Reinkarnáció – pro és kontra
A „felvilágosodottak” és „maradiak” , illetve az „igazak” és a „sátáni eretnekek” között, attól függően melyik fél oldalról szemléljük a dolgokat, az egyik legtöbbet vitatott tény, tan, hit, a reinkarnáció. Ezáltal a reinkarnáció nagyobb jelentőséghez jut, mint amekkorát érdemelne, hiszen benne volt, s részben még most is benne van a Bibliában, de a Biblia lényege összefoglalható Jézus tanításában, Jézus tanítása a Hegyi beszédben, az pedig egyetlen szóban: Szeretet.
Ha már elővettük, járjuk körül a reinkarnáció témáját. Inkarnáció = testetöltés, tudjuk, hogy az ember itt a Földön test lélek, szellemből áll, s midőn a szellem s lélek testet ölt, testbe költözik, s amíg ott tartózkodik, nevezzük inkarnációnak. Re-inkarnáció, azaz újbóli testetöltés ennek megismétlődési lehetőségét jelenti, noha ennek a hitnek igen sok fajtája van. Egyesek keletről átvéve abban hisznek, hogy visszaeséssel leélt földi élet után alacsonyabb létformába, állati, növényi létformába költözik a szellem s a lélek, s az újratestetöltések száma végtelen és rendje automatikus, egyesek abban, hogy van újbóli testetöltés, de csak kivételesen ugyanazon a bolygón, vannak, akik az újratestetöltés Isteni rendeltetésében, Isteni irányítottságában hisznek, és végül vannak akik ezt a tant teljességgel elvetik.
A reinkarnáció ellen leggyakrabban felhozott érvek, kifogások, vélemények:
A reinkarnáció Sátán, sátáni tanítás, a sátántól való. Válaszom, a kesudió, a fogkrém, és a vizibicikli is Sátán. Ez az egyik legmeggondolatlanabb kritika s kijelentés. De hát a a kesudió, a fogkrém, és a vizibicikli is Sátán, hiszen evilági dolgok, anyagból vannak, az anyag pdig evilágé, evilág urának, a Sátánnak birodalma.
A reinkarnáció nincs a Bibliában. Válaszom, sok helyütt benne van, még ha – mint ez a legtöbb igazsággal – elrejtve is. Jézus félreérthetetlenül jelenti ki, hogy Keresztelő Jánosban Illés próféta szelleme öltött testet. Ezt olvasni tudó ember aligha vitathatja el. De áttételesen, közvetve is bizonyítható, ugyanis Jézus kijelentette: "Jn.6:65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki." Ha csak kegyelemből kerülhetünk közel Jézushoz, nem érdemeink alapján, akkor Isten igazságossága, jóra, rosszra egyaránt kiterjedő szeretete, nem azt feltételezteti velünk, hogy „előbb-utóbb” az Atya mindenkinek megadja, hogy Jézushoz mehessen? Hisz az Atya nem tesz különbséget közöttünk! „Róm.2.11. Mert Isten nem személyválogató.” Ha szemmel látjuk és tapasztaljuk, hogy sokan nem jutnak el Jézushoz itt a Földön, mit gondolhatunk, mikor, hogyan jutnak el Jézushoz, akik nélküle, az ő ismerete nélkül halnak meg?
Jézus korában nem hittek a reinkarnációban. Válaszom, mit kérdeztek tanítványai Jézustól, amikor a vakon születettet hozzá vitték? Mester, ki vétkezett, ez, (vagy a szülei) hogy vakon született? Ha a tanítványok vakon született esetében bűnről beszéltek, miként gondolhatták, hol, s mikor követhette el a vakon született a bűnt? Az édesanyja méhében? Vagy előző életében? Jézus nem dorongolta le tanítványait, hogy miként kérdeznek butaságot, hogy nem bűn következménye a vakság, hanem közölt, hogy betervezett csoda tanúi lesznek, melynek célja az, hogy Isten dolgai napvilágra kerüljenek, hogy a bekövetkező csoda az Ő tanítása mellett tanúságát tegyen.
A reinkarnáció tana csak arra való, hogy Istentől eltávolítsa az embereket, mert azt gondolják, ráérünk vétkezni, majd a következő életben bűnhődünk érte. Válaszom, valóban, minden tannal lehet visszaélni, de ez nem a tan igazságát, vagy hamisságát bizonyítja. A reinkarnáció tana ugyanúgy ösztönözhet „bűntelen” életre is hiszen nyilvánvaló, hogy a büntetést, helyesebben tettének következményét, visszahatását lehetetlen elkerülni, illetve csak Isten kegyelméből, így a reinkarnáció, mint javulási lehetőség is Isten kegyelmi ajándéka. Egy történet szerint Indiában az életfogytiglanra ítélt gyilkosokat időnként jó magaviseletük jutalmaként szabadságra engedik, s ők a zűrzavarban való könnyű eltűnés lehetősége ellenére mind visszatérnek, mivel tudják, tettük következményei elől nem menekülhetnek. Így a reinkarnációról épp a fordítottja is állítható, mint amit az ellenvetés mond.
Miért „van szükség” a reinkarnáció tanára, miért hasznos, miért visz közelebb Istenhez?
A kereszténység azzal, hogy egy egyszeri, elrontott élet büntetéseként örök kárhozatot helyezett kilátásba - noha ezzel a félelemkeltéssel „Istenfélelmet” bűntől való félelmet, a bűn elkerülését célozta meg - Istentől inkább távolította az embereket, hiszen Jánostól tudjuk, hogy a félelem a szeretet ellentéte, ki Istentől fél, az nem szeretheti. Akitől fél az ember, attól távolodik, azt kerüli, nem pedig közeledik hozzá.
Az egyszeri inkarnáció tanítása a földi élet, az élvezetek habzsolására ösztönözhet, illetve így is félre lehet értelmezni. Ki ne hallotta még, a vigadozók, szórakozók, élvezeteket hajhászók szájából „egyszer élünk, nem?”. Az embert anyag teste az anyagi világ felé húzza, testi, anyagi vágyaitól a legnehezebben tud akár csak részben is megszabadulni. Ha túl magasra teszik neki a mércét, „élj egész életedben bűntelenül, mert csak ez az egy lehetőséged van”, akkor neki sem fut, inkább elkullog alatta. Ez is az emberi természet része. De ha apránként kerül a léc mindig magasabbra, akkor nagyobb teljesítmény hozható ki minden sportolóból.
Az egyszeri testetöltés nem ad magyarázatot a - már születésünkkor fennálló - esélyegyenlőtlenségekre, különbözőségekre. Szegény családba, gazdag családba születés. Hívő családba, hitetlen családba születés. Szerető szülőkhöz, kegyetlen durva szülőkhöz való születés. Fejlett értelemmel, tehetséggel születés (Einstein, Beethoven), nyálcsorgató idiótaként való születés. Vonzó külsővel való születés (Sophia Loren, Brigitte Bardot), előnytelen külsővel való születés (ragya, bibircsók, púp stb). 1Kor 15.38 „Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet.” Ha Isten minden magnak a neki megfelelő testet adja, akkor külsőnkben látható különbségeink, már megszületésünk előtt, már „mag”-ként bennünk vannak. Vajon miként? A tehetséget, az előnyt, a szépséget még lehet Isten kegyelmének tulajdonítani, de minek tulajdoníthatjuk a hátrányt? Csak ne azt írjátok, hogy Istent akarom kérdőre vonni, mert nem akarom, csak megérteni szeretném, ahogy Ti is szeretnétek, vagy megérteni vélitek.
Az egyszeri testetöltés tana nem ad magyarázatot a súlyos betegen, nyomorékon született, kisgyermekkorban meghalt gyermekekre, melyek – saját tapasztalatomból is tudom – Istentől eltávolítják az embereket. „hol van ilyenkor az Isten?” Tették fel sokan a kérdést, még olyanok is, akik valamelyest hittek Istenben, amikor kislányomat elvesztettük, de ugyanez a képlet minden betegen, nyomorékon született kisgyermek esetén. Hogy higgyen Isten jóságában, és igazságosságában az ilyen szülő és környezete a reinkarnáció nélkül?
Az egyszeri testetöltés tana nem ad választ az eredendő bűnre sem, mert ha őseink bűne miatt még ma is bűnhődünk, nehezen érthetjük meg, hogy az Atya mindnyájunkat egyformán szeret, ha engedi, hogy „örökölt” bűnnel jöjjünk a világra, sőt azt is engedi, hogy milliárdok (nem keresztények) az „örökölt bűn eltörlése”, azaz keresztség nélkül haljanak meg. Ha ellenben Ádám és Éva történetét szimbolikusnak tekintjük, s azt hisszük mindnyájan, Ádámok és Évák vagyunk, s mi magunk buktunk el a paradicsomban, s testöltéseken keresztül vándorlunk vissza az Atyai házba, akkor eredendő bűn, és a tékozló fiú, a Jó pásztor, és az elgurult drachma története is világosabb lesz számunkra.
Lehetne még ragozni, de kezdetnek ennyi bőven elég. Várom hozzászólásaitokat.
Üdv: aranyviktor
