Avar (Avaro, Dagestani) 601,000 in the former USSR, including 44,000 in Azerbaijan (1989 census); 959 in Kazakhstan; (1993 UBS), 98% speak it as mother tongue. Southern Dagestan ASSR and southern Azerbaijan, Terek and Sulak river areas. Also in Turkey. North Caucasian, Northeast, Avaro-Andi-Dido, Avar. Dialects: Salatav, Kunzakh (Xunzax), Keleb, Bacadin, Untib, Shulanin, Kaxib, Hid, Andalal-Gxdatl, Karax (Karakh), Batlux, Aancux (Antsukh), Zakataly (Char). Has literary status based on northern dialect, Kunzakh, which is used in Dagestan and as the lingua franca among speakers of the Avar group of languages. Education in it for the first two years except in the cities. Newspapers. Cyrillic alphabet is used.
Állítólag semmi közük nincs a népnevükön kívül az ókori-középkori avarokhoz a kaukázusban ma is élő avaroknak... Nehezen hihető. Egyébként régi örmény források is emlegetik őket (lásd pl. Lukácsy forrásgyűjteményét)
Lehet. Mindenesetre Türkir a származásának kérdéséről folytatott/folytatandó vitát úgysem ez dönti el.
A különböző fordításokban egyébként azt olvastam róla, hogy "mindenben felettébb ügyes" volt, ugyanakkor "csúnya" és "kis termetű". Persze ez sem visz előbbre a megoldást illetően.
Azért hoztam fel, mert a pendzsik-foglyok között nagyobb számmal lehettek idősebbek (hiszen hadifoglyokról van szó!), így egy 15 éves férfiból is lehetett volna janicsár. Lehet, hogy hülyeséget mondok, mert 15 évesen már nem vették fel őket az előképzésbe.
Ha csak általam említett janicsár-költőt nézzük, kicsi a valószínűsége, mert 1570 körül írogatott. De egy bizonyos szempontból mellékes is. A janicsároknak szánt keresztény gyermekeket ugyanis "beszerzésük" módjától függetlenül Anatóliába küldték több évre - nyelvi és vallási átnevelés céljából - török családokhoz szolgának. Így teljes mértékben részletkérdés, devsirme vagy pendzsik útján került oda.
Bár, ha jól emléxem, 23-24 évesen válhattak janicsárrá, ami -- a képzési idő kötöttsége esetén -- fogolyfelvételkor behatárolta a fiúk életkorát. Hogy mennyire szigorúan volt meghatározva a képzési idő, azt nem tudom.
Örüljetek, hogy nem a bizonyosság szintjén beszéltem róla :)
Mert akadnak itt azért olyanok is, akik csupa kijelentő módban szeretnek beszélni...
Soha nem mondtam, hogy a Kárpát-medencében a vikingek/varégok nagy tömegben éltek. A jelenlétükre a bizonyítékot pedig nem elsősorban a csónak alakú fejfák adják, hanem más leletek (nézzétek meg, ha akarjátok, pl. a Kristó főszerkesztette Korai magyar történeti lexikont a további keresgéléshez).
A parthusokhoz nem sok köze van a témának, hacsak nem annyi, hogy a pathus-heftalita (onogur) népesség a türkök nyomására hagyta el Belső-Ázsiát a VI. század közepén, és hogy a neve alapján Türkir azért igen nagy valószínűséggel türk volt.
"...már csak azt kéne tisztázni, hogy rabszolga, nevelőapa, aqz apja kortársa vagy mi a csuda ez a Tyrkir a csapatban..."
Várjuk a hiteles óizlandi--magyar fordítást, már írtam is ez ügyben két idegen nyelvi topikba... :)
"Ez kevéssé képzelhető el akkor, ha kisgyerekkorában kerül valaki idegen környezetbe, és azóta nem használja az anyanyelvét."
Szvsz teljesen elképzelhető. Van rá példa, nem is kevés. Anyanyelvükön (szerbül) verselő janicsárok, akik a devsirme-rendszerrel kerültek Anatóliába gyermekkorukban stb. stb. Kezd az az érzésem lenni, hogy te nagyon szeretnéd, ha Kárpát-medencei lenne a fennt említett egyén, ezért kapaszkodsz veszettül mindenbe:)
"Mi van akkor, ha egy Don környéki kalandozás után jutott el egy türk türk gyermek északra, és később, felnőtt korában onnan Grönlandra? Szvsz ez éppen olyan valószínű/valószínűtlen, mint a te verziód."
Természetesen benne van a pakliban, de a saga leírja, hogy Türkir, amikor a szőlőfélét megtalálta, izgatottságában hadonászni kezdett, és anyanyelvén kezdett el hevesen magyarázni. Ez kevéssé képzelhető el akkor, ha kisgyerekkorában kerül valaki idegen környezetbe, és azóta nem használja az anyanyelvét.
"igen nagy a valószínűsége annak is, hogy a vikingek a Kárpát-medencéből vitték magukkal Grönlandra"
Mint ahogy igen nagy a valószínűsége annak, hogy nem. Kezd egy kicsit keresztbe-bizonyítás szaga lenni a dolognak:) A vikingek nagyobb számban jártak a Kárpát-medencében --> bizonyíték: hajó-fejfás temetkezések a déli harcos türk volt, a déli harcos a Kárpát-medencéből érkezett --> hiszen éltek itt nagyobb számban a vikingek --> bizonyíték-féle arra, hogy éltek a Kárpát-medencében vikingek
Most akkor ez hogy is van?
Mi van akkor, ha egy Don környéki kalandozás után jutott el egy türk türk gyermek északra, és később, felnőtt korában onnan Grönlandra? Szvsz ez éppen olyan valószínű/valószínűtlen, mint a te verziód.
A Grönland-sagában emlegetett déli harcos, Leif Erikson nevelőapja tehát valószínűleg türk volt, és igen nagy a valószínűsége annak is, hogy a vikingek a Kárpát-medencéből vitték magukkal Grönlandra. Ne feledjük el, hogy ő volt az első Vinland-expedíció rangidőse, sőt az általuk felfedezett legdélebbi partokat is ő nevezte el az általa talált vadszőlőről!
Visszatérve a topik szorosabban vett témájához, ez a Türkir egyesek szerint azért volt "magyar", mert Bizáncban és másutt a magyarokat egyetemlegesen így hívták, mások szerint meg azért, mert a magyarság néppé formálódásában türk elemek is részt vettek.
Én az utóbbi nézetet képviselném, azzal a fenntartással, hogy Szt. István uralkodásának utolsó éveitől beszélnék legfeljebb egységes magyarságról a Kárpát-medencében, ugyanis a magyar (megyer) nép csak ekkorra szerezte itt meg a tényleges főhatalmat.
A 310 táján kialakuló hunogurok (hun-avarok) egy részét meghódítják a türkök a VI. század közepén, más részük nyugatra vándorol: ők alkotják majd az Árpád-kori magyar köznép túlnyomó hányadát.
De kik voltak ezek a türkök? Vásáry István írja A régi belső-Ázsia c. könyvében:
"A türkök neve, mint oly sok belső-ázsiai nomád népé, először a kínai forrásokban bukkan fel. Eredetükről és szokásaikról a Csou su, és kevésbé részletesen a Szuj su dinasztikus évkönyvekben olvashatunk. A Csou su két eredetlegendát is közöl. Rendkívül érdekesek ezek a beszámolók, hiszen korabeli türk adatközlőktől származnak, és részletes bepillantást engednek egy belső-ázsiai nép eredetmítoszába. Az egyik változat szerint a türkök a hiungnuk egy törzse volt, családi nevük az Asina. Miután egy szomszédos ország legyőzte őket, mindnyájan elpusztultak, csak egy tízéves fiú maradt életben, akit megszántak a katonák és a mocsárba dobták. Egy nőstényfarkas találja meg a gyermeket, hússal eteti, felneveli, majd teherbe esik tőle. Mikor a győztes szomszéd ország királya megtudja, hogy a gyermek él, érte küld, megöleti, de a nőstényfarkas továbbmenekül a hegyekbe, Kaocsangtól (Turfán) északra egy barlangba vonul, melyen belül egy több száz mérföldnyi zöld mező van. Itt telepszik le a nőstényfarkas, és tíz gyermeket szül. Ezek a környező országokból feleséget hoznak s gyermekeket nemzenek. A gyermekeknek nevet adnak, egyikük neve Asina lesz. Sokasodnak, majd mikor már több száz családra szaporodnak, kijönnek a barlangból és a zsuanzsuanokhoz csatlakoznak. Ez időben a Kin-san (Altaj) déli vidékén élnek, a zsuanzsuanoknak mint vaskovácsok szolgálnak. Mivel a Kin-san hegye sisak alakú, s a sisakot nyelvükön tuküenek hívták, végül is ez a név ragadt rájuk.
A másikat eredetmonda szerint a türkök a Szo-államból erednek, mely a hiungnuktól északra feküdt. Vezetőjük Apangpu volt, akinek tizenhét testvére volt. Egyikük, név szerint Icsinisitu egy nőstényfarkastól született. Apangpu és testvérei országát elpusztították, de Icsinisitunak két felesége volt, a Nyáristen és a Télisten két lánya. Egyikük négy fiút szült, ezek közül az egyik fehér hattyúvá változott, egy másik pedig államot alapított az Afu (Abakán) és Kien (Kem) folyók között kiku néven. A harmadik fiú a Csucse folyónál uralkodott, a negyedik, a legidősebb a Cienszicsucsesi hegynél. Ezt a legidősebb fiút, Notulu sadot vezetőjüknek választották meg, s a tuküe címet adták neki. Tíz feleséget tartott, s az egyik fia volt Asina. Notulu halála után a tíz fiú közül kellett uralkodót választani, s az lett a győztes, aki a legmagasabbra ugrik egy fára. Természetesen Asina győzött, akit ettől fogva Ahien sadnak neveztek. Ahiennek volt leszármazottja Tumen, aki alatt a türkök egyre erősebbek lettek, s a kínaiakkal is kapcsolatba léptek. Ezzel a legendák világából már a történelem világába léptünk.
Igen tanulságos a türkök eredetmondája, ha a történelmet és a mítoszt szétválasztjuk benne. Már a kínai forrás tárgyilagosan megjegyzi, hogy bár sok eltérés van a két változat között, egy fontos közös momentum azonban létezik, s ez az, hogy a türkök végső fokon nőstényfarkastól erednek. Az állatőstől való származástudat, a totemizmus ismeretes Belső-Ázsia sok kihalt és élő népénél egyaránt, többek között a magyar uralkodóháznak, az Árpádoknak is megvolt totemisztikus eredetmondája, a turulmadártól való származás eredetmondája, melyet középkori elbeszélő forrásaink őriztek meg. A törzs vagy nép az ősállatot, a totemállatot különös tisztelettel övezte, s e szempontból külön érdekes, amit a Szuj su fűz még ehhez: a türk uralkodó sátra előtt egy farkasfejes lobogót állítottak fel, hogy ez állandóan emlékeztessen származásukra.
Történelmi igazságot takar az a rész, mely a türköket a zsuanzsuanok alattvalójának mondja és vaskovácsoknak nevezi őket. Nehéz megmondani, hogy pontosan mit fed a vaskovács elnevezés itt, de valószínű, hogy a türkök a fémbányászatban és -megmunkálásban vehettek részt, erre utalhat az eredetmondákban a barlang említése is. Tudjuk, hogy később is, a Türk Birodalom korában a türkök vezetői évente egyszer összegyűltek az atyai barlangban, amely mintegy szentélyük volt, s áldozatot mutattak be az ősök emlékének. Ez az évenkénti áldozás szokása, emlékezhetünk, már megvolt a türkök politikai elődeinél, a zsuanzsuanoknál is. A türkök fémművességével kapcsolatban leginkább a vas megmunkálására gondolhatunk. Különböző források nem mulasztják el megemlíteni, hogy a türkök országa vasban bővelkedik. Zemarkhosz bizánci követ leírja, hogy az első türkök, akikkel találkozott, vasat akartak neki eladni. Hüancang kínai buddhista zarándok a 7. században megjegyzi, hogy a türkök vas ágykeretet használtak a szokásos fa helyett. Történeti tényt takar az is, hogy a türkök ősi központja a Kin-san, azaz az Altaj hegység vidéke volt.
...Ami a türkök konkrét népi eredetét illeti, igen ellentmondóak a kínai források. ACsou su szerint vagy a hiungnuktól erednek vagy a Szo-államból. Egyesek szerint ez az országnév a szienpik eredeti országának neve, a szienpiktől származó topákat is sokszor Szo lunak, azaz szo-barbároknak hívják. A második felfogás tehát a szienpikre vezeti vissza a türköket. A harmadik felfogást a Szuj su tükrözi, itt vegyes barbár eredetűnek mondják a türköket, ami általánosságban utal arra, hogy több barbár törzs keveredéséből jöhettek létre. A kínai évkönyvek ezen genealógiáira sokat nem adhatunk, mert ez időben a hiungnu népnév már toposz, az északi barbárokat automatikusan a hiungnukkal azonosítják, vagy más a hiungnuk után jövő nomád néppel ...a türkök ...neve a mai tudományos névhasználatban az egész törökség nevévé vált.
S itt időzzünk el egy pillanatra. A türkök neve igen sok forrásból ismert. Az arab (turk), görög (turkoi), szír (turkaj), szanszkrit (turuka), középperzsa (turk), szogd (twrk), hotáni (truka), tibeti (dru-gu) és türk (türk) alakok egyaránt egy türk névalaknak a visszaadásai. Egyedül a név kínai formája, a tuküe tűnik valamilyen más alaknak. Pelliot magyarázata szerint a kínai t’u-küe (korabeli kínai alakja: t’upt-kiwpt) egy türküt formát ad vissza, melyet más forrásból nem ismerünk, s mely alakban a -t egy, a mongol nyelvekre jellemző többesszám-képző lenne. Ez esetben feltehető, hogy ez a forma a zsuanzsuanoktól jutott volna el a kínaikhoz, akiknek legalábbis egy része mongol ajkú lehetett. A kínai t’u-küe szót újabban másképpen magyarázták, felmerült a szogd közvetítés gondolata. Ez utóbbi feltevés tűnik valószínűbbnek.
A türkök az 540-es években léptek először kapcsolatba a kínaiakkal, selymet vásárolni jöttek hozzájuk. Ez időben a türkök vezetője Tumen, az első név szerint ismert türk vezér, a türk feliratok Bumin kagánja ...Bumin kagán fia, Muhan ...alatt alakult ki a türk nagyhatalom. Az ő nevéhez fűződik a heftaliták leverése nyugaton..."
Ezek a türkök voltak tehát azok, akik elől a parhus (avar)-fehér hun keverék népesség egy tekintélyes része a VI. század közepén Közép-Európába vándorolt.
Ideszúrom a vonatkozó részeket a Grönland-sagából, Leif Erikson utazásának leírását, hátha lesz valaki, aki le tudja fordítani eredetiből:
(3) Leifr fann Vínland it góða
Þat er nú þessu næst, at Bjarni Herjólfsson kom útan af Grænlandi á fund Eiríks jarls, ok tók jarl við honum vel. Sagði Bjarni frá ferðum sínum, er hann hafði lönd sét, ok þótti mönnum hann verit hafa óforvitinn, er hann hafði ekki at segja af þeim löndum, ok fekk han af því nökkut ámæli. Bjarni gerðist hirðmaðr jarls ok fór út til Grænlands um sumarit eftir. Var nú mikil umræða um landaleitan. Leifr, sonr Eiríks rauða ór Brattahlíð, fór á fund Bjarna Herjólfssonar ok keypti skip at honum ok réð til háseta, svá at þeir váru hálfr fjórði tögr manna saman. Leifr bað föður sinn, Eirík, at hann mundi enn fyrir vera förinni. Eiríkr talðist heldr undan, kveðst þá vera hniginn í aldr ok kveðst minna mega við vási öllu en var. Leifr kveðr hann enn mundu mestri heill stýra af þeim frændum. Ok þetta lét Eiríkr eftir Leifi ok riðr heiman, þá er þeir eru at því búnir, ok var þá skammt at fara til skipsins. Drepr hestrinn fæti, sá er Eiríkr reið, ok fell hann af baki, ok lestist fótr hans. Þá mælti Eiríkr: "Ekki mun mér ætlat at finna lönd fleiri enn þetta, er nú byggjum vér. Munum vér nú ekki lengr fara allir samt." Fór Eiríkr heim í Brattahlíð, en Leifr réðst til skips, ok félagar hans með honum, hálfr fjórði tögr manna.
Þar var Suðrmaðr einn í ferð, er Tyrkir hét
Nú bjuggu þeir skip sitt ok sigldu í haf, þá er þeir váru búnir, ok fundu þá þat land fyrst, er þeir Bjarni fundu síðast. Þar sigla þeir at landi, ok köstuðu akkerum ok skkutu báti ok fóru á land ok sá þar eigi gras. Jöklar miklir váru allt it efra, en sem ein hella væri allt til jöklanna frá sjónum, ok sýndist þeim þat land vera gæðalaust. Þá mælti Leifr: "Eigi er oss nú þat orðit um þetta land sem Bjarna, at vér hafim eigi komit á landit. Nú mun ek gefa nafn landinu, ok kalla Helluland". Síðan fóru þeir til skips. Eftir þetta sigla þeir í haf ok fundu land annat, sigla enn at landi ok kasta akkerum, skjóta síðan báti ok ganga á landit. Þat land var slétt ok skógi vaxit, ok sandar hvítir víða, þar sem þeir fóru, ok ósæbratt. Þá mælti Leifr: "Af kostum skal þessu landi nafn gefa ok kalla Markland," - fóru síðan ofan aftr til skips sem fljótast. Nú sigla þeir þaðan í haf landnyrðingsveðr ok váru úti tvau dægr, áðr þeir sá land, ok sigldu at landi ok kómu at ey einni, er lá norðr af landinu, ok gengu þar upp ok sást um í góðu veðri ok fundu þat, at dögg var á grasinu, ok varð þeim þat fyrir, at þeir tóku höndum sínum í döggina ok brugðu í munn sér ok þóttust ekki jafnsætt kennt hafa sem þat var. Síðan fóru þeir til skip síns ok sigldu í sund þat, er lá milli eyjarinnar ok ness þess, er norðr gekk af landinu, stefndu í vestrætt fyrir nesit. Þar var grunnsævi mikit at fjöru sjávar, ok stóð þá uppi skip þeira, ok var þá langt til sjávar at sjá frá skipinu. En þeim var svá mikil forvitni á at fara til landsins, at þeir nenntu eigi þess at bíða, at sjór felli undir skip þeira, ok runnu til lands, þar er á ein fell ór vatni einu. En þegar sjór fell undir skip þeira, þá tóku þeir bátinn ok reru til skipsins ok fluttu þat upp í ána, síðan í vatnit, ok köstuðu þar akkerum ok báru af skipi húðföt sín ok gerðu þar búðir, tóku þat ráð síðan at búast þar um þann vetr ok gerðu þar hús mikil. Hvárki skorti þar lax í ánni né í vatninu ok stærra lax en þeir hefði fyrr sét. Þar var svá góðr landskostr, at því er þeim sýndist, at þar mundi engi fénaðr fóðr þurfa á vetrum. Þar kómu engi frost á vetrum, ok lítt rénuðu þar grös. Meira var þar jafndægri en á Grænlandi eða Íslandi. Sól hafði þar eyktar stað ok dagmála stað um skammdegi. En er þeir höfðu lokit húsgerð sinni, þá mælti Leifr við föruneyti sitt: "Nú vil ek skipta láta liði váru í tvá staði, ok vil ek kanna láta landit, ok skal helmingr liðs vera við skála heima, enn annarr helmingr skal kanna landit ok fara eigi lengra en þeir komi heim at kveldi, ok skilist eigi." Nú gerðu þeir svá um stund. Leifr gerði ýmisst, at hann fór með þeim eða var heima at skála. Leifr var mikill maðr ok sterkr, manna sköruligastr at sjá, vitr maðr ok góðr hófsmaðr um alla hluti.
(4) Leifr inn heppni fann menn í skeri
Á einhverju kveldi bar þat til tíðenda, at manns var vant af liði þeira, ok var þat Tyrkir Suðrmaðr. Leifr kunni því stórilla, því at Tyrkir hafði lengi verit með þeim feðgum, ok elskat mjök Leif í barnæsku. Taldi Leifr nú mjök á hendr förunautum sínum ok bjóst til ferðar at leita hans ok tólf menn með honum. En er þeir váru skammt komnir frá skála, þá gekk Tyrkir í mót þeim, ok var honum vel fagnat. Leifr fann þat brátt, at fóstra hans var skapgott. Hann var brattleitr ok lauseygr, smáskitlegr í andliti, lítill vexti ok vesallegr, en íþróttamaðr á alls konar hagleik. Þá mælti Leifr til hans: "Hví varstu svá seinn, fóstri minn, ok fráskili föruneytinu?" Hann talaði þá fyrst lengi á þýzku ok skaut marga vega augunum ok gretti sik. En þeir skilðu eigi, hvat er hann sagði. Hann mælti þá á norrænu, er stund leið: "Ek var genginn eigi miklu lengra en þit. Kann ek nökkur nýnæmi at segja. Ek fann vínvið ok vínber." "Mun þat satt, fóstri minn?" kvað Leifr. "At vísu er þat satt," kvað hann, "því at ek var þar fæddr, er hvárki skorti vínvið né vínber". Nú sváfu þeir af þá nótt, en um morguninn mælti Leifr við háseta sína: "Nú skal hafa tvennar sýslur fram, ok skal sinn dag hvárt, lesa vínber eða höggva við ok fella mörkina, svá at þat verði farmr til skips míns." Ok þetta var ráðs tekit. Svá er sagt, at eftirbátr þeira var fylldr af vínberjum. Nú var höggvinn farmr á skipit.
Ok er várar, þá bjuggust þeir ok sigldu burt, ok gaf Leifr nafn landinu eftir landkostum ok kallaði Vínland, sigla nú síðan í haf, ok gaf þeim vel byri, þar til er þeir sá Grænland ok fjöll undir jöklum. Þá tók einn maðr til máls ok mælti við Leif: "Hví stýrir þú svá undir veðr skipinu?" Leifr svarar: "Ek hygg at stjórn minni, en þó enn at fleira, eðr hvat sjáið þér til tíðenda?" Þeir kváðust ekki sjá, þat er tíðindum sætti. "Ek veit eigi," segir Leifr, "hvárt ek sé skip eðr sker." Nú sjá þeir ok kváðu sker vera. Hann sá því framar en þeir, at hann sá menn í skerinu. "Nú vil ek, at vér beitim undir veðrit," segir Leifr, "svá at vér náim til þeira, ef menn eru þurftugir at ná várum fundi, ok er nauðsyn á at duga þeim. En með því at þeir sé eigi friðmenn, þá eigum vér allan kost undir oss, en þeir ekki undir sér." Nú sækja þeir undir skerit ok lægðu segl sitt, ok köstuðu akkeri ok skutu litlum báti öðrum, er þeir höfðu haft með sér. Þá spurði Tyrkir, hverr þar réði fyrir liði. Sá kveðst Þórir heita, ok vera norrænn maðr at kyni. "Eða hvert er þitt nafn?" Leifr segir til sín. "Ertu sonr Eiríks rauða ór Brattahlíð?" segir hann. Leifr kvað svá vera. "Nú vil ek," segir Leifr, "bjóða yðr öllum á mitt skip, ok fémunum þeim, er skipit má við taka. "Þeir þágu þann kost ok sigldu síðan til Eiríksfjarðar með þeim farmi, þar til er þeir kómu til Brattahlíðar, báru farminn af skipi. Síðan bauð Leifr Þóri til vistar með sér ok Guðríði, konu hans, ok þremr mönnum öðrum, en fekk vistir öðrum hásetum, bæði Þóris ok sínum félögum. Leifr tók fimmtán menn ór skerinu. Hann var síðan kallaðr Leifr inn heppni. Leifi varð nú bæði gott til fjár ok mannvirðingar. Þann vetr kom sótt mikil í lið Þóris, ok andist hann Þórir ok mikill hluti liðs hans. Þann vetr andaðist ok Eiríkr rauði. Nú var umræða mikil um Vínlandsför Leifs, ok þótti Þorvaldi bróður, hans hans, of óvíða kannat hafa verit landit. Þá mælti Leifr við Þorvald: "Þú skalt fara með skip mitt, bróðir, ef þú vill, til Vínlands, ok vil ek þó, at skipit fari áðr eftir viði þeim, er Þórir átti á skerinu." Ok svá var gert.
Some would say that Tyrkir was just a German slave, but he'd been like a foster father to Leif, he'd served Leif's father, and many was the time he'd played with Leif as a boy or taught him the skills a Viking warrior would need.
A saga egyébként világosan mondja, hogy olyan, fürtökben álló bogyókat talált Türkir, amelyeket a skandinávok nem ismertek, és ettől jött olyan váratlan izgalomba, mintha eszét vesztette volna. És azt is mondja a saga, hogy erről a bogyóról nevezték el Vinlandnak azt a földet. (Előtte Hellulandon és Marklandon is kikötöttek, és azok a helyek is hasonló módon kapták a nevüket a viking felfedezőktől.)
Az lehet persze, hogy nem "a szőlő földjé"-nek, hanem "a bor földjé"-nek kéne értelmezni a szót...
"Szőlő Vinland ma feltételezett helyén sincs (L' ans aux Meadows)..."
Melyik feltételezett helyre gondolsz? Mert van egy pár.
L'Anse aux Meadows Új-Foundlandon van, ott tényleg bajosan találnánk szőlőt... De már Helge Ingstad norvég amatőr régész talált egy antracitdarabot 1960-ban Rode Island partjainál (Boston és New York között) egy feltételezhető vikingar településnél, amelyhez hasonlót Thorfinn Karlsefni grönlandi háza alól is kiástak. (Thorfinn volt az egyik utazó, aki Leifék után Vinlandon partra szállt.) Grönlandon ilyen antracit természetes formában nem fordul elő.
"...erdetileg Leif apjának rabszolgája volt..."
Ilyen értelmezéssel eddig még nem találkoztam.
"A kutatás szerint ez a szőlős story utólag gyártott legenda, mert a vin- szó eredetileg település, tanya jerlentésű..."
Ez az egyik feltételezés a néhány közül, érvelni pedig nem hipotézisekkel szoktak, hanem adatokkal.
Ahogy a magyar–izlandi kapcsolatokat is például. Türkir vitéz, a „Szerencsés” Leif Eirikson nevelője, a nevezetes expedíció rangidőse, a kölönös „déli” harcos, aki a legdélibb felfedezett amerikai földnek a Vinland (Szőlőország) nevet adta, mert elkóborolva különös – a vikingek számára ismeretlen – bogyókat talált, aligha lehetett magányosan kóborló türk száműzött az izlandiak között… (Szőlő egyébként nem fordul elő a 46. szélességi körtől északra Amerikában, ami fontos támpont Vinland fekvésének meghatározásánál.)
Tyrkir Leif Eriksson nevelője volt.
A források csak annyit tudnak róla, h "déli", és erdetileg Leif apjának rabszolgája volt.
Szvsz lehetett magyar is (ezt a gondolatkisérletet magam is támogatnám)
A kutatás szerint ez a szőlős story utólag gyártott legenda, mert a vin- szó eredetileg település, tanya jerlentésű, s mindolyan helyeken megtalálható helynévi anyagban, ahol skandinávok éltek, de szőlő a közelben sincs.
Szőlő Vinland ma feltételezett helyén sincs (L' ans aux Meadows), csak egy más, fürtös--bogyós termésű növény.
Nem sikerült még sehol alaposan kifejtenem, ez a topik is részben abból a célból jött létre, hogy majd folyamatosan pótoljam ezt a mulasztást :) Eddig inkább csak egymáshoz illesztgettem néhány mozaikdarabkát, pl. a kronológiát illetően. Így elmondtam, hogy a parthusok elleni Szászánida puccs 228-ban történt, ezt követően az avarok visszaszorultak Turkesztán keleti végeire, ahol 310 körül a heftalita hunok meghódították őket. Így jött létre a hun-avar (hunogur, onogur, kangar, várkony) nép, amelynek egy része Európába költözött a VI. század közepén.
Az igazán érdekes dolog az lesz, amikor pl. régészetileg utánanézünk majd a hunogur etnikum összetettségének; erről én sem olvastam még átfogó tanulmányt, részleteket viszont igen.
Hasonlóan érdekesnek ígérkezik az iráni és a közép-európai parthus nehézpáncélos lovagi fegyverzet összehasonlítása... :)
Nagymágocs-Ótompán talált griffes hunogur szíjvég
Közép-európai avar lovas
Dagesztáni avar szőnyeg
Dagesztáni avar szőnyeg
Avar lovasok
Avar könnyűpáncélos lovas