A Czucor Fogarasi szótár egyre többször kerül említésre.
Egyre több író, költő foglalkozik a magyar nyelv szógyök alapú felépítésével, ami nekem, amatőrnek, nagyon érdekes és logikus.
A hozzáértőktől arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs hivatalos elismerése ennek az elméletnek ?
A Cz-Fo nedv címszava hozza a ned=med=megy azonosságot.
Valójába ez magyarázza meg igazán, hogy a nedv szónak miért van köze a folyóssághoz.
Azért, mert folyik, tehát megy az adott anyag.
Érdekes lehet az is, hogy a gy=d, d=z hangváltás úgy létezik a nyelvünkben, hogy nem általános. Egyszerre van jelen "hangváltott" és "hangváltatlan" formában a szavainkban.
Ez is bizonyítja, hogy a szóalkotásunkban komoly szerepe van a hangváltásoknak.
Ez arra is bizonyíték, hogy őrültség általános hangtörvényekről beszélni a magyar nyelvvel kapcsolatban.
"Annak a helyzetnek a másolása, amelyben az akkori emberszerű lény már képes volt különböző hangokkal "megnevezni" és megkülönböztetni egyes dolgokat, tárgyakat. Ekkor születtek az ősgyökök."
Ez elméletben szép.
A gyök viszont már egy rendszerezett állapotot jelent a nyelvben.
A nyelv az alakérzékeléssel együtt fejlődött. Ez azt jelenti, hogy kezdetben a hangutánzásnak nem lehetett nagy jelentősége.
A hangutánzás egy igen finom elhatárolási módszer a jelenségek vonatkozásában, amire az a bizonyos ős igen kevéssé lehetett képes.
Az alakfelismerés játszott fő szerepet, ami az én olvasatomban indulat-hangokat jelent. Indulat-hangok ragadtak meg különféle jelenségekhez.
" Épp ezért nem értem a hangváltozás jelentőségét. Ha egyszer kialakult egy ősgyök/gyök/szó, mi szükség volt a hangváltozásra?"
Először is tájnyelvi változatok keletkezése miatt, amik idővel ide-oda vándoroltak és rögzültek, másrészt az értelem további átvitele érdekében rokon jelenségekre. Mint mondtam, ez egy szóalkotási módszer a hasonló dolgok elkülönítésére, megnevezésére.
Ez nem matematika, ahol ökölszabályok vannak. Gyakorlatilag bármilyen hangváltás létre jöhet úgy, hogy a gyök alapértelme változatlan marad.
Gör, kör, for, fodor, pödör, bodor. Ezek nem különféle gyökök ugyan arra a témára, ahogy te is hiszed, hanem ugyan az a forgást, hajlottságot jelentő gyök különféle változatokban.
Az a szép benne, hogy nem lényeges az, hogy melyik az "eredeti" és melyik a változat.
Az egy hangkategóriába tartozók közül bármelyik lehet az ős. Go, Ko vagy Ho. Tök mindegy!
Amit nehéz megérteni, hogy ez nem írja felül azt, hogy a különféle hangok mást- és mást jelenítenek meg, ahogy te szoktad mondani: más-más gyököket alkotnak.
(Ez szerintem nem igaz.)
Mást fejeznek ki, de nem gyökök!
Alacsonyabb szinten értelmezhetők. Csak hangkategória szinten van gyök értelmük a hangoknak.
Hangcsoportok léteznek, olyan halmazok amiknek az alapértelmük, amikor ősgyökként találkozunk velük, akkor mindig azonos a jelentésük.
(Kivétel lehet, de én még nem találkoztam ilyennel. Túl keveset tudunk a gyökök keletkezéséről.)
A szeretni szó náluk is eltér kicsit különböző módokon a ragozástól függően, sirel, sirum is van de a legjobb az egészben a "szeretet" pontos hangalakja, az SER, kiejtve SZER...
Hát összeírom a MED féle hangalakosokat ha kell ezen ne múljon semmi, eléggé sok van belőlük szerte széjjel. Most szándékosan a mammogós verziót írtam jobbára.
A MED-ek : itt-ott, I és A betűs verzióban lesz:
Belorusz: miod Bengáli: madhu Bolgár: med Bosnyák: med Cseh 1 az ugyan "milacek" de ha virágméz már akkor: kvetovy med
Gudzsaráti: madha Horvát: med Jávai: madu Lengyel: miód Lett: medus Litván: medus
Szerb: mást ír a simára, de akácméz és virágméznél a szó+ med Szlovák: med Szlovén: med
Szundanéz: madu -----és biztosan van még, sok nyelv van még vagy lehet csak a virágmézt neveznék meg úgy, nem néztem végig a szinonimákat csak találomra 1-2 helyen.
Az azért az jól látszik hogy az "A" betűs verzió Ázsiában van elterjedve...
Diveh nyelv: maamui Chichewa: méhhel közösíti: uchi és ez is érdekes. Ez ÚÚ CSÍ(p) feltűnt több helyen hasonló, hát vigyázni kell, jól jön a védőruha.))
Zulu: uju bizony, ő se vitt védőruhát magával... Görög: méli Nepáli: maha Oromo: damma
Igbo: mmanu anu és a második szó méh. Szomáli: malab - ez is a mammogós fajtából.
A legtöbb helyen a mammogós hang valamely formája van meg, ez ugye eltérhet melyik nép milyen vérmérséklettel fogyasztotta, és máris egy kicsit más hangot hallani, árnyalatok.
Viszont a MED elég sok helyen ott van és ez a D hang megtöri a mézen való "majjogást", valahogy nem illik a képbe, mi a frász lehet ez ami nem víz mert ez nem az, de szerintem megvan a megvilágosodás:
Persze magyar nyelven értjük meg ezt is, hogy mi is az ő MED-jük. Őseink bizonyára azt is megfigyelték hogy miféle "dolog" tudja megszerezni ezt a mézet és hát ez a: MED-ve lesz !!! Ezért van annyi belőle máshol mert összekapcsolták az állatot a mézzel. Persze ők ezt ma már nem tudják mert mindnek más hangalakja a medvére érdekes módon, az oroszok kivételek, majdnem egy szót alkalmaznak rá.
A magyar közvetlenül nem kapcsolja össze a medvét a mézzel, a ME-MÉ ősgyök tágabb értelemben rokonítja őket mindössze, de direkt kapcsolat nincs. Tehát ez a MED nem víz odaát a világ más pontjain a méz szóra, hanem a MED-ve gyökszava amely híres mézvadász. Ez a MED egy mélyebb üreg ahogyan a medence és a meder szavunkban is ezt jelentheti. A meddig szó is ide tartozhat. A med-ve téli álmot tol jó hosszan egy barlangban, üregben.
A méz szóra használt MED-ek a világban a mézszerző állattal függhetnek jó eséllyel össze...
"Érdekes ez a mongol "méh" is a zöngicsélő hangjából születhetett."
Pontosan! ott van benne a hangutánzó ősgyök a "z" és a cselekvést kifejező -ög ősgyök is, és a kettőből összetett gyök: zög (zöng)
"Ezek a mézre máshol alkalmazott hangalakok is a dolog fogyasztása körüli hangot idézik, a mammogó, nyammogó, maszatoló hangok különféle árnyalatait. Ki hogy azonosította őket éppen."
Ez is igaz, de az is, hogy itt valóban hangváltozásról beszélhetünk illetve beszélhetnénk, ha mondjuk a mammogásból nyammogás lett volna, de nem lett, mindkettő megmaradt. Miért? Mert mindkettő - ha árnyaltan is, - de más hangot utánoz. Így két, egymáshoz nagyon hasonló gyök alakult ki egymással párhuzamosan: Nyammog › nyal, nyál, › nyúl(ik) illetve mammog › málé, málna, stb különálló bokrokat képezve.
A méz szó (egyben gyök) a már tárgyalt mé- és a -z ősgyökökből épül föl. A mé- a mammog szóbokor része, eredtéről már beszéltem. A -z pedig cselekvésre utal, mint a néz, nyilaz, fejez, belez, stb szavak végén. Azt fejezi ki, hogy az, amit eszünk a mé- má - hang kiadására késztet. Mé-t csináltat, azaz mé-éz.
A mé-h pedig azt a bogarat jelenti, aki a mé-(ze)t adja.
Más nyelvben is megjelenik a mé- ősgyök, de azok beszélői más ősgyököt tettek hozzá (minek jelentését nem tudom, de föl lehetne tárni). Éppen ezért nem átvételről/hangváltozásról lehet szó, hanem egy közös ősgyök (+két különböző ősgyök, a -z és -d) felhasználásával készült két különböző gyökkel, kifejezéssel állunk szemben.
A mé- ősgyök természetes úton alakulhatott ki sok helyen egymástól függetlenül, mert mindenütt mammogással jár az evése, de az már területi sajátosság, hogy hol milyen másik ősgyököt ragasztottak hozzá.
"A ned-ű az nálam továbbra sem méz."
Nálam sem!
"A sumer nyelvben ha jól tudom a méz az MASZ volt."
Kapásból tudom, a 74-es ékjel jelentése: más és pár (nem is kell lefordítani)
Van egy másik hasonló szó, a "mus", és kígyó-t jelent, ami mászik... Ettől még lehet igazad, én hirtelenjében nem találtam másik "mas" szót.
"Az M-Z hangváz, illetve esetenként az M-SZ hangváz mögött érdekes dolgokat fedezni fel. A BEVONAT értelmet,"
Igen. Ha a fenti fejtegetést megnézed, ez is helyes, hiszen a má-az ugyan az ősgyök-összetétel, mint a mé-ez esetében, má-/mé-vel bekent.
"mozgás nem ide tartozik tán."
Nem tudom, lehet a mo- ősgyök valami mást is jelenthetett, mint a me-, ma-. De az biztos, hogy a -z valamilyen cselekvésre utal, mint fönt. Meglehet, hogy a mo- gyökben a mocorgás mozdulás hangját kell keresnünk. Aki/ami ilyen hangot ad, az mo-z(og).
"Ez egy evolúciós folyamat eredménye, ami közben nemigen gondolkodtak ilyesmiről."
Így van! Épp ezért nem értem a hangváltozás jelentőségét. Ha egyszer kialakult egy ősgyök/gyök/szó, mi szükség volt a hangváltozásra?
"A hangváltás és a többi, a gyökváltozatok létrehozása az alap értelmük meghagyásával sem tudatos folyamat, hanem ösztönös nyelvérzéktől függ."
Ez nem nyelvérzék kérdése. Nyelvérzék csak egy idő után alakul ki, kezdetben nem beszélhetünk róla, mert még nyelv sem volt csak néhány szókezdemény, ősgyök, iiletva azok kombinációjából gyökök. Összefüggő beszéd, ami a nyelvérzéket kialakítja csak jóval későbbi jelenség.
A gyököket, szavakat nem kitalálja az ember, hanem ösztönösen, a szó tárgyához legközelebb álló hasonló hangalakkal ill. azok kombinációjával fogja megjelölni. Igen jó példa erre a talpfa szavunk, amit a sínek alá tesznek. Amikor erre a kifejezésre szükségünk lett, - mert elkezdtünk vasutat építeni, - kellett egy szó ennek az elemnek a megnevezésére. Kézenfekvő volt, hogy a talp szóval fejezzük ki, mert valóban ez a vasút talpa. De nagyon sok más talp is volt, amitől meg kellett különböztetni. Adódott, hogy a fa legyen az, miután fából készült. Így lett talpfa. Igenám, de rájöttünk, hogy tartósabb, erősebb a vasbeton, ezért elkezdték gyártani és alkalmazni is. Csakhogy ennek is kellett egy nevet adni, mert ez már más volt, mint az eredeti. Megint adódott a kézenfekvő tény, hogy ezt is az anyaga szerint különböztessék meg korábbi elődjétől, így lett belőle vasbeton talpfa. Eközben a szavak, hangok nem változtak, mégis született egy, ill. két fogalom.
Ugyanakkor minden szónak megmaradt az eredeti értelme. A gyökök esetében sem lehetett másképp, hiszen a hangok ott is hordozzák eredeti jelentésüket.
Ha egy gyökben "p" hang van, akkor annak a jelentése is ehhez kötődik. Másik hangnak más a jelentése. Valójában nagyon nehéz kihámozni, hogy egy-egy hangnak mi volt az eredeti jelentése, különösen akkor, ha esetleg több is volt, mert a jelentését (hogy éppen melyiket értették per pillanat) az adott élethelyzet (ma úgy mondanánk, hogy szövegkörnyezet) szabta meg.
"A leghalványabb fogalmunk sincs, hogy pontosan milyen körülmények vezettek a mai nyelvi kifejezésmódokhoz."
Dehogynincs. Ismertek az életkörülmények, ismert maga az ember is. Csak magunkat kell beleképzelni az ő helyükbe. Ez nem képzelgés, hanem rekonstrukció. Annak a helyzetnek a másolása, amelyben az akkori emberszerű lény már képes volt különböző hangokkal "megnevezni" és megkülönböztetni egyes dolgokat, tárgyakat. Ekkor születtek az ősgyökök.
Igen, szerintem is így bingó ez a víz. Így értelmes, a finn már ezt Vesi. Ők eszik a vizet mi meg isszuk, nagy különbség.))
Más de ide írom ha már írok: még az előzőnél kimaradt hogy a mézes-mázos kifejezés is bevonat értelmű, nem véletlen van ez a két szó párosítva.
A mongol "Düüren" szónál ugrott be most: Az ő szavuk is ősnyelvi örökség, de persze nem a töm szó hangjai transzformálódtak ilyenné. hát ez csak annyi hogy "durr" bele, azaz durran ! Ez nem a tömés hanem annak következménye.
És mi durran?... Hát amit túltöltenek, túltömnek. A levegővel túltömött lufi az durran. A szintén magyarul teljesen érthető szóhoz van köze, hát látszik simán ránézésre is egyező szinte...
Ez a nyilvánvaló és figyelemreméltó "kis" eltérés eddig sem volt neki probléma.)) Ugye a TÖM-Düüren esetében is láthattuk. Csak akkor az már nem hangváltás lenne, ha a BAL szóból MÉZ születne, hanem a megtestesült totális teljes átalakulás.
Érdekes ez a mongol "méh" is a zöngicsélő hangjából születhetett. Ezek a mézre máshol alkalmazott hangalakok is a dolog fogyasztása körüli hangot idézik, a mammogó, nyammogó, maszatoló hangok különféle árnyalatait. Ki hogy azonosította őket éppen.
A magyar mézben is látni az értelmet, most a korábbiakon felül teljesen új dolgok jutottak eszembe.
A ned-ű az nálam továbbra sem méz. A víz az nem méz, állaguk és ízük is tök más, miért nevezné őket bárki ugyanúgy. A víz gyorsan szétfolyik, a méz sűrű, massza állagú. A sumer nyelvben ha jól tudom a méz az MASZ volt. Ők úgy fest a masszával azonosították ezt a dolgot abban az időben. Valóban olyan állagú, logikus lenne.
Minden méz massza, de nem minden massza méz. Az M-Z hangváz, illetve esetenként az M-SZ hangváz mögött érdekes dolgokat fedezni fel. A BEVONAT értelmet, azt hogy valamit elfed, befed, betakar a dolog, majd minden szónál erről lehet szó, a mozgás nem ide tartozik tán.
De: masz-at, máz, massza, mész is egy bovonó anyag. Akkor a mez az emberi testet vonja be, ha ez nincs ott akkor lesz valaki mez-telen. Akkor ott van a mező, hát a kopár föld bevonata a ZÖld MEZ, a mez ami zöld. A misz-tika is átvitt értelemben egy homályos köddel bevont, takart valami. A mézga is bevonatként volt használatban gyakran. A magyar méz szó hangalakban ehhez áll legközelebb, illetve a MEZ szó leginkább, de a MÁZ szó is nagyon közeli. Jöhet a kérdés van é közük egymáshoz. Nagyon is sok!
A méz felhasználása ősi, nem csak étkezési célokra. A méz már önmagában bevonat a helyén, de a kaptárban fellelhető méz, méhviasz és a propolisz már ősi időkben is igen széles körben használt bevonat anyag volt amelyet kozmetikai céloktól kezdve papiruszok megóvásán keresztül gyertyaöntésig rengeteg dologra fel lett használata.
Tehát a méz szó közösíthető nyilvánvalóan a méhhel, az első két betű eddig stimm. A szó végi Z meg szükséges, az íz szóhoz is köze lehet, meg a "mez" "máz"-hoz is, illetve ez egész egy masz azaz massza ahogy akkor még a sumer mondta ezt...
""Pedig a magyar szóalkotás egyik legmeghatározóbb eszköze a hangváltás."
Így nem gondolkodhattak az őseink a szóalkotások közepette, ez csupán utólagos belemagyarázás."
Nem gondolkodtak rajta, hanem a nyelvérzékük ezt diktálta. A nyelvjárások jórészt így jönnek létre.
Minden nyelvnek van stílusa, ami azt jelenti, hogy bizonyos változatok létrehozására hajlamosak, másokra meg nem.
Ha te így gondolkodsz erről, akkor a nyelvtani szabályok is utólagos belemagyarázások, mert az ősök nem nyelvtani szabályok alkotásával bíbelődve találták ki a nyelveket.
Ez egy evolúciós folyamat eredménye, ami közben nemigen gondolkodtak ilyesmiről.
A hangváltás és a többi, a gyökváltozatok létrehozása az alap értelmük meghagyásával sem tudatos folyamat, hanem ösztönös nyelvérzéktől függ.
A szabályalkotás a mi utólagos "belemagyarázásunk", ez igaz. És, mit számít ez?
A fizika törvényei is belemagyarázások! A természet, vagy Isten nem úgy teremtette a világot, hogy egyből kitalálta előre az összes szabályt.
Ezek a dolgok egymásból kikerülhetetlenül következnek. Akár a nyelvben.
"El kell képzelni az ősembert, hogyan alkotta meg azokat a szavakat, melyekre szüksége volt."
Az a bajom ezzel, hogy ezt nem lehet elképzelni, csak képzelegni lehet róla.
Teljesen más egy mai ember nyelvi képessége, mint egy ősemberé.
Arról nem beszélve, hogy mi az, hogy ősember, nyelvi tekintetben?
Mikori emberről van szó? Nem lehet millió évek embereit összemosni egy "ősember" szóval!
A leghalványabb fogalmunk sincs, hogy pontosan milyen körülmények vezettek a mai nyelvi kifejezésmódokhoz.
Persze hogy nem úgy beszéltünk mint a hanghiányos nyelvek betűinek leírásai. De a beszédben a szavaink továbbra is eredeti formájában léteztek és idővel ezt korrigálta az írásunk, az emberi beszédben minden megőrződött a saját szavaink hangján. Szerencsére, meg azért igen sokáig továbbra is az addig megszokott
módon is írtak az emberek.
A gyöngytyúkot csak ilyen idétlenséggel tudnám ábrázolni ha csak ezekből lehet építkezni:
DONDTIK ami egy csúfság lesz az eredetihez képest, kiváltképp kimondva. Ezt átveszi a latin majmoló meg a szláv aki innen-onnan is merít, aztán még tovább gyalázza mondjuk ezt DONChTIKOVSKA formára ezután meg jön a tudós, ki se elemzi csak ránézésre aszondja hű ez itt is ott is hasonlóan eltörjödt , akkor ezt a Don csirkéjét átbetűztük biztosan. Megvan a megódás kész, passz. Ezt még ma is úgy hívják hogy tudomány.)) Bár látszik már némi javulás ebben, párhuzamosan több verzió is fut, de azért még igen sok helyen megvannak a régi megrendelésre készített leírások, nyilván mi itt ebben a rovatban ezeket egyből felismerjük, szűrjük, de egy ma 16 éves érdeklődőnél mondjuk nagyon nem mindegy melyikbe fut épp bele.
Egyébként nem baj ha más is használja szavainkat, csak az eredőt nem illik eltagadni.
A gyöngytyúk gyöngy része még az újabb latinban is Guinea formára van torzítva, jóformán már alig felismerhető, ez egyezik egy országnévvel. Hangváltás van, mert képtelenek leírni, kimondani a szavainkat, és így még a "go" illetve GYÖ gyökeret is eltüntették, nálam ez kimeríti a kulturális értékek és örökségek rombolásának a fogalmát.)) De ez nem is hangváltás már hanem az eredeti alak totális elferdítése...
Azt nem mondanám hogy az őseink primitívek voltak, legalább is a mi fajunk, egy születő csecsemőt kell elképzelni, nem primitív ő sem ott van benne minden kézség csírája ami később lehet, de az ember valamiért "félkész" állapot születéskor még.
Jó lenne úgy indulni hogy eleve 10 nyelven perfektül beszélő, már élsportolói képességekkel bíró, ezernyi mesterséget űzni tudó, javakban bővelkedő és bölcsességekben, egészségben, élelmességben mesterfokon elöljáró lételem. Ez mekkora hendikep lehetne.))
A ví-zés hangja többnyire pozitív és örömöt fejez ki, ez az! ÍÍgy. ígyen, igen! wao, jó, stb. Igen, jó eséllyel idézheti a víz felfedezésének az örömét. A VI- zés gyakran öröm: virrad, vidám, vihog, virág, virul, vidul, víg, vigadalom, visít, világ, világosság, stb. Van a másik oldal amikor a VÍ talán ugyanúgy az ami, csak a szó második része másítja meg: vi-csorog ha a vidámság elcsorog.)) Vihar, ha a VÍ(z) haragszik. Egy örömből fakadó indulatszó és egy "harr" hangutánzó ilyen okosságot tud létrehozni. És ebben a víz is ott rejlik.
A vissza: VÍ-zésből víz. Víz az visz (előre) , vissza az a másik irány lesz. Vív : Ez is a Ví hang lesz, de érdekes hogy tükörszó. Az ősi vívás lehetett vidám is akár, végül is ma is jól érzik magukat az emberek egy vívóteremben. De igazán vidám a győztes lesz, aki kikap az kapta az ÍV-et de a győztes lesz igazán VÍ-dám. Ő fog Víí-zni a végén.
És a vív-ódás szóból talán az is látszik hogy miért tükörszó ez. Nem dőlt el az eredménye, ott a kettősség, de ebből még jó is kisülhet. A LABAT-ot kösz hogy kiraktad, a betűtípust és az írást elnézve egy igen türelmes és nyugodt időben célszerű figyelgetni lehetőleg...
a proto-IE-ben is kapcsolatba hozható a nedves és a méz (a latin szóalakok voltak előzőleg: mador stb)
PIE *meldh- (source also of Sanskrit mrduh "soft, mild," Greek meldein "to melt, make liquid," Latin mollis "soft, mild"
www.etymonline.com/word/*mel-
latin méz : mel , mulsum : mézbor
egyébként
a med mint méz meg megvan még a nepáliban, gudzsaratiban, malájban is (ahogy angolban a mead... szóval a med és méz egy szóalak, és statisztikailag és hangváltási logika szerint is a med az eredeti
egyébként 2
a mongol is úgy mondja mint a japán, méhméz зөгийн бал
"Ez már volt valamikor, de a VÁLYÚ szó ismét: Ez létezett úgy is hogy válu és úgy is hogy vájú egykor. Ez itt most egy szó?.... Úgy tűnik de a frászt egy, ugyanarra mondjuk de 2 megvilágításban értelmezve. A válu formában a dolog az állatok elVÁLasztására koncentrál. A vájú az eszköz VÁJt megmunkálására koncentrál."
Vigyázz, mert az L és Ly olykor fölcserélhető, és nem változik meg a szó jelentése. A vályúnál sem, ahogy a goló sem lesz kocka.
Általános szabály, hogy amit a szó jelentésének megváltozása nélkül könnyedén ki tudunk ejteni L-lel, azt Ly-vel írjuk és nem J-vel.
A hangváltozást nem lehet minden határon túl tagadni, mert a nyelv idővel formálódik, kitisztul.
Amikor átvettük a mi hangkészletünkhöz képest sokkal egyszerűbb latin betűkészletet rengeteg bonyodalom származott az írással. Ezért hangzanak az első írásos emlékeink olyan idegennek, mert aki leírta, csak különböző betűkombinációkkal, vagy közelítő hangzású betűkkel vetette papírra. Nehogy valaki azt higgye, hogy mi úgy beszéltünk, ahogy az ott le van írva!!!
Próbálj meg a korai latin abc-vel egy magyar szöveget leírni, s azt olvastasd vissza egy ismerősöddel. Lehet, hogy meg sem fogod érteni a hallottakat, (de ő sem) egy merő zagyvaság lesz belőle...
Íme az eredeti: A B C D E F Z H I K L M N O P Q R S T V X
Hogyan írnád le a gyöngytyúkot? vagy azt, hogy szószátyár, csicsergő, csöcsös, gatya, de még ezt az egyszerű szót: "gurul" sem tudod leírni érthetően.
Tavasszal és nyáron szeretek virágot szedni a napsütötte réten... Próbáld meg leírni, kíváncsi vagyok az eredményre.
"Jó de most a japán példa nem igazolja hogy a NEDŰ és a MÉZ szavak bármikor is a MAGYAR nyelvben egy hangalak lett volna."
Én sem gondolom, hogy egymásból alakultak volna ki (bár nem lehetetlen). Azt gondolom, hogy a vízzel sokkal korábbi és főleg rendszeresebb kapcsolatban volt az ember, mint a mézzel. A víz mindennapi szükséglet, és sokszor állta az ember útját is. Ha egy szomjazó horda egyik tagja talált vizet, akkor felkiálthatott: Uíííí. (Az "u" hang a "v" -vel rokonítható, van átmenet az u›v között) s ez a (u)ví lehetett a éltető "folyadék", a "ví-z" azonosító hangja. (A "z"-vel most nem foglalkozom...)
A nedv-re is van megfejtésem: Amikor valaki egy jót iszik elégedettség hangján így "szól": nna...
Enni bármit lehet, ehető leveleket, gombát, bogarakat, kukacot, de a víz hiánya igencsak gyötrelmes, és csak a víz enyhíti, így az elégedettség hangja jogosan párosulhatott, azonosulhatott a vízzel. Így van két ősgyökünk a ví- és a na-.
A méz eredetét is valahogy így kell megkeresni. De itt egy ehető, ragadós dologról van szó. Amikor mézet eszünk megnyaljuk szánkat egy-egy me hang kíséretében, mikor az ajkunk össze is ragad, inspirálva az "m" hangot, ami kiejtve "me" "ma", "mö" is lehet. Addig nyaljuk, míg ragad, közben ki is próbáljuk, ragad-e még: me...me...me...
Ha a nyelvünk is az ajkak között van, akkor kissé "ne" hang lesz belőle, de jóval hangsúlyosabb, gyakoribb a "me".
Az primitív ősember fejével kell gondolkodni, s abba a környezetbe, lényeges élethelyzetbe kell magunkat beleélni, amelyben a szavakat alkotó ősgyököket megalkotta, és társította valamihez, amit jelölni akart vele.
Egy percig sem gondolom, hogy a fenti elgondolásom kizárólagos, tévedhetetlen, lehet más képet is állítani, minden esetre egy reális megoldást ad.
A hangváltásról hasonló nézeteket osztok. Jó példa rá - muszáj ezzel jönni megint, mert a szóbokra igen szemléltető- tehát jó példa rá megint a tűzzel kapcsolatos ősfogalmak amelyek P-R hangvázon vannak a magyar nyelvben. Mássalhangzó vázat írok mert megtűri a közte lévő mássalhangzók változásait mindezt úgy hogy az alapjelentés, a kapcsolódási pont egyértelműen megőrzi a tűz értelmet.
Nálunk ezek a szavak konzekvensen és következetesen a "P" hanggal kezdődnek el, de szinte talán mindnél így van. Máshol van hangátváltozás észrevehetően ez ügyben a leírt okokból (is) kifolyólag, megfigyelhetőek a "tűz" gyökök más nyelvekben is, de immár nem feltétlen P hanggal, hanem hol épp "B"-vel, de "F" és "V" hangokkal is megtörténik ez. Példákat igény esetén, de akkor 100 KM írás lesz.))
A magyar nyelvben ez a váltás a kialakult gyökrendszert és a már meglévő értelmes szóbokrosítást teljesen felborítaná. Akkor a pirít szavunk virít lenne és hasonlók, amelynek már teljesen más az értelemadó gyöke.
Egyedül talán a barna szó ami "B" betűvel van, de itt meg nem vagyok benne biztos hogy a tűzzel közösítettük ezt, mert a bí-BOR és a BOR-dó szavak arra engednek következtetni hogy a vörösbor különböző színei ihlették meg szóképző őseinket. Meg van ugyan még egy "biros" is ami családnév is, de ki tudja ez is lehet hogy a bíboros szó tömörítése mindössze és nem a piros színt jelöli.
Még két példa amikor észszerűtlen és "csak úgy" hangváltásnak tűnik egy szó, de valójában csak kétféleképp, két megközelítéssel van értelmezve.
Ez már volt valamikor, de a VÁLYÚ szó ismét: Ez létezett úgy is hogy válu és úgy is hogy vájú egykor. Ez itt most egy szó?.... Úgy tűnik de a frászt egy, ugyanarra mondjuk de 2 megvilágításban értelmezve. A válu formában a dolog az állatok elVÁLasztására koncentrál. A vájú az eszköz VÁJt megmunkálására koncentrál. Ezért nem egy szó ez hanem kettő képzése van. A vájásnak is van elválasztás értelme, ezért hasonlítanak.
Aztán egy igen okos ember lezárta ezt a vitát, lett VÁLYÚ és így már össze van házasítva a korábbi két szó. Igen itt van egy kicsike hangváltás, na de mert a szó értelme is módosult, jelen esetben kibővült az értelme. Tehát már nem teljesen pontosan ugyanaz a szó. Okkal változott meg.
A másik párosítás: bár ez inkább egy 4-esfogat lesz: bodza, borza, bogza, szláv "bez" . Már sejthetjük mit fogok mondani ugyanis.)) : ez itt egy dologra mondott de 4 külön szó. Hasonlítanak?... Persze hogy igen, de mindben van más értelem. A szláv "bez" csak az erős szagára koncentrált. A mi szavunkkal persze, nem a bodza transzformálódott át csak a bűz szavunkat torzították el. Ennyit értettek meg a növényből, pedig sok mindenre jó lehet.
A borza a borzolt leveleket hangsúlyozza ki és/vagy hogy bort is készítettek ebből. A bogza földrajzi nevekben megvan Székelyföldön is, ez a hangalak a bogyós termésre illetve a növényen található "bog"-ra is utalhat. A bodza levele bodor, illetve a bódító illatáról is indíthatta nevét, plusz máshogy is bódít mikor pálinkának főzik ki ezt.))...
"Igen, ezek szerintem igen jó meglátások. Már maga az égés szó is igen gyaníthatóan az ÉÉÉÉ-gés lesz, ami egy éles hang ösztöni kibocsátása a dologra ha bárki ilyet tapasztal. És ez az ÉÉÉ-gő megnyilvánulás egy természetes ősi reakció, egy nemzetközi reakció, nyelvi hovatartozástól független, ez maga az ősnyelv, a nemzetközi nyelv. Lépten nyomon ezt veszem észre egyre többször."
Abszolút igaz! Aki ezt nem látja meg, soha nem fogja helyesen értelmezni sem az ősgyököket, sem az ezekből kialakult gyököket, de még a gyökök összetevéséből alkotott szavakat sem. Mert vannak olyan esetek is, amik egy gyök és egy ősgyök összetételével találkozunk mint pl rag-ad. Ugye, a rag = ra-ag, két ősgyök, ami együtt a rag gyököt képezi, ehhez kapcsolódik az -ad ősgyök.
Azokban a nyelvekben ahol ún. szótag írás van, az nem szótagírás, hanem gyökírás. Csak a nyelvészek tagadják a gyökrendszert, ezért nem ismerik föl. Pedig, ha megnézed a sumer írást ott bizony értelmes "szótagok"-ból állnak a szavak, azaz gyökökből, melyek közül egyik-másik toldalékként szerepel.
A kínaiban is egy-egy betű egy-egy gyököt jelent. (általában)
másold be a keresőbe ezt a jelet, és alatta tucatnyi hasonló jelentést hordozó szóban megtalálod: 洞 dong. barlang
Majd találomra válassz ki egy másik betűt az ott megjelenő szavak egyikéből, pl ebből a másodikat: 洞开dòngkāi : tárva-nyitva
És lám az is egy értelmes szó: 开kāi : megnyitni / elindítani / be / forrni /, hogy írjon ki (a recept, csekk, számla stb.) / működik (jármű)
Utána több tucat szó gyökeként láthatod.
A Labat szótár nem könnyű "olvasmány", mert nincs betűrendben, ha valamit keresel végig kell olvasnod az egész szótárat, mire megtalálod, és egy-egy gyöknek több jelentése is van, sőt néha csak a francia fordítás rovatban található. Ja, és kézzel írott... Egyébként, ha van időd rendkívül érdekes, és sok párhuzamot találsz a magyar gyökökkal.
Pl szár. mindkét jelentése (növény és vezető) benne van. Nem kicsit pocsék a másolat, de a lényeget leírom:Fentről a második a sar gyök, franciául: verdure = lomb, verger = gyümölcsöskert ecrire = írni (ugye, pálcával, szár-ral)
Fentről a harmadik: sár. Franciául: totalité = totális, teljes, azaz vezető Dingír előtaggal dsár: le dieu = az isten.
Azt hiszem, nem kell kommentálni....
A szótárat innen érdemes letölteni, ez eredeti, kézzel írott és az academia.edu letölthető változata nem egyezik vele!
Jó de most a japán példa nem igazolja hogy a NEDŰ és a MÉZ szavak bármikor is a MAGYAR nyelvben egy hangalak lett volna. Abból csak annyi látszik hogy a nedvességre és vízre közös nevezőt használnak. A JAPÁNOK.
Ez amúgy nem logikátlan húzás tőlük, van ilyen.)) De mindössze csak ennyit jelent. A mitsu meg nem mizu, de a méztől még távolabb áll. Akkor ennyi erővel közösíthetnénk már sokkal inkább a magyar méz szóhoz a szintén magyar NÉZ szót, ami nyilvánvalóan nem közös vele. Akkor ha ezt Japánból vizsgálnád, máris közösítenéd mert van kis hasonlóság?... A víz nem méz és nem tudom a japán nyelv finomságait de szerintem ők sem közösítik a saját mézüket a vizükhöz mert azért ez egészen más történet. Bár tényleg csak egy hang különbség egy 4 betűs szóban. A Gizike és gőzeke szavakban is egybecsengenek. Akkor most mennyire rokonok ezek.
De a majonézes torna és a majonézes torma is milyen más kissé. Bár az első is lehet pikáns egy ilyen Kovi féle filmben.))
De most nézem hogy amúgy a japán is a méh szót használja fel a saját mézére. Mert a méh ott: Hachi
A méz meg: Hachimitsu Tehát nem a vízzel hozza összefüggésbe ami egyébként mizu. Amúgy ez a méhnek a valamije. És tényleg. De a Mitsu-bishi autómárka is mintha három gyémántot jelentene. A jelük is ilyen.
De nyilván létező jelenség hogy ősnyelvi gyökök össze-vissza vannak már bizonyos helyeken keveredve. Ezt én nem akarom kutyulni mert tévútra vinne ha a KŐ szót összemosnám mondjuk a Keménnyel mert a szlovák átnevezte a kő szavunkat. Ettől még nálunk önálló esetek...
"Teljesen eltérő eredetű szavakat sorolsz fel. Ezek látszólagos egyezések."
A "v" ősgyökről van szó ebben az esetben, amihez kapcsolt másik gyök által egy más értelmet kapott az új szó, de mégis összeközi a szavakat a "v" eredeti jelentés. Lehet, hogy nem mindegyiket, de a legtöbbet...
"Minden vár egyben őrhely is, az ellenség kémlelésének helye, tehát várta."
Ez csak később lett őrhely, mikor a várak tornyot is kaptak. Egy korai várból (cölöpvár) gyakorlatilag ki sem lehetett látni, nemhogy őrködésre lett volna alkalmas.
"Pedig a magyar szóalkotás egyik legmeghatározóbb eszköze a hangváltás."
Így nem gondolkodhattak az őseink a szóalkotások közepette, ez csupán utólagos belemagyarázás. Nem visszafelé kell a szókincset fölépíteni, hanem idefelé, a múltból a mába.
El kell képzelni az ősembert, hogyan alkotta meg azokat a szavakat, melyekre szüksége volt.
Ahhoz, hogy egy gyökben megváltozzon a betű, annak nyomós oka volt. más ősgyököt kellett választani, mikor a gyököt két ősgyökből összerakta. A púp is, a búb is és a kúp is, összetett gyökök. Most nem akarok azon agyalni milyen ősgyökökből épülnek föl, de legyen elég, ha a ra- -ag és a ta- -ag ősgyökökre utalok...
a nyelvtudomány nem attól függ, h neked mi tetszik, meg hogyan képzeled el. meg hogy más nyelv nem érdekel... vannak adatok, van a nyelveknek története, fejlődése... egyébként az észtben ugyanúgy víz méz és nedv-
a japánban a méz micu, a víz mizu, nedvesség mizuke
a lettben a nedvesség mitrums
nem igazán lehez leválasztani a nedvesről a m-es változatot, mikor már a latinban is: madens, umidus, madidus
és a méz is mel mint a szláv med mil
sőt a török változat is bal, ami ha beleszámítjuk a M>B váltást, akkor eredetileg mal
Fentről a második a sar gyök, franciául: verdure = lomb, verger = gyümölcsöskert ecrire = írni (ugye, pálcával, szár-ral)
