Minden történelem iránt érdeklődő ember szívesen kapcsolódik ki a szakirodalmon túl különböző kulturális, és szellemi termékkel. Megérdemelnek egy topikot a történelmi tárgyú, de nem szakirodalmi jellegű alkotások.
A történelmi filmekkel az a gond hogy a világ filmjeinek nagy része az USA-ban készül. Ott pedig a 1970-es évek óta szinte csak 2.világháborús filmeket gyártanak, az ismert szereposztás szerint. Az angyali amerikaiak vs sátánfajzat németek. A leggusztustalanabb Tarantino Becstelen brigantik filmje lett. Sajnos Magyarországon szinte teljesen megszűnt a történelmi filmgyártás, helyette minimális nézetségű művészfilmeket gyártanak. Gondoljuk el például milyen látványos és nézett filmet lehetne gyártani mondjuk Makkai Sándor tatárjárásról szóló könyvéből.
Már a 11. résznél tart :) Sztem nagyon jó.Könnyen olvasható,jó stílusu...és kicsit rámozdítja az embert,hogy utánaolvasgasson a tényeknek,valós szereplőknek.Remélem csinálnak filmet belőle,csak ne olyan vacak szereplőleosztással,mint a A sas-nál tették /a megmentett barbár törzsfő gladiátorrá vált fiát egy nyiszlett 20dekás törpe játszotta.../...na meg persze nem kell a történetet sem átalakítani...nagyon jó az így is.
Még mindig nem láttam, illetve a tv-ben volt egyszer, és akkor egy néhány perces részletet láttam, de nem nagyon töröm magam utána. :-)
Egyébként mit szólsz ahhoz, hogy az ismert magyar származású kanadai producer, Robert Lantos Bán Mór Hunyadi köteteiből akar filmet készíteni? Állítólag 20-30 millió dolláros költségvetéssel erősítenék az ügyet. :-) Ő volt a producere a Fekete Köpeny (Black Robe 1991) című filmnek is, ami elég szép kritikákat kapott. Én is nagyon szeretem azt a filmet.
Van a youtube-on egy írótalálkozó a szerzővel, aki a magyar történelmi regények, filmek hiányán diskurál.
Pl. próbál történelmileg hű lenni, pl. a fegyverek, öltözetek, egyenruhák stb. terén, ugyanakkor a sztorija valahogy nagyon hollywoodos, ha érted, hogyy mire akarok célozni...
Az alkonyat harcosát követően készült egy másik eléggé hasonló hátterű szamurájos film is, ha jól tudom ugyanattól a rendezőtől. A Rejtett Penge szintén nem akciófilm, hanem dráma. Az 1860-as évek átalakulása, a szamuráj életforma folytathatatlansága adja a hátteret. Időnként kifejezetten szórakoztató, amint a fővárosból a vidéki klánhoz érkező instruktor a modern holland-brit normákat próbálja a konzervatív szamurájoknak megtanítani.
Egy régebbi filmet is sikerült megnéznem, amit nem is ismertem a legutóbbi időkig, pedig bizonyára nem rejtegették a francúzok. Gerard Depardieu és Nathalie Baye főszereplésével a Martin Guerre hazatérése egy XVI. századi dráma, aminek a fő eseménye egy személyazonossági per. Elég sajátos hangulata és látványvilága van, de egyáltalán nem rossz, sőt!
Újabb címekkel örvendeztetem meg ezen topik nemlétező olvasóit. :-)
Ázsia bugyraiból eljutott hozzám két kínai és egy japán film, bár a kínaiak igazából fantasyk. Az aranyvirág átka még a Tang dinasztia idejébe helyezi a történetet, de az Ígéret tisztán mesefilm. A kínaiakra jellemző monumentalitás és nagyon erős vizuális megközelítés, a mozgalmas és nagyszabású akciójelenetek megkönnyítik a film fogyasztását. A történetvezetés, illetve a keleti klisék nekem kissé idegenek, de élvezetes kiszakadást hoznak a nyugati filmek unalmából.
Az alkonyat harcosa című japán szamurájos film viszont kifejezetten élvezetes, jó alkotás. Egyáltalán nincs semmiféle dicsőítése a szamuráj létformának. Sőt nagyon is idegen attól a történet főhőse. Nem igazán akciófilm, noha van benne két rövidke kardpárbaj. Igazi dráma a modernizálódó Japán hajnaláról. :-)
Egy évvel ezt a filmet követően készült a Tom Cruise-os utolsó szamuráj. (Még nem láttam.)
Nemrég megtekintettem két brit "alkotást", de elég gyengének találtam. A Sas (2011) minden szempontból csalódás. A nálunk IX. Légióként futott (The Centurion) sokkal jobban tetszett, pedig az sem volt makulátlan.
A másik pedig az Ironclad (2011) című, ami Földnélküli János báróellenes harcai alatt játszódik. Mindkét filmmel kapcsolatban fölmerül az emberben, hogy a briteknek van pénzük, technikájuk, remek színészeik, és mégsem sikerül igazán jó filmet csinálni, pedig próbálkoznak rendesen. Kár értük.
No szóval fölszaporodtak a történelmi filmek, amiket a közelmúltban, jelenben és a jövendőben vagyok megnézendő. :-)
A Borgiák című sorozat hangulata nekem eléggé tetszett bár a hitelesség terén elég lazán nyúltak az alkotók a történelemhez. Hasonló sorozatot nagyon el tudnék képzelni a Mohács utáni évtizedek Magyarországáról is!
Jelenleg a BBC 1976-os Én, Claudiusát nézem. Mit mondjak nem rossz ez sem. :-)
A Katedrális című sorozat is elég nézhető volt. (Ken Follett Pillars of the earth című regényének 8 részes földolgozása. A regényt amúgy nem olvastam.)
Elsőre leszedtem egy angolt, elkezdtem fordítani, mivel gyanúsan rövid volt így belenéztem, és láttam, hogy csak az orosz, illetve nem angol párbeszédeket tartalmazza. :(
Horn könyvében elég sok valóban szórakoztató, bár elég felületes sztori van. Például egy viszonyáról egy férjezett orosz nővel, akinek a férje csak évente néhányszor tért haza Rosztovba. :)
Már meg is van a film, még magyar, vagy angol feliratot gyűjtök hozzá, és este megnézem.
Egyébként a német filmben nekem is az a leghihetetlenebb, hogy a Csukcs-félszigetről Csitáig (Mongol, kínai, szovjet határ közelében) a vadonon keresztül többezer kilométert tesz meg jórészt egyedül.
Egy német, feltehetően városi embernek, nem lehetett könnyű az élelemszerzés ilyen körülmények között. (A rengeteg hó miatt víz az nyilván volt bőven.)
Megint más: nemrég elolvastam Horn Gyula önfényező "regényét" a Cölöpöket. Nem tudom miért évek óta megvan a könyv, de csak most vettem rá a fáradságot, hogy megtegyem. Nagyon szórakoztatónak találtam benne, a szovjet "diákéveinek" a leírását. Külön hangsúlyozta, hogy a SZU-ban a közbiztonság általában is, de a donmenti Rosztovban különösen rossz volt az ötvenes években.
Nekem az nem tünt igazán életszerűnek, hogy egy szem szökött hadifoglyot sok ezer kilométeren át üldözzenek Szibériában.
Azt hiszem, az ember sokszorosát kibírja annak, mint amit el tud képzelni magáról. Egy szibériai fogolytábort megjárt öreg mesélte, hogy már a legszívósabb állat is feladta, amikor az ember még nem.
Azt láttam. Egy-két éve volt a Dunán. Nem rossz, bár egy kicsit fantasztikus. Bár a hasonló történetek muszáj is talán, hogy egy kicsit fantasztikusnak látszódjanak.
Érdekel a dolog, eddig még nem hallottam róla. Igyekszem beszerezni.
Más.
Mostanában begyűjtöttem két kínai filmet, sajnos még csak az angolul Warlords néven futó alkotást láttam, Dzset Li az egyik sztár benne, és a tajping felkelés idején játszódik. Nekem tetszett. A történeti hűség vonatkozásában nem vagyok kellően tájékozott, a távoli kultúrákat kevéssé ismerem sajnos.
A másik pedig a Vörös Szikla című kétrészes elég nagyszabású film. Kíváncsian tekintek elé.
A török csel. A kedvenc orosz filmem a mai napig. Az 1612 is jó volt,de ez szerintem még annál is jobb. Az MTV is adta sorozatként,de sajnos DVD-n még nem jött ki,pedig jó lenne. Nagyon jók az effektek és szépek,főleg ahogy bemutatják a főszereplő gondolatait. Az utóbbi pár évben az orosz spec. effekt és CGI ipar bizony felnőtt az amerikai mellé,sőt van ahol túl is tesz rajta. De nem csak ez volt a jó,mert nem ez volt a film lényege. A színészi játék is kiváló volt,Varvara nyafogott ahogy kell,de sokszor ügyes is volt. Az egyik jelenetnél meg kissé finomították a szöveget a magyar verzióban,de így is jó volt. És ami nagyon tetszett benne,hogy nem lehetett rájönni az rögtön az elején,ahogy ma szinte minden filmben,hogy ki is a gyilkos.
Az első hármon már túl vagyok ,nekem nagyon tetszett,jó a stílusa,könnyen olvasható.Most William Napier: Attila trilógiáján rágódok,nem rossz, de kissé meseszerű /aligha hiszem,hogy 30 évig számüzetésben lett volna ill. a gyerekkora,a szökés Rómából...hát /
