Nekem van szédszethető tortaformám, nem márkás, még csak nem is teflonos, csak olyan piaci bádog (lehet, hogy alamónium), olcsó, és nagyon praktikás. Négy "fenéklapja" van: egy sima, egy rücsökmintás, egy csigavonalban bordázott, meg egy kuglófforma (bordázott és lyuk van a közepén).
Ennek ellenére sűrűbben használom az őzgerincet kiborítós cuccokhoz (pl. túrótortához is megfelel)
Egyébként meg persze jó az tálban, ételesdobozban is (sőt, lábosban, vagy adagonként kistálban ill. pohárban és akkor ki sem kell borítani)
Nincsen is nekem tortaformám, azt gondoltam, hogy beleöntöm egy üvegtálba, amit fóliával bélelek, jól teszem úgy?
A Tuppenware cuccokat alapvetően értelmetlenül drága hülyéskedésnek találom, de van egy tök jó formájuk, aminek külön lehet leszedni az oldalát és a tetejét és még mintát is nyom a cuccba. Na arra a változatra nagyon fáj a fogam, vajon nem lehet olcsóbban megkapni valahol máshol?
Igaz is: fólia!
Tisztára elfelejtettem, pedig én is mindig fóliázok, pláne a kiborítósoknál, mert biztonságosabb a "formában tartás" - de egyébként is, mert ki szeret mosogatni?
Egyedül a fagyitortánál nem fóliázok, mert ahhoz olyan ügyes műanyag dobozkáim vannak, amiből mindig jól ki tudom borítani:-)
ilyen melegben be nem gyújtom a sütőt! :-)) Én is ezt mondtam a múltkor a Zuramnak, amikor erősenm meg akart volna arról győzni, hogy töltött kelt kiflit "szeretnék" csainálni. :))) Én nem értette, hogy miért is kezdtem el tiltakozni...:-|
moes, Mulan: köszi! Holnap megcsinálom, aztán majd beszámolok.
(és persze, hogy nem sütős változatot kívántam, ilyen melegben be nem gyújtom a sütőt! :-))
A túrót, cukrot, citrom levét összekeverjük, hozzáadjuk a joghurtot és a tejszínhabot, majd a zselatint, amit előtte vízzel vagy tejjel összeforraltunk. Alufóliával kibélelt tortaformába öntjük, és mehet a hűtőbe.
Lehet alá tenni 1 piskótalapot, a tetejére meg gyümölcsöt/zselét.
Ez nagyon eccerű, kb 20 perc alatt lehet összedobni. Elvileg egy éjszakát kell hűlnie, de nekem 2 óra alatt megállt.
Ha zselatint emlegetsz,gondolom nem a sütött verzióra gondolsz:-)
A legegyszerűbb:
Fél kiló túrót jól eldolgozol tíz deka vajjal, két tojássárgával, húsz deka cukkorral, kedved szerint vaniliáscukorral és/vagy reszelt citromhéjjal.
Most jön a zselatinozás, amit azért nehéz itt előadni, mert ahány féle van, annyiféleképpen kell adagolni és elkészíteni, szóval: szerezz be és készíts el három deci folyadékra valót a saját használati utasítása szerint tejjel vagy gyümölcslével, vagy akár vízzel; keverd a túróhoz
Most van egy alapod, amihez keverhetsz gyümölcsöt, mazsolát, csokit, diót, vagy maradhat is, ahogy volt. Kivizezett formába - megint választahatóan, nem kötelező - leraksz gyümölcsöt, ráontöd a túrómasszát, és az egészet jól behűtöd. Ha összeállt kiborítod, lehet tovább díszíteni (vagy csak most) gyümölccsel, habbal, tortadarával....
Nem olyan bonyolult, mint ahogy most elsőre kinéz:-)))
hihi, melegem van, ettől szétesnek a gondolataim. szóval, nem csak ezt a tényt akartam veletek közölni, hanem kérdezni is szerettem volna, hogy miként fogjak eme nemes kihívásnak neki. :-)
Én fel sem szoktam darabolni. Maradnak félbe-szedve, ahogy a magozás után. Citromsavat se tettem eddig bele még, de ha majd megint lesz barack, kipróbálom, biztosan szebb marad tőle a színe.
Zselírozó cukor: nekem nagy öröm, vele szoktam készíteni a "speci" cuccost, amit úgy kellett kikísérleteznem, mert a családban nincs hagyománya: igazi narancslekvár, ciromlekvár, sárgadinnye-lekvár (ez utóbbival nem dicsexem, mert nem sikerült jól).
Lényege, hogy folyós vagy teljesen folyékony alapanyagot lehet vele lekvárosítani: a narancs pl. úgy készül, hogy turmixolt narancsbelső + a narancs külső héja van benne, KIZÁRÓLAG a narancssárga rész, krumplihámozóval vékonyan lehámozva és megdarálva. Ez folyik rendesen, de zselírozó cukorral szinte kemény lekvár lesz belőle.
Még egy jó pont a zselírozó cukornak: pontosan 1 perc a lekvár főzési ideje (felforrástól számítva). Tudtommal annyit kell és sokkal tovább nem is szabad főzni, mert tönkremegy a zselírozó hatás. Így olyan lekvárt is csinálhatsz vele, aminél szempont az, hogy a gyümölcs jól felismerhetően egyben vagy darabosan maradjon (pl fél meggyszemek, eper, málna stb.)
Az adagolást pontosan be kell tartani: 1 és 1/4 kg gyümölcs vagy 1 l gyümölcsléhez kell egy zacskó zselírozó cukor. A Dr. Oetker-féléről beszélek, nekem az vált be, a másiknak, legalábbis én úgy érzem, van mellékíze.
hello,
Készíts világos rántást, keverj bele kevés apróra vágott vöröshagymát, s több finomra vágott kaprot. Öntsd fel három-négyszer annyi vízzel, sózd, borsozd, ízesítsd kevés cukorral és ecettel, végül adj hozzá tejfölt, s jól forrald össze.
Nem baj az, ha nem kerül le róla a héja (tudod, abban vana vitamin! :)))) ), egy kis plusz ízt ad neki. Választhatsz - vagy ledarálod húsdarálón a barackot - én a magam részéről szívesebb trancsírozom csak szét a kezemmel, mert szeretem ha kissé darabos, összekeverem cukorral, citromsavval, állni hagyom pár óra hosszáig, majd lehet szépen rotyogtatni.
Általában 35-40 dkg cukrot számolnak gyümölcs-kgként, de ez is, mind anyi minden más, ízlésfüggő.
A zselésítő cukorban, mint a neve is mondja van kocsonyásító anyag, gondolom nem is kell belőle annyi, no meg nem is kell annyi ideig főzni.
Már csak a poén kedvéért áruld el, hogy honnan van Neked annyi barackod, hogy lekvárra is futja belőle? :))))
Lehet, hogy csak én vagyok ilyen ferde ízlésű, de munkahelyi adottságok révén próbáltam magam rászoktatni a búzacsírára, de 1szerűen_nem_bírom_megenni... Nekem állandóan olyan dohos, vagy nemtom milyen íz-szag kombináció mászik vissza az orromba...=:-o
Sötétben! Ha nem kap fényt, nem kezdődik el a klorofil termelés. Tedd alul levegőző likacsos, fekete kartondobozba!
Egyébként -állítólag- akkor a legegészségesebb, ha 1-2 centis zöldfű van rajta, ekkor tartalmazza a legtöbb hatóanyagot.
Nem emlékszem az árára, úgyhogy nem lehetett drága. A normál lencséhez képest kisebb, csak jobban megnézve látszik, hogy lapos, nincs héja és szép korallpiros. Tulképp csak azért vettem meg, mert nagyon szép volt: mint egy zacskó piros gyöngy :) Megfőve sajnos már nem korallpiros, kifakul kb krémszínűre. Nagyon gyorsan megfő: forrástól számítva kb 10 perc alatt, utána pillanatokon belül pürésedik. Az íze alapján felismerhető hogy lencse, csak nem akad héj a fogad közé.
