Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Az ok Ő volt az első fotográfus aki a vas függönyön túli "szabad" világról hozott hivatalosan kiadott képanyagot.
Az albumban nem kis szerepet vállalt a tipográfiában jártas barátja, akinek köszönheti az igényes szerkesztést.
Amúgy megosztotta a fotós szakma véleményét. Szolarizálta a képek többségét és kemény monokróm grafikussá tette. Kritikusai szerint pont a hippi világ képeinél a megfelelő színes anyag lett volna érdekesebb a szocialista erkölcsön nevelkedett magyar nézőnek.
Lőrincz György a könyv megjelenését követően hamarosan diszidált és nagyon fiatalon halt meg ámerikában. Tulajdonképpen eme könyve után komoly fotográfiai tevékenységet nem folytatott, depressziós lett itthon és kint sem találta meg boldogulását.
Meg kell említeni állítólag 27 ezer példányban kelt el a New York - New York 1 hónap alatt!
A kritika megint megemlíti a 70-es évek elei magyar éhséget a nyugati világ információi iránt.
Nem csökkentve munkásságát és tehetségét ha ma adna ki ilyen albumot a kutyát nem érdekelné és jó ha 500 példányban jelentetné meg egy kiadó, akit persze ki kell fizetni ha msá nem szponzorokkal!
A sokat kritizált pártállam dotálta a művészeti kiadványokat, persze erősen nézte mit.
Ezért szenzáció az említett könyv 70-es évekbeli megjelenése!
Ez van!
A fotó albumok nagy alkotókkal már kevés magunkfajtának jelentenek izgalmat.
Az átkosban még egyszerű munkás ember is vett polcára egy egy Kornis vagy Benkő Imre albumot.
Ma megnézném a ValóVilágot bambulo magyar polgár polcán hány db festészeti repró vagy fotó album található?
Köszi. Kiskoromban nem tudtam róla semmit, de mivel Amerika-rajongó voltam, megvettem a New York, New York című albumát. Most előkerült egy beszélgetés alkalmával, a neten rákerestem, és láttam, mennyi jót írtak róla. Ott olvastam azt is, hogy fotoriporter is volt, akkor jutott eszembe ez a topic.
Szükség van rá, és nagyon kevés hobbifotós gyakorolja, legalábbis én nem nagyon láttam még olyat, aki be mert volna menni a sűrejébe. Rajtam kivül :)))
Lett már nedves-könnygázas a gépvázam, volt amikor másnap is sírtam fotózás közben....
Nem szedne amúgy ki belőlük senki semmit. Nem offolom a topikot, mert nem ide tartozik, de néha olyat láttam, hogy meghűlt bennem a vér. Első sorban a biorobot, egyik kézben CS-családi csomag, másikban rohamgumibot (asszem 1 méteres) és vérben forgó szemekkel, remegve várta a parancsot... Na, az dúrva volt!
Naja, pl ezekre gondoltam. Láttam már a képeidet, tök jók!
Ilyen helyzetben még nem voltam, egyszer volt csak olyan, hogy egy vonatból lefényképeztem egy kis falut. Nem kellett volna. :) Aztán becsukta két civilruhás a kupé ajtaját maguk mögött és hárman maradtunk. Nem húzták ki a filmet (ez még filmes korszak!), hanem vissza kellet tekernem és azt mondták, megnézik mi minden van még rajta.
Tetszenek a képeid. Nem egyszerű a haditudósító élete! Szerintem szükség van ezekre a képekre! Nekem lassan kezd megtelni a zsákom a külömböző "oldalú" híradós felvételekkel!
Ja!
Az üldögélő félelemkeltőkre küldött családi csomag paprikaspré azért nem semmi! Egy lelkes jogászcsapat biztos, hogy kiszedne a milíciából pár Deák portrét.
Fotósverés? Hááát, voltam már tüntetésen fotózni, amikor rajtam és a többi - köztük hivatásos- fotósokon is csattant a gumibot... De semmi különös, csak másnap fájt igazán. Meg még 3 éve , 2008-ban kaptam egy teli löket CS-t az arcomba, pedig nem nekem szánták. Vagyis nem nekem kellett volna, de kicsit el volt borulva a rendőr agya és nem nézte kire-mire fúj... De szerettem ezeket fotózni, akármennyire betegesen hangzik is. Az adrenalinfröccs sokat dob a fotózás élményén:
Ilyen a nyelv. Befogad, elfelejt és megtart szavakat. A lájkolás nekem is libabőrös most még, de az volt valamikor a fájl is és az lehetett nagyapáinknak (apáinknak??) a szia (see you) is. Úgy hallom, hamarosan ez utóbbi helyett a nyiháo-t fogjuk majd használni.... ;)
És egy történet, hogy ne térjünk el a tárgy egy részétől:
Családunk egyik ága az 1920-as években emigrált az USÁ-ba. Az internet segítségével véletlenül megtaláltuk őket '90 valahányban. Nagyon örültek, hogy most már vannak gyökereik és "haza" is látogattak! Jött velük az egyetlen élő, még itthon született Erzsi néni is, aki akkor már túl volt a 80. évén. Úgy tudták gyerekei, unokái, dédunokái, hogy már teljesen elfelejtett magyarul, mert 8 éves volt, amikor elmentek. Egy hét (!) tellt el és Erzsi néni egyszer csak megszólalt magyarul! Aztán pár nap alatt egyre többet és többet beszélt, de nem akárhogyan! Azon a nyelven, amit az 1910-20-as években használtak! Elképesztő volt! Mintha Jókai vagy Móricz szereplői beszéltek volna, ugyanaz a stílus, szóhasználat volt. Aki látott már háború előtti magyar filmet, hát kb ahhoz hasonló mondatai voltak Erzsi néninek. Sok szót nem értett, amit azóta fogadott be a nyelvünk, de mi szerencsére még mindent megértettünk, amit ő mondott. Nagyon sajnálom, hogy csak néhány fotó marad róla és nem vettük fel magnóra a történeteit.
egyszerűen azért irtam ezt, mert a "tetszikelés" értelmetlenül hangzik. A jelezze, hogy tetszik-e meg teljesen kézenfekvő, csak az átlag akkor a fórumon mondta volna, hogy tetszikegyszerűen azért irtam ezt, mert a "tetszikelés" értelmetlenül hangzik. A jelezze, hogy tetszik-e meg teljesen kézenfekvő, csak az átlag akkor a fórumon mondta volna, hogy tetszik
Megértelek, csak sajnos ettől a "lájkolás"-tól feláll az összes szőr a hátamon. Mint ahogy amikor a film gyorsaságáról beszélnek érzékenység helyett, meg az objektív is gyors és nem fényerős.
Csak azt nehéz eldönteni, hogy most az élességállítás sebességére gondolt az író, vagy a fényerősségére.
Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy sokkal inkább megmozgatja a fantáziámat egy tüzes menyecske, mint egy hideg nő. :)
Bocsánat, csak megirtam egy sablon szöveget és azt illesztgettem be klf. fórumokba. Egész egyszerűen azért irtam ezt, mert a "tetszikelés" értelmetlenül hangzik. A jelezze, hogy tetszik-e meg teljesen kézenfekvő, csak az átlag akkor a fórumon mondta volna, hogy tetszik :))))))
Bevezetésként annyit kell tudni, hogy a nickem nem női nemet takar, hanem a nevem kezdőbetűiből még a suliban ragasztották rám, amit aztán jó pár év alatt megszoktam (pontosabban megszoktattak velem...).
Esküvő fotózáson voltam, ahol kérés volt, hogy a pár teljes napja meg legyen örökítve. A menyasszon öltöztetésig, illetve előtte a vetkőztetésig nem is volt baj, de akkor a leendő új asszony elbizonytalanodott, hogy azt is végig fotózzam-e.
Nagggyon csinos volt ....!
Oldandó a helyzetet, a sminkes-kozmetikus lánynak, aki maga is fotós, mondtam, hogy mi lenne, ha ő menne be a másik szobába? A menyasszony megkönnyebbült, hogy így már jó lesz! És akkor odaadtam a sminkesnek a gépemet! :)) Vette a lapot!
Ezért aztán nem láttam a vetkőzés-öltözést ...., amíg le nem töltöttem a fotókat! :))))
Természetesen a szolíd verzióból kaptak is néhány fotót! :)
Én az érem másik oldalára azért kíváncsi lennék. Ui elbújik a cikkben egy info, miszerint a trágyadomb kép ( is ) egy OH pályázatának részese volt, az ottani pályázati kiírás szerint szabad pályáztatói felhasználással. Quid est veritas?
Kíváncsi voltam valaki reagál-e erre a szerintem bosszantó hülyeségnek szánt hírre, mert ez valamennyire tükrözi a fotós szakma, vagy csúfoljuk " művészeti ág" jelenlegi helyzetét.
A többség - láthatóan akármelyik rétegből - úgy gondolja - fotó - fent van a NET en- tetszik - letöltöm kinyomtatom. Ennyi. Ez nagyjából így is van az igénytelenség szintjén, és leszarva azt az esetleges akaratot, hogy a fotós mit akart a képpel kifejezni, amit esetleg csak egy jó labortechnikával, kivágással tud láthatóvá tenni, és egyáltalán a szerzői jogokat!
Beindult a " Diszkós kommandó" másolt CD DVD - büntetés elkobzás bezárás stb. A fotókra UGYANEZEK A SZERZŐI JOGOK érvényesek, de itt sem lesz soha senki aki érvényt szerezzen a TV. nek.
Akkor ugyanez anekdota szinten.
Már említettem volt, hogy a nejem műtermi fotós volt , nem is akármilyen szinten. Divatba jött a kültéri esküvői fotózás, ami nálunk az úgynevezett "Népkert" ben volt megoldható. A technikai bonyolítás az volt, hogy a műtermi felvételek elkészülte után, irány a tetthely és ott további, általában 10- 15 felvétel készült a párról ( Mamiya Rb 67 állvány stb. az én aktív fizikai részvételemmel). Ilyenkor szokott előkerülni a kísérő rokonság körében levő " családi fotós csapatból" egy két kisfilmes masina és a beállított " spontán képek" expozíció előtti pillanatait igyekeztek megörökíteni. Az első esetben esetleg sikerrel, de miután elég határozottan közöltem, hogy akkor a fotózást mi felfüggesztjük addig amíg Ők a párt izlésük szerint a továbbiakban lefotózzák, és ha végeztek akkor mi is folytatjuk a munkát. Volt aki nagyon nehezen fogta fel a dolgot, mivel fogalma sem volt arról, hogy az amit csinálunk az egy szakma, annak a fogásait meg kell tanulni és nem csak arról szól, hogy az eredményt ( a kompozíciót) " lekattintjuk".
Az országgyűlés egyik manusának a "Trágyadomb" c. kép a zsánere.
A cím jó, a fotós felháborodása abszolút jogos, bár ezekután a képen szereplő bácsi helyett mást, és főként más helyzetben tudnék elképzelni. Valahogy úgy mint a Vissza a jövőben volt szokás :) Avagy készítenék egy montázst a kabinetfőnökkel és azt jó nagy sajtókampánnyal hozzávágnám.
