> gyakori-e a világ nyelveiben a d > z hangváltozás?
Egy másik téma kapcsán elém került még egy példa: az őstörökben volt egy *d hang, melynek mai folytatója az oszmánban y, a csuvasban viszont r, vö. oszm.-tör. ayak < őstör *adaq > csuv. ura ’láb’. Ez pedig csak úgy lehet, ha a csuvas egy korábbi állapotában a d helyén (δ >) z állt, mert csak így kapcsolódhatott ahhoz a közismert folyamathoz, ami egy z > r változásal elválasztotta egymástól a z-ző köztörök és az r-ező csuvasos török nyelveket.
> A Wikipedia szerint a tongaiban 11, a maoriban 10, a hawaii-ban pedig mindössze 8 mássalhangzó található. A tahitiiben 9 volt a mássalhangzók száma. A glottal stopot, amit a legtöbb polinéz nyelvben aposztróffal jelölnek, állítólag mássalhangzónak kell számítani.
Sokáig adós maradtam, de a mássalhangzók számának negatív versenyében a pápua nyelvek közé tartozó rotokas "vezet" 6 fonémával, melyekhez az alábbi ábécé tartozik: p, t/s*, k, v, r, g (* s = t helyett áll i előtt és a rotokas szóban, amelynek korrektebb lejegyzése rotokasi lenne).
Hogy az összfonémaszámban is s rotokas vezet-e azt nem tudni, mert egyrészt nincs konszenzus abban, hogy az öt magánhangzójának a hosszú párja önálló fonéma-e, avagy csak két egyforma mgh. kapcsolata (azaz a fonémaszám 6+5=11 vagy 6+2*5=16). <http://en.wikipedia.org/wiki/Rotokas_language>
A "konkurrens" a brazíliai izolált pirahã. Itt vita van arról, hogy a k önálló fonéma-e, avagy csak a hi fonémakapcsolat realizációja: így 6+1 msh.-fonéma jön össze: (a szokásos grafémákkal): p, t, k?, x, b, g, s, h (az x a gégezárhang jele). A pirahãnak magánhangzója csak három van (a, i, o), ráadásul hanghossz megkülönböztetése nélkül. Ugyanakkor tonális nyelv legalább két fonémikus tónussal mgh.-nként, tehát az összfonémaszám 6(+1)+2*3=12 (v. 13) [bár ált. megfeledkeznek a tonémákról, így igen sok helyen csak 10 fonémát tulajdonítanak a nyelvnek, de ez egy kis csalás]. <http://en.wikipedia.org/wiki/Piraha_language>
Ki tudja, melyik nyelvet lehetne "győztesnek" nyilvánítani...
Hogy szándékosan fölkavarjam egy kicsit a topik állóvizét, beollózok ide egy hozzászólást egy másik topikról:
Honti László
Hol és milyen uráli/finnugor „ősnyelvet” beszéltek távoli eleink? (Hipotézisek és téveszmék az uráli nyelvtudományban)* (Magyar Nyelvjárások 39: 13–32. Debrecen, 2001.)
"..Az általam tárgyalandó problémák egytől-egyig alapvetően nyelvészeti jellegűek. Ezeket egy észt szamojedológus, Ago Künnap kérdésével indítom, amely így hangzik: „Kik az uráliak?” Az ő válaszának lényege: nincs olyan népesség, amelyet feltétlenül urálinak nevezhetnénk, hozzáteszi továbbá, hogy az uráli családfa aktualitását vesztette, hamisnak bizonyult az a feltevés, hogy az uráli nyelvek beszélőik migrációja révén kerültek keletről nyugatabbi területekre (Künnap 1997b). Ezzel már a tárgyalni kívánt téma kellős közepén vagyunk!
Künnapéhoz hasonló elképzelésekkel rukkolt elő a finn fonetikus, Kalevi Wiik és a magyar paleoszibirista, Pusztay János. Rajtuk kívül vannak még néhányan más tudományterületekről is, de e trojka tagjai a legaktívabbak, ezért előadásomban főleg az ő elképzeléseikről lesz szó. Ezeket az uráli nyelvcsaládról szóló új tanokat egyébként Künnap „Radical Renewing in Uralistics” (Künnap 1997b) és „Breakthrough in Present-Day Uralistics” (Künnap 1998e) minősítéssel propagálja. A meglehetősen tarka nézetek alapjául összehasonlító humángenetikai vizsgálatok, régészeti és paleoklimatológiai hipotézisek, az uráli nyelvek különbségei, az uráli–indogermán és az uráli–paleoszibériai nyelvi párhuzamok és kapcsolatok szolgálnak. Az uralisztikát „radikálisan megújító” személyek „tradicionalistáknak” nevezik az alapnyelv, a családfa és az őshaza hipotézisének híveit, önmagukat pedig Künnap meglehetősen groteszk módon az „ifjú lázadók” minősítéssel illeti (ld. Künnap 1998b: 56), noha közülük a legifjabb, Pusztay is a hatodik tizest tapossa… Úgy vélem, maradhatunk a „tradicionalisták” megjelölés helyett az „uralisták” összefoglaló megnevezés mellett, hiszen Künnap újabban már nem is tekinti magát (és nyilván elvtársait sem) közéjük — azaz közénk — tartozónak (Künnap 1998b: 10, 1998c: 608–9)...."
1.1. A „radikális újítók” szerint viszont nem is volt uráli stb. alapnyelv (ezért van előadásom címében „alapnyelv” helyett az idézőjeles „ősnyelv”), hanem különböző nyelvű közösségek kapcsolatai folytán azok nyelvei hatottak egymásra, „összekeveredtek”, a kontaktus következtében egymáshoz hasonlatossá és előzményeiktől különbözővé váltak. Ezért természetesen — úgymond — sem a rekonstrukciónak, sem a családfaszerű származási modellnek, sem az őshaza fogalmának nincs semmi értelme.
A „radikális újítók” közül Kalevi Wiik úgy véli, észak-európai vadászok kommunikációs eszközévé fejlődött északi lingua franca volt az uráli alapnyelv, míg a délebbre élt földművelők által kifejlesztett déli lingua franca az indogermán alapnyelvvel volt azonos (pl. Wiik 1997: 75). Pusztay szerint, aki ezzel kapcsolatos nézeteit „Diskussionsbeiträge zur Grundsprachenforschung (Beispiel: das Protouralische)” című könyvében foglalta össze, egy úgynevezett észak-eurázsiai nyelvszövetség vált a mai uráli nyelvek elődjévé lingua franca formájában, amelynek helyi, láncolatszerű kontinuumot alkotó változatai szolgáltak az egyes mai uráli nyelvcsoportok forrásaiul (pl. Pusztay 1997: 115–24). Ago Künnap, aki Kyösti Julku finn történész szerint „a kutatások élén jár” (Julku 1997: 268, 56. jegyzet), nem alakított ki saját elképzelést, hanem lelkesen pártol egyidejűleg minden olyan új nézetet, amely ellentétes az uralisztikában eddig elfogadottal; ennek igazolásául hivatkozom arra, hogy Künnap (1996e: 63) elfogadni látszik két helsinki anglista, Jan-Ola Östman és Jarno Raukko azon elképzelését is, amely szerint irreális élesen megkülönböztetni egymástól az ún. genetikai kapcsolatokat és a kontaktusok következtében létrejött hasonlóságokat, továbbá ha jobban ismernénk Skandinávia 5000 évvel ezelőtti nyelvi képét, akkor rekonstruálhatnánk a svéd és a finn közös ősét (!), lévén a svéd a finnek éppen olyan rokona, mint a mordvin, vagy éppen közelebbi is (Östman–Raukko 1995: 45, 49). Teszi ezt Künnap annak ellenére, hogy felfogását leginkább alábbi kijelentésével jellemezhetem: „mindenféle rekonstrukciós eljárás elhibázott, mivel annak ideológiája a hagyományos uráli családfába vetett hiten alapul” (Künnap 1995b: 125)..."
Én Shahiyela, ill. Shahiyena alakban olvastam a csejennek(sájenek) sziú nevét, de hozzászólásod lényegén ez nem változtat.
Csak érdekességképpen említem meg, hogy a csejennek 1850 körül két részre váltak: déli és északi csejennekre.
Az északi csejennek közel 40 évig (egész pontosan 1877-ig) a lakoták szövetségesei voltak, még rokoni kapcsolatok is kialakultak a két indián nemzet között.
Ez alatt a 40 év alatt egy csomó lakota szó került bele az északi csejennek nyelvébe.
Kicsit lassan esik le a tantusz, így számomra a témából még egy hozzászólásra futja. Automatikusan javítottam az inkriminált cseh-szlovák megszólítás jelzői részét, nem vévén észre, hogy ezzel a bulgárral való párhuzam elvész. A cseh és a szlovák ui. megkülönbözteti a cs. vážný ~ szlk. vážny ’fontos’ melléknevet, amely megfelel a te hoztad bg. важен (tbsz. важни) -nek, és a vážený (vážení) ’tisztelt’ melléknevet (ennek párhuzama a bg. уважаем). Mindkét szónak van azonban ’tekintélyes’ jelentése is. A csehben harmadikként ezekhez járul a vázní ’mérő, mázsáló, mérleg-’ melléknév is.
Hogy ne legyen ennyire tiszta a dolog, a vážený mindkét nyelvben jelenthet ’lemért’-et is, a csehben a vážný meg lehet a vážní szinonímája is.
A dolog mögött az van, hogy a csehben-szlovákban nincs külön ige a ’(meg)becsül, tisztel’ jelentésre, hanem ezt úgy mondjuk, hogy ’megmér, értékel magának (valakit, valamit)’, azaz vážit’ ige ’megmér, értékel, nyom (valamennyit)’, važit’ si ’(meg)becsül, tisztel’. Némileg ilyen a helyzet a magyarban is, ahol a becsül ige egyaránt lehet ’értéket hozzávetőleg meghatároz’ és ’tisztel’ jelentésű. Így a megbecsült melléknév is olyan „duplafenekű”, mint a cs.-szlk. vážený.
Visszafelé olvastam és csak az előző beírásom után vettem észbe, hogy a 'néző' - 'vadember' párt nem egy nyelven belüli relációban említetted, hanem a bulgár és a cseh(-szlovák) közt. Fogadd mea culpámat, és így vedd a "Annyi azért még kell említeni, hogy a 'vadember' ténylegesen... kezdetű mondatomat. Azért talán annyira nem volt haszontalan a beírásom, hogy bemutassam: a szlovák esetén alkalmasint egy nyelven belül is konfrontálódik a 'néző' szó, ha nem is a 'vadember'-rel, de a 'vaddisznó'-val.
> vážně diváci [...] Az előbbi változat írása nem biztos, nem tudok csehül/szlovákul.ű csak a korrektség végett: vážení diváci mindkét nyelven.
Annyi azért még kell említeni, hogy a 'vadember' ténylegesen divoch (többes számban divoši). Szlovákul a 'vaddisznó' hasonlít nagyon a 'néző'-re: diviak /gyivjak/ 'vaddisznó' szemben a divák /gyivák/ 'néző'-vel: ez ugyananak a képzőnek két eltérő nyelvjárási formája, így egyes nyelvjárásokban valóban egybe eshet a két szó, sőt fórumokon, összecsapott szövegekben találkozhatni köznyelvet beszélőknél is vďační televizní diviaci, azaz 'hálás tévévaddisznók' fordulattal (vďační televizní diváci 'hálás tévénézők' helyett) . (A csehben divočák 'vaddisznó' van). Ezen kívül a szlovákban a többes számban a diviaci 'vaddisznók' egybeesik a divit' sa 'csodálkozik' ige folymatos melléknévi igenevével, bár ez utóbbi után "ki illik" tenni a sa visszaható névmást: diviaci sa 'csodálkozó' (vagy ha akarom: 'vaddisznók magukat').
A "poszluhácsi" úgy figyelnek a médiára szlovákul és csehül, hogy hallgatnak (='hallgatók'), a "gyiváci" pedig úgy, hogy néznek (= 'nézők'). Ezen kívül vannak az olvasva figyelők (= 'olvasók', akik szlovákul "csitatyelja", csehül pedig "cstenárzsi". Mindháromnak van azonban egy gender szempontjából PC változata is, amikor meg kell ismételni őket nőnemben is, mert manapság erős machoizmus hímnemű többes számmal utalnő nőket is magában fogllaó közönségre. A dolgot még szebbé teszi, hogy ez utóbbi esetben a "vázsen-" 'tiszlet' (ill. "mil-" kedves) melléknevet is ki kell tenni ujra, mert az is különféleképp ragozódik nem szerint (legalábbis többes számban alanyesetben).
Amennyire én tudom, a kelta nyelvek már a hellenisztikus és római korban sem voltak túl egységesek.
A nyelvészek általában kontinentális és inzuláris (szigeti) kelta nyelvekről beszélnek, a szigetieket pedig tovább osztják briton (kymri) és gael ágra.
Mások azonban azt tartják, hogy a q-kelta és a p-kelta nyelvek elválása még a kontinensen bekövetkezett (Britanniába mindkét csoportból kerültek kelták), ezért a p-kelta <> q-kelta megkülönböztetés az elsődleges.
Ez utóbbi nézetet támasztja alá, hogy a keltibér nyelv, valamint a Hispánia északi részén létezett, nyelvemlékekkel adatolható artaber nyelv egyértelműen a q-kelta csoportba sorolhatók, jóllehet a kontinensen beszélték azokat.
A képlet leegyszerűsítve tehát az alábbi:
Az indoeurópai kw hangcsoport még a kontinensen, a kelta nyelvek egy részében k-vá redukálódott, míg egy másik kelta blokk nyelvében (valószínűleg Galliában) ez a hangcsoport p-vé változott. Hispánia, Britannia és Hibernia korai keltái a q-csoportba tartoztak, de Britanniába később p-kelta csoportok jutottak. Britanniában a p-kelta nyelvek fokozatosan kiszorították az ősibb q-kelta csoportot, míg Írországban és később Skóciában is a q-kelta csoportba tartozó GAEL lett a domináns nyelv.
Hispániában az ősibb kelta csoportok - többek között a már említett keltiberek és artaberek - q-kelta nyelvűek voltak, míg a később érkezők már p-zők.
A galliai, belga és leponti nyelvjárások egyértelműen p-zők voltak, meg úgy tom, hogy a pannoniaiak is.
A belgákról megemlítik az ókori szerzők, hogy más nyelvjárást beszéltek, mint a gallok.
Szerintem olyan fene nagy megértés már az ókorban sem lehetett az egyes kelta csoportok között, a britonok pl. biztos, hogy nem értették az írországiak beszédét, de szerintem a gallokét sem nagyon, de ez utóbbiban nem vagyok biztos.
A nép, amelyet ma cheyenne-nek (ejtsd: sájen) nevezünk, két rokon törzsből keletkezett, mégpedig a Tsis tsis tas-ból (ejtsd: Ciszcisztasz) és a Suhtai-ból (ejtsd: Szuhtaj). A cheyenne nevet a törzs nem használta, ok Tsis tsis tas-nak nevezték magukat. E szót különbözőképpen fordították. R. Petter tiszteletes, a cheyenne nyelv szakértője szerint "hasonlóan szaporodókat" jelent. Ha valóban ez a jelentése, akkor igen hasonlít sok más indián törzsi névhez, melyek jelentését különböző módon magyarázzák, de tartalma ugyanaz:"emberek","igazi emberek" stb. Pontosabban talán a "nép", a "mi népünk", vagy egyszerűen "mi" lehet az értelmük. A Tsis tsis tas szó ugyanakkor jelenthet vágó, vagy szabdaló embereket is. A jelbeszédben a törzset a vágás, vagy metszés mozdulatával ábrázolják. A cheyenne szót legtöbben a francia chien - kutya szóból származtatják, melyet a Dog Soldiersekre ( Kutya Katona Harci Társaság ) alkalmaztak. Tény azonban, hogy a sziú Sha hi e la, vagy Sha hi e na szóból ered, melynek jelentése "érthetetlen nyelven beszélő emberek". A sziúk "fehér beszédűeknek" nevezték azokat az embereket, akiket megértettek, azokat pedig, akik számukra érthetetlen nyelven beszéltek, "vörösen beszélőknek". A sziúk által a cheyennekre alkalmazott Sha hi e la elnevezés szó szerinti fordításban "vörös szavakat", vagy "vörös beszédet" jelent, azaz idegen nyelven beszélő embereket.
Szia RB!
Azt is érdekes lenne tudni, hogy az egykori kelta törzsek nyelvileg mennyire voltak egységesek, ha egyátalán azok voltak. Az ősi és holt nyelvek listájában találtam néhány, egykoron beszélt vagy inkább feltételezhetően beszélt kelta nyelvet. Ezek a következőek:
Galata: erről a népről már esett szó a kelta topikon, a nyelvükről annyit lehet tudni, hogy mindig más nyelvű szövegkörnyezetben bukkantak fel maradványszövegek. Kis-Ázsiában beszélték kb. a Kr.e. 1. századtól egészen K.r. utáni 6. századig. Mindezen adat a görög történetírók tollaiból maradt ránk.
Lepontic: Itália északi területein beszélték K.r. e. 600-tól K.r. u. 1-ig.
Noric: A Balkán egykori kelta nyelve lehetetta K.r. e. 4. századtól K.r.u. 100-ig.
Alpokon „inneni” gall (cisalpine gaulish): A mai Észak-Olaszország területén kerültek elő olyan emlékek melyek e nyelv egykori létezésére utalnak. K.r. e. 150-50.
Alpokon túli gall (transalpine gaulish): a mai Franciao. és Belgium területe, K.r. e. 1. századtól a K.r. utáni 3. vagy 4. századig. Egyes történészek szerint azonban jóval későbbi időkig beszélhették.
Lehet, hogy a "teljesen más" helyett kellett volna valami mást használnom, mert én nem azt akartam bizonygatni, hogy a két nyelv szavainak semmi köze egymáshoz, pusztán én magam például még ilyen különbségekre sem számítottam mint pl. a mano ~ má vagy cabeza ~ cap.
Azért írtam le ezt a néhány szót mert biztosan sokan szeretik a spanyol nyelvet de a katalánról esetleg nem tudnak sokat és gondoltam érdekesnek találhatják!
Néhány szó mely teljesen más spanyolul és katalánul:
spanyol katalán
uborka pepino cogombre
fej cabeza cap
kéz mano má
szem ojo ull
alma manzana poma
szilva ciruela pruna
eső lluvia ploure
vese riñónronyó
kígyó serpiente serp
És a listát még biztos lehetne folytatni. Megfigyelhető, hogy jópár szó inkább a franciára hasonlít. Egyes szavaknál csak a helyesírásban van különbség, a kiejtésben nincs, pl: spanyol autó coche, katalán cotxe. Ebből is látszik, hogy a "cs" hangot a katalánok ugyanúgy jelölik mint a baszkok. (baszk: madár txori ejtsd "csori") Furcsának találtam azt is, hogy a katalánban az "ny" hangot úgy írják, mint mi, magyarok. Lásd fentebb a vese szónál. Más újlatin nyelvben nem tudok ilyenről, hiszen: spanyol ñ, portugál nh, olasz és francia gn.
Ótörök méltóságnevek: kagán, jugurrus, tudun, tarchan (tarján, tárkány), sád, ynek (jenő), kündü, yula (gyula), karchan (horka) stb. Lehetne még folytatni a sort, de fejből most ennyi ugrott be.
Az ótörök nyelveknek sok olyan vonása van, amelyet egyes nyelvészek archaikusnak minősítenek. Nem annyira grammatikai, mint inkább lexikális és szemantikai szempontból.
Néhány példa:
1) Az ótörök nyelvek nagyon gazdagok a különféle rokonsági viszonyok és kapcsolatok (báty, öccs, nővér, húg, napa, ipa, ángy, atyai nagybácsi/nagynéni, anyai nagybácsi/nagynéni stb.). Vesd össze pl. a mai (modernnek tartott) angollal, ahol még az egyszerűbb rokonui viszonyokat (sógor, sógornő, após, anyós, meny, vő) is összetétellel kell kifejezni (pl. Son-in-law).
2) Szintén nagyon sok az ún. méltóságnév az ótörökben (kb. van vagy húszfajta, ha nem több), ami nyilván az erősen hierarchizált nomád társadalommal van összefüggésben. Ezek némelyike a magyarban is megtalálható.
Pl. az ótörök 'aga' szó eredetileg az öregek tiszteletteljes megszólítása volt. Az Oszmán Birodalomban pedig az alacsonyabb rangú katonatisztek címe. A mai törökben 'úr' jelentésű.
Az ótörök 'beg'( mai oszmán török bey, régi magyar történetírásban bég) pedig 'bő' változatban található meg a magyar nyelvben. A bő eredetileg nem melléknév volt, hanem az ősmagyar nemzetségfők címe/megszólítása. Az Oszmán Birodalom alatt a magasabb rangú katonatisztek címe, ma általában 'úr' jelentésben használatos.
Ha már az 'úr' szónál tartunk, az is török eredetű. Összevethető a mai török nyelvekben is meglévő 'ulu' - 'nagy' szóval. Ebből származik az 'ulusz, uluszak' szó, amely eredetileg talán szállásterületet, egy-egy nomád törzsfő felségterületét jelentette. Vesd össze a magyar 'uruszág' > 'ország' szóval.
A 'pasha' viszont perzsa eredetű, a 'padisah' > 'paisa' > 'pasa' alakváltozatokon keresztül. Ez a magyarok kiejtésében 'basa' alakban torzult, így került be a régebbi magyar történelmi munkákba is. Az újabb törikönyvekben már helyesen 'pasa' szerepel.
Létezik még 'basi' szó is, ez azonban nem a 'basa' vagy a 'pasa' becézett alakja (amint azt gyerekkoromban gondoltam), hanem 'tiszt' jelentéssel a török 'bas' - 'fej, fő' származéka.
3) Még érdekesebb vonás, hogy a 2) alatt említet méltóságnevek egy része személynévként is használatos.
Pedig szerintem a portugál nyelv kialakulásánál is közrejátszhatott szubsztrátumhatás:
1) Először is ott van egy ősi rejtélyes conii nevű népcsoport, akik a kelták előtt éltek ott és akiknek a nyelvét nem ismerjük. Az ő nevükből származik a Coimbra (eredetileg Conimbriga - a "coniik erődje") városnév.
2) Aztán ott vannak a luzitánok, akiket újabban indoeurópai nyelvűnek tartanak.
3) A vaskorban egy rakás kelta törzs költözött be Portugália területére.
Nekem a katalánokkal kapcsolatosan nagyon felemásak a tapasztalataim. 1994-ben és 1998-ban egy-egy hetet töltöttem a katalán partokon.
Amikor rossz spanyolságommal vásároltam valamit vagy infot kértem, akkor a többség diszkrét mosollyal fogadta nyilvánavalóan idegen kiejtésemet és udvariasan, szépen tagolt spanyolsággal válaszolt.
A bunkóbbja persze felkapta a fejét a spanyol szó hallatán és jobb esetben kéretlenül angolul válaszolt, rosszabb esetben pedig szó nélkül távozott. Én ezt nagyon bunkó magatartásnak tartom - nemzeti büszkeség ide vagy oda.
A spanyol nyelvű információs táblák eltávolítását katalán területről szintén barátságtalan és turistaellenes lépésnek tartom.
Szerencsétlen magyar turista boldogan csomagolja be a spanyol-magyar útiszótárt vagy egyszerűbb nyelvkönyvet, néhány szót és kifejezést nyögvenyelősen megtanul spanyolul a Costa Brava-i nyaraláshoz, aztán csodálkozik, hogy nem fogadja mosoly a spanyol nyelvű próbálkozásait...
A legtöbb magyar turista nem is tudja, hogy Katalóniában nem spanyolul, hanem katalánul beszélnek.
És a katalánok is inkább örülnének, hogy szinte születésüktől fogva megkapják egy világnyelv ismeretét, minthogy kényeskednek és bunkóskodnak...
Ez olyasmi, mintha mi minden turisztikai ismertető tábláról levennénk a német nyelvű feliratokat, mondván, hogy történelmi okokból nem kedveljük a németeket, különben meg, ha idejönnek tanuljanak meg magyarul...
Mellesleg az a meglátásom, hogy Catalunya korántsem egynyelvű régió, Barcelonában, de a kisebb tengerparti városokban is tekintélyes számú castellano nyelvű közösség él.
Számomra egyébként azok tűntek a legbarátságosabbnak, akik eleve castellano nyelven beszéltek.
Na jól kifüstölögtem magam szegény katalánok ellen...
"Nem úgy mint a valenciait és a galíciait, melyek amolyan mesterkélt nyelvek, s a hivatalos feliratokon kívül nem igazán beszéli senki első nyelvként."
A galíciai nyelvet az ethnologue.com oldal szerint 3 173 400-an beszélik Spanyolországban. Arra azonban sajna nincs utalás, hogy ebből mennyi az első, tehát anyanyelvként beszélők száma. "Speakers also use Spanish" ennyi kommentár van, tehát jórészt kétnyelvűek. Egyébként a galíciai, hogyha csak nyelvjárás, akkor is inkább a portugálé, mintsem a kasztíliai spanyolé. Egyfajta átmenet talán a két nyelv között. Egyszer már véletlenül ráakadtam egy galíciai honlapra, ahol lehetett választani a spanyol és "gallego" nyelv között.
Barcelonában megszüntették a spanyol nyelvű utca-feliratokat, egynyelvűek az utcák. Gyakran nem feliratozzák spanyolra a katalán filmeket. (Jónéhány készül): Katalánra szinkronizált külf-. filmeket játszanak. A spanyolul kérdező külföldieket érezhető ellenszenv fogadja.
"Én elképzelhetőnek tartom, az altáji nyelvcsalád türk nyelvcsoportja eléggé egységesnek tűnik. "
Ez az állítás csak a z-török vagy köztörök nyelvekre igaz, azokra is csak részben.
A kipcsak nyelvcsoporton belül pl. a balkár - karacsáj kettős, ill. a kazak - karakalpak - kirgiz hármas áll nagyon közel egymáshoz. Az üzbég (özbek) nyelvet általában szintén a kipcsak csoportba sorolják, de megemlítik, hogy átmenetet képez a belső-ázsiai és az oguz csoport felé, így ott már nagyobbak a különbségek.
Az oguz csoporton belül az azeri - türkmén kapcsolat igen szoros. Az oszmán az azért más tészta, mert egy időben (főleg az Oszmán Birodalom korában) rengeteg kultúrszót vett át a perzsából és az arabból. A szókincsnek ezt a részét újabban belső alkotású szavakkal, nyelvújítással próbálják kiküszöbölni.
"kíváncsi lennék, hogy egy dolgán, hakasz vagy teleut mennyit értene meg az oszmán törökből."
Hát első hallásra lehet, hogy nem sokat.
Először is létezik egy kulturális szakadék is, amely egy altáji nomád pászor vagy hegyi vadász és egy isztambuli városlakó között van.
Aztán ott van az oszmán török rengeteg perzsa és arab kölcsönszava, amelyek szinte az alapszókincsig lehatolnak.
Harmadsorban a török nyelvcsalád legtávolabbi tagjairól van szó...
2002-ben a horvát tengerparton voltunk a haverokkal. Visszaútban betévedtünk egy olyan kempingbe, ahol jóformán csak nyugati szlávok voltak (csehek, szlovákok, lengyelek). Én úgy vettem ki, hogy egymással is szlávul beszéltek - a csehek és a szlovákok biztos, a lengyelek esetében ez már nem volt annyira egyértelmű.
Amikor egy fickótól azt kérdeztem németül, hogy hol található bolt, ő "szlávul" válaszolt: Na lévo - balra.
"Portugál-spanyol: a portugál kiejtés jóval bonyolultabb, ezért van az általad leírt jelenség. Viszont írásban a spanyolok is elég jól olvassák a portugált. Kiejtés szempontból a spanyolhoz az olasz közelebb áll, mert hasonlóbb a hangrendszere. "
Kedves Maxval!
A spanyol és a portugál írott formája igen közel áll egymáshoz. Én pl. erős alapfokú (vagy gyenge középfokú) spanyol tudásommal az egyszerűbb portugál (és olasz) szövegek nagy részét megértem.
Viszont a portugál hangrendszere és kiejtése nagyon eltér a kasztíliaitól.
Vajon mi lehet ennek az oka? Valami szubsztrátumhatás vagy csupán egyszerű divergens nyelvfejlődés?
