Kedves Ádám,
Szerintem az igénytelenséget jelzi, hogy a betűink megkülönböztését ilyen pongyolán kezelik. A cseh, norvég, román nyelv őrzői úgyanúgy vigyáznak a helyesírásukra, mint a franciák. Szerencsére nagyon sok ember felkapja a fejét erre az írásmódra, és előbb-utóbb kénytelenek lesznek áttérni, ha meg akarják őrizni közönségüket.
Örülnék, ha a történetükről olvasnatnék - ha van időd írni.
(Február óta nézegettem a Magyarulezt, sok mindent letöltöttem, ami érdekelt.)
Üdv., szoo5
Az üzenet című rokonszenves webfolyóiratot böngészgetve feltűnt, és szóvá is tettem a szerkesztőségnek, hogy igen sok helyen használnak hullámvonalas ő-t és kalapos ű-t. A szerkesztőség válaszából kiderült, hogy ennek esztétikai oka van: azok a betűkészletek, amelyeket az adott helyre elképzelnek, nem tartalmazzák a szabályos magyar betűket. Eltekintve attól, hogy feltűnt, az üzenet alapértelmezett nyelvként a nyugat-európait használja, ez az indok sántít: ha valaki fontosnak tartja a magyar betűket, egy fontrajzolóval bármikor kiegészítheti az egyébként hiányos betűkészletet. Ez magánfelhasználásban természetesen felesleges fáradság lenne, de a nyilvánosság számára készülő lapokon szerintem nem az.
Az indokom egyszerű: a két vesszős ő és ű a magyar nyelv kizárólagos sajátja. Donald E. Knuth, akinek a neve ezeken a fórumokon remélhetőleg nem ismeretlen, a TEX-ben, az egyik első kiadványszerkesztő programban, ahol repülőékezeteket alkalmazott, a kettős vessző kódjának a \H karaktercsoportot választotta, melyben a H a hungarian szó rövidítése. Olyan sok egyedülálló magyar dolog van? És ami van, azt muszáj kiirtani?
Egyébként az ékezetek használatának érdekes a története és a rendszere is, de egyszerre ennél többet nem szeretek írni.
Kis Ádám