Érdekes..én úgy emlékszem, hogy 2002 igen magas helyről intettek be a papagáj kommandónak...viszont 2006-ban már 5 perc után leintették Gabriella Drakulovát...Bár a PRAVDA, DEMAGOKRATA etc...még évekig verte magát a földhöz...
de egy biztos, szarfaszú kommunisták és párttaggok nem határozzák meg, mit is kell tenni az embereknek. Azok ugyanis demokratikus eszközökkel, szabad választásokon eldöntik, kinek adják a kezébe a kormányzás lehetőségét.
De szép is lenne...
Nem tudom, ismered-e a viccet, miszerint, ha nincs rendszerváltás 90-ben és megy minden tovább a maga kommunista útján, akkor ki lenne ma a miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc.
...
Milyen miniszterelnököket is adott az MSZ(M)P Magyarországnak eddig? Egy pufajkást, egy III-as ügynököt és egy KISZ-vezetőt.
Az ábrán egyrészt látszik, hogy a növekedés üteme hogy közeledett a zérus felé - a korszak végére le is állt a gdp növekedése.
Ugyanakkor, én alapvetően nem is erre céloztam, hanem arra, hogy amikor még nagyobb volt a növekedés üteme, az akkor is megalapozatlan volt ill. csak torz kereskedelmi- és árrendszer mellett volt lehetséges.
Nézzük meg kicsit részletesebben. A 60as évek közepéig a növekedés motorja az újabb és újabb munkaerő beállítása az iparba, valamint a lakossági jövedelmek leszállítása a beruházások miatt. Mivel a 60as évek végén már mindenki dolgozott, a növekedés jellegét extenzívből intenzívvé kellett volna változtatni. (ez lett volna a 68-as reform)
Sajnos azonban, hála Rákosinak és 56 után Kádárnak, a gazdasági szerkezet olyan torz lett, hogy egyoldalúan függtünk attól, hogy a KGST (SZU) átveszi-e az áruinkat, ill. hogy milyen, egyébként mesterségesen kialakított áron, ill. értéken (barterkereskedelem). A "növekedés" így folytatódott még egy darabig, hiszen a sehol máshol el nem adható áruink vevőre találtak. (Ha nem így lett volna, egyből jött volna egy, a 90-92hez hasonló sokk.
A másik az eladósodás. Az hitelek szolgáltak ugyanis a 70es évekbeli "növekedés" alapjául, hiszen a hitelekből jött létre néhány (mint később kiderült, értelmetlen) gdp-t növelő nagyberuházás, lakásépítés, a lakossági fogyasztás emelése. Azaz ez nem volt reális, megalapozott, ekkor kezdtük el végérvényesen felélni a jövőt.
A 80as években kezdtek nyilvánvalóvá válni a gondok. A 85-87 közötti periódust nem számítva az újabb hiteleket már nem tudta a rendszer a gdp növekedés szolgálatába állítani, az oroszok már világpiaci áron adták az olajat, majd 90 körül bekövetkezett a krach...ekkor látszott, hogy a gdp-nkből mi a realitás és mi nem.
Na, lassan majd mennem kell megint kicsit locsolkodni...
"elmondhatom, hogy kibasztam veled, amikor rendszert váltottunk és meghagytuk benneteket mutatóba"
Szaroska ! Nem a tevékkel basztál ki, hanem az utódokkal... ha úgy tetszik a nemzettel. Ha egyáltalán ott voltál valahol, csak most hirtelen eszedbejutott, hogy te is hős vagy.....
Baromian lapos és uncsi lennél, he nem volnál ennyire gyöngécske... Olvasd el a PuPu hsz-eit mégegyszer főleg az utolsót, és azután a saját röfijeidet, azután szállj magadba....végül helyezd át fészked a kuwainfóra.
Ott a helye a magadfajtáknak...
Az igazság felszabadít, mondta volt ama rabbi aki mostanság éppen aktuális olvasmány lenne számotokra, akik ugyan hivatkoztok rá..de soha nem értettétek meg.
Nem lenne hátrány, ha a mondataidban alanyt is szerepeltetnél.
Namármostakkor foglaljuk össze a kérdést.
Mint láthatod itt a topicban, szívesen beszélgetek értelmes emberekkel.
Ebbe a kategóriába te, ugye, nem nagyon férsz be.
Megértem azt, hogy teljesen indokolt kisebbségi érzetedtől vezéreltetve belémszerettél, de sajnálattal tájékoztatlak, hogy szívem foglalt, - amennyiben érzem, hogy a másság elhatalmasodik rajtam és ez okból kifolyólag érzelmileg szabaddá válok, úgy haladéktalanul értesíteni foglak, hogy amennyiben vallásunk nem zárja ezt ki, egymáséi lehessünk.
Persze meg kell jegyeznem, hogy liezonunk időtartamáért nem vállalhatok garanciát, - én nőben is az okosat kedvelem - az ágyban (is), persze - ezen felül esztétikai és higiéniai előfeltételeket is támasztok, - büdöstalpú és büdösszájú luvnya szóba se jöhet, és gondolom ez így lesz a férfiak vonatkozásaiban akkor is, ha majd a másság visszafordíthatatlanul eluralkodik rajtam.
Azt is elfogadom, hogy életed elcseszett állapotáért keresned kell valamilyen külső okot, - nem várható el tőled, hogy férfiasan szembefordulj önmagaddal és bevalld, hogy egy tehetségtelen, sikertelen, megalkuvó szar alak voltál egész életedben, aki elégedetlen a világgal, de legfőképpen abban elfoglalt valóban siralmas helyzetével, ezért hát bűnbakot keres, - e célra a komcsik valóban igennagyon megfelelnek, és meglehet, helyi szinten engem felfedezni megváltás lehetett neked, - ezérthát ne is fékezd magad, nyugodtan dőlj hátra a székedben, - hozzám képest valóban te vagy maga a Királyi Tevepárduc, a Maharadzsa Seggén a Karbunkulus, én meg porszem vagyok a te talpad alatt a sivatagban! - ennyivel tartozom filantróp énemnek...
De addig, míg egymásé lehetünk, ha megkérhetlek, tegyél meg nekem két szívességet.
A másik az, hogy akkor szóljál hozzám, ha kérdezlek, - ez utóbbival roppant leköteleznél...
Én szerettem a kádári társadalmat, - az emberek leggusztustalanabb tulajdonságait korlátozva ösztönözte és segítette a normális társadalom kialakulását.
Tulajdonképpen kissé úgy bánt ugyan a társadalom tagjaival, mint a gyerekekkel, - jutalmazott és büntetett - de ma is vállalható értékek alapján.
Paternalista volt, való igaz, - de ha megnézed ma ezt a társadalmat, akkor nem nagyon tagadhatod, hogy ez a társadalom meg infantilis.
Nem a Kádár-rendszer hibája az, ha egy olyan országban élünk, ahol a lakosság tíz éven belül vastapssal jutalmazza Horthyt, Szálasit, Nagy Ferencet és Rákosit, közben kiirtja lakossága öt százalékát, üldözi a kommunistákat, a nyilasokat, a polgárt és a középparasztot, és közben soha senki nem köpi szemen magát.
A Kádár-rendszer akkor bukott meg, amikor már egészen élhetőre alakult, - ehhez harmincegynehány év kellett, - én optimista vagyok, mert azt gondolom, hogy ez a rendszer is ki fog majd forrni és leveti gyermekbetegségeit, de ha belegondolok, hogy 1974-ben hol tartott Kádár társadalma és hol tartunk mi majd húsz évvel a rendszerváltozás után, akkor azért elfog a szkepticizmus...
Szvsz a demokráciára is meg kell érnie egy társadalomnak, nem lehet a fejlődés lépcsőit átugrani, - nekünk még sok idő kell addig, mire elmondhatjuk magunkról, hogy az emberek értik és belső késztetésből be is tartják a demokrácia szabályait...
Hogy miért kell neked folyvást ilyen agymenésekkel traktálni a nagyérdeműt, - meg nem értem.
Az a megállapításod, hogy valós gazdasági növekedés nem volt, igen nagy butuskaság.
Talán elég, ha a mezőgazdaságra gondolsz, vagy az iparra,építőiparra, olyan teljesen új iparágakra, mint a vegyipar vagy az energetika, - talán magad is belátod, hogy már megint slamposan fogalmaztál, - tán te sem tudod már kitalálni, mit is akartál tulajdonkléppen megfogalmazni.
Az a torta, amit a Kádár-rendszer sütött, elég nagy volt ahhoz, hogy Magyarország tízmillió lakosának egészen elfogadható életszínvonalat biztosítson, és minden ellenkező állítás dacára volt lazac is, - ami nem volt, az a tömeges fizetőképes kereslet lazacra, meg devizája az államnak.
A torta nőtt, de vele nőtt az étvágy is, mégpedig gyorsabb ütemben, mint a torta, - ez általános közgazdasági tétel egyébként.
Az elosztási viszonyok voltak alapvetően mások, mint ma, - a profitot az a rendszer viszonylag egyenlően szétterítette a társadalomban, - mindenki kapott vissza a társadalom által megtermelt javakból valamennyit, ma meg kevesek kapnak sokat, többen valamennyit és sokan semmit.
A nyugattal való összevetésben pedig ott tévedsz, hogy ha valamit, hát azt szépen lehet tanulmányozni a mai Magyarországon, hogy a pénz csinálja a pénzt, és a magyar gazdaság alapvetően tőkehiányos volt, - soha nem volt hitelezői, hanem folyvást adósi pozicióban leledzett, ha fejlődni akart.
A pénzpiaci mozgások miatt volt olyan periódus, hogy a kamatok fizetésére is hitelt kellett felvenni, ami nem segítette a torta gyors növekedését.
Nem magyar sajátosság volt ez, adósságcsapdában vergődött a világ országainak nyolcvan százaléka, és egy idő után a hitelező országok is.
A hiánygazdaság valóban kényelmetlen dolog, - ennek oka a devizahiány volt, - amit kitermelt a gazdaság, azt fontosabb dolgokra kellett költeni, mint a narancs meg a banán, - viszont a gazdaság devizatermelő képessége behatárolt volt, - mondjuk a bélszín ment exportra szinte bármilyen áron azért, hogy a kifejlesztett CNC gépekhez szükséges processzorokat be lehessen hozni emelt áron, hacsak nem voltak a COCOM-listán.
Merthogy a szabad kereskedelmet nem mi korlátpztuk, hanem a nyugat, - és ez ellen a hangyafaxnyi Magyarország semmit nem tudott tenni.
Persze jó lenne a kádározmus pozitívumait, - a teljes foglalkoztatottságot, a létbiztonságot, közbiztonságot, az emberek hétköznapi jó közérzetét átmenteni ebbe a rendszerbe, de hát sajnos ez nem fog menni, - bármennyire is próbálja ezt szugerálni a populistább párt, - az elefántnak ritkán nő uszonya...
Ismétlem, még elviekben sincs jelentősége, bár a gondolatmenet mindkét szekértáborban általános. Lásd Orbán komcsizása a gimnáziumi osztálytitkársága miatt, illetve a Főherceg savazása a maoista elhajlásai miatt.
Nagy Imrének se íratik javára moszkovita múltja, de bőven megváltotta vértanúságával. És láthattunk halhattunk egyéb példákat is PuPutól, meg másoktól is.
Szíves érdeklődésedre. Nem voltam párttag soha, viszont KISZ tag igen. Sőt osztálytitkár is a technikumban, amíg le nem váltottak. Egyébként olyan jellemzést kaptam onnan, hogy igen magas pontszámom ellenére majdnem sikerült nem bejutnom a BME-re. Az egyetemen is megmaradtam tagnak, mert egyébként nem kaphattam volna népköztársasági ösztöndíjat, ami eléggé kellett a megélhetésünkhöz az alkalmanként végzett (nem túl rtkán) fizikai munka mellé.
Megspékelném azzal, hogy egy adott időben optimálisnak látszó válasz (de nehogy azt gondold, hogy Kádár válaszát jónak tartom/tartotaam!) sokszor mérhetetlen módon kihúzza a szőnyeget a jövő lába alól.
Elismerve, hogy mindannyiunk élete konfliktusmentesebb volt a konszolidációs időszakban, mint pl. a lengyeleké, és elismerve azt is, hogy az eszközeink sokkal korlátozottabbak voltak mint bárhol máshol a béketáborban, mégis úgy tartom, hogy a 'kádári társadalom' kialakulása pótolhatatlan és megrengető veszteség a számunkra.
S ha már annyira benne vagyok az elismerésben, tény, hogy Kádár is már egy eléggé 'kádári' társadalmat talált.
Mindazonáltal ha valami nem nulla összegű játszma, ez az. Tartok tőle, hogy a szabadság felelősségével ennyire élni nem tudó társadalommal a mi utódaink életében nem kerülünk vissza a normálisan élhatő országok sorába. Talán soha.
Valóban fontos kérdések ezek, miért nem léptek fel a vasútvonalak ellen a szövetségesek, de ha még az alapkérdésben sincs egyetértés, akkor ez bizony másodlagos. Utólag könnyű okosnak lenni, valószínűleg nem ez volt a legfontosabb kérdés számukra, vagy tévesen értékelték Auschwitz szerepét a zsidóság kiirtásában...olyan hihetelennek tűnhetett ami ott történt. Még ma is könyvek tanulmányok ezrei jelennek meg az ott történtek cáfolására, holott ma_ ellentétben a korabeli döntés hozókkal_ mégicsak többet tudunk...
én tudtam, hogy ha egy tortából egyesek több szeletet esznek, akkor a többieknek kevesebb jut.
A kádár-rendszer kapcsán igaz lehet ez a megállípítás; pont pl ezért volt működésképtelen.
A megállapításod, kicsit kirészletezve: 1. Mivel valós gazdasági növekedés nem volt (mielőtt lelkesen mutogatnál gdp-adatsorokat, tudom, hogy statisztikailag igen) ezért a torta sem tudott nőni.
Ennél sokkal jobb pl. a nyugat-európai torta, folyamatosan nőtt, ezért ha valakinek több jutott, mint régen, az nem jelentette azt, hogy másnak kevesebb jut.
2. Amit írtál, az a hiánygazdaság jelenségére is vonatkozik. Pl., ha valaki vett 3 kg szűzpecsenyét, az valóban azt jelentette, hogy másnak nem jut.
Személy szerint én nagyon örülök, hogy nem kell senkivel jóban lennem vagy nem kell félrerakatnom ahhoz, hogy vehessek hátszínt, Toyotát, nem is beszélve az akkor még ismeretlen lazacról...:)
Te szomorúszemű, a Párt nekem nem olyan volt, mint az Isten, - nem kellett hinnem benne, - egyébként én leginkább magamban hiszek, meg az emberi kapzsiságban és az ostobaságban, - így tehát benned is...
Viszont a társadalmi berendezkedés tetszett, mert nem voltam olyan ostoba, mint te, - én tudtam, hogy ha egy tortából egyesek több szeletet esznek, akkor a többieknek kevesebb jut.
Az, hogy kordában tartották a jövedelemkülönbségeket pont a te fajtádnak, a tátottszájú ostobáknak kedvezett, - a sültgalamb időnként belerepült, oszt lehetett punnyadni tovább arról ábrándozva, hogy ha véletlen neked kellene gondoskodni magadról, az akkor mekkora királyság lesz, - jóllehet lusta vagy, mint a dög és emellé még képzetlen és buta is, - le volt borítékolva egy rendszerváltás esetén, hogy éhen fox halni.
Hogy ma még élsz, az maga a csoda, de látom, már a szemétdombon kell kotorásznod, ha enni akarsz, és te még sokáig fox élni, - ne aggódj, annyi neked, meg egy bambi...
Szerintem menj, oszt csókold meg Thürmer elvtársat, - nagy szívességeket tesz nektek folyamatosan, te is tehetnél neki egy szívességet!
Az "asszisztálást" abban az értelemben használtam, mint amiről írtál. Ebben nincs vita.
Az "asszisztál" kifejezést igazából a lakosságra értettem egyébként, az államapparátusra nem, de a megfogalmazásom valóban nem volt ennek megfelelő. Elfogadod ezt így végre?
Az a mondatod, mely szerint a buadapesti zsidóságot meg tudta menteni, a vidékit meg nem, azt sugallja,
Sajnálom, ha neked sugall valamit. Én nem sugalltam semmit.
Horthy jogköre fokozatosan bővült,
Igen, de akkor is megmaradt egy középerős elnöknek. A befolyását igazából a tekintélyének köszönhette.
"Ez tényleg szörnyű, nem igen van mit szépíteni rajta. Ugyanakkor, ahogy te is fogalmazol, ebben az egész államapparátus (és a jórészt közönyös magyar lakosság) asszisztált az SS-nek és a Gestaponak. Horthy egyébként a bp-i zsidóságot meg tudta ekkor menteni. A vidékit nem."
A hozzászólásod alapján az derül ki, hogy a tettet az SS meg a Gestapo követte el, a magyar hatóságok ehhez csak segítséget nyujtottak.
A valóság ezzel szemben az, hogy a tettet a magyar hatóságok követték el, a németek csak az "eredményeket" vatték tudomásul.
Nem mindegy.
A te megfogalmazásod rátolja a felelősséget a németekre, emellett el is mossa azt az egész magyar lakosság bevonásával az elkövetői körbe, holott a magyar közigazgatást valaki irányította, Horthy pedig politikai - és szerintem büntetőjogi -felelősséget is kellett volna viseljen minden az ő tudomásával a németeknek kiszolgáltatott magyar állampolgárért.
Az a mondatod, mely szerint a buadapesti zsidóságot meg tudta menteni, a vidékit meg nem, azt sugallja, hogy megkísérelte azt, - jóllehet a valóság az, hogy az ő tudtával folytak a deportálások, és esze ágában sem volt megmenteni őket.
Horthy jogköre fokozatosan bővült, volt vagy négy-öt tv.módosítás e tárgyban, amelyek pl. lehetővé tették számára a Honvédség határokon kívüli alkalmazását, a törvények kétszeri viszautasítását, aláírásuk hat hónapig tartó megtagadását, a Nemzetgyúlés feloszlatását, stb stb.
Nézz utána, - nekem most nincs kedven bogarászni, de azt azért fogadd el, hogy jogköre messze meghaladta a mai közt. elnöki jogosítványokat...
És úgy lengettem a vörös zászlót mint te ma a trendi pizsama-alapanyagot!
Egyik kezemben a vörös zászló, a másikban a Dicső Szovjetunió sarló-kalapácsos zászlaja, a farkamra meg a Népi Kína arany csillagokkal ékesített lobogóját kötöttem, - abban az időben még lengetni is tudtam...
Mi lenne egyébként az osztályharccal?
Fokozódik folyvást, természetesen.
És az ellenség a sorainkban van, de mi éberek vagyunk és ott állunk minden kilométerkőnél.
Meg a kettő között is, merthogy az ellenség nem alszik, de mi még annyit se!
50'-es években általánosban is, aztán később is oly szép fennségesnek tudtuk be az eseményeket.
A heroizálás sokszor megvolt a magyar történetírásban, ez alól a kommunizmus sem volt kivétel - a különbség az, hogy egy egysíkú prekoncepción keresztül nézték az eseményeket.
Nézzük pl. a 49-50 körüli márc 15-i ünnepségeket. Kik voltak a fontosak Révainak? 1. Táncsics 2. Petőfi 3. (nagyon kicsit) Kossuth....
De nézz meg egy mai 11-es tört.könyvet. Meg fogsz lepődni, mennyire árnyalt. Persze olyan részletek, mint ami az általad is idézett cikkben vannak, nem szerepelhet egy középiskolás tankönyvben...
