Nekem se volt elsőre világos, hogy mi is ez a 0-80-as sáv miatt. Írtam is Tamásnak, hogy én ezt így módosítanám:
Lehet szemléletesebb lenne, ha nem fix 80-as lenne, hanem az adott felhasználó eddigi legtöbbje (túránként, bár lehetne mind a három túrát egyben kezelve is, de talán jobb túránként) lenne a 100%. Tehát, konkrétan lenne egy teljesen kitöltött csík az egyik sorban.
Gondolom átlagosan 40-50 km körüli maxok vannak egy-egy túrázónál, így kicsit sok az üres rész ezeken a csíkokon (magamból kiindulva).
Pár napos bükfürdői tartózkodásunk során teljesítettem ezt, a környékről még hiányzó szakaszt. Szombat reggel 9-re utaztunk be Szombathelyre, az autóbusz-állomáson szálltunk ki, ahonnan sima fél órás sétával - mely elhalad a Haladás stadionja, és a múzeumfalu mellett is - meg is érkeztünk a Kilátó Szomjoltóhoz, ahol utoljára megszakítottam a túrát. A tulajt ott találtam, éppen indulni készült - délután egykor nyitott majd csak, ennek ellenére segítőkészen adta a pecsétet, és még az álmosító, ködös szürke reggelre való kávéra is lehetőségem nyílt. Pár lépcső megmászása után megkerültük a zárva tartó kilátótornyot (amit körbenőttek a fák, azt beszéltük hogy kéne egy kampányt indítani, hogy a néhány tíz centis, támogatással épült kilátókat a fenntartási idő lejárta után helyezzék át ide, magasítsák meg vele ezt az építményt...), aztán rövidesen kint találtuk magunkat egy elhagyott zártkertes övezetben, melynek szélén új, közművesített parcellázás látható, mely azonban egyelőre nem vonzotta az építkezőket, ellentétben sok környékbeli faluval. (Itt jöhetne egy településföldrajzi gondolkodás, de mivel tán megosztó lenne, kihagyom. Maradjunk annyiban: Szombathely "se nem kicsi se nem nagy" városának ilyen formában történő létezése számomra nem érthető).
A térképen jelölt régi sípályának már a nyomát sem leltem. Az idő javulni kezdett, és a parkerdei pihenő környékén már nagy élet fogadott. Itt nem álltunk meg, így rövidesen újra magányosak maradtunk. A kertek végénél van egy pár száz méteres, kétoldalt kerítések közé fogott gazos szakasz, ez nyáron komoly próbatétel lehet, nekünk késedelmet nem okozott. Nárai után virágzó repceföldeken vágtunk át (ami nem lenne baj, ha nem novembert írt volna a naptár). A szépen gondozott Csupor-villa nevű telek előtt egy komposztáló telep mellett is eljöttünk, majd a Jáki-erdő hosszú egyeneseiben bandukoltunk, figyelve a fejünk felett elhúzó madárrajokat. Az erdőt nyugatról lezáró patak feletti kis hidat egy korábbi eső elvitte, mostanra újjáépítették. Köszönjük ez úton is mindenkinek, aki ebben illetékes volt. Utána már jól látszik Ják, de a templomtornyot elérni még vagy fél órába tellett. A falu körüli földek be vannak kerítve a vadak ellen (ennek ellenére van ahol Bambi belül van, amit nem értettünk), kapukon lehet átmenni rajtuk. A templom előtt megpihentünk, majd kifizetve a nem túl nagy (300 Ft) belépőt, bent is körülnéztünk. Érdekes építmény, ahogy eredendően a román és gótikus stílust ötvözték benne - és persze tekintélyt parancsoló. Ha a régi időkben éltem volna, ahol a vallás és az egyház a biztonságot sugallta, itt ezt bizonyára így is gondoltam volna. A pénztárban a bácsi az egyedi pecsétet (800 éves jubileum) kérés nélkül adta!
A faluból kifelé van egy apró jelzéshiány - a kerítéskaput keresztezve a kijártabb út balra átvág a szántóföldön a mezőgazdasági telep felé, a jelzés is erre vezet, de ez a kanyarodás nincs jelezve. Szerencsére pár száz méterről is kivehető, hogy a telep sarkánál jelzés fehérlik az egyik fán. Innentől két egyenes van vissza, közte pici erdő. A második, a térképen Ritási allé néven jelzett út a felhős, késő délutáni szürkeségben nekünk nagyon szép élmény volt. Az út jobbára füves, a fák ritkásan állnak, és két oldalt valamely lila virágú szántóföldi növény szegélyezte (talán facélia, még várat magára a fénykép alapján a határozása). Fél ötre értünk be Egyházasrádócra. A Pub sörözőben pecsételtünk, beszélgettünk a kedves pultos hölggyel, majd a fél hatkor induló vonattal utaztunk vissza Bükre.
Újraolvastam ezt a hozzászólásomat. Meglehetősen sarkosan és félreérthetően fogalmaztam. Tehát: bár engem hidegen hagy a fényképezés túrázás közben (is), de természetesen egyáltalán nem zavar, ha valaki így is meg szeretné örökíteni az emlékeit.
Persze az ipolyhídvégi kirándulás résztvevői készítettek fotókat a hídról (is), amúgy Y-osan, íme egy ezekből.
Mi is tapodtuk kicsit a DDK földjét, bár nem kékeltünk hanem minden más jelzésen jártunk Csütörtökön Újudvar felett fonódtunk kicsit a zöldön.
Pénteken az Öröm-hegyen fogtam a kezembe először DDK bélyegzőt, de más öröm is ért, mert az érkező gazda megkínált minket itókával és pénzt sem volt hajlandó elfogadni
Du. egy kis zacskó gesztenye is gyűlt, ha több időnk van, egy nagy szatyornyi is lehetett volna
Nagybakónaki szurdokban is jártunk, ez marhajó hely (annak ellenére hogy hasravágódtam az elején) remélem aki DDK-zik, mind kitér miatta..
..és tegnap mintha Zalakarosra menet is láttam volna kék jeleket..
Ma az idő nem volt túl kegyes, az újudvari/nagybakónaki TV torony mellett úgy mentünk el, hogy nem is láttuk a ködtől (még szerencse hogy a megelőző két túrán azért igen :-)
Ma bejartuk az OKT 17-es szakaszanak a Kisinoci th - Nagymaros szakaszat cimborammal.
Reggel Nagymaroson talalkoztunk, az en kocsim ott maradt, ovevel atmentunk a kezdoponthoz, gyors pecset, aztan csapattuk is 7:30-kor indulva a Borzsonzt. Az ido csodas volt, karmelegito hamar lekerult, bar mar erzodott, hogy a Napnak van mar csak ereje, a levego, fold mar hideg alapban. A szukebb, vedettebb helyeken faztunk, de a vegen a Julianus toronyhoz vezeto meredek resz megizzasztott minket. A torony tetejen par foto, aztan iszkiri vissza, mert kiizadva nagyon hideg volt a szel!
Lefele menet brutalisan sok turista volt, kb mi t egy kellemes tavaszi napon a Janos-hegy kornyeken, szepen jottek fel libasorban a szuk osvenyen. Dicsertemmagam, hogy a masik iranybol talaltam ki a teljesitest, mert nem lett volna buli feljonni itt. Nehanyan (foleg nagyzsakosok) 3 km seta utan ugy nevtek mi mint mi, ha a polo vizesseget nezzuk! Sajnos a bokamat meghuztam lefele, igy csak bandukolassal ertuk el a telepules szelet, a kuton gyors hidegviz feltoltes a kulacsba, majd az allomason a jol megerdemelt belyegzes. Beultunk a kocsiba, cimboramat visszavittem a th-hoz az oveert, aztan irany haza es johetett a finim energiapotlo ebed.
A templom mellett parkoltam reggel, gondolkoztam rajta, hogy beugrunk a kocsiba, megallunk az allomason belyegezni es akkor nem kell oda-vissza setalni, de elvetettem, mert tuti kifogtam volna valami okoskodot a lepcsonel, aki nekiall magyarazni, hogy milyen kocaturista vagyok, aki autoval gyujtogeti a pecseteket :) Nem kisertettem a sorsom, meg egy kis testi kontaktust, igy szepen oda-vissza setaltunk.
Ma összejött a PMP 6. szakasza Isaszeg és Gyömrő közt.
Isaszegre a reggeli vonattal érkeztem 7.36-kor, majd gyors pecsételés után a P+ elvitt a vasút mellett a P-ig. Gyorsan kiérve a településről felkapaszkodtam a dombra a '48-49 emlékre emelt emlékműhöz majd mögötte folytattam az utam. Nyáron mondta valmelyikőtok, hogy őszi/téli túrának jó a PMP, hát igen. Egy ember széles ösvény volt a bozótfalak közt, nagyzsákkal az egész bozótost húztam volna magam után...
Az eleje volt izgalmas az útnak, szép völgybe is leereszkedett az út, majd a másik felén ki is értünk egy mezőre, ami innen meghatározta a tájat. Később felváltotta szántóföldi poroszkálás a mezőt, így nem javaslom olyannak nyárra ezt a szakaszt, aki nem bírja a tűző napot.
10:30-kor beértem a jegypénztárba Gyömrőn, gyorsan kértem egy bélyegzést, mikor sorra kerültem, de körbélyegző helyett megont a téglalappal kaptam beütést, de most nem nymtak külön dátumot is rá, így az éppen megérkező vonaton a magammal vitt tollal datáltam. Kellemes kis délelőtti séta/kocogás volt, ezzel meglett a 4. szakasz is és már Gödöllő és Péteri közt egyben megvan az út, plusz az első Verőce és Kosd közt. A következő időszakban megpróbálom összekötni Kosdot és Gödöllőt.
A kektura.hu oldalan levo gpx file sz@r, nem jeleniti meg az oram. Illetve mostmar a bongeszok se toltottek be a heten a tracket a szakaszoknal a terkepre.
