Egy másik topikban már pedzegettem (és nem örvendett túlságosan nagy népszerűségnek, hehe), hogy Magyarország egy külön világ a világban, ahol akkor is adna valaki coverdisket az újsághoz, ha történetesen pont ennek ellenkezőjét vállalta volna el egy előtte lévő többrésztvevős megbeszélésen. Sajnos ez az a mentalitás, amit itthon igen sokat tapasztalok - két forint haszonért az anyjukat is eladnák egyesek :(
A lényeg nem ez természetesen. Ez csak a mozgatórugó. Az összefogást én egy egyszerű példával tudnám statuálni - amit amúgy kartell-vádaknak is lehetne hívni, de remekül megfigyelhető a piacokon is (ha szoktál olyanra járni egyáltalán) -: a kofák nagyjából azonos áron, azonos szolgáltatást nyújtsanak. Nem írják ki, hogy a szemközti paradicsom 2 napja nem friss, nem adják duplaáron a import banánt, és még folytathatnám. Természetesen ez ugye törvényellenes, és még mielőtt félreértenéd: nem ezt a helyzetet szorgalmazom. A versenyhelyzet egészséges - és ezt korrekt keretek között tartva csak is a vásárló, és rajtuk keresztül a szolgáltató javait szolgálja. Azt az értelmetlen túlpörgést nehezményezem, amitől a cikkek egyre kevesebb idő alatt kell elkészüljenek, egyre több extrával kell szolgáljanak az újságok, egyre magasabb oldalszámon, egyre kevesebb pénz mellett, egyre frisebb játékmelléklettel. Ez a tempó már egészségtelen. A minőség rovására megy - és előbb, utóbb a vásárló fogja megsínyleni. Ha már nem sínylette meg... Persze még lehet bírni, de például Neked már nincs igényes ilyentérű lap Magyarországon. Az összefogás tehát közös cél lenne - mindegy, hogy milyen szinten -, csak apróbb gesztusértékű megnyílvánulással visszavenni a tempóból, és elkezdeni egy olyan munkát, amivel nem csak a készítők, de az olvasók is jól járnának. Kicsit utópisztikus, kicsit talán túl naív - de más megoldást én jelen pillanatban nem látok.
De mit értesz közös összefogáson? Hogy a lapok megbeszélik, hogy a márciusi számtól kezdve nem adnak coverdisk-et a laphoz? Bízva abban, hogy senki sem fog mégis kijönni vele, és abban a hónapban letarolni a piacot?
Érdekes témát feszegettetek itt Szabfer felvetésére, miszerint mi adhatja egy mai cikk, vagy ennek a komplexebb gyűjtőhelyeként szolgáló sajtóorgánum igazi esszenciáját - vagyis, az értéket. A témában elhangzott már pro és kontra elég sokminden - és részint a Hancu Vs. Reiker duóban is mindkét oldalon látok igazságtartalmat. Amit azonban látni kell sajnos, hogy amíg effektíve üzleti alapon történik egy újság készítése - kő keményen a felvevőpiac igényeit kell kielégíteni. A GameStar büszke arra, hogy 12 éves átlagéletkorú olvasói vannak, és bár legalább annyira ellenszenves ez a dedós stílus a 13-nál idősebbek számára, de mint eladási adataik mutatják: valahol nekik van igazuk. Itt jön a képbe az a kérdés, hogy vajon megéri-e lealázni magad az igényesség oltárán, és amőba szintre redukálni az önbecsülésedet, vagy dacolva a közizléssel - unikum jellegű, szűkebb réteg számára ugyan, de értéket képviselő munkásságot adni az érdeklődők kezébe. Meg lehet próbálni, Reiker a legjobb elrettentő példa: 3000 példányszámban értékesíteni tudott próbálkozása mutatja a legjobban, hogy ezt hobbin kívül másként nem igazán lehet jövedelmezővé tenni... És mint olyan - ezt csak ebben a formában lehetne űzni. Szóval amíg a piac teljes játék alapján választ újságot (hogy a DVD-s lapokról már ne is beszéljünk) - addig próbálkozhatunk itt minden félével, a változást csak közösen összefogva lehetne elérni. Még ha néha jön is egy ifjú titán, vagy erőtől duzzadó sokat megért csapat (esetünkben a PC Guru szerkesztői), önmagukban nem igazán fogják tudni megváltoztatni a szemléletet - muszáj kicsit populárisnak is maradniuk, ha nem akarják, hogy holnap ne tudjanak kenyeret vásárolni a boltban :)
Folytatom a sort:
- tiritarka hátterekre nyomtatott szöveg, mely "igen jól" olvasható
- 0 leírás. Kiváncsi lennék, ha annak idején a CoV a Bosszú-t úgy közölte volna, ahogy a mai lapok, vajon 1, vagy 2 szám múlva felkopott volna az álluk?
- idióta levelek bevagdosása a levelezési rovat helyére. Se nem humorosak, se nem oktató jellegűek - lásd CoV levrov: vonalkódos, stb.
A te érdemeid vitathatatlanabbak.
Nem írok sehová. A szerves létforma, ami vagyok, a "szaksajtónak" csúfolt valami működési elve, koncepciója és morálja láttán bebábozódott, és durcás kisgyerek módjára kezdett viselkedni. Most belső tárgyalásokat folytatok magammal: mi etikus, és mi nem az. Egyszer remélhetőleg Reiker visszatér majd - és nem fájlal többé, hanem csinálja a dolgokat legjobb tudása szerint. A szakma lángpallosú, _magyar_ védelmezőjeként már nem pofázik, hanem csak némán, mosolyogva kaszabol. :)
Most azonban a szerves létforma, aki a Reiker, faképnél hagyja az index fórumait _örök időkre_, mert a portál képviselte szennyel tele van a puttonya. (Gyakorlati példa? Nincs rendjén, hogy egy játékosok számára fenntartott fórum felett lebegő SMS-falon korlátozás nélkül hirdethetik magukat az örömlányok.)
Simán lehet hogy igazad van, én kicsit elfogultan szemlélem a helyzetet... :)
(Reiker: nem feltétlenül a PC Gurura gondoltam, amikor az igényességet emlegettem, hanem akár a te retro-témájú cikkeidre, függetlenül attól, hogy éppen hogy hívják a lapot, ahol megjelennek...)
Most már csak azt döntsük el, ki mit tart igényesnek. Ami szerintem a kurrens honi lapokban igénytelen:
- cover CD war
- igénytelen nyelvezet (18 évesek beszélnek 16 évesekhez)
- abszolút hype minden szinten (ez persze nem kizárólag magyarországi sajátság)
- teljesen elfogadhatatlan értékelés (jellemzően: 7-10 skálán :)
- torz kritikai attitűd (aka: szar minden, ami nem a legújabb DX-et használja)
- gyerekes levrov
- az egész hozzáállás hobbi jellege
- elvakultság.
Ja, ja.
A magas nívó és az értékesített példányszám közti egyenes arányosságot azonban nem vállalom fel. (Kiskegyed, anyone?)
Az színtiszta dialektika volt, amiért összefüggéseket kerestél az EDGE <30.000 eladott példánya, és az igényes lapokra való kereslet között. :)
Köszi az infokat. Ezek a dolgok úgyis sok ember érdekelnek. Jut eszembe, Stökivel összefutottam egy tanfolyamon. De inkább tőle kérdezd meg, milyen tf volt, aszt hiszem a gyümölcsét már élvezi is - tudtommal nyaral valahol.
> Nem az a helyzet, hogy a magyarok képtelenek
> lennének egy EDGE-színvonalú, EDGE-tematikájú
> magazint megírni (ha jobban megnézed, az
> igényesebb lapokban rendszeresen vannak ilyen
> stílusú rovatok, cikkek), hanem hogy ezt nem
> lehetne eladni...
Addig igaz, hogy erre nincs kereslet.
Az viszont már nem, hogy magyarok képesek lennének egy EDGE-színvonalú (tematikájú igen, ne keverjük) lapot megírni.
Általad említett "igényesebb" lapokat pedig valahogy nem látom a magyar a piacon. Csak nem a PC Gurura gondolsz? Hogy Spot szavaival éljek: "LOL!" (Nem, ez nem a Gururól alkotott véleménye, ez a kapitális hülyeségek olvasásakor ajkain kibukfencező akronim.)
Ha létezne a magyar piacon fent nevezett "igényes" magazin (ami legalább olyan szinten tolná a szekeret, mint a Level, vagy a Score), az kiprodukálná egy átlagos cseh számítógépes játékokkal foglalkozó lap eladásainak _legalább a felét_. Vagy túlságosan szigorúak lennének az elvárásaim? ;)
*** Egyébként elárulnál műhelytitkokat arról, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a CoV-val, hogyan lettél cikkíró és amikor megszűnt gyermekkorunk kedvenc lapja, a megszűnél előzményeit hogyan élted meg? Mit mondott Rutz Lajos? És Getto? És hová tűnt CoVboy?
A megsz?nés körülményeit inkább hagyjuk, félinformációim vannak, különben is halottakról jót vagy semmit...
Hogyan kerültem kapcsolatba a CoV-val... egyrészt volt ugye a levelezés Covboyjal, másrészt a Getto egyik haverja az osztálytársam volt középiskolában, és együtt jártunk a Csokonaiba a m?vész úrral, néha becsempésztem neki söröket a táskámban a c64 alatt (a Csokiba tilos volt alkoholt bevinni ugye), hát valahogy így kezd?dött.
Hová t?nt CoVboy... A CoVboy nem vész el, csak átalakul, spot néven keresd! :) A Getto a tetoválóbizniszbe vágott bele, a Lajos meg valami mobiltelefonos portált csinált, amikor utoljára találkoztam vele... de ez már jó régen volt.
"a honi cikkekben a menü/gombok/ missions részekre is ki kell térni részletesen."
Igen, a magyar magzinokban ez a "rivjú egyenl? kvázi-gépkönyv" hozzáállás volt jellemz? kb '95-'96-ig. Azóta nem olvastál volna magyar gamermagazint? :)
Az pedig, hogy nicsenek direkte feln?tteknek szóló magyar magazinok, úgy gondolom, nem a profizmus, hanem a kereslet hiányára vezethet? vissza. Tudod mennyi az általad is említett EDGE (angol nyelv?, óriási hagyománnyal rendelkez? etc etc etc) eladott havi példányszáma? 30,000 alatt! Kevesebb, mint a fele a piacvezet? cseh vagy lengyel gamermagazinoké, az angol-német-francia "kommersz" gamerlapoknak mondjuk a 15-20 százaléka, az amerikaiakkal meg már össze se merem hasonlítani... Mit gondolsz, egy magyar EDGE-et hány példányban fogyna? 100? 150? Nem az a helyzet, hogy a magyarok képtelenek lennének egy EDGE-színvonalú, EDGE-tematikájú magazint megírni (ha jobban megnézed, az igényesebb lapokban rendszeresen vannak ilyen stílusú rovatok, cikkek), hanem hogy ezt nem lehetne eladni...
Olvass el egy rivjút tetszőleges magyar és külföldi lapban - a magyarból fogsz jobban képet kapni a játékról (nyelvtudástól függetlenül, ofkóz). Úgy gondolom, sznobság misztifikálni a külföldi lapokat csak azért mert azok külföldiek...
Hm... ez szerintem nem egyértelmű. Miért is lenne így? Azt aláírom, hogy lévén itthon elég kevesen beszélnek angolul (sajnos), ezért a honi cikkekben a menü/gombok/missions részekre is ki kell térni részletesen. Ha ezt érted a jobb kép alatt, akkor természetesen egyetértek. Viszont tagadhatatlan, hogy itthon nincs olyan (nem fanzin) gamer kiadvány, amely a 18 év feletti (ad absurdum, 25 év feletti) játékosokhoz szólna. Ebből a szempontból én is az EDGE -re és a Famitsu -ra hivatkozom, mert nincs arról információm, hogy mondjuk spanyolországban milyen a gamer sajtó helyzete. És hogy ez miért van? Egy tippem van csak: a kis példányszámok miatt a lapok nem engedhetnek meg maguknak teljes munkaidőben foglalkoztatott profi újságírókat, inkább párezer forint / oldal árban fizetett külsősökkel (jellemzően: egyetemistákkal) dolgoztatnak.
Úgy gondolom, sznobság misztifikálni a külföldi lapokat csak azért mert azok külföldiek...
Ez így van! De nem értem, hogy miért? Szerény ismereteim szerint ez pont olyan vita, hogy az F16 sokkal jobb, mint a MiG29. Aztán a repülős bajnokságokon rendre a MiG29-es - melyet egy magyar pilóta vezet - nyer a "nyugati" gép ellen.
Ezzel azt akarom mondani, hogy azért, mert "nyugati" , korántsem biztos, hogy az a jobb.
Egyébként elárulnál műhelytitkokat arról, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a CoV-val, hogyan lettél cikkíró és amikor megszűnt gyermekkorunk kedvenc lapja, a megszűnél előzményeit hogyan élted meg? Mit mondott Rutz Lajos? És Getto? És hová tűnt CoVboy?
*** Nem véletlen, hogy egy feln?tt játékos számára _nincs_ jó magyar magazin a piacon - szerencse, hogy, még ha drágán is, de elérhet? a külföldi szaksajtó.
A külföldi szaksajtó nagyjából a vegetáló Edge-et és pár kemény szakmai lapot (Game Developer és társai) leszámítva nagyon-nagyon gyenge tartalmat nyújt a magyarokhoz képest. Egy oldalon 1000 karakter + bazi nagy képek, nulla információtartalmú cikkek, szémonként alig 1-2 normálisan kidolgozott téma. Úgy gondolom, hogy tartalmilag nagy átlagban nincs igazán szégyenkeznivalója a magyar gamerlapoknak. Olvass el egy rivjút tetsz?leges magyar és külföldi lapban - a magyarból fogsz jobban képet kapni a játékról (nyelvtudástól függetlenül, ofkóz). Úgy gondolom, sznobság misztifikálni a külföldi lapokat csak azért mert azok külföldiek...
*** Érdekes egyébként, hogy amerikában - állitólag - a nyomtatott gamer sajtó már az utolsókat rúgja, mert az elektronikus média szép lassan felszivta az olvasókat.
HZX, köszi a kommentárokat, bár egy kicsit elkeseritő :(
Lehet, el kéne klattyognom egy újságos bódéhoz, és venni valami nyugati sajtóterméket (egyszer volt már a kezemben ilyesmi, még amikor a CnC Generals készült - volt benne vagy 20 oldal csak erről a játékról).
Érdekes egyébként, hogy amerikában - állitólag - a nyomtatott gamer sajtó már az utolsókat rúgja, mert az elektronikus média szép lassan felszivta az olvasókat.
Én magam egyébként úgy tapasztalom, hogy a magyar lapokban is egyre több interjút lehet olvasni a készitőkkel. Hogy ezek igaziak-e vagy sem (azaz a cikkiró tényleg beszélt-e az alannyal vagy csak leforditott egy külfüldi lapból valamit) azt nem tudom, de egyre erősebb ez a tendencia. A játékokkal kapcsolatos tech cikkekkel szemben egyébként nagy az ellenszenvem, nem vagyok oda azért, ha mindenféle directx-es effektek meg grafikai algoritmusokról szól egy cikk. Néha napján elolvasok azért ilyesmit is, de eddig még egyetlen programhoz se ültem le csak azért, mert ebben már a vertex shader legújabb modifikációja is megtalálható :)
Viszont veled egyetértésben azt is látom, hogy sokan megpróbálkoznak az erőltetett humoros irásokkal. Ennek netovábbja az, amikor a játékról semmit nem tudok meg egy cikk elolvasása után, ellenben a cikkiró szabadidős elfoglaltságairól és lelkivilágáról annál többet. Esküszöm, néha irnék is levelet a srácnak, hogy "pubi, emlékszel arra, hogy melyik játékról kellett volna irnod?" - nem flame miatt, csak úgy, afféle jobbitó kritikaként. Ez független attól, hogy melyik lapban jelenik meg a cikk...
Ha megengeded, hozzászólnék kérdésedhez. A hosszú, a játék részleteibe belemerülő, humoros review, mint olyan a SpV/CoV jellemzője volt, mely sikeréhez sok tényező járult hozzá. Elsősorban talán az újdonság varázsa (mint az első komoly gamer magazin az első tényleg széles körben elérhető platform játékairól), a cikkírók tehetsége, és nem utolsósorban az, hogy sok, angolul nem tudó, illetve az eredeti kiadáshoz hozzá nem férő játékos csak a review -kban közölt információkkal tudta élvezni a játékot. Az angol/amerikai közösség nagyon jól elvolt az eredeti dobozhoz adott vaskos kézikönyvekkel, a mai napig slágernek számító, ám Magyarországon ismeretlen Strategy Guide -okkal, stb. (illetve u.e. pl. Némeotrszágban, ahol szinte minden megjelent játékot a mai napig lokalizálnak). A külföldi magazinokra éppen ezért nem nagyon voltak jellemzőek (a mai napig sem azok) a 6-8 oldalas, részletes review-k: az egyik legprofibb, kimondottan _felnőtt_ korosztálynak szánt gamer mag (no nem a szex és az erőszak miatt - sokkal inkább nyelvezetében, témaválasztásában, intellektuális tartalmában) játékreview -i ritkán haladják meg az egy oldalnyi terjedelmet, de a legjellemzőbb az 1/3 -ad oldalas, egyhasábos review. Céljuk egyáltalán nem a játék kivesézése (arra ott van a gamefaqs.org, inkább egy tömör jellemzés ami alapján dönteni tudsz az esetleges további infoszerzés/megvásárlás vonatkozásában. Az újság legnagyobb részét pedig a gameindustry egyéb szövegei töltik ki: cikkek, interjúk, feature -ök, levelezés, tech cikkek.
A mai magyar gamer lapok azt hiszem, nagyon jól szemléltetik az SpV/CoV féle játékújságírásnak a csődjét: a cikkek 99%-a unalomba fullad, a menük magyar jelentésének részletitől a gombkiosztás kérdéséig minden, ami belefér, erőltetett humorral és a CoV kijelölte úton fontosnak és eredetinek hitt személyes megjegyzésekkel - 12 éveseknek szánt erőltetett stílusban. Nem véletlen, hogy egy felnőtt játékos számára _nincs_ jó magyar magazin a piacon - szerencse, hogy, még ha drágán is, de elérhető a külföldi szaksajtó.
De ha már itt vagyunk: szerinted (szerintetek) mivel lehet jobbá tenni egy review tipusú cikket? Kiváncsi lennék az ötletekre...
Vagy ez olyan, mint a zeneszerzőknél a tehetség? Akinek van, az jól csinálja, akninek nincs, az meg úgyse lesz jobb.
Nem, fullosan. Nem volt olyan nagy kunszt, talán ötödikre sikerült. Szerencsére anno nem lehetett joy nélkül játszani, vagy a billentyűk voltak nagyon elbaszott helyen.