Keresés

Útjaid egyenesek

Gondolatod egyszerű

Ahogy szólsz hozzánk egyszerű

 

Ott vagy mindenben, s minden által szólsz

Ott vagy mindenkor, itt vagy mindenkor

 

Ha teszünk, ha szólunk, s közben Rád nézünk, tudjuk hol vagyunk, tudjuk ketten vagyunk

Ha kérdezünk, s megvárjuk válaszod, bizonyosak lehetünk

 

Mi tőled van az mindig jó

Kapu olyan, érezzük mikor kinyitjuk és érezzük mikor becsukjuk

S ha becsuktuk, a kilincse bűnbánat, s akarat a nyitója

 

Ha magunk lépünk eltaszítunk

Ha figyelünk megtanítasz Benned lépni

 

S ha ellépünk akaratlan Tőled, s bűnbánat visszahúz, erőt kapunk felismerni, erőt jól lépni

Felismert akaratlan rossz lépés ismeretét adja gyengeségünknek

Ismeretét, erő forrása Te vagy

 

S hagyod zsákutcába bemenjünk, hagyod felismerjük, hagyod hogy tanuljunk

S ha látod elesnénk, jössz adsz jelet: nézz körbe és állj meg!

Ha elesünk irgalmad hozzánk lehajol, kéri kezünket, s ha odaadjuk, megfogod, s örülsz Te is, hogy megfoghatod

 

Jóságod felhője felettünk lebeg, irgalmadat fölénk terjeszted

Ételed hullik értelmünkre, hív beszélgetésre, hív vacsorára, véred borára

Szó szót követ, lépés lépésre, bent dal fakad ölelésre

Ének szavára újabb mozdulat tánc, s csend mosolya

A tánc már földtől elemelkedik, nincs mi megfoghatja, nincs mi megállíthatja

Nézzétek fenségét, halljátok ruhák suhogását,  kéz tart, test feszül

Ritmusa édes mint a méz, éneke szent fény

Mint mámorító nemes bor, szőlő minden ízével

Testes és egyszerre könnyű, lábáról táncolót le nem veri, csak emeli, egyre feljebb emeli

Kéz ha szakad kéztől, sietve szalad találkozásra, újabb kacagásra, újabb együtt lépésre

Zenéjét Szíved adja, hívása, epekedése

Tánc mindenkié, fiatalé és öregé, s ha test megtört, lélek szárnyalhat, szállhat szebben mint a madár, szólhat szebben mint a madár

Jézusom engedj sokat kérnem Tőled

Azt kérem mit kevesekkel-sokakkal megtettél, mit tanítványaidnak tettél

Fogtad a vizet, s fogtad a kendőt, s megmostad lábukat, s mondtad, ki tiszta annak csak a lábát kell megmosnia

És engedd meg, hogy ezt kérjem Tőled, kérlek mosd meg szívűnket Szívedben, kérlek hallgass meg engem

Engedj hivatkoznom Édesanyádra, engedj hivatkoznom szentek karára, engedj hivatkoznom kiszabadultak énekére, s engedj hivatkoznom küzdők kihulló vérére

S Szívedet kérem szálljon szívről szívre, értelem nyílhasson hívó beszédre

Szem nyíljon világosságra, szív szavára

Köszönöm Neked

Szelíden ránk nézel és vársz, lépsz és várod észrevegyük, lépsz és várod kövessünk
Kérsz és figyelmezel, kérsz, kéred akaratunk, kéred, hogy léphess
Szem nem látja, de irgalom műve nem áll meg, megfogja szívünket
Lángod gyújt és gyújtva kérlel, fogd, tied, vidd és gyújts új szíveket
S hol Fény áll ködöt szél kiűzi
S mint lassan lecseppenő páracsepp jön el az értelem
Értelem rohanna, s szív mondja türelem
Forrásból ér lesz, ér patakot kelt, s lám itt már folyóba léphetünk
Türelem

Ha magam járok és nem értem, mi a távolság Közted és köztem

Ha lépnék közeledbe, de nem tudom Útadat

Ha megfognám kezedet, de kezem üres marad

Mit tegyek ?

 

Ha csend üres, zaj bántó és elnyomó

S mit magamban látok, nem értem, de tudom taszít

Világ megfordul, arca mosolyog

Mit tegyek ?

 

Zárat én csuktam be

Ajtóra reteszt én erőltettem

Fény elöl függöny mögé én rejtőztem el

Ha ki akarok lépni mezőre, tennem kell ?

 

Tennem bűnbánatot

Tennem akaratot

Tennem elibéd térdelnem

Tennem

 

Egyszerű csuha mögött ott állsz, és vársz, várod megértsem, kezedbe rakjam, mit kimondani nehéz, mit félek kimondani

S ha megfogom, erőt megteszem, letérdelek és mondom, és mit kérek szívemből veszem

Ajándékot adok, bűnöm terhét Neked adom, s örülsz, már örülsz nekem

 

Csend kinyílik, megadja könnyeit

Zaj eltűnik, s bárhova lépek Fény boldogan követ

Világ megsértődik, újra mondja vádjait, ó jó meghallani újra szavait

Jó nekem

Ó kedves Anyácska, jó hogy vagy nekünk

Jó hogy előttünk jársz, könyörögsz érettünk

Jó hogy mutatsz a Szentlélekre, figyelmezel minket jelenlétére

Mint ahogy egységbe kerültél benne, mi is léphetünk Vele

Jó hogy ránézel Atyánkra, mindnek Szent Urára

S veled könnyebben lépünk Elébe, s könnyebben felismerjük mindenben, megláthatjuk mindenben

S köszönjük neked, köszönjük tőled Jézusunk, köszönjük neked igened, köszönjük értünk ejtett könnyeidet

Megláthatjuk Jézust gyermek képben, egyszerű kérésben

Köszönjük veled együtt nyílhatunk látásra, természet illatára, mint dicséri Egy-et

S léphetünk veled Szentháromság oltárára

Mondhatjuk, látjuk fényedet, mondhatjuk, Te, mondhatjuk, Társunk, mondhatjuk, Barátunk

„Tüzet és vizet teszek minden lélek elé, és hagyom, hogy válasszanak.

  Sohasem fogom megsérteni az ember szabadságát, soha... Megengedem az embereknek, hogy válasszanak, és szeretném, ha tudnák, mennyire örülök, ha helyesen választanak. Mindig követni fogom azonban a bűnöst, hogy hagyja el bűneit. Mindenhova utána megyek, hogy megnyerjem, és valahányszor elesik, ott leszek, hogy felemeljem. Nem fogom félreállítani, és nem teszek neki szemrehányást. Lehet, hogy ellenségei örülnek majd, de én könnyekkel szememben csupán arra fogom kérni, hogy siessen karjaimba.
  Ha megteszi, megkérdezem tőle, megengedi-e, hogy benne lakozzam. Ha beleegyezik, birtokba veszem lelkét, és ezen a helyen verem fel sátramat. Ettől kezdve szeretetemmel veszem körül, ezzel biztosítom, hogy betolakodók ne jöhessenek e területre, amelyet már magamévá tettem, és mindörökre az enyém. Boldog az az ember, aki velem lakozik. Tudásra tesz szert, és eljut az örök életre.”

 

„Engedd, szőlővessző, hogy kegyes legyek hozzád, és felkínáljam Szívemet, hogy megörököld dicsőségemet és gazdagságomat! Közeledj hozzám, ki vágyódsz utánam, és táplálni foglak! Felkínálom neked Szívemet az Oltáriszentség színébe rejtve, hogy élő tabernákulummá változtassalak. örökölj engem!”

„Béke legyen veletek, kis gyermekeim! Gyönyörűségemet lelem minden tiszta szívben. Az az én örömöm, ha látom, hogy szemetek csak a mennyei dolgokat keresi. Az az én dicsőségem, ha hozzám jöttök, és ezt mondjátok: "Itt vagyok... itt vagyok", és felajánljátok szíveteket nekem, hogy birtokommá alakítsam és uralkodjak benne. Az a pompám és ragyogásom, ha tisztán megőrzitek szentélyemet, és fenségem dicsőséges birtokává teszitek. Az az én uralmam, ha nyomorúságotokban és szegénységetekben így tudtok kiáltani: "Hozsanna! Hozsanna a Királynak, aki megmentett minket az örökkévalóságra"...

Ez az én dicsőségem... áldozatotok árán kertté teszem sivatagaitokat... Szeretetetek által feltámasztom a halottakat. Irántam, Istenetek iránti szomjatok által megvigasztaltok és megsebzett Szívem vigasztaló balzsamává váltok... Emeld fel szemedet, gyermekem, és tekints Őrá, aki lehajol a magasból, hogy magához emeljen téged. Jöjjetek városaim, és egy szívvel, egy lélekkel mondjátok el az imát, amelyre tanítottalak.

(Imádkozzátok el!)

Megáldalak benneteket Szentséges Szívemből. Megáldalak, és szeretetem sóhaját hagyom homlokotokon.  Legyetek egyek!”

 

Szavad Élő, Szavad ma szól hozzánk

Karja megfog, mutat és vezet

Szavad kinyitja zárt ajtókat, s ingovány fölött átemel

Szavad kérdez, s válasz elvonja függönyöket

Megengedi szemünknek fényedet

Megértés útja egyszerűség, várakozó türelem

Az ajtót kinyitod, csak kérni kell

Akarat, mint testvér áll szív mellé, akarata, szív kívánsága

Szível lépő akarat kedves Neked

 

Beszédedet oda állítod elénk, élve beszélő értelem

Figyelem várja és megkapja értelmedet

S értelmedben a lépés örömöt hordoz, szívünkbe teszi egyenesen

És értelem értelemben örülhet, szív Szívedben

 

Értelem miként zárja be szívet, s miként nyitja ?

Megadja választ az egyszerű figyelem

Mikor eltaszít, érezzük fájdalmadat, igen, ezt oly sokszor mi tesszük Veled

S mint mikor vőlegény megbántja menyasszonyát, s virággal lép vissza hozzá még sokkal közelebb, úgy léphetünk Hozzád még közelebb, szívünket nyújtva Neked

„Én vagyok a kimondhatatlan gyönyörűségek Forrása. Végtelen irgalmam által Édenné szeretném változtatni lelketeket, alkalmassá akarom tenni Háromságos Szentségünk számára. Vissza kívánok vezetni minden lelket magamhoz, hogy eljuthassanak pihenőhelyükre.”

„….. Itt az idő, hogy elhintsétek magjaimat az egész emberiség körében. Adjátok tovább üzenetemet! Megsegítem minden igyekezeteteket, ismertessétek Szavaimat, hadd ismerje meg teremtésem nagy szeretetemet és végtelen irgalmamat!  Országom a béke, a szeretet és az egység országa lesz. Vassulát választottam, aki alkalmatlan és gyenge, hasznavehetetlen és nem ért a beszédhez.  Ezt is írd le! { hallottam, amint a következő mondatot mondta, ránéztem, zavarba jöttem és haboztam. } Igen, akinek semmilyen ismerete sincs Egyházamról. Tiszta vásznat választottam, azért, hogy egyedül csak én, az Úr írjam rá művemet, és így váljék világossá, hogy tőlem származik mindaz, ami rá van írva. Én teszek mindent őáltala. Általa szólok, általa cselekszem.  Én neveltem őt, betöltöttem minden művemmel, alkalmassá tettem arra, hogy hírvivője legyen üzenetemnek, amely ismertté fog válni.  Továbbadjátok üzenetemet? Megteszitek nekem? Ne feledjétek, Jézus, az Isten szeretett Fia, az egész emberiség Megváltója, az Ige az, aki megáld benneteket! Megáldom igyekezeteteket.  Akár örömmel, akár bánattal találkoztok, csak bízzatok, megsegítelek benneteket. Mindig előttetek járok, vezetlek és  egyesítelek benneteket. Egyházam dicsőíteni fog engem! Elvezetlek benneteket vérző Testem belső mélységeibe. Megmutatom nektek töviseimet, fel fogyjátok ismerni őket.  Ne legyen más célotok, mint dicsőségem! Soha ne kételkedjetek műveimben! A Szeretet ragyog felettetek, szeretteim, igyekezzetek tetszésemre lenni! Jöjjetek, veletek vagyok!   Fogadjátok békémet! Imádkozzunk az Atyához:

"Igazságos, szeretett Atyám!
Áldott legyen a Te Neved!
Gyűjtsd össze híveidet,a menny árassza ki igazságosságodat,
Szent Nevedet dicsérje szüntelen minden ajak!
Távozzék a csalók gonoszsága!
 Segítsd a megtört lelkeket,
és keltsd új életre őket Szavad szerint!
Fogadalmamat megtartom és beteljesítem.
Egyházaidért könyörgök,
hogy legyenek mind eggyé,
Atyám, hogy Benned legyenek eggyé!
Amen."

 

„Ma az egész emberiség előtt felfedem féltékeny szeretetemet. Felfedem előttetek Szent Arcomat, hogy arra emlékeztesselek, legyetek szentek, és éljetek szentül! Hozzám tartoztok ti, akiket magasztos szeretetem forrásából teremtettelek, és arra rendeltelek, hogy örökre hozzám tartozzatok, és az én szent természetem képmásai legyetek. Sohasem szántam nektek halált, de ti elfogadtátok a lenti hatalmakat, nemzedék.

Leányom, én, a Magasságbeli, előre láttam Egyházam árulását, és láttam a sebeket, melyeket Testem kapni fog.
  Ma a Nap nem ad nappali fényt, és a Hold sem világít felettetek. A Sátán az egész Földet betakarta füstjével. Elhagytátok hiteteket... Gúnyt űztetek Örök Áldozatomból, értéktelen utánzattá, vészt hozó undoksággá tettétek. Hazugsággal takarjátok el az igazságot, és istenkáromlásban vagytok vétkesek... Tabernákulumomban való szent jelenlétem zavar benneteket, így saját törvényt alkottatok, és arra kényszerítettetek, hogy szálljak le trónomról. Kértétek-e ehhez beleegyezésemet, mielőtt így tettetek?
  Ez azonban az idők jele, a ti nagy hitehagyástok és a lázadás lelke, ami napjaitokban az Antikrisztus és a vészt hozó undokság.”

Engedelmesség a helyes út

Az engedelmesség felemel

Az engedelmesség megtart, karja átölel

 

S kérdés már jönne – miért ?

Kérdésre választ idő megmutatja

Miből fakad a jó, miből a rossz ?

Idő a kapuját kinyitja

Értelmet megadja

Jézusom bocsánatot kérve állok előtted
Bocsásd meg, hogy akaratomnak engedtem
Bocsásd meg, hogy kíváncsiságom vezetett
Bocsásd meg, hogy erősnek éreztem gyengeségemet

Kérlek add meg az értelmet, hogy gyöngeségemet felismerjem
Kérlek add meg a tüzet, mi állva tart engem
Kérlek add meg a kitartást, hogy éjjel és nappal oltárod lehessek
Szeretlek

„Igen! Mondd meg nekem, mi lett egykori lelkesedésedből? Azt kell talán mondanom, hogy nem vagy megbízható? Ahelyett, hogy ösztönös indíttatásaidnak engednél, amelyek miatt megítélhetnek téged, emeld fel hozzám szemedet, az én érdekeimet keresd és belőlem meríts életet! Fedd fel az emberiség előtt dicsőségem gazdagságát! Ne félj! Sohasem veszem vissza az adományokat, amelyeket adtam neked, és választásomat sem vonom vissza, de egy kérdést szeretnék feltenni: miért fordítottad el rólam tekintetedet?”

"Higgy... higgy... higgy... Jöjj kedves! Valóban hívtalak testvér! Mennyire szeretlek! Én, a te Megváltód, én ajánlom fel neked szeretetemet. Én béke vagyok. Jöjj, jöjj hozzám, és térj be mély Sebeimbe! Érezd meg Szívemet, érezz meg engem... élj Sebeimben testvér!"

„Leányom, ha a lelkek tudnák, milyen csodálatos dolog Istenben élni, egy sem veszne el ilyen könnyen, hacsak azt nem választják, hogy úgy vesszenek el, mint Júdás. Ő a kárhozat útját választotta. Mennyire elszomorodott Szívem, valahányszor láttam, hogy távolodik tőlem. Mennyit imádkoztam érte! Mennyit sírtam miatta! Oly sok hozzám vezető utat nyitottam számára, de alighogy elindult egyiken, máris letért róla, amint rádöbbent, hogy én adtam neki a lehetőséget. Bűnét lázadással tetézte. Sértéseket tartogatott szívében számomra, Istene számára, amikor ráébredt, hogy az én királyságom nem földi királyság, nem földi dicsőség. Becsukta szívét, elvágta kötelékeinket, és azonnal elidegenedett tőlem. Sötétség borult érzékeire, nem tudta mi a jó, és mi a rossz, és annak az uralkodónak engedelmeskedett, aki a levegő ura.
Ma is azt kérdezem a betegtől, amit egykor a Beteszda fürdőnél:

 

"Meg akarsz gyógyulni?" Ebben a pillanatban meg tudlak gyógyítani, és az egész menny ünnepel és örvendez majd! Ingyen adom, ezért úgy jöjj, amilyen vagy, meggyógyítalak lélek, országomba léphetsz, és bennem, Istenedben élhetsz.”

"Kristos annesti!"

Jézus feltámadt, valóban feltámadt, él és eleven !

 

Élő fa vagy, gyümölcsöd édes, gyümölcsödet mutatod; szakítsd le! Tied!

 

Ha megszólítunk, felelsz

Ha kérdezünk, válaszolsz

Ha kérünk, adsz, adsz és adsz

Ha megköszönjük, válaszod újabb kegyelem

 

Megszólíthatunk reggel és este, s megadod nekünk, tudjuk vagy, velem vagy, igen

S a megszólítás beszéd lesz, olyan beszéd, mint szerelmesek félszavas beszéde, értjük a választ, pedig szó nem is takarja, kérdés és válasz szívből szívbe megy

Olyan lesz mint szerelmesek kézfogása, első önkéntelen mozdulat kezedhez vezet

Nap nem kel fel nélküled, s napnyugta benned talál

S mint távolba szerelmes viszi szerelme képét arcod előttem lebeg

Kint lehet fagyos szél fúj, s bent táncolunk, együtt örülünk, és örömünk teljes

Minden lépés tánc, önfeledt boldogság

 

S mi kell tánchoz, mi kell zenéhez ? egyszerű szavak – jó reggelt

Egyszerű hívó szó – gyere

Egyszerű játék – itt vagyok, követsz ?

Egyszerű kérés – segíts nekem !

Egyszerű gondolat – a Te akaratod szerint, ó tedd meg !

Egyszerű bűnbánat – bocsáss meg !

 

Ha meg akarunk érteni, megértünk, Te leszel a tolmácsunk Hozzád, Te teszed

Nem kell többet tennünk, lépnünk és kérnünk, segíts nekem

Világtól elhúzódva imában közeledbe léphetünk

Kitárt szívünkkel Hozzád léphetünk

Te nem hagyod magára éhező szomjúhozó szívünket

Jössz és Magadhoz emelsz

 

Mint megfáradt vándor léphetünk Szívedbe, s Szíved befogad

Körbeölel, átfon és megölel

S ahogy betértünk Hozzád, belépsz szívünkbe

Érezzük ketten egyek vagyunk

 

S tudjuk ezernyi zaj között, csak lépnünk kell, s Te újra befogadsz

Szeretnünk kell, és Te újra átölelsz

S mint szívünket megnyitod, megnyitod szemeinket

Mosoly lesz éjjel és mosoly lesz nappal, örömöd el nem enyészik

Tavasszal méhecskék első útja virághoz vezet

S mikor jönnek, hoznak, mikor mennek, tovább visznek

Ébresztik a természetet

Madár hangja szebben csendül, virág illata édesen bódít

Fül figyel nem érti, hangot nem hall mégis dal táncra perdül

Leányok éneke dicsekvő ének, éneklik kapott szépségüket

Fátyolukat ágra teszik, hajukat kibontva éneklik; nézzetek, nézzetek, nézzétek szépségemet

Nem kértem, nem reméltem, egyszerűen Fénybe léptem

Hívott, megszólított nevemen, és kiléptem, és kiléptem elébe

Nézzétek hajamat, ó arcom fényessége

Nézzétek bőrömet, testem büszkesége

Alakom gazelláé, hangom száz rigóé

Nézzétek és hallgassátok

Édes mit lenyeltem, belül égetet

Zord erdőből mezőt tett

Szememet megélezte, könnyel megfürdette, lássátok most látok, látok

Ha akarom messze nézek, ha akarom közel nézek, ha megfordulok meglátom eltakartat, ha akarom meglátom Fényt, s csodálkozva nézem sötétséget, búsító ködét

Gyertek, gyertek, édes az étele, édes az itala, gyertek egyétek, gyertek igyátok

Nézzétek meg táncom, ki tud velem táncra kelni, ki tud velem énekelni?

Ó ti kövek, mért beszéltek ? hangotok zsivaj fülemnek

Mondjátok, mért énekeltek ?

Felvertétek erdő csendjét, látjátok mit tettetek ?

 

Láttuk, láttuk a nagy követ

Láttuk forrás fakad belőle

Láttuk, hogy él, hallottuk énekét

Őzek és szarvasok mind köré gyűltek, nem bírnak betelni hűsítő vízével

Isszák és éhezik énekét, és énekük belőle fakad

 

Ó gyere te is velünk, és nézd !

 

Sötétség honából kilépjek ?

Biztosat elcseréljem ?

Ha felállok, tagom törhetem

Tüskés bokrok mind engem sebeznek

Ha Fényre lépek, mi lesz szememmel ?

Fájni fog ha kérgem levetem

Fájni fog vízbe merítkeznem

 

Nézd már ösvényt tapostak

Ösvény mutatja az utat

Dallamát, ha figyelsz, már itt is meghallhatod

Látod az ösvény, már nyiladékot vágott

 

Látom, igen látom, Fény ért le a földre

Ösvény két oldalát virágok szegélyezik

Szél tör be, felkavarja port

Hozza énekét

 

Felkeljek-e ?

Jézusom nyíltan beszélsz, szavad egyszerű, gondolata egyszerű

Ima és bűnbánat mit kérsz, kéred Téged mindig magunkkal vigyünk

Engeszteljünk Téged szeretettel, kitartó türelemmel

S mit adnod kellett megadtad már, mit tudnunk kell már megértettük

Mindent odaadtál már a lépéshez, mindent, ez elég, hogy utadra leljünk

Téged hívunk, ha fergeteg támad

Téged szólítunk elesésünkben

S benned örülünk örömeinkben

Tudjuk Hozzád kell lépnünk, hogy megérinthessünk

Tudjuk, Reád kell néznünk, hogy láthassunk

S ha megérintünk, ha látunk, folyódban megfürödhetünk

Vized tüzet ültet szívünkbe, el nem oltható, élő tüzet

„Béke legyen veletek! Én vagyok az Úr, szeretteim. Szolgálóm által jövök hozzátok, és rajta keresztül fogok beszélni. Szeretteim, az én békémet adom ennek a háznak; jöjjetek és figyeljetek rám! Istenetek és Teremtőtök vagyok, aki életet lehelt belétek. Én szenteltelek meg titeket szeretettel, én vagyok a magasztos Szeretet forrása. Én teremtettelek benneteket szeretetből, hogy szeressetek engem, a ti Isteneteket! Lelkek! Hozzám tartoztok, az én ivadékaim vagytok. Azt szeretném, hogy teljesen értsétek meg Szavaimat. Higgyetek végtelen szeretetemben, higgyetek szent műveimben, higgyetek végtelen szeretetemben és túláradó irgalmamban! Higgyetek Bennem! Irgalomból szállok le, hogy életre keltselek, hogy kiemeljelek ebből a közömbösségből, amely most fátyolként  takarja szemeteket. Én vagyok Jézus, és Jézus annyit jelent, mint Szabadító. Nem nézhetem végig, hogy egyre mélyebb sötétségbe kerüljetek anélkül, hogy ne sietnék segítségetekre. Én, aki az Úr vagyok, a Szentek Szentje - akit minden rendből megszámlálhatatlan angyal vesz körül, arcra borulnak előttem, és szüntelen imádnak -, elhagytam dicsőségemet és égi trónomat, hogy leszálljak hozzátok és megmentselek az örök tűztől: Eljöttem az égből, az én királyságomból, hogy a ti pusztaságotokba, ebbe a földi pusztulásba jöjjek. Igen, elhagytam kerubokkal körülvett trónomat, hogy eljöjjek, és a szegénységben megszülessek, és megmentselek titeket. Én, az Úralkodó, akit öröktől fogva dicsérnek az egek; elfogadtam, hogy az emberek megalázzanak, odatartottam nekik hátamat megostorozásra. Megengedtem nekik, hogy töviskoronával koronázzanak. Megengedtem nekik, hogy kigúnyoljanak és Szent Arcomra köpjenek. Megengedtem nekik, hogy keresztre feszítsenek. Mindezt irántatok érzett szeretetemből tettem. Ó ti, gyermekei a keresztre feszítettnek! Hogyan tudjátok elfelejteni mindazt, amit értetek tettem? Azért szállt le a Bölcsesség, hogy elfogják az erőszak alapján és a törvény szerint. Azért vetettek meg, és azért utasítottak vissza az emberek, hogy a ti szenvedéseiteket hordozzam. Azért szegeztek fel a fára, hogy titeket megszabadítsalak. Megengedtem nekik, hogy keresztül szúrjanak a ti szabadulásotokra. Elfogadtam egy rettenetesen fájdalmas halálnemet, azért hogy a ti lelketek éljen és részesülhessen királyságomban. Patakokban hagytam folyni Véremet, hogy ti elnyerjétek az örök életet.  A ti kedvetekért engedtem meg, hogy engem bűnösnek tartsanak. Ma újra felszakadnak Sebeim e nemzedék bűnei miatt. Végtelennek tűnő órákon át hívlak benneteket, hogy térjetek meg, forduljatok vissza hozzám! Örökké tartó szeretettel szeretlek benneteket! Jöjjetek és kössetek békét velem! Megszabadítalak és nem büntetlek meg benneteket. Többé nem hívlak istentelennek, hanem enyéimnek nevezlek. Nem vagytok apátlanok, van már Atyátok a mennyben, igen gyengéd Atyátok. Mindössze annyit kérek tőletek, hogy ezt ismerjétek el. Forduljatok vissza hozzám, és örökre eljegyezlek benneteket. Őszinteséggel, hűséggel, tisztasággal és nagy gyengédséggel koronázlak titeket. Megtanítalak arra, hogy hűségesek legyetek hozzám, és én foglyul ejtem és Szívembe rejtem szereteteteket, hogy szebbé tegyem. Jegyeshez hasonlóan felékesítelek benneteket szeretetemmel és békémmel.  Szeretteim, ne féljetek tőlem! Ó jöjjetek! Jöjjetek hozzám, boruljatok a Szeretet karjaiba, és nem teszek nektek szemrehányást. Azért vagyok itt, hogy felejtsek és megbocsássak. Ne igyekezzetek annyira a Sátán csapdáiba! Nyissátok ki szemeteket és lássatok! Nyissátok ki fületeket, és halljátok meg föntről jövő kiáltásomat! Nyissátok ki szíveteket, és értsétek meg, hogy én vagyok az, Jézus, aki titeket hív:  Azért teremtettem lelketeket, hogy örökké éljen! Elmélkedjetek ezen! Szent vagyok. Boldogok azok a lelkek, akik szentségbe öltöztek, mert a mennyország kapuja nem marad zárva előttük. De jaj azoknak a lelkeknek, akik nem mosták tisztára magukat, hanem tele vannak folttal, mert ezek képtelenek bejutni királyságomba.  Térjetek meg és kövessétek útjaimat! Hallgassátok meg irgalmas hívásomat.  Elmélkedjetek üzenetemen, éljetek üzenetem  szerint! Én, az Úr Jézus Krisztus, szeretlek, teljes Szívemből szeretlek  és megáldalak benneteket!”

 

….. Azért is jöttem, hogy emlékeztesselek arra, hogy a béke Fejedelme úton van felétek. Amelyik úton eltávozott, azon fog visszatérni. Eljövetelem olyan biztos, mint a hajnalé. Azért is jöttem, hogy mindenkinek megmondjam, mi van az Igazság könyvében és egyszerű szavakkal megmagyarázzam nektek azt, amit nem értettetek meg.

 

 

….. E kufárok miatt fog igazságosságom tetőfokára hágni mert valóban ők azok a kufárok, akik hitehagyottá tették Egyházamat, egy hazugságért eladták az igazságot. Szemem mindent lát, és fülem mindent hall. Rettenetes dolgokat láttam szentélyemben éppen azok részéről, akik vádolnak téged. Imádkozz lelkükért, gyermekem! Viselkedésük alapja a megtévesztés. Ó nem, ők nem engesztelődtek ki. Csak rohannak és nem gondolnak arra, hogy én minden gonoszságukról tudok! Szívük vad lángolással ég cselszövésük izgalmában, hogy megsemmisítsenek téged üzeneteimmel együtt. Együtt forralnak összeesküvést. Leányom, csupán önérdek indítja őket arra, hogy elnyomják hangomat, amely általad hallatszik. Csalással és elnyomással van tele szájuk. Kifeszíthetik íjukat és célba vehetnek téged, de őket fogja egymásután megölni az a fegyver, amit készítettek, ha meg nem térnek és nem kötnek békét velem.

E kufároknak mondom: „Gazdagságodat elragadják tőled... és félelembe öltözötten, mezítelenül fogsz ülni a földön. Ha megbánod bűneidet, amelyeket elkövettél, bocsánatot nyersz. Nincs sok idő hátra! Tartózkodj a rossz cselekedetektől, és fordulj vissza hozzám! Miért akarsz oly nagyon meghalni, te kufár? Nem telik örömöm abban, hogy megalázzalak téged, aki az én házamból jössz. Bánd meg bűneidet, és élni fogsz! Az Atya áldásra nyújtja kezét azok felé, akik keresik őt, te kufár. Böjtölj, könyörögj az Atya kegyéért, és Ő meg fog hallgatni téged.”

 

„Béke legyen veletek! Én, az Úr azért jövök, hogy megnyissam a szíveteket, és mindenkit megmentsek a gonosztól. A kegyelem korszakában éltek. Azt mondtam, hogy Lelkemet kiárasztom az egész emberiségre.
Boldogok azok, akik kétkedés nélkül fogadják kegyelmem Lelkét.
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akiknek egyszerű a szívük, mert a Bölcsesség felfedi magát előttük.
Boldogok, akik megteszik mennyei Atyám akaratát, mert megnyílnak előttük országom kapui, hogy befogadják őket.
Boldogok világosságom edényei, akik hordozzák Szavamat, és terjesztik üzeneteimet, amelyet Szentlelkem által kapnak, mert ezáltal sok bűn nyer bocsánatot.”

 

 

És "tudom, hogy élő a neved, de halott vagy. Ébredj föl, erősítsd meg a többit, aki halálán van."

Vakságomban megyek, s kezemről vér csorog

Mosolygok, s tettem vért fakaszt

Gondolom, gondolatom jó, s gondolatom öl

Dühöm támad, pusztít és rombol

Szemem eltakarom, mulasztásom megengedi bűnös tettet, mulasztásom bűnös tett lesz

Nem figyelek, gondolom ma ezt megtehetem, s egy újabb élő ébred halálra

Megyek, minden erőmmel örömért, és megölöm a szerelmet

Megyek minden erőmmel vigaszságért, s könnyek születnek

Haragom támad „tudatlanság” ellen, s a sátán mosolyog

Úgy érzem minden áll, de nekem lépnem kell, s lépek önként a halálba

Fogok kötelet, fogok hálót, s teszem, hogy használom; „ti mért maradjatok el tőlem, gyertek velem!”

 

Ó Atyám, mért engeded ezt meg nekem?

Látod a számot mit hordok, gyűlöletet mért engeded meg nekem?

Látod, hogy pusztítok, kérlek segíts nekem!

Ha tudnám fényedet, reá figyelnék!

Ha tudnám szépségedet, Reád mosolyognék!

Ha látnám halál útját megállnék!

Ó engedd meg nekem, meghalljam énekedet!

Ó engedd meg nekem!

Engedd meg!

 

Mikor megszülettem, láttalak

Benned örültem

Te örültél nekem

Ne engedd nekem elvegyen ezt a boldogságot, ne engedd meg nekem!

Hajolj le hozzám, boríts be felhőddel

Engedd lélegezzem! Engedj látnom, hallanom, megértenem!

Engedd együtt felszállnunk!

Engedj együtt szaladnunk!

Engedd meg nekem!

 

Bocsáss meg nekem!