Keresés

Álcsat a bócsai hunogur (hun-avar) fejedelmi sírból

 

 

VII. század első fele

Ametisztköves avar (parthus) díszgallér

 

 

Ozora

 

IV. Konsztantinosz pénzével datált síregyüttes

 

VII. sz. harmadik harmada

Almandinköves ékszergallér egy 5-6 éves avar kislány sírjából

 

 

VII. sz. harmadik harmada

 

Kiskőrös-Vágóhíd

Granulált avar fülbevalók a Kárpát-medence ismeretlen lelőhelyéről

 

 

VI. század második fele–VII. század első fele

Parthus arany csüngő a Tigris menti Szeleukeiából, gránátberakással, igazgyöngyökkel

 

Kr. u. II. század

Parthus fülbevaló Hatrából

 

 

Arany és spinel

 

Kr. u. III. század

Az Avar (Parthus) Birodalom Iránban

 

 

A pöttyözött rész a Kaszpi-tengertől délkeletre azt a területet mutatja, ahonnan az avarok a Kr. e. III. század közepén a Szeleukida iga lerázása során hódító útjukra indultak

Újabban nagyon le vagyok maradva a könyvek terén. Milyen könyvről beszélsz? Megpróbáltam erre a Marekra viking témában rákeresni, de semmi eredmény...

Mivel a Kazár Kaganátus lakosságának egy jelentős része a szabír (avar) mellett a türk (török) volt, Türkir éppenséggel fogságba eshetett egy kazár–varég összecsapásban.

 

De nem értem, miért evidens, hogy rabszolga volt. Ezt akkor hiszem el, ha forrásokkal tudod igazolni, addig ugyanúgy lehetett türk zsoldos Izlandon, ahogy a vikingek és a magyarok harcoltak zsoldosként Bizáncban a császár szolgálatában.

 

Az expedíció datálását illetően egyetértek veled, bár meg kell jegyezni, itt is akadnak más vélemények.

Ez az egyik feltételezés a néhány közül, érvelni pedig nem hipotézisekkel szoktak, hanem adatokkal.

 

Pech. És ezt pont te mondod ? :)

 

Látom, bőszen forgatod Marek könyvét :)

Mindenesetre Türkir a származásának kérdéséről folytatott/folytatandó vitát úgysem ez dönti el.

 

Azt a lehetőéget se lehet kihagyni, hogy egy, a német földön a kalandozások során fogságba ejtett, és rabszolgaként a skandinávoknak eladott magyar volt.

Pl. a cordobai emirnek - vagy kinek - is voltak frank földön fogságba esett, és rabszolgaként mőr területre eladott magyar katonái.

 

Leif 1000 körül érte el Vinlandot, ergo egy 973-ban fogságba ejtett magyar lehetett Leif apjának rabszolgája, és egyben Leif nevelője.

(Kivételezett helyzetét csak annak köszönhette Tyrkir, h Leifhez ilyen szoros szálak fűzték. Különben kinevették, lenéztéka többi vikingek.)

I. Pakur (Pakórosz) nagykirály érméje

III. Vologaszész tetradrachmája

I. Mithradatész parthus nagykirály érméje

Egy állítólagos parthus harcos Traianus győzelmi oszlopáról

 

Forrás: Encyclopedie Larousse Illustree, 1900

Avar (parthus) nehézpáncélos lovas Iránból

 

I. sz. 228 előtt

Szőke Béla Miklósnál olvastam, hogy nyugat felé nem is az Ennsig, hanem egészen a Traun folyóig folytatódnak a régészeti leleteik.

 

Lásd:

 

Plaga Orientalis – A Kárpát-medence a honfoglalás előtti évszázadban

 

In: Veszprémy László szerk.: Honfoglaló őseink; Zrínyi, Bp., 1996, 11–44. o.

   A közép-európai Avar Kaganátus

Ajánlott böngésznivaló: avar.lap.hu.

Összefoglaló_a_közép-európai_avarok_történetéről:

 

A menekülő avarok bámulatos gyorsasággal vándoroltak végig Ázsián. 557-ben már a Kaukázustól északra fekvő területeken tűnnek fel, és Bizánccal szövetségre lépve rövid idő alatt leverték a dél-oroszországi nomád népeket. 562-ben már az Al-Dunánál volt az avar kagáni székhely.

 

Az avarok Baján nevű kagánja továbbra is a türk terjeszkedés elől szerette volna népét biztonságos területre vinni. 567-ben különösen súlyosra fordult a helyzet, amikor a türkök feltűntek a Volgától nyugatra levő területen is. Éppen időben érkezett a langobárdok szövetségesi ajánlata Baján kagánhoz, amely eredményeként a gepidák országa 567-ben az avarok kezére került. 568-ban azután a langobárdok jobbnak látták feladni a veszélyes szomszédságot az avarokkal. Alboin langobárd király Itáliába vezette népét, és így a Dunántúl is avar területté vált.

 

Közben megromlott a viszony a bizánciak és az avarok között, mivel II. Justinus bizánci császár váratlanul beavatkozott a gepida háborúba.

 

Az újra és újra meginduló avar támadások során az avarok tízezrével hurcolták el a kelet-római területek lakosságát, és az időleges békéért hatalmas (évi 80-100 ezer aranysolidus) összeget csikartak ki a birodalomtól. Nyugat felé is terjeszkedő, támadó politikát folytatott az avarság. A bajorokat és a vend szlávokat legyőzték, később az addig szövetséges langobárdokkal is összetűzésbe kerültek, többször meg kellett újítani az 568-ban kötött szövetségesi szerződést. 628-ban mégis avar hadjárat pusztította végig Langobardiát.

 

Keleten a türk hatalom sokáig megakadályozta az avar hódítást, de a nyugati türk hatalom meggyengülésekor (kb. 600 után) a dél-oroszországi szlávok és a Kubán vidéki Magna Bulgaria népei is függőségi viszonyba kerültek az avaroktól.

 

A 7. század első felében azonban már megmutatkoztak a hanyatlás jelei. 623-624 körül egy Samo nevű frank kereskedő összefogta az alpesi szlávokat, saját nevükön: vendeket, és sikeresen szállt szembe az avarokkal, akik Samo 658 körüli haláláig meg is őrizték függetlenségüket.

 

Közben Konstantinápoly 626-os sikertelen ostroma után a déli szlávok szakadtak el az Avar Kaganátustól. Bizánccal és saját alattvalóikkal szemben is jelentősen csökkent az avarok harci tekintélye.

 

A 630-as évek elején az Avar Birodalom keleti részén élő bolgárok keltek fel uraik ellen, és maguk közül akartak kagánt választani. Felkelésüket azonban az avarok leverték, és a bajor-frank területre menekülő bolgárokat végül a befogadók gyilkolták le Dagobert frank király parancsára.

 

634-635 körül az ukrajnai és a Kubán vidéki bolgárok fordultak szembe az avarokkal. Kuvrat bolgár kán vezetésével megszabadultak az avar fennhatóságtól, és Bizánccal léptek szövetségre. A meggyengült Avar Kaganátus ezek után már nem jelentett komoly veszélyt Bizánc számára, így nem sok írásos forrás maradt erről az időszakról, keveset tudunk az avarok történetéről.

 

Az Avar Kaganátus élén a kagán állt, aki korlátlan hatalmát az égből származtatta, saját magát minden népek urának tekintette. Magáról az állam felépítéséről kevés az adat, de nyilván helyi tisztségviselők segítségével folyt a kormányzás. Valamivel többet tudunk a korai avar hadseregről, melynek fő erejét közép-ázsiai típusú páncélt viselő lovasság alkotta. A hadsereg létszáma egy 568-ban íródott forrás szerint 20 ezer fő volt. A néhány ezer fős, vaslemezekből összefűzött páncélt viselő gazdagabbak mellett a szegényebbek bőrpáncélban harcoltak, a segédnépek pedig mint könnyűlovasság egészítették ki a haderőt. A páncélos lovasok kopjával és kétélű karddal vívták a közelharcot. Legfélelmetesebb fegyverük az íj volt, háromélű nyílhegyeikkel veszélyes sebeket ejtettek az ellenfélen. Európában ők használtak először kengyelt, így lovaikon sokkal biztonságosabban tudtak ülni, könnyebben vívtak lóháton, és eredményesebben használták íjaikat a hátrafelé nyilazásnál is. Taktikájuk a nomád népekre jellemző színlelt megfutamodás, lesvetés volt. A nagyobb hadjáratok idején jelentős számú szláv és más meghódított népekből álló gyalogság egészítette ki az avar haderőt.

Arany mellboglárpár Dunapatajról, emberfejek ábrázolásával

 

VII. sz. harmadik harmada--VIII. sz. eleje

Aranylemezből... bocs'...

Ezüstlemezből kalapált pohár a bócsai hunogur fejedelmi sírból

 

VI. század második fele--VII. század első fele

Indás arany kisszíjvég Mátészalkáról

 

A hunogur (hun-avar) nép hagyatéka

 

800 körül

A mártélyi hunogur szíjvég előlapja alakos díszítéssel

 

VIII. század

 

 

 

 A mártélyi szíjvég hátlapja indás díszítéssel

Ja, OK, hülye vagyok, én csak a Szászánidákban gondolkodtam.

És az iráni parthusok előtt az Akhaimenidák? Erről volt már szó...

Álcsat a tépei hunogur fejedelmi sírból

 

VII. század közepe

Most, hogy így mondtad, belenéztem a képeibe -- hát igen szép dolgokat tud művelni! Azt hiszem, mentek tőle egy párat... Elég sokoldalúnak látszik, ennyire otthon van az inkáktól Egyiptomig? :)