E topik a http://www.fortepan.hu gyűjteményben fellelhető városképek, részletek, helyszínek, esetleg korszakok-időpontok, személyek, járművek beazonosítására szolgál. A honlap szerkesztői az itt olvasható azonosításokat veszik át.
A Fortepan új kulcsszó-címke rendszeréről a Fortepan címkézés topikon kaphattok bővebb információt. Testvértopikunk a Budapest anno...
A Fortepanhoz lazán kapcsolódó egyéb témákkal forduljatok a
Kávézóna a FortePan-hoz topichoz
A szoknyapárt -ra történő keresésre a Google ezt adta:
Cím: Berczik Árpád szinművei : ötödik kötetDokumentumtípus: Könyv (monografikus szint) Információhordozó: nyomtatott anyag Szerző:Berczik Árpád (1842-1919) Kiadás helye:Budapest Kiadó neve:Franklin Megjelenés éve: 1912 Fizikai leírás: 501 p. ; 20 cm Megjegyzések: Tartalom: Miniszterválság : vígjáték három felvonásban Az udvari tanácsos + Lavotha szerelme + A pozsonyi diéta + A betyárkirálynő + A művész felesége Caberet-tréfák: A harisnyakérdés + A szérum Gyermekszínművek: Gyerek-bál + Magyar lányok + A szoknyapárt + Angyal + A kis Blaháné + Kurta ruha, hosszú ruha + Ripők úrfi Megjegyzés a rejtett bibliográfiáról: Bibl.: p. 497 ISBN/ár: kötött : 500,- Ft ETO jelzet: 894.511-22Berczik 894.511-821 Nyelv: *Magyar
Az előbbi Magyar Elek és Farkasné Gábos Kornélia. Utóbbi nagyanyám anyai nagynénje. Egykori operaházi magánénekesnő, majd idősödvén Szabadkára költözött, ott férjhez ment és három fia volt, az elsőt még Pestről vitte magával
mint emléket a szép időkből.(ld. Balázs Béla: Napló I. köt)
A másodikon Magyar Elek és nagyanyám húga, Masa, a második feleség, a "fotodás".
Csak egyet nem értek. Amikor kiderült, hogy a régi színház tűzveszélyes lebontották a mellette alig húsz évvel korábban épült reprezentatív bérpalotát is? Miért?
Fantasztikus ez a szempontváltás! Rájönni, hogy két belga világkiállítás kép között egy harmadik hasonló viszont Massachusetts-ben készült... nem semmi.
Ehhez tenném hozzá, hogy jó a megfejtés. A hintalovas kisfiú apám. id. Magyar Bálinttal együtt játszottak vele és kijáró farka helyébe dugták az egymástól elcsent bélyegeket?! (személyes közlés apától) Ha haragudtak, azt mondták: Bújj a lóba!
A többszemélyes képen jobb szélen nagyanyám (és barátnői).
De már id. M. Bálint iránti tiszteletből is térjünk vissza az első Nemzeti Színház átépí-tésére és lebontására, ami azóta krónikus szokássá lett. (Bár megérném még a mainak a lebontását is!) De félre a rosszal!
A Grassalkovich-féle adomány telek eléggé elátkozott része a városnak. Tehát: megépült a Zitterbarth-féle színház, aztán eljöttek az 1870-es évek, a színház, mely túlnyomórészt faszerkezetes volt, bizony egyre inkább elavult. Viták a képviselőházban..., pénz nem volt persze, de volt még egy saroknyi hely és oda megterveztettek Szklaniczkyval egy sarokházat, amiből pénzt akart a színház csinálni magának. A szép, előkelő bérlakások hoztak is pénzt. Hamarosan felhúzták a régi színház elé az új homlokzatot, hogy jobban stimmeljen az új dívatnak megfelelően a környezethez. De bévül nem sokat változott a helyzet, ahogy látható a képeinken is,
1908-ra Tóth i igazgatóvá már úgy nevezték ki, hogy kész tények elé állították: költözködés a Népszínházba! Mit mondjak, sírt ott mindenki, már a korábbi átépítkezés idején is sokan vittek haza emlékromokat (a mi családunkban is volt ilyen: ld. Siklóssy L.: A Svábhegy). Apponyi Albert volt a kultuszminiszter. Ami aztán ez után jött, nem kell részletezni, hiszen hamarosan 1914-et írtunk.
Épp próbálkoztam volna a címtárral, de nem működik.
Emlékszem, hogy beszéltünk róla sokat, csak arra nem, hogy mit. Nekem az a bajom, hogy nem egyezik sem a háttér, sem az előtér, sem a ház akkori és későbbi állapota. De majd egyszer leverekedjük megint.
pégés: Ugyanez jutott az eszembe, amikor néztem a Magyar Bálint-féle képet.
Yogi: Emlékszem, hogy én is sokáig nem hittem, aztán már valamiért igen. Ha lesz két szabad kezem (most az egyik: zsepi) meg egy szabad órám nem ennyire hóttfáradtan, visszakeresem, hogy is volt ez. Az tuti, hogy a megfejtés óta lett a címtár a neten - bár épp most reggel óta nem férek hozzá -, lehet, hogy az is hozzátesz valamit.
A bérházzal kapcsolatban volt tehtube-nak (remélem, jól emlékszem) az a kedves, régi, zseniális felismerése, miszerint már a harmincas évek elején félig le volt bontva:
És a szemben álló szép új házak: a Vágó László-féle 1912-ben felépült Attila u. 2., ahol legfelül a félkör alakú ablakok mögött Lakott Lakatos Artúr és Visy Bözsi kisfiúkkal, Imivel.
Csak úgy nem mentem volna el, mert a színház a térkép alapján is egyértelmű, a Rákóczi teret meg föntről kéne látni az azonosításhoz. De mivel mindkettő útba esett, így a saját kíváncsiságom csillapítására úgy kanyarodtam, hogy megnézzem ezeket.
Szerintem negyedik és Rákóczi tér. :) A többi stimmelni látszik.
Kösz a korrekciókat és különösen azt, hogy ma elmentél mindkét helyre.
Egyúttal szeretnék minden fórumozótól ezúton is vissza- és előremenőleg ünnepélyesen elnézést kérni állandó elírásaim és egyéb diszlexiás rendellenességeim miatt.
Külön jól esett a Holmi-írással való kapcsolat megtalálása. Azért ez nem akármi!
Most dolgozom azon a folytatáson, amiben ezeknek a képeknek a szereplői, ezek a számomra olyan kedves, bár személyesen nem ismert emberek láthatók.
A történet 1850 körül kezdődik, amikor megszületik Kürthy Emil és Visy (később Visi)
Imre, utóbbi a fenti számú képen annak a szőke kisfiúnak (apám) nagyapja volt.
Valóban, már ők jó barátok voltak, mondhatni kebel- és elvbarátok. Mindketten újságírók lettek. Sajnos Visi Imre 37 évesen meghalt, a VIII. ker. szabadelvű képviselője és a NEMZET felelős szerkesztőjeként.
A lányaik is jó barátok voltak, mondhatni együtt nőttek fel. Szegény Berta és nagyanyám Visy Bözsi mindketten betegek voltak és fiatalon, egyazon évben haltak meg. Így maradt itt a két kis árva fiú: Imre (Imi) és Bálint. Masa korán özvegyült édesanyját istápolta, vele élt, de mindig Bertával és a húgával volt egy társaságban.
Ilyen volt egykoron Farkasné Gábos Kornélia 
55320
