Keresés

„Béke legyen veletek ! Kis gyermekeim! Égi Édesanyátok vagyok, Szabadítótok Édesanyja, Megváltótok Édesanyja. Ma meghívlak benneteket, hogy figyeljetek a mennyei dolgokra. Kérlek, szakadjatok el a világ dolgaitól, és emeljétek fejeteket az ég felé! Azt keressétek, ami mennyei! Keressétek a világosságot, és a világosság nem okoz csalódást nektek.  Szerezzetek örömet Istennek, és forduljatok felé! Ne ragaszkodjatok a világhoz! Istenhez igazodjatok, és Ő a mennybe vezeti lépéseiteket. Ó szeretett gyermekeim, még mindig nem értitek? A mennyben van a ti otthonotok, a Földön csak felkészültök arra, hogy Istennel találkozzatok. Isten megadta nektek szeretete adományát. Nem válaszolnátok adományára? Közületek már sokan láttak jeleket. Figyelni kell ezekre a jelekre! Ezek a végső idők jelei. Nem a világ végét jelzik, egy korszak végének jelei ezek.  Jézus és én arra készítünk fel benneteket, hogy belépjetek a szeretet és a béke korszakába, az új Ég és az új Föld korszakába, amit már régen megígértek nektek. Ezért könyörgök megtérésetekért még a tisztulás napja előtt, mert az idő sürget, és mondom nektek, még mielőtt e nemzedék elmúlik, mindaz bekövetkezik , amit nektek Fatimától kezdve a mai napig üzentem választott lelkeken keresztül,  szeretett gyermekeim. Ne feledjétek, hogy jelenlétünk is misztérium, és azt sem kellene elfelednetek, hogy SOHASEM vagytok egyedül.   Tanuljatok meg szüntelenül imádkozni, és a szívetekkel imádkozni! Tanuljatok böjtölni és bűnbánatot tartani! Ne feledkezzetek meg a havonkénti gyónásról! Ne fáradjatok bele abba, hogy jót tegyetek, és úgy tegyétek, hogy tekintettel legyetek másokra! Éljétek az Úr törvényét! Szeretlek benneteket gyermekeim, és szeretetből készítelek fel arra, hogy találkozzatok az Úrral. Megáldalak benneteket. Vigyétek otthonotokba a mi békénket, és soha ne feledjétek el, hogy veletek vagyunk!”

„Béke legyen veled! Rajtad van a kegyelem. Leányom, Szívem szüntelenül sóhajtozik. Az alázatos, a nyomorúságos és az ártatlan hall engem. Ők a Vigasztaló vigasztalói. Közöttetek van a hűséges Szeretet, de nem mindenki lát engem. Teljes Szívemet beleadom ebbe a szeretetóhimnuszba, teljes Szívemet beleadom a himnuszokba, mert szeretlek benneteket, a jókat és a rosszakat. Miattatok lettem koldussá, és ha Istenetek elsántikál mellettetek és ti, járókelők, nem ismertek fel engem, ez azért van, mert vérrel és köpéssel borít el engem e gonoszságban és bűnben élő nemzedék...

Ó Föld, mennyire meggyaláztak téged! Megszűntél létezni... Istened jött el hozzád, de nem ismerted fel Őt! Talán nem hallottad? Isten vagyok, és istenségemben meg akarlak menteni benneteket, hogy ti is csatlakozhassatok a szentekhez. Gyermekeim közül sokan nem akarják ajánlatom ellenére sem megbánni bűneiket, és nem készek megválni bűneiktől, amelyek minden máshoz inkább odaláncolják őket, mint hozzám. Lelkem sóhajokkal van tele, igen, mondd el leányom, hogy zsákvászon ruhám Véremben ázik.

Hallgassatok meg: A Szent Istent ma is éppen úgy leköpik, megkorbácsolják a járókelők, mint tegnap. Az emberek nap mint nap rátaposnak szent keresztemre, megváltástok eszközére... ó... kegyetlenül szenvedek... ma megnyitottam égi tartalékaimat, hogy bőségesen tápláljalak benneteket. Utat készítek számotokra, hogy a mennybe vezesselek titeket. Megmondottam: "Bár e nemzedék készségesen a Sátán lába elé vetette magát, én, a Szent Isten, sohasem felejtem el megteremtéseteket, és hogy e pillanatra emlékezve Atyám miként ontott örömkönnyeket. Ezért nem akarom végignézni, amint Atyám ivadékai ellenségem külsejét öltik magukra. Lehet, hogy az ellenség vonzó, de halálos, amit viszont én kínálok, az istenségre visz és visszavezet benneteket Atyátok karjába."

Nemzedék! Mivel aludtál, foglyul ejtett és megbénított téged ellenségem. Körülvett hazugságaival és megbénított, emlékezeteden pedig úrrá lett a feledés, és sötétségbe merült. De én, a ti Istenetek mondom nektek: Fiaim és leányaim! Ti a Magasságbeli leszármazottjai vagytok! Ti az egyetlen Uralkodótól és a Ragyogástól származtok! Ó jöjjetek! Hozzánk tartoztok! Ti a mennyhez tartoztok... királyi származástok van. Miért, de miért hallgattok a vadállatra? Ti a mi képünkre vagytok teremtve, nem a vadállatéra! A mi képünkben vagytok megáldva. Titeket arra szánt a Teremtő, hogy a hatalmas Isten házának udvarába jussatok, ezért engedjétek, hogy ragyogásomba öltöztesselek benneteket! Nyissátok ki szíveteket, és megmentelek benneteket!

Engedjétek, hogy betérjek lakóhelyemre, hogy széppé tegyem, és ha széppé tettem, kivetlek benneteket mint hálót ebbe a sivatagba és halálnak völgyébe, hogy Nevemben így kiáltsatok: "A Szeretet már visszatérőben van! Közel van az Úr napja, közelebb, mint gondolnátok!

Tartsatok bűnbánatot! Tartsatok bűnbánatot, és legyetek boldogok! Hamarosan felhangzik a hatodik angyal harsonája, hogy valóra váltsa Isten figyelmeztetéseit. Siessetek, hogy megkapjátok homlokotokra a Bárány pecsétjét!" Ezt fogjátok mondani. Ti lesztek az én trónom, és rólam fog szólni dicséretetek. Ellenségem szeme láttára fogok nektek éber szívet adni, hogy legyőzzétek őt és követőit e végső idők küzdelmeiben.”

„Egy maradék kivételével mindenkitől azt hallom: "Miért kellene az üzenetekben hinnünk? Miért kellene böjtölnünk, amikor ezek nem Tőle valók? Miért tartsunk bűnbánatot, amikor mi becsületesek vagyunk? Miért is hinnénk ezeknek az őrültségeknek? Ne figyeljetek rájuk, mert csupán üzérkednek látomásaikkal és jövendöléseikkel!"
  Bizony mondom nektek, amikor az a nap eljön, jobb lenne nektek, ha meg sem születtetek volna!
  Egyetlen ember is elég ahhoz, hogy felszítsa a tüzet és az meleget adjon. Ma ismét van közöttetek egy ember, aki ugyanazon égbolt alatt él, aki kész felszítani a tüzet, amely pillanatok alatt el tudja égetni és meg tudja olvasztani az elemeket!
  A Föld a ruházathoz hasonlóan el fog használódni.
  Figyelmeztettelek benneteket, de ti ügyet sem vetettetek rá. Nagy az én szenvedésem, de másképpen hogyan űzzem ki Egyházamból a kereskedőket? Hogyan távolítsam el a viperákat szentélyem belsejéből, ha nem lánggal és lobogó tűzzel jövök?
  Kiűzöm a kufárokat, a kereskedőket, az egész sokaságot kiűzöm, és ez csak tűz által lehetséges! A bölcsek nem fognak továbbra is bölcsességükkel vagy tekintélyükkel kérkedni.
  A lélekben gazdagok gyászolni fognak, amint lelepleződnek és mezítelenül maradnak. Keresni fognak engem, de ahol keresnek, ott nem fognak megtalálni. Újból és újból fogják szólítani Nevemet, de nem fogom meghallani Őket. Le fogom győzni a sokaságot.”

 

 

„Béke legyen veled gyermekem! Ecclesiám újra fog éledni, de előtte még sokat fog szenvedni. Most van megpróbáltatása kezdetén. Vess egy pillantást igazságosságom kelyhére!

Látod mennyire tele van? Nagyon közel ahhoz, hogy túlcsorduljon. Vigyázzatok! Mert ha igazságosságom, egyszer túlcsordul, egyenesen rád ömlik, teremtés, előidézve a régen megjövendölt átkot. Akkor sötétségbe merültök. Úgy jövök hozzátok, mint a tolvaj, váratlanul. Figyelmeztetéseket adtam nektek, jeleket adtam, hogy éberek maradjatok, de visszautasítjátok. Nem vagytok hajlandók tudomásul venni az idők végét. Számtalanszor próbállak benneteket figyelmeztetni, mégis teljesen hitetlenek maradtok. Figyelmeztetésem tisztulásotokra szolgál, hogy általa megtérjetek. Ezt könyörületességemből adom nektek. Jaj neked teremtés! Jaj nektek hitetlenek, akik egyre inkább ellenem fordultok! Sötétségbe borult lelketeket folyamhoz hasonlóan ragadja magával a sötétség.

Teremtés! Mennyire sajnállak, mennyire szenvedek látva, hogy örökre elveszel. Gyermekeim, akiket leheletemmel keltettelek életre, és megszenteltelek még mielőtt megszülettetek volna, térjetek vissza hozzám! Szívem megszakad attól, hogy annyian sodródnak ezzel a folyammal a teljes sötétségbe és az örök kárhozatba! Teremtés! Bár bűneitek skarlátvörösek, én hajlandó vagyok nektek megbocsátani. Jöjjetek, jöjjetek hozzám, forduljatok vissza hozzám, Atyátokhoz! Szívesen fogadlak benneteket, és ezerszer kedvesebben, mint a tékozló fiú apja. Forduljatok vissza hozzám, mielőtt kelyhem túlcsordul! Forduljatok vissza, mielőtt igazságosságom lesújt rátok, számtalan sebet ejtve rajtatok, megperzselje benneteket és mindent, ami körülöttetek élő. Lélegeznétek, de csak perzselő szelet szívhattok magatokba, amely belülről éget, és égő fáklyákká tesz benneteket! Teremtés, értsd meg, milyen fenyegetővé vált ez az óra! Mert ma még látjátok a virágzó fákat, de holnapra egy sem marad belőlük. A Sátán füstje halálos fátyolként fog betakarni benneteket. Ó, értsétek meg, hogy ezeket a csapásokat és bajokat saját gonosz cselekedeteitek hozzák rátok, a ti hitehagyásotok és ellenem való lázadásotok. Most tartsatok bűnbánatot, amíg van idő, most térjetek meg! Kész vagyok megbocsátani nektek.”

„Nektek kell régi alapításomat újjáépítenetek, meg kell újítanotok falait; újítsátok meg szentélyemet! Én vagyok az Úr, és az én erőmmel fogjátok a régi romokat újjáépíteni, és régi alapításomat felékesíteni. Újítsátok meg falait, és én életre keltek minden halottat. Felébresztem a tetemeket, életre keltem őket újra. Ez lesz a nagy visszatérés, az életbe való visszatérés, mert ragyogó harmatom szépít meg téged, teremtés! Kiterjesztem országomat, és örvendezni fog az egész mennyország! Elhanyagoltátok kertemet, de én, az Úr, aki őrzője vagyok, szenvedélyesen szeretlek benneteket, és nem tudom elviselni, hogy kevés megmaradt virágomat tövis és tüskés bokor fojtsa el. Elérkezett az idő, hogy megtisztítsam és kiirtsam a töviseket és a tüskés bokrokat, hogy bimbóim virágba szökkenhessenek, és széppé tegyék kertemet. Az igazságosság fog uralkodni. Én, az Úr, felszólítom őket, hogy kössenek velem békét; akik nyitottak, azok visszatérnek hozzám és bűnbánatot tartanak. Ti mindannyian, akik kerestek engem, és arra vágyakoztok, hogy megismerjétek szeretetem útjait, jöjjetek és meg fogjátok hallani kiáltásomat a kereszten. Szeretetre, szeretetre, szeretetre van szükségem! Teremtés, nyisd ki szívedet és én meggyógyítalak és megvigasztallak.

Péter, gyűjtsd össze a nemzeteket, helyezd őket Szívembe! Keresztemről szólítalak: "Tápláld minden bárányomat Péter!" Újra megkérdezlek Péter: jobban szeretsz-e, mint ezek? Ha igen, ne hagyd, hogy a káinok meggyőzzenek, maradj állhatatos! Olyan törvényeket kérnek majd tőled, amelyek igazságosnak látszanak, azért, hogy minden lélekkel tetszésük szerint bánhassanak. Ezek a törvények emberektől származnak. Ne engedd, hogy rábeszéljenek! Emlékezz arra, hogy milyen vagyok én, az Úr. Szelíd és alázatos vagyok. Légy a tükörképem! Ha közelségemre vágyakoznak, miért nem figyelnek hangomra? Ajtójuk előtt állok, és zörgetek. Miért nem akarnak meghallani? Közelségemre vágyakoznak, és mégsem hallanak engem. Ez hitehagyásuk miatt van, amely olyan áthatolhatatlanná vált, mint az iszap. Itt vagyok, várom, hogy megnyissák szívüket, de félretolnak, elnyomnak engem. Emeljétek fel tekinteteteket és meglátjátok Megváltótokat. Ismerjetek fel! Ne tapossatok rá Gondviselésem műveire! Ha nem kínáltok békét gyermekeimnek, senki sem követ benneteket. Az én békémet adjátok gyermekeimnek! Ne lepődjetek meg azon, hogy milyen gyenge eszközöket használok fel arra, hogy rajtuk keresztül nyilvánuljak meg. Én; az Isten azt választom, aki nekem tetszik.”

A bűn zsoldja a félelem

Bűnbánat félelmet legyőzi

Halálból tesz életet

Vele utolsó lépés életből életbe lép

Nem felsz, hogy tenyleg langolo tuz fog elemeszteni a tulvilagon azert a sok hitetlensegert, amit terjesztesz?

„Valóban! Mit nem tennék meg értetek, hogy teljesen meghódítsam szíveteket! Oly kevés kell ahhoz, hogy boldoggá tedd Megváltódat! Egyetlen tekinteted is örömet szerez nekem! Örökre enyémmé tehetlek, és egyeduralmam kristálytiszta, csillogó és hibátlan gyémánttá fogja átalakítani lelkedet. Ünnepélyesen mondom:

amíg meg nem halsz "saját énednek", nem nyered el az örök életet,  én vagyok az élet Világossága, és te, leányom, ne feledd: testvéreid még messze vannak isteni Szívemtől, amely istenivé teheti őket. A kárhozat útján vannak, és a pusztulás ásít feléjük, anélkül, hogy tisztában lennének vele.

 

Teremtés! Csak akarnod kell, és eljövök hozzád mint Folyó, mint keblemből fakadó, soha el nem apadó Forrás. IC”

Ó édes lángoló Tűz, édes Tömjén, ki szeret Téged? ki szeret jobban téged?

Ha megteszem akaratodat, tudom szeretlek, ha megteszem, ha el is esek, Te ismét magadhoz emelsz

 

Ha nincs semmim, koldus vagyok kint és bent, ha az emberek elfordulnak tőlem, külsőm riasztja őket, ó csak kis lépést kell tennem, elég Reád figyelnem és megtalállak Téged, s akaratod felismerése egyszerű nekem

Ha gondolatom gyorsan jár, mindig megelőz engem, oda küldöm hova akarom, utat könnyen megtalálja, akaratod ott áll előttem, észre veszem? megfogom? megízlelem?

Ha megízlelem íze olyan lesz, mint a méz, csodálkozás lesz éjjelem és csodálkozás lesz nappalom, csodálkozom széles akaratodon

 

Mi ellene áll akaratod felismerésének, az az én félelmem

S míg félek, el nem ismerhetem, hogy félek

Félelmem oly erős, magát takarja előttem

 

Ha szemedbe nézek, meglátom magamat, már tudom ki vagyok

Ha szemedbe nézek, megtalálom akaratod

S ha visszakérdezek, te megerősíted, s ezt úgy teszed, ahogy te akarod

 

Ha akaratom erős, s akaratom én vagyok, eltollak magamtól, akaratodat fel nem ismerhetem

Akaratom ereje Te vagy, Benned akaratom akaratod

Kedves felhő nézz a földre, mond mit látsz? keresem fényesség forrását, mond látod, látod? mi sápasztja el a holdat, mi sápasztja el a napot? mi sápasztja el rengeteg csillagot? éneket hallok földről száll égbe, dallama édes, kedves, hallod csengését?

 

Két gyertyafényt látok, együtt járnak, egyként égnek, egyként beszélnek, egyik könnyeit hullajtja, másik vérét ontja

Hol járnak ének csendül, fonódva száll, száll körbe, körbe

 

Ó engedjetek engem is lenézni földre, engedjetek utat látásomnak, engedjetek teret hallásomnak, csak annyit kérek egy pillantást rájuk vethessek

 

Nézd ott áll királyok királya, nézd szava mint gyújt, mint terel, hívja egybe kedves népét, hívja ölelésre, édes beszédre

Nézd szívét engedi neki viharos indulatnak, nem zárja be kapuját

Feszi fényét, teszi agancsára, s nézd a népét, még nem értik

 

„Kedves népem, kedves lányaim, kedves fiaim, nyissátok szíveteket, nyissátok szemeteket …”

 

Látom, látom! hol jár szem rátekint, hol szól, figyelem övé

Ó nézzétek mint gyúl fény Fényre, mint gyúl beszéd beszédre

 

Gyertek kiáltsunk mi is

„Még meddig kell bánkódnom amiatt, hogy nem figyelsz rám, nemzedék, amikor füledbe kiáltom, hogy tarts bűnbánatot! De lásd, felébresztem a holtakat, ezeket a semmirekellőket, kiknek magatartása ijesztő volt, és messze voltak a szentségtől. A világot az én tudásom és az én dicsőségem fogja betölteni, mert ahogy a vizek feltöltik a tengert, úgy jön el áradatként Lelkem is. Senki sem fogja tudni feltartóztatni Szentlelkem kiáradását.

 

….. A visszavezető ösvényen vagyok. Én, Jézus, mint az utazó, aki eltávozott, visszatérek hozzátok.”

 

 

Szereteted éget, hűsítően átölel, magába vesz és felemel

A lépés tánc, a gondolat is önfeledt kacagás

Jó Veled

Jó akaratodat követni, jó

Jó Reádhagyatkozni, jó

Jó Benned remélni, jó

Jó hagyni, akkor jöj, mikor kedves Neked

Jó akkor felkeresni Téged, mikor akarat eléd megy

Jó ketten járni, tudom, Neked is jó

„Szabadulást hozok azoknak, akik szeretnek engem. Kezdettől fogva megjövendöltem a jövőt, és előre megmondtam a bekövetkező eseményeket, mégis sokan vannak, akiknek haja már őszbe vegyült, és még mindig nem értik és nem is fogják megérteni, amit mondok.

Ezért most megmagyarázom, miképpen kell érteni. Egyszer már figyelmeztettelek nemzedék, hogy e nagy hitehagyás miatt a lázadók, akik végzettségük miatt tudósoknak nevezik magukat, titkos bejáratot készítettek szentélyembe, hogy akadálytalanul kifosszák és feldúlják azzal a szándékkal, hogy miként az utca sarát, istenségemet és Örök Áldozatomat lábbal tapossák, becstelen törvények képviselőit állítva oda.

Mondottam, hogy kezemet még mindig felemelve tartom, hogy lesújtsak vele, és mondottam, hogy utol fog érni benneteket igazságosságom, számtalan sebet ejtve rajtatok. Ki fogja tikkasztani nemzedéketeket és mindent, ami él. Sokan szeretnének akkor majd levegőhöz jutni, de csak a tikkasztó szelet lélegezhetik be, ami belülről fogja égetni őket, mintha élő fáklyák lennének.

Nem tudod, elfajzott nemzedék, hogy a sötétség e napjaiban, amelyben élsz, tikkasztó hitehagyás lélegzel be? Olyant, ami kívül-belül éget, és számtalan sebet ejt lényed bensejében?
Egyesek azt kérdezik: "miért teszi ezt velünk az Isten?" Nem olvastátok-e: "Megnyilvánul az égből Isten haragja az emberek minden istentelenségével és gonoszságával szemben, akik Isten igazságát rosszindulatból elfojţják." Egyetlen egy ember sem értette meg azonban azt, amit mondtam...

Nagy és őszinte engesztelést kértem, hogy ne kelljen szenvednetek e hitehagyás következményei miatt, de igen kevés engesztelést kaptam, mert irántam való bizalom hiányában megcenzúrázták azt, amit mondtam. Nem bíztak bennem és nem hittek annyira hatalmamban, hogy terjesszék üzeneteimet és figyelmeztessék e nemzedéket.

Saját viselkedésed és cselekedeteid hozták rád e hitehagyást, nemzedék, ami keresztülszúrja szívedet, de amikor ezeket mondom neked, szemem véres könnyekkel telik meg, és Szívem továbbra is úgy sír miattatok, mint a fuvola...

Mert így kiáltasz hozzám, nemzedék: "Istenem, aggódom családomért és magamért! Fájdalom gyötör ez égető szél miatt!" De figyelmeztetéseimre mind a mai napig sem ügyelsz, és nem veszed komolyan. Friss levegő után kapkodsz, míg bensődben égsz, de amikor a kegyelem Szentlelke hatalommal száll le rád, hogy megszabadítson, és dicsőségben jön hozzád, hogy befogadd az élet lélegzetét, a Szentlelket, a te lázadó és féktelen szíved továbbra is visszautasít engem.

Közel van eljövetelem, de te még mindig nem fogtad fel teljesen jelentését.
Így van ez, ….. , irántatok való szeretetem sürget, hogy közelebb hozzam eljövetelemet. A mindenható hatalom, bölcsesség és jóság fog nemsokára győzedelmeskedni. Új életre kel az Ecclesia Háromságos dicsőségében.

Áldott az, aki megengedi, hogy a lelkében lakozzam! Áldott az, aki keblemre hajol és megengedi, hogy átöleljem. Lelkét fel fogják ismerni udvaromban a rajta lévő balzsamom illatáról. Áldott, aki meghallja Szavamat és be is fogadja, szentnek fogják tartani.”

 

 

„Én vagyok. Én vagyok az, az Úr, aki örökké tartó szeretettel szeret titeket. Én mindig így vagyok jelen közöttetek az idő kezdete óta.   Amikor gyermekeim fellázadnak, én; az Úr gyenge eszközökön keresztül szólok, hogy figyelmeztetést adjak és visszahozzam őket magamhoz. Én, az Úr, mindig így munkálkodom. Úgy jövök el, mint a kalapács, hogy megtörjem a sziklákat, feltörjem azt a vastag kérget, amely teremtésem szívét takarja. Mindig kinyilvánítottam magamat, amikor teremtésemnek szüksége volt segítségemre, amikor olyan mélyre zuhant, hogy egészen közel került a Sátán kapuihoz.

 

….. , "Béke és szeretet" üzenetemben hívlak, hívlak benneteket és nagy fájdalommal kiáltom nektek, hogy térjetek vissza hozzám és tartsatok bűnbánatot! Belekiáltok ebbe a pusztaságba, de hangom olyan, mint a visszhang az ürességben...

Bárcsak meghallanátok és kinyitnátok szíveteket, hogy meggyógyítsalak benneteket! Azért szállok alá ebbe a nagy pusztaságba, hogy megkeressem a megmaradt virágokat, de csak sziklákon bukdácsolok, szikla, szikla hátán. Nagy reménységgel nézek körül, de csak töviseket találok. Tüskés bokrok szaggatnak meg engem, és azt a néhány embert, akik szeretnek. Szeretetet keresek, de gyűlöletet találok. Vigasztalásra lenne szükségem, de nem találok. Együttérzésre szomjazom, de csak gúnyolódást kapok. Nem találok szeretetet, nem találok reményt, nem találok hitet ebben a nemzedékben, mert felhagytak imádásommal. Aggodalmam beigazolódott!

Ó korszak! Teljesen hiányzik belőled a hit, a remény és a szeretet! Felhagytál imádásommal és Szent Nevem semmit sem jelent számodra! Igen, az én Nevem jelentéktelen számodra. Ha útjaimat követted volna, és kiáltásaimra hallgattál volna, nem létezne ez a pusztaság. Kérem azokat, akik szeretnek engem, hogy imádkozzanak testvéreikért, akik nem imádkoznak! Ne ismételjétek meg azokat a tévedéseket, amelyeket őseitek követtek el a lázadás napján, a kísértésnek azon a napján a pusztaságban. Egykori zöld legelőim terméketlenek és elhagyatottak. Kis nyájamat saját pásztorai verték szét, szétszórták őket... Miért hívjátok ki haragomat, miért? Minden nemzedék elnyerte büntetését, amelyik elutasított engem. De a ti gondolataitok gonoszak, mivel szüntelenül azzal ámítjátok magatokat, hogy cselekedeteitek jobbak, mint a farizeusoké. Azt mondjátok: "Ha akkor éltünk volna, mi nem vettünk volna részt gonosz műveikben, hitünk megvédett volna bennünket!" Azt mondom nektek: Most sem fogadtok másképpen, mint annak idején, amikor testben voltam közöttetek. Sokan elítéltétek üzeneteimet, még mielőtt tudtátok volna, hogy miről szólnak!  Leányom, eljöttem hozzájuk pusztaságukba, hogy megmondjam, én vagyok a Messiás, akit vártak. Nem hittek azonban nekem, visszautasítottak, üldöztek és keresztre feszítettek. Szentlelkem ma is eljön hozzátok, akik sötétségben éltek, de ti nem tudtok felemelkedni műveihez a bennetek felgyülemlett engedetlenség és a bűn csábítása miatt. Korszakotok pusztasága felülmúl minden más pusztaságot. Miért lepődnek meg, miért untatja és bosszantja őket Szentlelkem, aki azért száll le, hogy megvilágosítsa őket? Érdektelenségük egyik pusztaságot a másik után hozta létre. Sziklát, szikla után! Eláll a lélegzetem, fulladozom attól, ahogyan ezek a lázadók rátaposnak kevés megmaradt virágomra.

 

….. , ha Szent Édesanyátok vissza nem tartja karomat attól, hogy lesújtson rájuk, és nem lenne végtelen irgalmam, én, aki az igazságosság Istene is vagyok, már rég lesújtottam volna rájuk. Mert ez a nemzedék új Szodomát és Gomorrát épített. Olyan mélyre süllyedtek, hogy azt hiszik, a sok baj, ami őket éri, tőlem jön. Sohasem értették meg, hogy a gonosz gonoszokat szül, és hogy ezért most meg kell fizetniük. Azt akarom, hogy mindazok, akik szeretnek engem, imádkozzanak, imádkozzanak, imádkozzanak, hogy ez a lázadás véget érjen. Bátorítani szeretném barátaimat, hogy folytassák jótetteiket! Megáldom azokat, akik elhintik magjaimat, a béke és a szeretet magjait, és mindvégig bíznak bennem. Kérem, imádkozzatok, hogy a megértés Szentlelke világosítson meg benneteket! Mikor értik meg végre az Írásokat? Meddig fogják félretolni misztériumaimat? Találjátok meg gyümölcseimet a példabeszédekben, értsétek meg, és ha gondotok támad a megértésben, kérjétek az értelem Szentlelkét, hogy szálljon le rátok!  Sok misztériumom van még elrejtve és bezárva Bölcsességem könyveiben.   

Megígérem nektek, hogy a Szeretet Szeretetként tér vissza és közöttetek fog lakozni. Helyreállítom házamat, új Jeruzsálemet hozok nektek, a tisztaság és a hűség városát, ahol igazságosság fog uralkodni. Jöjjetek, arassátok le termésemet barátaim, arassátok le termésemet, amelyet titokban növeltem. Gyűjtsétek össze műveimet és osszátok szét, mert felfrissítik a sivatag szelét, megöntözik a kiszáradt talajt, és újból életet hoznak ebbe a pusztaságba. …..

Visszajövök, igen hamar, visszatérésem már nincs messze. Én, az Úr Jézus Krisztus, a Megváltó mindent helyre fogok állítani, ami kárt szenvedett, és ami ezentúl szenved kárt. Ne feledkezzetek meg a nagy megpróbáltatásról, amelyen Egyházam keresztülmegy, mielőtt teljesen megújítom...”

Hangod, ha felhangzik, figyelek

Hangodban szeretet

Szava kérés, igen egyszerű kérés, szeress

Megzavarodom, hisz szeretek, kérés mégis az szeressek

S figyelmem lesz Rád figyelés, mi lehet különbség szeretet és szeretet között?

S kérésem hát, szeressek, szeressek hegyek fölött

S jön és eljön, bent felgyúl egy érzés, ismeretlen? emlék mondja ismerem

Olyan szeretet mely ölelve szeret, mely szeret kint és szeret bent

Szeret, ha szaladok, szeret mikor állok, szeret bárhol is vezetsz

Már tudom mit ismertem árnyék, hisz Fény a Szeretet

Ha fényét adja megállok előtte, térdem önként hajlik, és jólesik, igen jólesik térdelnem előtte és térdelnem benne

S ha a perc méltatlan, szereteted akkor is itt van, tudom mit adsz felette van mindennek

Tudom megadtad szeretetet, mely magasabb a hegyeknél

S szereteted szökell szikláról sziklára, karcsú és kívánatos, ajkam édes lesz tőle, s könnyem ered

”Dolgoztam és munkálkodtam, gyakran alvás nélkül. Éhes voltam és szomjas, gyakran éheztem, mert nem volt szeretet. Szeretet hiányában átjárt a hideg. Te, aki most ezt olvasod, akarsz-e velem törődni? Akarsz-e bárányaimmal törődni? Ne mondd: "Ne zavarj, nem tudok odamenni, nem tudom ezt megtenni Neked!"

Mondom neked, aki ezt olvasod, hogy áldásaimat annak adom, aki segít e ház ínségén, mert bármit teszel, még a legkisebb dolgot is nekem teszed. Légy áldott, aki meghallgatsz engem, és megteszed Atyám akaratát. Aki e ház ínségén segít, azt gazdagon megjutalmazza Atyám a mennyben. Mégis óvakodj azoktól, akik nehézségeket és bajokat okoznak. Kerüld el őket! Tégy mindent állhatatosságban, abban a békében, amelyet én adok neked! Tégy mindent szeretettel a Szeretetért! Csak szeretetet kérek, ezt soha ne feledd!”

 

Elléptünk Tőled, akkor még tudtuk ezt

Elléptünk mind messzebb, egyre messzebb

És már nem is emlékezünk, s ha valaki mondja talán nevetünk, s nevetésünkre bent megindul valami, valami fájdalom, valami fáj, s nem tudom mi, e fájdalmat nem ismerem, e fájdalom nem lehet, hisz nem ismerem

Szavam már kiált fájdalom ellen, már e fájdalmat is tagadom, mondom jó nekem, pedig a fájdalom mondja, fáj nekem

 

S járom az utam, s utam mellett kereszt áll, észre sem veszem, ott áll régóta, soha nem tűnt fel nekem

Újabb lépések, és újabb keresztek, kérdeztem már tőletek mért álltok tanúságnak, mért feszültök neki szélnek, mért álltok ellene időnek ?

 

Tanúsága vagyok szerelemnek, nézd ki kigondolt hálából, nézd ki kifaragott márványból, nézd ki megfogott és felállított, mind tanúja volt szerelemnek, mindnek szava volt, szeretlek

Nézd mellettem szikla áll, tanúsítja mit mondok, kérdezd őt is, én még nem álltam, de ő már látott, hallott és figyelt

Ki itt járt keresztet vetni, megállt, és szava volt, szerelmem

Ma megállnának nézni a keresztet vetőt, ki akkor táncra kerekedett és nevetett, hangosan nevetett, nevetve kiáltotta köszönöm Neked

S ha ketten álltak meg ketten nevettek, ketten mosolyogtak rám, a keresztre

Ketten mondták önfeledten köszönöm neked

 

Mondták: TE AKI VAGY, KÖSZÖSZÖNÖM NEKED, KÖSZÖNÖM NEKED, HOGY SZERETLEK, KÖSZÖNÖM NEKED, MENYASSZONYOD LEHETEK

 

 

 

Legyen áldott minden lélek, áldásod Uram szálljon, mint tömjén illata, mint ölelő szerelmes kar, áldásod legyen Fény, legyen felismerő világosság, szó rebeghesse, szív érezhesse, test remegve ébredjen, menyasszonyod vagyok, ó hol maradok, hisz itt a Szerelmem, vár a Vőlegényem, vár ölelő karjába, vár és epekedik, tudom vágya „én” vagyok

Ha bűnre lépek, ellépek mellőled, s ha hagyom maradjon, távolodom Tőled

S mint távolodom, félelem egyre nő, s már magam rohanok el Tőled

Hangosan kiáltok, kiáltom bátor vagyok, s félelem ural engem

 

S ha bűnömet újra meglátom, s már bűnbánat helyén állok, s szavam bátor, ki merem mondani, be merem vallani, félelem elmúlik, már bátor vagyok, Benned győző vagyok

 

S hova kerülök éden, boldog percek, boldog pillanatok

Tomboljon bár vihar, s minden villám engem keressen

Boldog vagyok

 

Szem bár nem láthat

Mérleg súlyodat meg nem mérheti

Mégis jelen vagy, ott hol dicsérlek, ott hol szeretlek

 

S ha körülölelsz, tudom ezt, és Hozzád simulok

Ó lenne mit megtagadnál tőlem, mi jó nekem ?

Nem, ha nem is kérem magamért, Te értem mindent megteszel

 

S ha kérést szívembe veszem, ha kérést Szívedbe rakod, oly boldog vagy

Még ki sem mondtam, és még ki sem gondoltam, Te már teszed, Te már megtetted

Tegyünk próbára, ez akaratod, tegyünk próbára önzetlen kérések tengerével, s megtudjuk, meglátjuk, megtapasztaljuk, mindent megadsz, mindent mi jó „nekem”

„….. nekem, az Úrnak SZERETETRE, IMÁDÁSRA és EGYSÉGRE van szükségem. Gyülekezzenek mindannyian együtt egyetlen tabernákulum  köré! Ha az én érdekeimet keresnék, megértenék, hogy Szentséges Szívem mennyire kívánja ezt az egységet Péter fősége alatt, akinek magam adtam a mennyország kulcsait. Forrón imádkozzatok tehát mindannyian, hogy megértsék, én, az Úr szólítom őket egységre. Mindazokat hívom, akik Nevemet viselik, hogy térjenek vissza az igazi egységbe bárányaim Péterének vezetése alatt. Hívni fogok minden nemzetet, hogy fogadják el Nevemet, a Fölkent nevét. Szívükhöz fogok szólni.”

„Légy velem egy... én, az Úr mennyire szeretlek! Látod? Szentséges Szívem nyitva áll, és aki be akar térni, azt szívesen látom. Mindannyian szabadon választhattok.  Ha az én Szentséges Szívemet választjátok, eltöltelek benneteket, az én világosságomban fogtok élni, belőlem fogtok meríteni, én foglak táplálni benneteket. Akkor meg fogom kérdezni, hogy hajlandók vagytok-e velem osztozni? Úgy fogunk osztozni, mint a vőlegény és a menyasszony, és teljesen megújítalak benneteket szeretetemmel.

Jöjjetek, jöjjetek vissza hozzám, én nem utasítalak vissza benneteket. Tele vagyok irgalommal, és mindig együtt érzek veletek. Ismerjétek be bűneiteket, bánjátok meg, és legyetek enyéim!  Én vagyok az, aki megment, én vagyok a ti Megváltótok. Én vagyok a Szentháromság, mindhárom az Egyben. Én vagyok a kegyelem Lelke, és bár a ti nemzedéketek apátlannak nevezi magát, kész vagyok megbocsátani és elfelejteni, és visszafogadni mindazokat, akik elhagyták hitüket. A kegyelem Szentlelke kész felemelni és megújítani benneteket.

Miért akarjátok, hogy pusztasággá váljék országotok? Nem fáradtok bele, hogy pusztaságban kell élnetek? Térjetek vissza hozzám, legyetek azok között, akik keresték forrásaimat, és megtalálták. Az én tökéletességemmel, az én szépségemmel és az én dicsőségemmel foglak benneteket megújítani.”

Útjaid egyenesek

Gondolatod egyszerű

Ahogy szólsz hozzánk egyszerű

 

Ott vagy mindenben, s minden által szólsz

Ott vagy mindenkor, itt vagy mindenkor

 

Ha teszünk, ha szólunk, s közben Rád nézünk, tudjuk hol vagyunk, tudjuk ketten vagyunk

Ha kérdezünk, s megvárjuk válaszod, bizonyosak lehetünk

 

Mi tőled van az mindig jó

Kapu olyan, érezzük mikor kinyitjuk és érezzük mikor becsukjuk

S ha becsuktuk, a kilincse bűnbánat, s akarat a nyitója

 

Ha magunk lépünk eltaszítunk

Ha figyelünk megtanítasz Benned lépni

 

S ha ellépünk akaratlan Tőled, s bűnbánat visszahúz, erőt kapunk felismerni, erőt jól lépni

Felismert akaratlan rossz lépés ismeretét adja gyengeségünknek

Ismeretét, erő forrása Te vagy

 

S hagyod zsákutcába bemenjünk, hagyod felismerjük, hagyod hogy tanuljunk

S ha látod elesnénk, jössz adsz jelet: nézz körbe és állj meg!

Ha elesünk irgalmad hozzánk lehajol, kéri kezünket, s ha odaadjuk, megfogod, s örülsz Te is, hogy megfoghatod

 

Jóságod felhője felettünk lebeg, irgalmadat fölénk terjeszted

Ételed hullik értelmünkre, hív beszélgetésre, hív vacsorára, véred borára

Szó szót követ, lépés lépésre, bent dal fakad ölelésre

Ének szavára újabb mozdulat tánc, s csend mosolya

A tánc már földtől elemelkedik, nincs mi megfoghatja, nincs mi megállíthatja

Nézzétek fenségét, halljátok ruhák suhogását,  kéz tart, test feszül

Ritmusa édes mint a méz, éneke szent fény

Mint mámorító nemes bor, szőlő minden ízével

Testes és egyszerre könnyű, lábáról táncolót le nem veri, csak emeli, egyre feljebb emeli

Kéz ha szakad kéztől, sietve szalad találkozásra, újabb kacagásra, újabb együtt lépésre

Zenéjét Szíved adja, hívása, epekedése

Tánc mindenkié, fiatalé és öregé, s ha test megtört, lélek szárnyalhat, szállhat szebben mint a madár, szólhat szebben mint a madár

Jézusom engedj sokat kérnem Tőled

Azt kérem mit kevesekkel-sokakkal megtettél, mit tanítványaidnak tettél

Fogtad a vizet, s fogtad a kendőt, s megmostad lábukat, s mondtad, ki tiszta annak csak a lábát kell megmosnia

És engedd meg, hogy ezt kérjem Tőled, kérlek mosd meg szívűnket Szívedben, kérlek hallgass meg engem

Engedj hivatkoznom Édesanyádra, engedj hivatkoznom szentek karára, engedj hivatkoznom kiszabadultak énekére, s engedj hivatkoznom küzdők kihulló vérére

S Szívedet kérem szálljon szívről szívre, értelem nyílhasson hívó beszédre

Szem nyíljon világosságra, szív szavára

Köszönöm Neked

Szelíden ránk nézel és vársz, lépsz és várod észrevegyük, lépsz és várod kövessünk
Kérsz és figyelmezel, kérsz, kéred akaratunk, kéred, hogy léphess
Szem nem látja, de irgalom műve nem áll meg, megfogja szívünket
Lángod gyújt és gyújtva kérlel, fogd, tied, vidd és gyújts új szíveket
S hol Fény áll ködöt szél kiűzi
S mint lassan lecseppenő páracsepp jön el az értelem
Értelem rohanna, s szív mondja türelem
Forrásból ér lesz, ér patakot kelt, s lám itt már folyóba léphetünk
Türelem

Ha magam járok és nem értem, mi a távolság Közted és köztem

Ha lépnék közeledbe, de nem tudom Útadat

Ha megfognám kezedet, de kezem üres marad

Mit tegyek ?

 

Ha csend üres, zaj bántó és elnyomó

S mit magamban látok, nem értem, de tudom taszít

Világ megfordul, arca mosolyog

Mit tegyek ?

 

Zárat én csuktam be

Ajtóra reteszt én erőltettem

Fény elöl függöny mögé én rejtőztem el

Ha ki akarok lépni mezőre, tennem kell ?

 

Tennem bűnbánatot

Tennem akaratot

Tennem elibéd térdelnem

Tennem

 

Egyszerű csuha mögött ott állsz, és vársz, várod megértsem, kezedbe rakjam, mit kimondani nehéz, mit félek kimondani

S ha megfogom, erőt megteszem, letérdelek és mondom, és mit kérek szívemből veszem

Ajándékot adok, bűnöm terhét Neked adom, s örülsz, már örülsz nekem

 

Csend kinyílik, megadja könnyeit

Zaj eltűnik, s bárhova lépek Fény boldogan követ

Világ megsértődik, újra mondja vádjait, ó jó meghallani újra szavait

Jó nekem

Ó kedves Anyácska, jó hogy vagy nekünk

Jó hogy előttünk jársz, könyörögsz érettünk

Jó hogy mutatsz a Szentlélekre, figyelmezel minket jelenlétére

Mint ahogy egységbe kerültél benne, mi is léphetünk Vele

Jó hogy ránézel Atyánkra, mindnek Szent Urára

S veled könnyebben lépünk Elébe, s könnyebben felismerjük mindenben, megláthatjuk mindenben

S köszönjük neked, köszönjük tőled Jézusunk, köszönjük neked igened, köszönjük értünk ejtett könnyeidet

Megláthatjuk Jézust gyermek képben, egyszerű kérésben

Köszönjük veled együtt nyílhatunk látásra, természet illatára, mint dicséri Egy-et

S léphetünk veled Szentháromság oltárára

Mondhatjuk, látjuk fényedet, mondhatjuk, Te, mondhatjuk, Társunk, mondhatjuk, Barátunk

„Tüzet és vizet teszek minden lélek elé, és hagyom, hogy válasszanak.

  Sohasem fogom megsérteni az ember szabadságát, soha... Megengedem az embereknek, hogy válasszanak, és szeretném, ha tudnák, mennyire örülök, ha helyesen választanak. Mindig követni fogom azonban a bűnöst, hogy hagyja el bűneit. Mindenhova utána megyek, hogy megnyerjem, és valahányszor elesik, ott leszek, hogy felemeljem. Nem fogom félreállítani, és nem teszek neki szemrehányást. Lehet, hogy ellenségei örülnek majd, de én könnyekkel szememben csupán arra fogom kérni, hogy siessen karjaimba.
  Ha megteszi, megkérdezem tőle, megengedi-e, hogy benne lakozzam. Ha beleegyezik, birtokba veszem lelkét, és ezen a helyen verem fel sátramat. Ettől kezdve szeretetemmel veszem körül, ezzel biztosítom, hogy betolakodók ne jöhessenek e területre, amelyet már magamévá tettem, és mindörökre az enyém. Boldog az az ember, aki velem lakozik. Tudásra tesz szert, és eljut az örök életre.”

 

„Engedd, szőlővessző, hogy kegyes legyek hozzád, és felkínáljam Szívemet, hogy megörököld dicsőségemet és gazdagságomat! Közeledj hozzám, ki vágyódsz utánam, és táplálni foglak! Felkínálom neked Szívemet az Oltáriszentség színébe rejtve, hogy élő tabernákulummá változtassalak. örökölj engem!”

„Béke legyen veletek, kis gyermekeim! Gyönyörűségemet lelem minden tiszta szívben. Az az én örömöm, ha látom, hogy szemetek csak a mennyei dolgokat keresi. Az az én dicsőségem, ha hozzám jöttök, és ezt mondjátok: "Itt vagyok... itt vagyok", és felajánljátok szíveteket nekem, hogy birtokommá alakítsam és uralkodjak benne. Az a pompám és ragyogásom, ha tisztán megőrzitek szentélyemet, és fenségem dicsőséges birtokává teszitek. Az az én uralmam, ha nyomorúságotokban és szegénységetekben így tudtok kiáltani: "Hozsanna! Hozsanna a Királynak, aki megmentett minket az örökkévalóságra"...

Ez az én dicsőségem... áldozatotok árán kertté teszem sivatagaitokat... Szeretetetek által feltámasztom a halottakat. Irántam, Istenetek iránti szomjatok által megvigasztaltok és megsebzett Szívem vigasztaló balzsamává váltok... Emeld fel szemedet, gyermekem, és tekints Őrá, aki lehajol a magasból, hogy magához emeljen téged. Jöjjetek városaim, és egy szívvel, egy lélekkel mondjátok el az imát, amelyre tanítottalak.

(Imádkozzátok el!)

Megáldalak benneteket Szentséges Szívemből. Megáldalak, és szeretetem sóhaját hagyom homlokotokon.  Legyetek egyek!”