Ezt a zagyvaságot csak a tükörképed viseli el, ö mekk ugyi egy darabig Szicilia szigetén idözik. Birkákon gyakorol - ott is - hogy ne essen ki a gyakorlatból.
akinek nagypofája van,
iszik, pókerezik, éjszakázik,
minden csajt megkefél,
vagy legalábbis meg szeretne
kefélni, dőlnek is előtte a lányok,
mint a kéve, jön ez a fiatal, öntelt bika,
saját fénykoszorújában áll a dombtetőn,
lenéz a világra, és semmi kétsége sincs afelől,
hogy itt minden arra vár, hogy ő megtermékenyítse.
Hordozza az egyetlen példányban általa
szerkesztett versesfüzetét, mutogatja
fűnek-fának, közben a rossz nyelvek
szerint, Bréda hatására nagyokat
mond, hihetetlen történeteket mesél,
szkanderezik, valakivel állandóan
össze akarja mérni az erejét,
a tudását. Irodalmi körén,
happeningjén, miután
végignézik szenvedélyes,
imitált maszturbálásukat,
összeverekednek az
előzőleg beszervezett
olvasói, hívei és az
ellentábor képviselői,
s akkor egyszer csak
megjelenik, mintha
csak a fényből jönne,
maga a költő is,
glóriásan
az ég magasából a nap aranyló mézét a szürke porba csorgatja lassan megpihen ő is pihennem kellene nekem is szívemben és agyamban csillapodik a zsibongás éhezem és fázom hiányod véget ért egy újabb nap világegyetemem mélypontja ez a gyűrött párnán millió apró vágy hajtja álomra a fejét a megszédült idő egyensúlya lassan helyreáll és már nem mar a bánat és nem fűt gyűlölet és nem álmodok többet nem álmodok többet rólad
elpattannak a feszülő percek és órákká nőnek az órák napokká évek végtelen némasága dermeszt minden pillanatban az érintésed tollpuha szorításod irtózatos a szívemen egyedül hagytál szememben üres és szürke a kihűlt világ
egy gyöngéd ölelés,mely elfeledtet mindent, csak a pilanatnak élsz megér minden kincset.Egy forró csók mely tüzes a vágytól érzem: örökre hozzád láncol...
Olyan szomorú mindig Egyedül lenni. Valakit Mindenütt hiába keresni. Valakit várni, aki nem jön többé. Valakit titokban szeretni Örökkön-örökké.
nemm tudom milyen picit egyszerű....de kifejező neem?
Én felhoztam a napot,
Hogy arcod melegítse,
Hogy hervadó lelkedet
a fény megérintse.
És felhoztam a holdat,
Hogy világítson néked,
Hogy az élet sötét útján
végleg, el ne tévedj.
Neked adom a napot,
Hogy fénye benned éljen
Hogy melegítse lelked,
Finoman és szépen.
És neked adom a holdat,
Hogy minden éjszakán,
Elmerengj az édenkertnek
mézes illatán.
Te alkottál egy napon én nem tudtam ki legyek.
Forróság itt bent és most mit tegyek.
Megölsz hát vagy életben legyek?
A csillagoktól most szerelmet vegyek?
Elkaplak mert futni akarsz?
Félsz a sorstól, te sem tudod mit akarsz!
Fuss fuss, a végzeted úgy is én leszek!
Ha nem félsz a lelkem örökre odaadom csak neked.
Azt akarod hogy vérem itt hagyjam neked?
És a lelkem a farkasok közé kitegyem?
Érzem hogy már mást szeretsz.
Az égbe kiáltom: Te ki lehetsz?
Sötétségben bolyongva elveszve egyedül.
Zihálva és bukdácsolva félve hihetetlenül!
Vérző szívvel a semmibe tehetetlenül
Értsd meg hiányzol KEGYETLENÜL!!
mint kasban a méz gyűlik a fény bennem az alkonyi csendben
majd kicsordul mint az olvadt arany nem tud öntőformájába préselni ez a szomorkás ősz sem
bár esteledik és közel a tél a fák levele egyre zöldebb
és tudom bár messze vagy most a tavasz is egyre közelebb
ha újra látlak minden nap díszbe öltöztethetem a szívem
most este van mellettem fekszel az óra halkan perceg az idő deszkafalában és veled lesz nyugodtabb az éjszaka és veled leszek csendesebb és veled leszek boldogabb és veled leszek ha nem leszek is
az eső már elcsöndesült elcsitul szívemben is a vad és céltalan zsibongás csak nézem ahogy újra birtokba veszi a lepleiből kitakarva is szép és gyönyörű délutánt a hangos madárhad eszembe jutsz újra számot vetek emlékeimmel mint vén zsidó a pénzét úgy számolom én is a veled töltött perceket de sokat nem őrzök belőle lelkemben csak az elcsöndesülőt szívemben is csak az elhamvadót a cigaretta füstje lassan száll és én már a holnapot várom látlak-e börtön falak között a rab tekintet néhány pillantást vethet-e rád nem tudom nevet adok a magánynak esteledik szívemben is hát lefekszem lassan te leszel a legszebb álmom és ha kitakarsz is és fázom a valóságban megtalállak és mert létezel fázni már nem fogok soha
