Keresés

Részletes keresés

Mikolt Creative Commons License 2003.09.11 0 0 33
bocsanat, hogy kozbekotyogok, de bennem is rossz emlekeket ebreszt a tema. az anyam orvos, es a korhaz miatt, a betegek miatt, a gyogyitas miatt nem volt anya. egy honapban ket hetveget (szombat reggeltol hetfo delutanig) plusz hetente ujabb egy-ket ejszakat ugyelt, azaz fel honapot nem aludt otthon. ha hazajott, az keso este volt, nem volt ideje a sajat gyerekeire (nem gyerekorvos). nagyon rossz erzes ennyi kinzo tapasztalatrol olvasni, de az is kinzo volt, hogy nekunk meg nem jutott anya a betegek miatt. iszonyuan leterheltek az orvosok-noverek, es amikor az egyetemre/iskolaba jartak szerintem nem arra keszultek, hogy a maganeletuket is fel kell aldozniuk. nekunk, a betegeknek a mi esetunk a legfontosabb, maximalis torodest varunk el (jogosan), de a szemelyzetnek naponta 30-40 olyan esete van, ahol max. torodest kellene nyujtaniuk, nem ritkan 48 ora talponlet utan is. ezt nem tudja megvaltani a zsebbe csusztatott boritek:( a tulterheltseg miatt egyszeruen nem jut energia arra, hogy mindig ugy viselkedjenek, ahogy az elvarhato lenne:(
bors12 Creative Commons License 2003.09.11 0 0 32
A Madarász utcai kházról még azt elfelejtettem leírni, hogy a nővérek leszóltak azért, mert a két és fél hónapos fiam csak anyatejet kapott, hogy:
-nicsak, egy felvilágosult anyuka, én nem tudom miért hiszik hogy maguk mindent jobban tudnak, igenis adjon a gyereknek teát attól majd elhallgat! (éppen nyügizett Botond)
És miután mondtam, hogy nem kap a gyerek csak anyatejet, fennhangon kibeszélt a többi nővérrel is.
Ja, és a napi egy csepp d vitamin (2napról lett volna szó) hozassam be a férjemmel ha adni akarom a gyereknek.
Csak azt nem tudom, hogy akkor miért kérdezték a felvételnél, hogy kapja e a gyerek?
Törölt nick Creative Commons License 2003.09.11 0 0 31
Sziasztok!

Az a szörnyű, hogy ilyen dolgok sajnos nap mint nap megesnek. Ha nem is ennyire durvák, de hasonlóak.
A Tűzoltó utcáról én is tudnék mesélni. Sajnos nagyon kevés olyan orvos van, aki még nem cinikus a betegeivel szemben; akiben még van empátia. Persze őket is meg lehet érteni, mondhatnánk, de én nem értem meg őket! Ők akartak orvosok lenni, tudták, mivel jár! Ha én így beszélnék a FELNŐTT ügyfelemmel, nagyívben repülnék!
Nem is tudom, mit lehetne tenni, hogy egy picit kevésbé legyenek elszállva maguktól!

MuTeR

Hoop Creative Commons License 2003.09.11 0 0 30
Honey74 , pont ezekre az esetekre gondolok, hogy nem szabadna elmenni mellettük. Hogy szóvá kellene tenni őket.
Mi volt a házirendben? Nem a nővérek döntik el, hogy ki húzza le az ágyneműt. Ha a szülőknek kell, akkor azt előtte gondolom írásban megkapták. Mint ahogy azt is, hogy mennyi a költsége annak, hogy ő ott alszik.
Ugyanez érvényes a mosdóra is.
A vacsora, reggeli szintén ilyen kérdés.
Sajnos a klímához, hőmérőzéshez nem tudok hozzászólni. Nem mindegy, hogy hány fokra kapcsolta be (a túl meleg nem jó a lázas gyereknek), és persze a stílus...
Előzmény: Honey74 (27)
Hoop Creative Commons License 2003.09.11 0 0 29
Szerintem ezek nem a pénzen múlnak. Mi, amikor az ambuláns rendelésen voltunk, "természetesen" fizettünk P. É. doktornőnek. Mégis ugye...
A MÁV Kórházban pedig volt, hogy sűrgős dolog miatt nem a "saját" orvosunkhoz kerültünk, mégis talpig becsületesen elláták a gyereket. Nem is egyszer. (Tudja valaki, hogy miért szűnt meg a MÁVban a gyerekosztály?)
Előzmény: Andrea-r (28)
Andrea-r Creative Commons License 2003.09.11 0 0 28
Sziasztok!

(Rém)Történetem -szerencsére - nincs. A László kórházban, ahol a kisfiam manduláját kivették, nagyon rendesek voltak velünk, egy rossz szót nem kaptunk, pedig Máté egész éjjel sírt. Reggel együttérző mosollyal melegítették meg a tejét, még kakaót is akart adni a nővér. Kedvesek voltak, segítőkészek.
Csak remélni tudom, hogy ha szükség lesz rá, később is hasonló körülmények közé kerülünk. És abban is reménykedem, hogy nem mi vagyunk naívak, ha azt gondoljuk, hogy nem nekünk kell változnunk.
Soha nem voltam lenyelős fajta, 20 éves koromban anyukám csak hápogott, amikor hallotta, hogy hogy küldtem el melegebb éghajlatra a háziorvosunkat. Mióta gyerekeim vannak, mégjobban kinyitom a szám, ha szükséges. Nagyon kiszolgáltatottnak akkor éreztem magam, amikor Máté született és hazavittük. Minden olyan új és ismeretlen volt, kicsit depressziós is lettem és a körzeti gyerekorvosunk első látásra nem volt szimpatikus, nem bíztam benne. Pár hónap alatt ez az érzés erősödött, pedig semmi "komoly" hibát nem vétett, csak nem akkor jött, amikor megbeszéltük, egy órán keresztül rémtörténeteket mesélt, miközben szoptattam, olyan gyógyszert javasolt, amihez recept kell, de receptet nem adott, és kicsit lekezelő volt. Pedig fizettünk neki, ha házhoz jött. Meg is váltam tőle. Én fizetek, ha kell gyerekorvosnak, nővérnek, de akkor dolgozzon is meg érte. Persze, ez nem túl idilli kép, de ilyen világban élünk.

Andrea

Honey74 Creative Commons License 2003.09.11 0 0 27
Sziasztok,

Kislányomnak ez év tavaszán a Tűzoltó utcai gyermekklinikán volt egy kisebb műtétje,pár szöszenet a bent töltött 2 napról.
- "Anyuka húzza le maga után az ágyat,mert mi csak azt húzzuk le amiben a gyerek aludt!"Ezt mind olyan stílusban mintha a seggéből rántott volna ki.
- Éjszaka közepén nem mehettem a betegeknek illetve nővéreknek szánt wc-be,hagyhattam egyedül egy nagy kórteremben a frissen műtött gyerekemet és indulan éjszaka a kórház bejáratánál található mosdóba.De persze a másik kórteremben "fekvő" kislány édesanyjának nem kellett kimenni,ja,hogy ő az egyik kollega lánya volt.
- Vacsora,reggeli nuku.
- A szobában pont a megfelelő hőmérséklet volt a frissen műtött - orrmandula-gyerekeknek,erre jön a nővér,és közli,hogy neki melege van és putty bekapcsolta a klímát.Ja,hogy a gyerekek megfagynak???!Kit érdekel??!!
- Hajnali 4h-kor lázmérés,füllázmérővel,ami egy frissen füllel is műtött gyereknél tilos.

Tudom ezek "apróságok" a többi esethez képest,de nekem akkor is rosszul estek.

H.
H.

Hoop Creative Commons License 2003.09.11 0 0 26
Nem bízom abban, hogy akár P.É. doktornőnek, akár a nővéreknek bármilyen felelősségrevonással kéne számolniuk a levelünk kapcsán. Mi ezt állítjuk, ők nem tudom mit. Csak a levélben leírtak alapján mint főnök én sem tudnék a történtekkel mit kezdeni, hiszen az az érem egyik oldala.
Ha akkor és ott tökéletesen tisztában lettem volna a jogainkkal, ha tiszta fejjel át tudom gondolni a dolgokat, és ragaszkodom az osztályvezetőorvos lehívásához, akkor nyilván más lenne a helyzet. Ez így most kicsit pénztártól való távozás utáni szituáció.
(Jelzem magánlevélben megerősítették mások, hogy egy az egyben a miénkhez hasonló tapasztalatokat gyűjtöttek be a Bethesdában, és ők is kénytelenek voltak menekülésre fogni a dolgot.)
Nem tudom, hogy ezt a vizsgálatot _pontosan_ milyen feltételek mellett végezhetik el. Így utólag már nyilvánvaló, hogy HA kötelesek biztosítani a gyerek pihenését, akkor hibáztak az ágyelosztásnál, az időbeosztásnál. De nem tudom, hogy kötelesek-e, vagy csak az ő jóindulatukon múlik az ágy biztosítása, és nekünk nem volt szerencsénk?
Előzmény: sasmadár73 (24)
Hoop Creative Commons License 2003.09.11 0 0 25
Nem is tudom, hogy az lenne-e a cél, hogy feltérképezzük a kórházakat. Nem, nem az a cél. Baj esetén ugyanis a háttérben mi szülők nem fogunk tudni objektíven dönteni arról, hogy szakmailag melyik kórházban kapná a gyerekünk a legmegfelelőbb kezelést. Márpedig annak kell(ene) mérvadónak lennie. Nem annak, hogy Gizi nővér milyen mosollyal hozta be a reggeli teát. A cél inkább az, hogy felkészüljünk arra, hogy ha jogunk van arra, hogy a gyerekünk mellett maradjunk, akkor a doki egyetlen sóhajától, hogy anyuka higgye el, csak addig sír amíg látja magát, az anyuka ne hátráljon ki a kórteremből, és nyugtassa magát azzal, hogy jó helyen van a gyerek. (Eszembe jutott most több horror is erről, de nem tudom van-e értelme leírni.)
Persze a jó tapasztalatok leírása adna valós képet a kórházakról. Nekünk jó tapasztalatunk volt a Budai Gyerekkórházról, de tudom, hogy ugyanazon az osztályon másnak, negatív élménye volt (pár hét eltéréssel).
Naív kis elképzelésem, hogy ahogy a szülészeti osztályok megváltoztak az évek alatt (tilos volt a férjek jelenléte, elvették a babákat), úgy ha a szülők érvényre juttatják a gyerekosztályon is a jogaikat, ha kiállnak a gyerekeikért, talán valami változás ott is elindítható.
Előzmény: Banka (23)
sasmadár73 Creative Commons License 2003.09.11 0 0 24
Tisztában vagyok ezeknek a betegségeknek a súlyosságával. Sajnálom, ami veletek történt, felháborító, érthetetlen. El kellene számoltatni a felelősöket.

Ugyanakkor azt is el szerettem volna mondani, hogy az én húgom életét PONT EZ a kórház mentette meg, nem egyszer és nem kétszer.

Tudom, ez a dolguk és ez nem menti a veletek kapcsolatos viselkedésüket, de annyit megérdemelnek, hogy elmondjam, hogy mi mindig meg voltunk elégedve velük.

Előzmény: Hoop (21)
Banka Creative Commons License 2003.09.11 0 0 23
Sziasztok!
Én is felháborodtam a történeteken, egyébként mi is, főleg a férjem, abba a kategóriába tartozunk, hogy nem nyeljük le a dolgokat. Csak helyeselni tudom Hoop, hogy nem hagyjátok annyiban és ez a topic is jó, hogy ha - ne kerüljön rá sor - de kórházba kell vinni az ember gyermekét kicsit fel tudjon készülni, hol mi vár rá.

De így, hogy "Kórházi horror" ez nem teszi lehetővé a kórházak "feltérképezését". Mi most kerültünk haza kórházból a három éves fiammal és a budapesti Szent László Kórháznak arról a gyermekosztályáról, ahol feküdtünk csak jókat tudnék mesélni. Osztályos orvos pl. a szabadnapján épp csak beugrott a kórházba, de azért bejött elmondani, hol állnak a vizsgálatok. A nővérek végig segítőkészek voltak, viccelődtek a gyerekkel. És nem fogadtak el pénzt sem.

Szerintem hasznos lenne, ha sokan csatlakoznának és írnának le kórház névvel pozitív vagy negatív tapasztalatokat.

Banka

Hoop Creative Commons License 2003.09.11 0 0 22
Itt a lényeg:
eüs ellátás nem kegy, hanem egy teljesen jogszerüen járó megtéritett szolgáltatás...
Előzmény: anyabanya (18)
Hoop Creative Commons License 2003.09.11 0 0 21
Ezt csak azért írtam le ilyen részletesen, hogy érzékeltessem, milyen állapotba kerülhetett csekély félóra leforgása alatt.
Nem tudom mennyire vagy tisztában az epilepsziával. Amit a mi gyerekünkkel műveltek, arra rossz esetben az élete is rámehetett volna. :-(
A gép ugyanis amint a gyerek elszendergett, jelezte a rohamot. Persze, sokféle roham létezik. Sajnos a mi gyerekünknél már előfordult olyan, amikor leállt a légzése. Ezért lett volna nagyon-nagyon lényeges, hogy a vizsgálat utáni délelőttöt a kórházban töltse. Miután ezt megakadályozták, ezért ők maguk sodorták veszélybe a gyereket.
Mi sem először voltunk az Ilka utcában (de valószínűleg utoljára), igaz, eddig csak ambuláns rendelésen. Ott nekünk is jó tapasztalataink voltak. Nyilván a nővérek sem egyformák, pechünkre ilyen bunkók voltak akkor ott.
Előzmény: sasmadár73 (19)
Hoop Creative Commons License 2003.09.11 0 0 20
Nem tudom hogy van a pontos törvény. Azt tudom, hogy kb. két éves korában két éjszakára bent kellett hagynunk a gyereket a MÁV Kórházban. Iszonyat összegért lehetett volna különszobát bérelni, nem engedhettük meg magunknak. Azt hittük, hogy ismerjük a helyet, jókedvű, aranyos stb. Egyetlen bunkó nővér hetekre, hónapokra vágta haza a kicsim bizalmát, kedvét. Évekkel később egyszer még megkérdezte, hogy és elhagysz, mint a kórházban? Soha többet, senki semmilyen körülmények között nem tudott arra kényszeríteni, hogy akár vizsgálaton, akár bentmaradásnál ne legyek mellette. A nővér viselkedését elmondtam a főorvosnak, azóta már nem dolgozik ott. (Illetve az osztály is megszűnt.)(A főorvos érdekes módon egyetlen előre megbeszélt szó nélkül mindig tudta, hogy én a gyereket nem hagyom ott soha többet egyedül. Mindig volt megoldás arra, hogy éjszakára is ott tudjak maradni.)
Tul.kép. érdemes lenne összeszedni, hogy pontosan mit mond ki a törvény, mihez ragaszkodhatnak a szülők, mik a jogaik?
Előzmény: anyabanya (16)
sasmadár73 Creative Commons License 2003.09.11 0 0 19
Szomorúan olvasom a történeted - az Ilka utca egy olyan másik oldalával ismertet meg, amit mi nem láttunk annak idején.

Katalin húgomra '89 körül sorozatos és rettenetes fejfájós rosszullétek jöttek rá, tudatvesztéssel, kb. havonta.

Hosszú-hosszú köröket futottunk addig, míg elkerültünk az Ilka utcába, s (epilepsziát kicsit előbb, agydaganatot kicsit utóbb) kizárva kiderült, hogy ún. agyvízkórban szenved (időlegesen felszaporodik a koponyában az agyvíz, s mivel az agykoponya már kemény, nem a feje tágul az idősebb gyereknek /mint az "agyvizes" kisgyereknek, hanem a víz nyomja magát az agyat szörnyű görcsös fejfájást és beszéd/tudatzavart okozva).

Ezt csak azért írtam le ilyen részletesen, hogy érzékeltessem, milyen állapotba kerülhetett csekély félóra leforgása alatt. És az országnak ezen a fertályán csak az Ilka utca volt az a hely, ahol azonnal, szakszerűen, empátiával és jókedvvel kezelték akkor, amikor épp szükség volt rá, vittük akár éjjel, nappal, munka- vagy ünnepnapon, taxival, mentővel vagy talicskával.

Már felnőttkorú, tehát a gyermekneurológia azóta már nem fogadná (hála Istennek, a serdüléssel együtta rohamok is elmúlni látszanak /kopp-kopp/, illetve sokkal kezelhetőbbek. De 18 éves kora körül nagyon be voltunk t...va, hogy mi lesz, ha többet nem mehetünk az Ilka utcába vele.

Hálás köszönet az Ilka utcai gyermekneurológiának és legfőképpen N. doktornőnek.

Előzmény: Hoop (0)
anyabanya Creative Commons License 2003.09.11 0 0 18
A magamfajta anyabanya pedig oda megy ölbe veszi a kisfiút, simogatja, nyugtatgatja, stb. Isten tudja, hogy miért lesz úrrá rajtunk ez az alázatoskodo, behuztott farku szolgalelkű állapot, ha a dokikkal szemben állunk, de sajnos ilyenné válunk. Lehet, hogy ennek sokkal komolyabb okai vannak, lehet, hogy 30 év demokrácia után már mi is kinyitjuk a szánkat. Addigra talán tudatosodik bennünk, hogy az eüs ellátás nem kegy, hanem egy teljesen jogszerüen járó megtéritett szolgáltatás...Addigra talán orvosainkban is tudatosodik, hogy ők sem Istenek...
Törölt nick Creative Commons License 2003.09.11 0 0 17
Azért megvallom mély megdöbbenéssel olvasom ezeket a történeteket. Lehet hogy én éltem eddig valamiféle álomvilágban, de azt nem gondoltam, hogy ilyen szintű gestapó van az országban. Azt tudtam, hogy az egészségügyesek nagyrésze türelmetlen, és tahó, de hogy a gyerekekkel is ilyen rohadékok, azt nem gondoltam volna.
Én amúgy is kissé túlérzékeny vagyok amikor gyerekekről van szó, és természetesen nem csak akkor ha az enyémről. Aki a szemem láttára ilyet csinál (pl. aki lerántotta a kisfiú fitymáját), azt tuti, hogy ott helyben agyonverném. Aztán amikor jajjgat, akkor meg odavágnám neki, hogy "kussolj Te kis ringyó", ahogy ő tette a kisfiúval. Na most jól kikeltem magamból.
anyabanya Creative Commons License 2003.09.10 0 0 16
Abszulut igazad van, de akkor és ott örül az ember, hogy leléphet. Amig bennt van a kicsi, addig meg félünk, hogy mi történik akkor,amikor nem vagyunk ott. A mi korházunk, ami megyeszékhelyen van sokszempontból lepra terep. Láttam sokmindent, de bizonyitani hogyan is zudném, hisz minden anya társam hasonloképpen kussol, nehogy a kicsit álljanak bosszút. Saját szememmel láttam, amikor egy fitymaszülülettel mütöt 3 éveskisfiúról szinte letépték a kötést, s amiért visitanimert csúnyán ráorditottak, hogy fogd már be a szád, te kis hülye...., de szegény gyermek mögött nem állt senki, nem voltak szülei...Ma már annyival jobb a helyzet, hogy nem lehet napközben kirugni a mamákat és igy minden gonoszságnak van szemtanúja, tehát illik kevésbé taplonak lenni...
Előzmény: Törölt nick (14)
bors12 Creative Commons License 2003.09.10 0 0 15
Sziasztok!
Két és félhónapos kisfiammal 4 napot a Madarász utcai kházban töltöttünk. Nővérek voltak fiatalok és idősebbek, a fiatalok a gyerekekkel üvöltöztek az idősebbek a benntlévő anyukákkal. Ha sírt egy baba az egyik nővér üvöltött, hogy "kibszlak mostmár az ablakon" "már megint szétbsztad a kalnült" Az idősebb nővérek pedig lekezelően beszéltek az anyukákkal, többek közt velem is, hogy mit képzelek én, ő sokkal jobban tudja hogyan kell bánni egy gyerekkel, és ő sokkal jobban tudja, hogy mi a jó az ÉN gyerekemnek. Ha egy olyan baba sírt akinek bennt volt az anyukája, de éppen a mosdóba ment, arra rá se néztek. Az egyik kisfiút a vizeletvizsgálathoz kikötözték, kezét lábát, és 1 órán keresztül hagyták ordítani, mert gondolom nem volt 5 percük kicsit fujkálni, piszkáni a kis fütyijét. Mindehhez hozzá kell tenni hogy 6 baba volt az osztályon, és kettő anyuka((((
Törölt nick Creative Commons License 2003.09.10 0 0 14
Azt hiszem nagyon egyetértek veled. Nem akarom mellékvágányra terelni a témát, de ez a "behúzom a farkamat" elv tipikusan jellemző a magyar társadalomra. A magyar mindent benyel, és közben nem veszi észre, hogy éppen ezzel árt magának a legtöbbet. Az ilyen orvos/nővér eleve nem alkalmas a feladatára, így hiába reménykedünk abban, hogy tűréssel majd egy újabb esetnél jobb lesz. Eleve induljunk ki abból, hogy az említet eseteket sem előzte meg "balhé", és mégis így viselkedtek. Akkor mégis miért gondoljuk, hogy később ez jobb lesz attól, ha nem tesszük szóvá a jogos sérelmeinket ? Nekem a gyermekem az eslő, és ölni tudnék érte. Ha az én gyerekemmel történne meg hasonló eset, én akkora balhét csapnék, amekkorát legális keretek között csak tudnék. Rádiók, TV-k, újságok, megkeresném a naplót is, a különböző szerkesztőségeket, a jogvédő irodákat, a szakmai szervezeteket és minden fórumot, amit csak lehet. Hát nehogymár néhány 20 éves csitri p*csa szórakozzon a gyerekek egészségével. Az okozott lelki sérülésekről nem is beszélve. Nem szabad hagyni semmit, mert ezek az emberek nem istenek, és nem a feletteseink. Én mindíg rosszul vagyok, amikor az orvosi rendelőben, vagy a kórházban hallom az embereket az orvossal beszélni. "Drága aranyos doktor úr, elnézést hogy zavarom, de ha nem haragszik meg érte drága aranyos doktor úr, segítene nekem valamiben ? Drága aranyos doktor úr.)

Na ettől hányingert kapok. Én is megadom a tiszteletet az orvosoknak (de csak annak aki ezt megérdemli, mert számomra a fehérköpeny nem egyenlő az orvossal), de túlzásokba se essünk azért. Az egészséges és intelligens tiszteletadás nem egyenlő, a nyálas benyalós hízelgéssel, istenítéssel. Csak sajnos a legtöbb ember ez utóbbit választja, és éppen ezért érzik magukat félistennek. Minden tiszteletem a kivételeknek és azon orvosoknak, akik valóban orvosok. A tapasztalatom pedig az, hogy azért ez utóbbiak vannak többségben, legalábbis nagyon remélem.

Előzmény: Hoop (13)
Hoop Creative Commons License 2003.09.10 0 0 13
Nyilván más a helyzet egy kisvárosban, vidéken, ahol kényszerhelyzetben vannak a szülők, egy legközelebbi gond esetén kénytelenek lennének a vitás helyre visszamenni. Bár én azt hiszem akkor is szóvá tenném a gondunkat. (:-()
Azért még azt leírom, hogy a nővérek, orvosok addig nem is igazán fognak változtatni a magas lóról való stíluson, amíg a szülők ezt akár félelemből, akár megszokásból lenyelik. Minél többen szóvá teszik, visszautasítják ezt a stílust, annál nagyobb az esély a normális bánásmódra.
A tapasztalatom különben azt mutatja, hogy az orvosok inkább emberszámba vesznek, ha úgy állunk hozzájuk, hogy egyenrangú félnek tekintjük őket, nem "isteneknek".
Előzmény: anyabanya (11)
mitla Creative Commons License 2003.09.10 0 0 12
Anyabanya kedves, azt hiszem te tapintottál rá a lényegre: a tehetetlenség érzése, a kiszolgáltatottságtól való rettegés miatt fogjuk be a szánkat, a másik oldalon pedig pont ezzel élnek vissza. Sok víznek kell még lefolynia...
Üdv,
mitla
Előzmény: anyabanya (11)
anyabanya Creative Commons License 2003.09.10 0 0 11
Lehet, hogy baj, hogy szolgalelküvé válunk a dokik elött, de akkor valahogy nem ez az igazán fontos, akkor jobban félünk mint hogy szólnánk, s talán bennünk van az is, mi van, ha egyszer, ha mégegyszer kiszolgáltatottá válunk, fognak e akkor legalább ilyen silányúl ránk figyelni....
anyabanya Creative Commons License 2003.09.10 0 0 10
Azért bucsuzoul még azt is megtették, hogy mivel a kicsi cukros komába esett, csináltak neki egy terheléses vizsgálatot. (késbb egy mésik orvos elmondta, hogy valoszinüleg, a cukra azért ment fel, mert kimosták a gyomrát, s erre rásegített az az ijedtség is, amit a korház, a gyomormosás, okozott plusz a fájdalom). A kicsinek, aki alig egy éves volt cukros vízet kellett innia félóránként elég sokat, majd félóránként vért vettek tőle. Ez valahogy nem tetszett neki, és a harmadik pohár szirupot nem akarta meg inni. Ekkor a nővérke beleorditot a kicsi arcába, miközben fogtam, hogy "én még ilyen hülye gyereket nem láttam!" és fel se tünt neki, hogy ezt talán nem iy kellene....Amugy nem jelentettünk fel senkit sem, a traumás doki csinált valami értelezleten egy nagyobb balhét ( erről pleyka szinten hallottunk). Mi örültünk, hogy saját felelöségre eljöttünk és nem látjuk őket..
Mindezek ellenére nem az volt a legszörnyűbb, ami velünk történt…. Azt sosem felejtem el, hogy mikor a lányom benn volt, volt bent egy égési sérült kislány is, aki beleült a kopasztó vízbe. Szombat vagy vasárnap délután volt. A tévében rajzfilmek mentek, Donald kacsák bénáztak a képernyőn. A kislány nagyon sírt, szomjas vagyok, szomjas, valaki adjon vizet, vizet kérek szépen, hallatszott szinte folyamatosan. Az anyuka vidéki volt, és éppen nem volt még ott. A nővérke tévét nézett, meg sem rendült, az én gyomrom egyre inkább görcsbe rándult. Aztán nagy levegőt vettem, s bementem a kislányhoz, bár tudtam, hogy a dolognak következméyei lesznek… Az addig háborítatlanul tévézgető egyébként legalább 20 éves nővérke felpattant ordítozva, hogy mit képzelek én, hogy mások gyermekét cseszegetem, stb, stb…Végül is annyit elértem, hogy kapott inni a kislány…
Hoop Creative Commons License 2003.09.10 0 0 9
Őszintén szólva én nem némultam el...
Közöltem velük, hogy a kurva életbe, hát ez nem igaz.
Sajnos nem ez volt az első negatív tapasztalatunk, és azt kell mondjam, hogy igen, van, amikor segít a szülői határozottság.
Előzmény: mitla (8)
mitla Creative Commons License 2003.09.10 0 0 8
Igen, kedves Hoop, nekem is az volt az első gondolatom a beszámolót olvasva, hogy ugyanezt el kell juttatni igazgatónak, betegjogi képviselőnek, meg sokkal feljebb is, mindegyik példányon megjelölve, hogy kinek külditek el még a levelet. De látom, hogy ez már megtörtént.
Vajon titeket, és egyáltalán mindenkit, mennyire bénít le, ha a gyereketek kiborul a fáradtságtól, és egy nővér csak annyit képes mondani, hogy most nem tud veletek foglalkozni, mert esik az eső? Ki az, akinek van annyi lélekjelenléte, hogy zokogó gyerekkel a karjában hangot tudjon adni a teljesen jogos felháborodásának? Én biztosan elnémulnék és csak hápogni tudnék, pedig ilyenkor nagyon gyorsan és nagyon talpraesetten kell beszólni. Vajon agresszívabb szülői fellépéssel helyre lehet tenni a szerepzavaros ápolónőt, vagy csak a gyerekünknek ártunk vele?
Üdv, mitla
Hoop Creative Commons License 2003.09.10 0 0 7
Lehet, hogy jobb, ha befogom a számat, gépemet...
Olvastam már tőled, innét is tudtam, hogy nem csak a Bethesdában van gáz, hogy nem csak minket ért negatív élmény.
Ti hogyan tudtátok megállni (megálltátok?), hogy ne legyen folytatása annak, hogy téves diagnózis alapján fölösleges tortúránk tették ki a gyereketeket? Egy lumbálás, gyomormosás beavatkozás, annak lehetnek következményei.
Megtörtént a feljelentés?
Előzmény: anyabanya (6)
anyabanya Creative Commons License 2003.09.10 0 0 6
A mi korházunk sosem volt híres az ott folyo munkáról. A gyermekosztály pláne nem. Volt olyan idő, amikor az anyukákat nem engedték fel csak igen rövid időre. Anna lányom, aki most lesz 14 éves 9 honaposan asztmávak került korházba. Az injekció után nyomban jobban lett, de benn tartották, hörghurutra hivatkozva. Az ötödik nap olyan popsival hoztam ki, amit a mi dokink égési sérülésnek nézett. Tomi fiam 90.ben szívzörejjelmés oxigénhiánnyal született. Az senkinek sem jutott eszibe, hogy esetleg megvizsgálja azt, hogy az oxigén hiány miatt van e akármilyen problémája, pedig jó lett volna... Viszont a szívproblémáját a következöképpen tudtam meg. ) órás szoptatás, nálam a pici, s az ötödik nap. A folyoson anyosom, a férjem, az aposom és a polya, mert ez az a nap, amikor irány haza. A folyoson jönnek mennek a növérkék. S hallom, hogyaz egyik igy kiált a másiknak "Szóltál már az 1/2-esnek?" De mit, mit kellett volna mondaniuk? morfondirozom magamban, hisz tudom, hogy én vagyok az az 1/2-es. Majd jönnek, hogy szoptatás után azonnal átviszik a gyerekosztályra, mert nagy baj van? Kicsit csodálkoztam, hogy miért most, eddig nem volt., de nincs mit tenni, irány a másik korházi épület. Pár napra maradhattam a szülészeten kis protekcióval, mert szoptatni ugye kell s egy 5 napos csecsemő mellöl napi hatszor hétszer bebuszozni kicsit nehézkes. Igy is át kellett vánszorogni a hosszú udvaron a hideg márciusi napokon. Szoptatni persze csak reggel 9 és este 9 közt lehetett, s csak arra az idöre lehettünk bennt a picinél. De nem ez volt a legrosszabb, hanem a bizonytalanság. Elmondtam az orvosoknak, hogy az öcsém 3 évesen halt meg szívbetegségben, s ezért talán még jobban félek. Az egyik doki azt mondta, hogy nincs baj, csak egy alig hallható zörej, a másik doki pedig azt mondta, hogy nem tudni mi van, a harmadik még down kort sem zárta ki. Az egyik doki azt mondta, hogy délután hazavihetem, amásik, hogy holnap délelött, és igy tovább. A férjem meg rohangált az otthon és a korház között a polyával, mert mindig csak akkor szoltak, amikor a férjem bejött a babacuccal. Aztán egy nap az anyosom berágott, zsebébe tett agy rakat pénzt és bement velem a föorvsnöhöz, hogy mondjon már valami konkrét dolgot. VIt pénzt pedig az egész családom eüs, és kollegáktól nem illik elfogadni... A doki nő zsebrevágta a lovét, majd azt mondta, hogy nem engedheti a kicsit ki, mert bármelyik félórában meghalhat....aztán azt mondta, hogy neki sok a dolga... Mi hivtuk Szeged kardiologiát és csodák csodájára másnapra adtak is időpontot. Elmentünk, ahol azt mondták, hogy egyáltalán nem komoly az ügy, nagyon sok babának van ilyen probléámája, olyan kis sövény hiánya van, hogy még a vér sem tud rajta átáramlani, s hogy nem értik, hogy miért mondtak olyat, hogy ez életveszélyes....
Csabi fiammal még keservesebben megjártuk. Egy reggel arra ébredtünk, hogy fájdalmasan visit. Rohanás a szomszéd utcába a házidokinkhoz, aki a hang alapján azonnal mentöt hivott. Be a sebészetere, majd mivel ő nem látott semmit át a gyerekosztályra. Mi a baj kérdi a már ismert doki nő-nem tudom a válasz, mert honnét tudtam volna. A doki nő átadja két huszonévek legelején álló növérkének a picit, hogy mossák kia gyomrát. Be vitték a fürdöbe, azonnal le a cső és hányt a pici. S néhány perc múltán komába esett. Késöbb tudtam meg, hogy érzéstelenités nélkül nem is moshatták ki a a gyomrát. A doki nő közölte sajna felment a cukra, ez koma, biztos mérgezés, vagy valami központi idegrencert tönkretevő valami. Az én kicsimnak kikötve keze lába,s feküdt mozdulatlanúl. A doki azt is mondta, hogy most az a kérdés, hogy felébred-e valaha vagy sem, és ha igen akkor milyen foban sérült. Egy délelött arra mentem odta, hogy le van ragasztva a gerince, meglunbálták. Késöbb tudtam meg , hogy ezt alá kellett volna velem iratni. Aztán négy nap múlva magához tért, de amikor felakart állni fájdalmasan visszarogyott. A doki nö szinte büszkén mondta, hogy jól tippelt tényleg sérült a központi idegrendszer, hisz már mozgássérült...Mondom, hogy akkor nem fájna igy. Kissebb vitába keveredtünk, amire dühösen annyit mondott, hogy ha neki nem hiszek, akkor vigyem át a traumár, de vegyek fel egy fehér köppenyt, hogy időbe fogadjanak. Mentem is honom alatt a kicsi korházi papirjaival.. A doki mgvizsgálta picit, majd el kezdett üvöltözni ( azt hitte én is korházi dolgozo vagyok) Olyasmit kiabált, hogy ki volt az az állat, aki meglumbálta a kicsit, ki volt az az állat, aki kimosta a gyomrát, hogy ebbe bele is halhatott volna, s feljelenti azt a hülyét. Majd elmondta a visitás azért volt, mert az egyik heréje beszorult a hasfalba és ugy érezte magát, mint akit folyamatosan fütyin rugnak. Majd elmondta, hogy azért nem tud állni, mert amikor magához tért ki volt kötve s valoszinüleg sokáig akart megszabadulni a béklyojától, rángatta magát, és bizonnyára hosszan, és keservesen sírt. Addig addig akarta kihuzni magát, hogy az egyik combcsontja megrándúlt, amitől csipő izületi gyulladást kapott. Adott antibiotikumot, s amikor megtudta, hogy anyuka vagyok, akkor még annyit tanácyolt, hogy azonnal vigyem haza s két hét múlva a magánrendelőjében ingyen megvizsgálja, reméli semmi maradandó nem történt. Aznap hazamentünk, de a doki ugy nézett ránk, mint a véresrongyra...Azóta elkerülöm őket... S ha gond lenne, akkor is inkább átmennék a szomszéd városba....
Hoop Creative Commons License 2003.09.10 0 0 5
Abban nem bízom, hogy bármi következménye lesz a reklamálásunknak, (a nővérek felé) hiszen így is nővérhiány van.
A doktornővel kapcsolatban pedig magánúton annyit tudunk tenni, hogy ezt a levelet elküldjük annak a gyerekorvosnak is, aki hozzá irányított minket.
Előzmény: Törölt nick (3)
Hoop Creative Commons License 2003.09.10 0 0 4
Az itt megjelent szöveg egy másolat, az eredetit kinyomtatva elküldjük a Bethesda kórház neurológiai osztály főorvosának és a betegjogi képviselőnek.
Amennyiben kapunk választ, majd megosztom veletek.
(A hosszú "ö" alakult át kérdőjellé, nem tudom miért.)
A gyerekünk szerencsére jól van, amint kialudta magát túl is tette magát a történteken.
Az EEG pedig pozitív lett -ezt sejtettük előre.
Előzmény: zsuzsa (2)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!