, es tudja tanitani is.
A vegevel egyetertek. Amig fejlodik, addig jo. De ha csak eros kezdo vagy kozephalado szintig van lehetosege fejlodni, az nem jo. Realisan nezve gondolom, latszik, mennyi minden benne lehet meg a dologban, csak hat elfelejtodott. Valos harcteri tapasztalatokat bekeidoben ujrafeltalalni pedig nem lehet.
Értem miről írsz, de szerintem nem egészen így működik a dolog. Az egyik nagy meglátásom az, hogy nincsenek titkok. Vannak bizonyos elvek, amik minden mozgásban ott vannak (biomechanika,
erőkarok és emelők, forgatónyomaték, stb.) Vannak bizonyos elméleti elvek, amik minden küzdelemben ott vannak (taktika, tempó elmélet, irányítás elmélete, stb.) Elég sok különböző rendszert tanulmányoztam a világ minden pontjáról, és arra jöttem rá, hogy ezeket az általános elvek minden rendszerben benne vannak, de az, hogy ezt az oktató, legyen akármilyen magas öves is,
ezt mennyire látja, érti, ez nagyon emberfüggő. Az, hogy a gyakorló ebből mit és mennyire lát, ért, és használ, megint gyakorló függő. Általában a mérnöki vonalon mozgó oktató és gyakorló az,
aki ezzel a témával foglalkozik, aki egyáltalán fel bírja fogni. Ez a gyakorlóknak elhanyagolható része. Ehhez kapcsolódóan, a tanár megpróbál valamit átadni, aztán vagy sikerül, vagy nem.
A technikát azt át lehet adni, jómunkásembert bármikor lehet képezni. Ők adják a tanulók 99%-át.
Van a maradék 1%, aki pedig képes arra, illetve igénye van arra, hogy utánanézzen a dolgoknak, kutasson, és megértse a dolgokat, és ezáltal egyfajta belső, nézőpontbeli váltás történjen. Ez nekem sokszor teljes más területről jött. (jó, én elég holisztikusan állok a dolgokhoz :)) Mindenesetre ezt a belső változást sokan úgy próbálják elérni, hogy jó sokat edzenek, aztán majd csak megtörténik. Kívülről hiába mondod el valakinek, mutatod meg, attól még nem lesz az "övé". Amikor internalizálja, akkor lesz az övé. Ha ez sikerül, akkor lesz az a minőségbeli váltás, ami célja lenne az egész harcművészetesdinek.
Az emberek, a gyakorlók 99%-nak NEM, ismétlem NEM ez a szintje.
Hogy visszatérjek az eredeti kérdésre: aikidóból a korai idők kb. pont ilyenek voltak. Aztán szépen fejlődtek, mert gyakoroltak. Aztán vagy rájött valaki, hogy mi az egész lényege, vagy nem. Hidd el, a többség nem.
Lesz-e egy rekonstrukcióval dolgozó olyan szinten, mint aki heti 5x edz olimpiai szinten? Nem. És? Amíg ő maga fejlődik, amíg jól érzi magát, amíg örömet leli az egészben, addig ez számára egy nagyon jó és pozitiv dolog.
"Hogy amit leírtak, az az-e, amit csináltak, no, az egy jó kérdés. "
Nekem egyre inkább az az érzésem (a tapasztalataim alapján) hogy igen. Mégpedig szinte jelentéktelennek tűnő apróságokon múlik a dolog, hogy összeálljon a nagyobb kép.
Jópár ilyen kis apróságnak (egy csuklótartás, egy csípőtartás) utánanéztem, és találtam anatómiai magyarázatot rá. Ergo a tudomány is odavezet az igazsághoz, akárcsak a tapasztalat.
Te aikidoztal regebben. Szerinted konyvekbol el lehet jutni komolyabb szintre? Akarmennyire is nagy mester irja le akarmilyen reszletesseggel? Nem hiszem. Ahhoz kell a gyakorlas a mesterrel, hogy az erzeteket, energiakat at tudja adni.
Kepzeld el, ket kezdo fog egy aikidokonyvet es gyakorol tiz evet. Mi lenne abbol? Aikido?
Ha rendesen megcsinálják a kutatást, akkor pont olyan lesz, mint amit a forrásokban leírnak. Hogy amit leírtak, az az-e, amit csináltak, no, az egy jó kérdés. Európai hm-eknél ez viszonylag "egyszerű", nagyon sok forrás van, amiket össze lehet hasonlítani. Ennyit az "olyanról"... hogy jó lesz-e? Hogy érted azt, hogy jó lesz-e?
Tulajdonképpen ez a tudományos módszer alkalmazása a HEMA-ra.
Adatokat gyűjtök (közben szépen dokumentálom a folymatot), leírok egy vívásrendszert (felfogható hipotézisként), következtetések (előrejelzések: "Ha ezt és ezt teszem egy adott ellenféllel szemben, akkor X%-ban győzni fogok") és végül tesztelem őket (verseny / párbaj / csatában stb). Aztán az egész ciklus újraindul.
Ezen érdemes lenne elgondolkodni azoknak, akik szerint csak személyes tanítás keretében képzelhető egy hiteles rendszer kialakulása és továbbélése.
Egyreszt ok, felrakok egy Firefoxot, csak azert hogy a Forumot olvassam, mert lassan mar orosz letoloto oldalak is emberbaratabbak, masreszt meg ennek van egy "in principle" oldala is.
Én a stylish firefox pluginnal letiltottam ezeket a reklámokat, aztán majd csak rájönnek, hogy nem kéne. Ha érdekel, hogyan kell, akkor felrakom valahova a leírást.
Ilyet legutóbb a Jakuzák c. csodálatos regényben olvastam (meg asszem hasonlót a Kard élén-ben Tótisztól), már leírva is éppen olyannak tűnt mint a videón.
Edes, aranyos, higgadt bacsi remek pedagogiai erzekkel megaldva. A tanitvanyai lathatoan imadjak es konnyes szemmel rajonganak erte. A video eleg regi, remelem, nem ezen az uton alakult az elete azota.
Megértem, én is így szoktam gondolni magánemberként. Ennek ellenére azonban a marketingesek bebizonyították: a reklámok hasznosak. Nem hittem nekik, de a tények meggyőztek: sok új vevő lett a hozzászólás-reklámok miatt. Míg az átlagember az oldalsó bannereket észre se veszi, a hozzászólásokat ill. a hozzászólások közé ékelt reklámokat (ez nem itt van, de máshol ilyen is van) viszont elolvassa.
Ha lesz majd saját cégem, én is így fogok reklámozni. (Itt én aki írom ezeket a szövegeket csak alkalmazott vagyok.) Működik tényleg.
Kösz egyébként a választ, az ilyen negatív reakciók is hasznosak.
Pedig nekem egyre jobban megjon a kedvem tole. Ahogy elnezem van olyan topik, ahova ket het alatt alig 16 reklamot sikerult bepotolni. Hat hol venne az ember gany proteineket, ha nem egy Bulgariaban regisztralt magyar weboldalon?
Mar tenyleg csak az hianyzik, de nagyon, hogy azok a hatalmas baszom popupokat az arcomba toljak, lehetoleg valami porno vagy FX reklammal.
Ha mindenki letiltja -> nincs konverzio, sneki nem fogja megvenni
Ha mindenki berag (nekem pl mareknyi csoportban jelent meg, orrszes helyen egy hetre abbamaradt a tarsalgas), akkor meg a felhasznalok huznak majd a celoba, es a marketinges azert nem fogja megvenni
Persze kiveve ha a marketinges hulye, de akkor meg a cege fog tonkremenni
Le kell tiltani a nicket es kesz, csak egy piros csik latszik belole. Az indexnek szerintem mindegy, mert penze van belole. A hirdeto marketingese pedig dolgozik vele, tehat penze van belole.
Erre talalta ki a Forum a "letiltott nicket". Kivancsi vagyok, hany olvaso elt ezzel a huszarvagassal.
Mondjuk en ahany topikot lattam, ott mind sikeresen megfagyasztotta a hangolatot par hetre egy ilyen hirdetes, ezert minimum kontraproduktivnak neveznem. Lehet, hogy majd az Indexel eszhez ternek, es ionreflektalnak.
Szerintem lehet, az mas kerdes, hogy mennyire tunik etikusnak a jobb oldali reklamcsik helyett a hozzaszolasok kozt hirdetni, meg ha mas szinu is... En tiltottam rogton, nem is latom mar.
Ez kegyetlen. Leszogezem, NEM KENDO!. Grandmaster Taejoon Lee a hwarang do kepviseloje. Egy leiras szerint a porgos kardvagas kifejlesztoje. Kendo-szeru cuccban vannak, de apro kulonbsegeket fel lehet fedezni: a hakama (nadrag) elter a japantol. A japan hakaman het hajtas van, a het erenyt szimbolizalando. A nagymesternek kevesebb van, talan kevesebb erennyel rendelkezik, esetleg kevesebb erenyt tart fontosnak. Vagy a varrono csak ilyet tudott. A tare, vagy combvedo is sokkal hosszabb es erosebb, mint amit a kendo hasznal. Mondjuk a kendoban ez nem talalati felulet, a hwarang doban talan az.
Muszaj mindenkinek leborulnia nagysaga elott. Eddig nem lattam kendost, aki rohoges nelkul vegig tudta volna nezni az alabbi bemutatot:
Egy video, Zenpo Shimabukuru, aki azt hiszem a Shoryn Seibukan alapitójának a fia, a stilus Chotoku Kyannal kapcsolódik fel az okinawai karate genealogiához.
Amiről Te beszélsz, az általában versenyeken történik.
Erről a fényképes mókáról - gyakorlatilag - semmit sem tudunk. Nagy valószínűséggel egy kellemes, kontrollált vívásról volt szó (+ egy adag veszélyérzetről), egymást régóta ismerő emberek között, sőt azt is el tudom képzelni, hogy a kora újkori Fechtschule-k hagyománya szerint csak lapjával lehetett támadni a fejtetőt. Nehezen elképzelhető, hogy a másik "lezúzása" lett volna a cél, mert akkor egy erősebb vágás eredményeként könnyen hullazsákban végezheti a másik...
Hát, engem pl egy-két vágott seb nem zavar, mert az beforr, és max olyan leszek tőle, mint Otto Skorzeny, de a rommá tört alkar/könyék már ráncolásra késztetné a homlokomat...
Sorra jönnek a visszajelzések, hogy a kezet ért federtalálat eltört/repesztett itt-ott-amott valamit, mindez védőfelszerelés mellett. Most képzeljük el ugyanezt arcra, védőfelszerelés nélkül. Nem vicces. Vívómaszk, és 500g-os gyakorlófegyver oké, ott azért nagyobb sérülés nem fog történni, de mensur felszerelés, amit direkt akadémiai víváshoz (és vívótechnikákhoz) találtak ki, nem egészen
Nagy valószínűséggel nem képzavar, hanem egy érdekes, új kezdeményezés: mensur szemüveg, feder, szabadabb mozgás, mint a mensura alatt. A konkrét szabályokat és az egésznek a pontos célját nem ismerem, de HEMA szempontból egy hasznos dolog lehet, főleg ha normálisan csinálják.
Ilyet a XIX. sz. vége felé egyes olasz vívóiskolák mesterei is műveltek: a tanulók évente egyszer kipróbálhatták, milyen érzés a szokásos védőfelszerelés nélkül (csak fejvéd és meztelen felsőtest) gyakorlófegyverrel (500-600 g) vívni. Megtanulták tisztelni az ellenfél kezében levő fegyvert, és az egész egy hasznos felkészítő gyakorlat volt egy tényleges kardpárbajhoz.
Korábban már láttam az AE honlápján, de egy teljesen más pdf volt a Mátyás dolgozata helyett.
Először írni akartam a honlapfelelősnek, meg a szerzőnek, de utána úgy voltam vele, hogy inkább türelmesen kivárom. Most végre el tudtam olvasni! Pontosabban csak átfutni. Pompás kis csemege.
Nagyon tetszik! Kimondottan érdekel a téma. Jó látni, hogy mindenfelé ismerősöket talál az ember...
A szabályrendszer lényege, hogy 1 menet 5 érintésből áll. Érintésnek számít a kard vs kard és a kard vs test.
Az nyeri a menetet, aki többet találja el az ellenfelet.
Dupla (egyidejű) találat esetén 1 érintést számolunk, találatot meg attól függően, hogy mi történt (A eltalálta B testét, B csak a karodot: 1-0 A-nak. A és B is testet ütött: 1 - 1)
Nem lattam meg eredetit, lehet, hogy az is muanyagbol van. Csak arra gondoltam, hogy az eredeti dizajnban ez egy nagymeretu kulcstarto, tehat a kulcs meg karika meg mittomenmi miatt latna egy detektor, ki kell raknod a zsebedbol es pletykak szerint egyebkent ez sem szeretik mindenhol. Ezert a LEGO tenyleg jo otletnek tunik. Es mindenki elismeri a hatekonysagat, aki mar lepett ra.. :)
Dehogynem hajlandók, folyamatosan megy. Behoznak, kitesznek, háttérbe szorítanak vagy elővesznek részeket igény és a kor szelleme szerint.
Legalábbis jobb helyeken.
Az általam gyakorolt Hung Kuen rettentő nagy változásokon ment át az utóbbi 200 évben (és még nem ért véget, ha véget ér, akkor a stílus meghal és használati szempontból kiüresedik, mint amivé a fegyveres gyakorlás vált a kungfuban, kivéve azokat az eszközöket amiket még az utóbbi időben is használtak.), nem olyan rég volt szerencsém egy "régi Hung Gar" gyakorlatot tanulni (ami annyit tesz, hogy Wong Feihong előtti. Ő a 19-20. század fordulóján működött), elég markánsan különbözik a maitól, pedig olyan rettentő sok idő nem telt el.
A mozdulatok, oktatási módszerek, stb. változnak, "csak" az alapelvek maradnak ugyanazok.
Amúgy én még nem hallottam úgy emlegetni az escrimát, mint leghatékonyabb ezmegaz. Alavetően ellenérzésem is van az ilyesmivel szemben, legalábbis ami "leghatékonyabb" "legjobbabb" akárminek hirdeti magát, ott valami gáz van.
Igen, minden rendszernek más és más a célja, pontosabban minden cél sajátos rendszert igényel.
Nekem közelharcra (önvédelemre) a legorúd jött be.
Műanyag, nem mutatja ki semmi (még a reptér sem) marokba fogva borzalmasan nagyot lehet vele kalapácsütéssel ütni anélkül, hogy sérülne a kezem, zsebben kényelmesen elfér.
A gumikés az egy viszonylag jó modellező eszköz arra, hogy ha valaki valóban meg akar szúrni/vágni, mit fog tenni. Amit a gumikés nem tud, az a sérülés, és a megállítóerő (vagy annak hiánya)
Ha nem erdekel, akkor miert nem machetta vagy lofegyver?
De most komolyan:
- kessel nehez dekazni a serulest, nincs olyan, hogy kicsit szursz, barmelyik mozdulatod lehet halalos
- egy 10-15 centis kesnek szerintem viszonylag korlatozott az elrettento ereje
- a hatotavolsagod nem sokkal nagyobb, mint a sima pusztakezes varazslase: baseball utovel vagy baltaval tamado ellenfel ellen szerintem kivan nemi elszantsagot
Azert jegyezzuk meg, hogy rendori kenyszeritesi technikak celja es taktikaja is mas mint egy sima polgari onvedeleme. Pl egy rendor altalaban preventivebb lehet, nyiltabban visehet fegyvert...
Elfogadom a véleményed,csak én úgy vagyok vele amikor az életem múlik rajta nem érdekel mi törvényes és mi nem az. Az a nehéz inkább hogy választod ki azokat az embereket akikről tudod nem fognak vissza élni vele.
Pl amerikai keses konyveket olvasol, ott is sokszor leirjak, nem szeretik sem a rendorok, sem a birok, pedig ugye Walmnartban lofegyverrel pl lehet maszkalni egyes allamokban.
Mo: bizonyara.
Viszont az altalam ismert technikak jo resze nem submission, hanem inkabb kivegzes jellegu volt. Ami ketsegtelenul megfelel a celnak, de ipari szintem oktatni szerintem nem tul etikus, es azt is megkerdojelezem, hogy ha valaki ilyet oktat, akkor gyakorlata is van benne, es nem csak konyvben olvasta vagy gumikesekkel modelezte le a pinceben.
Megújulás alatt nem feltétlen kell érteni egy teljesen új rendszert hanem a már meglévő csiszolása ,adott korhoz igazítása.Ezt hiányolom az ázsiai tradicionális rendszerekből,hogy erre nem hajlandók.A mester egyszer megalkotta az úgy jó és kész.Evvel nem feltétlen értek egyet.
Ez egyébként nagyon jól mutatja, hogy pl. a weapon retention (mi ennek a magyar neve, fegyver megtartása?) területén nagyon jó kis újítások vannak, egyszerűen ez egy új helyzet, hogy nálad egy
lőfegyver van, amit megpróbálnak elszedni, és ezzel valamit kezdeni kell, úgy, hogy legyen lehetőség a támadót kontrollálni. Erre egyetlen régi rendszer sem ad megoldást, és igazából szerintem nem
az a kérdés, hogy csinál-e valaki egy új stílust, hanem hogy az abban oktattak egy rendszert alkotnak-e, gyorsan és hatékonyan tanítható-e, megoldja-e a felmerülő problémák mondjuk 95%-át. Ha igen, akkor ez egy jó és hatékony rendszer.
Szóval, a történet bonyibb. Az amerikai hadsereg közelharc anyagát nagyon sokszor átdolgozták. A régi anyag az nagyon ilyen öld meg jellegű volt. A gyakorlások során sok volt a sérülés, mert vagy félagresszívan csinálod, és akkor annyira nem működik, vagy megcsinálod kajakra, abból meg sérülés van. Emellett bejöttek új feladatok is, mint rendvédelem, ahol nem lehet kitolni a tiltakozó szemét,
meg tenyéréllel torkon vágni, hanem szépen el kell lökni, le kell combozni, le kell földre vinni, és megkötözni, meg ilyenek. Az ezután következő anyag az már masszívan bjj behatású volt, egyszerűen azért,
mert a rakéta, ágyú, géppuska, puska, pisztoly, kés távolságok adják az esetek 99.9%-át, a maradék 0.1%-ban meg olyan közel van az ellenfél, jó eséllyel hátizsákban vagy, sisakkal, meg ő is, hogy a megütöm-megrúgom nem igazán működik jól, könnyen birkózásba fajulhat a dolog, akkor meg úgyis hamar a földön fogtok kikötni. Ráadásul ebből lehet versenyeztetni is a katonákat, kevés sérüléssel,
Ó, hát ezért minden ilyen "gyors" bunyóra, ami bekerül a bűnügyi krónikába, jut 100 részeg maszat nyaszat, hónaljszaglászós k.vaanyázás:)
Az egzotikus hordatámadás se minden faluban olyan mint Olaszliszkán.
Manapság még mindig szvsz, ha kést használsz, mégha jogosan is, szétszed ez a szemét igazságszolgáltatás(?)...tehát nem is érdemes nagyon magaddal hordani.
Szerintem az ilyen "taktikai tollaknak", yawara szerű tárgyaknak (végtelen a választék) több létjogosultsága van, 100 ból 97 szer sokat segit, ha ilyennel bordán versz valakit, 2 szer vagy beledöglik (Fülig Jimmy effektus, ugye ő mondja St.Antonio őfelségének, hogy a suhinál ne számitson elsőre olyan jó eredményre, hogy belehal a páciens- ennél a kettőnél bejön) vagy olyan ideges lesz, hogy széttép, a maradék egy meg olyan, amit csak akkor kerülhetsz el(mármint, hogy Szent Mihály lovára kerülj) ha bele se futsz.
Nyilván ezt egy átlagemberre értem, egy félmaffiózó kidobónál más helyzet van)
(Az arányok szabadon variálhatók egy picit, kinek kinek lakóhelye, tapasztalata szerint)
Lehet...vagy csak az itthoni szinvonal ilyen, de az is lehet, hogy jó érzékkel válogatok videokat, amiben van valami, mert nem szeretek hülyéket nézni, karate videokban is finnyás vagyok.
De az is lehet, hogy ezek a katonaság által művelt változatok jobban kidobták a feleslegesnek itélt dolgokat.
Azt azért tartom, hogy en bloc, a Thai/Kamb/Fülöp/Maláj/Indonéz rendszereket nagyon is praktikusnak látom, sok kinaitól vagy fura, általam nem ismert gyökerekkel rendelkező "karatétól" jobbnak
A thai box meg ez a feltámasztott boxkator vitán felül, mert full kontakt bunyóra épitenek..
A másik, hogy nem mindegy ki adja át és itt főleg a megörökölt mozgás gyakorlatba ültetéséről van szó.
Az simán előfordulhat, hogy ugyanazt a karatét egy piros csikos amerikai kiaikyusho magymestertől kiröhögöd, amég Higeonna mesterre meg bólintasz, hogy ja, az öreg tud valamit.
Azért érdemes utánakutatni, hogy egy-egy technikai megoldás mikor is került bele egy rendszerbe (spoiler: nem több 100 éve...)... sajnos az escrima/kali vonal eléggé felhígult, ha megnézzük, hogy kint a fülöp szigeteken az idős bácsik mit és hogyan gyakorolnak, meg hogy az amerikai fitness termekben mit lehet eladni, érthetővé válik a dolog...
Ebben igazad van,de az Eskrima úgy reklámozza magát mint az egyik leghatékonyabb önvédelmi rendszer utcára.Legtöbb tradicionális rendszernek szerintem pont az a baja,hogy nem akar megújulni.Tudja hogy az adott technika nem az igazi,de mivel hagyomány megkívánja úgy hagyja.
Véletlenül sem akarom az escrima edződet vagy téged megkérdőjelezni, de egy csomó tradicionális harcművészetben vannak olyan technikák, vagy inkább gyakorlatok, amiknek nincsen konkrét harcértéke, de rá akarnak vezetni valami fontosra, amit aztán a tényleges küzdelemben/harcban tudsz használni. Mi is sokat gyakorlunk ilyeneket kungfun, páros technikákat, "laboratóriumi" körülmények között (bár megesett már, hogy az edzőtársamnak parasztlengőkkel estek neki és egy-az-egyben egy ilyen laboratóriumi technikával tette ártalmatlanná az illetőt, de nyilván nem ez az általános) meg készségfejlesztéseket.
Önmagukban ezek egyike sem használható utcán, de nem is ez a céljuk.
Fiore egyébként nagyon brutál, anno nézegettük is, és igazából azért sem lett bevéve a kezdő birkózó anyagba, mert szinte minden technikája komoly sérüléseket okoz...
Az olaszoknál van ilyen rendszer, bár az is eléggé duel alapú, és ugye más a társadalom. Sziciliában elég sokáig semmibe nézték a rendőröket, és szinte mindent eltusoltak, ami becsületbeli ügy volt. Szóval a környezet nagyban meghatározza, hogy mit lehet.
Az a gond, hogy városi környezetben alapvetően eszköz nélkül jár-kel az ember, legalábbis nem cipel magával egy sétapálcát, meg egy bowie kést. A másik, hogy a legtöbb utcai támadás közelről indul, és nagyon gyorsan lezajlik, még arra sincs sokszor időd, hogy felhúzd a kezed, hogy ne a fejed üssék szét. A harmadik, hogy sokan verekedni akarnak, ahelyett, hogy hatástalanítani akarnák a támadót. Erre a problémára ott van a krav maga, a defendo, meg a többi...
A másik, hogy vidéken-faluhelyen viszont alapvető, hogy fegyverrel gyakorolj, mert ott nem 1-az-1-ben fog menni a játék, hanem jönnek öten, és ebből lehet, hogy csak 2-en mernek támadni, de hogy legalább egy karó lesz náluk, az tuti, vagy balta. És mondjuk ott nem tudsz elmenekülni, mert házhoz jön a baj. Szóval az egy teljesen más környezet, én ott valami hosszú szálfegyverrel gyakorolnék...
Jártam Eskrima edzésre.Mint írtam nem rossz,de hidd el,volt benne varázslás bőven,ez nem csak az én problémám volt.Pusztakéz vs késnél rengeteg olyan technika volt,amin érezhető h nem lehet éles helyzetben használni,egyszerűen azért mert túl volt bonyolítva.Amikor már edző(!!!) elmondja hát ezt nem valószínű h utcán nem lehet használni csak hozzá tartózik a rendszerhez és miután egyre többször hallok ilyet csak vakarja a fejét az ember.Hozzátartózik hogy pusztakéz a kés ellen elég lutri ,mert így is marha kevés az esélye az embernek hogy jól jön ki belőle,de ha erre még rátesznek a sok feleslegesen bonyolult technikával akkor megette az egészet a fene.Botharcnál is rámentünk lefegyverzésre,ami persze nem rossz,de itt is volt rengeteg túl bonyolult dolog és kevés volt tényleges botharccal foglalkozó rész,hárítás,hárításból visszatámadás stb.Dog Brothers pont ezért jött létre a tengeren túl ,a felesleges technikákat kivették belőle.
Nos,nem arra gondoltam hogy minden ferde szemmel néző alaknak neki kell ugrani fegyverrel önvédelem céljából.Egyre rosszabb helyzet itthon is,de Európa szerte is növekszik az eszközös támadások száma.Ha az életem múlik rajta,inkább használok fegyvert,hogy utána mi lesz esetleg egy tárgyaláson utána,az pont nem érdekel abban pillanatban,ha ezen gondolkodik valaki egy ilyen helyzetben már halott ember. Videó amit meg linkeltem azon látszik hogy nem önvédelem hanem késharc konkrétan,csak szemléltetni akartam hogy van ilyen is,de legtöbben nem ismerik.
Egyébként van egy csávó, drogrendőr valamelyik elcseszett távol - keleti országban. (nem emlékszem, melyikben, de halálbüntetés van a drogbirtoklásért/kereskedelemért) Na, ő többek között asszem Fiore-t gyakorolja, és állítása szerint használta már egy-két technikáját élesben.
Nem tudom, hogy felétek miként szabályozzák a dolgokat, sőt még abban sem vagyok biztos, hogy hazánk "first-world" ország, de Magyarországon konkrétan mi akadályozza azt, hogy a törvényben meghatározott hossznál rövidebb pengéjű kés legyen nálad és szorult helyzetben akár (!) azzal is véd magad, főleg akkor, ha figyelembe vesszük a Btk. tavalyi módosítását (pl. este tamadás ér, a támadó netalán még fiatalabb, erősebb is nálad).
A "kis" szót most direkt irtam külön, a film elég hosszú, teljes dokumentumfilm kategória kb.
Előzőhöz: én nem nagyon látom, hogy az eskrima varázsolna, se késsel, se bottal, se puszta kézzel.
Általában amennyire megfigyeltem, a térség harcművészetei nem nagyon varázsolnak, a thai/kambodzsai pusztakezes hm-ek nagyon is ütősek, a fülöp szigeteki, az indonéz, az indonéz kinai, vagy a maláj hm-ek ésszerűen eszközökre épitenek, méghozzá elég brutális felfogásban. A karambitnál pld nem látok semmi varázslást, de lehet, hogy én vagyok beszari, mert én visitanék mint a sziréna, ha egy ilyen kis barna, silatos kölyök elkezdene "varázsolni" vele.
Ezek ott mind be vannak épitve a katonai alakulatok kiképzésébe, marhára örülne a filippino gerilla, ha egy tengerészgyalogos ranger
csak pörgetni tudná a machetét, de szerintem ha előkapja, van nagy lótás-futás a dzsungel mélyibe.
Melyik first-world orszag engedi (biroi gyakorlat szinten), hogy kest tartsd magadnal es az onvedelmi szituacioban hasznald? Vagy botot? Biro ur, en csak bekesen alldogaltam a 7es buszon, mikor az uriember megtamadott, es foldre vittem, es 30 centipenge hosszusagu kesemmel kivegeztem? Azok a rendszerek nagyon nem a mai vilag szerint rendeztek el a dolgokat.
Vilaghaborus katonaknak (remelem az o erdekukben is) nem onvedelmet tanitottak. Ez ket teljesen kulonbozo teszta.
Azokhoz lenne kérdésem akik benne vannak a történelmi európai harcművészetekben.Rengeteg dokumentum maradt ránk korabeli bot és késharc technikákból,amiket oktatnak is vívóiskolákban.A Kérdésem az h senki nem gondolt még arra h egy egységesített korabeli technikákon alapuló de modern eszközös önvédelmi rendszert alkossanak?Mondhatni az Eskrima európai megfelelője.Jó az Eskrima alapja is,de sok még benne a varázslás,látványos de élesben nem működő technikák(tapasztalat). Igény lenne rá szerintem.
Bowie késharc:
Gondolom világháborús katonáknak oktatták,hogy ebben mennyi modern elem van,azt nem tudom.
Köszönöm. A spájzban a falon lóg vagy 12 különböző fegyver... :-) Ezt az új szablyát a héten elviszem éleztetni, hogy legyen vágógyakorlatra ilyen is. Az éles hosszúkard hamarosan elkészül, úgyhogy lesz nyiszitolás rendesen... :-)
A kör mérete egyáltalán nem volt zavaró, és ott látszott is, amennyire kellett. Nekem a fizikai kontaktus hiánya volt problémás, mert a szablyavívó stílus, amit csinálok erősen épít a közelharcra.
Le nem léptettek senkit, kilépés is ritkán volt. A többiek különböző hagyományőrző és szablyavívó csapatokból voltak, elég ügyesnek tűntek. Jó kis verseny volt, sikerült tesztelnem a kutatásaim eredményeit.
Arra is érdemes rákeresni, hogy a 2011-es Zrínyi Kupán milyen jól szerepeltek a Vasfarkas SE tagjai (hibásan lett leírva a nevük: Ferro Lupus). Szóval közülük ketten is bekerültek a legjobb nyolc közé, ami nem kicsi teljesítmény egy teljesen más szabályrendszerben.
Tényleg jól vívtak!
Az is jó, hogy a régi, kissé méltatlankodó hangvételű hozzászóláshoz képest látszik a fejlődés: már 2013 óta nem bunkószerű a baranta versenyeken használt szablya, illetve kimondottan jó a bíráskodás minősége, különösen Németh Zoltán szokott jól bíráskodni.
Természetesen csak vicc volt. Ilkkáról csak jókat hallottam eddig...
Más.
Korábban már írtam egy Vasfarkas nevű társaságról (2012-es hsz.):
"Baranta versenyen nem láttam túl sok vegyes stílusú mérkőzést. Eddig csak az Ősi Tűz Vívóiskola, a Pannon Vívóoskola meg a Vasfarkas nevű társaság képviselőit láttam barantásokkal mérkőzni. Jó volt!
Érdekes lenne összehozni az Ars Ensis szablyavívóit (esetleg azok számára is érdekes lehet, akik messert, bolognai vívást vagy rapiert tanulnak), a Szablya Iskolája képviselőit, az Egri Vitézlő Oskola tagjait és azokat a barantázókat, akik a szablyavívásra helyezik a hangsúlyt.
Pillanatnyilag két nagy problémát látok: a baranta gyakorlószablya és a bíráskodás minősége.
A gyakorlófegyver túlságosan bunkószerű, túl kicsi a keresztvasa, kényelmetlen a markolata, rossz helyen van a súlypontja (20-22 cm a keresztvastól) és túl nagyokat lehet vele vágni (ütni). Továbbá számomra az is rejtély, hogy miért nem lehet feltenni a honlapra a gyakorlószablya pár képét, pontos méreteit, esetleg az elkészítésének módját stb.
A védőfelszerelés: a hardcore barantások csak fejvédet használnak, egyébként engedélyezett a kéz-, alkar-, here-, térdvédő, lányoknak kötelező a mellvédő. Ez tulajdonképpen rendben is lenne, de egy átlag 350N fejvéden már látható nyomokat hagy egy-egy teljes erővel bevitt vágás."
Akkor úgy tudtam, hogy Ferro Lupus a nevük, de kiderült, hogy Ferreus Lupus.
Nézem a képet (egy szeptemberi HEMA verseny stb., Hollandiában lesz), és valami miatt a "Don't mess with the best, you will die like the rest" jut eszembe...
Elég sok találatot ad a keresés. Beleolvastam néhányba.
Egy 2006-os hozzászólásból:
"Short quote from article about Matsumura Sokon (sorry for my bad English): "Father of sensation was Nagamine Shoshin, okinawan karate master amd Matsubayashi-ryu founder. In August 1942 he visited Matsumura's grand grand daughter home in Naha to explore a genealogy of Matsumura's family. In buddist altar's box he found a menkejo - masters license - of Matsumura Sokon in Jigen-ryu kenjutsu and coloured peace of paper with verses. These papers were granted to matsumura by Jigen-ryu master from Satsuma Ishuin Yashichiro. <...> Nagamine made a copy of virses.
<...> [in 1834 Matsumura had to return to Okinawa.]Before his departure Ishuin Yashichiro decided to give him techniques of highest, fourth level (Unki - Light among clouds) of Jigen-ryu and grant him menkyo and verses by him.<...> Matsumura studied in Kagoshima probably 2 years and 2 monthes. But these documents were destroyes as a whole home during WW2. Nagamine also wrote that Matsumura was at Satsuma once more but there aren't any documents about it."
Szóval nem csupán tanulta, de mesterlevelet is kapott, sőt a japán oktatójának a nevét is lehet tudni.
Aztán itt lenne Patrick McCarthy The Bible of Karate: Bubishi (1995) című könyve:
"Receiving his menkyo (teaching certificate) in Jigen-ryu ken-jutsu from Ijuin Yashichiro, Matsumura was responsible for synthesizing the unique teaching principles of Jigen-ryu to the Chinese and native Okinawan fighting traditions he had also studied."
51. oldal
Korábban csak a tanítványáról (Asato) olvastam, hogy tanulta a kardvívást, de ezzel bővült a lista.
Egy haboruban el kell donteni, hogy az ember gyozni akar, vagy erdemermeket.
Igen, a wwi egyik kulonlegessege az volt, hogy csomo technikai megoldas mar megszuletett a modern hadviseleshez, nem csak fegyverek, hanem pl logisztika is nagyon fejlett lett . Foleg a vedekezesi oldal nagyon eros volt, viszont a taktikai/strategiai resze mindenkinek kivetel nelkul evtizedekkel lemaradt. Angolok pl imadtak a lovasrohamokat, merthogy az a bur haboruban bevalt, es az emlitett szuronyrohamokat is tobben propagaltak, a szokasos "urienmeber igy harcol" szoveggel. A wwii-ben ez inkabb a japanokra volt jellemzo, a tobbiekk megtanultak szamolni.
Barbarossa:
Igaz, sok el lett ott is kurva. Viszont a japanok ellen Zsukov kb 5szor annyi tankot vetet be. Igaz, hogy szar minosegu konnyutankjai voltak csak, viszont a motorizaltsag egy kozel teljes bekeritesre, es egy 80-90 ezres sereg megsemmisitesre eleg volt.
Lehet, hogy nincs igazam, csak amolyan pletykaszinten hallottam. A WWI-ben mindenki ezt csinálta, ezért haltak meg olyan rövid idő alatt olyan sokan egyes apró csatatereken.
Amúgy a Barbarossa elején a szovjetek nem mutatkoztak se túl erősnek se túl tapasztaltnak.
"Ritkan lehet latni beszippantott hiteles valakit."
Én pont fordítva látom, nagyon sok hiteles, a saját stílusában magas szintet elért ember kritika nélkül nyel le mindent másik stílusoktól, felülve teljesen bullshit legendáknak, mintha addig soha semmit nem csináltak volna.
Eleg megnezni mondjuk a legszembetunobbet, hogy csak konyokbol vagnak. Az aprosagok, mint labmunka, csuklo, legzes, testtartas, ilyenek, mar csak hab a tortan. Eleg koran le lehet venni, hogy erdemes-e komolyan venni az egeszet vagy nem.
A kritikatlan HM gyakorlok azok, akik itthon is elfogadnak olyan keptelen suletlensegeket, mint... nem is sorolom. Mondjuk leginkabb (de azert keves kivetellel) azok, akik maguk is suletlenseget vagy keptelenseget csinalnak. Zsak a foltjat. Ritkan lehet latni beszippantott hiteles valakit.
Nekem eloszor nagyon furcsa volt, hogy par mainsteam stilus (judo, kendo) mellett / kivul a tobbi leginkabb sufnibuher.
Megjegyzem, ezt a csodalatos videot egy Japanban elo kendos pagerol szedtem, ahol az osszes kommentelo magaalaelvezett a gyonyorusegtol. Most a hangsuly nem a kendoson, hanem a kritikatlan harcmuveszetgyarkolokon van, akinek minden azonnal csodalatos es idotlen es fantasztikus, csak csikszeme legyen.
Ha a wwII-re gondolsz, akkor nem vagyok benne biztos, hogy igazad van. WWI-re valszeg igaz, Bruszilov gozhenger es hasonlok kb ezt csinaltak, de ott szerintem kb mindenkire igaz. Pont a Port Arthur ostromat hoztak fel sokszor angol katonatisztek is, hogy kerem szuronyrohammal mire lehet menni geppuskak ellen. Valoban, a japanok nagyon ugyesen tudtak meghalni Port Arthur alatt.
A WWII-ben szovjetek a nemetek mellett az egyik legjobbak voltak motorizalt hadviselesben, nem fuggetlenul attol, hogy a nemetek es szovjetek a ket vilaghaboru kozet eleg sokat gyakorlatoztak egyutt. Harckocsiparkjuk minosege, es nehez- es kozepes-harckocsik taktikai alkalmazasa szerintem modernebb volt, mint az angol/francia/amerikai oldalon barkinek. Mikor a japanok '38-'39ben megtamadtak a szovjeteket, Zsukov szetkapta oket, mint bloki a labtroltot. A japan nehezfegyverzetet erosen lenullazta az a kis expedicio.
Ez mind szep, de ha jonne egy torozo, hogy a stilusa 2000 evre tekint vissza, mert kardja a romaiaknak is volt, az is rohelyes. 1000 eve a tachi alakja pont hogy kialakult, es kb annyiban hasonlitott a modern kardokra, hogy gorbe. A galidus is egyenes, a tor is egyenes.
Bocs, de ha kovbojkalapos magyar szamuraj-nindzsakat lesajnaljuk, akkor egy echte sohant is nezzunk mar hulyenek, akinek azert tobb lehetosege lett volna, hogy komolyan csinalja, amit.
Mellékesen: úgy tudom, egyes orosz tábornokok is zárt soros rohamokat (nem tudom, így mondják-e, de remélem érthető) vezényeltek a (2. pedig már túl voltak egy elsőn...) világháború kezdetén, arra gondolva, hogy ha kézitusára kerülne a sor, az előny.
Aztán a németek és a géppuskáik elmagyarázták, hogy ez annyira nem menő.
Ha a hivatalos stilus 500 eves, szerintem nem azt jelenti, hogy 500 eve egy ember leult, es azt gondolta, alapitok egy uj stilust, mostantol ugy vivok, mint egy orult. Igencsak fejlodott par generaciot, mire kinevelodott az alapito, es el lehetett nevezni. Ha igy nezed, akkor lehet, hogy azert lehetett elnevezni, mert bizonyitott.
Igazabol nem voltam ott, amikor ez eredmenyes volt, es az sem volt ott, akitol ilyet hallottam. Az illetot szaktekintelynek tartom, es ha teved, en is tevedek.
Leszakadt tüdő, sérült koponya, fulladozás a ketrecharc-versenyen. A hatóságok egymásra mutogatnak, egyik sem érzi magát illetékesnek, senki nem lép közbe. Tovább »
Lehet vitatkozni azon, hogy figyelemre melto-e, sajat kortarsai ill sajat PRosai hogy abrazoltak valakit, es ez mennyire jellemzo az identitasara, de:
Arrol az emberrol beszelunk, aki leghangosabban nyomta a japan hadsereg modernizaciojat, es konkretan ezen veszett ossze a csaszarral is (Koreaval haborut akart, ill tobb penzt akart a koltsegvetesbol a hadseregre, az ipari infrastruktura fejlesztesenek karara). Szerintem nem bunkosbotokba akarta a penzt fektetni, de nem is katanaba / tachiba, foleg, hogy a csaszari seregeket mar nyugati fegyverekkel felszerelve vezette evekkel elotte is...
Banzai-roham:
Gyarkolatilag azonnal hanyagoltak, ahogy elkezdtek regularis hadseregekkel talalkozni, meg joval Iwojima elott. Pedig azert a frontra kerult amerikaiak sem az a tapasztalt sereg volt.
Egy vagas, vagy nem, gyarkolatilag minden nagy hodito sereg tortenete az araboktol a gorogokig ugy kezdodott, hogy egy katonai vezeto eszrevette, hogy nem majomorditasban hatraszaltozo nindzsak kellenek a harcteren, hanem fegyelmezett, koordinaltan mozgo csapatok, akik kepesen osszehangoltan tamadni. Ezen mar csak hab, hogyha a katona a kard kihuzasa kozben sajat lenduletetol orra bukik (miert kell valakinek harcmezon kardot rantani?? nem vette eszre, hogy hova keveredett?), vagy azt sem tudja melyik fele eles.
A Nádasdy Múzeumban mért adatokat megadnád táblázatban (vagy sima felsorolásként), mert a grafikonról elég nehéz pontosan leolvasni az egyes adatokat. Feltételezem, hogy "átlag hossz" a penge hosszára vonatkozik.
A szablyák tömegét nem mérted?
És egy csendes, de jól aktikulált "Wow!" az egészre.
Mondjuk, ha nagyon akarja az ember, akkor lehet találni olyan képet, ahol Saigo Takamori nyugati egyenruhában és nyugati karddal látható, valami nyugati egyenruhában és katanával, japán ruhában és katanával, de ennek semmi jelentősége, mert az Edo-kori csatákban már tényleg a puskák és az ágyuk döntötték el (az egyik oldalon percenként 2-3-t tudtak lőni a puskák, a másikon pedig 5-6-t).
Banzai-roham:
Abban a pillanatban, amikor Iwojimán a normális japán parancsnok megtiltotta ezeket, rögtön sokkal hatékonyabban tudtak harcolni az amerikaiak ellen.
A videón látható szimpatikus japán, Jigen-ryus bácsinak pedig ajánlanám, hogy próbálja ki a "one cut = one kill" technikáját, meg a "nálunk nincs védekezés" taktikát egy normális japán vagy európai vívóval szemben, persze megfelelő védőfelszerelésben és megfelelő eszközzel, nem azzal a bunkóval, amivel az ágakat csapkodják.
Japanok leginkabb japanok ellen hadakoztak (akik gondolom szinten hasonlo szinvonalon uztek a dolgot).
A riportal ellentetben a ryu maga max 500 eves, tehat kb sengoku jidaiban hasznaltak. Ekkor az egyetlen komolya nem-japanok elleni harc a koreai/kinai invazio volt. Ott agyuk dontottek el a dolgot. Edoban haboru nem sok volt, akkor szinten japanok egymast vertek. Az oreg mindenfelet magyaraz a Takamorirol, csak ugy latszik azt nem mondta el neki senki, hogy azt a harcot mar leginkabb puskaval, agyuval vivtak. Takamorinak gyakorlatilag csak olyan portreja van, amiben nyugati katonai egyenruhaban pozol, katana vagy tachi meg a kozelben sincs.
Szoval ki ellen volt olyan sikeres?
Vagy ez is olyan, mint a banzai roham? Nagyon jol mukodott WWII-ben - mig kinai parasztokat kellett szetkergetni.
Különösen tetszett a "mérges mókusok fakarddal próbálnak fát vágni de nem sikerül" című gyakorlatuk :) Ami érdekes volt, hogy amikor a bácsi edzeni ment, akkor mintha nem zárta volna be az ajtót... ez
csak a tv miatt lehetett, vagy ott tényleg nem zárják az ajtókat...?
Nem. Viszont ha megnezed amit irt, ugy linkelt, mint ha valami egetveroen jo informacioval tudna szolgalni, amit ilyen konnyen meg lehet talalni. Kismillio valtozatra kerestem, mint amit linkelt. De ezidaig nem talaltam sem egy elerhetoseget, vagy egy pontos idopontot vagy akar egy nevet.
Győrben ha jól emlékszem, egy brazil srác tartja. Láttam őket tavaly bemutatón, vegyes a társaság (korban és ügyességben) de a vezetők nagyon ügyesnek tűntek, és olyan kis vidám banda volt.
Megnezted egyaltalan, hogy miket talaltal? 2 nap keresgeles utan is csak annyira jutottam, hogy egy Baron nevezetu mester Komaromba oktat(ott) es regen volt Tatabanyan is, Tucian Cardos. Ezeket viszont 2004-2010es kommentek alapjan talaltam. Azota Tucian mar nem oktat, Komaromirol pedig semmit nem talalok. Nem lustasagbol irtam ide... :)
Kendoban is a vivas a nagy elmeny. Elotte viszont tobb honap gyakorlas van: alapmozgas, alap-labmunka, vagasok gyakorlasa. Utana vivomozgas, vivo labmunka + alap labmunka, vivas-szerubb vagasok, haritasok, vagaskombinaciok, ezek mar partnerrel. Ezutan jon vedocuccban az elobbiek gyakorlasa, majd nem sokkal kesobb az elso szabad vivas. Itt a nagy vizvalaszto. Kendoban a talalat azert bemegy, es elsore sokaknak riaszto. A masik, ami riasztoan szokott hatni, az energia. Meg kotott gyakorlasnal is nehanyan megijednek a rajuk nyomott energiatol es a lendulettol. A kovetkezo sokk az, hogy a rutin mennyit szamit. Szabad vivasnal adott esetben 10-20+ eve gyakorlokkal is osszekerul a szerencses kezdo, akikkel viszonylag keves a sikerelmeny. Ha be is megy valami, azt vagy latvanyosan, vagy ugyesen titkolva engedik be. :-) A lenyeg a lenyeg, szerintem is a szabad vivas a legjobb resz, de a helyen kell kezelni az egot es a helyunket a taplaleklancban. Ha ez sikerul, elethosszig tarto elmenyben es fejlodesben lehet reszunk.
Igen, szerintem itt Keszthelyen is többen lennénk, ha lenne szabadvívás. Én már tudom értékelni a monoton alapgyakorlatokat, és igyekszem azokból is kihozni a legtöbbet, de akinek ez minden vívásélménye, nem csoda, ha lemorzsolódik. Hidán Csaba úgy kezdte minden edzését, hogy sorban odaállt mindenki elé (a legkezdőbbek elé is) és támadott egyet. Védéssel vagy ellépéssel kellett reagálni. Mondanom sem kell, zseniálisan felfokozta a hangulatot, és ráhangolt mindenkit a vívásra. ;)
Elég nehéz eldönteni, hogy mikor érdemes elkezdeni a szabadvívást. Nem mindegy, hogy hobbistákat vagy leendő versenyzőket, netalán vívómester-jelölteket oktat valaki. A K. u. K. időkben volt olyan, hogy az első félévben csak lábmunkát tanítottak, és egyes, máskülönben tehetséges vívók majdnem ki lettek rúgva a nem megfelelőnek minősített lábmunka miatt (lásd Neralic történetét).
A szabadvívás az egész legélvezetesebb része!
VSZ nem érdemes túl sokáig halogatni. Kb. ismeri a lépés előre, lépés hátra alaplábmunkát, a 3 alapvédést (terc, kvart, kvint) és legalább a fej-, mell-, oldalvágást, ha sportkardot használnak, akkor még a szúrást is, és hajrá! Kapunk egy alapszintű szabadvívást. Később - a megismert elemek függvényében - további akciókkal, hárításokkal, összetett lábmunkával, taktikai elemekkel is bővülhet a szabadvívás fogalma, és lassan egyre magasabb szinten tudja majd művelni, miközben nem veszíti el lelkesedését, amit nem olyan könnyű fenntartani 200-300 kitörés és párszáz vágás / hárítás után.
"Csak azt sajnálom, hogy nyomát sem látom Santellinek vagy Gerentsérnek. Olyan, mintha Borsody és a többi katonai vívómester teljesen egyedül alkották volna meg a modern magyar kardvívást." (április 11.)
Korrekció.
Magyarország első vívómester adattárában most már szerepel Santelli és Gerentsér életrajza. Csak gratulálni tudok a lelkes csapatnak!
Ui.:
Az óhatatlanul előforduló apró hibákat majd közösen korrigáljuk. ;-)
Gratula az új gyakorlószablyákhoz! Jó látni, hogy milyen szép tempóban tudsz haladni, az is figyelemre méltó, hogy a FB-os kommentelők közt van egy érdeklődő barantás is.
Pont valamelyik zalaegeszegi videón láttam: A lépés előre, támad (bármit), B hárít, visszavág, aztán B a kezdeményező. Teljesen jó gyakorlat, nálunk sem marad ki a programból, de nem egészen értem, hogy 1-2 év után miért nem kezdődik el a szabadabb gyakorlás, mivel csak ott fogja megtanulni az ember a taktikai dolgokat, pontosabban azok tényleges alkalmazását bizonyos szintű nyomás alatt.
A viszonylag keveset gyakorló hagyományőrzőkkel szemben pedig - természetesen - érezni fogod a módszeres gyakorlás hasznát (lásd fenti gyakorlat: megfelelő vívóállás, észrevétlen indítás, megfelelő védési reflex, hatékony riposztreflex rendszeres gyakorlása). Aztán ebbe szépen beleszövik a kitörést, összetett lábmunkát, mozgás közbeni támadásokat.
Én is értem, hogy van rá igény, de tényleg szomorú, hogy az emberek nem akarnak utánajárni dolgoknak és... Mindegy. Mellesleg a "gyökerektől való eltávolodás" nagy valószínűséggel nem a mostani globalizációval kezdődött.
Más.
A felsorolásból kimaradt egy fontos motívum: "az ősi X azért nem maradt meg a (népi) kultúra részeként, mert a gonosz YZ hatalom módszeresen tiltotta, üldözte stb."
8) "Why? The key to the answer lies in the Ukrainian history. The country as a whole had in fact never
really been independent until 1991. All its powerful neighbors and especially the Russian Empire and
later the Soviet authorities did everything to erase any Ukrainian spirit from the people's minds."
Pontosan mint nálunk: Habsburgok tiltó rendelkezései.
"The martial art is taught as half and full contact combat, scimitar saber fencing, in addition to use of other ancient Ukrainian weapons - spys (spear), palycya (staff), tsip (threshing flail), kelep (warhammer), bardka (tomahawk), kosa (war scythe) and dovbnya (bludgeon). Boyovyi Hopak is a mixture of kicks and footwork from the hopak dance, the punches originate from Kyivan bare knuckle fighting; blocks and grappling stem from other ethnic Ukrainian sources."
Töretlenül járok oda edzeni. Szabadvívás még mindig nincs, de egyre több olyan gyakorlat van, ahol a támadó bármit támadhat. Lassan, de haladunk. A hagyományőrző haverokkal folytatott szabad párbajokban egyértelműen érzem, hogy fejlődök ettől az iskolától.
Köszi az információt.Értem én hogy a globalizmus elszakította az embereket a gyökereiktől és erre igény van.Egyet is értek vele,de a módszereikkel nem mindig.Amiket itt felsoroltál az elég kiábrándító számomra.Sokszor evvel többet ártanak mint használnak.
Nem baj, legalabb szepen megel belole, mint az osszes stilusalapito nagymester. A lenyeg, hogy ne kelljen dolgozni, es o lehessen a legmasabb totumfaktum. Lattunk mar ilyet.
Van női változata is, Aszgarda (2004-től). Ukrán amazonoknak.
Még szakadás is volt. Melyik hm irányzat lenne meg nélküle?
A combos hopakból kiválik a rukopash hopak, ukrán hm (hivatalosan 2004-ben jegyzik): ütés, rúgás, dobás, feszítések, fojtások. Azért csendesen megkérdezném: Mi ebben a hopak? Csak az ukrán bő gatya és hímzett ing)?! Plusz fejvédő, sípcsont-, here-, fogvédő, bandázs, MMA-kesztyű.
Igen, korábban már próbáltam utánanézni a combos hopak-nak.
Újra átolvastam a wiki-s szócikkeket: VSZ egy echte ukrán baranta.
1) A főmufti 17 éven keresztül kyozott, ebből 8 éven keresztül volt sensei (Wow!),
aztán volt még shotokan, goju-ryu, kickbox, ju-jitsu és természetesen aikido, már csak
egy mesterkurzus hiányzik Yoda mesternél.
2) Kódolt "titkos" tudás néptáncokban.
3) Népi önvédelmi fogások Galiciából, ahol "bevett szokás" volt a falusi hm mester,
aki tanította a gyerekeket, ezért nem kellett földet művelnie. Szinte minden faluban
volt olyan iskola, ahol bírkózni tanították a fiatalokat. Hmm... Szóval azért, hogy jól
megvédjék magukat és a rezedaszagú kisfalucskájukat a gonosz támadokkal szemben.
És a szamurájok csak csendes halálnak nevezték...
4) Természetesen e hagyományos küzdelem egyes elemeit a főmufti apja és nagyapja
adta át az alapítónak.
5) Ragadozó madárnevek (III., II., I. fokozat), "kiskozák" (mesterjelölt), kozák, harakternik (?),
volhv (az ószávoknál mágus, jövendőmondó, pap, a kelta megfelelője druida). Közeledünk,
közeledünk Yodához. ;-)
6) Itt is vannak zenés bemutató számok: Odnotan (kb. egyedül táncoló): zenés "kata",
Tan-dvobij: páros bemutató, "kata" (?), aztán light-contact, semi-contact, full.
Remélem ennyi elég.
Aztán az ukrán hopakos is ukránul él és gondolkodik etc., szintén valami helyi hungarikum, ukránospecifikus, csavaros gondolkodás mentén. Mindez nem zárja ki, hogy nagyon látványosan tudnak bemutatózni és kőkeményen bunyózni, de azt bizonyára nem öreg galiciai bácsiktól tanulták, hanem helyi kyosoktól vagy muaythai versenyzőktől.
Nincs gond azzal bunkóval, ha valami buzogányos harcot kívánsz megjeleníteni vagy gyakorolni, de már nem annyira jó, ha a szablyívívás leképzésére akarják használni, mivel sokkal rövidebb, nincs normális markolata, teljesen mindegy, hogy élével vagy lapjával dolgozol stb.
VSZ a "pajzson" is lehetett volna változtatni, ennek ellenére egy szappanoperában ez teljesen hiteles, valamint az is üdítő, hogy - a tudásszintemhez képest - igen hitelesen ábrázolták a korabeli felszerelést.
Zászlólengetésből jól állnak, abban nincsen hiba... :-)
A korabeli fegyver olyan volt, mint a dussack. Fa kard, bőr bevonat. Az ugrálós cucchoz ne feledd el, hogy kontyoséknál a kicsi-közepes méretű pajzsok nagyon elterjedtek voltak. A kilic görbébb, mint a magyar vagy egyéb európai szablyák, és ez a szúrós technika a pajzs mögé döfködésről szól szerintem.
A videók alapján a modern matrakosoknak sportérték szempontjából még bőven van terük a fejlődésre.
Tényleg érdekes lesz beazonosítani azt a rész, ami a vívásról szól.
Mondjuk az sem lenne rossz, ha korabeli képeket is láthatnánk erről a török harci mókáról, tényleg ilyen bőrbunkókat használtak? Pedig már akkor is készíthettek volna normálisabb gyakorlókat: fakard, hiteles markolat, a pengére valamennyi nemez, valami külső réteg (bőr, textil).
Feltételezem, hogy a baranta jelleg nem is a felölelt tudásanyagra vonatkozott, hanem arra, hogy itt is van bőven (török) zászlólengetés, meg beöltözés. Kimondottan jó, hogy témaként felmerült.
Itt talán nem is jelenet harcértéke, komolysága stb. az érdekes, hanem eddig nem is hallottam ilyen török harci játékról, főleg nem a XVI. századból, és teljesen kellemes meglepetés volt látni annak tv-es feldolgozást. YT-on "Muhteşem matrak" keresés megtalálja a 90. rész, ebben van a "bunkós-párnas" vívás jelenet, meg talán a 123. részben (a jobb oldali függőleges lista végefelé, a sisak alapján lehet felismerni). Ebben a részben van egy olyan ugrásban végrehajtott felső szúrás az ellenfél nyakára (bal oldal), mint a matrakos főmufti is bemutat valamelyik videóján (2 db videó Sch.... blogján). Szóval, jó tudni, hogy ilyen is van!
Elképzeltem, hogy egyszer egy Baranta Világkupán megjelenne a török matrakos csoport meg doni kozákok polifoamos válogatottja. Jó móka lenne látni! <teljesen pozitív megjegyzés>
Nem akartam - különösebben - bántani őket, de ez a sok kutatás egyszerűen vicces. Minden szükséges adat már évek óta fenn van a neten.
Google: "Borsody László" sír vagy "..." őrnagy -> A Farkasréti temető 2003-ban (adattár #2), és megtalálható a sír pontos helye. A wikis szócikkben már 2013 májusában (!) megadtam egy linket erre az adattári listára. Szóval, nem kellett levéltárakban kutakodni etc. De mondok jobbat, megtalálják a sírt és lefényképezik, aztán a képen látszik az 1878-as születési dátum, ennek ellenére még mindenhol a híbás 1873-as szerepel.
Közben mások szépen kiderítették a származását, az öngyilkosságának feltételezhető okát stb.
A google fordító segítségével átnyálaztam nem kevés török nyelvű fórumot. Ez a matrak kicsit hasonlít a barantához, de nem egészen ugyan az.
Nasuh könyve egyenlőre oszmán-török nyelven van, most sikerült találnom embereket, akik lefordítják, ha más nem, törökre. (ja, és arab folyóírással írták...)
A mű valóban több mindent tartalmaz, fegyverek készítését, ostromgépek leírását, taktikákat stb. A vívás csak egy fejezete az egésznek.
Szóval hasonlít a barantára, de nem ölel fel akkora szeletet, csak ezzel a harci játékkal foglalkozik. Ez egyszerűsíti a dolgot, mert a felszerelés és a szabályrendszer adott.
Ezt a részt pont láttam vacsora közben, el is gondolkodtam a dolgon, de maga a jelenet kb annyira látszott komolynak mint bármelyik átlagos filmes "harcolós" jelenet.
A matrakról vannak miniatúra ábrázolások, innen már a mai török kollégákon múlik, hogy baranta lesz-e belőle.
Kíváncsi vagyok, mi áll abban az oszmán könyvben. A mameluk Munyatu'l ghuzat érdemi információt ad a lándzsa használatáról lóháton, de pl. a kardról szóló fejezete nem nagyon segít a vívás rekonstruálásában.
Sch.... említette a török matrak harci sportot (?!).
Találtam egy kedves képet.
Nem túl nehéz felismerni a Szulejmán tv-s szappanopera főszereplőjét. A kép török neve:
muhtesem matrak sporu, a matrak sporu nem igényel bővebb magyarázatot, a sorozat török címe pedig: Muhteşem Yüzyıl (Magnificent Century). Praktikus a sisak: elég nehéz eltörni az ellenfél orrát.
Nagyon kíváncsi vagyok, mi fog kiderülni a matrakról. Egy török baranta? Valami más? Mindenesetre a Tuhfet-ul Guzat a képek alapján inkább egy taktikai értekezésnek tűnik, mint vívókódexnek. Állítólag a török Leonárdó két mozgatható vármodellt készített a szultán gyermekeinek és ez látható az egyik rajzon.
Nincs gond azzal, hogyha páros játékot csinálnak, örül a közönség, vakul a paraszt. Csak ez nem vívás. Fokéles vágását csinálni átvíve a partner tiercék úgy, hogy nem mértem
fel, hogy mit tud (a mellékelt videó alapján nem sokat) nem csinálunk. Vagy fél méterre állítom meg előtte, hogy ha nem is védekezik, el is esem, akkor se legyen baja...
"Ez a felvétel nem edzésen történt, hanem alkalmi gyakorolgatás volt egy rendezvényen, korhű (támadó és védő) fegyverzettel, vagyis konkrétan, védőfegyverzet nélkül. A hagyományőrző csatajelenetek a legkülönbözőbb előképzettségű és gondolkodású emberek részéről ugyanilyen körülmények között zajlanak, éppen ez mutatja a kontrollált vívás égető szükségességét. Markánsan beigazolódik Arlow lovag azon megjegyzése, miszerint a balesetek mindig akkor történnek, amikor fejvéd és kesztyű nélkül mutatványokat csinálnak, de meg kell érteni, ez a "hagyományőrzés"-nek nevezett történelmi szerepjáték alapközege."
Nincs ezzel semmi gond, de az éles (vagy csak a fűrészesre szétvert, rozsdás, rendszeresen földbe szúrt és csak ritkán tisztított... brrr...) és hegyes fegyverekkel lebonyolított játék legalább két szempontból nem annyira jó: a) veszélyezteti a részvevők testi épségét (lásd a lenti részletet), b) alapvetően félretájékoztatja a nagyérdeműt, bár a visongó gyerekeknek és a söröző apukáknak - tulajdonképpen - mindegy, hogy pontosan hogyan vívnak és mit csinálnak a hagyományőrzők.
Pedig mininális átalakítással meg lehetne oldani a dolgot: egy fejvéd rostélyát vagy annak egy részét beszerelni egy korabeli sisakba. Tavaly láttam ilyet a Sabir Lovasíjászok egyik tagjánál. Igaz, ott csak tompa vesszőkkel lőttek egymásra.
A régi Militia fórumról:
"Iovius, 12/14/2008
Sokáig morfondíroztam rajta, hogy közzé tegyem e az esetet. Mivel vannak általánosságai is, megteszem.
Jó két hete a szerdai tréningen Luci kolléga egy könnyed csuklómozdulattal megerősített külső szúrását követően Victorinus megtorpant, majd előregörnyedt és némi vért folyatott a jobb mellbimbójából a combjára. Levettük a sisakját és leültettük. Igen sápadt volt.
A seb mindössze 2 centis volt és már nem vérzett. Barátunk azonban szédülésre panaszkodott. A sebet egy sicaval (thraex kardja) ejtették. Görbe és a hegye keskeny (a lemez vastagsága 4 mm). A hegy lekerekített és a szélei is le vannak csiszolva. Sarkos, éles felület tehát nem látható rajta. Ennek ellenére, mint később kiderült, a hegy 6 centi mélyen hatolt a mellkasába. Átdöfte a mellhártyát és a tüdőbe is behatolt. Mivel a sebe gyanúsan nem vérzett, hamar kórházba került. Jól tippeltem, belső vérzése volt. Ma már jól van. Egy hónap múlva tréningezhet.
Tanulságok: A mégoly tompított penge is életveszélyes lehet. A páncélzat minden darabját hasznos viselni (a pctorale-ját kényelmi okból nem vette fel). Testüreget ért sérülésnél jó, ha gondolunk a belső vérzés lehetőségére is. Beigazolódott, hogy Vegetius igazat irt, amikor az ujjnyi mélységű sebek életveszélyességét említette.
Minden nap tanulunk valamit az élettől, egymástól."
"A srác jókat mutatott, viszont vigyázni kell a másik testi épségére, nem véletlenül használunk sisakot. Elég egy rossz mozdulat (mint itt a nem jól kontrollált fokél) és súlyos, esetenként maradandó sérülést lehet szenvedni."
Ez pont az a társaság, ahol - módszeresen - nem használnak fejvédet és arra hivatkoznak, hogy már 20 művelik ezt a fajta bemutató vívást és még semmi gond nem volt belőle, meg a történelmi példákra hivatkoznak. VSZ egy zsákutca.
Azt értem, hogy a nézők számára akarják "hitelesebbé" tenni a vívást. Pont nemrég próbáltam ki az ilyen mókát egy helyi rendezvényen, ahol huszárok is voltak. Le volt támasztva két, fűrészesre szétvert szablya, amivel a gyerekekkel kocogtattak a huszárok. Elkértem és a párommal kezdtünk el mozogni egy keveset. Rögtön sokkal óvatosabb az ember, hiszen semmi védőfelszerelésünk nem volt, csak egy vékony bőrkesztyű, mivel a múzeumba mentem fegyvernézegetésre. Szóval, az nem a szokásos óvatos vívás volt, inkább vívásszerű együttműködés a partnereddel, mert vigyázol a kezére meg az arcára (sajnos a szablyáknak még hegye is volt).
Egy pompás cikk a XIV-XVI. sz. csontvázakon kiértékelt, fegyvertalálatok által okozott sérülések és HEMA szabadvívás során bevitt találatok eloszlásának összehasonlításáról. Az elemzett fegyverek: hosszúkard, kard + ökölpajzs, kard + pajzs, mindeféle alabárdok.
Csupán arra lettem volna kíváncsi, hogy friss szemmel ki mit lát a képen. Én is 1878-t láttam, közben - egy wikipédista segítségével - sikerült fellelni Borsody László honvéd fővívómester, ny. m. k. őrnagy, aligazgató halotti anyakönyvi bejegyzését és gyászjelentését.
1878-ban született és 1939. január 25. lett öngyilkos, úgy végezte, mint szegény Teleki.
Legendakat meselnek azokrol az edzokrol, akik meg idosebb korban is meg tudjak mutatni az alapokat, netan valamit a tanitvanyoknal is jobban csinalnak. Ez a HM-ben termeszetes elvileg. Fizikailag nem erosebbek, de jobban tudjak, ertik es alkalmazzak a stilus alapelveit. Nem csak elmeletben, hanem gyakorlatban is. Ehhez persze mozogni kell.
(strigulázni kéne, hányszor kerül elő ez a téma :)) )
Nekem valahol ott van a különbség, hogy más a kettő hozzáállása: a mester az, aki maga is műveli a sportot/harcművészetet, akárhány éves is, és fontos neki a saját fejlődése, halad az úton, stb. Emellett oktat is, ha megkérik, míg az edző "csak" oktat.
(megintcsak a saját stílusomból, a stílusvezető nagymester 103 évesen halt meg néhány éve, és még kilencveniksz évesen is gyakorolt (nem legenda, van róla videó is. ).)
Más lényeges különbséget nem tudnék, mert mindkettő lehet olyan aki az életvitelével, vagy akár útmutatásával példát ad vagy segít. (és itt nem arra gondolok, hogy leültet körbe és magyarázza a Nagy Bölcsességeket Ahogy Élned Kell, hanem például ha elmeséli/róla elmesélik, hogy mi mindent tett azért, hogy megtanulja azt amit tud, ott legyen ahol, akkor lehet, hogy elgondolkodsz rajta, hogy nehogymár ahhoz a húsz fekvőtámaszhoz ne legyen lelkierőd)
Egy edzőtől is tanul az ember, egy mester is felkészít valamire.
VSZ a mester fogalom határozottan túlzó, valahogy és valamikor olyan elvárások lettek megfogalmazva egy mesterrel szemben, amelyek - nagy valószínűséggel - egyszerűen teljesíthetetlenek.
Egy oktató legyen jó pedagógus, ez pedig nem megy anélkül, hogy legalább normális ember legyen, ideális esetben jó ember. Ha pedig jó pedagógus, akkor el fogja tudni magyarázni a dolog lényegét, meg tudja mutatni a célhoz vezető leghatékonyabb utakat, de számomra nem az a legfontosabb, hogy ő legyen a legjobb vívó a környéken vagy hozzá forduljak tanácsért és lelki vigaszért, ha netalán elhagyott a barátnőm.
"Örömmel tudatjuk, hogy a Magyar Szablyavívó Iskola kutatásainak eredményeként megtalálta Borsody László vívómester sírját, aki a híres Borsody rendszer megalkotója volt."
Dícséretes dolog, hogy elmentek és lefényképezték a sírt, de azért olyan komoly levéltári "kutatást" nem kellett végezni ahhoz, hogy "megtalálják", hiszen már 2013 májusa óta a wikis szócikkben (is) meg volt adva a sír pontos helye (Farkasréti temető, 6/2. parcella, 1-23). Ettől kezdve csak a temető honlapján levő térképet kellett használni ;-)
Szerintetek milyen születési dátum olvasható le a képről?
Most volt itt a nagymesterünk, 62 éves, ruganyosabb és mélyebbek az állásai, mint nekem (vagy bárkinek a csapatból), viszont hát tényleg öregszik, mert a 3 napos szeminárium végére - ahol váltott csapatokat/személyeket tanított reggeltől estig - tényleg elfáradt egy kicsit (állítólag. Én nem vettem észre).
Persze ő is azt a módszert követi, mint a kendo oktatók, azaz ebből él, folyamatosan edz és tanít (és tanul, mert közös iskolát visznek a mesterével Hongkongban).
(és bár mondhatnám, hogy minden kungfumester ilyen Hongkongban, dehát nem. Sokan már csak a franchise építésével vannak elfoglalva, van tízezer "tanítványuk" és időnként parádéznak egyet, hogy "csájníz kángfu iz hard, lájk dö tájger" viszont nagyon jól megélnek belőle. (van olyan is, aki kijelentette, hogy ő már annyira magas szinten van, hogy nem kell többet gyakorolnia... nos, meg is látszik rajta))
0. Szerintem mar reg kicsuszott a kezukbol az iranyitas.
1. Kendoban a piszokszar magas danosokhoz senki nem megy tanulni, vivni. Nem tisztelik.
2. Tenyleg nem feltetlenul a legkockasabb hasu a legjobb edzo, de mivel a kendo vivas nem kotott, ezert nagyon eros az osszefugges a kendotudas (nem a versenyeredmenyek) es a tanitas kozott. Az elofordul, hogy elmagyarazni, kielemezni, szajbaragni nem tudja, de a kendoban nagy hangsuly van a vivason keresztul valo tanitason.
Ad 0 A jelenlegi sportkarate szabalyrendszere, a kata-fellaciok, egyetlenhalalosutesek sb, alapvetoen azoknak a bizonyos oregeknek az elvei szerint lettek lefektetve. Ugy tunik a bolcs oregek nem voltak eleg bolcsek, mikor sajat ertekrendszeruket kellett bebetonozni.
Ad 1 Bocs, de Japanban szinte minden ranking rendszer szenyoritas elvu es nem teljesitmeny elvu. Ikebanatol, shodon at karateig. Kendot nem ismerem, de pl jodoban lattam tobb piszokszar 8 danos 70 evest. Nem, pocakjuk nem volt, edzeni is rendszeresen edzettek, de tanulni nem akarnek toluk.
Ad 2 Hamar passzivagresszivakat akarunk bemondogatni, akkor tekintsunk olyan tevekenysegekre ahol letezik valos nemzetkozi kompeticio, pl a legtobb sport ilyen. Harcmuveszetekkel ellentetben ezeknel hamar kijon, hogy nem a legkockasabb hasu 80 eves a legjobb edzo. Egyeni teljesitmeny adott tevekenysegben eleg gyengen korrelal azzal, hogy valakitol erdemes-e utanna barmit is tanulni napi szinten.
Ha mar karaterol volt szo, az lehet az oka, hogy a mai sportkarate szabalyrendszereben az oregek mar nem rugnak labdaba a fiatal versenyzok mellett. A karate regi ertekei menten viszont az oregek tud(hat)nak a fiataloknal ertekesebb teljesitmenyt felmutatni. Csak ez ma mar nem erdekel senkit, mert sok idobe telik eljutni oda, sokara jonnek az eredmenyek, es sok a melo meg a kudarc.
Szerintem a kulcsszó a hitelesség. Mint ember és mint oktató egyaránt. Senki nem várja el egy hetvenévestől, hogy olyan ruganyossággal mozogjon, mint egy húszévesen, de ha formában tartja magát, és belátja a korlátait, de azon belül kemény, mint a kő, akkor hiteles. Egy elhízott 50-es manusz, nagy pocakkal, sose-bizonyított mozgáskultúrával nem hiteles.
A kendo ennek jó példája. Ott tök mindegy, mi a fokozatod, nem is látszik a ruhán. De a 8 danos öregembert nem azért tiszteled, mert olyat vág rág, hogy beszakad a men, vagy úgy jön neked, hogy két métert repülsz, hanem azért, mert az állása, a vágása és az időzítése messze a te szinted felett van. És ezeknek soha nincs is semmi kivetnivalója egy vívás ellen, mert nem azért áll oda, hogy az egoját fényezze, hanem hogy vívjon vagy tanítson/tanuljon. És ez nem korfüggő szerintem.
Ahogy elnezem, ahol nem kell a tudasrol szamot adni magas fokozaton, ott ellustulnak az emberek, es a sokcsikos ovukben nagy pocakkal setalgatnak es szamolnak, orditanak, sipolnak. Tisztelet a nagyon keves kivetelnek.
Annyit tudok, hogy WMA = Western Martial Arts, egy némileg tagabb fogalom, mint a HEMA, mert ebbe simán benne lehet pl. olyan modern hm, amit valaki Észak-Amerikában vagy Ausztráliában alapított - mondjuk - a múlt században.
Hidán Csaba egy nagyon jó előadó és kemeny sportoló, érdemes vele találkozni és személyesen megkérdezni, hogy pontosan miért nem szereti a barantát. Talán nem mellékes, hogy régész, történész, egyetemi oktató, nyugodtan kísérleti régésznek is lehet nevezni. Gondolom, irritálja a sok-sok pontatlanság.
A Hidán-féle vívóirányzathoz több iskola is kapcsolódik: Ősi Tűz (most valami új neve van Hagyományos Magyar Harcművészek?), Szablya Iskolája, Király (Németh) Sándor vívótársasága. Ezek mind fa-, illetve fémgyakorlókat használnak, egyesek fejvéd nélkül, kizárólag eredeti szablyákat.
Hidán Csaba véleményével szinte teljesen azonos módon fogalmaz Igaz Levente történész, hagyományőrző.
Tény, hogy sokkal tudatosabban használják a marketing eszközöket, meg talán egy átlagos hagyományőrző csapat soha nem is akart létrehozni egy országos, vagy netalán az egész Kárpát-medencét lefedő szervezetet. Teljesen jól elvannak 20-30-40-en, és nem is foglalkoznak a terjeszkedéssel.
Csak egy apró megjegyzés.
Talan úgy lehetne fogalmazni, hogy a HEMA egy jelenség, az ARMA pedig egy észak-amerikai szervezet, ami HEMA-val foglalkozik. Mostanság, nincs túl jó hírűk HEMA körökben, főleg azért, mert túlságosan elzárkóznak az együttműködéstől, és az egyedüli igaz utat "prédikálják", miközben a többiek a szabad információáramlás és közös gyakorlás modelljét tartják jobbnak. Nem véletlenül...
Jelenleg két olyan HEMA fórumot ismerek, ahol pezső eszmecserék folynak: HEMA Alliance és Schola Gladiatoria. Az ARMA fóruma gyakorlatilag halott.
Meg gondolom itt azért benne van az is,hogy a baranta rövidebb idő alatt nagyobb népszerűségre tett szert.Tény ,nagyon jó marketing gépezett áll mögöttük,általában szervezettebbek is mint a legtöbb hagyományőrző iskola. De technikailag is másképp látják a dolgokat.Nekem pont azért tetszik HEMA,ARMA, mert ott kellő mennyiségű dokumentáció van.
"Pár hagyományőrzőn kívül, akiknek nem tetszik a fegyveres rész..."
Némileg érthető, mert 5-10 évvel korábban kezdték művelni a szablyavívást, lassan eljutottak a fából készült gyakorlókig, sőt most már szinte csak fémfegyverekkel gyakorolnak, és kissé lenézik a polifoam gyakorlókkal végzett szablyavívást.
"...főleg pusztakezes részét fikázzák a dolognak..."
Esetleg konkrétan az az ember, aki fekészítette a Viadalra a fiatalembert, és utána sehol sem látta a nevét, pl. úgy: "... és köszönjük X.Y.-nak, hogy felkészítette az illetőt a versenyre ..." Emberileg érthető a kissé eltúlzott reakció.
Az ostoros dolgok megjelenése teljesen érthető: látványos! Az ilyen show elemek pedig nem szabad kukázni, mert kellenek a látványos bemutatókhoz. Ezert van rengeteg, minimális harci értékkel rendelkező botkocogtatás, ostorozás, meg vívás közben pörgés und bukfenc.
"If the demonstration is athletic, technical and impressive, then the audience will be impressed and will probably believe that HEMA can be a reasonable martial art and a good athletic activity."
Gondolom, ez sok mindent megmagyaráz.
Talán még annyit érdemes hozzátenni: mára az egész egy olyan komplex magyar "tízpróbává" (vagy 10+) vált, hogy azt egy átlagos fizikummal, lelkesedéssel stb. rendelkező embernek, szinte lehetetlen tiszteségesen elsajátítani heti kétszeri edzéssel.
A szabadkőművesekkel kapcsolatban csak azért említettem az a régebbi szöveget, mert esetleg azt bizonyíthatja, hogy sokkal régebben is voltak proto-páholyok. A lényeges dolog: teljesen vicces, amikor hagyományelleneseknek vannak beállítva ;-)
Feltételezem, az gond, hogy a magyar harci kultúrából vajmi kevés maradt fenn, esetleg valami rendkívül aprólékos kutatással fel lehetett volna tárni pár részletet, de ez sem lett volna elég egy átfogó rendszer megalkotásához. Így egyszerűen "átvettek" dolgokat... Különben is látszik, hogy nincs kedvük a kutatáshoz... A tagság nagyobb részét valószínűleg nem érdekli az egyes technikák pontos eredete. Elfogadja és kész.
Pont ezért írnak le ilyeneket:
"A néptáncra azért van szükség, mert a Habsburgok a békeidőkben az őseink számára betiltották a fegyverhasználatot és minden nemű fegyverrel való gyakorlást. Ekkor az őseink a néptáncba rejtették el, például a botforgatást, ami a fegyverforgatásban is ugyanazok a mozdulatok vannak. Ha ugyanazt fokossal végzik az már harcművészetnek számít. A békeidőkben így tudták átmenteni generációról generációra."
Szinte már Brazíliában érzem magam, ahol szegény betyárok néptáncnak álcázzák a fegyverhasználatukat. Az külön szomorú, hogy egy 2014-es cikkben írnak le hasonló "történelmi igazságokat". Ilyenkor megkérdezném az illetőt: Pontosan melyik tiltó törvényre is gondolt?
Evvel teljes mértékben egyetértek.Én is inkább így képzelem el a barantát.Ha ilyen lenne,akkor szerintem kevesebben támadnák.Pár hagyományőrzőn kívül,akiknek nem tetszik a fegyveres rész,főleg pusztakezes részét fikázzák a dolognak,ahogy észrevettem.
Keleti és a nyugati iskolák keverésével különben nincs semmi problémám,csak utána ne mondjuk rá hogy népi meg hagyományos.
A keleti és nyugati harcművészetek keverésére már volt jó pár példa: bartitsu, défense dans la rue, krav maga, defendo, stb... hogy egy népinek és hagyományosnak nevezett harcművészetben mi keresnivalója van az aikidó, judó, jujitsu technikáknak, azt nem tudom. Aikidó biztos van, mert aikidóból sokan mentek át barantába még amikor én jártam, és bizony gurulni aikidós stílusban
tanított mindenki. Utána volt azt, hogy elkezdtek a ZBK-sokkal is összehaverkodni, és átvenni dolgokat. Úgy látszik, hogy a földharc is belekerült, teljes mértékben japán hatás. Ha rajtam múlt
volna, egyáltalán nem ebbe az irányba vittem volna a barantát: a vívás az jó irány, a lándzsás és az íjazós dolog is jópofa, az ostoros dolgok is csak jóval utánunk jöttek be (keress vissza, mikor jártam, talán 2002 környékén) a birkózásból a régi magyar birkózást vettem volna bele, plusz a késes technikákat, tehát alapvetően egy fegyveres hm-et csináltam volna, amiben van kevés birkózó elem, a show elemeket meg kukáznám... de ugye a cél az volt, hogy gyorsan minél többen legyenek, zéró közeli kutatási eredménnyel, és a szomorú az, hogy erre még büszkék is...
Igen,olvastam még régebben a linkelt oldalt.Hát az is fejvakarásra késztetett,mert számomra akkor is kalapból előhúzott dolog,persze nem minden része,hisz vívást még fel lehet kutatni,ostorozni is tudnak jó páran,botolást is vissza lehet keresni illetve ezeket fejleszteni.Egyébként ezek a részek még tetszenek is. Tudom h Rubent karatésok készítették fel,ügyes volt.Van is fent a youtubeon egy baranta vs mma címen futott videó,amin ő küzd,na ott pont egy karatés srác mondta h tudja nagyon jól h kik készítették fel Rubent és nem kéne barantának írni a karatét,utána át is nevezték . :)Ha bekerül barantába hivatalosan is viadal rendszer kíváncsi vagyok hogy mit meg hogy fognak oktatni és h el mondják vajon hogy ezek technikák honnan származnak vagy be lesz állítva magyarnak.SAGAval készítettek egyszer egy interjút ,ott kérdezték tőlük h nem gondoltak-e arra keleti és nyugati harcművészeteket keverik.Azt válaszolták h semmi bajuk keleti iskolákkal de ők nyugati harcművészeteket akarják továbbadni,ez erről szól,itt nincs helye másnak.Korrekt válasz szerintem.Baranta is ennyire letette a voksát magyar kultúra ,harckultúra mellett akkor szerintem nem kéne ezeket a dolgokat belekeverni. Bár lehet én vagyok földhöz ragadt.
Shotokan karatéval kezdtem,bár akkor még nagyon fiatal voltam.Jelenleg a thai boxot űzöm,de egy ideig eskrimáztam is.
A barantában az alábbi szövegek a legzavaróbbak: "Az önálló magyar harcművészeti irányzat a magyar harci testkultúra megmaradt és megőrzött elemeinek rendszerbe foglalását és továbbfejlesztését tűzte ki célul. Az anyag gyűjtése, rendszerezése, a kiképzésbe való beillesztése jelenleg is folyik. Jelenleg közel ezer tradicionális technikai megoldás alkotja a Baranta alapvázát. A különböző fogások, eljárások mintegy 60%-a más harcművészetekben nem fordul elő, vagy feledésbe merült. A Barantát ezen elemek léte, sokrétűsége, a történeti magyar gondolkodásmódból származtatott életfilozófiája teszi igazán izgalmas, egyedülálló szellemi és fizikai alkotássá."
Ha figyeled a FB-os hozzászólásokat, akkor azokból kiderült, hogy Rubent konkrétan karatésok készítették fel a tavalyi Viadalra (zenbukan kempó szabályrendszer szerinti pusztakezes küzdelem) a Kárpát Kupán. Pontosan lehet tudni a felkészítő emberek nevét. Több barantásnak komoly cselgáncsos múltja van. Szóval, nem igazán látom, hogy a barantában pontosan mi is a hagyományos etc. pusztakezes rész. A böllön szót is érdemes megnézni az etimológiai szótárban. Ilyeneket talál az ember: "Ne böllönködj már a kutyával, mert megharap!" ;-)
A gyermekbetegség ellenére az egész egy fejlődőképes dolognak látszik, legalábbis a vívás részét tekintve. Érdekes a lándzsvívás (kipróbáltam), izgalmas az íjászpárbaj (szintén ki lett próbálva, egy kicsit). A botbirkózás egy rendkívül intenzív dolog, néha még nézni is fáj, annyira keményen küzdenek a felek.
Ui.:
Esetleg mesélhetnél arról, hogy most mivel foglalkozol, vagy korábban milyen stílust műveltél.
Hatalmas visszaemelések, pont ahogy az általad idézett angol könyv írja. Úgy látszik, streszhelyzetben az ember elfelejti az összes vívótermi dolgot - ha egyáltalán azok a fickók lejártak edzeni -, és zsigerből próbál jó nagyokat odacsapni a másiknak. A turbánra majdnem lapjával érkező vágás is érdekes volt... Kár, hogy a mozgóképeken szinte semmi érdekeset nem láttam.
Ez barantás dolog érdekes.Összességében tetszik amit látok,csinálnak nagyon jó dolgokat ,de emellett hülyeségeket is csinálnak és mondanak.Ami engem bosszant az a pusztakezes rész,amire még soha nem kaptam értelmes magyarázatot,hogy honnan is van.Vukics Ferenc is megmondta hogy a magyar övbirkózásból és a böllönből nagyon kevés maradt fenn,azért ki kellett egészíteni pl mongol sasbirkózással,aki kicsit ismeri az láthatja hogy van benne jócskán judo/jitsu technika is vagy legalábbis eléggé hasonlít rá.Sőt judosok konkrétan megnvezték hogy náluk melyik technikát hogy hívják.Erre mondták azt hogy az embernek mindehol 2 keze,2 lába van,kialakulhatnak hasonló technikák.Bár ahogy néztem német ringennek eléggé más a mozgásanyaga,inkább ahhoz hasonlót tudnék elképzelni.Mostanában meg elkezdtek belemenni az ütős-rúgos dolgokba is.Jó viszonyt ápolnak a zen bu kan kemposokkal,de van olyan egyesület akik kyokushin és ashihara karatésokkal szoktak együtt edzeni.Amikor láttam pusztakezes küzdelmet az egyértelműen a kempora hajazott.Itt már nem csak arról van szó hogy pár technikát eltanultak.Ezek után szerintem nem igazán hiteles azt mondani hogy ez a hagyományos magyar harcművészet illetve h IX-XIX században élt magyarság harci kultúrája.Értem én 21. században így sokkal piac képesebb a dolog,meg elmondhatják magukról h küzdelem minden részét lefedik,de valahogy akkor is hiteltelen az egész(legalábbis ez a része).Természetesen ha van hiteles dokumentum a fenn maradt magyar pusztakezes rendszerekről akkor előre is elnézést kérek,de őszintén szólva kétlem.Nem kötözködés,de tényleg érdekel a téma.
Ahogy én értem, a JKD alapvetően NEM egy stílus akart lenni, hanem egy folyamat, egy módszertan arra, hogy hogyan fejlődjön az adott gyakorló, individualizáltan. A megállító ököl útja. Valahogy a vívó
Igen, itt a topikban is írtak korábban róla, hogy mi mindent összevadászott és minden iránt érdeklődött. Az a baj, hogy túl korán meghalt és éppen csak az elején volt az útnak.
Aikidóban ha jól emlékszem, a 3.-4. dan az utolsó technikai fokozat. Onnantól kezdve igazából szervezésért, vagy az aikidó népszerűsítéséért kapnak újabb fokozatokat.
(Ha jol emlekszem kozel 10, shotokanhoz kapcsolodo volt csak itt az orszagban.)
Ennek folyomanya pedig a 'gyere at hozzank, kapsz 1-2 dant'.
Kb: 10 az elmeleti max, szerintem Magyarorszagon kb 40-45 eves korra a 4-5 dan elerheto. Onnantol felfele mar helyezkedes kerdese is, 8-9 -t legfeljebb akkor, ha te alapitod a szovetseget. :)
Bar szerintem ha az ember maganak gyakorol, akkor olyan sok jelentosege nincs.
Szeretem olvasni amiket írsz a kendóról meg a kardvívásról, érdekes dolgokat olvasok tőled. Ezt is te írtad: "Ma a legmagasabb megszerezheto fokozat a 8. dan. Csak egesz eletukben profi szinten kendozo japanok szerzik meg, akik a legjobb japan mesterektol tanulnak. Ok ma a kendo istenek. Elnek meg 9. danosok, nagyon oregek, de a fokozat ki fog veluk halni."
Ehhez picit kapcsolódna az én kérdésem, de ezt inkább karatésoktól kérdezném: a shotokan karatéban melyik dan a legmagasabb fokozat? És azt egy nagyon jó képességű, szorgalmas emberke hány éves korára érheti el (körülbelül)?
Többször nekiestem már a Tao of JKD könyvnek. Ha a neten le tudjátok szedni, érdemes belenézni, látszik, hogy rakta össze a saját rendszerét. Nagyon komoly kutatómunkát rakott mögé, sok stílust
tanulmányozott, és mindent, ami passzolt, azt beintegrált. Nem ő volt az első, aki ilyet csinált, de kétségkívül nagyon izgalmas a munkássága, mind a harcművészeti, mind a mozi...
Szerintem annak idejen is arrol szoltak BL filmjei, hogy mekkora kiraly is o. Jackie Chan mar akkoriban is ravert alaposan azzal, hogy nem a sajat arcarol szolt az egesz, es sokkal hihetobbek voltak a kuzdelmek.
Nem mondom, hogy BL a vilag legnagyobb harcmuvesze lett volna, de amikor ezeket a filmeket forgattak, szerintem eleg uttoromunkat folytattak. Nem olyan jol ki, mintha Tom Cruise verekedne vagy mint mikor Godzilla szakitja le a toket valami nemtomminek, :) az igaz, viszont a kor filmjeinel szerintem nagysagrenddel jobban megrendezett harci jelenetek csinaltak.
Azert sokat valtozott a vilag, kaszkadorok is sokat tanultak, a koreografiak is sokat fejlodtek, kameramunka stb mind benne van, hogy olyan filmeket csinalnak mostmar mint pl a thaiok (vagy spec en a Nagymestereket is szerettem).
A baranta egyik hatalmas hiányossága a kutatás tudatos (?!) elhanyagolása. Hiszen "egy barantás nem fog a 10-századi technikáknak utánajárni..." Tényleg minek is?! ;-)
Így aztán senki nem tudná megmondani, hogy az elmúlt 20 évben mi és mikor került be, illetve ki a baranta tudásanyagábol. Nem véletlen Kelemen Zsolt távozása.
"Hitelességnek az írásos emlékeket, a régészeti leleteket, a múzeumi értékeket tekintik (múzeumi emlékek leginkább a nem használt tárgyakból kerülnek ki. A jó kasza, kapa, szablya, stb. elhasználódik, mégis ez a hiteles...). Az elő hagyományt nem veszik figyelembe, folytonosság nem létezik számukra. Belső szervező erőt alig képviselnek."
Feltételezem, hogy egy muzeológusnak lenne egy-két keresetlen megjegyzése a fenti passzushoz. Ajánlanám a cikk szerzőjének, hogy mennyen el egy "tapizós" napra valamelyik múzeumba, vagy próbáljon megnézni egy komolyabb fegyvergyűjteményt. Garantálom, hogy meg fog lepődni... Nem kicsit... Nagyon... Muskétagolyó által átütött mellvért, mint nem használt tárgy (egy márciusi látogatás emléke).
Ja, és az a ~10 ezer HEMAs világszerte is 0 erőt képvisel. :-))
Ui. Igen, a felvidéki Kopecsni Gábor - tudomásom szerint - az egyetlen olyan barantás, aki komolyan veszi a dokumentálást.
Bohoc. Az ellenfelei visszafogjak magukat, hogy ugralhasson ossze-vissza. Norris, Inosanto. Olyan lassan dolgoznak, hogy csoda, hogy nem asitoznak kozben.
Jó és érdekes kezdeményezésnek tartom a barantát. Viszonylag közelről látom az edzéseiket, versenyeiket, sok jó vívóval rendelkeznek (főleg a központi csapat), nem beszélve arról, hogy határozottan hatékonyak közösségépítésben, és az sem elhanyagolható, hogy van közöttük pár nagyon szimpatikus ember.
Tényleg nem túl szerencsés dolog a ködösítés, a saját különlegességünk folyamatos hangsúlyozása, és a "bezzeg a partikuláris hagyományőrzés... bezzeg az úri fiuk a csillogó páncéljaikban..." Nem beszélve a "hagyományőrző szerepjátékosok" kifejezés használatáról a cikkben.
Maga a cikk egy hatalmas intellektuális katyvasz. Még az sincs meghatározva, hogy a hagyományt milyen értelemben használja a szerző: antropológiai vagy vallási? Belekever a képbe metafizikusokat, ezoterikusokat, sőt még politikát is. Azon jajong, hogy a Traditionspflege-ből származik hagyományőrzés, meg "a néprajztudomány is elgermanizálódott". Was?
Egy hozzáértő - bizonyára - ízekre szedné a cikket is, meg magát a koncepciót is. Ennek ellénre érdemes volt elolvasnom, mert olyan neveket ismerhettem meg, akikről eddig nem is hallottam.
Mondjuk az már pozitív változás, hogy a wikin így határozzák meg a barantát "a történelmi magyar harci kultúrából származó testmozgások összegyűjtésével létrehozni kívánt, a kilencvenes évek óta formálódó magyar harcművészeti stílus."
Emlékszem, ebben a topikban valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy "harcművészeti kezdeményezés". Legyen meg a 2-3 generációváltás, és utána - esetleg - lesz belőle egy hm.
Persze a szócikkben így is van bőven "érdekesség":
"A professzionális harctudással rendelkező korai katonai csoportok felkészítési, személyiségformálási rendszereire mintegy 1300 év távlatából vannak információk."
"Az úgynevezett baranta-képességeket mintegy 500 éve folyamatosan korlátozták törvényi rendeletekkel és helyi szabályozással."
"Az ujguroknál 1990-ben még külön faluban laktak a barantázók."
Te jó ég, ennyi ökörséget egy oldalon összeírni. Már nem is lepődöm meg, hogy szegény szabadkövműveseket is belekeverik. "Ugyanis megjelenik a másik oldal, ahol a hagyományokat elvetendőnek tartják, lejártnak." Pont a szabadkőművesség vagy 300 éves... de vannak itt egyéb gyöngyszemek is:
"Egy barantás nem fog a 10-századi technikáknak utánajárni, hiszen ezekre már nincs szükség"
Persze, minek is kutatni, ez az egész barantát áthatja. Elég szánalmas, hogy bármiféle dokumentált kutatási eredményt egyedül a Felföldi Barantásoktól láthatunk. Nesze neked nagy magyarok...
Teljesen egyetértek. Én tisztelem a munkát és a kitartást, és elfogadom az egyéni véleményeket is, sőt. Igazából tök jó kezdeményezésnek tartom a barantát is. (de alapjaiban minden home-made rendszerrel így vagyok)
DE CSAK akkor, ha ezt nyíltan felvállalja, és nem ködösít. Megnevezi a forrásokat, elmondja, hogy miért így gondolja. Aztán, ha egyetértek vele elfogadom, ha nem, akkor vitatom, vagy tudomásul veszem. Attól rángást kapok, ha valaki misztikumba burkolva akarja eladni a dolgait.
Pl én ezért csinálom a szablyavívás - rekonstrukciómat úgy, hogy végig hangsúlyozom, ez az ÉN interpretációm, nem az isteni végső igazság.
Emlekszem, amikor Vukics Ferenc beobbant ide, hogy megvan a magyar harcmuveszet, es ez az igazi, a hamisitatlan, az autentikus, stb. Rengeteg vitaba kerult, mire leirta, hogy igen, ez csak szerinte az igazi, es o is csak tippel, milyen lehetett. Az mas kerdes, hogy tisztelet a sok munkanak es odaadasnak, amit beletett, beletesz.
Csak ezt nem kellett volna mondani, ha tényleg mondta.
"„Nem hagyományőrző hétvégi lovagrend vagyunk, hanem hagyományélők” – mondta Endre, aki azt szeretni a barantában, hogy a személyiség egészét fejleszti, és sok különböző készség kell hozzá."
Azért nem irtam semmit, mert nem tudtam mit irjak.
Nyilván meg lehet nézni, úgy látom megint ez a Rika nevű világbajnok csaj az, ha nem, akkor állitólag
ugyanaz az istálló, a Hayashiha shito ryunak egy leágazása (Inoue sr.), de
amúgy is szép arcú lányka. ha másért nem is...mondjuk lehet hogy te le tudod sasolni a nevét :)
De inkább annak érdemes, aki ismeri a Nipaipo katát, ez annak egy változata, még sose láttam.
Úgyhogy lestem, mint kisbornyú, gondoltam a videot megosztom.
Néha egyébbként előkapnak ilyen katákat, az amugy is kata mániás okinawaiakton a japánok
még túl is tesznek.
ILyen szempontból még a goju ryu a legösszefogottabb, bár az is olyan, hogy Higeonna kezdte (állitólag)
4 katával, Miyagi Choyun még párat ráhivott Kinában, aztán csinált ő is 4- et (mondjuk pld a Gekkisai dai-t sose értettem, miért van kettő, mikor összesen 2!!! mozdulat más ? ), aztán most a Macska fia ott tart, hogy van neki is x. katája.
Nem tudom, lehet hogy egy rettenetes tudású mester, de egyrészt ami eredetileg benne van a karatéban, már az is elég 10 életre, nem költemény ez, minek irogatnak hozzá ? Másrészt ezek a japán goju ryu katák olyanok, hogy se fülük, se farkuk. Én nagyon birtam a fiatalon meghalt Asai mestert, de az ő kung fu-shotokan katái is elég ad hoc jellegűek szvsz.
Na, szóval a video amolyan érdekesség lett volna, elég ritka változat.
Előszőr nem akartam hinni a szememnek, hogy - tényleg - egy szoknyás leányt látok a két fiatalember közt. Kiderült, tényleg!
Egyszerűen hihetetlen, hogy valaki vette a fáradságot, és egy az egyben lemásolta a Sztrakay Norbert könyvében (1895) szereplő Erzsikék és Ilonkák ruháját. Még a cipő, fekete (?) harisnya is stimmel...
Május 25-én került megrendezésre "A Magyar Kard Napja Debrecen" címû rendezvény a Déri téren, melynek fõvédnöke Dr. Simicskó István, az Emberi Erõforrások Minisztériumának, sportért és ifjúságért felelõs államtitkára, védnöke pedig Kósa Lajos, Debrecen megyei jogú város polgármestere volt.
A megnyitó a Debreceni Helyõrségi Zenekar térzenei elõadásával kezdõdött. Itt beszédet mondott többek között Dr. Mazsu János, önkormányzati képviselõ, a Debreceni Értéktár Bizottság elnöke, Máday Norbert, a Magyar Szablyavívó Iskola alapítója, Pézsa Tibor olimpiai- és világbajnok kardvívó, Dr. Lakner Lajos a Déri Múzeum igazgatóhelyettese és Korompai Balázs a Déri Múzeum történész muzeológusa is. A rendezvény vendégei voltak Mohos János és Németh Árpád vívómesterek, a Magyar Vívó Szövetség részérõl Polgár Pál fõtitkár úr, a debreceni Békessy Béla Vívócentrum ügyvezetõ igazgatója, Serra György, és Takács Attila ezredes, a Debreceni Lövészdandár parancsnoka.
A köszöntõ beszédek után az esemény házigazdája és a Debreceni Szablyavívó Iskola vezetõje, Szél Gábor köszöntötte a vendégeket.
Ezt követõen több produkció színesítette a mûsort. Babits Mihálytól idézett gondolatokat Szél Ágnes, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatója, zenés elõadással lépett fel a debreceni Biri Gergely énekes, akit Tóth Bertalan, derecskei gitártanár kísért. A tánc sem maradhatott el, hortobágyi koreográfiájával ékesítette az eseményt a debreceni Hajdú Táncegyüttes férfikara.
A szablyavívók közül elõször Tallós Viktória oktató hölgy, majd ifj. Szél Gábor oktató vezényletével a férfiak tartottak ízelítõt ebbõl a tudományból. A debreceni iskola gyakorlóin kívül az ország minden pontjáról érkeztek vívók, sõt lengyel színekben a szervezet varsói iskolájának oktatói is bekapcsolódtak a bemutatóba.
A Debreceni-, a Szolnoki- és a Nyíregyházi Szablyavívó Iskolák zászlóinak megszentelését követõen a kardok is megáldásra kerültek az egyházak képviselõi által.
Ezután a népes közönség betekintést nyerhetett az eddig még soha nem látott vívástörténeti kiállításra, ahol Máday Norbert mester, relikviagyûjtõ vezette körbe az érdeklõdõket a magyar kardvívás fennmaradt emlékei között. Ez a kiállítás egészen június végéig megtekinthetõ."
Erre válaszolok, de az előzőre is vonatkozik: egy dolog a fizetési jegyzék, egy másik, hogy mennyit kaptak meg belőle.
A teljes végvárrendszer fenntartása többe került, mint amennyit a birodalom erre tudott volna fordítani (még a nyugati német államok segélyeivel együtt is), méghozzá nem is kicsivel, ha jól emlékszem, akkor olyan másfélszeres arányban.* Ezért aztán, bár hivatalosan tilos volt, általában szemet hunytak afelett, ha a végvári vitézek beálltak az eke szarva mellé, hogy legyen kenyerük.
A tizenötéves háború után majdnem száz évig vártak az addigra már tökéletesen verhető török kiűzésével, mert nem volt rá pénz. (amikor Zrínyi nyílt levelekben szétalázta Montecuccolit, hogy ott van egy hadsereggel Észak-Magyarországon, de csak nem támad, csak nem támad, az igazából az Udvar felé való üzengetés volt, mert Zrínyi is meg Montecuccoli is tudta, hogy a parancs szerint tilos támadni)
Emellett - igaz, csak érdekességként iratolvasás szemináriumon, és nem százszámra - volt a kezemben levél, amit egy dunántúli várból írtak arról, hogy a t. udvar ugyan küldje már a régóta elmaradt járandóságukat, mert már zálogra se kapnak semmit.
*=Elég régen tanultam/olvastam/vizsgáztam erről/ebből, azóta egy csomó új tanulmány megjelent új kutatási eredményekkel, ami árnyalhatja a képet, csak lusta voltam elolvasni. :P
Lattam a hetvegen egy karate bemutatot. Ket srac csinalta, az ossztomeguk osszevetheto az enyemmel. Mindketten barna ovvel, seikennek nyoma sincs, talan fel vannak mentve fekvotamaszbol es/vagy egyenes utesbol. Na hat hig fos volt az egesz, a paros gyakorlas is, a kata is, meg ugy minden. Bizonytalankodtak, testhasznalat, legzes, labmunka, technika csapnivalo. Ezek igy siman danfokozatot fognak szerezni. Mindenutt ennyire kurvul a karate, vagy nekem vannak illuzioim? Utana fel lehetett menni a szinpadra es tanitottak egy-ket technikat. Nagy volt a kisertes, de szemetseg lett volna. Plusz nem akartam, mivel benne voltam a kendobemutatoban.
ChiKung stílusokról mit kell tudni? A Buddhista Főiskolán van többféle chikung is, de baromira nem tudom, hogy van-e közöttük különbség, meg úgy egyáltalán, mi hiteles, mi nem... tudnátok ebben
Még nem találtam Thury-korára vonatkozó adatokat, de egy gyors összehasonlításnak az alábbi is megteszi.
1675-ben:
"... viszont a Balaton vidéki öt végházban (190 huszár és 274 hajdú), továbbá a másik három főkapitányságban meghagyandó 1 500 huszár és 1 500 hajdú éves illetményét: 153 705 forintot az Udvari Kamara vállalta magára."
Most ne foglalkozzunk azzal, hogy egy huszár bizonyára többet kapott, mint egy hajdú.
Egységesen 3000 + 190 + 274 = 3464, 1 fő éves illetménye ~45 Ft.
Az általános szegénység, majdhogynem mélyszegénység valószínűleg igaz a végvári közvitézekre. A kapitányokkal kapcsolatban a helyzet némileg árnyaltabb. Pl. ismert az a vagyonleltár, amit Thury halála után készítettek (1571. április 23-án):
"Az megholth Nehay Vitezleo Thwry Györgnek Halala vtan menny marhaya maradoth arwl való regesturum Kezeoben; ...
Maradoth az meg holth vitezleo Twry Geörgnek rabjai, kik valchsagra tartattanak 22. Ezeknek kezessegen menth ell orozlan aga, kinek sarcholása volth fl.3000...
Az Penzes Ladaba vagion: Tyz sak penz, kiben vagion somma sommarum keth ezer heth szaz hethwen hath forinth, es tizen öth penz. Vagion az tarhazba chizma tizenhet emberre valo, 17. Keth hozach Bonchok, 2. vagion az kezej pinchében 37 hordo Bor, telljek, 37. kikben vagion akó..550..."
Szóval, 2776 forint (aranyforint (?)) + 3000 forint váltságdíj, amit nagy valószínűséggel ki is fizettek, különben a túszok orra / füle bánta.
De pl Thury György 1563-ban II. Miksa koronázásán a torna bajonka volt, márpedig egy ilyen eseményen kimagasló vívók vesznek részt, tehát valamit tudott. És ott nem lehetett (kizárólag) harctéri technikákkal győzni, mert nem az ölés volt a harcok célja. Hogy a torna és a harci vívás más volt, arra szintén vannak források (pl Meyer vagy a Ringen vs Kastélybirkózás)
Ezek az elvek nem is nekik kellenek, hanem nekem, hogy valami mentén tudjak haladni. :-)
Én ugyan nem vagyok otthon ebben a témában konkrétan, de
- A végvári vitézek, kapitányostul, várastul általában nagyon szegények voltak, ha a kezükbe akad egy vívókönyv akkor abban a pillanatban eladják, hogy legyen mit enni
- A többségük olvasni sem tudott
Ellenben tudjuk, hogy német, olasz - és nyilvánvalóan nem lebecsülendő török - jelenlét volt az országban folyamatosan. Ráadásul rájuk biztosan jellemző a "ha nem értesz hozzá, bizony belehalsz" szabály, úgyhogy nem tudom elképzelni, hogy ne tanultak volna meg bármit bárkitől.
Persze lehet, hogy ez nem állt össze rendszerré, vagy ha igen, akkor sírba vitte a megalkotója.
Ez is érdekes, hogy tavaly csak Pézsa volt jelen, az idén még 2 vívómester, köztük Németh Árpád, az ismert gyűjtő. Külön csemege a Vívószövetség főtitkárának jelenléte.
Egy pillanatra sem merült fel a "mankó" szükségességének, hitelességének megkérdőjelezése.
Csupan amiatt szomorkodtam, hogy a végvári vitézek korában milyen feljeltlen volt a magyarországi vívóélet. Több ok miatt az európai félperifériára kerültünk, és ez a vívás területén is jól látszik: nem nagyon tudunk vívóiskolákról, vívómesterekről, bemutatókról, könyvekről, miközben Angliában, Franciaországban, Németországban stb. határozott pezsgés tapasztalható.
Volt-e a korvinák között vívókönyv?
Nem kizárt, hiszen csak kb. 220 könyvet sikerült azonosítani a 2-3 ezerből (becsült érték). Nem foglalkoztam a témával, de ismerve a király érdeklődését és értékrendjét (a régi görög kultúra), nem látszik túl valószínünek egy Fiore másolat megléte a könyvtárban. Sőt, ha még lett is volna, akkor szinte semmi hatást nem gyakorolt a magyar vívóéletre (semmi támpontunk nincs erre nézve), hiszen 1526 után a korvinák el lettek szállítva Budáról vagy megsemmisültek. Szomorú...
Érdeklődve várom a képeket az új szablyákról és videókat!
"kb. jó 200 évet kell várni az első magyar vívókönyv megjelenésére"
Pontosítanék. Jó kétszáz évvel később jelent meg a jelenleg ismert legrégebbi magyar vívókönyv. Biztos vagyok benne, hogy pl a Corvinák között volt vívókönyv, elképzelhető, hogy olasz stílusú. (Vitéz János miatt)
"Publikációk, könyvek, vívómesterek, szakszerű képzés, egyesületek nélkül nincs elmélet."
Azonos korból illetve korábbról már komplett, írásos rendszerek vannak olyan kultúrkörökből, amikkel a kapcsolat bizonyított. De ez, ahogy írtam is, egy mankó, egy tervrajz, ami mentén építkezni lehet. Akkor kell, ha el akarom dönteni, hogy egy cél elérésére melyik út az optimális. Kitalálhatnám ezt magamtól is, de korrektebb, ha megjelölöm, honnan merítem az ötletet, és nem a sajátomként adom elő.
Egyébként nem véletlen, hogy nem Marcelli könyve a legfontosabb a munka során. Nem szablyavívó, ahogy a könyve sem az.
Onnan tulajdonképpen csak pár sort lehet felhasználni, ami a víváskép egészére (stabil állások és folyamatos vágások) utal.
Egyébként az a fajta szablya rapierral szemben mindegy, hogy hol találkozik, elsöpri. Ezt kipróbáltuk, tényleg így van. (rapier vs gyalogsági szablya) Később szerintem a penge vékonyodása miatt jelenik meg újra a beosztás, illetve azért, mert a víváskép átalakul a klasszikus irányba.
Inkább a dussackos könyveket nézd meg, azok jobb képet adnak erről. Hamarosan meglesznek a fém gyakorlószablyák, kb autentikus paraméterekkel (nem kinézettel!) akkor lesznek majd videók is.
Egy pillanatig sem vitatnám, hogy szükség van elméletre. Sőt, pont az elméleti, módszertani stb. dolgokban vagyunk sokkal jobb helyzetben, mint a régiek. Csupán az volt mókás, hogy egy olyan korszak kapcsán lett megemlítve az elmélet, amikor még kb. jó 200 évet kell várni az első magyar vívókönyv megjelenésére, és kb. 300 évet az első vívómester-egyesültre.
Publikációk, könyvek, vívómesterek, szakszerű képzés, egyesületek nélkül nincs elmélet.
Pontosan! Egy jó kezdő rögtön megérti, hogy egy adott "elméleti" dolog nem azért van, hogy konkrétan őt "szivassuk", hanem pár száz év gyakorlati tapasztalata (vére, verejtéke) van mögötte.
Pont ma néztem meg a Marcelli könyv olasz eredetijét. Csupán 2 db béna rajz van a szablyáról, nem sokkal jobb, mint Carlo Parisi fordításában. Sajnos, egy klasszíkusnak mondható Aladdin-kardot ábrázol. Van egy olyan sejtésem, hogy a tiszelt itáliai vívómester nem nagyon látott igazi - török, lengyel, magyar - szablyát.
Továbbra sem értem, hogy Marcellinél miért nincs, utána pedig mégis megjelenik a szablya pengéjének szokásos beosztása. Egy rapierral adott szúrás harításakor sem mindegy, hogy a szablyám erősével vagy gyengéjével találkozott a rapier pengéje. Nekem ez is azt mutatja, hogy csak nagyon áttételesen ismerhette a szablyát.
Per pillanat nem tudom eldönteni, hogy Marcelli ívelt kardja vajon storta (olasz falchion), valami átmeneti dolog (félig storta, félig szablya) vagy egy klasszikus végvári eszköz.
Az elmélet azért szükséges, hogy legyen valami sorvezető, amihez lehet idomulni.
Biztos vagyok benne, hogy Jankó vitéz a mucsjröcsögei palánkvárban az "elmélet" szót sem hallotta élete során, de ennek ellenére alkalmazta.
Erre van egy jó példa, amikor teljesen kezdőket vagy gyerekeket tanítasz. Elmondod nekik az alapelméleteket, és vannak, akik komplett technikákat csinálnak meg, anélkül, hogy tudnának róla. :-)
Marcelli "kardja" valójában egy rapier szerű fegyver, és több köze van a modern olasz víváshoz, mint a messer-dussack-szablya vonalnak.
A szablyát meg azért nem osztja három részre, mert (főleg a rapír ellen) teljesen máshogy mozog, teljesen más alapelvek szerint, és nem értelmezhető a hármas beosztás.
Feltöltöttem 2 képet (1579-ből, 1615-ből) a török kori víváshoz.
Más.
Mókás dolog ez a végvári víváselmélet... ;-) Valószínűleg akkor mindenki zsigerből művelte a vívást, érdekes lenne átvézni az akkori főurak könyvtárjegyzékét. Régebben belenéztem Zrínyi Miklós (költő) ilyen jegyzékébe és egyetlen vívással foglalkozó könyvet sem találtam. Gondolom, pénz lett volna rá...
Fura, hogy Marcelli a szablyára nem alkalmazza a hármas beosztást (forte-terzo-debole).
Vajon miért? Pedig 200 évvel később már így tanítját a modern olasz kardvívást.
Megnézted Marcelli eredeti képeit? Pontosan milyen kardot ábrázolnak?
ad 0 Az, hogy az amator torteneszek tobbsege nem ert ahhoz, amit csinal, az nem zarja ki, hogy van olyan amator tortenesz, aki tudja mit csinal.
ad 1 A tisztelt ur egy konyv erejeig volt tortenesz, ezen kivul en nyomat nem latom akar tortenelmi, akar harcmuveszeti erdeklodesnek. A maradek idejeben meg mindenhez ertett, a kornyezetvedelemtol a modern angol kolteszetig. Ismereteim szerint te egy kicsit regebb ota es melyebben foglalkozol egyes a hobbijaiddal.
ad 2 Egy kormot kivagni, meg egy tobbevszazados idoszak tortenetet feldolgozni, eredeti forrasokat keresni, azokat szakszeruen feldolgozni, az egy kicsit mas kaliber. Foleg ugy, hogy a tisztelt ur szerintem a forrasnyelvek tobbsegen meg makogva sem beszelt. Nem lehetetlen megugrani, de mas kaliber. Mint ahogy az sem lehetetlen, hogy ha egy koromkivagas helyett 1-2 evre fomunkaidobe korhazba mentel volna dolgozni, akkor mar kevesebben neztek volna orvosnak. Vagy akarcsak egy kisebb mutet elkovetese utan is.
Egy kis adalék John Clements (az ARMA vezetője) tevékenységéhez.
Jake Norwood (HEMA körökben igen ismert és elismert szakértő, vívó, az ARMA egykori helyettes vezetője) válasza arra a kérdésre, hogy mi is az ARMA és az miben más mint a HEMA.
"3. What is ARMA and how is it different from HEMA? This is a huge and politically loaded question for a lot of members of this forum (and, frankly, for about half or more of anyone who's been in the community for a long time). It certainly is for me (I was a member from 2001 to 2009, and the deputy director from mid 2006 to early 2009). That said, I'll try to give you an admittedly biased-but-IMO-fair answer.
The ARMA is a fairly large "super club" made up of dozens of (mostly) backyard "study groups" which follows the training philosophies and methodologies of John Clements, one of the oldest teachers of the "Martial Arts of Renaissance Europe" (or MARE, as he calls it). Anyone else calls that HEMA or sometimes Western Martial Arts (WMA), but it's all basically the same group of things.
ARMA has a centralized methodology, seminar program, and rank structure. Many would call their approach to the source materials "Pan European," in that they don't study, say, Liechtenauer's KDF or even "German Swordsmanship" but rather pull from all the sources they can into a giant pool. That said, there's probably a more German flavor to their longsword work, for example, than otherwise.
ARMA is very much a "closed door" school. Loyalty to the director is highly prized, and failure to demonstrate such is a primary reason for being purged from the organization. The organization goes through a membership purge or voluntary exodous every 1.5 to 3 years. Individuals who leave the organization voluntarily or otherwise rarely, if ever, are able to come back in, leading many to paint the groups as a cult of personality around John Clements. As a former member, I can say that the cult of personality around John is very real and fairly powerful, but does NOT extend to every member. Unfortunately, the longer you're in and the higher you rise within the organization, the more important it becomes. ARMA members are not allowed to show anyone outside of their school their training methods, leading to a default ban on cross-training with other groups. Members are often kicked out for attending events outside of the organization, especially if that event involves competitions or prominent ex-members (such as myself).
The ARMA has a "meh" to "horrible" reputation with every WMA and HEMA group outside of the ARMA that I'm aware of. This is generally on account of John's (and therefore ARMA's) constant cheers of "we're the best eveyrone else sucks" while failing to actually back that up in many ways. Most all of ARMA's prominent scholars and publishers left back in 2009 (and many more in 2012), leaving John in the position he wanted--only authority on content and interpretation. The group gets defensive quickly and has a persecution complex. Most ARMA members would get kicked out of ARMA for posting on this forum, so we aren't likely to see it here, but try asking the same question over at Schola Gladatoria Forum--or just reading several of the ARMA's online editorials--and you'll see what I mean.
All that pooh-poohing aside, the ARMA is really just a big, multi-group HEMA club. So it's not "different from HEMA," as much as it's "a specific approach to HEMA within rigid confines."
Nem az gond, hogy valaki dilettante, hanem hogy trehány munkát végez.
Kedvenc élményeim közé tartozik, amikor külföldön egy köröm "műtét" közben orvosnak néztek, a másik, amikor egy esztergomi várlátogatás után a tárlatvezető mint régész kollegát mutatott be az egy munkatársának.
A MEK-et en is megneztem, de csak ket muve volt fent, a HTML valtozat rogton keresheto is volt, nem volt benne az idezet. Ekkor gondoltam idegen nyelvre, de az angolt 5 masodperc utan elvetettem, mert ha lud, legyen kover, es francia! :-)
Egy csata (Nagashino, 1575) elemzésekor szándékosan eltúlozza a japánok kézi lőfegyver használatát.
"It is interesting to compare Nagashino with European battles of the time. In terms of weaponry, the Japanese would appear to have been substantially ahead. (This is true only of field weapons, to be sure.)"
"In this battle, Lord Oda, the former devotee of the spear, appeared with an army of 38,000 men, of whom 10,000 were matchlockmen."
Az egyik fórumon szépen kivesézték a kérdést:
"Once you start to look closer at Perrin's examples it is clear that there are a number of details which seem to be at odds with how things are describe by other authors. For example he puts the number of arquebusiers in the Oda army at Nagashino at 10.000 yet Turnbull only gives the army 3500 arquebusiers in total. Which is the correct number?
Perrin's comparison with the English and Japanese seem to involve carefully selecting his examples, rather than using the actual muster numbers for the English forces he relies on a French ambassadors report. Either because he did not have access to the information or because it did not fit in with his opinions. Rather than the 6000 men with guns quoted by Perrin the English had 42% of the Trained Bands armed with guns, 28742 calivers and 4702 muskets. In addition there were at least 5461 cavalry raised by the militia system, of these the light horse (3078) were supposed to carry a pair of pistols while the Petronels (1034) and mounted Arquebusiers (300) carried a long firearm as their main weapon.
In the same way Perrin choses way is well known to have been a particularly poorly equipped expedtionary force commanded by Lord Willoughby for his comparison rather than for example the better equipped force led by the Earl of Essex a few years later. It is also noteworthy that the English army is the only one for which Perrin looks at in detail, google can turn up no references to major European armies such as the Spanish, the Dutch or the Emperor. The French only make a small apperance when Perrin uses the battle of Coutras as an example but as I will show later there are a number of problems with his description there as well. Why did Perrin ignore the major armies? A lack of sources or the fact that the numbers would not have been in his favour?. Take for example the Spanish Army of Flanders which was recognised as the most formiable and professional fighting force in Europe.
In 1572 the Duke of Alva commanded some 53.000 infantry: 19,500 Walloons (up to 77% armed with firearms) 24,440 Germans (50% armed with firearms) 9,100 Spanish (25-50% firearms)
(The lower number of Spanish troops with firearms reflect their role as shock troops who favour the pike rather than a shortage of firearms, by 1596 changes in warfare meant that in the Spanish Tercios fighting in France 72% of the men carried guns.)
Obviously these numbers would put the Oda arquebusiers at Nagashino in a different perspective regardless of whether you use Perrin's 10,000 or Turnbull's 3,500."
Volt már szó Noel Perrin forrásai, következtetéseinek megbízhatóságáról.
"Csak egy végső döfés, szerző uram!"
Az alábbi idézet Perrin 1988-ban megjelent, Giving Up the Gun: Japan's Reversion to the Sword, 1543-1879 című könyvéből való.
"A Japanese sword blade is about the sharpest thing there is. It is designed to cut through tempered steel, and it can. Tolerably thick nails don't even make an interesting challenge. In the 1560s one of the Jesuit fathers visited a particularly militant Buddhist temple–The Monastery of the Original Vow, at Ishiyama. He had expected to find the monks all wearing swords, but he had not expected to find the swords quite so formidable. They could cut through armor, he reported, 'as easily as a sharp knife cuts a tender rump'. Another early observer, the Dutchman Arnold Montanus, wrote that 'Their Faulchions or Scimeters [sic] are so well wrought, and excellently temper'd, that they will cut our European blades asunder, like Flags or Rushes...' (...) Montanus's story can be checked and has been. The distinguished twentieth-century arms collector George Cameron Stone once took part in a test in which a twentieth-century Japanese sword was used to cut a modern European sword in two. And there exists in Japan right now a film showing a machine-gun barrel being sliced in half by a sword from the forge of the great 15th-century maker, Kanemoto II. If this seems improbable, one must remember that smiths like Kanemoto hammered and folded and rehammered, day after day, until a sword blade contained something like 4 million layers of finely forged steel. Or rather, until the edge of the blade did. The rest was of much softer steel. (...) This technique of varying the hardness was one that European smiths never perfected, which is why European swords were never as sharp."
A kettévágott európai kardokról és géppuska-csőröl szóló rész (11-12. oldal).
dezsoKE & Buddha,
Tanultam egy új trükköt. A sikertelen keresés után a MEK-el próbálkoztam, utána a Wikiquote változatait néztem át (angol változat - semmi, német - semmi, végül a franciában sikerült azonosítani).
A Nyíregyházán megrendezett, történelmi fontosságú, "A Magyar Kard Napja" rendezvény országszerte elismerő szavakra talált, bizonyítva ezzel azon törekvésünk nemes célját, hogy a Magyar Szablyavívás újra elfoglalja méltó helyét e világban."
Kissé felemás érzéssel olvasom az ehhez hasonló szövegeket.
5-6 évek próbálok utánajárni kardos, szablyás dolgoknak, de eddig nem sok olyan külföldi forrással találkoztam, amelyből az derült volna ki, hogy - mondjuk az 1908-as londoni olimpia előtt - a magyar vívásnak, ezen belül kard- vagy szablyavívásnak különösebb hírneve lett volna külföldön.
Igen, ezert nem kell komoly kovetkezteteseket levonni tobbedleges forrasokbol olloval atvett felsoros idezetekbol, foleg amiknek a fele ugy kezdodik, hogy "holt reszegen belekotott" meg "csapdaba csaltuk", egy olyan korbol, amikor katana nem letezett, ill csak masodlagos kardkent.
A kalozok kozt valszeg nem volt tul sok szamuraj (barmit is jelentsen ez az Edo korszak elott), sot, meg talan japan sem biztos. Az etnikai hovatartozasuk nem igazan tiszta: nem kizart, hogy arrol van szo, hogy a kinai kormanyzat egyszeruen a japanokra haritotta a feleloseget, minden kalozert, aki a kornyeken volt.
Talán csak annyit érdemes hozzátenni, hogy a XVI-XVII. sz. Japánnak volt vagy 20-30 millió lakosa (a pontos adat a topikban is meg lett adva), ebből ~10% szamuraj, ami lefedte a császári udvarnál szolgálókat, egészen a csóró szamurájig, roninig, kereskedő testőréig, sőt wakok között martalóckodó szamurájig.
Aztán a "népmesékben" ki wakoval, ki szamurájjal, a legkisebb pedig Kis Gömböccel találkozik.
Csak fél füllel. Egy Szaszkó Olivér nevű Krav-Magás csinálja. Nem ismerem, de Krav-Magának tűnik, némi minimális változtatásokkal, amik valószínű financiális okokra vezethetőek vissza.
De szerintem próbáld ki, és alkoss saját véleményt. 3-4 edzés alatt megláthatod, hogy bejön-e neked.
Ha van tapasztalatod, akkor bocsi, de ha nincs, akkor figyelj arra, hogy
- bemelegítés van-e?
- a gyakorlatok szinttől függőek?
- a gyakorlatok szakmai (egészségvédelmi) szempontból megfelelőek?
- a gyakorlatok/technikák nem tartalmaznak beépített hibákat vagy ezekre felhívja az oktató a figyelmet?
- az oktató emberileg milyen? Szimpatikus? Nem-e egyfajta szektajellegű dolog ez?
A fentieket nem kimondottan ennél a cuccnál, hanem úgy általában minden edzés/sport elkezdésekor érdemes megnézni.
tudom, hogy nem pont harcművészet, de a tcqc rendszerről hallott már/próbálta itt valaki? Ha jól sejtem, egyfajta továbbfejlesztett krav magáról lehet szó. Mik a tapasztalatok, hallottak?
Ketsoros anekdotak arrol hogy valaki valakivel bunyozott. Legtobbszor az sem derul ki pontosan, hogy ki kivel. Kalozok? Kereskedok es verolegenyeik? Szamurajok?Valoban teljesen mas kategoria.
Mondjuk itt mar tobbszor leirtatok, de ugye a haboru nem arrol szol, hogy ki milyen ugyesen tud karddal hadonaszni, hanem hogy ki milyen gyorsan hal meg.
Maximum tortenelmi erdekesseg, hogy a japanok milyen jok kozelharcban, karddal, ha egyetlen ellenseges hajo nagyobb tuzerot kepvisel, mint amit a teljes orszag fel tud mutatni.
A helyzet ennél valamivel jobb, mert nem vallási dogmákról van szó (nem kell bizonyítani, tilos megkérdőjelezni stb.), valamint nekem nem okoz gondot az, ha pompás japán vívókról szóló hiteles történetekkel találkozom.
Az ellenőrzés néha tényleg nehéz, néha időigényes, néha pedig ki kell mondani: nagyon kevés erről vagy arról az adat, kevés volt a találkozás, még kevesebb a tiszta, párbaj jellegű küzdelem, ezért semmi biztosat nem tudunk erről mondani. Csak sejtéseink lehetnek meg "felekezeti" meggyőződéseink ;-)
"Szerintem mindenki szeresse azt, amit szeret." Ámen.
Ez a "csak a régi szép idők árnyéka lehetünk" dolog nekem nem annyira egyértelmű.
VSZ ez attól függ, hogy mit hasonlítunk össze. Ha régi és mostani vívókat:
a) sportküzdelem során lehetne összehasonlítani, akkor ebben nagy valószínűséggel a régi harcmodorral szemben felkészült modern ember lenne a jobb;
b) párbaj (light: kötések, nincs szúrás, könnyű, nem túl éles fegyver): kétesélyes;
c) komoly párbaj (harcképtelenségig, nincsenek kötések, van szúrás, nehezebb fegyver): itt nagy valószínűséggel a régiek lennének a jobbak, mert sokkal több lehetőségük volt az ilyen helyzetek gyakorlására;
d) párviadal életre-halálra (nincsenek szabályok): szintén a régiekre tippelnék, kivéve, ha egy Skorpióharcossal kerülnének szembe ;-)))
A sportküzdelmi résznél érdemes figyelmbe venni, hogy manapság sokkal jobb az információáramlás, racionálisabbak az edzésmódszerek, jobbak a rehabilitáció feltételei és még sokáig lehetne sorolni.
"es pusztan tortenelem, illetve multidezes, amiben remenykedhetnek." Nem teljesen, mert ez önmagában is egy nagyon kellemes és élvezetes, személyiségfejlesztő testmozgás!
És ami nem mellékes: ez egy olyan mozgásforma, ami már jelen formájában is megállja a helyét a közvetlen tudásátadási rendszerekkel szemben, feltéve, ha a másik félnek van kedve a tudásszint összehasonlításához.
Persze sok esetben nem tudunk 3 függetelen és minőségi forrást találni egy adott eseményről, de néha pont a megfelelő források (adatok) hiánya meg az esemény "szövegkörnyezetének" ismerete is elég a komoly kételyek megfogalmazásához.
Lásd a Saičić-féle esetet: csak annyit lehet tudni, hogy a cári seregben szolgált a japán-orosz háború alatt és többször kitüntették. Nem lehet tudni, hogy pontosan mely csatákban vett részt, pontosan melyik egységnél szolgált stb., csak annyit, hogy - állítólag - levágott egy szamurájt (1904-1905 !) lovas párviadalban.
Pont angol oldalról iszonyatosan sok forrás van, keresztvizsgálattal (A fickó azt állítja a naplójában, hogy, erre megnézzük, hogy van-e B, aki ugyanerről az eseményről írt, néha
Olyan ez, mint a vallas. Ellenorizni pedig nehez, illetve nezopont kerdese.
Szerintem mindenki szeresse azt, amit szeret, es amiben hisz. Biztos, hogy minden kornak es nepnek megvoltak az elit katonai. A harcmodor, a pancelzat es a fegyver pedig hatassal volt egymasra, ahogy az ellenseg harcmodora, pancelzata es fegyvere.
Ami most van, az mar csak arnyeka annak, ami eredetileg volt. Sok helyen meg az sem, leven rekonstrukcio. A legjobb, amit kaphatsz ma, az arnyek. Le a kalappal a rekonstrualok elott, de szerintem az arnyek szintjet elerniuk lehetetlen, es pusztan tortenelem, illetve multidezes, amiben remenykedhetnek.
Köszönet! Érdekes a cikk (az egyik kedvenc témám) és jó a blog.
Elsőre is látszik pár gubanc benne. Pl.
a) Noel Perrin az a szerző, aki nagy lelkesen meseli, hogy a katani mindent átvág, lásd a II. vh-ban még a géppuska csövét is. Szóval neki kissé nehezen hiszem el, hogy a spanyolok féltek a japánoktól és kerülték a velük való összecsapást (lásd Manila ostromát);
b) ha valaki 1879-ben pisztollyal (forgótáras, 5-6 töltényes) a kezében veszített egy kardos emberrel szemben, akkor valamit nagyon rosszúl csinált; mellesleg abban a korban vacak volt a brit katonák víváskészsége, vívói hatékonysága, főleg a rossz kiképzés meg a vacak kincstári kardhüvelyek miatt;
c) az orosz-japán háború során történtekről pedig sokat dumáltunk a SG fórumán: nagyon kevés a megbízható leírás, a korabeli amerikai újságokban jelentek meg cikkek speciálisan kiképzett japan kardforgatókról (egész egységekről), aki megerősített orosz állasokat támadtak. Utánajártam, akkora kacsa az egész!
Más.
"Tameshigiri.ca is the private, voluntary project of Randy McCall, Sandan (3rd degree black belt) Shoshin Yama Ryu Iaido (Iai Tate Do).
The purpose of this blog is to provide a central reference and information site on the art of Tameshigiri, also known as the Art of Cutting or Test Cutting, as practiced by both Eastern and Western martial arts."
A képen látható szablyás úr - Richard Marsden - vezeti a Phoenix Society of Historical Swordsmanship csapatot és mellesleg a XVI-XVII. sz. lengyel szablyavívás lelkes kutatója. Ebben az évben fogja befejezni a könyvét.
Egy másik érdekesség (hroarr): hagyományos krétai fakard / járóbot.
Online KUNG-FU újság Megjelent a 4. évfolyam 1. szám!
A tartalomból: Qi és Qigong: Vese gyakorlat Stílusok, mesterek, legendák: Részeg Ököl Nincs mit tenni a hátulról érkező leütés ellen? A Wing Chun titkai 1. Kelet fegyverei: Alabárd A kínai viseletek története: Yüan kor A hagyományos kínai orvoslás alapjai Filmajánló A távol-kelet ízei
Ezzel egyrészt teljesen egyet tudok érteni, másrészt szerintem azt sem baj, ha korábban találkozik fémfegyverrel, csak ezt anyagilag nehezebb megteremteni.
Április 7-én (78712. hsz.) volt szó a polifoam "izéről", ahogy a FB-en "szellemesen" megjegyezte a témafelvető. Most erre érkezett egy kellemes hangvételű válasz:
"A barantán belül én azt az irányzatot képviselem, hogy idővel el kell jutni a fémfegyverek használatáig. A kitételem az, hogy tényleg 3-5 év komoly edzésmunka után tegye ezt, ha már felnőtt agyilag a fegyverhez.
És itt jön be a polifoam, sok emberrel meg lehet szerettetni a vívást - vívás szerű megmérettetéseket -, némelyek komoly edzésmunkát is fognak végezni, aztán majd az a néhány % eljut az igazi fegyverig. A többiek pedig egy jót játszanak, jó közösségekben vannak, és nem a virtuális térben kaszabolják az orkokat.
Az edzésvezetők felelőssége, hogy a tanítványok megtanulják a kontrollt, a társ és a fegyver tiszteletét, és még sok mást. Annyi köze van, mint a gohon kumitének a randorihoz."
Na es a kyokushin karateban hany danig van vizsga? Hany dant lehet szerezni azzal, hogy az ember atmegy egy masik szovetseghez es viszi az embereit is? Mennyit er 6-8 karate dan? Milyen fejlodesrol beszelunk 4. dantol 8. danig?
Ez kapcsolódhat a nemrég tárgyalt "csendes halálhoz" (Bár ugye ha valakit leszúrnak, az se hangosabb:)
"
Just a few words too about Kingu magazine and its publisher, Seiji Noma, the founder of Kodansha. The magazine was launched in 1925 and its circulation soon passed a million. It was the largest circulation general interest magazine of the time and martial arts featured frequently in its pages, mainly judo, kendo and samurai tales. Apart from the Motobu story, karate was rarely, if ever, featured in its pages.
In his younger days, Seiji Noma had been a teacher and in the years 1904 to 1908 he was an instructor in Japanese and Chinese classics at the Prefectural Middle School in Okinawa, the Ryukyu Islands. He wrote in his biography The Nine Magazines of Kodansha (1934) that "there could scarcely be a more remote outpost than Okinawa," and like most home-island Japanese he regarded the Okinawans as little more than peasants. However, he liked them a great deal and believed that this period was, "in a sense, the time of my life."
What is interesting, though, is that Noma mentions karate (called tekobushi) in his book, in what is one of the very first references to the art published in English. He writes:The Ryukyuans are a pacific people, but like all those given to strong drink and leading a primitive life, they would commit acts of nameless cruelty if their blood was stirred. The Ryukyuans had developed through centuries of practice the peculiar art of self-defence and aggression known as tekobushi, which consists of making incredibly deft and powerful thrusts of the fist after the fashion of jujutsu or even boxing. This was the only possible mode of self-defence for the Ryukyuans, who had been prohibited the use of weapons by their double rulers of China and Japan. A Ryukyuan expert in this deadly art could smash every bone in his victim's body with the thrusts of his arms, as if he had struck with a giant hammer. Not infrequently poor victims were found dead by the roadside bearing marks of terrible blows from naked fists. Near Tsuji at night there were always gangs of roughs supposed to be skilled in tekobushii who were ready to pick quarrels with unwary strangers. "
Ami, ahogy olvasom a cikkirót meg a cikket, nem biztos hogy szemtanú irta, sőt.
Motobu igazságos ökle le le sújtott fiatal korától kezdve, értsd. belekötött az élő fába is okinawán, Japánban se ugrott el, ha pofán kellett ba...ha lovagi viadalra hivták.
Azt tényként lehet kezelni. hogy lecsapta ezt a boxolót, de itt is irja, hogy egyesek szerint rugta-ütötte, itt tenyértő ütést irnak, de valahol egy cikkben maga Motobu azt mondta, hogy ököllel ütötte meg a fején, csak annyira gyorsan, hogy sokan nyitott kezes ütésnek látták.
Igazából benne, meg Chotoku Kyanban azt tartom érdekesnek, hogy okinawai karate körökben szvsz messze nagyobb embereknek számitottak (Mabuni Kenwával együtt) mint Funakoshi- ráadásul az előbbi kettő nem szarral guritott, a legjobb tanitványaik is bambuszruddal bögdösték meg őket, ha elszunyókáltak, mert nem akartak belehalni ha hirtelen riadnak fel :)
Mégis Funakoshi a modern karate "atyja". Pedig a "modern" shito ryu Mabuni Kenwáé, akit szerintem Funakoshi is elismert karatéban járatosabb embernek, Miyagi Chojuné a "modern " goju ryu, Motobu meg Kyan (és a tanitványaik) a "modern" okinawai karatét hozták létre (shorin, isshin, matsubayashi etc. ryuk) Motobu tanitotta Otsukát is a Wado ryu alapitóját.
Mégis valami általam felfoghatatlan JKA lobbi miatt Funakoshi a "modern" karate atyja.
Teljesen egyetértek. Az egész tanulási folyamat nem úgy működik, hogy tökéletesen megtanulunk dolgokat. Mert nem tudsz semmit tökéletesen megtanulni, az egy idea, amit végtelenségig
lehet közelíteni. Amit lehet, az az, hogy elég jól megtanuljunk valamit, aztán majd lehet fejleszteni. A vívás különösen egy nagyon összetett dolog, és ahhoz, hogy sikeresen tudjon valaki vívni,
sok különböző tényező dolgozik együtt. Legyen jó tartása, jó lábmunkája, jó keze, jó időzítése, jó távolságérzete, legyen gyors, legyen megfelelő taktikája, megfelelően beidegzett kombinációk,
fejben ott legyen, stb.
De tanulni nem így tanulunk, ezt a tapasztalatok már megmutatták. A régi iskolában tökéletesre próbálták gyakoroltatni az alapokat, mielőtt a szabadvívás bejött volna. Csakhogy ez nem működik. A szabadvívás
az teljesen más, mint az alapozó vívás, bejön a taktika, bejön a távolság, bejön az időzítés, bejön a mentális történet, hiába jó valakinek önmagában a technikája, attól belőle még nem lesz sikeres vívó. Éppen ezért mostanában ciklikusan edzenek, egy ciklus az két verseny közötti időszak. Állóképesség és erőnlét fejlesztés: 1-2 hét, páros gyakorlatok és iskolázás: 1-2 hét, szabadvívás: 1 hét, aztán verseny, aztán kezdődik az egész móka előlről.
Technikailag sem kell mindent tudni, ismerni kell a lehetőségeket, de mindenkinek megvannak azok a kis dolgai, amiket jobban szeret csinálni, azok a taktikai megoldások, amik az alkatához, habitusához jobban illenek. Sőt, gyakran a taktikai rendszer határozza meg, hogy az adott helyzetből mely technikákat érdemes csinálni.
Nem mindig lehet megoldani, hogy minden kezdot mester oktasson. Kendo 8. danos van a vilagon kb. 500. Kendoznak 1-2-3 millioan. Mi legyen? :-) Ezzel az erovel akademikus professzorok oktassanak also tagozatban mindenutt?
Szerintem kezdoket egy eleg jo oktato mar elkezdheti tanitani. Valoszinuleg nem minden hasonlo szintu gyakorlo alkalmas erre, hanem inkabb azok, akirol lejjebb szo volt.
Nem egészen értek egyet veled. Abban igen, hogy a közepes adottságú emberből lehet mester, sőt, általában belőlük lesz, mert a tehetségeseket hosszú távon néha akadályozza a tehetségük. lásd még: elkényelmesednek.
De az oktató nem egyenlő a mesterrel. Mester az, aki nagyon magas fokon ért valamihez. Az oktató meg az, aki meg is tudja tanítani.
Minden oktatónak mesternek kéne lennie, de nem kell minden mesternek oktatónak lennie! És minél kezdőbb valaki, annál nagyobb tudású oktató kell(ene) mellé, mert ott lehet az alapokat jól lerakni, vagy elszúrni.
Saját magamból kiindulva, hogyan tudnám valakinek megtanítani az alapokat, mondjuk a lépéstechnikát, ha egyrészt még most is edzésről-edzésre találok benne újdonságokat, másrészről pl versenyen nem tudom száz százalékig alkalmazni, és néha belecsúszok az ösztönös, nem szabályos mozgás csapdájába?
Lehet, hogy nem pont ide tartozik, de azért nem is teljesen idegen a kérdésem, remélem valaki tud rá válaszolni.Egy japán ember mennyire érti a kínai nyelvet? Gondolok itt elsősorban az írásra. Nem teljesen világos, hogy azok a kanjik, amiket a japán nyelvben használnak, megegyeznek teljes mértékben a kínaiakéval?
Az övvizsga is szerintem eléggé félreértett dolog nálunk. Az övvizsga kb. annyit jelent, hogy hol tart az oktatott az adott rendszerben. Kb. mint a gyerekek az általános iskolában. Elsős, másodikas, stb. Még egy fontos dolog: nem összehasonlítható a különböző rendszerekben szerzett övfokozatok. Se időben (mennyi idő alatt lesz valaki x öves), se kívánalmakban (mit kell tudni x színű övhöz).
Jigoro Kano Oxfordban is tanult, tehat onmagaban nem zarja ki a sztorit.
Szerintem a legtobb japannak egyebkent is gyomorgorcse van, ha nem tudja valamilyen varosi legendahoz tajolni magat. Multkor egy mester azt fejtegette egy dokumentumfilmben, hogy a karatesok azert lelegeznek ugy ahogy, meg azert olyan a labmunka, ellentetben a gaijinokkal, mert a gaijinok gyujtogeto-vadasz eletmodot folytattak, a japanok meg rizst veto mezogazdaszok. :) Vegulis Muhamad Alit sem az eszeert szeretjuk.
Örülök, hogy ez egy aktív fórum, sok érdekes információval lettem gazdagabb, ezt köszönöm!
sz332 érdekes az írásod és meggyőző. Tény, hogy a csatamezőn egy szamurájnak más tudás kellett, mint az edzőtermekben később, ha jól tudom pl. a judo már sport céllal lett kitalálva.
Az övfokozatokról is sok érdekesség került elő. Nem tudom, kinek a nevéhez fűződik, de egyet értek vele, hogy elsősorban az öv arra való, hogy összefogja a gí-t. Ha nem tükröz valós fejlődést, akkor nem sokat ér a vizsgázás, ismerek nem egy embert, akinek csak az egója fejlődik, nem az ismeretei az övvizsgáktól.
A karatéban sem nevezik az 1-2 danosokat mesternek. Adámy könyvében olvastam, hogy a shihan megszólítás jelent mestert, és az az 5. dantól van a kyokushinban de alapvetően amit a „mester”-ről írtál elfogadom.
Amennyire tudom, az ottani nemesek egy jelentős része nem a f...t vakarta, hanem a földet kaparta (majdnem), mert máskülönben kissé éhen halt volna (lásd pl. Funakosi önéletrajzát).
" A karate alapvetően egy okinawai önvédelmi rendszer, erős kínai hatásokkal. Amit a szamurájok gyakoroltak, az teljesen más volt. Van erről egy könyv, majd előkeresem, de valami olyasmit képzelj el, mint egy régies aikidó, némi judó beütéssel. "
Szerintem meg a karate egy kinai önvédelmi rendszer, erős okinawai ráhatásokkal :P
Annál is inkább, mert én úgy tudtam, hogy az övvizsgarendszert Funakoshiék Jigoro Kano-tól emelték át.
Amugy ez érdekes, aki tud ról irhatna, hogy okinawán voltak e fokozatok.
Valahol azt olvastam, hogy Funakoshinak 5 danja volt.
A mai okinawai helyzet nem hiszem hogy sokat jelent, ők is japán mintára szöv.be tömörültek, 10 dan van etc.
És a legtöbb amerikai "nagymester" éppenséggel okinawai sosemvolt iskolákra hivatkozik, miközben nagy hassal és piroscsikos övvel kergetik egymást a you tube-on.
Nekem a legjobban az tetszik, mikor a legnagyobb mesterfokozat csak poszthumusz osztható, mert csak akkor éri el a tökéletességet. What ??? :)
Egyébbként az is érdekeln, mi pontosan a meijin, aminek Itosut hivták, a wikin talált japán meijinek között nem szerepel.
Hat nem tudom. Szerintem kozepesen jo vivobol lesz jo mester dologban nincs feltetlenul osszefugges. Talan a kozepesen gyors es/vagy eros (fizikailag) mar kozelebb allhat hozza. A tehetseg viszont elengedhetetlen. Mivel a "legjobbak" gyorsabbak, erosebbek nala, neki a szellemi es technikai sikra kell jobban koncentralnia, ezert magaban a stilusban jobban elmelyul, mint az, aki 1-2 technikaval nagyon sokaig bajnok tud maradni, nem erzi szukseget a fejlodesnek, mert eleg jonak erzi magat.
A masik pedig, hogy az ember akkor kezdi megerteni igazan a dolgot, amikor elkezdi tanitani.
Még egy dolog: szerintem teljesen irreális elvárás, hogy csak a mester oktasson. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy általános iskolában csak a professzor oktasson. Vannak különböző szintek,
ahol tartanak az emberek, nekik a szintjükhöz MÉRTEN és MÓDON kell oktatást tartani.
Jó kérdés, de nem csak HEMA-ról beszélve, hanem bármiről. Szerintem ez kiválóan feszegeti a ki mit tud milyen szinten oktatni. Én úgy látom, hogy hiába tudja valaki a technikát, hiába sikeres versenyző, abból még egyáltalán nem következik, hogy ő jó oktató lesz, hogy át tudja adni azt a tudást, ami a birtokában van, hogy a tanultakon túl tud lépni, új, hatékonyabb módszereket tud kifejleszteni arra, hogy hogyan lehet ugyanazt még gyorsabban, még hatékonyabban megtanulni, hogy hamarabb alkalmazható tudást kapjunk.
Ahogy olvasom a régi könyveket, a megállapítás az, hogy általában a közepesen jó vívókból lettek a legjobb oktatók. Ennek az egyik oka szerintem az, hogynekik végig kellett szívni az összes problémát,
amivel egy tehetséges embernek nem kellett foglalkoznia, mert neki kapásból megy. A közepesen tehetséges embereknek muszáj sok-sok energiát belefektetni egy adott témába, hogy jó legyen, ebből
kifolyólag sokkal mélyebben meg fogják érteni a dolgokat.
Szóval igen, technikailag is sokat kell foglalkozni az adott témával, ez nem kérdés, de az oktatónak egy csomó olyan képességgel/kvalitással kell rendelkeznie, amire egy szimplán gyakorlónak nincs szüksége.
Egy hosszú „kísérletnek” vagyok az elején. Elkezdtem újra, az alapjaitól megtanulni vívni. Két hónapja egy állást és abból indítható egy ütést (von Tach – jobb felső) gyakorlok, annak is két variációját. Hetente 1-2 óra + amikor van alkalmam használni.
Kb 15-20 nettó óra van benne, úgy, hogy figyelek az apró részletekre. (magát az ütéseket természetesen már ismertem korábbról) És nagyon sok mindent tanulok, nagyon sok esetben jön a „heuréka” pillanata. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem olyanokra, hogy milyen szögben áll a csukló, pontosan hogyan lép a láb, fordul a csípő stb. Érzésem szerint kb a felénél tartok, és akkor jön ugyaninnen a jobb alsó ütéssel ugyanez a folyamat.
Szóval szerinek a mester az, aki ezeknek az apró, de lényeges dolgoknak minden jellemző kombináció esetében már a birtokában van, és azokat alkalmazni is tudja. Kendoban sem véletlen, hogy az 1 dan vizsga anyaga azonos a 8 dan anyagával. Csak a részletek, az apró részletek… :-)
A mester nem a tanítót jelenti a lenti rendszerben, de a tanítók mindig mesterek voltak. Ez a HEMA relatív fiatalságából adódik, hogy kettévált a két ág, és a mester szint nem előfeltétele az oktatónak. Ez egy kényszerű kompromisszum, a szükséges rossz, hogy egyszer majd újra csak mesterek taníthassanak.
Az egész mester elnevezéssel tele van a hócipőm :) Van olyan, hogy jó harcos, ehhez nem kell 10 év. Van olyan, hogy jó oktató, ez meg erőteljesen tehetség kérdése, sokkal inkább, mint a jó
harcosságé. Vagy meg tud valaki érteni dolgokat, és át tudja ezt adni, vagy nem.
Van a mester, amiről mindenkinek van valami elképzelése, de ha megnézzük, a különböző rendszerekben más és mást jelent a mester. És egyetértek, az 1 dan az nem mester, az annyit jelent,
mint nyugaton a freescholler, ismeri a rendszert, tudja a technikai repertoárt, innentől kezdve el lehet kezdeni mélyíteni és csiszolgatni a dolgot. Ami egy élet munkája.
Ja, es az 1. dan az nem mester sehol sem. Akkor minek lenne meg 8-10 fokozat (hol mennyi)? Az 1. dan annyit jelent, hogy vannak ismereteid a stilus alapjairol es technikai repertoarjarol. Az igazi ut kezdete, ahonnan egy mester mar el tud kezdeni veled dolgozni. Fekete ov, blah.
Bakker, 1 oldal minusz, felülírtam a vágólapomat :((
Szóval, röviden összefoglalva:
Középkorban (akár nyugaton, akár keleten) a harcosok alapvetően fegyverrel harcoltak. Mert azzal egyszerűbb/jobb/hatékonyabb. Volt valami íj féle, volt valami lándzsa féle (yari, lándzsa, pika, alabárd), volt egy hosszú kardjuk (lovagi kard, tachi) meg egy rövidebb közelharcra, zárt térre (wakizashi, rondel, stb.). Általában páncélt viseltek, gyakran lóról harcoltak, a harcmező meg koszos volt, meg sáros, meg szintkülönbségek is lehettek, szóval ugrópörgő nem igazán volt hasznos elképzelés. Ha két ember harcol, akkor viszont hamar közel kerülhetnek egymáshoz, így alapvetően a birkózó technikák domináltak: dobások, gáncsok, földrevitelek, izületfeszítések, mindez pusztakéz vs pusztakéz (eltört/leesett fegyver), vagy pusztakéz vs fegyver (egyiknek sikerült megtartani), vagy fegyver vs fegyver ellen (mindketten megtartották, de közel kerültek), és sokszor aszimetrikus esetben (lándzsás vs kardos közel került egymáshoz pl.). Ha megnézzük a megmaradt forrásokat (koryu iskolák illetve vívókódexek) akkor arra jutunk, hogy nagyjából hasonló megoldásokkal operáltak mindkét esetben. Néha voltak rúgások is (http://wiktenauer.com/wiki/Fiore_de%27i_Liberi , Wide play 32, 35 rúgások térdre illetve ágyékra), de alapvetően egy fegyveres ellen, korabeli cipőben, nem tornateremben nem rugdalózunk, főleg, ha a másik esélyesen tud bírkózni. A földrevitel célja az volt, hogy vagy távolságot szerezzenek, és a kezükben lévő fegyverrel le tudjanak sújtani, vagy pedig hogy elővegyék a tőrüket, és leszúrják az ellent. Földharc nem volt jellemző. Ütések: ezek is voltak, de kritikával: páncélos embert ütni nincs igazán értelme, talán Ringecknél van olyan, hogy a birkózást úgy kezdi, hogy torkonvágja a másikat, és utána mehet a móka.
A kiképzés során gyakoroltak mind harci birkózás, mind sportszerű birkózást is. Ez utóbbi célja képességfejlesztés, erőnlét fejlesztése, technikai alapok elsajátítása. Japánban ez a sumó, illetve annak variációi volt, nálunk különböző kabátos, és kabát nélküli birkózás (http://wiktenauer.com/wiki/Fabian_von_Auerswald grappling->show)
A karate alapvetően egy okinawai önvédelmi rendszer, erős kínai hatásokkal. Amit a szamurájok gyakoroltak, az teljesen más volt. Van erről egy könyv, majd előkeresem, de valami olyasmit képzelj el, mint egy régies aikidó, némi judó beütéssel.
Ez meg nagyon jó! :))) "hogy részletezi a korabeli gránatdobás lépéseit: azzal kezdi a) "Megfújni a bal kézben levő kanócot", b) "Ha már izzik, akkor eltartani balra...", ...)."
A japn oktatasi meg klubb rendszerben szinte minden pontra, kis piros szallagra meg vizsgakra megy. Nem erdekes, hogy tudod-e, a vizsga a lenyeg meg a tesztek. A gyerekem uszik, heti egyszer, kb egy eve. Ez alatt volt vagy 10 szint amit emelkedett, amit eddig harom kulonbozo szinu uszosapkaval honoraltak. Kalligrafiatol kutyafuttatasig minden igy megy, kar a nyugai emberek flszinessegere fogni.
Aztán ezek a legendák szvsz csak itthon jelentek meg, vagy a japánoktól származnak.
Linkeltem már ide is riportokat echte okinawai "legendákkal" aki "legendás" okinawai mesterükről "legendáztak" szó nem volt bennük szamurájokról, legyilkolt japán megszállókról, puszta kézzel elkapott kardokról. AZ egyetlen ilyen amit ismerek, az Funakoshi könyvéből való, mikor Azato leütött egy kardvivót.
Engem is érdekel már régóta a hagyományőrzés és úgy alakult, hogy lovas tanulmányaim kapcsán volt módom részt venni benne, alkalmilag, így megtapasztaltam a gyakorlat hiányát egyéni és csapatszinten. Amíg a "jó az úgy" lesz az általános hozzáállás, addig attól tartok ez nem is változik.
Van akinek van pénze, de nincs megfelelő hozzáállása és van aki anyagilag áll rosszul. Én sem engedhetem meg magamnak még, hogy gyakorlatban foglalkozzak vele, ezért nem is állok ki a közönség elé.
Több helyen van átfedés a három könyvben, de egy jól hasznosítható, átfogó, gyakorlatias segédlet a témában.
A „csendes halál”…
Ez valóban egy kérdéses rész, szerintem sem lenne szüksége a karaténak ilyen történetekre.
Érdekes téma, hogy karatézhattak-e a szamurájok. Ők hosszú századokon át voltak meghatározó társadalmi rétege Japánnak, az utolsó sógun 1868-ban mondott le a posztjáról. Ez történelmi léptékkel mérve nem esik nagyon messze a modern karatétól.
Szerintem tanulhattak és ismerhettek pusztakezes rendszereket, álló és földharcot, de ez a századokon át változott, ez természetes, így az nem a XX. század elején megalkotott karate volt. A karate is a korábbi pusztakezes rendszerekből alakult ki.
Más szemszögből nézve is összetartozik a szamuráj fogalma és a karate. Ez pedig a japán nemzeti öntudat, mindkettő része a japán kultúrának azonkívül, hogy végső soron a cél a fegyveres és pusztakezes rendszerekben közös.
Természetesen a „puszta kézzel kard ellen” technikák jól mutatnak bemutatón, de komoly helyen biztosan nem tanítanak ilyeneket. A leghatékonyabb izommunka egy ilyen helyzetben a futás..:D
Más téma, ami a könyvek kapcsán eszembe jutott, az övrendszer.
A színes övek bevezetését azzal magyarázzák, hogy a nyugati embernek nem lenne türelme 10 évig gyakorolni a mesterré váláshoz, feladná.
De Európában sem volt ilyen hagyomány, ha jól tudom. Arra gondolok, hogy egy európai vívóiskolában is meg voltak a tanítványok és a mesterek, és ott sem két hét alatt lett valakiből mester.
Én jól megvagyok vele ettől függetlenül, elfogadtam, hogy ez hozzá tartozik.
Alvo katonat megolni lehet karate nelkul is. Megfojtani, tobben leteperni, leszurni, stb. Nem is ertem, miert kell ezt belevenni abba a konyvbe. Plusz a fegyverviseles betiltasa utan aztan lehetett fegyvertelenul emberkedni, az nem hat meg egy felvegyverzett katonat...
Szerintem ilyen legendak nelkul is legitim a karate, es annak tortenelme is. A buta legendakkal viszont inkabb art maganak, mint hasznal.
A ritka pillanatok egyike, amikor egyetértek veled.
Talán csak annyival lenne érdemes kiegészíteni, hogy Okinaván a nemesi osztály képviselői gyakorolták az őskaratét (emlékeim szerint ott a lakosság ~30% volt nemes, összehasonlításként ez Magyarországon, Lengyelországban kb. 10% volt). Úgy tűnik, hogy ezek a nemesek vagy egy részük magukat szamurájoknak (vagy velük egyenrangúnak) tartotta, és a szamurájok, mint osztály felszámolásakor a japán hatóság így is kezelte őket. De ez csak egy különlegesség, illetve szofisztikált szőrszálhasogatás.
Általánosságban nyugodtan elmondható: a szamurájok nem karatéztak.
Hehe, erre egy jó szorim van. Annak idején egy cimborám, aki közelharci/önvédelmi képzésre járt, és ott tanultak kard elleni védekezést (!) Amikor megkrédeztem, hogy miért, akkor a különböző szamurájkardos eseteket emlegette. Tudjátok, a hírekben ezek a gyöngyszemek: "a két család közötti nézeteltérés után harminc embert előállítottak" A képzést valami önjelölt ex-kommandós, vagy magát annak hirdető csóka tartotta, zárt körben.
Na, mondja, hogy milyen jó technikája van kard ellen, és hogy megmutatja. Én kissé hitetlenkedtem, és nem voltam hajlandó fémkarddal tesztelni. Nagy duzzogva belement a plüsskardba.
Beállt, rákészült. Mondom neki, hogy ez éles helyzetben nem biztos, hogy belefér az időbe, de itt kitérő választ adott. Szóval, elhelyezkedett, és közölte, üssek. Ütöttem. Megfogtam a feje elött pár centivel. Kikérte magának, azt mondta, üssek rendesen, tiszta erőből és teljes sebességgel, mert túl lassan ütök(!) úgy nem működik a technika. Oké. Ütöttem. Ő vérzett és ülve pihent egy darabig. Utána azt hiszem, elment Krav Magázni inkább...
PS: Ulrichm nagyon jó a lengyel anyag! Tegnap este átnéztem, és elkezdtem vele dolgozni, az első cikk most került ki a blogra. Köszi még egyszer.
'Erre szép példát találtam Adámy István Kyokushin Karate című könyvében.
„... a japán megszállók betiltották a fegyverviselést a lakosság számára. Ennek hatására a templomokhoz tartozó iskolákban zárt körökben oktatni kezdték a fegyver nélküli harcot, az Okinawa-te (okinawai kéz) technikáit, hogy a lakosság megvédhesse magát. A japán megszállók gyakran találtak halott – az éjszaka leple alatt megölt – katonákat. Ennek okát először nem értették, s ezért csendes halálnak nevezték” 2002. kiadás, 19. old.'
Nem értették, nem is foglalkoztak vele különösebben, de azért elnevezték "csendes halálnak", mert így - hogy neve is lett a dolognak - már nem is volt annyira félelmetes ez a halál. ;-)
Ja, persze. Amikor meg voltak szamurajok, karate meg nem volt. Amikor mar volt karate, szamurajok mar nem voltak.
A masik: a karateban azert van ez meg az igy meg ugy, mert regen a szamurajok... Na de a szamurajok nem karateztak. Lehet, hogy kesobb a karatesok szerettek volna a szamurajoktol szarmaztatni a karatet, vagy a feelinget, vagy a hagyomanyokat vagy akarmit, de semmi kozuk nem volt hozza. Sem a karatenak a szamurajokhoz, sem a szamurajoknak a karate elodjehez. Elofordulhat, hogy regi szamurajcsalad leszarmazottja kesobb karatezott, tudok is ilyenrol, de hogy az osei nem karateztak, az biztos.
Az csak hab a tortan, mennyire rohejes, amikor kardos ember elleni technikakrol van szo, meg bemutatokon, fenykepeken ilyeneket latok. Meg elveszi a kardot, meg a ket tenyere kozt elkapja, megallitja, stb. Nagyon vicces. Ja, meg amikor kardhoz nem erto karates karategiben karddal a kezeben pozol. Rosszul all a kezeben nagyon. Kozephalado kardos is siman kiszurja a problemakat.
Kimondottan fájt látni, hogy a tápióbicskei csata idei (?) újrajátszásakor több parasztgatyás fickó nyargalt a csatában, fokossal és karikással hadonászva, mint huszár. Tudom... pénztelenség...
Ha jól emlékszem, akkor ebben a könyvben van kb. olyan rész, hogy "... titokban templomokban gyakorolták a karatét... éjszakánként eltüntek szamurájok Okinaván... csendes halálnak nevezték ..."
Mellesleg maga a könyv egy jól megírt, jó fényképekkel illusztrált anyag (2000+ utáni kiadás, kék, két kötet?).
Ismertető szöveg: A Szuronyvívás szoborcsoport az MHK (Munkára, Harcra Kész) mozgalom jegyében születhetett, érdekes, hogy csak 1958-ban állították fel, amikor se az MHK, se a szocialista realista stílus, se az ötvenes évek elejének politikája nem volt már aktuális. (Forrás: kozterkep.hu)"
A szoborcsoportnak - természetesen - semmi köze nincs a szuronyvíváshoz, hiszen a fegyverről pont a szurony hiányzik. Valószínűsíthető, hogy abban az időben a M. Néphadseregben is volt (szovjet mintára) szuronyvívás. A Szovjetunióban ezt fejvédben, mellvédben, bal kézre vastag, alkarvédős kesztyű, jobb kézre normál vívókesztyű húzva művelték. Érvényes találati felület: törzs + torok. Csak szurás, semmi vágás, garantáltan semmi "bunkófogás", mint a képen. LOL. Gyakorló: max. 136 cm, tömege: legalább 2,5 kg. Hajlékony szurony.
Melyik könyvekre gondolsz? Lehet, hogy egyszerűbb, ha feldobsz egy konkrét témát, mert aktív kyo-s ha jól emlékszem most nincs a fórumon, rajtad kívül :)
Beleolvastam a fórumba több helyen, érdekesek a legelső fórum indító beszélgetések is, de az idei évben is sok hasznos gondolatot találtam.
Én kyokushin karatéra járok és a napokban fejeztem be Hanshi Adámy István könyveit, amiket a kyokushinról írt. Kíváncsi lennék a könyvekkel kapcsolatos véleményekre.
A jukendós gyakorló (mokuju) nekem nem annyira szimpatikus.
Egy rövid kereséssel 2 adatot találtam:
"Es wird mit einer Gewehrattrappe (jap. 木銃, Mokujū) aus Eichenholz gekämpft, die an der Spitze mit einer Gummikappe (ähnlich der Sakiwa auf einem Shinai) versehen ist. Für Erwachsene ist die Waffe 166 cm lang und 1100 g schwer"
"Special Features: Training Aid,rifle, Mokuju, 53.5 Inch Length, 1 Inch Thick, 3.5 Inch Wide Stock, Color Is Either Bone White Or Light Tan, 2.5 Lb. Weight, Rubber Tip Is Included To Absorb Shock During Thrusting, Modeled After A M-16 Rifle With Bayonet Attachment, Component Of The Marine Corps Martial Arts Kit"
Egy hadipuskához (3,8 kg) képest túl könnyű, és nagyon nem örülnék egy torokszúrásnak.
Azért érdekes, mert a karddal a világ körül című könyvben van erről említés, illetve az En Garde vívómagazin 2. számában is van erről említés. Hazamegyek, kikeresem, és begépelem...
Egyetlen helyről tudok, ahol még az 50-60-as években is szuronyvívó versenyeket rendeztek:
Szovjetunió.
Megnézném, hogy a környéken vannak-e I. vh hagyományőrzők vagy a Hadtörténetiben mikor lesz valami tapizós kiállítás, hiszen itt a centenárium. Lemérni egy Mannlichert (M1895), leginkább a súlypontja érdekes, a többi adat simán kiolvasható a wiki (súly, hossz, csőhossz).
Barkácsáruház + PBT (olcsó ukrán kardpenge, pl. 0). Egy olyan kis hadipuska gyakorlót lehet rittyenteni...
Ha jól tudom a szuronyvívást a franciáktól tanulták a japánok. Legalább három francia (katonai) misszióról tudunk. Persze ezt is át kellett alakítani, hogy jó keményeket lehessen szúrni. Értem én: ott volt a kendós felszerelés és ehhez lett átalakítva az európai szuronyvívás, amiben az eredeti, szolgálati fegyverre csatoltak fel egy hajlékony bajonettet.
Tévedtem, négy francia volt: 1867-68, 72-80, 84-89 és 1918-19.
Csupán egy titkos üzenet, mivel tudom, hogy az egyik topiklakó pont érdeklődik a téma iránt.
És nem mézesmadzag, hiszen elég bepötyögni a keresőbe:
pl. "Matt Easton" "attack and defence"
és rögtön az első 4 találatban benne van minden infó. ;-))
Angol nyelvű könyv, modern kiadás, M. Easton előszavával, több helyen lehet beszerezni.
Mellesleg az egyik legnagyobb HEMA fórum adatbázisában van 20-30+ olyan könyv, ami kizárólag a szuronyvívásról szól (XIX., XX. sz., de talán Girard (1735) könyvében is valamennyi, arra pontosan emlékszem, hogy részletezi a korabeli gránatdobás lépéseit: azzal kezdi a) "Megfújni a bal kézben levő kanócot", b) "Ha már izzik, akkor eltartani balra...", ...).
A könyv most jelent meg. Elvileg ez volt a negyedik fegyvernem a modern vívásban (kard, tőr, párbajtőr, és bajonettvívás), és kb. az 50-es 60-as évekig a versenyek
része volt. Most próbálok ezzel kapcsolatban infót szerezni, de nagyon nehéz...
Hidán Csaba, Szabó Vata, aztán a Szablya Iskolája, meg László András és Balázs (valamikori Ősi Tűz). Ők mind jól ismerik a korabeli fegyvereket, sokat is gyakorolnak eredeti szablyákkal. Ha jól tudom, túlnyomó részt XIX. sz. eszközökkel, mert ezek még megfizethető kardok, de vannak régebbi szablyák másolatai is. Főleg bemutatókra készülnek, de versenyeken is indulnak, és olyan combat vívás jellegű dolgot művelnek.
Zablocki képei azért is érdekesek, mert gyakran megadja az adott kard súlypontját, illetve néha még a tömegét is.
Gyakorlatilag machette pepitaban: nagy darab, eles femlap, ami nagy kart okoz, hogy felulolrol lefele jol lecseszed (lehetoleg ellel lefele), es eppen valamibe beleutkozik. Tokeletesen megfelel egy tomeghadsereg kovetelmenyeinek, ahol az emberek 99%-a teljesen kepzetlen, ezert minimalis kikepzesi ido utan egy ilyen tomegeszkozzel olcson nagy kart tud okozni mas emberekben.
Azert az sokat elmond a kinai hadsereg hatekonysagarol, hogy a banzai charge-t mennyire megszerettek ott a japanok.
Annyit találtam, hogy 60-90 cm pengéje van, kétkezes és némileg hasonlít egy Aladdin kardra. Ja, meg pár kép alapján jól látszik, hogy nincs markolatgombja, illetve a markolata tulajdon-képpen egy körbetekert markolattüske (több réteg valami, pontosan mi? madzag? bőrszíj? valami más?).
Ez volt az eredeti, vagyis ez volt hamarabb fent (annak a tökét rugdostató palinak a facebookjáról lopom ezeket, nem rossz oldal, csak sokat pofáznak, illetve az, hogy hülye a témához, rajtam kivül senkit nem tart vissza- főleg nem Indiát meg Pakisztánt :)
Mivel idáig sehol, még töredékeiben sem szerepeltek az alábbi adatok, ezért a Magyar Szablyavívó Iskola elkezdte az ez irányú kutatásokat, hogy becsületből, tiszteletből és kötelességből a régi vívómesterek adatait felkutassa, ezzel is segítve a szablyavívás és kardvívás méltó helyén való kezelését."
Ilyet még tényleg sehol sem láttam, főleg nem egy helyen. Érdekes és hasznos!
Csak azt sajnálom, hogy nyomát sem látom Santellinek vagy Gerentsérnek. Olyan, mintha Borsody és a többi katonai vívómester teljesen egyedül alkották volna meg a modern magyar kardvívást.
Idővel érdemes lenne kijavítani a pontatlanságokat. Pl. Németh Árpád (vívómester és vívórelikviák egyik legnagyobb magyar gyűjtője) életrajzában ez szerepel:
"A sors ajándéka, hogy olyan mesterektől tanulhatta meg a vívás rejtelmeit, mint dr. Bay Béla (vezető tanár), valamint Szűts János (kard), Vass Imre (párbajtőr), Hátszegi József (tőr), akik mind a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet hallgatói voltak."
Speciel Bay Béla - legjobb tudomásom szerint - soha nem volt SPOTI hallgatója, és konkrétan Gerentsér László tanítványa volt.
A múlt héten Nagykanizsán megemlékeztek kedvenc vitézed, Thury György halálának 443. évfordulójáról (1571. április 2.). Voltak ott hagyományőrzők, barantások, vegyesen.
Ne aggodj, multkor volt egy botrany Amerikaban, hogy Tutankhamon nem eleg fekete valamelyik rekonstrukcion. Mertt par hiperintelligens, "a gyokereivel tisztaban levo" ember aszitte .. de nem szabad nekik megmondani, hogy nem.
Es akkor meg nem is beszeltunk arrol, hogy lovasnomad nepeknel az etnikai ontudat elsosorban nem verrokonsagra vagy kulturalis azonossagra epult..
A nyugati történetírók szerint minden lovasnomád szkíta vagy hun volt, nem véletlenül létezik a hun-szkíta-magyar rokonság dolog...
Ez amúgy általánosan bevett szokás, ha belegondolsz, innen nézve (kis túlzással) Közel-Keleten is csupa arab él, őszerintük meg ugye egyáltalán nem, sőt, jópár ottani nép kikéri magának, ha learabozod. :)
Kína és a Római Birodalom: Az egyik kedvenc ókori keleti forrásom történelem szakon a Római Birodalom kínai leírása volt, kristályhidakkal és aranypalotákkal :) (vagy fordítva, már nem emlékszem, de ha érdekel valakit, megkeresem)
Az egyik szablyavívós FB oldalon jelent meg az alábbi felvetés:
"Kérdésem, a főleg azoknak szól, akik rálátnak a barantára. Az a Polifoammal bevont, se éle, se fokéle, se normálisan működő keresztvasa, se lapja, hogyan hasonlítható össze egy szablyához, aminek van fokéle, van hegye, éle, és rendes funkcionális markolata? Kérlek magyarázza már el nekem valaki közületek, az a polifoam izé, miért szablya és hogy mit fejleszt? De ezt most komolyan kérdezem!" Mondanom sem kell, hogy a kérdést feltevő szablyavívó nem igazán szimpatizál a barantával.
Akkor válaszolnék, és egy kis történelemmel kezdeném. Ez a mostani polifoam "izé", a BSz-4 egy viszonylag jó és főleg olcsó gyakorlófegyver, ami teljen alkalmas arra, hogy lehetőséget adjon a kezdő vívóknak arra, hogy minimális felszereléssel kipróbálják a szabadvívást. A BSz-1 gyakorlatilag egy fabunkó volt, aminek a súlypontja 24-26 cm-re volt a keresztvastól, a BSz-2 magja már műanyag cső volt, de csak nők használták és viszonylag gyorsan le tudták amortizálni a versenyzők. A BSz-3 a tavalyi Balassi Kupán (Erdély, 2013) jelenik meg: műanyag mag, keresztvas, bevonat nélküli markolat (erdélyi változat?). Szóval a mostani gyakorló a drótbevonatú markolatával, jobb súlypontjával (6-7 cm), tömegével (740-760 g) teljesen elfogadható.
Lehet vele gyakorolni a lábmunkát, hárításokat, támadásokat, a szablyaakciók egy jelentős részét. Nincs különösebb probléma a markolatával, van hegye, sőt még keresztvasa is (12 cm). A honfoglaláskori szablyáknak még kisebb volt a keresztvasa, de tudnék mutatni olyan képet, amin a perzsa szablyának csak 115 mm-s.
Nem mindenki akar fejvéd nélkül és kizárólag eredeti, pl. 1869-s mintájú szablyával gyakorolni. VSZ el kell fogadni, hogy vannak olyan vívók, akiknek per pillanat erre futja és kész. Számomra az is nyilvánvaló, hogy az ideális változat = megfelelő fém gyakorlófegyver (szerencsére ilyet gyártanak már nálunk) és a megfelelő védőfelszerelés együttes alkalmazása. Ezt sokan nem tudják megfizetni.
A polifoam gyakorlóval nem az eszköz a legnagyobb gond, hanem a szabályok. Jobban kellene küzdeni az "együttesek" ellen. Ezt csak megfelelő edzésvezetéssel, gondosan kidolgozott szabályokkal és azok következetes alkalmazásával lehetne megoldani.
Egy záró gondolat: a kendós sinai is egy, bambuszlemezekből összeszerelt, hengeres "izé" (a pontos méreteket nem tudnám megmondani, csak emlékezetből), a hegy körül olyan 27 mm, aztán fokozatosan egy vastagabb lesz. Szóval nincs jól kivehető éle, foka, lapja. Ennek ellenére egész jól lehet vele vívni, sőt a bírók arra is tudnak figyelni, hogy csak a "penge" megfelelő részével bevitt találatokat adják meg. A BSz-4 átlagos pengevastagsága kb. 45 mm.
Ha jol emlekszem a kinaiak kb minden lovasnomad, vagy hasonszoru, kinaitol erosen eltero nyelvet beszelo nepet egyszeruen hunnak neveztek egy idoben.
Gondolom a kozepkori europai kronikasok szamara sem volt tiszta a nomad nepek etnikai ontudatanak es pontos etnogenezisenek kerdese, hanem abbol az informaciobol epitkeztek, hogy sok lovas jon, falu eg, nyilakat lovoldoz, es maradt ket szemtanu. Mindezt ugy, hogy a szponzor / fonok legtobbszor olvasni sem tudott, tehat max leveltarnak irta az ember a kronikakat.
Mondok jobbat: a kinai tortenetiras szamara Japan is kb 2000 eve letezik. Amikor is lejegyeztek, hogy elnek nepek arrafele is, es meg kellett par szaz ev, hogy komolyabb konkretumokat is lejegyezzenek. Addigra Roma meg ugye mar erosen lefele vette az iranyt...
Persze lehet mondani, hogy a japan tortenetiras szamara Japan 2000 eve sem letezik, hiszen nem volt irasbeliseg. :)
Viszont érdekes, hogy bár a kínaiaknak van "hun" kiejtésű szavuk, a kemény "h"-val ejtett hun az ő fülüknek sjun.
Korábban a nyelvészek elvitatkozgattak azon, hogy lehet-e egyáltalán a Xiong a Hun nép.
Jellemzően persze jó részük nem volt tisztában azzal, hogy hogyan is kellene kiejteni azt a Xiong szót...
A kínaiak leginkább azokról tudtak, akik gazdasági téren valamiért számítottak számukra (leginkább a selyemút mentén, s ott is a Han kortól). A kultúrális antropológiához nem volt érzékük... :-)
Viszont így is nagyságrendekkel használhatóbb leírásokat hagytak hátra, mint a nyugati krónikások.
A kínaiak egyébként sem foglalkoztak nagyon azokkal a népekkel, amik kikerültek a közvetlen polítikai működéskörükből. A Hunoknak is volt egy rakat elnevezése a krónikásoknál, míg végül a birodalmi korszakában a Hunnu kifejezést Xiongnu formában elkezdték használni.
Nem a hun-magyar rokonság nyomait kerestem, csupán furcsának találtam a törzsnév és az országnév közötti látszólagos hasonlóságot. Most már érthető, hogy mi okozza.
Picit utánaolvasva az is látszik, hogy kínaiaknak még a Római Birodalomról, vagy később Bizáncról is elég ködös elképzeléseik voltak (persze ez fordítva is igaz), szóval a Kárpát-medencei népek: avarok, magyarok számunkra gyakorlatilag nem léteztek.
A "hun"-"fog" nem rossz fogat / barbart jelent veletlenul?
Egyebkent meg ha lovas nomadokra utalna is az elnevezes, akkor is sokkal valoszinubb lenne, hogy az angol - nemet stb nevbol forditassal kerul a nyelvbe, es nem a "50 000 eve egyutt csesztuk a birkakat a sztyeppen" aka. "japanok es magyarok rokonok es sokkkal intelligensebbek, mint a zs*..." elmelet melletti megdonthetetlen bizonyitek.
A Népköztársaság létrejötte után egységesítették a külföldi országok nevének átírását kínai karakterekre. Akkor lettünk a Hungary átírásából Xiongyali (kb. Sjunjali). Ezek egyszerűen a hangalakot közelítő átírások. Bármennyire is vonzó arra gondolni, hogy azért írták így le, mert a hunok rokonainak gondolnának, nem volt ilyen elgondolás mögötte. Sok országnév átírás gyakorlatilag értelmetlen.
Magyarország 匈牙利 Xiongyali "Hun; fog; haszon"
Írország 爱尔兰 Aierlan "Szeret; az, ő; orchidea"
Anglia 英国 Yingguo "Hős; ország"
És így tovább...
Korábban, mikor kapcsolatban voltunk velük (a boxerlázadás után magyar tengerészgyalogosok is állomásoztak Kínában), nekik mi "osztrákok" voltunk. A két világháború között nem tudom, hogy létezett-e valami külön elnevezésünk (vagy hogy egyáltalán foglalkoztak-e a dologgal).
A Polonyi Péter írogatott róla ezt-azt, de nem tudom, hogy létezik-e valami összefoglaló anyag az országnév átírásokról.
Még az ókorban kezdték az egyélű (akkor még rövid) vágóeszközöket Dao-nak nevezni, s azóta is maradt ez a kategória.
A Guan Dao (關刀 Guan Di szablyája), vagy másik nevén Chun Qiu Dao (春秋刀 Tavasz és Ősz szablya, a kettő ugyanaz, a Tavasz és Ősz korszakának nevezik a krónikások az ókor egy időszakát, s abban az időben élt Guan Yu, akit Guan Di néven hadistenné avattak később) kínai felfogás szerint hosszú nyelű szablya, ezért tartozik a Dao körébe.
A kínai írásjeleket, nyelvet ismerőktől kérdezném.
A kínaiak mikortól használják Magyarország megnevezésére ezt: 匈牙利 ?
Van valami kínai történeti-etimológiai szótár, amiben ez fellelhető?
Elmentem egy olyan rendezvényre, ahol ki lehetett próbálni a kínai kalligráfiát és egy kissé rácsodálkoztam, hogy Magyarország kínai nevében benne van az "északi lovas nomád törzs" (xiōngnú, hsziungnu) egy része: 匈奴.
A kínaiak slendrián módon minden vágófegyvert valamilyen dao-nak hívnak, kb a hudie dao/baart cham dao (pillangókés (kard) lásd még a vingcsunban)-tól a guan dao-ig (tavasz és ősz alabárd). De az európai gyalogsági szablyát is "dao"-nak hívták.
Persze, természetesen ez egy általános érvényű dolog, ezzel tisztában vagyok. Ezt sok helyen és küzdősportban/HM-ben megtalálod (szerintem talán mindegyikben)
Csak számomra pont a kendo, és a győri klub az a közeg és hely, ahol ezt a legjobban tanulni tudom a HEMA - n kívül.
A levágni - megvágni terminológia pedig valóban Musashi, a Go Ri No Sho-ban szerepel.
Mind a jian - kard - és a dao - szablya - is "szétkapható... De egyik sem olyan hajlékony az "életben", mint azok az alufólia származékok, amikkel a modern wushu formáit előadják.
Aki azt mondta, hogy ezek a fegyverek szeletelésre lettek kitalálva, azok...na inkább nem mondom, hová menjenek...
Látom hogy most kapni fogok a kung fu szakosztálytól, arra a kinai kardra gondolok amivel nem szúrnak és vékony a pengéja (filmekben a mester ketté is szokta kapni ) Ha az nem Dao névre hallgat, sorry, ugy vagyok vele mint az egyszeri ujságiró, minden fegyver AK.
Elnézést hogy a csapos közbeszól, de ez az alapelv nem csak a kendóra jellemző...Muszashi stratégiájától a kinai hajlékny kardon át a
a mai katonai lövészekig mind ugyanazt vallják. Ugye Muszashi irja le a legjobban, de nem különbözik ettől a Dao (ha jól irom a kinai szablya nevét) taktikája sem, pedig arról azt mondta egy hozzáértő a tv-bem hogy azért olyan lemezszerű, mert nem az a célja hogy kettévágjon egy embert, hanem hogy a bőrfelszin közelében futó ereket átvágják vele (több vágással. de nyilván azzal a céllal hogy lent maradjon) Tehát az alapelv ugyanaz.
Muszashi irja a legjobban amugy, fejből, ne keressem már meg, hogy LEVÁGNI vagy MEGVÁGNI valakit nem ugyanaz a dolog.
Le lehet vágni az ellenfelet úgy, hogy életben marad és meg lehet vágni hogy belehaljon, de akkor sem ugyanaz a dolog.
Ez egy általános alapelv minden harcművészetre, legyen az egy-két vágásos japáni vivás, kaszabolós kinai, vagy mesterlövész, aki terroristákat lövöldöz.
Elméletileg ez egy komplexebb rendszer (ficamtól szivleállásig), egyébbként akár működhet is, annak idején a kisebb hererúgásokra adott sarkon ugrálni javaslata bejött, más kérdés, hogy lehet az első fájdalomhullám elmúltával amugy is kezelhető a dolog, mire tudsz ugrálni már nem fáj annyira
Még az orrvérzés (ütéstől) mérséklésére mutattak egy módot, az kb olyasmi mint amit kinai t.gyógyász könyvekben is olvastam, gondolom ez is KInából származik.
DE szvsz ez a módszer nem feltétlen ismert Okinawán, általábann ju jutsut olvasom vele kapcsolatban.
Nem, én erre a kuatsu-ra gondoltam, én igy ismerem, csak nem ugrott be a név, ugyhogy rákerestem és megtaláltam ezt a linket amit SZ adott, ezért irtam Koppót.
Nyilván csak könyvből ismerem, én úgy vagyok vele mint a Kyusho-val, mindenhol van ember aki látta működni, de én biztos nem fogok vizbefult embert a gátja közepén masszirozni, ahhoz is végső eset kell, hogy a torkon vágott, benyomódott porcú ember feje tetejét üssem tenyértővel. (kivéve ha eleve ez volt az alapelgondolásom :P)
Így már teljesen érthető. Én a "a két hegy éríntkezik" vagy "hegy hegy mögött" távolságot csak halálzónának szoktam nevezni, és tudatosan próbálom elkerülni, hogy huzamosabb ideig benne legyek. Csak akkor, ha támadok, hárítok, kivonulok vagy szándékosan magamra szeretném húzni az ellenfelet (második szándék, de nem biztos, hogy egy jó vívóval szemben pont a halálzónában próbálkoznék).
A kendóban kötelező innen indítani a támadást?
Akkor sajnos igazam volt a gyakorlópartnerekkel kapcsolatban. Well... ez van.
A technikák mögötti elvek megőrzéséről a kendóban. Esetleg tudnál erre egy példát?
Ha az ember beleolvas egy régi vívókönyvbe, akkor látja, hogy rengeteg időt töltöttek a mozdulatok csiszolásával (szabatosság), utána pedig a maximális gyorsaságra és szabatosságra törekedtek. Közben ment a taktikai képzés, illetve igyekeztek fejleszteni a gyakorlók tempóérzéket (annak a pillanatnak a megérzését, szinte "előrejelzését", amikor a legvédtelenebb az ellenfél és a leghatékonyabban végrehajtható egy adott technika).
"Ha veluk gyakorolhatnek heti szinten, eszembe sem jutna semmilyen HEMA... :-)"
Ne felejtsd el, hogy vannak olyanok, akik az almát is szeretik, de néha körtét is esznek.
Az európai vívás lazább, nem annyira szabályozott, de legalább annyira precíz (gondolj bele, hogy valamikor tőrvívók azzal szórakoztak, hogy a régi plasztronon levő nagyobb gombokat célozták meg és találtak) és hatékony. Vagy pl. chevalier de Saint-Georges, egy híres francia tőrvívó a XVIII. sz., állítólag annyira gyors volt, hogy a támadás közben átvette az egyik kezéből a másikba a tőrt és rendszeresen így talált.
Teljesen más. Kendóban mi kell az érvényes találathoz? Próbálom emlékezetből felsorolni, majd javíts ki:
- a kard élével kell bevinni, - a felső, megjelölt résszel (ilyen-olyan fehér bőrdarab), - megfelelő erő és határozottság, - kiai, - csak a megengedett találati felületre (men, do, kote, torokvédő), - a találat pillanatában még a levegőben van a támadó jobb lába, - be kell mondani? Egybekötve a "kiáltással"? - utána meg a harci éberség fenntartása (zanshin?).
Persze, a fontossági sorrend mindig lényeges. De mégis ezek az "apróságok" azok, amik tartalommal töltik be a harci mozdulatokon kívüli időt, amit az adott harcművészettel tölt el valaki.
A gyógyászati ismereteket én a mai korban úgy értelmezném, hogy minden mesternek ismernie kéne, hogy az edzéseken előforduló sérüléseket el tudja látni.
Éppen az imént jött szembe a youtube-on egy hirdetés, hogy jelentkezzek a megadott honlapon egy 10 napos e-mail kurzusra (!) amivel következő szintre vihetem a karatémat mert megírják a nagy titkokat vagy mit.
Nem voltam pontos a "reflex" szóval. Nem a mozdulatgyorsaságra gondoltam, hanem a döntési gyorsaságra.
A kendo távolsága sokkal rövidebb,mint a HEMA vívásában megszokott. Emiatt a döntéshozatali gyorsaságnak sokkal gyorsabbnak kell lennie. Hamarabb el kell tudni dönteni egy adott szituációról, hogy mi a megfelelő lépés, amit adni kell rá. Erre gondoltam reflexek alatt, de igazatok van, pontatlan volt a megfogalmazás. Ettől még persze kezdő vagyok kendoban erősen, és leginkább csak reagálok, de igyekszik az ember.
A beidegződéseim nem működnek (konkrétan sokszor szabálytalanok lennének) emiatt át kell gondolni a dolgokat. Ez pedig lassít. És valóban, fényévekkel jobbak a klubtársaim nálam, így sokat tudok fejlődni.
Erdélyi Gábor, Dubi Sanyi, Király Norbi ellen vívni pedig önmagában egy komplett edzés tud lenni.
HEMA vívásra pedig sajnos nincs nagyon partner Győrben, csak heti 1 alkalommal van haladó edzés, meg időnként egy-egy barátságos vívás.
A kendoban a reflexek csak kezdobb szinten szamitanak. Minel magasabb szintre er valaki, annal kevesbe hagyatkozik a reflexeire, mivel reflexek a varatlan dolgokra valo reagalashoz kellenek. Magasabb szinten egyre kevesebb a reagalas.
Ez tok jo pusztakezes stilusokra. Annyit tennek hozza, hogy egy elet is keves, ha heti ketszer edzel. Ezzel minimum napi 2x3 orat kene foglalkozni evtizedekig, hogy elsajatitsd a komplett csomagot. Nagyon kevesen tehetik ezt meg. Elsajatitas alatt magas szintet ertek, nem kegyelemkettest.
Ja, de az nézőpont kérdése, hogy mi a cél, aminek alárendeled ezeket a dolgokat.
Analógia.
A katonai skillek nagyrésze sem kapcsolódik közvetlenül a gyilkoláshoz, de azért egy katona célja az, hogy a hazája/hadserege nyerje meg a konfliktust. Persze, manapság ez se ilyen közvetlen, bár a vége mindig ez- illetve vannak pityputyok.
A gyógyászat/anatómia ismereteket nyilván használhatta arra egy karatemester, hogy törött lábú kiskutyákat istápoljon, de azért inkább az volt az ismeretszerzés célja, hogy a sajátjait elrejtse, az ellenfélét kihasználja.
A felsoroltak jó része amugy, amit irl Parker, általános dolgok, amik ugyanugy ráillenek minden rendszerre, ami puszta kézzel tolja, a wing chuntól a shorinji kenpón át a brazil jutsuig. Valószinűleg még a boxra is igaz, ha azt utcára kiviszik.
De ezek nélkül értelmezhetetlen a karate, olyan üres vagy inkább hasznáhatatlan arra, amikre kitalálták.
Vagy csak arról van szó, hogy a közvetlen környezetedben több a jó kendós, mint HEMA vívó (a te szintedhez képest), és úgy érzed, hogy ha a kendósokkal vívsz, akkor jobban tudsz fejlődni?
A technikák mögötti elvek megőrzéséről. Esetleg tudnál erre egy példát?
Külföldön (pl. Nagy-britannia, Franciaország, Oroszország) a különböző stílusú - japán, európai, stb. - vívók közötti találkozók teljesen normális dolognak számítanak. Kellemes társalgás, ismerkedés, némi baráti szabadvívás, udvarias versengés.
Remélem, idővel ez nálunk is így lesz.
"... mixing weapon categories, especially against styles you may not be used to really makes you test the inadequacies and strength's of your system."
A Sword Chase versennyel kapcsolatos társalgásból.
Volt egy időszak, amikor tényleg szerettem volna tudni, hogy vajon melyik vívórendszer a jobb: japán, esetleg modern európai, történelmi európai. Ma már ez nem annyira érdekel dolog. Jelenleg annyira széles a választék, hogy mindenki megtalálhatja a neki legjobban megfelelő stílust: kendó, kenjutsu, HEMA, egyéb. Vagy netalán kitalál magának egy hibridet, és ezekből lesznek a barantások vagy Frankenfechterek. Az a fontos, hogy élvezze és jó sokáig tudja művelni!
"Alma vs körte"
Nem arról van szó, hogy okvetlenül választani kell a kettő közül vagy meghatározni: melyik a finomabb, hanem sokkal inkább arról, hogy az, aki főleg almát szokott enni, néha kóstoljon meg egy körtét vagy szilvát, és fordítva. Vagy legalább próbáljon elbeszélgetni egy körteevővel ;-)
Így van! Az a stílusú hozzáállást, amit a kendoban tanulok, nélkülözhetetlennek tartom. Nekem ez az, ami nagyon jól jön, és nagyon hasznos a HEMA vívásaim során. Az eszközök és a technikák mások, de ez azonos (kell, hogy legyen)
Nekem nagy szerencsém van, hogy Erdélyi Gábor a sensei Győrben, illetve, hogy időnként a zámolyi csapatból is megjelennek néhányan az edzésen, mert tőlük ezt hibátlanul el lehet tanulni. Mivel a HEMA ebből a szempontból gyerekcipőben jár, ezért hasznosnak tartom ezt onnan adaptálni, ahol jól működik.
Igen, alma kortevel. A kendo reflexeket szerintem az elejen ad, kesobb mar nem a reflexeken van a hangsuly.
Nem a technikak maradektalan megorzese volt a cel, hanem a technikak mogotti elvek megorzese. Ezen elvek helyes befogadasaval es hasznalataval egy mas fegyverrel hamar elojonnek azok a technikak, amikre gondolsz.
Kendoban 1. kyu egy elegge kezdo szint. Nem tud meg sokat a kendorol, az alapokat kezdi kapirgalni, foleg csak a kulsosegek teruleten. Vivni gyakorlatilag vaktyukistalalszemet alapon tud.
A kendo egy absztrakt dolog. A szabályok kialakításakor szellemiség megőrzése és oktathatósága volt az elsődleges cél, nem pedig a korábbi, XVI - XVII századi technikák maradéktalan megőrzése.
Jó példa erre, ha a modern kendo mozgásanyagot összehasonlítod mondjuk a Jikishin kage ryu ( www.jikishinkageryu.hu ) dolgaival, vagy csak a 10 kendo kata mozgásanyagával. Vagy csak vedd a hasso - no - kamae állást, ami magyarul a Tető (von Tach) állás, ismert, de katákon kívül nem használatos.
Aki jó az egyikben, nem feltétlenül jó a másikban, mert az alapkészségeken kívül teljesen más motorikus képességeket, berögződéseket és mozgásformát kíván a két stílus. Sőt, saját példámon érzem, hogy az eltérő távolságok és beidegződések mennyire negatívan hatnak a teljesítményre.
Almát a körtével. Melyik a finom? Én mindkettőt szeretem. A kendo nekem reflexeket és hozzáállást ad.
JSA = Japanese Sword(smanship) Art(s) = japán kardvívás (HM), kardművészetek.
Gondolom egy viszonylag kicsi (regionális) angliai versenyen elsősorban angolok fognak indulni. Hogy pontosan kik, milyen stílus, stb., az majd a verseny után fog kiderülni. Remélem.
Ha jól emlékszem, egy 1. kyu-s kendós. Valamikor még a nevét is megtaláltam.
Hogy miért nem Kamemoto mester (7. dan) indul egy ilyen versenyen? Nem tudom, nem ismerem az illetőt. Talán nem is tud arról, hogy vannak ilyen versenyek? Talán nem érdekli, mivel tökéletesen elvan a maga rendszerében? Elképzelésem sincs.
Annyi viszont biztos, hogy sok újat tud(hat)na meg önmagáról, ha elmenne egy ilyen versenyre. Ebben teljesen biztos vagyok, mivel 2014-ben a HEMA hosszúkardvívók (szablya, rapier, bolognai kard stb.) krémje komoly kihívást jelent egy átlagos kendósnak. Erről talán Sch.... tudna részletesebben meselni. Abban is teljesen biztos vagyok, hogy a kendóban nincs semmi olyan, ami ne lenne meg az európai történelmi vívásban.
"És most, 2014-ben pedig szépen elindulnak a japán kardvívás gyakorlói (JSA) pl. az angliai Sword Chase nevű versenyen."
Mi ez a JSA? Japanese Student Association? Tudsz errol valami kozelebbit, hogy kik ok es milyen stilust gyakorolnak?
"A legtöbb kendósnak megfelel a feder, olimpiai fejvédet (+ kiegészítő tarkóvédő) fognak használni. Valamint egy szablyát fognak átalakítani a részükre. Még azt is érdemes megjegyezni, hogy átlag szablyapenge vagy 10-15 cm hosszabb volt, mint a katana pengéje."
Kik ezek a legtobb kendos? Milyen nacio, milyen fokozat?
"2013-ban is indult egy kendós a bécsi hosszúkard versenyen. ;-))))"
Milyen fokozatu kendos indult ott? Vajon miert nem Kamemoto sensei volt az?
EZt most olvastam Ryan Parker facebook bejegyzésében:
Old Style Karate (top 12 ways it differs from modern karate)
Here is a short post mentioning the top dozen differences (as I see them) between "old style" Okinawan karate and modern Karate-do.
I realize different people may come up with completely different lists. These are what I consider the main differences. If you have differences you would like to add please leave comments.
Very few dojos actually incorporate all 12, but I feel that those schools which include a majority of them are firmly in the “old style” category.
1 ) Focus on close range techniques and tactics (and by extension and implication, the skill-sets required to function well at that range like limb-control / obstacle-removal, adhesion, and even some trapping skills)
2 ) Emphasis on special qualities which often are expressed by uncommon Okinawan terminology (muchimi, chinkuchi, gyame, muchi, gamaku, ti nu umui, etc)
2009-ben Wazull még ilyen bölcsességekkel szórakoztatta a nagyérdeműt:
"Neked az a rogeszmed, hogy kendosokat akarsz mas stilusokkal vivatni. Ez olyasmi, mint amikor a kisgyereknek van ket muanyagkatonaja, es elbabozgat veluk, hol az egyik gyoz, hol a masik. Tul sok ertelme nincs, hidd el nekem."
Akkor próbáltam Oroszországot felhozni példának:
"Különben is, miért van az, hogy más országokban pl. Oroszországban teljesen normális dolognak minősül a különböző stílusú emberek egymás közötti gyakorlása."
És most, 2014-ben pedig szépen elindulnak a japán kardvívás gyakorlói (JSA) pl. az angliai Sword Chase nevű versenyen.
"We are only expecting a few numbers of high level JSA competitors and we are converting a sword especially for them, however this is the only steel simulator we are providing. Last time we converted a Dave Rawlings nylon with tsuba which proved sufficient to the task (and held up well against steels surprisingly!)...
I have spoken to a specialist who should be able to convert a Matt Easton sabre for this as the handle is just long enough, I will post pix once available! Most kendo guys I've found are generally happy with feders as the characteristics are not too different from shinai (just a little longer), though I know one JSA guy who hurt his hand sparring as he was use to a tsuba rather than a cross."
A legtöbb kendósnak megfelel a feder, olimpiai fejvédet (+ kiegészítő tarkóvédő) fognak használni. Valamint egy szablyát fognak átalakítani a részükre. Még azt is érdemes megjegyezni, hogy átlag szablyapenge vagy 10-15 cm hosszabb volt, mint a katana pengéje.
2013-ban is indult egy kendós a bécsi hosszúkard versenyen. ;-))))
"Az igaz hogy azok a szemét japánok a shiho- és happogirit is a magyar szablyásoktól lopták?"
Ezt a WT szablyavívás fősifujától kellene megkérdezni.;-))
Ilyen négy- meg nyolcvágás ábrák VSZ azóta vannak, amióta kb. rendesen tanítják a vívást. Teljesen alapfok. Mint már írtam: Európában Fiore dei Liberi (1410), Meyer (1570) és hosszasan lehetne folytatni... Hogy Japánban mikor jelenik meg, azt nem tudom, viszont a Toyama ryu egy elég modern vonal. Nem beszélve arról, hogy a japánok masszívan tanultak európai vívást az 1870-1890 években.
