Hiszen ezzel kezdtem. Ha nincs ballisztikus hatás, már haladhat akárhogy a fény, nem lesz időbeli szétcsúszás. Elég, ha annyi teljesül, hogy minden fény egyforma sebességgel terjed. Mindegy, mihez képest, az is mindegy, milyen sebességgel.
Mivel a fény nem ballisztikusan terjed, az időbeli szétcsúszáa eleve kiesik. (ballisztikus: mint a puskagolyó, ami a puskához képest megy állandó sebességgel, így repülőről előre lőtt golyó pl. gyorsabban megy)
A doppler kvalitatíve ezek után egyszerűen belátható: a fényforrás kibocsát n darab fényhullámot (amplitudó maximumot) egy másodperc alatt. Ha én állok a forráshoz képest, nyilván pont n fut be szintén egy mp alatt. Ha szembe megyek a forrással, megkapom ugyanezt az n darabot meg amennyit még felszedtem közben a megtett úton.
Ha a forrás jön felém, megkapom azt az n-et amit akkor kaptam volna ha maradt volna a helyén, meg kicsit többet, mert közben közelebb jött, így a később kibocsátott fény kisebb távot kellett befusson, tehát hamarabb ideért.
Tehát az, hogy lesz doppler, már ennyiből is látszik, és nem használtam fel azt, hogy _hogyan_, mihez képest milyen sebességgel terjed a fény. Tehát a leírtak hangra, éteres newtoni világra is jók. Ha a doppler _mértéke_ is érdekes, akkor kell a specrel.
Valaki elmagyarázná nekem ,hogy lehetséges az ,hogy egy gyorsan kering? kett?s csillag ideérkez? fényében a Doppler-eltolódás megvan de abszolult nincs id?beli keveredés a hullámok között.Vagyis a távolodáskor és a közeledéskor induló fény is a mi inercia-rendszerünk szerinti fénysebességgel halad.
De az nem baj! Ugyanis a gravitációt nem lehet kiküszöbölni. Így globális inercia rendszer nem is létezik. Mindig meg kell adnunk, hogy egy inercia rendszer milyen mérettartományokra inercia rendszer. Erről szól az ÁR. Tehát a kapszula igen is jó inercia rendszer a méretével egyenlő nagyságrendű távolságok használatakor, de ez nem érvényes a keringési pálya sugarának nagyságrendjére. De ez a határ MINDEN inercia rendszerre létezik, csak az a kérdés, hogy mit és milyen pontosan akarunk számolgatni. Megjegyzem, hogy a Föld semmivel sem jobb inercia rendszer, mint a keringő kapszulák! Csak egy picit természetesebb :)
Jobban utánanézve a kisérlet, amit emlitettem, a kozmikus háttérsugárzást csak viszonyitási rendszernek használta, ezért nem alkalmas újabb meggyözési fegyvernek a mi vitánkban. Azért érdekes kisérlet, preciz felsö határt ad arra vonatkozólag, hogy 190 nap alatt (miközben a Földnek a háttérsugárzáshoz viszonyitott sebessége 60km/s-t változik) mennyit ingadozik a fény sebessége a laboratóriumban (a fénysebesség régi definicóját véve, hiszen 1983 óta a métert definiálják a fénysebességböl és nem forditva). A fénysebesség változását olyan alakúnak feltételezik a szerzök, amit az Általad is propagált módositott Maxwell-egyenletek megengednének.
Sziasztok!
Én még mindig a "miből ered a háttérsugárzás?" kérdésnél vagyok leragadva. A problémát az okozza, hogy két különböző magyarázatom van, és nem tudok dönteni:
1. magyarázat: A léggömb sugara állandó. Kezdetben az összes anyag a lufi egy pontján van, majd ez "felrobban", és szétspriccel a lufi teljes felületén. A háttérsugárzást a robbanás külső hullámfrontjai eredményezik, amely azért homogén, mert túl gyorsan mozog ahhoz, hogy a gravitációs hatások "összekócolják".
2. magyarázat: A tömegpontok a léggömb felületén egyenletesen elosztva, fix pozícióban vannak. Kezdetben a lufi sugara közel nulla, majd elkezd felfúvódni, ezáltal a pontok egyre távolodnak egymástól. A háttérsugárzás a tőlünk legtávolabb levő anyagpontokból származik, és azért homogén, mert a távolság miatt olyan korai állapotát látjuk, hogy akkor még nem alakultak ki anyagcsomók.
A két magyarázat szerintem lényegileg különböző, mert egy külső nézőpontból -egyszerre látjuk az egész lufit- más képet mutat. Ráadásul egyik magyarázat sem számol azzal a jelenséggel, hogy az anyag elhelyezkedése hatással van a lufi alakjára, és a lufi alakja hatással van az anyag gyorsulására.)
Valóban megadtál egy forrást, de azt nem jelölted meg, hogy azon az oldalon melyik kísérlet lenne az, ami Szerinted eldöntené a kérdést.
Egyébként tényleg az lenne a meggyőző, ha reprodukálni tudnád, de ezt nem várom el Tőled, elég egy részletes leírás a kísérletről, amire gondoltál, és a mért eredményekről.
A 743-as üzenetben noway megadott egy linket, amit elöröl olvasva kiderül, hogy Einsteinnek jó oka volt az éter létezésének elvetésére. Biztos sokat töprengett a fénysebesség állandóságán és egyszer egy vonatban ülve eszébe ötlött, hogy biztos ott is állandó. Aztán beleszédült mint Dulifuli, de végül megbarátkozott a feltevéssel és megerösitést nyert, amikor látta, hogy milyen csodálatos matematikai-fizikai elmélet következik belöle.
Arról tudtok valamit, hogy Einstein-nek hogyan jutottak eszébe ezek a gondolatok a relativitáselméletről? Mivel ő pusztán matematikai - elméleti úton gondolta ki a relativitáselmélet legnagyobb részét. Ez egyébként egy érdekes dolog, arra vagyok kiváncsi, hogy ti mit hallottatok erről. Mi volt a kiindulási alapja?
Ha a kozel fenysebesseggel halado reszecske altal kibocsatott fotonrol beszelsz, azt mar en is leirtam Dulifulinak, ha van turelmed, rakereshetsz a tavaly nyari uzeneteimre. Valami olyasmi volt a valasza, hogy nem csoda, hogy c-t kapunk erre a fotonra is, mert a reszecsket elektromagneses erovel gyorsitjak, ami pedig - legalabbis a foldi laborokban - c-vel terjed (en ezt kepzavarnak neveztem, mert nem kevernem ossze az eroter gyorsito hatasat a hullam terjedesevel, de mindegy). Szerintem meggyozobbek a kozmikus hattersugarzas sebessegenek merese 190 napon keresztul, figyelembe veve, hogy a Fold sebessegvaltozasa ez ido alatt hozza kepest > 100km/s. Dulifuli, ez a kiserlet erdekel?
Nagyon tetszik az oldal. Ilyen jo osszefoglalast talan meg nem is lattam, tanulmanyozni fogom. Nekem meg nem sikerult olyan kiserletet felmutatnom Dulifulinak, ami ot meggyozte volna (egyszer mondjuk sikerult ot megtantoritanom, amire igen buszke vagyok). Ennek reszben az az oka, hogy a feny nagyon gyorsan terjed, ezert kozvetlen merese nagyon nehez.
Felvázoltam egy kísérleti beállítást. Te elfogadtad, mint az éter-hipotézis falszifikációjának lehetséges módját. A kísérletet többször, többféleképp elvégezték, a forrást megadtam. Mit vársz még, építsek részecskegyorsítót a garázsban, reprodukáljam az eredményt és tegyem be avi-ban?
Bocs, de én még mindig nem ezzel foglalkozom, és nincs annyi időm, hogy fél napokig mazsolázzak. Nekem egy (vagy néhány) leírás kéne, de lehetőleg részletesen.
Itt találsz említést néhány ilyen elvégzett mérésről (átalakuló elemi részecskék által kibocsájtott fotonok sebességét mérték), az eredmények konzisztensek a relativitáselmélettel. Akkor lezárhatjuk a vitát?
(Csak érdekességképen mondom, hogy ez a vita már a XIX. század végén - XX. század elején lezajlott ("ether drag" kulcsszóra rákeresve rengeteg leírást találsz róla). Mivel akkor még nem tudtak ilyen mérést elvégezni, az elképzelést bizonyos csillagászati elképzelések alapján cáfolták.)
Nem tudom, miféle eszközzel tudnánk ezt elvégezni a gyakorlatban, de szerintem igen, ha sikerülne olyan helyen végezni a mérést, ahol nem zavar valami égitest közelsége, és a mérés módszere is megfelelő lenne.
Szerintem az egyetlen logikus feltételezés, hogy amikor elhagyja a fényforrást, akkor ahhoz képest halad fénysebességgel
Jó, akkor mérjük meg egy gyorsan mozgó test által kibocsájtott lézerimpulzus sebességét a közvetlen közelében, álló mérőberendezéssel. Ezek szerint a fénysebességnél nagyobb értéket fogunk kapni?
Igazad van, mégsem tudnék a 731-esben leírtakra értelmeset mondani, mert nem tudom pontosan, hogyan terjed a fény. Szerintem az egyetlen logikus feltételezés, hogy amikor elhagyja a fényforrást, akkor ahhoz képest halad fénysebességgel, de az ikercsillagok fénye arra utal, hogy ezt a sebességet nem tartja meg mindig, hanem talán valahogyan igazodik a sebessége ahhoz a bizonyos "éterhez", amiről még nem tudjuk, hogy micsoda. Jó, tudom, sok itt a kérdőjel, de én sem tudok mindent. Abban azonban biztos vagyok, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Én nem állítottam, hogy ott változó a fénysebesség, bár meglehet, hogy nem ugyanannyi, mint a kéreghez rögzített esetben. Az pedig egészen biztos, hogy ugyanannak a fénysugárnak nem ugyanannyi a sebessége a kéreghez rögzített rendszerben, mint a hozzá képest mozgóban.
