Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Hát nem, mert a következő mammut-vizsgáló csoport ha tök más sorrendet kap, botrány lesz. Nem is egyszer vontak már vissza közleményt. A verseny jó oldala: közelebb a valósághoz.
a fene ellenálló DNS-eknek! Hány fokon is ég ki egy agyagtégla?
??
Mert hiszen "agyagtégla nemrégiben feltárult repedéseit használta ki egy kutatócsoport" -- amelyek nyilván az égetés előtt/alatt/után keletkeztek Aztán a kész tégla repedéseibe belekerült a a sok szösz, aztán stb.
Mese habbal! A fizikának és a kémiának vannak törvényei, amelyeket nem lehet megkerülni! Lehet tudni, hogy mi mekkora hőmérsékletet, milyen környezeti feltételeket képes elviselni. Csak a tájékozatlanokat lehet hülyíteni! Ha én meghatározok egy fosszilis leletet, azt képről de személyesen is meglehet vizsgálni utólag és el lehet dönteni, hogy igazam van vagy sem, akár száz múlva is. Egy DNS szekvenálásnál meg nincs erre lehetőséged! Azt mondanak amit akarnak s te próbáld meg cáfolni, úgy hogy nincs lehetőséged ellenőrizni! S ezzel sok genetikus pofátlanúl visszaél!
Úgy kéne írnod, hogy MIRE képesek! Eddig csak a kövesedésre fütyültek, most már a téglaégetés sem probléma ezeknek a fene ellenálló DNS-eknek! Hány fokon is ég ki egy agyagtégla? S hány fokot bír ki egy fehérje (illetve aminósav)? Tűzálló káposzta, hanga, nyír, stb. na persze!
Mese, mese, meskete! Hiszen még az sem bizonyított (csak feltételezett!), hogy az emberős Afrikából származik, ott alakult volna ki! DE hát a laikusok hiszékenyek s minden nyomtatott/írt marhaságnak bedőlnek, miért pont ennek ne tennék?
Aha , megint a gombolyag visszagombolyítása a maiaktól az ősökhöz! DE mivel az ősöknek nem maradat meg a genomjuk az összevetéshez, s szabad a vásár! Lehet bármit állítani, sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet! Ezt a trükköt alkalmazzák a molekuláris rendszertan esetében is, pl. a madaraknál. Ennek köszönhetően a fosszilis, kihalt leleteket továbbra is csak a klasszikus Linné-féle rendszerbe lehet beilleszteni! Morfológiai (csonttani) alapon!
As the collapse of the Western Roman Empire accelerated during the 4th and 5th centuries, arriving “barbarian” groups began to establish new communities in the border provinces of the declining (and eventually former) empire. This was a time of significant cultural and political change throughout not only these border regions but Europe as a whole.1,2 To better understand post-Roman community formation in one of these key frontier zones after the collapse of the Hunnic movement, we generated new paleogenomic data for a set of 38 burials from a time series of three 5th century cemeteries3,4,5 at Lake Balaton, Hungary. We utilized a comprehensive sampling approach to characterize these cemeteries along with data from 38 additional burials from a previously published mid-6th century site6 and analyzed them alongside data from over 550 penecontemporaneous individuals.7,8,9,10,11,12,13,14,15,16,17,18,19 The range of genetic diversity in all four of these local burial communities is extensive and wider ranging than penecontemporaneous Europeans sequenced to date. Despite many commonalities in burial customs and demography, we find that there were substantial differences in genetic ancestry between the sites. We detect evidence of northern European gene flow into the Lake Balaton region. Additionally, we observe a statistically significant association between dress artifacts and genetic ancestry among 5th century genetically female burials. Our analysis shows that the formation of early Medieval communities was a multifarious process even at a local level, consisting of genetically heterogeneous groups.
Ilyenkor érdemes lenne dns vizsgálatot végezni az ismeretlen halottakon és felhívást intézni azokhoz akiknek ott tűnt el hozzátartozója a harcokban hogy adjanak ők is dns mintát az összevetéshez, a halotti anyakönyv jó kiindulópont lenne.
Egy friss genetikai kutatás szerint mintegy 900 ezer évvel ezelőtt az emberek ősei olyan mértékben megfogyatkoztak, hogy közel álltak a kihaláshoz, írja a Smithsonian magazin. A Science szaklapban megjelent tanulmányhoz a Kínai Tudományos Akadémia kutatói 3154 modern ember genetikai leszármazását elemezték, hogy visszamenőleg nyomon kövessék jellemzőiket, és modellezzék azokat a populációs mintákat, amelyek valószínűleg létrehozták meglévő genomjukat.
Azt találták, hogy nagyjából 813 000 és 930 000 évvel ezelőtt az ősi emberpopuláció, amely végül saját fajunkat, a Homo sapienst eredményezte, megtapasztalta azt, amit a genetikusok „palacknyak-effektusnak” neveznek. Ismeretlen okok, talán a nehéz környezeti viszonyok miatt őseink száma drámai mértékben lecsökkent arra a pontra, ahol leszármazási vonalunk a teljes kihalás szélére került. A tanulmány becslései szerint emberi őseink populációjának mintegy 98,7 százaléka elpusztult.
A kutatók szerint a palacknyak-effektus meglepően hosszú időn keresztül, mintegy 120 ezer évig fennmaradt, és nagyon közel vitte az elődeinket a kihaláshoz, legalábbis akkor, ha a modellezés helyes.
A kutatás eredményei azt sugallják, hogy a palacknyak-effektus a megnövekedett beltenyésztéshez és az emberi genetikai sokféleség lecsökkenéséhez vezethetett, amely a mai napig fennáll. Azt is feltételezik, hogy a jelenség egy figyelemre méltó új hominin fajt eredményezhetett. A történések idővonala megegyezik néhány meglévő genetikai modellezéssel, amelyek ugyanarra az időszakra vonatkoznak, mint amikor egy új hominin jelent meg, amely a későbbi pleisztocén három nagyobb agyú fajának, a neandervölgyieknek, a gyenyiszovaiaknak és a Homo sapiensnek az utolsó közös őse lehet.
A feltételezett drasztikus egyedszámcsökkenés okát csak sejteni lehet. A középső pleisztocén kor a jelentős éghajlatváltozások időszaka volt – beleértve a körülbelül 900 000 évvel ezelőtti éles lehűlést az egész világon, aminek következtében növekedtek a gleccserek, hűvösebbé vált a tenger, elhúzódó aszályok és erősebb monszunok jelentkeztek. Afrika és Eurázsia vadon élő fajai jelentős változásokon mentek keresztül ebben az időszakban.
A tanulmány szerzői megjegyezték: eredményeik azt mutatják, hogy a modern ember kialakulása során többször történt ilyen palacknyak-effektus, amikor az őseink a kihalás szélére sodródtak, ezek pedig teljesen átformálták a modern ember genetikáját.
Friss kutatás igazolja, hogy alig ezer emberős maradt mintegy 900 ezer évvel ezelőtt a Földön, ami magában hordozta annak kockázatát, hogy kihalhat a ma ismert ember és a Homo heidelbergensis (vagyis a heidelbergi ember) közös őse. Ez, tekintettel arra, hogy ma már több mint 8 milliárdHomo sapiens él a bolygón, nyilvánvalóan nem történt meg, de közel egymillió évvel ezelőtt lett volna rá esély.
A Nature-ben jelent meg annak a Science-ben publikált tanulmánynak az összefoglalója, ami modern genetikai adatok elemzésével jutott arra a következtetésre, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyi, valamint a gyeniszovai ősember elődeinek száma mindössze 1280-ra csökkenhetett. Ez kb. 100 ezer éven keresztül nem is igazán emelkedett és azután is csak lassú ütemben kezdett növekedni a populáció.
A kutatók szerint a drasztikus létszámcsökkenést éghajlati jelenségek okozhatták (ebben az időszakban, a kora-középső pleisztocénban, a jégkorszakok ciklusai hosszabbá és intenzívebbé váltak), a változó időjárás, ami Afrikában hosszú aszályokhoz vezetett, kényszeríthette ki az új emberfajok megjelenését.
Azt viszont, hogy mi állt az újabb populációnövekedés hátterében, egyelőre nem sikerült feltárni és leletek hiányban igen nehézkes is: a 950 ezer és 650 ezer évvel ezelőtti földtörténeti korokból túl kevés információ áll a tudósok rendelkezésére ahhoz, hogy pontos magyarázatokkal álljanak elő.
A modern genetikai vizsgálati eljárások eredményei alapján azonban jól látszik, hogy több százezer évvel ezelőtt az Afrikában élő emberi ősök mintegy 98,7 százaléka elveszett. Az a kis csoport, amelyik több ezer éven át túlélt, valószínűleg apró területen és jó társadalmi kohézióban élt. A kutatók feltételezik továbbá, hogy a túlélés záloga lehetett a stabil környezet és az alacsonyabb stressz-szint is
Az Újasszír Birodalomból, II. Assur-nászir-apli palotájából származó agyagtégla nemrégiben feltárult repedéseit használta ki egy kutatócsoport. A vizsgált tégla a Dán Nemzeti Múzeumban található jelenleg, s ékírásos felirat is látható rajta, amely alapján feltehetően időszámításunk előtt 879-869 között készülhetett. A dán múzeumban egy digitalizációs munka során a tégla véletlenül kettétört, és ekkor tudtak a tégla belsejéből úgy mintát venni, hogy az külső szennyeződéssel nem találkozhatott, majd a kutatócsoport egy porózus anyagokra – például csontra – kifejlesztett módszerrel DNS-t vont ki e mintákból. A vizsgálati eredményekről a Scientific Reports folyóiratban számoltak be a szakemberek, a kutatást az Oxfordi Egyetem ismertette.
A DNS-elemzések során sikerült azonosítani számos növényi eredetű anyagot, amelyeket 34 különböző csoportba sorolhattak. A legnagyobb mennyiségben keresztesvirágúak (káposzta) és hangafélék (erika vagy csarab) DNS-darabjai voltak jelen, s ezek mellett nyírfélék, babérfélék, ernyősvirágúak és termesztett fűfélék (gabonák) genetikai nyomaira sikerült rábukkanni, valamint nyár, tölgy és fűz is megmutatkozott.
EGY TÉGLAKÉSZÍTŐ OLYAN AGYAGTÉGLÁT KÉSZÍTETT A PALOTAÉPÍTÉSHEZ, AMELYBŐL AZ OXFORDI EGYETEM KUTATÓI EGY ÚJSZERŰ ADNS-ELEMZÉSSEL ŐSI DNS-T TUDTAK KINYERNI ÉS SZEKVENÁLNI.
A tudósoknak 34 különálló taxonómiai növénycsoportot sikerült megkülönböztetniük. E csoportok közül a Brassicaceae (káposztafélék) és az Ericaceae (hangafélék) tűntek ki a legtöbb szekvenciát tartalmazó növénycsaládként. A további képviseltetett családok közé tartoztak a Betulaceae (nyírfafélék), a Lauraceae (babérfélék), a Selineae (ernyősvirágúak) és a Triticeae (termesztett fűfélék).
Human populations across a vast area in northern Eurasia, from Fennoscandia to Chukotka, share a distinct genetic component often referred to as the Siberian ancestry. Most enriched in present-day Samoyedic-speaking populations such as Nganasans, its origins and history still remain elusive despite the growing list of ancient and present-day genomes from Siberia. Here we reanalyze published ancient and present-day Siberian genomes focusing on the Baikal and Yakutia, resolving key questions regarding their genetic history. First, we show a long-term presence of a unique genetic profile in southern Siberia, up to 6,000 years ago, which distinctly shares a deep ancestral connection with Native Americans. Second, in the Baikal we find no direct contribution of the Early Neolithic Kitoi people to Late Neolithic and Early Bronze Age Serovo-Glazkovo ones. Third, the Middle Neolithic individual from Yakutia, belonging to the Belkachi culture, serves as the best source so far available for the spread of the Siberian ancestry into Fennoscandia and Greenland. These findings shed light on the genetic legacy of the Siberian ancestry and provide insights into the complex interplay between different populations in northern Eurasia throughout history.
A felvidéki vármegyékben már nagyon régóta van keveredés a magyarok és a szlovákok között, főleg a kevésbé módos kisparaszti népességben gyakoriak voltak a vegyesházasságok, adott esetben a házasságon kívüli génkeveredés is.
A románok, szerbek, ukránok esetében két tényező van.
1. A többségük 1914 előtt a Magyar királyságon kívül élt.
2. Minimális volt a keveredés az eltérő vallás miatt, ők ortodoxok voltak, a 17-18.században létrejött a görögkatolikus vallás egy részüknél, de kulturálisan olyan távol álltak a magyaroktól, hogy a 20.század előtt nem voltak tömegesen vegyes házasságok.
Amúgy szerintem a következő lesz az eredmény az MTA cég eddigi magyar mintái alapján: a mix nagyobb része kelet-európai ( szlávhoz hasonló ), kisebb része nyugat-európai ( mint az osztrák ), lenne néhány százalék balkáni és ázsiai benne.
Elég lassan megy az MKI vizsgálat, már beszedték az összes mintát az emberektől, nagyjából 600 minta van feldolgozva az 1000-ből, a feldolgozás után jön még a tanulmány megírása és megjelentetése egy külföldi tudományos folyóiratban, szerintem még 1-2 év mire olvashatod az eredményt.
