Romániában már 1991 óta működik a szélsőségesen magyarellenes és soviniszta nézeteket valló Nagy Románia Párt, amelynek elnöke Corneliu Vadim Tudor, a főtitkára pedig Gheorge Funar, akik elsősorban szélsőséges, idegengyűlölő, magyarellenes kijelentéseikről és tetteikről híresültek el. Ez a párt egészen 2008-ig parlamenti képviselettel rendelkezett és volt idő, amikor a harmadik legerősebb politikai csoportosulásnak számított.
Ami azt illeti, a Fidesz-KDNP "nemzeti" kormány alatt is megrekedt a revízió. Beszélni ugyan lehet róla, de ennél nagyobb lépés a megoldás érdekében nincs.
A határon túli magyarság ügyét továbbra is sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a magyar politika: támogatni ugyan támogatják őket így meg úgy, de azért már semmit nem tesznek, hogy végre ők és az általuk lakott területeink kiszabaduljanak a kisebbségi sorból és hazatérjenek a magyar anyaországhoz.
Nem tudom, kinek jó ez a "sem itt-sem ott" helyzet elszakított nemzetrészeinkkel kapcsolatban... Két lehetőség van: vagy visszacsatoljuk őket határrevízió által és akkor valóban megerősödnek, vagy pedig eltűnnek, támogatások ide vagy oda.
Amit a magyar állam hosszú évszázadok alatt vérrel és verítékkel fölépített, most tolvajok kezén van. "Köszönet" Károlyi Miskának és az egykor győzőknek... ☹
Ébredj fel, ó, román, ébredj halotti álmodból, Melybe süllyesztettek barbár zsarnokok! Most vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot, Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!
Most vagy soha, bizonyítsd be a világnak, Hogy még folyik a római vér ereidben, És hogy szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet, Csaták győztesét, egy nevet: Traianus!
Amúgy Mátyás királyunk is a hősük (hogy miér lett magyar király s nem román, arra nem téri ki a nemzet himnusza).
Romániában 1989 decemberében vált a kommunista önkényuralmat elsöprő forradalom, majd az ország himnuszává Andei Muresan erdélyi forradalmár költő 1848-ban írt "Desteapta-te romane!" (Ébredj, román!) kezdetű, Anton Pann zeneszerző által megzenésített verse: 17580 ...
Nem ismerem a román himnusz szövegét, de Traianust dicsőítik benne, aki legyilkoltatott több százezernyi dákot, akiket a románok az őseiknek hisznek?
Meg Erdély mióta szerepel a szövegében? Netán a román himnusz csak 1920 utánra eredetezhető? Vagy már előtte, a 19. sz. vége felé, amikor létrejött Románia, belevették Erdélyt is, holott nem is volt az övék még akkor?
Moszkva (...) sok mindent tesz azért, hogy a bukaresti vezetésnek ne legyen komfort érzése.
Például a mostani ukrajnai háborúban, Erdélyről nevezte el az egyik harckocsi ezredét. „Finom” utalás Putyinnak egy 2016. novemberi megjegyzésére a Lengyelországba „ágyazott” exklávé, Kalinyingrád hovatartozása kapcsán: Ha valaki fel akarja vetni a második világháború után meghúzott határok kérdését, akkor a magyar–román határ ügyére is ki kell térni:
Elnyomásról szó sem volt. Csak álmodunk jelen pillanatban, hogy a határon túli magyar közösségeinket legalább olyan jogok illessék meg, mint amilyen jogaik a dualizmus időszakában például az erdélyi románoknak is voltak. Magyarországot a nemzetközi sajtóban is a népek börtönének állították be, miközben a Román Királyságba éppen ekkor a nem román ajkúak erőszakos asszimilációnak voltak kitéve. Például Spiru Haret minisztersége alatt sorra születtek az olyan törvények, amelyekkel megpróbálták ellehetetleníteni a nemzetiségi magániskolákat – valamint azokat az iskolákat, amelyekbe zömmel nem románajkú növendékek jártak. S amennyiben ez nem ment, akkor az ilyen iskolák falai közé is megpróbálták „becsempészni” a román nyelvet és „szellemiséget”. Nem volt ezt véletlen: Haret tisztában volt azzal, hogy az 1878-ban Romániához csatolt Dobrudzsa tartomány lakóinak többsége nem román nemzetiségű, s tudott a romániai nagyszámú magyar lakosságról is. A 19–20. század fordulóján a soviniszta román kormányok nem bántak kesztyűs kézzel más nemzetiségi tanintézményekkel sem, amelyről tanúskodnak az al-dunai görögöknél tartott, kiutasításokkal is járó házkutatások és iskolabezárások, valamint a zsidó tanintézetek vallásos szokásrendjébe durván beavatkozó intézkedések. S miközben mindezek zajlottak, az egyetemet végzett, magyarul anyanyelvi szinten beszélő nemzetiségek az erdélyi románok „üldöztetéseiről” panaszkodtak parlamenti felszólalásaikban:
Magyarország ott baszta el, hogy nem területet kért 1990-ben. Ha azt kér, maguk a románok ajánlják fel az autonómiát. Jelenleg 4 millió román él Erdélyben, ennyien bitorolják a földünket. Mi meg 11 millióan vagyunk még most is a két ország tekinetében.
Mit is mondhatna egy tolvaj, mint ilyen "bölcsességeket", hogy feletsünk el ilyen "butaságokat".
Egyébként nem tudom hogyan juthatott eszébe ez a butaság, mert józanul gondolkodó ember nem állít ilyeneket, mivel tudja, hogy Erdély a tranoni gazság óta, kis megszakítással sajnos Románia része. De ennek ellenére a több évszázados magyar múlt még mindig jelen van Erdélyben, és ameddig ott lesz, addig nem lehet azt mondani, hogy Erdély csak román föld, még ha most hozzájuk tartozik is. Persze, ha eltüntetnének minden magyar emléket, amit a román állam, sajnos minden igyekezettel meg is próbál, és csak reménykedni lehet abban, hogy ez nem fog sikerülni neki, akkor majd mondhatják, hogy Erdély most már tényleg román föld, mert az úgy is fog kinézni. Tényleg, ez a barbár kultúra pusztítás miért nem tűnik fel a román kormányfőnek, ha már az összefogásra és a közös "építkezésre" hivatkozik? Különös, nem?...
Vagy, ha már ilyen szép dolgokra hivatkozik, miért nem jut eszébe, hogy talán el kéne azokat a "butaságokat" is felejteni, hogy pl. "Erdély "ősi" román föld", "Magyarok takarodjatok vissza Ázsiába/ Mongóliába", stb. Ezek valahogy nem jutnak a román kormányfő eszébe. Ki érti ezt?!...
Mégegyszer mondanám, hogy az 1848-as áprilisi törvények a magyaron kívül csak a horvátot ismerték el külön nemzetnek, más nemzetiséget nem.
Ezt a tény az is igazolja, hogy az 1848 május 15-17-i balázsfalvi gyűlésen a románok azt is követelték (holott ez már akkor teljesen meghaladott volt), hogy ismerjék el őket (feudális értelemben vett) negyedik nemzetnek. Amíg ez nem történik meg, az erdélyi országgyűlés ne tárgyaljon a Magyarországgal való unióról. A május 29-én és július 18. között ülésező erdélyi országgyűlés azonban arra hivatkozva, hogy az unió megszületésével Erdély népei egyaránt részesülnek a „polgári szabadságjogok áldásaiban”, elutasította a román követelést.
Ez egyébként azért is jogos volt akkor, mert a kor szelleme hatására megszüntették a rendi eredetű, társadalmi állapotot, így az erdélyi három nemzeti státusz is. Ugyanis az akkori magyar politikát meghatározó vezetés, francia mintára magyarpolitikai nemzetben gondolkodott, aminek az a lényege, hogy az ország területén élő népek tagjai amagyarállam polgárai, akik az anyanyelvüktől, származásuktól, vallásuktól, stb. függetlenül, egyenlő jogokkal rendelkeznek. A magyar politkai nemzet az ország területén csak egy politikai közösséget, a magyart ismerte el, mivel úgy gondolták, ha ebben a közösségben mindenki egyenlő és a polgári szabadságjogokat mindenki egyformán élvezheti és gyakorolhatja (hasonlóan a franciához), nem tartották szükségesnek a nemzetiségek közösségeit még külön nemzetként is elismerni.
Amiben mégis más volt a magyar politikai nemzetfelfogás, az az, hogy már az 1849-es országgyűlés is törvényben biztosította és elismerte a nemzetiségek jogát az önálló és szabad nemzeti fejlődésre, amihez még kiterjesztett nyelvhasználati jogokat is biztosított. Ezzel szemben tudjuk, hogy a franciák az ún. Nagy Francia Forradalom óta a legkegyetlenebb és legembertelenebb eljárásokkal hajtották végre a nemzetiségek elfranciásítását. Azonban szerencsére ez nem teljesen sikerült nekik, mivel napjainkban újra éledezőben vannak a baszk, breton, katalán, korzikai, okcitán, stb. népcsoportok...
Az AUR szélsőjobboldali román párt vezetője, Claudiu Tarziu azt mondta, hogy el akarja csatolni Ukrajna egyes területeit. Basszarábiáról és Észak-Bukovináról beszélünk:
Azért egy nüansznyi különbség akad. Mi egységes politikai magyar nemzetet teremtettünk meg, nem egységes etnikai magyar nemzetet. A francaják viszont etnikailag gleichschaltolták a népet, de úgy, ha a nebulók merészeltek baszkul, provanszálul, okcitánul sat. beszélni egymás között s nem francajául, a tanárok megverték őket.A zsidókat is úgy emancapálták, hogy megmondták nekik: nincs zsidóskodás, különutaskodás; francajául beszéltek, öltözködtök, éreztek, gondolkodtok s cserébe' egyenjogú francaja állampolgárok vagytok.
Mi ezzel szemben elismertük nemzetiségeink nyelvi, kulturális különbözőségét s biztosítottuk nekik azok ápolását, politikai népképviseletöket...
Ez volt a franciáknál is csak sajnos mi elkéstünk vele néhány évtizeddel. Amikor eljött a népek tavasza addigra már olyan generációnak kellett volna itt élnie, amelyik csak az öregektől hallott román meg német nyelvű feliratokról. De sajnos Magyarország nem volt abban a helyzetben az ismert okok miatt. A 19. század második felében pedig már őrültség volt megpróbálni, de persze ez csak utólag vált bizonyossá.
