> Ha jól sejtem, az eredmény nem lehet csávázott vetőmagvásár, sokkal inkább csávázottvetőmag-vásár
Jól sejted. Ez az ún. második mozgószabály, vö. helyesírási szabályzat 139.b pont.
> Ezzel én el is lennék, bár mondjuk a csávázotthibridkukoricavetőmag-vásár kicsit soknak tűnik...
Sok, nem sok: ezt is így kell. Lehetne viszont Csavázott hibrid kukorica-vetőmagok vására.
> Az mégiscsak rejtett Markov-modell, avagy rejtett-Markov-modell, vagy hogyan lenne a legjobb?
Vélem, hogy a modellt nem a rejtett Markov-ról nevezték el, hanem ez a Markov-féle modell egy olyan alesete, amelyre a rejtett jelző illik. Így a jelző szvsz. külön írandó.
De bizony, ha egybe kellene írni, akkor a két kötőjeles forma lenne a megoldás. Az Osiris Helyesírás példája: életmű-Oscar-díj. Itt a mi példánk lehet egy olyan jelző használata, amelyet mindig egybe kell írni az alapszóval: pl. alap-Markov-modell, ál-Markov-modell.
az lenne a kérdésem, hogy mi a teendő olyankor, ha nem két főnév kerül egymás mellé az összetételben, hanem egy jelzős főnév és egy főnév? Mondjuk csávázott vetőmag és vásár? Ha jól sejtem, az eredmény nem lehet csávázott vetőmagvásár, sokkal inkább csávázottvetőmag-vásár. Ezzel én el is lennék, bár mondjuk a
csávázotthibridkukoricavetőmag-vásár kicsit soknak tűnik...
na de mi a csodát csináljak a rejtett Markov modellel?? Az mégiscsak rejtett Markov-modell, avagy rejtett-Markov-modell, vagy hogyan lenne a legjobb?
potya melléknévként ’ingyenes; nagyon könnyű; nagyon könnyen szerzett’ jelentésű (főnévként ’ingyenes evés-ivásra való alkalom’).
A potya gól azért van külön, mert itt egyszerű melléknévi használatú a potya szó, minthogy a sziononimájával kicserélve mondhatjuk: ’nagyon könnyen szerzett gól’.
De mondhatjuk-e azt, hogy a potyautas ugyanaz, mint a ’nagyon könnyen szerzett utas’? Vagy ’ingyenes utas’? Nem mondhatjuk: ez egy jelentéssűrítő szerkezet, a potyautas nem ’ingyenes’, hanem ’ingyen utazik’.
A fenti gondolatmenet szerint, tehát ha a potya+pénz szókapcsolat jelentése ’nagyon könnyen szerzett pénz’, akkor külön írjuk. És, minthogy tényleg azt jelenti, így tényleg külön is írandó: potya pénz.
(Egybeírandó még: potyajegy ’potyán kapott jegy’, potyaleső ’potyát leső’; külön írandó a fentieken kívül: potya ebéd, potya munka, potya [tan]óra, potya ötös. Forrás: Osiris Helyesírás, Értelmező kéziszótár 2. kiadás)
----
Eddig, ami egyszerű. Viszont különírni rendelik a potya fráter szókapcsolatot, mivel a potya melléknévnek – fent szándékoltan kihagytam! – van egy ’potyázni szerető’ jelentése is, és állítólag, a potya fráter szókapcsolat – mellyel eddig én még nem találkoztam – jelentése ’potyázni szerető ember’. Ebből viszont azt következik, hogy a potya utas szókapcsolatot is lehet külön írni, ha az adott utas „életvitelszerűen” potyázik, míg az egybeírt potyautasról nem tudjuk, hogy ezt most az egyszer, szükségből teszi-e, vagy a fuvarért rendszeresen nem fizet...
E. coli-s szaloncukor – szerintem jól van ez így, hiszen a New York-i lakosokat és a Tóth Árpád-i sorokat is így írjuk. A listád többi tagja is rendben van.
„Ha egy szövegben ötvenszer előfordul az ÁFA-törvény, amitől tényleg golyózni kezd a szemed, akkor az feljogosít arra, hogy áfatörvénynek írd, mint az APEH oldalán?” Nem. Nem az jogosít fel arra, sőt az APEH oldala sem. Az viszont igen, hogy a helyesírás az áfát kiejtett betűszóként kezeli (mint pl. a tévét a tv ellenében), így a helyesírás szerinti helyes írásmód: áfatörvény.
aminosavszintézis – ennek semmi köze a szaknyelvi szabályozáshoz, hiszen maga a szókészleti elem nem a szakmai nevezéktan sorába tartozik A kén-dioxid-szintézisnél viszont valóban le kell mondani a mozgószabályról, hiszen a kén-dioxidot a szaknyelvi nevezéktan rendeli kötőjellel írni.
EU-tagország EU-tizenötök EU-rendelkezés GKM-rendelet E. coli-s szaloncukor (gyanítom ez nem jó így) GMO-kukorica (ez nem simán GM kukorica? És akkor -> ) GM-kukorica GM-kukorica-termesztés?
Ha egy szövegben ötvenszer előfordul az ÁFA-törvény, amitől tényleg golyózni kezd a szemed, akkor az feljogosít arra, hogy áfatörvénynek írd, mint az APEH oldalán?
Ha jól értettem néhány korábbi hozzászólást, akkor különböző szakterületek nyelve egyedi elbírálást igényelhet. Különösen kémiai vegyületek, hatóanyagok nevei tudnak rendesen burjánzani, de legalábbis eltérni más, "normális" szavak írásmódjától. Létezik olyan webes adatbázis, ami eligazít abban, hogy egy-egy szakszókincsben (pl. kémia) mi számít összetétel önálló tagjának?
aminosav-szintézis vagy aminosavszintézis?
Vagy ilyen esetben teljesen lemondhatok a mozgószabály mankójáról:
Stimm, felsorolásról van szó, de sajnos kb. ebben a formában:
XY terméket alkalmazó szakterületek:
- elektronikusfizetőeszköz-előállítás / elektronikus fizetőeszköz előállítása - villamosenergia-elosztás / villamos energia elosztása - gyógyszergyártás - fémipar - stb.
Szívás, mert nem tudom egy kalap alá venni őket, hogy az általad javasolt formát használhassam, érzésem szerint a jelölt birtokviszonyos szerkezet sem passzol ilyen jellegű felsorolásba, az összevont írásmód meg, ahogy drac is megjegyezte, elég érdekesen néz ki (még ha ez is a hivatalosan elfogadott).
Üdv mindenkinek! A következő dilemmám van: gyertyatartópár gyertyatartó-pár gyertyatartó pár (természetesen két darab gyertyatartóról van szó, melyek összetartoznak). Ötlet?
Eredetileg a szövegkörnyezet nem nagyon engedné, mégis egyre inkább hajlok a jelölt birtokviszonyos szerkezet felé. Elég erőltetettenek hat az összevonásos írásmód, honlapon megjeleneítve (oda kerül ugyanis a szöveg) első blikkre az átlagnetező biztos azt hinné, hogy csak simán nem tudok helyesen írni.
Hogyan kell ezeket írni? Mihez nyúljak ha ilyen problémáim vannak? A topik elején talált anyagok értő kezekben biztos nagyon hasznosak, de nekem kicsit sok.
> Egy apró kérdés ad vocem génusz: az Általad alkalmazott írás- (és vélhetően ejtés-) mód mennyire elterjedt?
Úgy vélem, abban a szubkultúrában, ahol ez így létezik -- tehát a biológusok közt -- elterjedt. A Google a génusz : genusz arányt magyar oldalakon 497:188-ra adja (az azonos oldalakon lévő találatokat egynek véve 94:77-re). Meglehet ez meg is felel a tényleges elterjedtségnek.
A kérdéshez hozzátenném még a géniusz szó é-jét (ugyanakkor rövid: genitáliák, generikus [gyógyszer], genitívusz). Továbbá páter ’szerzetes’ (de paternalista) stb.
Itt az a megfigyelés hathat vissza, amit a helyesírási szabályzat így fogalmaz meg: „28. A közkeletű idegen szavak jelentős részében egyes idegen eredetű képzők előtt a tőbelseji hosszú magánhangzó rövidre változik: szláv – szlavista, szlavisztika; szociális – szocialista, szocializmus; hérosz – heroikus, heroizmus; hipnózis – hipnotikus, hipnotizál, hipnotizmus; szuverén – szuverenitás; irónia – ironikus, ironizál; stb.”
> És ha már a "génusz"-nál tartunk, akkor megkérdezném: a speciest hogy helyes írni magyarosan?
Faj :)
A génusz részemről történt leírása nem volt egyéb, mint a zsargon megjelenítése írásban. Ettől pedig általában tartózkodni szoktunk. Az itteni oldott légkör, a félig-meddig orális médiumjelleg azonban ezt megengedi, különösen, ha – mint esetemben – a szóismétlés elkerülése volt a cél (a magyaros írásmódot pedig azért választottam, hogy jelöljem a névterjedelmet, azaz világosan elváljon a megelőző tudományos névtől.)
A species azonban magyar nyelvi megnyilatkozásba ékelve nem olyan gyakori még a zsargonban sem, mint a genus, ezért a species esetén kisebb a késztetés a magyaros leírásra is. Ennek az az oka, hogy a speciesnek van kitűnő magyar megfelelője, a faj. A genus nem ilyen szerencsés: két megfelelője is van: a nem és a nemzetség. Mind a kettőnek erős áthallása van („ez a taxon nem nem, hanem öregnem”), ráadásul diszciplínafüggő is: a nem a zoológiában, a nemzetség a botanikában használatos. Sokkal egyszerűbb, ha magyarul is genust használunk helyette.
Ami a latin species magyar ejtését illeti ebben a zsargonban, az lehet /speciesz/ és /szpeciesz/ is, az arányuk a Google-ban magyar doménbe tartozó oldalakon 57:282 (az azonos oldalakon lévő találatokat egynek véve 25:7, azaz az /sp/-s ejtést többen használják, de az /szp/-sek szószátyárabbak).
Egy apró kérdés ad vocem génusz: az Általad alkalmazott írás- (és vélhetően ejtés-) mód mennyire elterjedt? Arra gondolok, hogy a szó latin kiejtését alapul véve egyértelműen a "genusz" lenne a korrekt forma, ugyanakkor magyarul pl. mindig Vénuszt mondunk, holott latinul az e ott is rövid. Tehát nem kötözködni akarok, tényleg csak érdekelne, hogy a "génusz"-nál mi a helyzet.
És ha már a "génusz"-nál tartunk, akkor megkérdezném: a speciest hogy helyes írni magyarosan?
Azért tegyük hozzá, hogy a megfigyelés valahol jogos, a 'fi' nem tekinthető egyértelműen szónak, bizonyos művekben félszónak tekintik. Ez persze nem befolyásolja a helyesírást.
