Két részből álló film, az eleje egy igazi hamisítatlan road-movie, annak minden szükséges kellékeivel. Jó epizódszereplők, frappáns párbeszédek, nagyszerű poénok, szóval nagyon jó.
A második fele maga a bokszmeccs volt, amitől én tartottam, de olyan kitűnő kameramozgás és egész kivételesen jó zene volt, hogy sikerült teljesen beleélnem magam és szinte végigizgultam a meccset. A két színész (Antonio Banderas és Woody Harrelson) kitűnő játéka mellett nemigen tudtak érvényesülni mások, pl. Lolita Davidovich (aki ráadásul szerintem kicsit túlkoros ehhez a szerephez), vagy Tom Sizemore. Nagyon jó film, ajánlom bárkinek!
Két részből álló film, az eleje egy igazi hamisítatlan road-movie, annak minden szükséges kellékeivel. Jó epizódszereplők, frappáns párbeszédek, nagyszerű poénok, szóval nagyon jó.
A második fele maga a bokszmeccs volt, amitől én tartottam, de olyan kitűnő kameramozgás és egész kivételesen jó zene volt, hogy sikerült teljesen beleélnem magam és szinte végigizgultam a meccset. A két színész (Antonio Banderas és Woody Harrelson) kitűnő játéka mellett nemigen tudtak érvényesülni mások, pl. Lolita Davidovich (aki ráadásul szerintem kicsit túlkoros ehhez a szerephez), vagy Tom Suzemore. Nagyon jó film, ajánlom bárkinek!
Enyhén parodisztikus hangulatú, misztikus horrortörténet egy fejnélküli kisértet-lovasról és a boszorkányságról Johny Depp (szerintem pompás) főszereplésével.
Nekem nagyon bejött a film. Egy igazi vérbeli művészi "dark" film, annak minden lehető vizuális effektjével (köd, eső, zivatar, éjszaka, minden szürke, fekete, vizes stb. stb.)
Zseniális, extrém rendezés ! (Tim Burton, a rendező és Francis Ford Coppola, mint executive pruducer)
Gyermekded mozimániásoknak (amilyen pl. én vagyok) nem szabad kihagyni !
Komoly (ill. magukat annak képzelő) emberkéknek nem javaslom, mert (már elnézést), de ők képtelenek levenni az ilyesmit...
Egy igazi fekete film, semmi tartalommal, minden különösebb színészi játékot nélkülözve és nem igényelve, egy-két jó poénnal, de nagyszerű, kíváló zeneválogatással. Azt hiszem, meg is veszem cd-n...
Hulla, hó, telizsák
hát fogalmam se volt milyen film lesz mikor beültem, meg ugye a cim is elég furcsának tünt, hát még mikor ugy kezdödött hogy 5 döglött télapó fekütt a hóban.
szval nem művész film, nem is oscar esélyes, a többi akció film között elment.
Én is megnéztem a Halálsoront. Nekem is tetszett, de azért az alkotók nem tudtak magukat felülmúlni, ugyanis A remény rabjai még mindig viszi a pálmát! Aki még nem látta feltétlenül nézze meg!
A Magnóliát senki nem látta? Akkor irány a mozi, amíg el lehet még csípni kényelmes nagy moziban (a film hossza 188 perc).
Az utóbbi néhány év egyik legjobb filmjét tisztelhetjük - szerintem - a Magnóliában. Összefonódó életképek, kidolgozott karakterek (Tom Cruise valóban zseniális) és nagyo hangulatos zene by Aimee Mann. Azt hiszem, nyitok is neki egy külön topic-ot, megérdemli. Aki hasonlóan vélekedik a filmről, az feltétlen nézzen be!
Egy nagyszerű film teli érzelmekkel és szebbnél szebb felvételekkel, finom színészi játékokkal. Aki viszont nem szereti Graham Greene stílusát, annak nem ajánlom, unalmasnak fog tűnni. Pedig nem az.
The Hanging Garden (A függőkert)
Egy érdekes kanadai alkotás teli gyerekkori rossz emlékekkel, ugrálva az időben, és a valóság és a látomások között néha annyira hirtelen váltásokkal és olyan zavaros történetvezetéssel, hogy mikor kijöttem a moziból rengeteg kérdésem volt, hogy vajon mit akart jelenteni a film és mi mi volt benne. Persze lehet, hogy a cél ez volt.
Lehet, hogy J.C. tényleg a pénzre hajt, de már miért ne élhetne meg a hülyéskedésből? Szerintem már eddig is összejött neki annyija, hogy ha többé egyáltalán nem is hülyéskedne, már akkor is megélne.
Inkább arról lehet szó, hogy a hülyéskedés voltaképpen pótcselekvés. Amiből a normális emberek idővel kigyógyulnak. És talán J.C.-vel is valami hasonló történik mostanság.
J.C. egyszerűen csak rájött, hogy a hülyéskedéséből nem fog mindig megélni. Ezért játszik mostanában más filmekben is. Ő meg a pénzre megy egyértelműen. Az meg csak pech, hogy az ő filmjeit nem jelölik Oscarra. Szerintem nem direkt kerüli....
Ha már Jim Carrey:
Man on the Moon (Ember a Holdon)
Mostanában ilyen szomorú filmet nem láttam. Az elején még volt egy-két poén, amin tudtam nevetni, később viszont egyre szomorúbb lettem és a Carnegie Hall-os jelenettől kezdve szinte a sírás szorongatta a torkomat.
A történet egy fiatalon meghalt (de nem ez a lényeg) komikusról szól, akinek feltünési mániája volt, nem tudott megfelelni, még saját magának sem.
A legszívszorongatóbb jelenet az volt, mikor a barátnőjéval arról beszélt, hogy nem ismeri az igazi énjét, mire a barátnőja válasza: - Neked nincs igazi éned. Erre ő: Tényleg, el is felejtettem.
Tudom, hogy sokan végigkacagták a filmet, nekem nem sikerült. Persze ebben biztosan az is szerepet játszott, hogy az eredeti Andy Kaufmann humorát valószímüleg nagyon idegesítőnek találtam volna (legalábbis azok alapján, ami átjött a filmen).
A mai magyar kacagtató filmekről szólva, szerintem a Hypolit, és A miniszter félrelép is egészen jó volt (a Csinibabánál sokkal).
Ami az "összehasonlíthatatlanok" összehasonlítását illeti, nekem R.W., T.H. és J.C. is meglehetősen infantilisnek tűnik, de (mint írtam) J.C. legalább a közönségnek játszik, nem a zsűrinek.
Köszönöm a Jadviga párnájáról szóló híreket. Azt kérdeztem, mert általában nem vagyok oda a mai magyar filmekért. Szerintem az ember nem azért megy moziba (vagy általában nem azért), hogy a nyomort és az elkeseredést lássa a filmen is. Szóval az egyetlen, nem második pozitív élményem (az első a Csinibaba volt) az "új" Szabó István film volt. Nagyon hosszú, de megéri.
Egyébként bocsánat, hogy beleszólok a párbeszédbe, de szerintem nem lehet összehasonlítani Robin Williams-et Jim Carrey-vel. R.W. felülmúlhatatlan volt a Patch Adamsben. Jim C. arcjátékát viszont nem lehet utánozni.
Őt is kedvelem. Mind a ketten olyanok, hogy az irtózatos kacagtatás mellett tudnak komoly oldalukról is mutatkozni. Ezt próbálja most csinálni a Jim Carrey is, de még az elején tart.
Érdkes film az igaz. A pénok nagyon jók benne, abszudrak de nem ugy mint ahogy a Monty Python filmekben, de éppen annyira ütnek. Malkovich, Cusac, meg ami még meglepő a női főszereplő , akiről csak a film végén tudtam meg kicsoda.. a haja nagyon brutális
A történet majdnem olyan jo mint a poénok.
Az egész plexumban voltunk vagy 10-en.. ebből kimentek 3-an.. pedig noha nem alapmű, de mindenképpen más mint a többségi amcsifilm.
a holtak útja nekem is tetszett, de hiányoltam a "sztorit" - nem igazán volt története a filmnek. n.c. jó színész, de egy kicsit unalmas azt nézni két órán keresztül, ahogy szenved.
Tegnap láttam a Férfitársaságban c. filmet.
Nagyon jó. Szerintem nagyon is valós alapja van a filmnek, ha belegondolunk, hogy ez bármikor megtörténhet, megtörténik, nem semmi.
Nagyon ajánlom mindenkinek. Tanulságos és elgondolkodtató.
Egymással bizalmatlan vagy éppen ismerkedő párok csak óvatosan nézzék, ne ez legyen az elsőrandis film, az biztos!
Banan
Nagyon jó film, egy percig nem engedi el az ember figyelmét.
Jó néha az amerikai, különösen a new york-i valóság durvább oldalát látni mozifilmen. Cage nagyon jól hozza a szerepét, de a mellékszereplők is meglepően (mármint a mai filmektől) jól kidolgozottak.
Ami viszont bosszantott, hogy az utóbbi időben nem láttam filmről kimenni ennyi embert. Bár hozzá kell tennem, hogy a termet elhagyók 99%-a a "plaza-függő" kategóriába sorolható, a fennmaradó 1% pedig valószínűleg azt hitte, hogy a Vészhelyzte moziváltozátát kapja Sorsese-től. Hát nem...
Más. Valaki kérdezte, érdemes-e megnézni a Jadviga párnáját. A válasz: nem. Vontatott, darabos, s a rossz dramaturgiai felépítés miatt a sok erotikus jelenet nyomán amolyan 70-es évekbeli NDK pornófilm hangulata van a dolognak.
Holtak útja
szerencsétlen módon szakitottam a hagyományommal, és magammal vittem két kamaszlányomat rá, ez nagyban befolyásolta az elmerülésemet a film zord éjjeli mentősviharban (nagyon unták, fárasztóan mocorogtak mellettem, lelkiismeretfurdalásom volt)
nos a film nem a Vészhelyzet! kemény, pihenésmentes évekig állandó készenlét! kimerült sofőrök, orvos is egyben! nyomasztó, a betegek is mind a lerobbant házakból adódnak, sötét lámpanélküli lépcsőházak, drogosok, leépült emberek, alkoholisták,
sehol semmi élet!!!! kilátás, kikerülés mézesmadzaga se!
Nekem tetszett, nem csak Nicolas Cage miatt!
akórházi jelenetek, káosza miatt! elgondolkodtam bármely embernek aki szerepelt: van-e szabadsága? el tud-e menni legalább picit ebből a szörnyű városból!?
Én volnék a kockasfulunyul-férj, aki hősiesen végignézte azt a bizonyos Bedrooms & Hallways című filmet. Muszáj annyit hozzátennem, hogy bár többségében tényleg jól szórakoztam rajta, azért elég rendesen megviselt a néha összesimuló szőrös férfitestek és borostás csókok látványa (mármint amikor mindkét fél borostás). A legrosszabb főleg az volt, hogy amennyire tetszett Hugo Weaving karaktere (Agent Smith) a The Matrix címezetű fenomenális alkotásban, annyira megviselt, hogy pont ő játszott ebben a filmben egy csontbuzit és elég komolyan bele is élte magát.
Ha rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az Anjelica Huston azért csinálta ezt a filmet (rendezte és főszerepelte is), és választott közben teljesen ismeretlen színészeket, hogy ő átragyogjon a filmen.
De nem akarok az lenni, ezért inkább csak annyit, hogy jó volt ő is (bár a Brenda Blethyn-t jobban el tudtam volna képzelni ebben a szerepben, AH-ból süt az intelligencia), és nagyszerűek voltak a mellékszereplők, a történet igencsak emlékeztetett a magyar filmekre (ilyen proli környezetet eddig csak azokban láttam), de mégsem jött át az a kiábrándultság, mint a magyar filmekből. Tom Jones kis cameoja pedig nagyot dobott rajta.
Snow Falling on Cedars (Hó hull a Cédrusra)
Ethan Hawke szerepelt végre egy jó kis félig művészfilmben, csak azt nem értem, miért volt ilyen nehéz megnézni, hogy a 3.-4. héten már csak az Európa moziban volt látható, ha nem akartam a gatyámat is otthagyni egy multiplexben...
Történet a szerelemről, a csalódásról és a faji diszkriminációról. Csodás fényképezésekkel.
Csak egy baj volt vele, majd megfagytam, mert állandóan tél volt a filmben. :-)
Bedrooms and Hallways ( Hálószobák és előszobák)
Egy nagyszerű vígjáték tele homoszexuálisokkal, keresve a nemi identitást, a szerelmet és az igaz barátságot. Rendkívül szórakoztató, de kétlem, hogy sok hetero férfi végig bírná nézni (többen kivonultak a moziból már az elején). Nagyra értékelem drága férjemtől, hogy egyszer sem indult kifelé és a poénokon (amik tényleg kíválóak voltak) ő is nevetett.
The Green Mile (Halálsoron)
Én az előttem szólóval szemben igencsak kedvelem Tom Hanks-et és az idei Oscar-jelöltek sorába ő is belefért volna ezzel a szereppel. Ha viszont már itt tartunk, a Percy-t játszó színészt is jelölni lehetett volna mellékszerepéért.
Azt hittem nem fogok kibírni 3 órát, de jobb volt, mint amire számítottam. Jó volt a történetvezetés, az összhang a szereplők között, nagyon tetszett az egér filmezése. Tetszett az is, hogy ebben a néha szörnyű történetben fel lehetett oldani a nyomott hangulatot egy-egy apró poénnal.
Halálsoron:
Stephen King regénye alapján készült, és az ő kedvéért vettem rá jegyet. (Pár éve láttam tőle a TV-ben a "Sorvadj el!"-t, és az tetszett. A regényeit egyébként sosem olvastam.) Csak amikor már megvettem a jegyet, szembesültem azzal, hogy Tom Hanks a főszereplő (:-(((. (Még szerencse, hogy csak ekkor, mert különben alighanem elmenekülök.) A nézőtéren ért a következő meglepetés, amikor hallottam sutyorogni, hogy a film több, mint 3 órás...
Na most a filmről. Nem kell megijedni, a játékidőt teljesen kitölti, nem unalmas. Tom Hanks pedig (bár főszereplő), nem abszolút főszereplő, és nem is miatta jó a film. Remekül játszik benne mindenki, történetesen ő is. Egy meglehetősen sajátos élethelyzetben látjuk a karaktereket és viselkedésüket...
Erin Brockovich:
Jó film, az én meglátásom szerint meglehetősen vígjátékira véve. Hogy az események alapja valóságos, az nem sugárzik át rajta, nyugodtan lehetne teljesen kitalált is. Az "Álljon meg a nászmenet", illetve a "Sztárom a párom" szerintem sokkal szórakoztatóbb volt, de azért az "Erin Brockovich"-ban is vannak kapitális poénok. A család minden tagjának tetszhet a film, nemcsak Julia Roberts "szerelmeseinek" (:-))).
Stigmata:
Általában kedvelem az olyan filmeket, amelyekben van bizonyos isteni beavatkozás, de a Stigmata nem fogott meg. Inkább a naturáliák jellemzők rá, meg hogy ismételgetnek benne egy mondást, ami állítólag a katolikus egyház ellen szólna.
Julia Roberts-el. Végre egy olyan film Julia-val, ami nem romantikus és nem kifejezetten vígjáték, sőt drámai elemekkel telitűzdelt igazi mesterségbeli tudást kívánó alkotás. Jó volt a történet (mondjuk igaz), és julia kíválóan érzékeltette az anyát, a kétségbeesést, a vívódást, a nehéz helyzeteket a vicces fordulatokkal. Nézzétek meg!
Vanessa Paradis és Daniel Auteuil főszereplésével egy nagyon érdekes, fekete-fehér már-már lélektani road-movie.
Egy késdobáló és egy lány, két kiábrándult ember, akik egymás társaságában hihetetlen szerencsére tesznek szert, de mikor szétválnak, az életük is szétesik. A legérdekesebb nekem az volt, hogy a kettőjük kapcsolata végig plátói marad, mégis van egy szerelmi jelenet, aminek semmi köze a sex-hez, hanem egy késdobálás közben éreztem azt a fajta közelséget, ami ilyenkor az emberek között van.
Nővérkék, nem láttam a filmet, de engem is érdekelne egy-két szubjektív vélemény, megnyilvánulás a témában...
Irónia, hűha! Milos Forman és Jim Carrey együtt?!? Érdekes kettős, ezt lehet hogy megnézem...ha meggondoljuk, nem előzmény nélküli a Carrey komolykodása, pl. már a Trumann show sem volt az a tőle megszokott könnyed, kacagtató limonádé.
