Jean Alesi - a szentimentális
Az alábbi szöveget a Forix archívumába írtam:
Sokan úgy gondolják, Alesi karrierje akkor futott vakvágányra, amikor 1990-ben lelépve a Tyrrelltol nem a Williamset, hanem a Ferrarit választotta. Tudni kell viszont, hogy akkor ez látszott jó döntésnek. A Ferrari 1990-ben 2. lett a vb-n, - mondhatni majdnem világbajnok - hat futamot nyert, feltörekvoben volt, eredményesebbnek bizonyult mint a Williams. Alesi a Ferrarinál mindvégig hitt abban, hogy futamokat fognak nyerni...
Ez a töretlen, mondhatni naiv hit hajtotta mindvégig, kockáztatott már az edzéseken is, és olyan pozíciókat szerzett, amiket képtelenség volt megtartani a versenyen. Megelozött az övénél erosebb, gyorsabb autókat is az idoméréseken, olyan elszántan vezetett. A versenyeken aztán keményen tartotta magát, kialakult benne a védekezés mesteri mechanizmusa, ezért is tartják nehezen megelozhetonek. Ez a manovergazdag, látványos vezetési stílus vonzotta a baleseteket. A francia - szicíliai származású - pilóta támadószellemu vezetési felfogásáról híresült el. A kormányfogása is más mint vetélytársainak, magasabban fogja a volánt. Az egyetlen nagydíjgyozelmét 1995-ben Kanadában szerezte "a 31. születésnapom alkalmából". - sóhajtotta.
A jelenlegi pilóták közül Jean Alesi a legérzelmesebb. "Sokan orültnek tartottak, mert annak idején a muszaki vagvágányra került Ferrarit választottam. De megvannak a kételyeim. A Ferrarinál eltöltött csodálatos éveim örökre szívembe vésodtek".
Alesi ösztönös pilóta , brilliánsan versenyez, inkább a pálya akrobatája, mint konvencionális versenyzoje. Soha nem sikerült megszereznie azokat az eredményeket, amelyeket megérdemelt. Kétszer állt elso rajtkockán 1994-ben és 1997-ben Monzában, idoközben rengetegszer állt dobogón, halomnyi pontot szerzett. Volt olyan év (pl. 1992) amikor a Ferrari szereplését szinte csak az o eredményei határozták meg. Capellinek nehézséget jelentett azonos körben maradnia Alesivel... A francia versenyzorol azt mondják, szinte extázisban vezet. 1993-ban az imolai edzésen láttam, hogy éles edzokörében felemelte jobb kezét, és úgy intett vissza a zászlóerdot lobogtató tifosiknak, egy kézzel vezette a kocsit miközben a legjobb köridot hajszolta. Ezeket a képeket sosem fogom elfelejteni, akkor szerettem meg Jean Alesit.
Még egy példa arra, hogy ez a csupaszív ember a közönségnek is akar autózni: 1995-ben az argentin futam egyik edzésén olyan nagy felhoszakadás volt, hogy senki nem akart felesleges edzokört futni. Illetve egy versenyzo kiment a pályára, hogy élményt nyújtson a nézoknek: Jean Alesi. Nem látszott rajta, hogy a rajthely szempontjából értéktelen kört fut, nagyon késon fékezett, a saját vízfüggönye átbukott a feje fölött ilyenkor, minden kanyar kijáratánál megfaroltatta kocsiját a gyorsításával, közben lázasan korrigált, a Ferrari meg kacsázott, csúszkált, ki akart törni, megfarolni, de nem engedte ki a kezébol. Ekkor hittem el, hogy komolyan gondolta azt, amikor példaképének Gilles Villeneuve-öt nevezte. ReefBrasil írta nekem, hogy ekkor döbbent rá, hogy ez az elszántság egyszer úgyis nyerni fog.
"A Ferrarival futott 81 versenyembol legalább ötvenre tisztán emlékszem! Ezek feledhetetlen élvezetet okoztak számomra. Ezek az örömök kompenzálják az olyan pilótákat, akiket éppúgy mint engem, nem árasztották el a gyozelmek". Önvádaskodás helyett ezt végzetszerunek tartja, és elfogadja, hogy ilyen az élet.
Ezzel ellentétben, amikor a Benettonhoz szerzodött le két évre, sokkal keményebben nyilatkozott: "Briatore csodákat jósolt meg nekem akkor. Hamar kiábrándultam. A Benetton kívülrol olyan, mintha Hollywood lenne, de ez csak látszat. Belül összevisszaság és motivációszegénység jellemezte. A technikusok nem törodtek velünk azután, hogy Schumacher a Ferrarit választotta. Úgy tettek, mintha hallgatnának tanácsainkra, de csak saját ötleteiket valósították meg. Gerhard és én csak robotok voltunk, semmi több. Ezenkívül nem volt jogom arra, hogy bármit is mondjak." Nyilvánvalóvá vált, hogy Alesinek csapatot kell cserélnie, ha vissza akarja nyerni jól ismert, lelkes önmagát.
Elso találkozása 1997 szeptemberében Peter Sauberrel jól sikerült. "Nagyon szívélyesen fogadott, minden ceremónia nélkül, de mégis úgy éreztem, mintha o lenne az apám. Tisztán és precízen adta elo terveit. A Benetton illúziói után ismét a valóság talajára léphettem. Ha azt kérte volna, akkor ott leszerzodtem volna hozzá".
Alesi ezek után többször hangsúlyozta, hogy ritka emberiesség van a Sauber-csapaton belül. Az emberek tartják a szavukat, és mindennek alapja a bizalom.
Alesi karrierjében új motivációként a nemzeti érzésekkel vegyült kihívás jelentkezett: egykori csapattársa és barátja, Alain Prost csapatában - a Peugeot motorjával - minél jobban szerepelni, minél nagyobb feltunést okozni. Ez nem lehet probléma egy ilyen vérbeli "szerencselovagnak", mint o.
Volt aki ráragasztotta ezt a jelzot: " a szicíliai pulykakakas" - ami nagyon találó, mert Alesi könnyen bepörög, visszavág, és nem riad vissza semmitol. Gondoljuk meg, hogy ez a hozzáállás milyen jól mutat egy versenyzonek a bizonyítványában, akkor is, ha még kezdo, és tapasztalatlan. Jean Alesi viszont a mezony legtapasztaltabb versenyzoje, de ez nem látszik meg maximalista vezetési stílusán. Tehát az a "lehiggadás", ami a sportág öreg rókáit, tapasztalt sztárjait éveken át jellemezte, orá nincs hatással. Alesi ugyanaz a vehemens, harcos versenyzo, mint legelso versenyein. Nem tudom ki hogy van vele, de én ennek szívbol örülök.
Érsek Zsolt
Hírek
.jpg)
