Azt hiszem, hogy korábban már fölvetődött a topikon - talán épp a spanyol futballválogatott kapcsán - hogy lehet-e egyáltalán egységes spanyol nemzetről, ill. nemzettudatról beszélni?
Korábban azt is pedzegette valaki, hogy Spanyolország ma is autonómiák laza szövetsége.
Én is olvastam valahol, hogy a spanyolokban máig erősebb a tartományi vagy regionális öntudat, mint a tulajdonképpeni nemzettudat, régen pedig még inkább így volt.
Erre a Cortez - Cortés témára még annyit reflektálnék, hogy a régi spanyol nyelvben állítólag háromféle "sz" hang volt. Az egyikből lett a "selypített sz", amit a délspanyolok és a spanyol-amerikaiak csak sima sz-nek ejtenek. A másik kettő összeolvadásából lett a castellano ún. retroflex "sz" hangja, amit a délspanyolok, andalúzok szintén nem tudnak kiejteni, helyette általában "sima sz" hangot ejtenek.
Egyes régies tulajdonnevek írásmódja azonban még néha az óspanyol nyelv szabályait követi.
Ez a Cortez - Cortés eltérés akár ebből is adódhat.
Persze nem vagyok szakértő a témában, csak találgatok.
Hátha Carlos vagy Kaif többet tud nálam:)))
Egyébként a cortés melléknév a corte - udvar főnévből lett képezve, jelentése "udvarias".
Hát Cortez nem volt túl udvarias a vendéglátójával, Montezumával szemben:)))
Ez itt tényleg offtopic, de erre azért még válaszolok:)
1. Érdemes egy kicsit szélesebbre venni a a látókört, amikor magyar történelemme foglalkozunk. Én csak arra próbáltam rávilágítani, hogy hiába verjük a mellünket azzal, hogy mi voltunk a kereszténység védőbástyái, amikor majdnem ugyanekkora joggal mondhatják, sőt, mondják is magukról a szerbek és a lengyelek is.
2. A szerbek. Való igaz, kétkulacsos politikát (is) folytattak. Csakúgy mint Szapolyai és Martinuzzi. Vagy Velence. Vagy Bethlen. Szavunk se lehet:) Plusz ne felejtsd el, hány rác katona/zsoldos szolgált a török elleni háborúkban a Habsburg oldalon mint könnyűfegyverzetű lovas. Nem utolsósorban a Habsburg dunai flotta sajkásainak nagy része is rác volt.
2. Lengyelek. Nem csak a 17. század kis elenyésző részében léptek fel a török ellen. Már a 16. században is. Ráadásul nem csak a török ellen, hanem a török szövetséges krími tatárok ellen. Lengyel ellensúly hiányában akár a segédcsapatokként Magyarországon harcoló néha több tízezer tatár akár sokszorosa is Erdélyre zúdulhatott volna, pedig így is csináltak pusztítást, nem is kicsit.
Most nem tudom a pontos bibliográfiai adatot, de létezik egy akadémiai kiadvány a lengyel-magyar önmeghatározás párhuzamosságáról. Nagyon érdekes dolog, hiszen azt látjuk benne, amit Kaif is szóvá tett: a Kereszténység védőbástyája gondolat nem magyar kizárólagos specifikum.
Ezenkívül, a szerbek a középkorban hasonló módon pufferzónaként működtek a terjeszkedő oszmán birodalom és Magyarország között, ahogy Magyarország azzá lett 1526-1699 között a Habsburgok és az oszmánok között. Szerbeknél is létezett a kereszténység védelme meghatározás. Azt se fejeltsd el, hogy szerb szemmel nézve Mátyás Magyarországa ugyanúgy stratégiai elővédnek használta Szerbiát, ahogy a Habsburgok Nyugat-Magyarországgal teszik majd később. ÉS azt se felejtsd el, hogy amikor te a szerb fejedelmek kétkulacsos politikáját ítéled meg magyar szemmel, akkor a szemléleted semmiben sem különbözik attól a nyugati történésztől, vagy történelemben jártas emberétől, aki Szapolyai Jánost, Fráter György, Bethlen Gábor, Bocskai Gábor, I. és II. Rákóczi György, stb. nemzeti hőseinket ítéli meg. :o) Nehéz dolog ez a töri, főleg objektív kapaszkodási pontot találni... :o)
Ha már szóba hoztad viszont a spanyol kereszténység védőbástyája szemléletet. Létezik náluk is, a középkori és koraújkori Baluarte de la Cristiandad, vagy V. Károly és II. Fülöp, illetve utódiak Monarquía Espanola, vagy Monarquía Cristiana/Universal szintén erről (is) szól. Kevéssé ismert, hogy Lope de Vega pl. mennyire hasonlónak érezte a spanyol és a magyar királyság ügyét és helyzetét az oszmánokkal szemben. Ő csak a magyarokról kb. 20-25 színpadi művet írt! (Ha jól emlékszem Shakespeare összesen írt kb. 30-at.) Erről létezik is egy tanulmány:
Korpás Zoltán: A török-magyar küzdelmek megjelenítése Lope de Vega néhány művében. In: Sic Itur ad Astra, 1999.
"szeretnek a szűklátókörü magyar történészek diszkréten elfelejtkezni arről"
Én nem hiszem, hogy ez szűklátókörűség lenne.
Mi magyarok 150 éven át sikeresen tartóztattuk föl a törököt, 1377-től 1526-ig, részben még a mohácsi katasztrófa után is.
A szerbek ehhez mérhető ellenállást távolról sem tudtak kifejteni, a lengyelek meg úgy istenigazából csak egy rövid ideig, a XVII. sz. utolsó harmadában vették ki részüket a törökellenes küzdelmekből.
"ugyanennek a kifejezésnek szinte szó szerinti változatát mondják magukról a szerbek és a lengyelek is, ugyanerre a korra vonatkoztatva:)" Querido Kaif!
A lengyelekkel nincs is semmi bajom, de a szerb fejedelmek, még a nagy Brankovics György (1427-1456) is, elég kétkulacsos politikát folytattak az első rigómezői csata (1389) és Szerbia teljes bekebelezése (1459) közötti időszakban.
De ez már OFF egy spanyol topikban, azt hiszem, hogy talán a Zsigmond és Mátyás topikban lehetne folytatni...
Amúgy a kereszténység védőpajzsa kifejezéshez csak annyit: szeretnek a szűklátókörü magyar történészek diszkréten elfelejtkezni arről, hogy ugyanennek a kifejezésnek szinte szó szerinti változatát mondják magukról a szerbek és a lengyelek is, ugyanerre a korra vonatkoztatva:)
Azaz ha csak ezt a térséget nézzük, volt is pajzs bőven rajtunk kívül is.
Magyarországot gyakran a "kereszténység védőpajzsának" is szokás nevezni, mivel XIV-XVII. századokban a keresztény Európát védelmeztük több-kevesebb sikerrel az előnyomuló oszmán hatalommal szemben.
Szerintem ez a cím megilletné Spanyolországot is, hiszen a keresztény hispán királyságok hasonlóan fontos szerepet játszottak a muszlim expanzió elleni küzdelemben a délnyugaton, mint mi a délkeleten.
722 nyarán pl. I. Pelayo, Asturias hercege Covadonga mellett megállította a mór inváziót.
Három és fél évszázaddal később lépett színre egy olyan hős, akinek pedig a könyörtelen vallási fanatikus berber dinasztia, az Al-Moráwik invázióját sikerült megállítani nagyjából az Ebro folyó vonalánál.
Ő volt a kisnemesi származású Don Rodrigo Diaz de Vivar (1043-1099), másnéven El Cid vagy El Campeador (a bajnok). Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az Al-Moráwiknak annyira rossz hírük volt (nem ok nélkül), hogy még a hispániai mór kisállamok nagy része is inkább El Cid mellé állt, minthogy a fundamentalista berbereket támogassa. Amerre feltűntek El Campeador lobogói, ott nem sok babér termett az Al-Moráwik csapatainak...Úgy is mondhatnánk, hogy El Cid lovagjai láttán zabszem sem igen fért a berber martalócok fenekébe:)))
A sort még hosszan lehetne folytatni, de én most csupán két személyt emelek még ki:
Carlos I., azaz I. Károly spanyol király (1516-1556), V. Károly néven német-római császár (1519-1556) óriási energiákat fektetett bele, hogy a nyugati Mediterránumban megállítsa az oszmánok és a velük szövetséges berber kalózok terjeszkedését. Váltakozó sikerű harcok után végül is fel kellett adnia az észak-afrikai presidiokat, de a berber kalózok sem tudtak elfoglalni egyetlen nyugati mediterrán szigetet sem. Még Máltát sem...
Don Juan de Austria, Károly császár törvénytelen fia pedig 1571-ben az egyesült spanyol-velencei-pápai flotta élén szétzúzta az oszmánok tengeri haderejét.
Az oszmán hadiflotta ezután már soha sem tudott igazán talpra állni.
Hol lenne ma Európa a török- és arabverő magyar és spanyol hősök nélkül???
Szerintetek melyik a helyes írásmód Mexikó "főkonkvisztádorának" (Nueva España első főkapitányának) nevét illetően: Hernando Cortez vagy Hernán Cortés?
Különböző forrásokban mindkettővel lehet találkozni, a frisebb kiadványokban főleg az utóbbival.
Hasonlóképpen melyik a helyes írásmód: Salazar vagy Salázar?
Igazat kell adnom nektek, bár rendkívül friss a könyv, bennem is van kétség Floristán adataival kapcsolatosan. Azért is tettem úgy, hogy több forrást is megjelöltem és állásfoglalás nélkül próbálom nektek bemutatni.
Az alábbi adatok az MTA könyvtárában megtalálható Spanyolország története összefoglaló kiadványokból ollóztam össze.
járványok, pestis, tifusz:
1598 és 1602 között nagy pusztítás, 50 év alatt 7-10%-os lakossácsökkenés.
A XVI. században a járványok kevésbé sértik meg a dinamikus növekedésben lévő társadalmat. Viszont annál súlyosabb a XVII.-ben három nagy játványhullám: 1598-1602, 1647-1652, 1677-1686. A XVII. században a járványokat követően elveszett a társadalom helyreállító ereje . Az első járvány sorozat 1598-1602 egész Európát érinti és Spanyolországban kb. 600.000 fő (10%) halálát okozta. A többi járvány viszont inkább a valenciai, katalán partvidéket sújtja,és nem Kasztíliát!
Mórok kiűzése 1609
kb. 270.000 mórt űznek el (lakosság kb. 5%)
Aragónia a lakosság 15%-t veszíti el.
Valencia 25%-t
A mór veszteség Kasztíliában (1570-ben 80.000 főt telepítettek le), Andalúziában az egész lakosság 2%-a.
Teljes lakosság
1598: 6,5 M lakos – Kasztília – 1591-es cenzus alapján készült. De más vélemény 8,3M mond csak Kasztíliára.
1,3 M – Aragónia
összesen: 7,8 M
Emigráció
Évente kb. 4-5000 fő latinamerikába.
XVI. század utolsó harmada: 157.000 fő
1492-1600 - kb. 300.000 fő (2-3000 fő évente)
1601-1650: 194.000 fő
1651 után lassú csökkenés.
A kivándorlok jelentős része fiatal és főleg férfi.
Spanyol katonák Európában
Olivares alatt (elsősorban Harmincéves háború) a Spanyolországon kívül harcoló spanyolok száma kb. 70.000 körül van. A XVI. század második felétől a XVII. század közepéig kb. 250-280000 fő spanyol esett el az országon kívül.
Mindezen tényezők összessége komoly munkaerőhiányt okoz az egész országban. A növekedés a század első évtizedeiben leáll, városok lakossága stagnál.
Azért kicsit erősnek érzem, hogy azt a kultúrát, amelyik képes volt kifinomult izléssel egy Alhambrat, vagy Süleymani dzsámit, stb. építeni az szimplán csürhe... Egyébként a presidiok nem igazán voltak vlmi. erős védbástyák. Meg a két kultúra - oszmán és keresztény - összecsapásában azért az igencsak periféria.
Egy kis türelmet, megkerestem régebbi jegyzeteimet és írok egy összegzést a spanyol demográfiáról.
Én ezeket a Floristán-féle népességi adatokat nagyon alulbecsültnek érzem.
Az Anderle-féle Spanyolország története könyv szerint pl. Hispánia lakossága már a római kor végén, Kr. u. 400 körül megközelítette a 4 milliót.
1450-ben az egész félsziget lakosságát 5,5 millióra teszi, ugyanakkor 1500 körül csak a Spanyol Királyságokét 6,5-6,9 millióra. Itt nyilvánvalóan van a két adat között egy kis ellentmondás.
Mert talán kevés más magyar szent lett volna, aki a francia és a spanyol szent királyok mellett a falon ábrázolható lett volna. A többi magyar szent nem király és egyben nem férfi. :o)
Most akkor búcsúzzak el legszentebb lovagkirályunktól Lászlótól?
