Kényszerűségből, érdekességből, esetleg élvezetből? Próbáltad már, meddig tudod visszatartani, a végsőkig? Amíg nem bírod tovább, amikor úgy érzed, bepisilsz? Próbáld ki, írd le, mit érzel. Ki bírja legtovább?
Látod, mennyire figyelek: rögvest válaszolok.
Szép és magható álmodni (feltehetően nehéz megőrizni e képességünket), ha olyik alkalommal keserves is.
S nézd, hová jutottunk a deciktől!
Piciny mosoly, sok pici mosoly: ugyan mi többet is kívánhatnék? Mindenféle passzok dacára, ha ezt sikerült előcsalogatnom: nos, akkor örülök.
Barátnőm, szeretőm se sincsen (a tisztesség kívánja, hogy hozzáfűzzem: most).
Ami pedig a beavatást illeti: a komoly, hidegvérű és rezzenetlen arcú, nagy-erős férfinak (a lelke persze törpe is lehet) akadhatnak – okkal-joggal palástolt – kicsiny s jelentéktelen titkai.
Par exemple: íly nagy nyilvánosság előtt – még ha rejtve-rejtőzködve is – a sűrűn feltorlódó képeimről, vadnak tűnő, hajóágyúként elszabadult fantáziámról nem mernék írni.
Írottad nyomán magam nem versenyezhetek a mennyiség dolgában. Nem a tény, hanem a körülmények, az aggályosan részletekbe menő leírás érdekelne.
Ha kérdezel, visszakérdezek: be van-e avatva a barátod/férjed? – szintúgy hátsó közelítés ez, mint a tiéd.
Jó írni: kedves sorokat kap érte az ember.
Belefeledkeztem.
Szózuhatag? Vagy csak egy-egy szótöredék, apró törmelék, képdarab a jéghideg, habzó vízesésben? A sűrűn párálló-párázó vízfátyol mögött? Hol maradtam a jeges világban, hol lehetek, hova tévedtem?
Ha kiszáradt adalékaival a tényt említem: rezdületlen, moccanatlan maradok.
Ha viszont részletezem, minél inkább aprólékosabban, annál inkább merevebb és szilárdabb leszek (nem a lelkem).
Ha azonban más (az ember lánya) fejtegeti, akkor … – folytatni meddő kudarc.
Vékony ujjú karcsú kezemben az életem.
Magam vagyok, magamra ítéltettem.
Oldottabban
Ha valahol, hát éppen itt nincs helye a delete billenty? használatának.
Örül az ember, ha szólnak hozzá: szinte szállandó lészen (no jó, ezt így hagyjuk).
Soraid kérdésekkel zártad, illik ezekre felelnem.
AZ ADAT: 0,36 l. 05.30-kor (ámbátor az éjjel megtartóztattam magam).
HOGYAN KEZD?DÖTT? ? kedves, meghitt kérdés, érdekesebb fölvetés.
Meztelen lányokat ugyan láthattam (láthatok) a kollégiumban ? ?k se sikoltoztak, ha ?véletlenül? rájuk nyitottam az ajtót zuhanyozás közben (oly szépek és ártatlanok voltak: mintha várták volna, hogy egy fiú rájuk tekintsen).
Kamaszos képzeleteimben, renyhe, el- elcsikkadt fantáziálgatásaimban tovább mentem, gyakorta rátértem ama képre: hogyan pisilnek a lányok?
Egyedül és csoportosan? Zavart szavak kamasz-ömlenye.
Szeretnék-e, hogy közben lássam ?ket? Persze ?észrevétlenül??
Ámde jött a net. Milliónyi tanulmányozandó, ?ismeretterjeszt?? képpel.
Nagy leveg?t véve, belévetettem magam a téma fölhabzó hullámaiba.
Furcsán fölfeszült és sátoros lett a közben a nadrágom.
Kockázatos lett volna s oda sem mertem érni, nehogy a s?r?n sárgás életadó vacak felszökkenjen és foltossá tegyen.
MI VONZ? Meglehet, nem az ?esemény?. A kép, a képzelet, amiben egy lány leguggolván föllebbenti a szoknyáját, félrehúzza a bugyiját. Vagy ? fiúfantázia! ? már elfordulván a bugyitlan és asszonyosan telt feneke széttárul (sz?rt?l is csupasz?). Átellenben a mély kehely.
Nem ildomos, nem illik, b?szavúbb és terjedelmesebb választ írni.
S mégis, utólag egy kiegészítés, egy végszó.
Gyertyafakó, harapos (rövid o!) lélek nem vagyok. Fényt?l kivilágított sem.
Kívánom ? így, messzir?l, tudatlan ?, ilyen-olyan passzban ne légy: felszabadultan írj!
Szeretetreméltóan kedvesen (csacsogás, puha szavak), ne visszatüppedt érzelemmel, hanem érzékletesen.
ÖSSZEGEZVE ? talán kissé kajánul? ? felelsz-e a kérdéseidre?
Adatokkal, adalékokkal alátámasztva-színesítve ? akár részletez?en, mivel nemcsak az érzékeny és sérülékeny n?i lelket, hanem a n?i (kislány-) szokásokat se ismerhetem.
Kedves orosz szállítógép,
hosszú, folytatásos írásodból úgy tűnik föl, alapos-részletes élményed van az általad létrehozott csetelő fórum témájával kapcsolatban.
Meglehet, esetleg még az is, hogy az élmény talán nem elégített ki.
Írásodban azonban szabad és kedves voltál.
Lehet, tévedek, de – miután a beszámolódat megírtad – rögvest visszafogottabb lettél.
Holott – talán nemcsak engem – érdekelne a képzeleted kifejtése (hol másutt, mint itt tehetnéd?), vágyaid. elvárásaid; vagy csak egy bujdokló séta a pesti – kivert és és már fénytelen kudarcú lámpású – utcákon.
Gazdag éttermek a háttérben – fénytelen a környékük.
Tövükben sötétebb a magáramaradt ember is (mi voltunk).
Igen, a nőiség (hogy ne suta képzelet legyen csupán), az nagyon izgat …, s minden értelemben.
Amúgy a csevegő, pördülékeny, érzékletes stílusod az, ami a jelek szerint – amiként az a válaszodból kitűnően – a nem helyénvaló következtetésekre sarkallt. Könnyed fecsely-csevely, amitől szárnyalni kezdenek a képek, meglódul az amúgyis lobbanékony fantázia (fiúké? nem, a férfiaké).
Szi, Mriya 74,
ha jól sejtem, éppen egy évtizeddel vagyok éretlenebb nálad (a Mriyát legjobb szándékom ellenére sem sikerült megfejtenem).
Jó tudni, hogy nemcsak én képzelgek a témáról.
Sőt, e messzire futó fantázia, a karcanó édes képek a fiúknál (kisfiúknál is) némi fizikai, jól látható következményekkel jár együtt.
Talán nem tévedek, de folytatásos írásodból következtetve úgy gondolom (pörgő szavú, részletező színes fejtegetésedet olvasván), hogy nem ez az egyetlen szöveged. Ha ez való, hol olvasható?
- Nem csak a kisautók....:)) - Én puncit is 6 éves koromban láttam előszőr, amikor lejött hozzám a fölöttünk lakó, és nálam 1 évvel fiatalabb Andrea. akivel az erkélyen sátorosdit játszottunk úgy, hogy néhány nagy pokróccal besötétítettünk, és nem láttak be a szüleim. Jó volt ott bent, és gondoltam, most vagy soha... - Megkértem, hogy mutassa meg egy kicsit... Ő meg simán megtette, mintha nem is lenne abban semmi különös. Nagyot néztem, annyira fura volt. Majd a sportszerűség kedvéért én is letóltam. Ő is csak nézte, de nem szólt semmit. ( Szóhoz sem jutott.:))) Aztán úgy gondoltam nem néztem meg elég jól, és kértem tőle, hogy még egyszer..... Majd megint én jöttem.
Ezt csak azért meséltem el, hogy lásd: engem nem csak a kisautók érdekeltek! :))))) Bár a kisautók akkor még jobban érdekeltek. ::))))))
Téged meg nem csak a babák érdekeltek, ugye??? :)))))
Képzeld, mikor olvastam ezt történetet, egy kicsit még magamra is ismertem, ugyanis pár évvel ezelőtt, mikor egy vidéki bíróságon tanúként meghallgattak, akkor a tárgyaló teremben egy kicsit bepisiltem, és ezt el is meséltem a bepisilés fórumban még valamikor az év elején. (Lehet, hogy olvastad tán? :)))) Na persze az nem volt olyan szenvedélyes, mint a Te sztorid, de nekem azért az is elég izgalmas volt.
A történetért viszonzásul elmesélem Neked, hogy rájöttem (úgy 2-3 hete), hogy milyen momentum is indíthatta el bennem ezt a pisilés iránti érdeklődést. Nem tudom, hogy miért most jöttem rá erre, de valahogy beugrott, megvilágosodtam! :))) Emlékszem éppen befejeztem az óvodát, és nyár volt. Sz. Attila akkori barátommal (vajon mi lehet vele?) a játszótéren hintázva beszélgettünk arról, hogy melyikünk látott már meztelen nőt. Én mondtam, hogy kulcslyukon át kicsit már láttam, de csak kevés ideig és nem elég jól. Erre valamelyikünk azt mondta, hogy ki kellene kötözni egy nőt, hogy ne tudjon elszaladni és, hogy jó alaposan megnézegethessük. Ezután Attila azt mondta, hogy akkor ő jó alaposan megfogdosná. - Sőt, megcsikizné! Ezt a csiki dolgot nem értettem, de ha itt tartottunk már, akkor én innen próbáltam tovább gombolyítani a fonalat. - Nagyon megcsikiznéd, sokáig? Nem engednéd el? - kb. ezt kérdeztem tőle. - Megfogdosnám és megcsikizném - mondta ő. Én próbáltam elképzelni a nőt, amint úgy ki van kötözve, hogy mozdulni sem tud. És nagyon kiszolgáltatott, és tőlünk (tőlem?) függ. - És meddig tartanád kikötözve? - kérdeztem. - Sokáig - mondta. - De meddig, egy napig? - Aha. - És közben fogdosnád, meg csikiznéd? - Aha. Még ilyen ötleteket sohasem hallottam senkitől. Érdekes volt belegondolni, hogy milyen is lenne, ha egy nő ki lenne kötözve előttem? - Milyen lenne, ha ilyenkor szabad kezet kapnék? Elgondolkoztam, hogy én is megfogdosnám, és talán meg is csikizném. De bántani biztosan nem tudnám. Aztán arra is gondoltam, hogy adnék neki enni-inni is. Majd erről más is eszembe jutott: - És, ha wc-re kell mennie a nőnek - kérdeztem Attillától. - Akkor becsinálna, hihihi! Majd ezt a jelenetet is megpróbáltam magam elé képzelni. Ez valahogy izgalmasabb volt, mint az eddigiek. Tudtam, hogy egy nap alatt nem kakilna be a nő, de biztos, hogy bepisilne. Vagy lehet, hogy mégsem? - Hiszen a felnőttek sosem szoktak bepisilni, ilyet még sosem láttam. Lehet, hogy kibírná a nő? Hú, ez izgi, gondoltam. De jó volna egyszer ezt megtudni! És, ha figyelném, hogy bepisil-e, akkor azt is megtudhatnám, hogy hol folyik ki a nőknek a pisijük, hiszen nekik nincsen fütyijük? (Ekkor még ezt sem tudtam:)) Majd hazavittek minket a szüleink, de én otthon tovább agyaltam ezen az izgalmas dolgon. Majd pár nappal később ismét találkoztunk a játszótéren, és ismét a kikötözött nőről kezdtünk fantáziálni. Attila ezúttal már nem csak megcsikizte, hanem már meg is ostorozta volna a nőt. (Ő belőle alighanem szadista lett:))) Én viszont a pisilésnél voltam leragadva, és már olyasmiken is képzelegtem, hogy a nő szépen kér engem, hogy engedjem el, de én nem tudom őt eloldozni, és látom amint szenved és összeszorítja a lábait, hogy visszatartsa a pisilést. Majd elképzeltem azt is, hogy bepisil, bár fogalmam sem volt róla, hogy ez hogyan is következne be. Ettől persze csak még izgalmasabbá vált az egész.
Később kezdtem megunni a kikötözött nős tőrténetet, és életszerűbb eseteket találtam ki, amelyeknek mindig egy létező nő volt a főszereplője, aki olyan szituációba keveredik, hogy nagyon kell pisilnie, ám pechjére sehol nem talál wc-t.
Hát így kezdődött az egész, most már tudom. Mit szólsz hozzá Mriya?
Az eseted csupán annyiban tipikus, hogy Téged is 20 méterrel a bejárat előtt "ért utol a végzet", ahogyan ez nagyon sokaknál is szokott lenni, és aminek Nálad is a "már mindjárt elérem a wc-t" okozta pszichikai hatás lehetett az oka. (No, de ez csak feltételezés).
- Persze, hogy minden bepisilés más és más, nincsen belőle két egyforma. A Te eseted is egészen egyedi volt.
Ha pedig van még másik ilyen egyedi eseted is, akkor azzal is nagyon szívesen megismerkednék. :))))))))))))))
Biztos vagy benne, kedves Alfrédi, hogy megfelelő motivációt biztosít a csajoknak a további sztorik megosztására az "eseted eléggé tipikus minősítés"? :-D
Hát bizony az eseted eléggé tipikus, úgy érzem. Gyakran fordul az elő, hogy az ember tartogatja, tartogatja abban bízva, hogy kibírja hazáig, ám kevéssel a hazaérkezése előtt mégis bepisil. Ez a sok "ajtó előtti" bepisilés nem véletlen, hiszen ilyenkor a pisilési inger autómatikusan felerősödik, aminek a wc-hez való közeledés okozta pszichikai hatás az oka. Újabban én is tapasztaltam olyat, hogy ilyenkor hirtelen sokkal jobban kell, holott egyébként még sokáig tudtam volna tartani.
Na látod???!!!! :))) - Kapisgálod Te is, hogy ez a "kész, nem bírom tovább tartani, megadom magam" érzés az, amiért oly sokan rajonganak. Jól mondtad, hogy "MEGADOM MAGAM". - Ugyanis ekkor már semmi értelme az ellenállásnak, úgy sem lehet már elzárni. Ezért az ember gyorsan rájön, hogy nincs is értelme már ellenállni, állt már ellen eleget, jobb ha inkább már csak elengedi magát, és hagyja, hogy kijöjjön, aminek ki kell jönnie. :))) Az ellazulás, a forró pisi vegigcsúrgása, valamint a pisiléssel járó megkönnyebbülés olyan kellemes, relaxációhoz hasonló kellemes érzést nyújt, ami közben az ember pár másodpercre képes még arról is megfeledkezni, hogy esetleg ezt mások is látják. Persze, ha ez nagyon forgalmas helyen történik, ez már igen kellemetlen ingereket visz bele ebbe az "élménybe", és az egész így arra a pár mp-re egy kevert, ambivalens, fura érzést okoz. Ez is tud izgis lenni, csak ezt már cikibb végig élni, mint a biztonságos helyen történő bepisilést.
„nő ment elől, a férfi nézte a lépcsőn meg-megfeszülő lábikrákat”.
Mondjuk, talán én, más természetű lévén, a feszülő szoknyáján kirajzolódó bugyivonalát nézném (a hiánya pedig még jobban felizgatott volna).
A férfi öle – jó kifejezés, de többnyire nem így nevezik …
Sok koedukált előterű mellékhelyiség van, jó lenne, ha ott találkoznának.
VISSZATARTANI?
Fordítsuk meg!
Talán nem tévedek, de számtalan kínos-furcsa élményünk van, amikor éppen nem tarthattuk vissza.
Belvárosban: sötétedéskor, sugárzó nappal és „éji homályban”.
Imént megismert szerelmesünkkel egy parkban.
Nem titkolt tornamutatványok vonaton: az egymást még csak kócosan ismert fiú-lány egyike sem akart a lehangolóan szutykos mellékhelyiségbe távozni.
Erdei, elrejtett tisztáson, amikor a „fiú” már mint szikla, úgy meredt, a lány alig fordult félre, s jólesően látta, amint a fiú pillant és kuporodtában őt figyeli.
A sor folytatható és kifejtendő.
- Hát nem akármilyen történet volt ez, és az sem, ahogyan elmesélted. Mintha csak láttam volna, ahogyan felkaptad a cuccodat, azután sietős léptekkel irány az uszoda, ahol tartogatnod kellett a pisit az óra végéig, sőt hősies módon kibírtad egészen hazáig. Nagyon-nagyon kellhetett már ekkor Neked, én pontosan el tudom képzelni milyen lehetett ez, én is éltem át már ilyesmit. Aprólékosan elképzeltem a délutánodat és közben kicsit számolgattam is. Vajon mennyi ideig is tartottad vissza akkor a pisilést? - Hiszen már a munkahelyeden is kellett valamennyire, bár lehet, hogy csak a munkaidő vége előtt egy fél órával..? De ha ehhez hozzáadunk a hazaérkezésig még fél órát, akkor az már egy óra, amikor is 4-5 -ösre kellett már pisilned. (Persze ez feltételezés, ezért kiváncsi vagyok mennyivel a hazaérkezés előtt kellett már, ha emlékszel még rá? :)) És még ekkor jött csak a java, "a két órás elfoglaltság". Igy máris 3 óra lesz az a 2 óra, ugye? :)) Húha!! - Vagy még annál is több? :)) Tényleg, emlékezeted szerint idáig mi volt a leghosszabb idő, ameddig vissza kellett tartanod a pisilést?
Még az előző hozzászólásodban irtad, hogy izgalmat éreztél akkor, mikor megtudtad, hogy a cica visszatartotta a pisilést. Erről a "Női szexuális ábrándok" c. könyv, egy bizonyos Faith-szel készített interjúja jut az eszembe, amit szerettem volna lefotózni és megmutatni, de nem találtam meg. Nagyon régen olvastam, kb. ezt nyilatkozta: " Szexuális izgalmat érzek olyankor, ha hallok vagy látok egy állatot, gyereket, férfit vagy nőt megállíthatatlanúl vizelni. Az, ha megpróbálja visszatartani még egy kicsit (különösen egy férfi), de nem sikerül neki, és nem éri el a wc-t, az különleges izgalommal tölt el". - irta Faith. Őt főleg inkább a bepisilés izgazhatta, és kevésbé a tartogatás. Nálad éppen forditva van a dolog, de az is lehet, hogy a kizárólag a tartogatás érdekel.. ? De ez az állatos dolog közös bennetek. De mi a helyzet az emberekkel? Mi hoz inkább lázba, ha egy férfi tartogatja, vagy inkább egy nő? - Vagy mindkettő? Ezt tudni kéne arra az esetre, ha örömet szeretnék okozni Neked. :))
Érdekes dolog ez a tartogatósdi. Próbáltam választ adni arra, hogy ebben nekem mi is a jó. Azt hiszem egyrészt maga az érzés az ami izgat, vagyis az inger, ami 4-5 -ös szintig, csak, - és kifejezetten kellemes. Ezután már felüti a fejét valami kellemetlen érzés is , de az izgalom mindvégig sokkal erősebb marad, mint a fájdalom. Másrészt az a tudat is izgalomba tud hozni, amikor már alig bírom visszatartani, hogy mi lesz, ha mégis bepisilek, micsoda szégyen lenne. Tehát ennek nem szabad bekövetkeznie, ugyanakkor olyan közel állok hozzá, hogy ez akár be is következhet. Ez a veszélyhelyzet nagyon izgalmas tud lenni, :)) Te hogy vagy az ilyen szituval?
- Kérdezted, hogy másoknak is szokott-e pisilési ingerük támadni vizparton, ill csobogást hallva, stb. - Hát nagyon is, de ez sokkal inkább a nőkre jellemző. Hogy miért, azt nem tudni pontosan. Érdekes, hogy legújabban magamon is kezdek tapasztalni ilyesmit pl. olyankor, mikor pisilnem kell és éppen jövök haza, és a kapu előtt az inger hirtelen 5 -ösről 8- asra nő. Ez többször megesett és nyilvánvalóan pszichikai dologról van szó. Régebben ilyesmi sosem fordult elő velem, az inger mindig csak lassan és fokozatosan erősödött. Ez érdekes, de én nem bánom, mert ez is izgi tud lenni. :))
De az is lehet, hogy Nálad az uszodában a hideg vízbe merülés is közrejátszott a dologban.
Rengeteg dologra kíváncsi vagyok, de most csak azt szeretném kérni Tőled, hogy meséld el milyen érzés számodra az, amikor pisilned kell? - Azaz próbáld leírni sok-sok jelzővel részletesen, hogy hol, és mit érzel, mikor egyre jobban kell pisilned!? Ez irtó nehéz tudom, de engem roppantul érdekel! :)))
Jó és érzékletes volt a kedvesen csevegő stílusban megírt beszámolód.
Engedd szabadjára a fantáziádat!
Ha hazafelé nem egyedül lettél volna. Egy hasonló problémával terhes barátnővel?
A távoli lámpáktól alig megvilágított bokros-lombos parkban?
Bugyitlanul a rövidszoknyádban, míg a másik körülményesen rángatja le szűk farmerjét?
Netán egy fiúval? Ki közben el se fordul és te nézed guggoltodban?
Bevallom, én már csak nézegethetném magam, de ekkorra már olyannyira kő lennék, míg a társam csobogását, bő zuhatagát hallnám, hogy egy cseppet se tudnék kisajtolni magamból.
Később, még magamhoz érni is félnék, ha nem vagyok egyedül.
Mriya, nagyon remélem, hogy jobban vagy már! Természetesen érthető, hogy így betegen nem éreztél kedvet a versengésre. Teljesen normális az is, hogy ilyenkor gyakrabban kell pisilned, mikor le vagy gyengülve és kiráz a hideg. Még csak az sem kell ehhez, hogy fel legyél fázva. Az, hogy ilyen állapotban is volt kedved és energiád megmérni a produktumodat, az minden elismerést megér! A tartogatás nélkül is 300-350 ml (pláne betegen) szerintem derekas teljesítmény. :))
Ami engem illet, én felirtam, hogy vasárnap 12:40-kor voltam először pisilni, és akkor 570 ml-t pisiltem. Még alig kellett (1 vagy 2-es) és bőven tudtam volna még tartogatni, de a kaki miatt úgy döntöttem, hogy mégis kiengedem. és egyúttal meg is mérem. Legközelebb este 11 után mértem meg, miután haza értem. Nem kellett még borzasztóan (úgy 7-esre), de valahogy mégsem volt kedvem tovább tartogatni, úgyhogy a mérőedénybe csorgattam pontosan 1130 ml-t.
Nem volt egy parádés holding contest, az igaz. De sebaj! Lehet, hogy majd többen is kedvet kapnak hozzá. :)
