Sir 24.30-34
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres."
"Christos Annesti!" - Alithos Annesti ! Igen Krisztus valóban feltámadt !
Isten Szava él és eleven !
„Nemzedék! Nem mondhatod, nem, soha nem mondhatod Megváltódnak, amikor majd eljön az Ő napja: "Egyedül fekszem a földön, és senki sincs, ki felemelne." Amikor majd tűzzel sújt le rád, megéget és kiszárít, és kertjeid éppúgy elszáradnak, mint szőlőid, ne mondd Megváltódnak, nemzedék: "Hozz valami enni és innivalót!", hanem most tarts bűnbánatot és most hagyd abba a rossz felszítását! és az istentelenekre pedig, akik Urunk örök áldozatát megszentségtelenítik és a halál a barátjuk, hevesebben fog ráesni a tűz, mint valaha, hacsak meg nem hallja az Úr bűnbánatuk kiáltását.”
„Az én prófétáim szava az én szájamból származik, éget, mint a tűz, és egyetlen képmutató sem szereti. Kimondott szavam összetör, mint a kalapács, megüti a megkeményedett szíveket, és összetöri őket. Hogyan mondhatnám, hogy kezd kirügyezni a béke, amikor országaitok gonoszságba merültek, és férgek rágják a holtakat? Hogyan mondhatnám, hogy szíveteket megindította a szeretet, amikor kétszínű nyelvetek Lelkemet káromolja? Országaitok tele vannak prostítúcióval, nem, ők nem tisztelnek engem mint Atyjukat, hanem mindenkor tiszteletlenek irántam... és rátok szakadt az éjszaka anélkül, hogy észrevettétek volna. Úgy kúszott végig az egész földkerekségen, mint a halál. Hogyan mondhatnám: "Ti megdicsőítitek Nevemet", hogyan mondhatnám: "Ti megszentelitek Nevemet", amikor egész lényetek éjszaka?
Egyik angyalt küldöm a másik nyomában, hogy visszhangozzák szavaimat és áttörjék süketségeteket. Ó... de közületek milyen sokan ítélitek meg őket emberi mérték szerint, mert megkeményedett szívetek miatt semmi sem hatol belétek. Valóban itt van az az óra, amikor a halál üldözőbe veszi az életet. Elűzitek angyalaimat birtokaitokról, amelyek valójában az én birtokaim. Durván bántok velük, mint a gonosztevőkkel. Minden eddiginél elszántabban igyekeztek megölni lelküket és az én Lelkemet, és azt gondoljátok, hogy szent kötelességeteket teljesítitek irántam. De nem lesz hatalmatok felettük, mivel élet minden szó, amit kiejtenek, és az élet erősebb a halálnál, a szeretet hatalmasabb a gonoszságnál, mert az én Lelkem az ő Szent Társuk, és Ő kíséri angyalaimat. Ezért bárhová mennek angyalaim, Lelkem is velük van. Kezdettől fogva arról szól üzenetem, hogy szeressétek egymást, engesztelődjetek ki az én szeretetemben, hogy szentül éljetek és megszenteljétek Nevemet. Az én üzenetem még mindig ez, de olyan kevesen követtétek...
Miért ragaszkodtok annyira ehhez a múló világhoz? Arra tanítottalak, hogy ne aggódjatok életetek miatt! Vajon nem gondoskodnék életetekről ? Felékesíteném lelketeket, ha engednétek. Amióta ez az üzenet elkezdődött, sohasem hagytam fel azzal, hogy hívjalak, térjetek vissza hozzám és változtassátok meg életeteket! Elégtételt, bűnbánatot és virrasztó imát kértem.
Tömjént kértem tőletek, tömjént a szívetekből.
Ó bárcsak tudnátok, milyen hatékony és ékesszóló lehet imátok, ha a szívetekből fakad! Imátok meg tud dönteni minden gonosz birodalmat ebben a világban, gyökerestül ki tudja tépni a gonoszságot, és le tudja törni a tíz szarvat, amely most elnyeli gyermekeimet és a világot! Imátok le tudja győzni a gonosz erőket, bár ezek az erők hatalmasok. Tömjénetek meg tudja tisztítani e világot. Mondom nektek, ne engedjetek pihenést magatoknak, nehogy próbára legyetek téve!
Legyetek olyan éberek, mint még sohasem! Nem foglak elhagyni benneteket, veletek vagyok. Azért vagyok veletek, hogy erőt adjak, nehogy kihagyjon lélegzetetek. Veletek vagyok, én sarjaim, és csak arra várok, hogy kegyes lehessek hozzátok és átültethesselek benneteket gyönyörűségem kertjébe. Látjátok, magamra vállalom ügyeteket, megvédelek, nehogy elnyeljen benneteket az ellenség.”
„Boldog az a szív, amely békét köt testvérével, mert a Magasságbeli gyermekének fogják nevezni. Boldog az a szív, amely nem járkál többé az éjszakában, és igazán kibékül testvérével. Nemcsak kegyeimnek fog örvendeni, hanem valóban fel fogom fedni előtte Szentséges Szívem kimeríthetetlen gazdagságát! Sugárzó szépségén csodálkozva azt fogják mondani a körülötte lévő emberek: „Valóban benne él az Isten!””
A veréb is társsal jár, a galamb is társra talál
Hát én páromat hol lelem
Megállok, figyelek, kiáltok; hol lellek ?
Keresem folyót, szaladok partjára
Keresem hegyet, felszaladok csúcsára
Hangomat engedem neki a szélnek; hol keresselek ?
Járom a nappalt, járom éjjelt; nappal és éj állatai, kérdezlek titeket, páromat keresem, hol lelem ?
Megállok múltidéző fa előtt; látod az eget, látod a földet, látod e kedvesemet ?
Megállok mezőn, hajlok fű illatába, virágok udvarába; láttátok lába nyomát ? éreztétek bódító illatát ?
Állj meg ! merülj el a csendben ! merülj el semmiségedben !
Rakd le igádat, hagyd el gondjaidat
Nyisd ki kapudat, s engedd be !
Maga lép be hozzád, csak hidd el
Ő jön ott vőlegény ruhában, ezer közül is legszebb
Ő jön, megismered Szívét hozza kezében
Ő jön, mosolya, fényessége, dísze szent beszéde
Jósága bársony, akarata erő, lépése fényesség
Hozzád lép, Szeretet Ő
„Hallgass rám testvér! Lélek! Mindörökre szakíts elgondolásoddal, hogy Isten csak a Neki felajánlott lelkekhez közeledik, és csak őket emeli fel. "Én nem csak a felajánlott lelkekhez közeledem. Nem teszek különbséget. Talán részrehajló Isten vagyok? Szenved a Szívem, mert olyan sokan gondoljátok, hogy csak felajánlott testvéreknek adom kegyelmeimet! Látod gyermekem, milyen kevéssé értenek meg enyéim?
Sok emberhez közeledtem, akik nem tartoznak Egyházamhoz, igen, ... szánalmas lelkek ezek ... Hűséges követőimmé, tanítványaimmá, szentekké tettem őket. Ennek ellenére sok egyházi tekintélyviselő tekinti semminek műveimet és néz keresztül rajtuk. Sohasem ismerték el ezeket a lelkeket, semmit sem tudnak róluk, és sokat elutasítottak saját előítéletük miatt, amely szerint Isten csak olyan hűséges lelkekhez közeledik, akik szerzetesruhát hordanak! Ez tévedés, ó mennyire tévedtek!
Bárcsak tudnátok, hogy milyen sok lélekhez közeledtem, akik nem voltak szerzetesruha viselésére kötelezve, vagy nem voltak hűségesek hozzám, és én mégis szentekké tettem őket!
….. Sok lelket térítettem meg üzenetemmel, a "Béke és szeretet" üzenetével. Elveszett bárányok jöttek vissza hozzám, és borultak karjaimba. Örülj lélek! Van-e nagyobb csoda annál, mint amikor az elveszett bárány megtalálja Mesterét? Van-e nagyobb öröme a Pásztornak annál, mint amikor megtalálja elveszett bárányát? Dicsőíts engem X, dicsőítsd műveimet, kedves... Hintsd el magjaimat, dicsőíts engem, és viseld keresztemet, a "Béke és szeretet "keresztjét! Ismerd fel a Pásztor hívását, hirdesd testvéreidnek, szomszédaidnak megszabadító csodáimat! Hirdesd a jó hírt, hirdesd műveimet! Tedd ismertté műveimet! Tedd ismertté csodáimat! Eljöttem hozzád, és megtöltöttem lámpásodat. Az én világosságomat adtam neked, ne rejtsd el ezt a lámpást ágyad alá, mert úgy semmi haszna sincsen. Jöjj, örülj testvér, azért töltöttem meg lámpásodat, hogy a lámpatartón világítson. Hadd lássa mindenki a világosságot, és tudja meg, hogy tőlem való. Eljöttem hozzád, lélek, te felismertél engem, lélek, beengedtél, és én veled ettem, te meg velem. Örülj! Hirdesd szent művemet! Úgy tisztelj engem X, hogy házad tetejére teszed világosságomat, hogy mindenki láthassa. Hadd lássa mindenki, aki észre akarja venni ezt a világosságot. Össze fognak gyűlni mindenfelől. Ismertesd velük, miképpen jöttem hozzád, és adtam neked ezt a világosságot. Fogadd békémet!”
... Szentlélek által megszólalhatnak a szentek és üzennek. Külön szól a mennyei Atya, Jézus, Szűzanya, Szent István, Szent Filoména, Szent Pio atya, II. János Pál, Avilai Szent Teréz, stb. a Szentlélek által. Amikor erre felhatalmazást kapnak az Úrtól.
Most Árpád-házi Szent Margit, majd Szent István és végül a Szűzanya üzenetét osztom meg.... <><
Árpád-házi Szent Margit
„Én Magyar nemzetem!
Amikor Atyám és Én magam felajánlottam életemet égő áldozatként az Úrnak, még nem tudhattam, hogy közel ezer év távlatában hányszor kell ezt megtennem. Megtenni másnak, hogy az a nép, mely az enyém, melyet annyira szeretek, melyet annyira szeretünk sokan, hány és hány tatárjárást kell, hogy megérjen?
Íme most is egy új tatárjárás küszöbén, amikor a sáskahad nem a földeket emészti fel, hanem a lelkeket akarja a kárhozatba taszítani. Minden erőmmel azon vagyok, hogy kiengeszteljem az Urat, a mi Istenünket, a fönséges Királyt értetek. Tegyétek hát ti is ezt minél többen, boruljatok le Krisztusunk keresztje előtt és ajánljátok fel magatokat neki, égő áldozatul, azzal hogy kimondjátok, legyen meg a te akaratod.
Drága népem!
Egy új Kán söpör végig rajtatok, egy új Had, melyet sokkal nagyobb vezér vezet, mint akkor a tatárokat, a liberalizmus hada magával a sátánnal az élen akarja letarolni ezt a nemzetet.
Ne hagyjátok! Ne hagyjátok testvéreim!
Vállaljatok el mindent el az Úrért, vállaljátok el azt az egy plusz imát, vállaljátok el a szelet hús helyet a szelet kenyeret, és a bor helyet, a vizet, hogy ismét megtörténjék a csoda, és a sereg visszavonuljon osztozkodni.” Ámen.
<>< <>< <><
Szent István Üzenete: Vasárnap, hamvazószerda előtt három nappal.
Én magyar népem. Halld hát az Úr szavát, mit nekünk tudtul adott, s az Ő akaratából, és engedélyével a tudomásotokra hozhatok.
„Te magyar nép szívemnek kedves nemzete. Vesztetekbe indultatok, mert bár látszólag Velem vagytok, szívetek távol ál tőlem és parancsaimat megvetitek. Saját tetszésetekre magyarázzátok, és a bennetek lakó Igémet megölitek, hogy ne kelljen hallanotok lelkiismeretetek vádló szavát.
Halld hát te magyar nép, halld hát mind, kinek fejét keresztvíz érte: nagy a te bűnöd, és a pokol tornácán táncolsz, ha nem térsz meg. Az idő sürget, rövid a megtérés ideje. Siess hát legbelsőbb szobádba, mert a megtorlás már a küszöbön áll, nehogy elvesszél.
Nagy nemzetek állnak kapuidban, hogy végleg megsemmisítsenek, ha oldalukra állsz, az örök halál a részed, ne hidd hát, hogy álnokul elárulva Engem, megmentheted magad. Ha ellenállsz nekik, meghalsz! A szabadítód csak Én lehetek!
Itt állnak kapuidban, és lesnek, mikor tudnak „lecsapni” rád. És akkor, jaj lesz neked, és pusztulás lesz nyomukban. Megölik elsőszülötteidet, és írmagodat is kiirtják. Nyomorod, oly nagy lesz, hogy saját húsod után éhezel. S, mikor megtépázott tested a földön hever, dögkeselyűk végzik be a munkájukat.
Mert nagy a te bűnöd, súlyos a te árulásod! És felhallatszott Hozzám, bűneid következményeinek panaszos szava!
Térj meg hát szíved legbelsejében, míg nem késő. Ölts lelkedben szőrcsuhát, szórj fejedre hamut, és térden csúszva, jöjj Elém könyörögni, irgalmamért. Megtört megalázott szívvel, fővel, járj előttem, hogy bűnbánó imád, meghallgattatást találjon.
Térj vissza parancsaimhoz, teljes szívedből, mert csak az őszinte, igaz megbánást fogadhatom el.
S mielőtt Elém járulsz, minden embertársaddal békülj meg, egyezz ki, mert amilyen mértékkel mérsz, olyan mértékkel mérhetek neked is.
A színlelésből, álszeretetből, elegem van!
Megrágom és kiköpöm számból, mint valami utálatos dolgot, mely csak a külső sötétségbe való!
Irgalmat, igaz bánatot, igaz Tőlem való szeretetet akarok! S minden bálványtól való menteséget, mert Számomra utálat tárgya a megosztott szív.
Tarts hát bűnbánatot, és térj vissza teljesen parancsaimhoz, hogy irgalmazzak neked, mert nem lelem örömem a halálban.
Én azt akarom, hogy ÉLJ!”
Úgy legyen!
<>< <>< <><
Előbb Szent István király szólt és nem tudtuk mi legyen ezzel az üzenettel, az utasítást később kaptuk a Szűzanya által.
Szűzanya üzenete
„Drága gyermekeim!
Itt az idő, hogy az-az üzenet, mely birtokotokban van, napvilágra kerüljön. Mert már meg kell, hogy értsétek, veszély fenyeget titeket. A sátán acsarkodása, mely a kiválasztott szeretet nép ellen szól, hogy minél több lelket el tudjon magával ragadni. Gyermekeim! Én, mint égi Édesanyátok, nem engedhetem ezt meg, ezért kell, hogy szóljak. Kell, hogy figyelmeztesselek titeket, annak az üzenetnek minden szava szó szerint igaz. Látszólag visszavonul a fegyveres hatalom, hogy engedje a tüntetéseket, de a beépített emberek forradalomig, fegyveres forradalomig akarják vinni ezeket a tüntetéseket, hogy úgymond kívülről kelljen hozni segítséget, mert Európa nem engedhet meg polgárháborút, egyetlen hozzátartozó államban sem. Nagy cselvetés ez gyermekeim, ezért az üzenet hangozzék el minden egyes szószékről, mindenegyes szószékről, hogy akinek van füle a hallásra az hallja meg és térjen vissza az Úrhoz szívében, az Ő parancsaihoz. Gondoljatok arra gyermekeim, szeretet fiam azt ígérte, hogy boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Nem engedhetitek meg magatoknak ti, akik az én gyermekeimnek valljátok magatokat, akik azt mondjátok, hogy Szent Fiamat követitek. Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy belekeveredjetek mindebbe. Húzódjatok be templomaitokba, ott kérjétek Mennyei Atyánkat teljes szívetekből, teljes lelketekből, hogy a kint tomboló félrevezetett tömeget akadályozza meg abban, hogy megtévesztettségükben a sátánt szolgálva, olyan lángot lobbantsanak, amely nem Szent Fiam szeretetének tüze. Tartsatok böjtöt ezen a napon, oly szigorú böjtöt, melyet még soha életekben nem tartottatok. Engeszteljétek az ég Urát, hogy ne szabadítsa rátok haragjának árját és éljétek Szent Fiam határtalan irgalmát és szeretetét, különösen azon a napon, hogy ne a sátán győzzön, mert rajtatok múlik a ti szívetek szelídségén és szeretetén, hogy mivé fajul ez a nap.
Gyermekeim! A ti igazságotok, nem Szent Fiam igazsága, ha a saját igazatokat keresitek, elbuktok. Ne engedjetek a csábításnak! Az igazság maga Szent Fiam, a keresztre feszített, aki most is ott van a keresztfán. Nézzetek rá! Az igazság csak is ott van! Szívetekből megbocsátva ellenségeiteknek, imádkozzátok vele együtt: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” A győzelem így a tiétek lesz. Az a győzelem melyet Szent Fiam ígért, mindazoknak, akik szeretik és követik őt. Ámen. Engedjétek meg Szent Fiamnak, hogy Ő mutassa meg hatalmát, szelídséggel, türelemmel, szeretettel ne akadályozzátok meg benne a ti akaratotokkal. Ámen.”
„Oly sok misztériumom van elrejtve előletek! Azt a keveset, amit felfedtem előttetek, sokan csak emberi szemmel nézik és így nem fogják fel. Vagy félreteszik, vagy tévesen magyarázzák. Miképpen tudjátok az én műveimet emberi művekkel összehasonlítani? A tudományt nem lehet isteni művekkel összehasonlítani. Az olyan lenne, mintha engem akarnátok összehasonlítani az emberekkel! Igaz, hogy az én műveim szokatlannak tűnnek előttetek. Nagyon fáj nekem azt látni, hogy még papi lelkeim is kételkednek műveimben, vonakodnak hinni benne. Így ahelyett, hogy segítenének, hátráltatnak engem. Teremtésem pusztasággá változott. Száraz, terméketlen, és szeretetre szomjazik. Mivel fognak bárányaim táplálkozni, ha nincs semmijük, amivel megkínálhatnák őket?”
„Közeledik az én napom! Úgy jövök el, mint a tolvaj, váratlanul, anélkül, hogy figyelmeztetnélek. Jeruzsálem! Elárultál engem, Uradat, és szíved közepében maga a gonosz vert gyökeret. Igen Jeruzsálem, a te bensődben található a lándzsa hegye; árulás és eretnekség szivárgott beléd. Hogyan gondolhattad, hogy nem veszem észre gonoszságodat! Váratlanul jövök hozzád, hogy megdöntselek. Közvetlenül ajtódban állok, villámként fogok lecsapni rád, és megsemmisítelek. Ellenfelem hatalmát választottad, nem az én kegyelmemet. A Gonoszságot választottad a fekete vadállatra támaszkodva, és nem a Világosságot. Eljövök, és saját kezemmel borítom föl székeiteket, legyőzök minden gonosztevőt, aki eltorlaszolja az Igazsághoz vezető utat. Jeruzsálem! Megpróbáltatásaid éppen hogy megkezdődtek, tüzemben akarlak megmosni és megtisztítani. Ki akarom irtani és ki akarom égetni gonosz gyökereidet, és azokat a tanokat, amelyek Testemet bemocskolták. Pásztorodat már nem akarod többé. Hiúságtól, engedetlenségtől és széthúzástól ittasan hogyan gondolhatod, hogy képes vagy fennmaradni? Engedetlenségeddel kiéheztetted bárányaimat, mivel saját céljaidat keresed, nem az enyémet. Jeruzsálem! Olyan sok szomorúságot okozol nekem! Mennyire vágyódtam mindig arra, hogy egyesítselek és egybegyűjtselek benneteket gyermekeim, ahogy a tyúk gyűjti szárnya alá csibéit és védi meg őket; de ti visszautasítottátok... Nem szűnt meg véres könnyeket ontani szemem és Szent Édesanyátok szeme, mivel oly sok igazságtalanságot látok saját házamban . Örökkétartó szeretettel szerettelek benneteket, mégis elárultak és megsebeztek saját barátaim... Irgalmam nagy, és hajlandó vagyok nektek teljesen megbocsátani. Nem tekintem Sebeimet, hajlandó vagyok elfelejteni bűneiteket.”
„Imádkozzatok, imádkozzatok, imádkozzatok, de szeretettel imádkozzatok! Nyissátok ki szíveteket, és meggyógyítalak titeket. Szeretettel fizessetek a rosszért, keressétek a jót, és a Jóság válaszolni fog nektek a magasságból és a mi hasonlatosságunkra fog megváltoztatni benneteket. Mindent tudok, és minden dolgot megfigyelek, de amit ebben a nemzedékben látok, az nem hasonlít hozzánk. Kihívó viselkedést, erőszakot, kapzsiságot, beképzeltséget és olyan gonoszságot látok, ami felülmúlja a gonosz lelkek gonoszságát. Ellenem és minden szent dolog ellen való lázadást szít, és olyan bűnöket követ el nemzedéketek, melyek tönkre tehetik lelketeket. Bűn minden rossz cselekedet... Emeljétek fel szemeteket, és igyekezzetek engem megtalálni! Ne legyetek a világ szépségének áldozatai, mert az ilyenfajta szépség imádata sok bűnnek okozója.
A vadállat hasonlatosságára dolgoztad ki tervedet, nemzedék, hogy megkoronázd gonoszságodat és a vadállattal együtt fogod elkövetni bűnödet, hogy megszüntesd örök áldozatomat és helyébe felállítsd a vészthozó undokságot. Nem hallottad? "Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor azért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad, és nem hal meg." Szememből véres könnyek hullanak és zokogok. Ó milyen bánatot okozol nekem, nemzedék! Mert halál kúszott be házadba, és te nem vetted észre! Oly kevesen bánják meg bűneiket... közületek legtöbben nem mondják, amit mondanod kellene, nemzedék. Nem bánod meg bűneidet, és gonoszságodban nem mondod: "Mit tettem életemmel, lelkemmel és szívemmel?" Bűneitek megbánásának legkisebb jelére megbocsátok és elfelejtem vétketeket. Boldog az az ember, aki elmélkedik szavaimon és felszólításaimon és jó érzékkel megfontolja. Meg fog menekülni. Megáldalak, teljes Szívemből megáldalak. IC”
„Az én békémet adom neked! Fogadd el mint szeretetem adományát. Vedd Szavamat, és prófétálj a nemzeteknek: "És újra kiárad ránk a Lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz. Az igazságosság békét terem"
olyan békét, amilyent még nem ismert a világ.
"Népem békességben lakik majd otthonában".Igen, az én Szentséges Szívemben élnek majd, mert "megoltalmazom őket". De mielőtt még ez a pusztaság termékeny földdé és gondozott szőlővé válna, eljön leheletem mint kénköves áramlat, ráfúj erre a sötét világra, és mindent lángra gyújt, hogy megtisztítsa, teljesen megújítsa és egyetlen szent néppé egyesítse e korszak embereit. A hitehagyottakat szent néppé teszem, közömbösségüket Istenük iránti buzgóssággá alakítom. Szentté teszlek benneteket, mivel én Szent vagyok. Ne feledd, hogy városom a régi romokon épül újjá! (...) Légy áldott!”
„Béke legyen veled! Imádkozz azokért, akik az éj leple alatt akarják tönkretenni szőlőmet! Imádkozz … , hogy megenyhüljön haragom e lelkek iránt! Sebeim láttán felgerjed Atyám igazságossága e nemzedék bűnei miatt. Amikor látja, miként bánnak engesztelő áldozatommal, és mennyire összeverik, megostorozzák és szétszaggatják Testemet, úgy érzi, hogy szét kell szórnia a nemzeteket, és porrá kell törnie őket. Még angyalaim is remegnek attól, ami a Földdel történhetne. Abbám már csak azért a néhány lélekért engesztelődik meg, akik feláldozzák magukat, és szeretnek engem.
Ó … ! Nagy az én fájdalmam! Kicsi lélek, szenvedélyesen szeretlek! Kifinomítom és megtisztítom a készséges lelkeket, akik szívesen adnak elégtételt, és engesztelnek mások helyett. Áldozatot vállaló lelkekre van szükségem, akik a szeretet áldozatává, szenvedésem áldozatává válnak, akik meghalnak önmaguk számára, akik hajlandók megosztani velem keresztemet. Készséges lelkekre van szükségem, akik megengedik, hogy saját kezemmel alakítsam őket élő feszületté. Másképpen hogyan tudnám visszatartani Atyám kezét, hogy le ne sújtson rátok? Meg kell változnia, meg kell térnie, és szentül kell élnie a világnak! Nem engedem, hogy továbbra is megszentségtelenítsék Szent Nevemet! Szenvedésem kiújul misztikus Testemben, és annyira szenvedek, mint kínszenvedésem idején. Leányom, ismét a Kálvária útját járom, minden órában újból keresztre feszítenek engem, aki Szeretet vagyok. Ezt érdemlem?
Gyermekem! Szereteteddel könnyíthetsz rajtam! Szeress, és engesztelj, böjtölj és hozz áldozatot! Ez tartja vissza Atyám haragját. … , engedd meg, hogy betöltsem lelkedet, engedd, hogy igénybe vegyelek! Ó leányom... könnyeid megvigasztalnak. Virágom, az én könnyeimben oldd fel a tieidet, hogy eggyé váljanak. Atyám megengesztelődik, ha meglátja könnyeimben a te könnyeidet. Én, Jézus, megáldalak benneteket, megáldom azokat a kegytárgyakat is, amelyek otthonotokban vannak.”
„A világ álomittas, és súlyos kockázatot vállal, mivel nem tudja, mi vár rá. Bűne és hitehagyása halált hoz rá. Senki sem tudja, mikor jön el az én napom. Hirtelen lepi meg őket az az óra. Nagy dolgokat tettem ma megmentésetekre. Mindenhol új szőlőskerteket ültettem. A sivatagból kertet és gyümölcsöst alakítottam. Az előrelátható gyász miatt szomorkodó Apa vagyok, mivel látom, hogy ez a világ mennyivel inkább kész gyilkolni, mint szeretni. Súlyos gyermekgyilkosságok történnek nap mint nap. Bárhová tekintek, árulást, gyilkosságot, romlottságot, házasságtörést, csalást, rendetlen házasságot, vallást gúnyoló embereket, a lelkek megrontását, hamis esküt, a természet ellen elkövetett bűnöket látok. Hogyan maradhatnék hát csendben? Ezért fogja utolérni az igazságosság a tömeget.
Olyan nyíltan beszélek, mint az apa, aki gondban van, bár megsértették és szomorú. A mennyből sóhajt fel hangom, hallgassatok meg: Van-e még közöttetek igaz ember?”
Itt jársz köztünk és néven szólítasz minket, meghívsz minket
Szólsz kicsihez, jelentéktelenhez, szólsz hatalmashoz, hatalmaskodóhoz
Gyere, kövess !
Megállsz élő mellett, megállsz halott mellett
Állj fel és kövess !
Halott megremeg, tétova lépése tudatlan, gondolata tudatlan, Fény mutatja – ide lépj, gyere !
Élő nem érti, hallja mégsem érti
Látja, szeme mégis megrebben
Halott lép mellé, már mosolyog, kezét nyújtja, már ő mondja, gyere
Hit, remény, szeretet, erős kötelék lépéshez, erős kötelék szóhoz, erős kötelék hallgatáshoz
Térd meghajol, megköszön és engesztel
Mikor szavad engem támad, kifeszített nyilad, mikor ellenem feszíted, kirepített nyílvessződ Jézust találja, az ellen támadsz, Ki Béke fejedelme, s irgalma gyümölcse ellen emeled kezedet
S e bűn súlyát, csak a Bíró elé vitt bűnbánat tudja feloldani
Béke és alázat, áldás és szeretet
Boldogan szaladok virág mezőben
Éneklek délidőben
Este nevetek, jókedvemben örvendezek
Itt vagy velem
Elbújok, elő bújok
Nézz rám itt vagyok
Rád nézek
Játékosan nevetünk
Játékban ha megállsz, megállok figyelek
Mutatod ködöt, eléd térdelek
Jó, hogy vagy, Szent Szeretet
Lépésünk együtt jár
Szívünk egymásban megnyugszik
Kérésünk száll az égbe
Jó mosolyodban
Jó boldogságodban
Béke és szeretet Szigete
„ ... Én, az Úr, előtte állok, tüzet és vizet teszek elébe. Megadtam neki a szabadságot, hogy válasszon. Kezét arra nyújthatja, amerre akarja. Ismerem minden cselekedetét. Látom irántam való tudatos és nyílt őszinteségét, valamint tudatos és leplezetlen képmutatását is. "Siess, jöjj hozzám, és felébresztem lángodat: a benned égő kis láng hamar ellobban! Örökké tartó szeretettel szeretlek, és irgalmam határtalan! Kegyelmemben vagy!"
Sokan mondják manapság: együnk, igyunk, mert holnapra meghalunk! Ne hazudjatok magatoknak! Térjetek észhez, és nézzetek rám, Istenetekre! Törvényemnek engedelmeskedni annyi, mint szeretni engem, és aki szeretetben él, bennem él. Nincs szükségem a ti időtök tudósaira és bölcseire, sem tanítómestereire. Szegénységre... egyszerűségre van szükségem! Érted?
Eljönnek a napok, amikor szívetekbe írom törvényemet. Eljövök az irgalomnak ezen napjaiban, hogy felkészítsem a nemzeteket, és arra emlékeztessem őket, hogy meg tudom tisztítani bensőtöket a gonoszságtól és a halott cselekedetektől, amelyek az örök tűzre vethetnek benneteket. E nemzedék szíve azonban elromlott, és bár nyíltan szólok a nemzetekhez, még nem hallgatnak rám. Jöjj, vedd fel keresztedet, és kövess engem! Megáldom minden lépésedet! Sokakat meghívtam vendégségembe, de csak kevesen készek eljönni. Ezért mondom nektek: Menjetek most a szegényekhez! Menjetek a papokhoz! Némelyiket holtnak találjátok, de ne aggódjatok, életre fogom kelteni őket. Én emeltelek fel titeket, és másokat is fel fogok emelni. Menjetek hát a szegényekhez, a betegekhez, és gondoskodjatok róla, hogy házam megteljék! Hadd csodálkozzanak azok, akiket elsőként hívtam meg vendégségembe, de visszautasítottak! Hadd csodálkozzanak, látva, hogy a vakok visszanyerik látásukat, hogy a szegények meggazdagodnak az én tudásommal, a halottak pedig életre kelnek! Az én gazdagságomban gyarapodjatok! Ne sorvadjatok el! Tartsatok ki, és dolgozzatok dicsőségemért!... Gyermekeim, hagyjatok fel önzéstekkel! Az én országom nagyon közel van hozzátok. Legyetek buzgók, és kövessétek Szavamat. Maradjatok tiszták, és tanuljatok meg semmivé válni, hogy Lelkem lélegezhessen bennetek ! Nem azért választottalak benneteket angyalaim, mert méltóak vagytok, hanem azért, mert szegények vagytok és nyomorúságosak. Dicsőítsétek meg Nevemet azzal, hogy újból találkoztok, és nekem szolgáltok! Tegyetek sok jót! Mindig veletek vagyok!”
„Atyám, hűséges szeretetedben fordulj Japán felé! Siess hozzá irgalmadban! Hallgasd meg a szegényt és a nyomorúságost! Megmentő hatalmaddal keltsd életre Japánt, hogy Téged dicsőítsen! Ó gyengéd Atyám! Tanítsd őket törvényedre gyermekkoruktól kezdve, hogy hirdessék csodáidat és szüntelen himnuszként a Neked szóló himnuszt! Legyen ez a nemzet Himnuszhoz szóló himnusz, a tömjén ellenállhatatlan illata! Hozzád könyörgök, ó Uram, és kérlek Téged, hogy jöjj Szavaddal e nemzethez! Amen.”
Áldott a kéz mely fölemel
Áldott
Áldott a szem mely Reád tekint
Áldott
Áldott, ki meglát ostya képében
Áldott
Áldott, ki hitben meglát Téged
Áldott
Ott vagy kicsi kenyérben és adsz
Téged tartó kezet megsimogatod
Reád néző szemet erőddel jól lakatod
S ha könny hull érted, emeled Atyához
Irgalom sugarában megfürdetsz minket
S közöny, ha hozzád ér
Megremegsz
Ó mit teszel ?
Király áll ajtómban, újabb pillanat újabb vércsepp gördül ki Szívéből, fájdalmait számlálja
Ó szem, ha mit látsz szembe átrakhatnád
Fül, mit meghallasz értelembe plántálhatnád
Ó értelem, ha értelemnek tálcán adhatnál
Kérdezed mit tegyél még, hogy megértsük, mit mutassál, hogy felismerjünk
Kérdezed a szólót, észak követét
Kérj ! mit tegyek még ?
Fürdettél Magadban, Fénybe állítottál, Tükröddel megajándékoztál, szeretetet élem, szeretetet, többet mit test viselhet, emelem magasba, mutatom Fényem, mutatom dicsőséged, halott nem hallja, nem érti, kinevet, ó küld el felismerő Lelkedet
Kit délre küldtem, tőled kérdezem
Kérj ! mit tegyek még ?
Beszéltem szépségről, beszéltem szörnyűségről, beszéltem szavadról, beszéltem Szent Igédről, mutattam meg szörnyet, mutattam gyűlölet szemeit, nem értik, mondják bolond vagyok, összenevetnek, ha kezükkel bántanának jobban elviselném, de ne nézzed, ébreszd fel őket szépséges Lelkeddel
Kit keletre küldtem, te mit mondasz ?
Kiálltam hegy tetejére, hangomat kieresztettem, beszéltem erővel, beszéltem gyengéden, éneket vettem ajkaimra, nézd a madarak összegyűltek, nézd négylábú állatokat, nézd földnek és égnek lakóit, mind hallgatják dicsérő énekemet, de halottak nem jönnek, tedd lássanak, tedd kérlek meg, hogy meghallják szavadat
És nyugat küldötte, beszélj
Léptem kettőt előre és egyet vissza, tettem tanúságot lendülettel és türelemmel, vittem mit adtál, odaadtam, megtettem mindig akaratod, s látod s látod ki ismer és felemel, már lassan felismer, adj erőt neki
Mindnyájan kérjük akaratodat, mindnyájan kérjük szent nyomodat, mutass előre, mutass szent hegyedre, akaratod felismerésére
„Ezeken tűnődve fekszem egész éjjel ébren, és nem jutok semmire.
Belehalnék a bánatba, ha őrizve, oltalmazva és engem körülvéve nem lennél ily közel hozzám, Jahve.
Szomorú sóhajjal emelem Rád a szemem, mert bár a mennyben van otthonom, még a Földön vagyok.
Gyakran kérdezem magamtól: "Mi dolgom ezen a Földön, ahol nem tartozom senkihez? Úgy érzem, kölcsön lettem adva, hogy kölcsön lettem adva…" Isten mellett voltam, amikor kiadta rendeleteit számomra, miután kihozott a feledés és a halál földjéről és életre keltett engem. Kiemelte lelkemet a mocsárból, hogy felfedje Szent Arcát előttem. Nevedben akkor küldetést adtál nekem, meg sem gondolva, hogy az jogarod és ragyogásod ártalmára lehet.
Jóságoddal koronázod műveidet, és bőség árad, amerre jársz. Gazdaggá teszel és megtisztítasz minket, ahogy az ezüstöt szokás.
Fenséggel halad át Krisztus e pusztaságon és megrendíti a földet, hogy jelezze közeli eljövetelét.
Az emberek azonban nem értik. Azt mondják: "Testben jön el hozzánk Krisztus." Mások alaptalanul állítják: "Eljön az Isten és összetöri ellenségeit." Ők azonban nem értették meg a zsoltárokat…
Csak ábrándoznak, mintha álmot látnának. Eleinte én sem értettem ezt, bár mindig a Te jelenlétedben voltam. Még akkor sem értettem meg, amikor megfogtad jobb kezem, hogy írjak.
Írva van: "Az Úr futáraira bízza a híreket…" és valóban ezt teszi…
Amikor Isten léptei közelednek és hallhatóvá válnak, az igazak örvendeznek, ujjonganak és énekelnek örömükben. Ezt mondják: "Készítsünk utat a felhők lovasának, örvendjünk Krisztusban, ujjongjunk jövetelén!"
Noé idejében esőt hullattak az egek eljöveteledkor… Isten eljövetelekor…, de nem láttak Téged testi valóságodban.
És most majd lángba borul a Föld Fiad visszatérésekor… Isten eljövetelekor… amikor Krisztus leszáll a magasságokból.
Mint ezernyi harci szekér, úgy hagytad el, Uram, a Sínai földjét, hogy szentélyedbe lépj.
Dávid mondta: "Istenem, Te felszálltál a magasságokba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, kik konokul ellenálltak házadnak, Uram," de nem láttak Téged testi valóságodban, pedig ott voltál…
Amikor eljössz az igazakhoz, ők örvendeznek, bár nem látnak Téged testi valóságodban… Te mégis ott leszel.
Midőn néped élére álltál és áthaladtál a pusztaságon… akkor sem testi valóságodban jöttél… mégis ott voltál…
És így lesz napjainkban is, amikor Krisztus azt mondja, hogy küszöbön áll eljövetele… lángra lobbantja az eget és a Földet, és az atyák szívét gyermekeik felé fordítja, a gyermekek szívét pedig atyáik felé… de senki sem fog Téged testi valóságodban látni… A Szeretet szeretetként tér vissza… mert mindannyian az igaz Istenben, az emésztő tűzben, a Háromságos és Szent Istenben leszünk… (Vassula)
Lelki útmutatót adtál most. Ez lesz küszöbön álló eljövetelem módja. Eljövetelem közületek sokakat megújít és megszabadít bűneitől. Amikor a megújulás bekövetkezik, sokan öltenek magukra ruházatul engem. A szentek és az angyalok hálát fognak adni Szentlelkem adományáért.
Hogy mi az Úr napja? Akik kitartóan lázadtak, és még most is lázadnak ellenem, meg fogják tapasztalni azt a napot és minden szenvedését. Az a nap hirtelen villámcsapásként sújt le a bűnösökre, akik maguk is fáklyaként fognak szörnyű tűzzel égni. Igen, úgy lesz, ahogy mondtad, a Föld lángba borul, és az emberek előtt feltárul lelkiismeretük, mintha kinyilatkoztatást kapnának. Az én napomon isteni tüzem megszelídíti a megátalkodott szívet. A szenvedő Föld lelkiismeretben és lélekben teljes tudatára ébred tévedésének, elégtelenségének, bűnösségének és törvényellenességének. Rádöbben arra, hogy visszautasította feltámadásomat és mindennapi életetekben való jelenlétemet. Az én napomon megnyílik a menny, és szigorúan meg lesznek ítélve azok, akik isteneknek mondták magukat.
Mondhatja-e valaki, hogy nem tanítottalak benneteket ezekben az években? Nem mutattam-e meg hatalmamat ezekben az években csodák által is? Felmértétek-e valaha Háromságos Szentségem fenségességét és Nevem kifejezhetetlen magasztosságát? Hirdettétek-e valaha nagyságomat vagy szóltatok-e mindent betöltő ragyogásomról és hatalmamról? Mondom nektek: jaj azoknak, akik az én napomon világosságomon kívül találják magukat… azokat tüzemmel fogom megtisztítani.
Akik azonban megfogadták tanácsaimat és megtartották szereteten alapuló törvényemet, akik a föld sója lettek, azokat nem teszem próbára tüzemmel, mert én vagyok az ő Istenük, és ők elismertek engem mint életük legfőbb Urát. Őket már próbára tettem, és most már az én részeim, állandóan isteni világosságomban, Istennel való egységben élnek.
És ahogy mondtad, leányom, Noé idejében esőt hullattak a felhők eljövetelemkor. És most tűz fogja lángra gyújtani és próbára tenni a Földet. Az én napom küszöbön áll, és jaj a holttesteknek azon a napon, amikor eljövök! Jaj azoknak az én napomon, akik az anyagiaknak szentelték életüket! Tűz lesz az én megjelenésem. Már hallhatók lépéseim, és sokan látják lábnyomaimat. A kegyelem mostani idejében mint irgalom és mint lámpás mutatkoztam meg, ám akkor emésztő tűzként fogok megjelenni.
Miért gondolja bárki, hogy észrevétlenül fogok elmenni mellette? És még mindig azt hiszitek, hogy a Mester számonkérés nélkül fog átvonulni előttetek? Jó lenne ezért mindennap bűnbánatot tartani! … Emlékeztetni kívánom az emberiséget, hogy csak szeretetből és irgalomból cselekszem. Ily módon az e nemzedékre eső ostorcsapások sem jelentenek mást, mint irgalmam bizonyítékát.
Uram, írva van, hogy csupán akarnod kell, és készen áll hatalmad…(Vassula)
Az is meg van írva, hogy a bűn elkövetése után a bűnösnek megadom a bűnbánatot. Irgalmam üdvös menedékét nagy jóakaratomban egy megújult szívbe helyeztem, amely nagy buzgóságot és őszinteséget mutat majd nekem bűnbánatában. Valóban, mihelyt megtörténik ez az alázatos cselekedet, bárki megtalálhatja azt a kincset, hogy velem bensőséges kapcsolatban legyen. A bensőséges kapcsolat kincsében az ilyen lélek felfedezi barátságomat. Annál nagyobb az én barátságom, minél őszintébb a bűnbánó lélek. Minden őszintén kimondott szó megerősíti iránta barátságomat, ami az ő bűnbánatának arányában növekszik.
Írva van:
"Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét. Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr. Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra"
Meg fogja érezni mindenki, aki szeretne megmenekülni, hogy szüksége van a bűnbánatra, és én meg fogom hallgatni bűnvallomását. A bűn zsoldja a halál. A bűn olyan, mint a méreg, és minél tovább marad bennetek, annál betegebbek lesztek, és annál közelebb visz a halálhoz. Minél kevésbé akarjátok magatokat megtisztítani tőle, annál erősebben fenyeget a halál. Megszabadulhattok a bűn mérgétől és meggyógyulhattok, ha megalázzátok magatokat, és ha ráébredtek, hogy egyetlen lehetőség van a bűneitektől való megtisztulásra, és ez a bűnbánat.
Mondjátok, ki kockáztatná közületek életét, és ki ne tenne valamit megmentésére, amikor rájön, hogy mérget evett vagy ivott, amitől meg is halhat? Hogy kigyógyuljatok abból, amit ez a halálos ital okozott, le kell hajtanotok fejeteket, és be kell vallanotok, hogy bűnösök vagytok. Bocsánatot kell kérnetek, akkor megtisztultok a méreg minden keserűségétől, és megszabadultok a kígyótól is, amelyet bensőtökben tápláltatok egész életetekben. Én pedig, miután megszabadultatok, a bűnök helyét édességemmel töltöm be.
Igen, mihelyt eltávoznak a bűnök, meggyógyultok és többé nem álltok ellen törvényemnek. Készségesen hátat fordítotok a világnak, mert megpillantjátok dicsőségemet és ragyogásomat. Sugárzó jelenlétem kívül-belül meg fog világítani benneteket.
Írva van:
"Ti vétkeitek és bűneitek miatt halottak voltatok. Így éltetek annakidején a világ szokása szerint, a légűrben uralkodó fejedelem* hatalma alatt. Ez az a lélek, amely most a hitetlenség fiaiban működik"
Most azonban bűnbánatotokért és az irántatok mutatott kegyelem által életre keltettelek benneteket magamban… Jóindulatomban felfedem előttetek az élet útját. Többé nem fogtok izzó szénen járni, hanem zafírokon. Az Isten, akit ti egykor kifejezhetetlennek és elérhetetlennek gondoltatok, határtalan örömet ad szívetekbe, amint örömét kinyilvánítja előttetek:
"Olyanok voltatok egykor, mint a föld, amelyen csak tövis és bogáncs terem, valójában lakatlan és megátkozott, de velem olyanok lesztek, mint a kedvemre való föld, amelyet Szentlelkem forrásai öntöznek, és olyan termést hoztok, ami elfogadható számomra"
Ahogy már mondottam, aki elismer engem, az a tökéletes erényt gyakorolja. A világnak ma nincs helye számomra. Értéktelen szemét foglalta el helyemet. Lázadók és bűnösök kóborolnak mindenütt, tetteik és szavaik megsértik Háromságos Szentségemet. Arcátlanságukban úgy gondolják, hogy helyemet részben valamiféle önmegvalósításnak, részben olyan törekvésnek kellene elfoglalnia, ami kizárólag rossz tettekre indít. Arcátlanságukban visszautasítják dicsőséges jelenlétem elismerését.
A világ a maga útját járja és önmagát dicsőíti, saját tetteit dicséri, tiszteli és Istent játszik… Azt hiszik, hogy mindent tudnak, pedig valójában semmit sem tudnak. Amíg meg nem ismernek engem arról a sok jóról, ami körülveszi őket, és ameddig fel nem fedeznek engem, olyan erőtlenek maradnak, akár a holttestek…
Napjaitokban az emberek hamis isteneket keresnek és pogány módszereket követnek, hogy reményük szerint tudásra és erőre tegyenek szert. A világot elbűvöli a kristályok és a levelek szépsége. Ezeket az én mindenhatóságom fölé helyezik, és ezektől kérnek gyógyító erőt Szentlelkem kegyes gyógyító ereje helyett.
Ha olyan nagy hatással van rájuk ezek formája, következtessék ki belőlük, hogy mennyivel hatalmasabb Alkotójuk, aki formát adott a kristályoknak, a leveleknek és mindennek. Még ha ők keresik is az én jelenlétemet, és ebben az igyekezetükben ejtette zsákmányul őket a megtévesztő és így vezette félre őket, akkor sem vétlenek, hanem bűnösek, mert nem voltak kitartók. Ha képesek felkutatni az energiákat és azok nagyságát, a világot és a világmindenséget, hogyan lehetnek ennyire lassúak abban, hogy megtalálják mindezek Alkotóját és Mesterét?
A Sátán azonban újból azzal a hazugsággal vezeti félre a világot, amivel egykor Évát… Hogy Istenné lehetnek ők is, elegek önmagukban és nincs szükségük rám.”
„"Menj fel egy magas hegyre, te, aki a jó hírt viszed Sionnak; és engedd ki hangod, jól engedd ki, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Engedd ki hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!"
Itt van a ti új Jeruzsálemetek... Én, az Isten leszállok ebbe a korszakba, és holttesteken bukdácsolok. Mindaz valóra vált, amitől tartottam. Leszállok, de nem találok hitet, reményt és szeretetet. Zöld mezőimen hagytam legelésző bárányaimat, és most kiéhezve és siralmas állapotban látom viszont őket. Kövek között élnek, ott keresnek menedéket és némi élelmet, de semmit sem találnak. Reménykedve emelik fel egyik követ a másik után, morzsák után kutatva, magot keresve, amit elvethetnének, de morzsa vagy mag helyett skorpióra lelnek, amely alig várja, hogy megcsípje őket, és mérgét beléjük fecskendezze. Bárányaim városról városra kóborolnak, hogy az egykori nagy városnak legalább a romjait megtalálják. Igen, Jeruzsálemről beszélek, de csak kevesen készek meghallgatni. Nevén szólítom minden pásztoromat, de nagyon kevesen hallják meg hangomat... Elfulladok, fulladozom, látva, hogy telve vannak holt szavakkal. Figyelj, leányom! Azért szólítottalak, hogy az igaz ügyet szolgáld! Kézen fogtalak, és tanúvá tettelek. Megmutattam neked az igazságot, és levettem szemedről a fátylat, hogy lásd, kit választottam arra, hogy Péter utódja legyen. Így szóltam hozzá egykor: "te Péter vagy, és erre a kősziklára építem Egyházamat, és a pokol kapui sohasem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyország kulcsát: amit megkötsz a Földön, meg lesz kötve a mennyekben is, amit feloldasz a Földön, fel lesz oldva a mennyekben is." Ennek az embernek adtam a hatalmat, és ma megpróbáljátok őt elmozdítani. El akarjátok lopni pásztorbotját, hogy ti kormányozhassatok a hazugság és a bűn jogarával. Péter? Bárányaim Pétere, szeretett pásztorom! Tudom, mennyire meggyötörték szívedet, és tudom, hogy patakokban ömlik véred a hálátlan és hitetlen nemzedék miatt. Tudom, hogy a könnyek forrásává vált miattuk a szemed. Tudom, hogy hány testvéred fordított neked hátat. Kedvesem, ők azok a pásztorok, akik nem tudnak semmit, nem éreznek semmit, akik saját útjukat járják, mindegyik a saját érdekét keresi. Az esztelenségnek szolgálnak a Bölcsesség helyett, a fényűzésnek a szegénység helyett, az engedetlenségnek az engedelmesség helyett. Keresztemről szemlélem azokat, akik a Földön élnek, és mondom nektek nemzetek népei, hogy hamarosan elérkezik az óra. Az idő majdnem betelt, és már nincs sok idő addig, amikor sírva töltitek éjszakátokat, ti hűtlen pásztorok. Ti, akik hitetlenséggel vétkeztek ellenem, ti, akik békét hirdettek, amikor nincs béke! Térjetek vissza Péterhez mindannyian, akik minden irányba szétszéledtetek. Engem szolgáljatok! Miért szolgálnátok az istentelenséget? Enyéim legyetek, ne a lázadóé! Miért álltok annyira készen az ő szolgálatára? Még az idegenek is, még ők is hallgattak hangomra, és megértették Szavaimat. Az én elveim szentek, és bizony mondom nektek, hogy mindörökre szentek is maradnak.”
Jézusom, Téged nem ismertelek, egykori ismeretet eltakarták évek, év tizedek
Homályban jártam, bár nem tudtam, legfontosabb szavam én volt, még ha ki sem ejtettem
Léptem, gondoltam egyenesen, de út sötétségbe vezetett
S sötétség dicsért, jó, ez a helyes
S ez a dicséret égetett, sötétsége égetett
S sötétségben léptem az Atyához, gyönge igennel, és talán sokkal több nemmel
S Te elkezdted rakni a jeleidet
És a nem cselekedetei mellé odaraktad kérdőjeledet, jó ez neked? jó ez?
S közben Anyácskát messze elkerültem, féltem, sok tett taszított el Tőle
És bár már vezettél, ha eleséstől elesésig is, Te már vezettél, és jeleid szava volt, állj fel! vedd észre! bánd meg!
S az útvesztő egyszer véget ért, végét az igen jelentette, a tett igenje
És bár te vezettél és a szó és a tett igent kiáltott, mégsem ismertelek, még féltem Tőled
S vezettél Anyácskához, hányszor fogtad meg Fiad igazságos kezét? sokszor tehetted
S legnagyobb ajándékot Anyácska Te hoztad, s Jézus adta, köszönöm nektek
"Ha bennem maradtok, és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok!"
Jn 15,7.
Irgalmamban megkönyörültem rajtatok és azért vagyok itt, hogy tanítsam a tanulatlant, és törvényemet adjam a törvényszegőnek. Továbbra is táplálni fogom e nemzedéket mennyei Atyám örökségével. A magasságból jön a Kenyér, amely meggyógyít benneteket. A tanítás Kenyere a mennyből száll alá, Atyám tartalékaiból. Senki sem mondhatja, hogy "Nincs mit ennem". Íme felkínálom nektek, nehogy kísértésbe essetek, és azt egyétek, ami rossz és halálos, ami a világ gyökeréből való. Lelkem életet és békét kínál fel nektek, Virágom által írom e néhány szót számotokra.
Uram, a görögkeleti papok közül néhányan azért nem hiszik, hogy Te vagy az, aki beszélsz, mert "virágnak" szólítasz. (Vassula)
Tudom, de nem olvasták? ...elpusztult ivadékaik virága ... Ezeknek mondom: "Nyissátok ki szíveteket, megkapjátok a világosságot, és hinni fogtok."
Kedves fecskemadár, kedves gólyamadár
Szálltok az égben, szálltok északra és délre
Látjátok útakat, látjátok országokat
Mondjátok meg kedvesemet hol lelem ?
Ne keresd magasban, ne keresd a mélyben, keresd a szívedben
Fickándozó delfinek, hatalmas cetek
Járjátok minden tengereket
Járjátok viharban, járjátok napsütésben
Mondjátok, kedvesemet hol láttátok ?
Kedvesed ott áll melletted, rád mosolyog, mért keresed ?
Fent álló bércek, lent uralkodó szakadékok, völgyek
Látjátok magast, látjátok mélységet
Beszéltek a széllel, beszéltek esővel
Mondjátok kedvesem, járt e felétek ?
Mikor erre jártál, kezedet fogta
Kicsi virágok, feltörekvő fa óriások
Ti mindig a napfényre néztek, estét is élitek napfény reményében
Adjátok illatát, adjátok sóhaját
Mondjátok napfény hol ered ?
Énekét énekli életnek, sugarát nyújtja kezében
Magát adja, kicsi kenyérben
„A napok elrepülnek, az órák rettentő gyorsan elszállnak, de teremtésem süket! Sötétségbe merülten, nem hallják, és nem is hiszik irgalmas jeleimet! Szeretetemben és együttérzésemben megváltottalak, magamhoz emeltelek és Szentséges Szívemben ringattalak benneteket. Leszállok a mennyből, lehajolok szent trónomról, hogy elérjem ezt a hálátlan nemzedéket: Kezeteken még ott van gyermekeim friss vére. Vér folyt, mert nem akartatok hinni üzeneteimnek, amelyeket Fatimában adtam. Nem akartátok elhinni, hogy mennyire sürgős. Most megismétlitek tévedéseteket. Makacsságotok miatt újból vér fog folyni! Ó gyermekem, enyéim közül oly sokan vakultak meg a Sátán füstjétől! A legkisebb félelem és habozás nélkül lázadnak. Hiányzik belőlük az őszinteség és a szentség. Szeretetet keresek, és nem találok bennük. Nem látható az igazságosság, és a bölcsességet ostobasággal cserélték fel. Elhagyták az erényeket, beszédük kétszínű lett, és csak árulásról suttognak. Hiúság lett a lázadók koronája, és engedetlenség a jogara. Nem találok bennük békét, mert nincs bennük. Gondolkodásmódjuk nem az enyém, fejjel rohannak a pusztulásba, városom lerombolására. Ó, Káin! Káin? Hol van az a Lélek, akivel megajándékoztalak? Újból vesztedbe rohansz? Születésed napjától kezdve erőszakosnak ismerlek, és mivel tudtad, hogy ilyennek ismerlek, most álruhában jössz ide, főpapnak öltözve? Az én ruháimat öltötted magadra, aranyba és ezüstbe öltöztél, hogy elrejtsed sötét ruháidat, amelyeket a fekete vadállattól kaptál? Nincs benned világosság, és hogy elrejtsed förtelmes ábrázatodat, álarcot vettél undorító képedre, hogy külsőd még az én választottamat is megtéveszthesse. Engem azonban nem téveszt meg álarcod, mert tudom; hogy a bárány álarca alatt határtalan pusztulást rejtesz. Állig felfegyverkeztél gonoszsággal! És most azt tervezed, hogy meghódítsd a világot, és kioltsd azt a kis világosságot is, ami megmaradt. Az a szándékod, hogy növeld a törvénytelenséget és mindent kiirts, ami szent, hogy elmozdítsd a hatalmon lévőket, és kisajátítsd szentélyemet. Gyermekem, ezek azok a viperák, amelyeket egy látomásban mutattam neked, amint Oltáriszentségemen és tabernákulumomon tekergődztek. Sokakat meg fog téveszteni, és az embereket elvakítja. Megtévesztő ruháival vakítja el őket. Ezek a szegény lelkek meg lesznek győződve arról, hogy akit most saját szemükkel látnak, az maga a főpap! Ragyogó álruhájával nagy hitehagyást hoz egész Egyházamra. Pusztulást hoz, de mindezt csodákkal leplezi, nagy jelekkel és jelenségekkel az égen: Az én örök áldozatomat földre taszítja, rátapos és megszünteti. De mindezt rejtve és rosszakarattal. Szent városom Káin hatalma alá kerül, mert visszautasították figyelmeztetéseimet. Váratlanul és mezítláb jöttem hozzájuk, de ők gúnyolódtak rajtam. Káin hatalma már csak rövid ideig tart, hála szeretett lelkeimnek, akik engesztelnek, akik imádkoznak és feláldozzák magukat. Mindezt számba vettem, és áldozataitok nem voltak hiábavalók! Imátokkal le lehet győzni a gonoszságot és a törvényszegést! … Hogyan gondolhatnák, hogy helyesen cselekszenek, amikor megszegik törvényemet! Engedetlenek, és az engedetlenség nem tőlem való! Ők ellenfelem törvényét követik, lépéseiket:az ő lábnyomába igazítják, ami pusztulásukba és vesztükbe viszi őket! Mint a keleti szél, úgy szétszórom ezeket a lázadókat, csak várj és figyelj! Könyörögj értük, szeress engem, és csillapítsd igazságosságomat! Dicsőíts engem azzal, hogy lelkeket hozol nekem az ő megmentésükért. Tekintetem elsősorban e sötét korszak fiataljain nyugszik. Jöjj, imádkozzunk az Atyához!”
"Ó Atyám légy könyörületes gyermekeidhez, különösen a fiatalokhoz! Vedd és fogadd őket szárnyaid alá, védelmezd őket a Gonosztól! Mentsd meg őket a közömbösségtől, ami körülveszi őket. Töltsd el őket az Igazság Szentlelkével, és vidd őket a Te világosságodba mindörökre, amen."
testvér! Lélek! Mindörökre szakíts elgondolásoddal, hogy Isten csak a Neki felajánlott lelkekhez közeledik, és csak őket emeli fel. "Én nem csak a felajánlott lelkekhez közeledem. Nem teszek különbséget. Talán részrehajló Isten vagyok? Szenved a Szívem, mert olyan sokan gondoljátok, hogy csak felajánlott testvéreknek adom kegyelmeimet! 
A tudományt nem lehet isteni művekkel összehasonlítani. Az olyan lenne, mintha engem akarnátok összehasonlítani az emberekkel! Igaz, hogy az én műveim szokatlannak tűnnek előttetek. Nagyon fáj nekem azt látni, hogy még papi lelkeim is kételkednek műveimben, vonakodnak hinni benne. Így ahelyett, hogy segítenének, hátráltatnak engem. Teremtésem pusztasággá változott. Száraz, terméketlen, és szeretetre szomjazik. Mivel fognak bárányaim táplálkozni, ha nincs semmijük, amivel megkínálhatnák őket?” 
„Közeledik az én napom! Úgy jövök el, mint a tolvaj, váratlanul, anélkül, hogy figyelmeztetnélek. Jeruzsálem! Elárultál engem, Uradat, és szíved közepében maga a gonosz vert gyökeret. Igen Jeruzsálem, a te bensődben található a lándzsa hegye; árulás és eretnekség szivárgott beléd. Hogyan gondolhattad, hogy nem veszem észre gonoszságodat! Váratlanul jövök hozzád, hogy megdöntselek. Közvetlenül ajtódban állok, villámként fogok lecsapni rád, és megsemmisítelek. 
IC”
Imádkozz azokért, akik az éj leple alatt akarják tönkretenni szőlőmet! Imádkozz … , hogy megenyhüljön haragom e lelkek 
... Én, az Úr, előtte állok, tüzet és vizet teszek elébe. Megadtam neki a szabadságot, hogy válasszon. Kezét arra nyújthatja, amerre akarja. Ismerem minden cselekedetét. Látom irántam való tudatos és nyílt őszinteségét, valamint tudatos és leplezetlen képmutatását is. 
szentek is maradnak.” 
Szeretetet keresek, és nem találok bennük. Nem látható az igazságosság, és a bölcsességet ostobasággal cserélték fel. Elhagyták az erényeket, beszédük kétszínű lett, és csak árulásról suttognak. Hiúság lett a lázadók koronája, és engedetlenség a jogara. Nem találok bennük békét, mert nincs 