Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
A románok, szerbek, ukránok esetében két tényező van.
1. A többségük 1914 előtt a Magyar királyságon kívül élt.
2. Minimális volt a keveredés az eltérő vallás miatt, ők ortodoxok voltak, a 17-18.században létrejött a görögkatolikus vallás egy részüknél, de kulturálisan olyan távol álltak a magyaroktól, hogy a 20.század előtt nem voltak tömegesen vegyes házasságok.
Amúgy szerintem a következő lesz az eredmény az MTA cég eddigi magyar mintái alapján: a mix nagyobb része kelet-európai ( szlávhoz hasonló ), kisebb része nyugat-európai ( mint az osztrák ), lenne néhány százalék balkáni és ázsiai benne.
Elég lassan megy az MKI vizsgálat, már beszedték az összes mintát az emberektől, nagyjából 600 minta van feldolgozva az 1000-ből, a feldolgozás után jön még a tanulmány megírása és megjelentetése egy külföldi tudományos folyóiratban, szerintem még 1-2 év mire olvashatod az eredményt.
Maïté Rivollat, a Genti Egyetem munkatársa és kollégái egy friss tanulmányban ősi DNS elemzésével több generációt átívelően rekonstruálnak újkőkori családfákat – számol be a Live Science. A vizsgálat az észak-franciaországi Gurgy 6700 éves sírjain alapul.
A lelőhelyet a 2000-es években tárták fel, az ősi DNS kivonásának és vizsgálatának technológiái viszont csak a közelmúltban váltak kellően fejletté a kutatáshoz. A szakértők a temetőben megtalált 128 személyből 94-nél végeztek el genomelemzést, az alanyok között egyaránt voltak felnőttek és gyermekek.
A neolitikumra a letelepedett életmód megjelenése volt jellemző. Az állandó települések kialakulása a tartósabb temetkezési helyek megjelenésével is járt, ami izgalmas lehetőséget kínál a régészeknek. „Egy ilyen hatalmas családfa mérete az adott korszakra nézve elképesztő” – mondta Rivollat. Mint hozzátette, csapatával rájöttek, hogy egy ekkora közösség társadalmi aspektusait is feltárhatják.
A lelőhely egyetlen temetőt alkot, sírmellékek és emlékművek nem találhatóak a területén. Bár a csontok nem voltak kifejezetten jó állapotúak, elég épek maradtak a DNS kivonásához. A genetikai elemzéssel a családot vissza tudták vezetni egy alapító atyához, az érintett férfit először máshol temették el, és csak utóbb hozták közelebb leszármazottaihoz.
A mitokondriális DNS (anyai vonal) és az Y-kromoszóma (apai vonal) vizsgálatából, valamint az egyes személyek halálozási korából és neméből kiindulva a kutatók két családfát állítottak fel. Az első hét generáción keresztül 64 egyént kapcsolt össze, ez az eddigi legnagyobb ősi családfa. A második csoportnak öt nemzedéken át 12 tagját azonosították.
Az eredményekből apaági minta rajzolódott ki, a generációk a férfi leszármazás révén kapcsolódtak össze. Az is kiderült, hogy míg a férfiak eredeti közösségükön belül maradtak, a nők utóbb elhagyták azt. A korabeliekre beltenyészet nem volt jellemző, ezt a nők ki- és beköltözésével kerülhették el. Mivel féltestvéreket nem találtak, úgy tűnik, hogy a közösség szigorú monogámiát követett.
A sírok elhelyezkedése arra is utal, hogy a családtagok pontosan tudták, ki hol nyugszik. Minél közelebb volt ugyanis eltemetve két személy, annál közelebbi rokonságban álltak.
Az időszámításunk előtti 1800-as években már bizonyosan a férjhez költözés patrilokális intézménye jellemezte a Kelet-Közép-Európát benépesítő társadalmakat, holott genetikailag a populáció zömmel a nemek közötti egyenlőség ősi formáját képviselő vadászó-gyűjtögető népességhez tartozott.
A Nature Communications folyóiratban augusztus elején megjelent tanulmány szerzőgárdája az Elbától a Kárpátokig húzódó régió i. e. 3200 és 800 között bekövetkezett demográfiai történéseit vizsgálta. A lengyel, ukrán és svéd tagokból álló kutatócsoport a mai Lengyelország és Ukrajna területéről előkerült 91 bronzkori ember genetikai tulajdonságait vetette egybe a korábbi régészeti és antropológiai eredményekkel.
Az archeogenetikai elemzések alapján felvázolt forgatókönyvük szerint a szóban forgó területen az eltérő származású népcsoportok úgy vettek át egymástól a társadalmi berendezkedést markánsan jellemző szokásokat, hogy közben nem, vagy csak alig keveredtek egymással – legalábbis szaporodásbiológiai értelemben.
A legelfogadottabb – és a kutatók által is idézett – elmélet szerint az eurázsiai sztyeppek nomádjainak nagyjából 5 ezer évvel ezelőtt kezdődő, több hullámban lezajlott bronzkori inváziója alapvető demográfiai és kulturális változásokat hozott Kelet-Közép-Európában. A korszakkal foglalkozó szakirodalom egyik alapállítása, hogy a harcos pásztor népekkel jelent meg a térségben az az ősi patriarchális társadalmakra jellemző jelenség, hogy a fiatalok a férfi szüleinek háztartásában kezdik közös életüket.
A patrilokális lakhelyválasztás, más néven a patrilokalitás intézménye ugyan már az első neolitikus közel-keleti földművelő populációkra is jellemző volt, a korábbi kutatások szerint a szabállyá merevedett szokást nem a korai bronzkorban egész Skandináviáig vándorló anatóliai földművesek terjesztették el, hanem a származásukat férfi ágon számon tartó eurázsiai népek, amelynek férfi tagjai – így az elmélet – előszeretettel választottak maguknak feleséget a megszállt területek lakói közül.
A most megjelent tanulmány szerint azonban a bronzkor középső szakaszából származó csontleletek genomikai elemzése egyértelműen kimutatta, hogy a lengyelországi és ukrajnai temetkező helyekről előkerült emberek a kontinenst az utolsó jégkorszak után benépesítő vadászó-gyűjtögető populációhoz tartoztak, miközben minden tárgyi bizonyíték szerint már javában letelepedett, mezőgazdálkodásra alapozott életmódot folytattak.
Az is kiderült, hogy a csoportos temetkezési helyeket is a patrilokalitás jellemzi. Vagyis a sírokban talált emberek apai ágon egytől egyig rokonai voltak egymásnak, márpedig ilyen rokonsági szervező elvet a vadászó-gyűjtögető populációknál eddig nem sikerült kimutatni.
A vadászó-gyűjtögető génállomány az i. e. 1800-as években uralta el a vizsgált térség populációját, állítják a kutatók. Bár a genetikai váltáshoz vezető események pontos lefolyása a jelenlegi ismeretek alapján nem rekonstruálható, az archaikus népek több olyan régészeti kultúrához kapcsolódtak, amelyek évezredeken keresztül közvetlen kapcsolatban álltak a neolitikus földművesekkel.
Nem zárható ki, hogy ennek az együttélésnek bizonyos pontjain migrációs események történtek, amelyek keveredő populációk kialakulásához vezettek, és ezek később keveredtek a sztyeppei pásztorokkal vagy azok közép-európai leszármazottaival” – vonják le a következtetést a szerzők.
Mint írják, a Kelet-Közép-Európából származó változatosabb genetikai adatok hiánya miatt nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy mely populációk vettek részt ebben a keveredésben, de a régészeti feljegyzések azt mutatják, hogy a földművesek és vadászó-gyűjtögető népcsoportok kulturálisan eltérő csoportjai közötti kapcsolat hosszú ideig tartott, és jelentős kulturális változásokhoz vezetett, „lehetséges, hogy a közös temetkezések és a patrilokális lakóhely gyakorlata is e változások közé tartozott”
Mint írják: „A génáramlás kezdetben valószínűleg kiterjedtebb volt, mivel mind a közös genetikai sodródás, mind a keveredési arányok azt mutatják, hogy a vadászó-gyűjtögető származás aránya az idők folyamán kissé csökkent. Ennek az eseménynek az eredményei hosszú ideig tarthattak, mivel a mai Lettországból és Litvániából származó késő bronzkori egyedek genetikai összetétele ugyanolyan, mint az általunk vizsgált középső bronzkoriaké, annak ellenére, hogy közel fél évszázaddal később éltek”.
A kutatók szerint miközben a vizsgált patrilokális népességet nyilvánvalóan vadászó-gyűjtögető eredetű származási vonalak uralták, olyan temetkezési szokásokat gyakoroltak, amelyek – bár mutattak néhány, a sztyeppei nomádokéhoz hasonló elemet – leginkább a középső és késő neolitikus kultúrákkal mutatnak rokonságot, azokkal, amelyek jócskán megelőzték az eurázsiai pásztorok Közép-Európába érkezését.
The genomic landscape of Stone Age Europe was shaped by multiple migratory waves and population replacements, but different regions do not all show similar patterns. To refine our understanding of the population dynamics before and after the dawn of the Neolithic, we generated and analyzed genomic sequence data from human remains of 56 individuals from the Mesolithic, Neolithic, and Eneolithic across Central and Eastern Europe. We found that Mesolithic European populations formed a geographically widespread isolation-by-distance zone ranging from Central Europe to Siberia, which was already established 10,000 years ago. We found contrasting patterns of population continuity during the Neolithic transition: people around the lower Dnipro Valley region, Ukraine, showed continuity over 4000 years, from the Mesolithic to the end of the Neolithic, in contrast to almost all other parts of Europe where population turnover drove this cultural change, including vast areas of Central Europe and around the Danube River.
A szarmaták egy érdekes társaság voltak, eredetileg ők a szkíták egyik csoportja voltak a Volgától keletre, az Uráltól délre, ott ahol a magyarok is éltek. Aztán volt egy terjeszkedésük keletre a Kr.e 2.században, eljutottak Afganisztánig. Nyugatra több hullámban vándoroltak felszámolva-beolvasztva a szkítákat, a Kr.e 2-Kr.u 2.században, az utolsó hullámuk volt az alán. A Kárpát medencébe is eljutottak, először a jazigok a Kr.u 1.században. A római korban és a népvándorlás idején eljutottak Angliába, Franciaországba, Észak-Afrikába.
Ezzel szemben a későbbi szarmatáknál már vegyesebbek voltak gyakori volt a J csoport, az ókori és középkori alánok+mai oszétok domináns vonala pedig a G. Ez feltehetően arra utal, hogy a Kaukázusból sztyeppére vándorló csoportokkal keveredtek, ennek részleteiről viszont sok infóm nincsen.
Ennél is fontosabb, hogy több tincs azt mutatja, amely sokkal valószínűbb, hogy a zeneszerző fejéről származik, hogy halálát valószínűleg hepatitis B-fertőzés okozta, amit súlyosbított az ivás és a májbetegség számos kockázati tényezője.
„Nem tudtunk egyértelmű okot találni Beethoven süketségére vagy gyomor-bélrendszeri problémáira” – mondta Krause.
Az ukrajnai szkítákról van egy tanulmány, e szerint többségében helyi eredetűek, a Szrubnaja kultúra volt az ősük, egy kisebb részük keletről jött, az Altaj és Mongólia területéről-
Bár a tárgykultúra terjedése mást mutat, de nem kizárt hogy a népesség mozgása valójában nyugatról ment keletre. Szerintem a Brit-szigeteki kelta nyelvek már az i.e 2500 körüli harangedény kultúrával odakerültek, mivel semmi komolyabb későbbi migráció nem volt(Dél-Kelet Angliát kivéve) ezután.
Az R1B biztosan jelen volt az IE terjeszkedés előtt. Pl. egy 14.000 éves olasz lelet az Epigravetti kultúrából , plusz néhány balkáni és egy spanyol nyom. De nem volt a leggyakoribb haplocsoportok között és úgy tudom más szubkládokról is van szó mint amik ma elterjedtek a környéken.
Illetve bizonyított, hogy a bronzkorban benyomult Európa nyugati részére egy keleti csoport, akik a Brit-szigetek népességét 90%-ban, az Ibériai-félszigegét pedig 40%-ban lecserélték. Ezek rendelkeztek ún. "steppe ancestry"-vel míg a korábban ott élők nem. A Zsinegdíszes-Harangedényes vonalon érkeztek, ők a kelták ősei.
Az L-21-ről nem tudok nyilatkozni, szerintem Franciaországban alakult ki.
Az R-U152 meg vsz a Duna völgyében, német területen.
Nekem az jött le, hogy az R1b már az indoeurópaiak előtt itt volt Európában, az R-M269-et és leszármazott haplocsoportjait viszont az indoeurópaiak hozták nyugatra.
Különben az indoeurópai terjeszkedést ma már úgy képzelik el sokan, hogy egy hatalmas pestisjárvány söpört végig a túlnépesedett Európán a bronzkor elején, ami olyan halálozási arányokat eredményezett mint az indiánok közt a fehérek betegségei a 1500-as években, az elnéptelenedett részekre pedig betelepedtek az indoeurópai pásztorok.
A proto-kelta nyelv és kultúra őshazáját pl. hagyományosan az Alpok és az Alpenvorland vidékére teszik, de itt is van már egy rivális elmélet, amely szerint a kelta őshaza sokkal nyugatabbra terült el, Nyugat-Eu atlanti partvidékén, az Ibériai-félsziget északnyugati partjaitól a francia partvidéken át föl egészen a Brit-szigetekig.
