"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Magyarország, mint az Osztrák–Magyar Monarchia része, külügyeiben nem független politikai hatalomként lépett háborúba. A szerb helyzetre és a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett merénylet jelentőségének túlbecsülésére jellemző, hogy a háborús helyzet már 1914. júliusában megérett a konfliktusra. Júliusban már nyilvánvaló volt, hogy Bécs nem mond le a Szerbia elleni akcióról, amelyhez gróf Tisza István csak annyit tudott hozzátenni, hogy július 14-én feltételül szabta: a Monarchia jelentse ki előre, hogy a Szerbia ellen indítandó akcióval jelentéktelen határkiigazításokon kívül szerb területek megszerzésére nem törekszik.[1]
Charles Tisseyre, a francia parlament képviselője könyvet írt a háború kitörésének körülményeiről: „... Tisza István volt az egyetlen vezető államférfi Európában, aki komolyan szót emelt a háború ellen.” A merényletet követő koronatanácson azonban azok az – akkor még osztráknak számító – nemzetiségi politikusok szavazták le, akiknek hazája később a győztes államok között szerepelt, és Magyarország háborús szerepének a világ közvéleménye előtti félreértelmezésében aktív szerepet játszottak.
Magyarországnak nem volt érdeke a háború, és Tisza István mindent megtett elsősorban Magyarország hadba lépése ellen, de amikor e törekvései meghiúsultak, a háború kárainak enyhítésére. Tisza István az annexióellenes magatartását akkor sem változtatta meg, amikor 1915-ben a Monarchia még előnyös pozíciókban volt. Románia legyőzése és a bukaresti béke aláírása után 3500 km² határrevízióra került sor, amely – gyéren lakott terület lévén – néhány száz román állampolgárt érintett, és kizárólag stratégiai jelentősége volt. Tisza elítélte Szerbia annektálását, és Vilmos császárral is szembeszállva a szerbekkel kötendő különbéke mellett kardoskodott, amelyben kárpótlásul Albániát adta volna Szerbiának. Gróf Károlyi Mihály ezt írja emlékirataiban: „1916 végén, amikor a harctereken a legjobban álltunk, sem Tisza Istvánnak, sem Magyarországnak nem voltak hódító szándékai.”
Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat.
Nem nagyon volt már akkor olyan katona, aki tényleg hadbafogható lett volna.
Amennyire örültek az akkori fiatal férfiak, hogy végre megmutathatják, hogy harcolnak a hazáájukért (nekik a 48-as szabadságharcosok voltak a példaképeik és hát 67 után már a béke honolt nálunk) és lelkesen indultak hadba, akkor már nem nagyon lehetett ilyen emnert találni. Hiába volt fegyver.
"A trianoni béke - egy alapvetően igazságos döntés volt, s stabilnak is bizonyult."
Szerencsére ezt nem te döntöd el, és hogy mennyire volt "igazságos" döntés, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány egykori külföldi politikus véleménye:
Mitterand (francia államelnök), 1991: "Ami Trianonban történt, az mocskos dolog volt."
Baldwin (angol miniszterelnök): "Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg."
Lloyd George angol politikust idézzük 1928-ból. "Mindazon az okmányok, amelyeket a béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink előterjesztettek, hazugok és megtévesztők voltak. Mi hamis adatok alapján határoztunk."
Francesco Nitti (olasz miniszterelnök), 1924: "Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugosznak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula… a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel… Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszeríttetek."
W. Churchill (angol miniszterelnök): "Új európai háborút készítenek elő azok, akik nem akarják revidiálni a trianoni sérelmeket."
Andrej Hlinka (Szlovák Néppárt vezetője) 1925: "Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt."
A magyar közvélemény így látta Trianont: „Felbontották Ausztriát, hogy ne tűrjenek Európában sok nemzet felett zsarnokoskodó egy államot. És egy Ausztria helyett csináltak csehekből, morvákból, szlovákokból, lengyelekből, magyarokból, németekből, kisoroszokból álló Csehszlovákiát; csináltak románokból, németekből, szerbekből, bulgárokból, törökökből, tatárokból, cigányokból álló Romániát; csináltak szerbekből, bosnyákokból, horvátokból, szlovénekből, törökökből, montenegróiakból, vendekből, románokból, albánokból, olaszokból, cincárokból álló Jugoszláviát. Vagyis csináltak egy Ausztria helyett négyet.”[16]
A fenti megállapítás után hat évtizeddel bebizonyosodott, hogy ezek a kreált államok nem életképesek, sorban felbomlottak, volt amelyik békességben, volt amelyik háborúban. Ma már csak Ausztria, Lengyelország és Románia olyan állam, amelyik létezik még a trianoni szerződés által Magyarország területéből részesülő államok közül.
A kitelepítések előtt igen. Erdély 40%-a, Felvidéken kb 1,6 millió szlovákra jutott ~1 millió magyar. Egykori fővárosunk, Pozsony pl. 1918-ban még majd ~80% magyar-német volt.
Persze a kitelepítések inkább a 2. világháború után történtek. Akkor még nem nyelte volna le a világ vagy akár az antant közvéleménye, amit a szocializmus leple nyugodtan meg mertek csinálni, mert a magyar kommunista vezetőinknek amúgyis fontosabb dolga volt építeni a szocializmust az örökbaráti szomszédos szocialista államokkal...
Írja itt valaki, hogy csak Magyarország területét darabolták fel. Meg kell nézni Németország térképét 1913-ban és 1920-ban.
A németeknek volt annyi eszük, hogy feldolgozták a múltat. Évtizedek óta országépítéssel, gazdaságfejlesztéssel foglalkoznak és rohadtul berágnak, ha az utolsó szövetségesük ostobán lenácizza őket.
Itt meg a sok begőzölt mélymagyar még száz év után is trianonozik. Minél szerencsételenebb a jelen, annál dicsőbb a múlt... csakhogy ezt lesz--ják Európában.
Ma sem szól másról a hülye politika, mint Trianonról, szoborköltöztetésről, Horthy- és Tisza-kultuszról. Ezzel lehet a sok birkát lefoglalni, hogy ne az árakat nézze az üzletben meg ne a fizetését számolgassa.
Ebben az országban millióknak lehet bemesélni, hogy a kötvénykibocsátás nem hitelfelvétel, hogy a visszaesés is növekedés csak negatív előjellel. Milliók nem tudják, mi a különbség az árrés és a profit között, vagy hogyan kell egy hitelterhet előre kikalkulálni. Milliók benyalják, hogy jó nekik, ha 200 Ft-tal lecsökken a villanyszámla.
Ezeket a hülyeségeket egy svájci buszvezetőnek vagy egy német tetőfedőnek nem lehetne beadni.
"Érdekes, hogy Ausztria egész jól megvan, pedig a Saint-germaini békeszerződés értelmében Ausztria területe a korábbi negyedére csökkent."
Megint csak ferdítésekre, hazudozásokra futja részedről.
A legtöbb "osztrák" terület ugyanis hódított vagy dinasztikus házasságok által szerzett terület volt, mint pl. Magyarország vagy akár Csehország. Az a tény, hogy az osztrákok ezeket a területeket elvesztették, azért nem okozott nekik lelki fájdalmakat, mivel ezek egyszerűen nem voltak osztrák területek. Ezek nem olyan területeke voltak, mint pl. Magyarország számára Erdély, a Felvidék, a Délvidék vagy a Kárpátalja, amelyek jelentős magyar népességgel, szerves részét képezték az országnak. Magyarországnak sem fájt pl. Horvátország elszakadása (az más kérdés, hogy ezt a horvátok akkor nagyon megbánták), mivel dinasztikus úton került Magyarországhoz és a népesség döntő többsége sem volt magyar...
Tartsd meg a hülye kérdéseidet. Az ott magyar föld akár teszik tetszik akár nem tetszik. Így van, volt és lesz mindig. Akinek meg ez nem tetszik az menjen oda lakni, ahol nem kell ettől félnie. Persze akkor este a vacsoraasztalnál ne is magyarul beszéljen a gyermekeivel és vagy ha ezt teszi akkor napjában 8-10-szer köpjön fel és álljon alá. ;P
Ja. Láttuk. Jugoszláv egyértelműen etnikai alapon dúló háború és a szintén széthullt Csehszlovákia példájából. A világtörténelem leghamisítottabb atlaszában is utóbbit valahogy képtelen vagyok megtalálni. ;P
