Keresés

Részletes keresés

NevemTeve Creative Commons License 2007.01.29 0 0 55
Ha már ikes ige, nekem azt tűnt fel, hogy E/1-ben az alanyi és a tárgyi ragozás egyforma, azaz nincs eszek/iszok/alszok alak... legalábbis az igényes köznyelvben nincs... ennek mi lehet a háttere?

eszem-eszem/eszel-eszed/eszik-eszi/eszünk-esszük/esztek-eszitek/esznek-eszik
ettem-ettem/ettél-etted/evett-ette/ettünk-ettük/ettetek-ettétek/ettek-ették

PS: hoppá... mintha a feltételes és a felszólító módra ez nem lenne igaz.. bár ott is vannak egybeeső alakok

egyek-egyem/egyél-egyed,edd/egyen-egye/együnk-együk/egyetek-egyétek/egyenek-egyék
ennék-enném/ennél-ennéd/enne-enné/ennénk-ennénk/ennétek-ennétek/ennének-ennék
egy mutáns Creative Commons License 2007.01.16 0 0 54

Kedves Kis Ádám!

Nagyon köszönöm.

Pontosan az ilyen válaszok miatt olvasom ezt a topikot, és kérdezgetek néha.

OFF

(Magam nem ismerem az irodalmat, a magyar irodalmat se, csak, mondjam azt, amolyan közepes iskolás szinten.) Az a bajom, hogy rengeteg érdekes és szép dolog van, és olyan kevés az idő.

ON

1m

Előzmény: Kis Ádám (53)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.01.12 0 0 53

Kedves egy mutáns!

 

E vers esztétikumával kapcsolatosan a szerző elképzelése történetesen pontosan ismerhető, ugyanis van egy régi rádiófelvétel, amelyen személyesen szavalja ezt a verset. Nemcsak sajátos hangulati alapja van, hanem az is, hogy így jön ki a versláb, és a költő úgy vélte, kicsit megerőszakolhatja a nyelvet a metrum kedvéért. Ez érthető, ő nem nyelvészprofesszor volt, hanem poéta doctus.

 

A magam részéről nem igazán vagyok oda ezért a felvételért, sőt, bár a nevezett költő csúcsteljesítményeit (pl. az Új leoninusokat, a Jónás könyvét és még jó néhányat) nagyon szeretem. Nagyon gyakran az az érzésem, hogy költőnk nem annyira szuverén ura a magyar nyelvnek, mint sok kortársa, illetve elődje. Ez különösen a nehezen követhető és mondható fordításaival bizonyítható (a fordítói teljesítményét Mészöly Dezső bácsi értékeli a Shakespeare-naplóban). Pontosan ez a nehézkes, neobarokk szemlélet tükröződik mind ebben a helyesírásban, mind a versmondásban.

 

Amit az előző passzusban írtam, persze, szélsőségesen szubjektív, és bizonyára sokan meg is haragudhatnak érte. A lényeg azonban az, hogy a szerző nem követett el semmiféle hibát. Jól alkalmazta a magyar helyesírási szabályzatot. Szerintem nem gazdagította ezzel a megoldással sem a nyelvünket, sem az irodalmunkat - az Esti kérdés akkor is a magyar líra csúcsa lenne, ha a helyesírása megfelelne az AkH-nak. De joga volt így írni, az akadémia szabályzat szellemének megfelelően.

Előzmény: egy mutáns (52)
egy mutáns Creative Commons License 2007.01.12 0 0 52

Nagyon köszönöm!

 

"s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll."

 

Nézd meg ezt a  mondatot. Rémlik, hibás, mind a beszélt,. mind az írt magyar nyelv szerint. A szerzője mégis így írta, ígyb tartotta szépnek. Ugye, tudod ki?

 

No, nem tudtam(, de már tudom).

 

A beszélt nyelvben magam is hallottam az óvatossan, egyenessen, és a füszál kiejtést is, sőt, ha visszagondolok, magam is beszélek (beszéllek) így néha.

 

Miért írta így? Szépnek tartotta ezt az ejtést? maga is így mondta? Ha maga általában nem így beszélt, talán valami különös hangulatot akart kifejezni?

 

Jól értem, ezt arra hozod példának nekem, hogy nem csak a (z esetleg felesleges, indokolatlan) szabályok betartása gazdagíthatja, szépítheti nyelvünket, hanem éppen a szabályoktól való eltérés is?

 

Köszönettel elfogadom.

1m

Előzmény: Kis Ádám (45)
vrobee Creative Commons License 2007.01.12 0 0 51
Amúgy nagyon tetszik ez a hsz-od.
Előzmény: gligeti (49)
vrobee Creative Commons License 2007.01.12 0 0 50
Üdv!

Ja, relációanalízis. Az szép volt :) .

A) Igaz, igaz, van összefüggés
B) Igaz, igaz, nincs összefüggés
C) Igaz, hamis
D) Hamis, igaz
E) Hamis, hamis
Előzmény: gligeti (49)
gligeti Creative Commons License 2007.01.10 0 0 49

 

 Ja, legközelebb vigyázok; tudom is, hogy amit képviselek, az sokaknak konfúzus. Mert miközben elítélem, vigyázok arra is, hogy az elítéléshez csak olyan érveket használjak, amik tényleg érvényesek is, és ugyanúgy haragszom egy hibás érvre, akár számomra szimpatikus, akár unszimpatikus agendáért hozzák fel. Az emberek meg táborokban gondolkoznak -- mert 99%-ban azt látják. Don't belong!

 

===========

OFF

 

 Nyilván hajlamos az ember érveket hozni valami alátámasztására (azaz előbb van az alátámasztandó, aztán keressük hozzá az érveket) és nem az érvekből keressük az igazságot. Ezzel nincs is baj, de kritika nélkül nem szabad minden érvet elfogadni, ami a számomra szimpatikus nézetet támasztja alá. Mégis, hihetetlenül ritkán látok olyat, hogy valaki szólna, hogy "figyelj, az álláspont, amit támogatsz, az igaz, de nem azért, amit mondasz, mert az hibás érvelésen alapul".

 

 Nagy problémám, amikor olyanokat mondanak, hogy "A balesetek 20%-nál kimutatható, hogy a sofőr ittas volt"; (vagy még rosszabb, manipulál: "Ismét ittas sofőr gázolt" -- bezzeg azt nem írja, hogy "Ismét józan kamionos szorult a magasságkorlátozó alá"). Ilyenkor mit lehet tenni? Tudom, hogy nem szabad ittasan vezetni, és vannak erre tudományosan megalapozott eredmények, ami kimutatja az ittas vezetés veszélyeit. A fenti érv azonban úgy hülyeség, ahogy van, minimum hozzáteendő, hogy "miközben véletlenszerű razziák során a sofőröknek csak 9%-a ittas" -- ami legalább egy korrelációt (de még nem ok-okozati összefüggést!!!!) kimutat. Ha szólok, azt hiszik, hogy az ittas vezetést propagálom, és hatalmas vehemenciával ledorongolnak. Pedig lófaszt. Az észt propagálom. A veszély épp az, hogy az emberek érvelési mintának fogadják ezt el, és használják hülyeségek "igazolására" (és ez lehet politikally correct, vagy incorrect hülyeség is, van mindkét oldalon ilyen bőven)

 

 Régen volt egy, talán Biológiai Korrepetitor? című munkafüzet a gimnáziumban a 70-es évek végén, amiben volt egy gyakorlat. Akkor nagyon utáltam, de ma már azt gondolom, hogy le a kalappal a szándék előtt! Adott volt egy állítás (valami relációanalízis, vagy ilyesmi volt a címe?): hogy A, mivel B. (a póknak 6 lába van, mivel rovar). 5 lehetőség van, ebből kellett választani:

1) A hamis, B igaz; 2) A igaz, B hamis;  3) A hamis, B hamis; 4) A igaz, B igaz, de B-ből nem következik A; 5) A igaz, B igaz, és B-ből következik A

 

(nyilván csak ez az 5 eset van; az első háromnál a következtetés helyessége fel sem merül)

 

 Az 5-ből csak az 5) van rendben. Nincs közbülső út. Én a 2) meg a 4) ellen ugyanúgy harcolok, mint 1) és 3) ellen. Kurva nehéz néha.

 

Előzmény: Kis Ádám (48)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.01.10 0 0 48

Tipikus esewt, a metakommunikáció az interneten nem megy át.

 

Ezért írtasm, hogy hiányzik a szmájli.

 

Ráadásul feltételeztem, hogy nem azonosulsz a kijelentéssel, ugyanakkor lássd be vagy tudd, vannak olyan emberek, nem kevesen, akik a tőled pejoratívnak nevezett kijelentést nagyon is komolyan veszik.

Előzmény: gligeti (47)
gligeti Creative Commons License 2007.01.10 0 0 47

Ezt pejoratívnak gondoltam (vagy ha társadalomtudósként szemlélődöm, akkor legfeljebb minősítés nélkül). Nem mondtam, hogy az emberek kasztbasorolását jó dolognak gondolom... Csak az analógiát tártam fel.

 

 Az emberek anyázására használt "nyelvművelést" én ugyanolyan vehemensen elítélem, mint te.

Előzmény: Kis Ádám (46)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.01.10 0 0 46

Nem lett volna rossz, ha a második sorba is teszel szmájlit.

 

Én a szélsőséges nyelvművelés-elleneseket kicsit paranoidnak tartom, de úgy érzem, az ilyen kijelentések igazolják Kontra indulatait.

 

Persze, lehet, hogy félreértés az egész.

Előzmény: gligeti (43)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.01.10 0 0 45

A szépség és helyesség kérdéséről:

 

"s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll."

 

Nézd meg ezt a  mondatot. Rémlik, hibás, mind a beszélt,. mind az írt magyar nyelv szerint. A szerzője mégis így írta, ígyb tartotta szépnek. Ugye, tudod ki?

 

(NB - én nem nagyon kedvelem az illetőt, és bizonyos értelemben vitatom a szépségeszményén. De ebben nem vagyok sokadmagammal.)

Előzmény: egy mutáns (38)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.01.10 0 0 44

A korábbiakban a ternésztes nyelvérzékről, illetve az anyanyelvről volt szó. Az anyanyelvet a gyerek a kezdeti időszakban kizárólag utánzással tanulja. Az e,léítetted példából az következik, hogy a szóban forgó gyermek anyanyelvként kialakult mentális készségeiben a hangrendi illeszkedés megfelelően kialakult, így ő természtes módon alkalmazza az 'olvasnák' alakot.

 

Figyelmeztetés után korrigálta magát, amiből arra lehet következtetni, hogy az elsődlegesen kialakult tudását aktív módon korrigálták, az 'olvasnék' alak így másodlagos tudás nála.

 

Hogy a rászólás presszió, azt a gyerek reakciója egyértelművé teszi (de hagyj), és kicsit arra vall, hogy ez a gyerek már kétfajta normában használja a nyelvet (a haverok között bizonyára nyugodtan nákol).

 

Az más kérdés, hogy ezt a pressziót károsnak értékeljük-e, de meg kell mondanom, más az ilyen korrekció értéke a szülőktől-testvérektől, más a tanártól és más vadidegen embertől.

Előzmény: cecilke (36)
gligeti Creative Commons License 2007.01.10 0 0 43

Például a hiányos mondataim rólam árulkodnak :-)))

 

 A -nák/-nék -suk/-sük kicsit olyan, mint Indiában a pont a homlokon. Jelzi a kaszthoztartozást.

Előzmény: gligeti (41)
egy mutáns Creative Commons License 2007.01.10 0 0 42

Mindkettőtöknek köszönöm. Valóban, a szépség helyett jobb a nyelv gazdagságáról beszélni.

A viselet jó, engem meggyőző példa. Valóban: tudományosan a ruha elég, ha melegít, de nem baj, ha ezen túlmenően rendezett benyomást is kelt és szép is, legalábbis szubjektíve, és az sem baj, ha népviseletként tükröz valamiféle hovatartozást.

1m

gligeti Creative Commons License 2007.01.10 0 0 41

 A szépséget nehezen tudom megfogni, de a gazdagságot/szegénységet lehet elég objektíven.

 

 Csakhogy az az objektív mérce nem azt jelenti, amit sok önjelölt nyelvművelő: annak, hogy adott szövegkörnyezetben mondjuk azt lehet mondani, hogy "ne lejmolj, vaze", annak például stílusértéke van, és ha ezt kiirtanánk, akkor azzal szegényedne a nyelv, és nem gazdagodna.

Előzmény: egy mutáns (38)
Onogur Creative Commons License 2007.01.10 0 0 40
Egy nyelvnek nincs szépsége. De bármely nyelven alkotható beszéd. Persze a szépség teljes mértékben szubjektív dolog és jogos a kérdés. Mi a szép? Persze ezt nem itt kell megtárgyalni.

Szóval érdemes a gyermekeket nevelni, mert az említetted kategóriák, ha nem is nyelvészetiek, de kulturális, társadalmi kategóriák. A nyelvet inkább úgy kell szemlélni, mint a népviselet ruhaszabása vagy a minta rajta. Ki mit szokott meg, azt viselni. A ruha lehet piszkos, szakadt is, lehet tiszta, vasalt is, de nem a ruha miatt, hanem viselője miatt.
Előzmény: egy mutáns (38)
hacso Creative Commons License 2007.01.10 0 0 39
Jogos, ez a kitétel rendszerint ki szokott maradni. Tehát:

Senki nyelvhasználatát nem kritizáljuk/javítjuk ki, mivel "helyesebbre" úgysem tudjuk, kivéve a saját gyermekeinkét. Ők ugyanis elsősorban tőlünk tanulják az anyanyelvüket, mi meg éppen a saját nyelvváltozatunkra szeretnénk őket megtanítani. Erre rímel Kontra Miklós leleménye, hogy amikor valaki beszédét "kijavítjuk", akkor tkp. "anyázunk", hisz az anyanyelvváltozatát, és ezzel együtt a forrást, tehát a szüleit kritizáljuk.
Előzmény: gligeti (37)
egy mutáns Creative Commons License 2007.01.10 0 0 38

Kedves topiktársak. Korábban (most már tudom, balga módon) felvetettem nyelvhelyességi kérdéseket, melyek kapcsány a hozzáértők elmagyarázték nekem, hogy a nyelvhelyesség firtatása nem helyes. Mert valami van vagy nincs, de hogy helyes-e, az nem kérdés, legalábbi, ha jól érttem, nem nyelvészeti kérdés.

 

De most az "olvasnák, na jó, olvasnék" kapcsán ismét felvetném.

 

Mégpedig, azt kérdszném, hogy a nyelvnek van-e olyan tulajdonsága, hogy (most nem jut eszembe jobb szó) a nyelv "szépsége". Ebbe beletartozna, hogy olyan szabályokat is betartunk, pusztán azért, hogy nyelvünk választékosabb, szebb legyen, noha nyelvészetileg nem indokolhatók. Neveljük-e gyermekeinket a szép, helyes beszédre, mégha ezek a kategóriák a nyelvészet szerint nem léteznek is, vagy beszéljen mindenki, ahogy bír.

 

Mi a véleményetek?

 

1m

Előzmény: gligeti (37)
gligeti Creative Commons License 2007.01.10 0 0 37
Igen, itt morfondíroztam, mint gyakorló apuka, hogy ez a mentális lexikon azért nem egy statikus dolog, különösen gyermekkorban (azért felnőttkorban sem), és pl. egy ilyen bejegyzést (-nék) hajlandóbb megváltoztatni (a magánhangzóharmónia támogatásával) -nák/-nék-re, mint mást. Azért az "a' óvoda" is bejöhet, de sokkal kevésbé, és jobban elmúlik, ha otthon nem hallotta.
Előzmény: cecilke (36)
cecilke Creative Commons License 2007.01.10 0 0 36

Igen, ez nagyjából így is van, azzal a kiegészítéssel, hogy a nem nákoló mentális lexikonjában az egyalakú -nék mellett ottvan a hangrendi illeszkedés tudata is.

 

Népi megfigyelés:

12 éves gyerek mondja: "Mostmár hagyj, mert olvasnák."

Rákérdezésemre, miért olvasnák, azt felelte: "Na jó, olvasnék, de hagyj." :))

Ez pressziónak számít már? :)

Igen csak bizonytalan, mi van abban a fachban...

Előzmény: Kis Ádám (35)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.01.09 0 0 35

Igen, ez nagyjából így is van, azzal a kiegészítéssel, hogy a nem nákoló mentális lexikonjában az egyalakú -nék mellett ottvan a hangrendi illeszkedés tudata is.

 

Bár vannak bizonyos kétségeim, amiatt, hogy a nákolás frusztrációs reakciókat vált ki, ami a számomra arra vall, hogy az illető nem pusztán minta után sajátította el a nékelést, hanem többször figyelmeztették is rá. Azaz eredetileg nem az volt a lexikonjában, és azt korrigálni kellett. Általában azokat a nyelvalkalmazási eseteket kísérik negatív érzelmek, amelyek esetében valamilyen beidegződést korrigálni kellett. Ezért van olyan mértékű érzelmi háttere az ly-nak is, hogy képtelenség megszüntetni.

 

Ez nem jelenti azt, hogy nincs olyan, akinek a nék van a lexikonjában, de mionden bizonnyal az utóbbiak között elég sok az olyan, akinél ez a helyzet erős ráhatásra alakult ki. Azért gondolok erős ráhatásra, mert pl. a tipikus tiem alakhoz nem fűződnek érzelmek (igaz, nem is marad meg sehol).

Előzmény: hacso (34)
hacso Creative Commons License 2007.01.09 0 0 34

Szóval ott van a mentális lexikonban a -nák/-nék (E/1.), és a beszélő egy döntési mechanizmus (hangrendi illeszkedés <-> egy ezt felülíró normatív szabály) után választ? A Te "természetes nyelvérzék" terminusodat valahogy úgy értettem, hogy az nyelvi viselkedés, amikor valaki a fenti döntéshelyzetben a hangrendi illeszkedés alapján választ.

Én meg úgy gondolom, hogy akinek a szülei nem nákoltak, annak a mentális lexikonjában a kérdéses fachban csak -nék van.

 

Azaz szvsz. nem a választási mechanizmusban különbözik a nákoló és a nem nákoló, hanem abban, hogy különbözik a lexikon a fejükben.

Előzmény: Kis Ádám (32)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.01.09 0 0 33

Erratum

 

Chomskysta

Előzmény: Kis Ádám (32)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.01.09 0 0 32
Nem vagyok nagy csomkista, így nekem a természetes nyelvérzék talán megegyezik azzal, amit a szülőktől hallott a gyermek. Pontosabban, nem tudom elképzelni, hogy más lenne.
Előzmény: hacso (31)
hacso Creative Commons License 2007.01.09 0 0 31
Szvsz. a "természetes nyelvérzék"-nél erősebb indíték a nákolás esetén is az, hogy így beszéltek az illető szülei. Az anyanyelv elsajátításakor megtanult szabályok, paradigmák később csak nagy erőfeszítéssel írhatók felül. És kötetlen, kevésbé kontrollált szituációban gyakran az "eredeti" változat tör elő.
Előzmény: Kis Ádám (26)
gligeti Creative Commons License 2007.01.09 0 0 30

 

 Gondoltam, hogy az innák már felmerült, csak nem voltam elég ügyes, hogy megtaláljam.

 

 A mély é hangon már én is töprengtem (cél, derék), arra van valami hipotézis? Köze lehet a veláris i-hez? (tudom, biztos volt róla szó..)

 

 Tetszik a feltételezés, hogy a mély é még játszhat a történetben. Van (más) adat, ami alátámasztaná azt a feltevést, hogy az -ék (félmúlt) vagy a feltételes -nék esetleg ilyen é lenne? (azt értem, hogy ez a feltevés feloldja a harmónia problémáját, ezenkívül?)

 

 - g

Előzmény: Kis Ádám (28)
gligeti Creative Commons License 2007.01.09 0 0 29

 

 A cél az is volt -- a lebunkózós részben, smiley lemaradt. Éppen azért nem lehet azzal a céllal alkalmazott tudomány, mert nincs társadalmi (legfeljebb réteg-) legitimációja.

 

 De a szabadonválasztott normakialakítás lehet célja, ha a lebunkózást, és azt, hogy a nyelvészetben keresi a cél legitimációját, elfelejti; bár jelen társadalmunkban még így sem nagyon dúl az igény rá. De ez már a "Tudományos-e" topik témája.

 

Előzmény: Kis Ádám (28)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.01.09 0 0 28

Az a helyzet, hogy ez a vita jóval régebbi, mint ez a topik, és nekünk volt egy olyan feltételezésünk, hogy a -nék egyalakúsága önkényes diktátum lett volna. Ezzel kapcsolatban vette észre (illetve mondta nekem) rumci a félmúlt egyalakúságát.

 

Még annyit hozzátennék, hogy az é hang történetileg lehetett magas és mély is (azaz lehetett magas é és mély é), ez is lehet magyarázat a dologra.

 

Azonban, mint antalistát, engem a nyelvtörténet nem hat meg.

 

Nem igazán tudom elképzelni, hogy milyen tudomány lehet (akár alkalmazott, akár ál-, akár alap-), amelynek célja "ad hoc, valamilyen nyelvállapotot/nyelvváltozatot kiemelni, rögzíteni, normatív céllal. Hozzáteheti azt is, hogy a kevésbé műveltek jó lebunkózása céljából".

 

Ennél jobb érvet a nyelvművelés alkalmazott tudománnyá minősítése ellen még nem olvastam. Még Kis Tamásnál sem.

 

Előzmény: gligeti (27)
gligeti Creative Commons License 2007.01.09 0 0 27

 Köszönöm, a valék egyalakúságának a kapcsolata nem jutott eszembe.

 

 Annyi kiegészítést tennék, hogy persze nem úgy értettük, hogy az innék alakot pusztán önkényes diktátumnak tekintjük, a magyar nyelv szabályrendszere vagy annak kialakulása szempontjából, hanem hogy ma annak a "helyességét", és az innák alak "hiba" minősítését önkényes diktátumnak tekintjük.

 

 De kétségtelenül kaptunk egy szép magyarázatát a jelenségnek, hogy hogyan múlt el az a szabályosság, ami az innék alak hangrendi szabálytalanságát felülbírálta.

 

(

 És valóban, a tiszta tudományt követő tudós, akinek egyetlen célja a megismerés, elégedetten csettint, hogy megint megismertünk valamit a nyelvek dinamikájából, felismertünk egy összefüggést, jobban megérti a folyamatot, és gondosan jegyzetel, és nem minősít.

 

 Fordulat:

 

 amitől még lehet alkalmazott tudomány a normakövetést igénylők vágyát kielégíteni :-))), ha gondosan definiálja a célját: ad hoc, valamilyen nyelvállapotot/nyelvváltozatot kiemelni, rögzíteni, normatív céllal. Hozzáteheti azt is, hogy a kevésbé műveltek jó lebunkózása céljából, csak jelentse akkor így ki :-)))

)

Előzmény: Kis Ádám (26)
Kis Ádám Creative Commons License 2007.01.09 0 0 26

Azt hiszem, a dolog egy kicsit komplikáltabb annál, hogy az innék alakot pusztán önkényes diktátumnak tekintsük.  Ez ellen szól (az információ eredetileg rumcitól származik), hogy ha a magyar igeragozási paradigmát diakróniában tekintjük, ez a jelenség nemcsak az alanyi ragozás feltételes mód egyes szám első személyében tapasztalható.

 

És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén...” ... S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék

 

olvashatjuk Mózes 1. könyvében, Károli Gáspár fordításában.

 

Megnéztem egy régi nyelvtanban (Remele Lehrbuch der ungarischen Sprache) az igeragozási paradigmát, amely akkor szinkrón szemléletű volt, de mára  nyelvtörténeti értékű. Ebben az áll:

 

Halbvergangene:

 

nicht bestimmt    bestimmt

ék, ék                   ám, ém

ál,  él                    ád, éd

a    e                     á, é

 

Látható, hogy a feltételes mód igei paradigmája megegyezik a félmúltéval.

 

Hogy a félmúltban miért volt az alanyi egyes szám első személy egyalakú, azt nem tudom.

 

Fordulat.

 

De nem is érdekel. Ugyanis ez csak egy magyarázat. A félmúlt már nem él a magyar nyelvben, így nem okoz bizonytalanságot, és nem is fog megváltozni soha, mint ahogy Mona Lisa sem őszül meg.

 

Ezzel szemben az élő feltételes paradigma éppen változik. Két nyelvi tulajdonság küzd egymással, az egyfajta igei paradigma egyalakúsága és a hangrendi illeszkedés. Másképp fogalmazva, az élő nyelv a tradícióval.  A természetes nyelvérzék számára az adnák, az innák az adekvát, az az adnék, az innék a nyelvérzék kulturális, azaz nyelven kívüli felülbírálata.

 

Annak ellenére, hogy nekem véletlenül sem jön a számra az adnák, innák, úgy jósolom, hogy az adnÁk alak győzni fog.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!