Így van! a MUD-ok kiba****ott jó szórakozás, meg minden, de ha
egyszer elkezdednem tudsz belőle kiszállni és, ha a barátnőd
egyfolytában rá van gizdulva és flörtöl össsze vissza mindenféle
fantasy-hősökkel, akkor nagyon nagy gáz van, mert a való világban
ezerrel pedálozhatsz, hogy hagyja már ott egy kicsit és figyeljen rád.
Olyan szinten bele lehet buzulni, hogy hulla fáradtan is csak az
érdekel, de hulla fáradtan és bezsongott aggyal mit lehet kezdeni
egy emberrel?
Próbáltam beszállni, de egy kezdőt simán lenyomják a NAGYMENŐK.
Ez van.
Inkább messziről elkerülöm.
Ja és bocsi, kicsit hülye vagyok. IRL kapcsolatom ment tönkre, nem URL. bocsi
JQ
A MUD-okra gondolsz? Tőlem is elloptak 2-3 évet! De akkoriban nagyon jól esett (jobb volt mint előadásokra járkálni) és legalább megtanultam alvás nélkül működni.
offtopic+
Még Alyr Arkhontól is tartanál? A jellemtől félsz, vagy a tudástól?
Azért a dorani és toroni nekromanták nem ugyanazok. ;)
offtopic-
Én speciel a sci-fit (a klasszikus ágát) jobban szeretem a fantasy stílusnál, de igyekszem ott is mindent olvasni, amit csak lehet
teljesen meglepődtem egyébként, mikor kiderült hogy a M.A.G.U.S.-t magyarok írják, az első regényeik nagyon színvonalasak voltak (most már a vendégírók, fiatal "kalandozók" miatt jelentősen leesett a színvonal)
Én valahogy azokat a fantasykat kedvelem, amelyek nem annyira meseszerűek, vagy éppen ötvözik a technikát a mágiával, vagy éppen a technikát tartják mágiának...vagy ez már sci-fi?
(pld. a Gyűrű című regény úgy emléxem valami ilyen stílus volt és nagyon magával ragadott)
A nem annyira meseszerű történetek pedig felépítésük folytán nagyon hitelesek, nekem pld. a M.A.G.U.S. azért tetszik annyira, szinte külön történelmet írnak, egy önmagában is megálló világot építenek ki az írók ...persze ezt megteszik a sci-fi írók is, de ott kevés kivételtől eltekintve (Alapítvány, Dűne, Kzin-ember) nem találkozunk olyan komplex világkép kialakításával (regényfolyamokon keresztül) mint a fantasy világokéban (pld. Forgotten Realms, vagy a sokat emlegetett M.A.G.U.S.)...talán azért van ez így, mert a fantasy szoros(abb)an kapcsolódik a szerepjátékokhoz, ezért a játékosok miatt akaratlanul is egyre tökéletesebb és "reálisabb" lesz a kialakult kép
ps. úgy emléxem azok a nagy röpködő izék mágikus izék (égi hajók? vagy sárkány hajók?) voltak, a hetedkort megelőző időkből
A sci-Fi nem feltetlenul tartozik hozza szervesen a fantasy vilagaihoz, de ha ugyesen csinaljak, akkor esetleg lehet benne jo is. Mint peldaul a M.A.G.U.S.-ban is elofordult, hogy egy kardot olyan helyrol szereztek meg, ahol valami nagy ropkodo izek voltak a levegoben... A fene! Elfelejtettem melyikben, na mindegy.
Szoval, ha esszel csinaljak, akkor azert szerintem elmegy. Egyebkent a tiszta fantasy konyveket is nagyon szeretem.
Az Éj trilógia engem nem fogott meg annyira, bar elolvastam ketszer is. Irodalmilag nem elegge megformalt, kicsit ugy erzem, hogy ossze van dobva. A sztori kituno, csak az iro... De errol ne nyissunk vitat, hiszen izlesek es pofonok.
Inkabb terjunk at arra, hogy ki milyen figurava valna szivesen, ha valaszthat, es melyik vilagban.
(Hozza nem ertok kedveert par szot ejtsen mindenki arrol a vilagrol, amibe szivesen belecsoppenne.)
pl.: En szeretnek egy harcos pap lenni a M.A.G.U.S. vilagaban. Itt az istenek harcban allnak egymassal a hiveken keresztul. Mondjuk a jonak, Domviknak lennek a paplovagja, az elesetteket gyamolitanam, es minden esetben kikelnek egy boszorkany, vagy boszorkanymester ellen, tartanek a nekromantaktol. Karom, kardom es szereny magiam reven segitenem istenem igeinek terjesztesetm gyogyitanam az elesetteket.
Hehe. Engem anno szintén Nemes "John Caldwell / Jeffrey Stone" István egyik könyve fogott meg: a Káosz Szava. Ha még emlékeztek, ez tképpen egy AD&D campaign átirata volt regénybe, amely később eléggé "elfajult". A sztorim többi része kb. ugyanaz, mint qayolnál... :-) maradtam is fantasy-szakbarbár, bár az Éj-ciklus is nagyon tetszett. Istenem, a régi szép idők! :-)
Volt egyszer egy író és egy trilógia. Engem ez fogott meg annyira, hogy amikor elolvastam csak azt tudtam, valami eddig hiányzott az életemből de most megtaláltam. De bármily meglepő is, ez nem Tolkien volt, hanem Nemes István és az Éj Trilógia. Itt pedig aztán össze volt keverve a sci-fi a klasszikus fantasyval mégis baromira tetszett. (Ez volt az első ilyen témájú könyvem) Aztán elkezdtem falni mindenféle fantasyt és én is rájöttem, hogy nem biztos ha a stílusokat keverjük az jó. Szerintem is a fantasy legyen szörnyes,varázslós,természetfelettis és ne keverjük bele a lézert meg az űrhajót!
Lehet, hogy szakbarbárok lettünk fantasyből? Tényleg jó lenne játszani megint, most is elkapott a nosztalgia. El is érzékenyültem. Kösz a topicot Lordom!
Jó is az :o))) De jó lenne újra játszani, kár, hogy egyedül elég nehézkes.
Visszatérve a fantasy definiciójához:
Én nagy lendülettel húznék ki belőle mindent ami hasonló jellegű: "Sarkanyra lonek laserpisztojjal, vagy akar urnaszaddal mennek egy lovashadsereg felett..." Szerintem a fantasy az fantasy. Nem férnek bele a sci-fi-kból hozott fegyverek, járművek, sőt semmi ilyesmi. Ha beleférne, akkor nem fantasynak hívnák.
Huhh ez egy elég komplex kérdés.
Először is van egy főnök, nevezzük mesélőnek. Ő az aki a történetet kitalálja, ugyanis ha együtt találná ki a csapat a sztorit akkor mi lenne benne az izgi? A mesélő nem játszik, nem tagja a játékos csapatnak, ő a játékosok szeme,füle, stb. Ő meséli el ki mit lát, az egyes cselekedeteknek mi a hatása ő személyesíti meg azokat a "statisztáka" akikkel a játékosok találkoznak stb.
Minden szerepjátéknak van egy szabálykönyve, amiben le van írva az, hogy hogyan lehet modellezni a történéseket és éppen ezeknek a szabályoknak köszönhetően nem kerülünk ilyen végtelen ciklusba, hogy most ki is győzött.
Bocs ha kicsit értelmetlen voltam de egyszer egy hasonló kérdésre válaszoltam már és csak röpke másfél órámba került. Most megpróbáltam zanzásítani. Ha nem tetszett a válasz dudálj és majd írok más megközelítésből.
Szerintem előbb-utóbb mindenki vágyik valami féle menekülési lehetőségre a való világból. (Mert kikapcsolódni kell !) Van aki az alkoholhoz nyúl van aki a drogokhoz, van aki hobbit talál magának, van aki kirándul stb. Legjobb persze keverni őket :)
A szerepjáték, a fantasy könyvek is ezt tudják. De ha egy olyan ember kezdi el aki eléggé gyerek maradt és van kellő fantáziája és meri is vállalni ezt, akkor aztán úgy bele tud gabalyodni, hogy azt veszi észre minden szabad ideje elmet erre a "hülyeségre".
(Egy volt szerepjáték függő vallomása)
Hu, egy kerdes, amit mar regen szerettem volna megtudni, de nem volt kitol megkerdezzem:
Hogfy is mukodik ez? Kitalal valaki egy figurat es azzal megy a tobbiekhez, ott egyutt kitalalnak egy tortenetett es egy vilagot es abban jatszanak?
Konkretan ilyeneket nem ertek:
Van egy varazslo, aki elmegy egy barlanghoz. Igen am, de a barlangba nem lehet bemenni, no de sebaj, mert a varazslo nagyon jo es o megis be tud menni. De aztan van egy tolbvaj, aki ellopja a varazslo gyurujet es mar nem tud bemenni. Na de az nem ugy van, mert a varazslonak van egy tolvajellenes varazslata.... stb.
Szoval hol a vege? Ki donzti el, egy adott harcban ki gyoz?
Értem, ezek szerint Te a fantasyt afféle gyűjtőfogalomként alkalmazod... szerénységem sajnos nem igazán szereti a crossovereket: most döntsük el, acélkarddal verekszünk vagy light saberrel -- annak idején, kb 7 éves koromban egyszer össze is verekedtem valami hasonló ügyben a legjobb barátommal :-) amit nagyjából egy hét mosolyszünet követett :-X mostanra már azért egy picinyt toleránsabb vagyok :-)))
Ja igen... nem tudom biztosan, szerepjátszásról akarsz-e beszélgetni vagy könyvekről. Sajnos én az utóbbi kb. 1 évben egyáltalán nem játszottam :-((( mondjuk olvasni azért még szakítok időt. Azt hiszem viszont, hogy itt is eltérő az ízlésünk: elsősorban a "dark fantasyt" kedvelem, ami mondjuk néha elég közel áll a horrorhoz. A rationale meg valami olyasmi lehet mögötte, hogy ha már az igazi világ sz@r, találjunk ki egy még rosszabbat, hogy a visszatérés a "valóságba" jobb legyen.
Kerrigan,
Igen, ez igaz. Asimov, Lem, Silverberg, Douglas Adams, vagy akarki... Nem tagadom, az Alapitvany az egyik kedvencem.
A horrort nem szeretem konyvben, mert gyengenek tartom a mufaj irott fajtajat.
A fantasy az, amibe majdnem minden belefer. Sarkanyra lonek laserpisztojjal, vagy akar urnaszaddal mennek egy lovashadsereg felett... Ez mind a fantasy. Mese. Mindent es mindenki egybe lehet szoni benne, ha elegge megalapozottan es apllerozott stilusban teszed. Mindent es mindenkit.
Szandekosan nem terjesztettem ki a temat a VR-re, jatekgepekre, vidamparkra, mert inkabb a konyvekkel es azok vilagaval foglalkoznek, mint szamitogeppel.
Lord_Oberon polgártárs,
hogy olvasóik miért szeretik a meséket? Asszem ezt jól +fogalmaztad:
A gyerekeknek ott vannak a meséik, amikben kiélhetik a fantáziájukat. De mi van a felnőttekkel?
Nekik van a fantasy világa, számtalan világgal, elképzelt lényekkel, kalandokkal, mágiával, csupa olyannal, amit a való világban nem láthatunk. fantasy-t mondjuk helyettesíteném a fantázia szóval és máris bővülhetne a kör a számítógép, a virt.real., a könyvek, vidámpark mittomén stb. felé.
xpt
csak úgy, hogy ne sűlyedjen már annyira, meghát ugye legfőképpen ez is egy játék.
És minek kell a fantasy világa? mert ott játszhatsz.
Egy játék az elmével és a fantáziával. Úgyis mindenki megalkotja a saját világát amiben él, miért ne alkothatna egyet amiben játszik?
Az emberek pedig szeretnek játszani.
Ilyen léhák.
Nembaj, majd kinövik.
