Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Egyrészt: saját maguk húzták magukra az angolokat. Az egyik törpekirály behiva segiteni őket a másik törpekirály ellen. Aztán ki se mentek többé.......
Másrészt: a nagy, 7 évszázados ellenállásban elvesztették a nyelvüket. Már a 19. sz. közepére.
Ellenben pl. a skótok már a 18. sz elején kiegyeztek az angolokkal, és a mai skót népesség kb. 40-45%-a beszéli a gael nyelvet.
A 13. sz-ban leigázott Wales-ben a 20. sz elején a népesség 95%-a CSAK kymri nyelven értett. Most, a 21. sz elején a kymri beszélőinek aránya kb. 60-65%.
Most akkor felmerül a kérdés: mit is értek el az irek a nagy ellenállósdival?
Csupán csak egy megjegyzés: a viking, normann támadások és a 700 éves angol uralom ellenére a vallás különbözösége is sokat nyomhat a latban, illetve hogy az angolok eleve tiltották a velük való házasságot is.. Javukra legyen írva a kb. 80 éves előnyük velünk szemben (Nekik is volt amolyan "Tanácsköztársaságuk" , de a kommunizmust megúszták)
"... Írországnak ma két hivatalos nyelve van: az ír és az angol. Az utóbbi nyelven értethetjük meg magunkat, írül alig ezren beszélnek anyanyelvi szinten, bár ma is tananyag az iskolában....."
Nem mindenki egyforma vérmérsékletű. Másrészt, vannak , akik rengeteg múltbéli dolgot egy nép / nemzet örökségének tartanak. Namármost, akik meg nem, azoknak nyilván furcsa dolog egy örökséget védelmező személy... Tekintettel arra, hogy a történelem, a nyelvkutatás, összességében a múlt egyáltalán nincs földerítve, csak egyes részei alapján van egyfajta logikai KÉP fölépítve, amely rendszerint az aktuális nemzetközi erővonalak meg a belpolitikai elvárások mezsgyéjén lavírozik, mindmáig kiszolgálva a "nemzeti öntudatra" ébredés korszakában meghatározott irányvonalat.... Én úgy látom, hogy az anyázás/gúnyolódás nem mindenki sajátja, vagy legalábbis ugyanannyi emberé mindkét oldalról.... ( A magyar - és a szocialista TUDÓSOK az 1965-1970-es évekig SARLATÁNSÁGNAK tartották a GENETIKÁT, a PSZICHOLÓGIÁT és egy sor másegyebet.........)
Írtad: "...elméletetek KÉPTELEN voltára?..."
Ha már itt tartunk, ajánlanám figyelmedbe a KÉP-TELEN szó plasztikusságát és gondolati mélységét megvizsgálni.... ( KÉP-ES, KÉP-ES-SÉG , mert van egy belső- tudatalatti , tapasztalati KÉP-ünk róla, birtokában vagyunk annak a tudásnak, ismeretnek..... stb..., valamint mindezek vonzata.... Ha tudsz mégegy olyan népet , amely hasonló történelmi sorsfordulókat élt át, majd nyelvét és annak törvényszerűségeit mégis megőrízte minimum ezer éven át, szívesen venném.....
Nekem az a problémám, hogy semmi logikai szerkezete nincs ennek a szóegyezés kereső világbajnokságnak, amit ti játszotok.
Ha A és B nép a források szerint 1000 km-nyi távolságra élt egymástól, de ti találtok 20 szóegyezést, akkor meg se nézitek, volt-e köztük egy C nép, amely közvetíthette ezeket a szavakat, hanem a források egyből hazugnak minősülnek, A pedig B genetikai rokona, vita nincs.
Ez most egy sarkított példa, de nagyjából az a helyzet, hogy kevés info alapján elméleteket gyártotok, és aki kritizálni merészel, netán csak ellentmondásra hívja fel a figyelmet, az jobb esetben kap egy hasonlóan kevés info alapján felépített segédelméletet, rosszabb esetben hazaárulónak minősül, aki meg sem érdemli, hogy választ kapjon a felvetésére.
Egyetlen szó egyezése is rokonságszerű kapcsolatot teremt. Nem elegendő a genetikus rokonság kimondására (amire te gondolhattál), de lehet szerzett, vagy genetikus rokonságra utaló jel. A több száz, vagy több ezer szó egyezése így ítélendő meg. Mindenképpen közvetett, vagy közvetlen történelmi kapcsolatokra utal s ettől független, hogy a két nép rokon-e, vagy sem. A hazai cigányok jórészt magyarul beszélnek, de nem rokonok. A magyar nyelvük nem a genetikus kapcsolatot bizonyítja, csak az együttélést és az egyenlőtlen kulturális cserekapcsolatot. De azt nagyon.
Ja, és mi közöm a Biblia kódjához? Mások a dákóromán elméletet vetik a szememre. Hasonló "joggal", mert annak sincs semmi köze a mondanivalómhoz. De ti csak ilyen színvonaltalanul tudjátok előadni az ellenérzéseiteket?
Ha sejtenéd, milyen ingoványos talajon jársz, amikor a nyelvrokonság fogalmával dobálózol, nagy mellénnyel, de meggondolatlanul.
Mert már a nyelvrokonság fogalma is megtévesztő. A nyelvek ugyanis nem lehetnek rokonok, vagy nem olyan értelemben, mint a családtagok, vagy a népek.
Nem lehet éles különbséget tenni öröklött és szerzett nyelvrokonság közé. A finnugrizmus pedig éppen ezt (is) teszi. Sőt, mint te, ez utóbbit el sem ismeri. Te meg magabiztosan ismételgeted az iskolában a fejedbe sulykolt butaságot.
"...Padányi állítására, ki az onoguroknál, bolgároknál és kazároknál (besenyőknél is) meglevő gyula méltóságnév "fáklya" nyelvi jelentését úgy veti egybe a római liktor hasonló jelentésű fogalmával, hogy az a rómaiaknál etruszk átvétel. Ugyanígy a vesszőnyaláb, a "gyulajelvény", amelyet bizonyos alkalmakkor- írja Padányi - a gyula a kagán előtt meggyújtott és elégetett (91).
A tudósnak is kiváló Arany János e sorai: "Örömmel a máglyát a Gyula meggyújtá, / Láng lobogó lelkét nagy egekre nyújtá", nemcsak stílbravúrjáról tanúskodnak, hanem a gyula-kultusz felfogásáról és ismeretéről is. Igen valószínűnek tartom, hogy ebben Ipolyi Arnold munkásságára is támaszkodhatott (92), aki a Gyula nevet papnemzetségi, papcsaládi névnek gondolta. A Gyula tűztiszteleti papi hivatalt viselhetett. A Gyula szó gyökének származékai igen meggyőzően szólnak emellett: gyúl, faggyú, ál-gyú, gyu-fa, ki-, meg , fel-gyújt. De ilyenek a tűztiszteleti gyűlésekkel összefügghetően a gyű-lés, gyú-Iás. Vagy megtalálható a nagyobb számú szarvasmarha őrizőjének nevében is: gulyás, az összehengerelt hó nevében: hó-gulya. Mit szaporítsam? Németh Gyula, a Baskíriában még fellelt magyar törzsnevekről írott tanulmányában (93) Pais Dezsőre (P. D. 1931.) hivatkozva írja, hogy a magyar gyulá-rak megfelelő török yula szó nyelvi, jelentése is a "fáklyára, fényre megy vissza"...."
Akármelyik meghatározást is fogadjuk el a finnugrizmushoz való viszonyunktól függetlenül, az általatok rendszeresen bemásolt tucatnyi szóegyezések a nyelvrokonság fogalmát távolról sem elégítik ki.
Ha megkérlek felolvasol nekem az alábbi képen látható régi székely bötűkkel rótt és a múltunk távoli ködébe vesző két ősgesztából? Mert nem könnyű kisilabizálni a betűket, néhol a sorok és a bekezdések is elmosódnak, de te eddig mindent el tudtál olvasni.
A finnugrizmus akadémiai szintre emelése óta vitatják a finnugrista nyelvészek állításait az alternatív kutatók: laikusok és másként gondolkodó nyelvtudósok egyaránt. Miközben más tudományágak esetében szédítő fejlődést tapasztalhatunk, a finnugrizmus konzervatívnak tűnik: megrekedt az 1800-as években kidolgozott elméleti konstrukció ismételgetésénél.
A százötven éve regnáló nyelvészeti irányzat csődje a folyamatos vitáknak köszönhetően egyre szélesebb körben válik nyilvánvalóvá. A mindvégig benne rejlő szakmai és etikai hibák (a nyilvánosság előtti tárgyalás lehetősége miatt) politikai feszültséget keltenek. A botránykővé lett finnugrista elmélet az internet korában a hatalom számára is kényelmetlenné válhat, ezért a napjai meg vannak számlálva. Mivel az akadémikus „tudomány” meghatározó személyiségei a helyzet felmérésére és a változtatásra képtelenek, ezért a kibontakozásról nem tudunk beszámolni, csak a kultúrpolitika lelepleződéséhez és a finnugrizmus összeomlásához vezető folyamatot dokumentálhatjuk.
„Nyelvtudományunk” válsága szükségessé teszi annak áttekintését, miként vélekedtek eleink a magyar nyelv eredetéről és történetéről. Mert a hibásan begombolt mellényt addig a gombig kell kigombolni, ahol a tévedés történt. S ez a tévedés a finnugrizmus megszületése és trónra emelése volt.
Az informatika ma már lehetővé teszi a magyar nyelv rokonsági viszonyainak elfogulatlan tisztázását. Nincs komoly okunk arra, hogy ezt a lehetőséget sokáig kihasználatlanul hagyjuk. A munkát a „finnugor” körön jóval túlnyúló széles kitekintésre kell alapozni, aminek során az alternatív elődök használható adatai és hipotézisei automatikusan felértékelődnek.
Az írástörténeti kutatás által újabban szolgáltatott (másolatokban fennmaradt) magyar nyelvű kőkori nyelvemlékek a finnugrista történeti hipotézist egyszer s mindenkorra a lomtárba utasítják.
Mindezek együtt lehetőséget adnak egy valós történeti koncepció felrajzolására, azaz a magyar krónikákban fennmaradt nemzeti hagyomány jobb megértésére.
A NYELVROKONSÁG ISMÉRVEI
Mikor tekinthetünk rokonnak két nyelvet? Még az alapelvekben sincs egyetértés e kérdésben.
A finnugrizmus azokat a nyelveket tekinti rokonnak, amelyek egy alapnyelvből levezethetők. Tehát ismerni kell az alapnyelvet és a folyamatot a rokonság megállapításához. Ezt az elvet a végsőkig túlhajtva végül az is megállapítható, hogy „a rokonság a nyelv történetére és nem a tartalmára vonatkozik” (Ross/1991/78).
Róna-Tas András idézi (1978/169) Bloomfield álláspontját: „A rokonítás alapja a hasonlóság, méghozzá a legközönségesebb nyelvi jelenségek, a mindennapi nyelv szerkezeteinek, alaki csoportjainak és alapszókincsének hasonlósága”. Ez a meghatározás a tartalomra épít.
Így gondolkozik J. H. Greenberg is a Stanford Egyetemen, aki mintegy százötven nyelvcsaládot néhány óriáscsaládba csoportosított, anélkül, hogy rekonstruálta volna a fejlődésük különböző szakaszait; s azt állítja, hogy a sok nyelv egyidejű összehasonlításának módszere olyan rokonságok felismerését teszi lehetővé, amelyek elkerülik a szűkebb területre szakosodott nyelvészek figyelmét. Az összehasonlítást nyilván a hasonlóságra (tehát a nyelv tartalmára)alapozta.
Tolnai Vilmos (Magyar Nyelv, 1924) szerint egy nyelv abba a nyelvcsaládba tartozik, amelyhez tartozó szavak benne a leggyakrabban előfordulnak.
A finnugrista nyelvészeten belül sincs egyetértés a rokonság ismérveiről, ami az elméleti alapok bizonytalanságára utal. Másrészt az is látható, hogy esetenként e „bizonyítékok” erőtlennek tűnnek, néha a finnugrista elveknek sem felelnek meg; ezért nem alkalmasak a finnugrista tétel alátámasztására.
Szúrópróbaként megvizsgáljuk, előfordulnak-e a rokonságnak ugyanezen ismérvei az uráli-finnugor körön kívül is, s azt fogjuk látni, hogy az uráli nyelvek között észlelt hasonlóságok megvannak az altáji, a paleoszibériai és más nyelvekben is.
Mindezek miatt azt kell majd megállapítanunk, hogy bár a jelenleg ismert nyelvek közül a finnugor nyelvek állhatnak legközelebb a magyarhoz, nincs elegendő nyelvészeti ok a magyar nyelvnek a „nem-finnugor” nyelvektől való éles elhatárolására; a finnugor ősnyelv, ősnép, őshaza és nyelvcsalád feltételezésére.
A nyelvszerkezet, alaktan, hangtan, szókészlet eltérő értékelése
Bárczi Géza – a hazai finnugrista nyelvészek általában hangoztatott álláspontjával egyezően – elsősorban a szabályos hangváltozásokkal véli bizonyíthatónak két nyelv rokonságát. A szabályos hangváltozásokat döntő fontosságúnak tekintve a nyelvszerkezeti és alaktani egyezések előtt említi, a szókészleti hasonlóságokat pedig kifejezetten alábecsüli.
Hajdú Péter azonban külön véleményt jelent be: „A rokonság ... nyomait elsősorban a szókészletben és a nyelvtani eszközökben kell keresnünk. A hangrendszer, a morfonológiai alternációk, és a szintaktikai struktúra egyezései kevésbé alkalmasak a nyelvrokonság bizonyítására.” (Hajdú/1966/34)
Ezzel azonban nincs vége a nyelvészek álláspontja között e kérdésben mutatkozó ellentmondásoknak.
Róna-Tas András (1978/160) említi a Sapir és Boas között lezajlott vitát. Sapir 1925-ben úgy látja, hogy a grammatikai-szerkezeti egyezések felületiek, és hivatkozik arra, hogy az angol és az ősi indoeurópai grammatika között szinte semmi egyezés sincsen. Ő ugyan azt gondolja, hogy ez nem vonatkozik az egyes alaktani elemekre, amelyek így Sapir szerint lehetnek a genetikus rokonság bizonyítékai. Boas azonban véle szemben hivatkozik arra, hogy a szomszédos nyelvek között néha meglepő alaktani egyezéseket találunk, a szókincs minimális egyezése nélkül, s ezért az ilyen egyezések sem lehetnek a genetikus rokonság bizonyítékai. Abból a tényből ugyanis, hogy az (amerikai indián nyelvek esetében) az alaktani, hangtani és szókészleti jelenségek térbeli eloszlása nem fedi egymást, Boas arra a következtetésre jutott, hogy a nyelvek kölcsönhatása jelentős, egyik nyelv a másik elemeit a magáévá teszi.
Ezek a jelenségek arra figyelmeztetnek – teszi hozzá Götz László (1994/443) – hogy a nyelvtan, a nyelvszerkezet sem feltétlenül határozza meg a genetikus nyelvrokonságot.
A rokonságra utaló jelként értékelhető, ha a szerkezeti, alaktani, hangtani és szókészleti elemek között egyszerre figyelhető meg a párhuzamok szaporodása. Ezek a jelenségek bizonyos esetekben a rokonságtól függően változnak. Róna-Tas András szerint amennyiben a szókészlet döntő részének folyamatossága kimutatható, akkor igen valószínű a nyelvtani rendszer folyamatossága is (1978/374).
Róna-Tas András a nyelvrokonság dinamikus definicióját adja: „két nyelv akkor rokon, ha a közös alapnyelv és az ő nyelvi rendszerük között folyamatosság állapítható meg” (1978/372). A definició alkalmazásához azonban ismerni kellene az alapnyelvet, valamint a folyamatos változás elveit és tényeit.
"Ezzel szemben Te/Ti a magyar nyelvet ad1: kvázi a sumérből vezetitek le ad2: vagy magát a magyart veszitek minden nyelv ősének TÖBBEZRES, bizonyitatlan, összeollózott szószedetek segitségével."
Finnugrista imamalom.
Nyilván a magyar gyökrendszer neked sült marhaság. Végülis meg lehet halni ezzel a tudattal is, ebben nem gátol meg senki.
Mellesleg utánanézhetnél néhány dolognak, ha kimenQt kapsz az elefántcsonttornyodból. Tudod a nyelvtani formulák vagy esetleg szavak nem a piacon kaphatóak. Azt emberek viszik magukkal, így az okoskodásod itt már az elején ki is fulladt.
ftonyo: ad2: vagy magát a magyart veszitek minden nyelv ősének TÖBBEZRES, bizonyitatlan, összeollózott szószedetek segitségével.
rovó: Minden nyelv ősének azért nem gondolom.
Az azonban lehetséges, hogy az afrikai őshazában élő csoportok egyike már a magyar ősét beszélte. Ezzel semmit nem mondtam, mert bizonyos, hogy a mi őseink is Afrikából jöttek s hogy valamilyen értelemben a magyar nyelv ősét használták.
A többezres(?) szópárhuzam azonban létezik és magyarázatot kíván. Az összeollózás szó pedig csak gyenge hangulatkeltés a részedről. Tudományos kutatás eredményéről van szó.
Te azonban vértolulást kapsz, ha a közbenső állapotokról felmutatok egy eddig nem ismert (másolatokban fennmaradt) nyelvemléket. Vagy ha az idegennek minősített nyelvekben közös szavakat találunk. S ha ezek cáfolják a hazug finnugrista őstörténeti koncepciót.
S a jól érezhető ellenérzésednek nincs tudományos alátámasztása.
Az ilyen kritikákat elkerülheted, ha nincs benned indokolatlan ellenállás az új tudományos eredményekkel szemben. Ha az ellenvéleményedet nem gyermeteg gúnyolódással jelzed, hanem tudományos igényű eszmefuttatással. Sajnálom, hogy erre figyelmeztetni kell.
Namost, ha mégis lehettek a preuráliaknak déli kapcsolatai (ahogy Hajdú elszólta magát), meg az indoeurópai kapcsolat is lehetséges (ahogy valóban említették néhányan félénken), akkor mi a baj a sumér és a latin párhuzamok felvetésével?
Ha én említem, akkor erőltetett; de ha valamelyik nagyfiú, akkor minden rendben?
Mert itt arról van szó, hogy mind a déli, mind az IE kapcsolatok lehetségesek, EGY-EGY nyelvtani forma, szó átvétele szintjén.
Ezzel szemben Te/Ti a magyar nyelvet ad1: kvázi a sumérből vezetitek le ad2: vagy magát a magyart veszitek minden nyelv ősének TÖBBEZRES, bizonyitatlan, összeollózott szószedetek segitségével.
Nézd. Hamvas jó író. Filozófiai, vagy tradícionális értelemben éber és ezért rengeteg dolog tisztán lát. Ez a magyar irodalom egyik mesterévé avatja, mert jó a stílusa is. De a filozófiai szempontjait itt most hagyjuk, egyszer azt mondtam róla, hogy ha következetesebb akkor a magyar Pol Pot is lehetett volna, nem volt az, ugyan hatalmas, de túl zavaros amit az aranykor és a permanens hanyatlás kapcsán letett az asztalra, bár azt hiszem ez nem véletlen, most legutóbb egy Bácsfi nevű -nem is tudom, hölgynek biztos nem hölgy- próbálkozott ezzel újra, de ő mégzavarosabb valamit hozott össze. Azt hiszem épp a kiinduló anyag az ami nem koherens. Tradíciók vannak, de egy tradíció nincs. Most mondhatjuk, hogy a fennmaradt anyag töredékessége miatt nincs, vagy mondhatjuk azt is, hogy a különféle embertípusok gondolatvilága másképp reagált a környezetükre és eleve különféle magyarázatokat teremtett, az már nem számít.
A lényeg nem ez. Hanem az, hogy nyelvészeti úton a finnugor nyelvrokonságot állapították meg. Ugyan feltételezték az etnikait is, de végül nem okozott egetverő meglepetést, hogy férfiágon elenyésző, nőágon nem döntő mértékben vagyunk a legtöbb finnugor népnek genetikailag rokonai. Egyébiránt egymásnak se nagyon rokonaik a finnugor népek genetikailag. Más nyelvcsaládokba tartozó népekre sem jellemző döntően!
Ne dőlj be polites provokációinak! Szándékosan ellhallgatja, hogy a Jóma rovásfeliratok eredete nem a francia Michelin gumikon, hanem az NDK-s Trabant gumikon keresendő! Ugyanis csak ez a kerék vezethető vissza a parthus-sumér - magyarral rokon! - lapkerékig!!
"...Fejlett XX. század végi Jóma rovásfeliratok Franciaország területéről. A főpap neve (Michelin="Mi helyünk") is megtalálható az áldozati tárgyon...."
A főpap nevét én inkább magyarul "Mi KELIN" vagyis "mi kelén" vagyis "mi keltünk" -ként olvasnám. Ez pedig összefügg a tárgy formájával és funkciójával....
DE !!!! Bármennyire is megmosolyogni való e polemizálás, ha a dolgok mélyére ásnál, sőt a tudatalattid legmélyére, elcsodálkoznál, hogy a kettőnek milyen - emberi viszonylatban teljesen érdektelen és ettől mesterségesen különválasztott - kapcsolatrendszere is van. A történelmi korok embere , maga az individualizmus, az ego az érdektelent képes úgy beállítani, mint valami szubjektív ideát, amely csak addig hat, míg bennefoglaltatik az "érdekszférájában". Mihelyst egy dolog átkerül a lényegiből a lényegtelenbe, annak kapcsolatrendszere is átértékelődik. Emiatt váltott át a gondolat korunkban az ABSZTRAKTÍV nyelv szintjére. Hamvas Béla ezt nagyszerűen levezeti a nyelvhasználat kezdete óta: ősnyelv, idea-nyelv, szimbólum-nyelv, mítosz-nyelv, költői-nyelv, köznyelv-népnyelv, absztrakt-fogalmi nyelv.
Ha végigvezetnéd magadban e nyelvi változást, biztosan arra is rádöbbennél, hogy hol váltott át az archaikus világmodell a történelmi világmodellbe, illetve hogy a gondolatvilágot és annak kifejező erejét, a nyelvezetet, majd annak leképeződését, az írást milyen erők is tartották össze.....Mivel az archaikus világ nyelve önmagában spirituális nyelv volt, ami magában !! ( nem külön !!!) foglalta az anyagi világról alkotott képet is, így biztosítva az ősvalóság összhangját (hogy a spiritualitás és az anyagi valóság ne távolodjon el egymástól se térben, se időben !!) , nem volt különbség a metafizikai- természetfeletti kapcsolati kifejezés,- a halottak világával való kapcsolat, a lélek misztériuma és a közösségben való közvetlenség (a lét kommunikációja) között. Ilyetén én például nem csodálkozom azon, ha a JÓMA motívumhoz hasonló vonásokat fedezel föl akárcsak Viccből is a gumikon. METAFIZIKA ott, FIZIKA itt....... Részedről azért vicc , mert a tudatalatti értelmezhetetlen....(Lásd C.G. JUNG...)
