Keresés

tán még hamarabb.

végr' egy hamisítatlan

józan gondolat.

megszülesztették

holtan. egy fát ültettek 

lelke helyére.

mindig másoknak 

adtad Neved. de szívem

most már nevet.

ez biztató.

lelkem addig van

míg testem élő anyag

utána vége

mind aki mást hisz

ugyanúgy megsemmisül

nem csalatkozik

Egység..

..folyamba lépő
a Folyam,....csak áramlik
hogy azzá váljon.

élek..

Tűz meg nem éget,

kard el nem érhet,... örök

a lélek,.....élek!

AZ vagyok...

AZ vagyok ami

nem gondol önmagáról,

....akkor vagyok AZ.

Feledd magad

Neved a teher,

ne vedd fel!!!! .....virág nyílik,

töcsök ciripel...

Denevér hasít

az álmos derengésbe.

Meg pár autó...

Az élet túlél

bennünket – míg mi vágjuk

alattunk a fát...

Nem számít a név,

hírnév, nimbusz – egy folyam

cseppjei vagyunk...

két emberöltő

alatt elfelejtenek

addig van neved

állhatatosan

él az élet nélkülünk.

névtelenné vénülünk.

legalább van fa.

(ha sorban is)

előttem a Tátrában 

elesettek képe.

Mennyi élettel

vagyunk körülvéve, s csak

magunkat látjuk...?

Bokrok, fák kimért

sorfala – e művi rend

szinte ijesztő...

Esti meditáció

okos kis fejét
bársonytalpú kiscicám
ölembe fúrja

halkan dorombol
míg simogatom - nem kell
nagyobb boldogság

Csöpp láb, kéz, orr, fül:

a mindenség parányi

alkatrészei...

Cikázik, pittyeg:

önfeledt örömétől

hangos a reggel...

van elmezavar,

futó kétségbeesés,

mely épp nem kérdez

nem tettem volna

vagy maradok vagy viszem

megkérdve előbb

+r

ítélni sebtén

- nem megélve más gondját -

nem kegyetlenség?

csikehús, krémes,

hogy esszük hol ezt, hol azt,

ha nem ugyanaz (?)

:-)

kegyetlenség volt

vinnie kellett volna

magára hagyta

szerelem, halál

hogy várjuk hol ezt, hol azt.

ha nem ugyanaz (?)

ezerráncú arc --

mennyi gond szabdalhatta

mozaikossá

Jaj. Nagy teher. Legyen neki könnyebb a föld.

szerelem, halál --

mindig várunk valamit,

valami jobbat