Egy olyan fórumot szeretnék elindítani, ahol a résztvevők önzetlenül és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, szívesen ajándékozzák el ismerősöknek, közterületre, vagy esetleg teljesen ismeretlen személyeknek is olyan fájukat, bokrukat, virágukat és egyéb növényüket, amelyekre már nincs szükségük. Válhatnak növényeink otthon feleslegessé, megnőhetnek akkorára, hogy már nem tudjuk őket hol tartani, lehet, hogy több van már belőlük a kelleténél, vagy esetleg (mint nálam is), a növények szaporítása közben sokkal több kis magonc, vagy csemete nőtt, mint amennyi a kertünkben elfér.
Szóval szerezzünk örömet másoknak feleslegessé vált növényeinkkel, tegyük szebbé környezetünket, parkjainkat saját nevelésű fáinkkal!
Köszönöm szépen nem kérek semmit, már így is hellyel elég szúkösen vagyok.Magam is szeretek kísérletezni.Magvetéssel alanyokat állítok elő,melyeket oltom vagy szemzem.Ismerőseimnek,barátaimnak szoktam elosztogatni,ha szükséges magam használom fel.
Nekem van egy általad körvonalazott árokpartról származó Asterem :) Egyetlen kis növényt kapartam ki pár éve egy buszmegálló mellett, mostanra tele a kert vele. Biztosan nem erre gondolsz, de nézz utána a neten.
Havasi gerebcsin a neve, alacsony, igénytelen, terjed szorgosan és szép virága van - szerintem. Ha nyirkosabb, kissé árnyékos is kicsit az az árokpart, dugdoss a fű közé pénzlevelű lizinkát, ez is kibír mindent, csak kicsit több nedvesség kell neki. A tavaszi szépség elmaradhatatlan kelléke "mifelénk" a fürtös gyöngyike. Egész évben remek talajtakaró a meténg is.
Mindegyikből küldök szívesen, csak nem most, mert már nincsen sok időm világosban a kertbe kijutni, meg kedvem sem ilyen tetű időben :((
Egészben nekem sem szép az udvarom. Sőőőt.....egy befejezetlen építkezés tkp. Amit eddíg ki tudtam alakítani, az a terasz alatti rész. A sziklakertem pl. egy halom betontörmelékből indult ki. Idén nyárra sikerült elérnem, hogy valódban sziklakert legyen. Egy kicsit monumentális lett, de legalább egyedi. A tavak is úgy menet közben ad-hoc alakulnak. Improvizálok. Nem lehet kertet konkrétan tervezni, ez szent meggyőződésem, és kertet ismerő emberek ebben nemigen fognak megcáfolni. A főbb irányvonalakat ki lehet találni, de a növényekkel senki nem tanít kerttervezést, tehét nem biztos, hogy hajlandóak ott úgy kinézni, ahogy az ki lett találva.
Nem akarom, és nem is tudnám megerőszakolni a természetet, inkább alkalmazkodom. Azt szoktam mondani, ahová a kutya gödröt ás, oda gödröt kell tervezni és kész. :DDDD
Ez persze sarkítva van erősen, de ez a lényeg. A paprika nálam is véletlenül jött össze.....nem akartam vele kínlódni sokáig, mert nagyon faxnis....semmi nem jó neki. Aztán a megfigyelés, a véletlen, és az emlékezés megboldogult anyósom tapasztalataira idén szép paprikát hozott. A lényege, hogy nem kell túlzásba vinni körülötte a gazolást....enyhén szólva...:))) Abban pedig nagy vagyok, amit nem kell csinálni!
A fű amit meg akarok tartani szép zölden, az az istenadta ősgyep. Őshonos, és mindent kibír. Semmit nem kell vele csinálni, csak nyírni, és száraz nyarakon nem baj ha locsolva van. Ez megoldott, mert a tavat úgyis töltögetnem kell, tehát teszem ezt spriccelőfejjel slaggal, ebből jut a környékére is bőven. A szomszéd ültetett füve, semmivel nem különb. Egy magyar faluban nem kell angol pázsitra törekedni, mert az angoloknak van párszáz év előnyük ez ügyben ugye...:))))
A ház előtti árokpart nekem is kihívás. Ötletem lenne ezer is, csakhát a mocskos anyagiak....dehát pénzből minden hülye tud kertet csinálni! :DDDD
A molyhos madárhúr pl. remek gaz lenne oda is, de locsolni kell amikor már nagy az aszály. Tényleg! Árokpartról jut eszembe!
Nincs valakinek sötétlila aster fölöslegben? Az alacsony fajtát keresem, magas van, azt adni is tudok majd.
Nekem nem szép a kertem; ehhez a fajta esztétikai tervezéshez egyáltalán nem értek, és irígylem azokat, akiknek érzékük van hozzá. de azért sok érdekes szép növényem van, és egyszerü drótkerítésem, amin simán belátni.
A füvet viszont minden eszközzel igyexem visszaszorítani, mert szerintem a fü a kertbarátok legnagyobb csapdája; az egyik legmacerásabb, legnehezebben ápolható növény. Kb. egyben az egyetlen is, amivel nem vagyok hajlandó foglalkozni. (akkor már nekem is inkább az ugartörés, -gerillakertészet az utcai ágyásokban, meg az elöttünk levö üres területen, meg küzdelem az önkormányzatisokkal, akik még életükben nem láttak növényt és fükaszával lexivesebben mindent miszlikbe aprítanak.)
Nos a füápolás az egyetlen, ami a fiam dolga lenne, ennek megfelelöen permanensen térdig ér, és fünek már nem is igen nevezhetö, inkább pitypangszönyeg. nyáron meg kopasz sivatag, mert öntözni nem vagyok hajlandó; így is napi 1 óra a locsolás.
jó lehet, hogy minden ilyen könnyen megterem nálad; nálam például épeszü paprika még az életemben nem nött, pedig minden évben megpróbálom és még üvegházam is van.
:))) No igen! A fű nagy hátránya, hogy nyírni kell. Mégpedig nyáron 30-40 fokban többnyire. Igyekszem is visszaszorítani, mindenféle sziklákkal, tavakkal, talajtakarókkal, bokrokkal, virágokkal, amik trükkösen ültetve őserdőt alkotnak nyárra.
A változás nálam tavasszal következett be. Addig azt hittem, hogy milyen hatalmas kertünk van, amelyet nem győztünk fenntartani, s ezért az egészet fűvel ültettük be. Szóval gyümölcsfák, pár bokor és zöldség, valamint fű minden mennyiségben. Csak a fűnyírás egy egész napos munka nálunk.
De mióta oltok , szemzek, dugványozok, csíráztatok, bújtatok, csemetézek, egyre kisebbnek tűnik a kertünk. Tavasszal pedig már el is fogy. Mármint a szabad hely benne. Már annyi csemetém, magoncom és ötletem van az eddig még szabad területek beültetésére, hasznosítására, hogy kiírhatom a megtelt táblát. S már a szomszéd elhagyott kertjére is szemet vetettem. Tervezem, hogy beültetetm neki gyümölcsfával, a felesleges vagy többlet csemetéimet ott fogom tárolni. Még ha ő aratja is le a termés nagy részét, azért a közelemben lesznek, mindig lesz róluk oltóvesszőm, s tulajdonképpen úgy alakíthatom az egyelőre üres kertjüket, ahogyan én akarom. Vagyis remélem így lesz.
Biztos vagyok benne, hogy sikerül összehoznunk egy találkozót, vagy egy helyszínt, ahol otthagyhatjuk a növényeket. Egyébként sokszor én is felírom már a dolgokat, tele van az asztalom cetlikkel, mert félek, hogy egy-egy fontosnak tűnő dolgot elfelejtek. Notesz helyett ez is megteszi. :)
:o)) Tavasztól késő őszig elboldogulok velük, mert kint vagyok, folyamatos a kontroll, kevesebb az unatkozás. És nagyon jó "gyerekek". Mostanság már van baj, több mint kellene. Amikor unatkoznak, és nincs felügyelet....hááát.......ma két marék kutyagumi a féltett epresemből...A villanypásztort időszerű lesz bevetni. Az a titkos fegyver!
Ilyen kecskerágóért, lehet a tavasz beköszöntével megtámadlak majd. A sziklakertben jól mutatna.
