A néprajzi anyagok galgamenti népzenén, néptáncokon stb. általában az Alsó-Galgamente településeinek - Bag, Hévízgyörk, Galgahévíz, Tura, egyesek még Boldogot és Zsámbokot is ide számítják - kultúráját értik.
Pedig a Galgamente több ennél, van Felső-Galgamente - Galgagutától Galgagyörkig - és Középső-Galgamente is. Ez utóbbi Galgamácsa, Iklad, Domony és Aszód települések.
Azonban ez a felosztás is eléggé mesterkélt, lényegében minden galgamenti falunak a szomszédos falvakhoz nagyban hasonló, de mégis sajátos népi kultúrája volt.
Be kell valljam, hogy nem vagyok eléggé tájékozott, de lekaptam a polcról a Bodza Klára - Paksa Katalin - Vakler Anna: Magyar népi énekiskola című négykötetes sorozatot, és belepuskáztam a könyvek végén található "földrajzi mutató népzenei dialektusok szerint" című kimutatásokba, amelyekből aztán könnyen odataláltam a megfelelő kottákhoz.
Meglepődtem, hogy mennyi ismerős dallam van ezekről a vidékekről. Azért ismerős, mert már az óvodai dalanyag jelentős része is erről a vidékről gyűjttetett. Gyanítom hogy azért, mert a népzenei gyűjtések megindulásakor ezek a vidékek még nem voltak széttúrva kulturálisan, ezért ott még volt mit gyűjteni.
A földrajzi környezet (kicsi és emiatt kisforgalmú falvak, domborzatos, erdős, idegeneknek nem útbaeső vidék) kedvezett a népi kultúra megmaradásának.
Az lenne a kérdésem, hozzád, mint a magyar népzenei hagyományok kiváló ismerőjéhez, hogy a galgamenti és a palóc népzenei hagyományokat hová helyeznéd el a kárpát-medencei népzenei hagyományok színes palettáján?
Budapest tényleg Európa folkfővárosa lehet, mivel tőlünk nyugatra az osztrákok és a bajorok kivételével már régen nem létezik népzene, néptánc és általában népi kultúra, mint olyan:
A magyar népi hagyományok és a modern technika összepárosításának egy sajátos példáját láttam idén szeptember végén:
az egyik szomszédos faluban szüreti felvonulás volt és a zenét úgy oldották meg, hogy az egyik lovaskocsira felpakolták a zenekart meg két iszonyat nagy hangszórót :-) A zenekar egyébként egy szintetizátorosból, egy szaxofonosból és egy dobosból állt.
A két hangszóró segítségével zengett az egész falu, amerre csak elvonultak, de valami hihetetlenül jó hangulatot csináltak.
Mi lenne ez, ha nem élő népzene, élő néphagyomány?
A felső-ausztriai Innviertel (szó szerinti fordításban: Inn-negyed) vidékéről származó landler (osztrák népzene- és néptáncfajta) a Burgstallerek előadásában:
Bocs, hogy csak most reagálok, de viszonylag kevés időm van a netezésre és több más topikban is érdekelt vagyok.
A véleményem az, hogy Magyarországon, ha erősen eltorzult, sokszor kommerszizált formában, de még mindig él a népzene.
Vagyis hát ketté kellene választani a témát, van ugyebár az autentikus népzene, amely viszonylag szűk néprétegeket érdekel, de van a népzenének van egy kommerszebb változata is, ide tartozik a lakodalmas és a mulatós is, amely már szélesebb néprétegeket szólít meg, bár az is igaz, hogy általában nem a legmagasabb műveltségű rétegek rajonganak az efajta zenéért.
A német területek népzenéjéről csak felületes ismereteim vannak, de ez alapján úgy látom, hogy a népzene továbbéléséről leginkább az osztrák és bajor területeken beszélhetünk.
Amikor egyszer egy hétre kinn voltam Alsó-Szászországban egy testvértelepülési kapcsolat keretében és a vendéglátóimnak népzenéről meg népzenés mulatságokról beszéltem, szemmel láthatólag nem értették miről beszélek, szerintem azt hitték, hogy nem jól fejeztem ki magam németül.
Elvittek ott egy aratóbálba, mert pont aratás után voltunk, de ott - talán egyetlenegy számot leszámítva - csak közönséges angolszász popzene ment, nagy ritkán egy-egy német nyelvű könnyűzenei szám, de azok sem népzenei ihletésűek voltak.
Mondta is az egyik vendéglátóm, hogy náluk a falusi bálokban is a zeneszámok legalább háromnegyede angol nyelvű és max. egynegyede német nyelvű. Azt mondta, hogy ez van, bár úgy láttam rajta, hogy kissé sajnálja ezt.
Mondjuk az is igaz, hogy az angolszász számok nálunk is nagyon betörtek még a falusi bálok repertoárjába is, de pl. ahová én jártam régebben, azért 90-95 %-ban magyar nyelvű dalokat játszottak (persze távolról sem volt mindegyik népzenei ihletésű).
Nekem már az is kérdés, hogy a kelet-európaiak népzenéje mennyire élő.
Szerintem akkor tekinthető élőnek egy népművészet, ha művelői rendszeresen hozzátesznek az eddigiekhez.
Példák ugyan vannak rá, de nem sok.
A németeknél a "Volkslied", "Volkstümliches Lied", népies sláger kategóriák mosódnak egybe szántszándékkal, így lehet még egy kis mesterségesen fenntartott népszerűséget csinálni valaminek, ami azonban már régóta csak kisebb részben áll népzenéből.
Magyarországon ezt nehezebb egybemosni, annak idején Bartók keményen kiállt a népdal és a nóta megkülönböztetéséért a nóta egyidejű leértékelése mellett. Az újabb időkben Sárosi Bálint rehabilitálta a nótát, mondván, hogy a magyar nép történetében annak is megvan a maga szerepe.
Sajnos újabban a fiatal korosztály szórakozásából nem csak a népdal és a nóta tűnt el, hanem maga az éneklés is. Pedig énekelni jó.
Arról mi a véleményed, hogy népzenére mulatozni ma már csak a kelet-európaiak szoktak, a nyugat-európaiak rég elfeledték ezt, már élő népzenéjük sem igazán van.
