Feltettem egy linket Quenn dela Negranak írt válaszomban. Biztos olvastad.
A parádéra bevallom férfiasan én is elmentem volna paradicsomot dobálni, hisz hetero vagyok( kicsi, inkább nagy betegséggel) és büszke vagyok rá, de nem vonulok ki pestet megbénítani ezért és nyíltan az utcán csókolózni a feleségemmel. Ha nem erről szólna az egész é lennék a legboldogabb, hogy van pár óra mikor én CD létemre megvetés, gúny nélkül sétálhatnék a nyílt utcán bajusszal borostás arccal. Már az is haladás ezen a téren, hogy ismert emberek felvállalják másságukat és ahogy írtad jó pár év kell, hogy mint az osztrák énekes én is nyíltan kiállhatok az utcára.
Valahol olvastam az embrió mindig lány és később fejlődik ki a fütyi és a férfiasság. Ebből adódik, hogy sokan vonzódnak a női ruhákhoz, van aki felveszi, van aki csak simogatja.
Az őszinteségről már párszor beszéltem, hogy kevés nő van aki elfogadja, hogy a párja más, mint az apa aki a példakép, pedig lehet ő is olyan CD volt mint mi csak titkolta.
Drágám!!!! Feldobtad a labdát ezt most leütöm, de kegyetlenül. Mosolyog a májam, büszke vagyok, hogy " behúztalak" a csőbe, hisz akkor öngólt rúgtál most, hogy a háló is átszakadt. Két nap óta azzal jössz, miért nem voltam a kezdetektől fogva őszinte a feleségemmel, miért volt titkom előtte. Most akkor ha a párod nem kezd bele, hogy ő CD akkor a betegséged a mai napig titok maradt volna? Talán most értesz meg minket gyáv embereket, hogy inkább hallgatunk, mint kitárjuk a titkunkat.... Na erre varrjál gombot:)))
Nagyon érdekes amit írtál és teljesen egyetértek veled. Egy időben gondolkodtam, hogy ki kellene mennem erre a felvonulásra, de aztán megbeszéltem a barátnőmmel, átgondoltam és rájöttem, ennek semmi értelme. Felvonulnak, jóformán az egész ország őket nézi és igen köztük minket is rosszul bélyegeznek meg. PL: Amikor elmeséltem a barátnőmnek ezeket a dolgaimat akkor teljesen kiakadt, hogy akkor most neki férfi ruhákat kell hordania, meg majd klubokba járok ilyen ruhákba? Mondtam neki egyből, hogy kérlek szépen te miről beszélsz és honnan veszed ezeket? És itt a baj, minden bánts nélkül mondom, hogy sokan annyira tudatlanok. Látnak valami valahol TV-ben és bumm már megy a bélyeg mindenkire, ha kimész az utcára mert vetted a bátorságot akkor egyből megkapod a hülyeséget és senki nem lát bele a dolgokba. Elkeserítő... de nem azt mondom, hogy most mindenkinek el kellene magyarázni mi is az a CD, mi az a transzvesztita csak olyan bántóan hat, hogy sokak számára vannak melegek és hetero emberek. Az, hogy én egyikhez se sorolom magam az már senkit nem érdekel mert rajtam van a bélyeg.
Ő kezdte, én bele se akartam kezdeni. Az évek során nagyon jól megtanultam a jeleket rejteni, manapság mindent rá lehet fogni arra hogy jajj csak allergia vagy nátha, mert nem figyelünk eléggé. De mivel Ő belefogott és felvállalta, nem akartam hazug lenni...
Ha a fészen lennénk egy kurv@ nagy liket kapnál erre a hozzászólásra. DE nem ott vagyunk és szerencsére itt a beszélgetés, talán viták nem vérre mennek. Első gondolatom az volt szegény kis lány, majd a következő a büdös pics@ba hisz él, biztos boldog, küzd a minden napok gondjával, harcol a szerelemért, a megélhetésért, napi gondjai vannak a betegségét kezeli (elég jól ahogy kivettem az elbeszélésből) és küzd azért amit az igazságnak tart. Tehát egy hétköznapi emberről van szó, ki a fórumon elmondja észrevételeit. Így ha úgy érzem nem kell kesztyűs kézzel bánni vele, mert hisz ő ugye azt érdemli sajnálat az meg van, ha kérné segítséget is nyújtanék neki, de ennyi és pont.
Tehát vissza az eredeti témára. Egy cikk linkjét teszem fel és inkább azoknak ajánlanám akik a CD-re a transzokra köpködnek, sértő kifejezéseket mondanak: http://lemon.hu/2016/06/24/kereszteny-europai-hoditok-elott-otfele-nemet-ismertek-az-oslakos-amerikaiak/ . Igen a naivitásod miatt évekig megkapod a saját keresztedet, remélem kevés pofonba szaladsz bele, miközben pont olyan gondokkal küzdesz, mint az itteni emberek talán 99,99999999%. Nem lehetünk őszinték, hisz ez a világ még nem érett meg a befogadására a saját bajainkra. Te a betegséged titkolod, hogy ne az legyen, hogy szegényke, hanem magad miatt szeressenek, fogadjanak el. Nálad a titkolózás a szánalom elkerülése miatt van. A mi esetünket már kitárgyaltuk. Olyan kapcsolatba sikerült kerülnöd ahol őszinték vagytok a kezdetektől, de kérdésem az ki kezdte az őszinte kitárulkozást?
Végigolvasva a beszélgetéseteket egy pár gondolatot szeretnék megosztani:
Hivatkoztatok a középkorra, a vallási és egyéb megítélésekre. Sajnos sok minden ma is él. A szemforgatás, de főleg a tudatlanság! Sokan nem tudják hogy mi a CD, mi a transzvesztita, és mi a transzexuális és a homo közt a különbség! Pedig nem mindegy! De csak egy kategóriát ismernek. Érdekes az egyes magyar fórumokon a hozzáállás, a hozzászólások. Nézzünk szét az angol, de még a német nyelvterületen milyen fórumok vannak, és ott milyen a hozzáállás. Olyanok is vannak amit nálunk a Médiatanács simán letilt. Pedig létező, élő gondok. De mi nem is merünk beszélni róla, inkább a homokba dugjuk a fejünket. Persze ehhez a negativ megitéléshez az is hozzátartozik, hogy vasárnap megbénitva a főváros életét vonulnak, parádéznak elég negativ élményt kiváltva az emberekből egy réteghez tartozók. Bár ezek döntő többsége csak polgárpukkasztó, magamutogató. Na innen kezdve aztán amelyik férfi bugyit visel, az más nem is lehet. :-(
Sajnos még jó pár évnek el kell telnie hogy ez az egyébként ártalmatlan -nem is tudom minek nevezzem? Hobbi? Szokás? - elfogadott legyen a széles társadalomban.
Addig meg nem marad más, mint olyan társat keresni, aki elfogad. Én még hallottam a TTT vagy 3 T-ről a kulturpolitika terén. (Tiltjuk, tűrjük támogatjuk) Nektek el kell tudni jutni a Tűrjük szintre párotoktól. És ez rajtatok is múlik. Mi nők (persze ezt tagadjuk, mert miért is ne) 90%-a vágyik, és képzelődik leszbikus kapcsolattól. Persze kevesen jutnak el hogy kipróbálják. Ti egy átmenetet tudtuk teremteni a nő és a férfi közt, mert ugye ti is leszbikus nőként szeretnétek élni.
Lebukás, megalázás. Ez sajnos benne van a pakliban! De! Hogy kezdődött a női holmik iránti érdeklődés? Na ugye! Csak ezt se valljátok be. Nálatok is 90% valamilyen szinten kapcsolatba került a mama vagy nővér ruhadarabjaival. Aztán mi történt lebukás esetén? De ha megbeszélésre került a dolog sokszor jóra fordult.
Változatlanul azt mondom, hogy a dolgokat meg kell beszélni! Őszintén. Sajnos kezd kiveszni a kommunikáció, a beszélgetés.
Meglepett hogy pont a középkorral példáloztál, tegnap pont ezt vitattuk a családommal hogy a sötét középkorban még pápának lenni se volt olyan hűűű de jó dolog (hullazsinat).
Igen, ezt még szerintem hosszú-hosszú évekig meg fogom kapni hogy a fiatal naívságom... De! Kérdem én, baj-e ha valaki a világot nem a hibák hanem a szépsége és a sokszínűsége alapján ítéli meg? De ha keresztekről van szó, akkor mesélek nektek, csak hogy értsétek hogy az hogy fiatal vagyok az éveimben, nem jelenthet akadályt:
Alig 11 voltam amikor egy nagyon bonyolult nevű agydaganatot állapítottak meg nálam egy sport sérülésnél a vizsgálaton. Az egész világom megremegett, a legszebb kamasz éveimet a halálgondolata tette ki, fejből tudom az egészségügyi dolgokat, a gyógyszerek, folyamatok és ilyenek nevét, és nem az éppen aktuális fiúbandákét sajnos. Életem első szerelmét a kórházban fogtam be magamnak, sorstárs volt Ő is így nem kellett át esnem soha a kínos magyarázzuk el hogy nem drogos vagyok, hanem a tűszúrások az életem mentik meg beszélgetésen. Már majdnem boldog voltam, amikor a felelőtlenségem miatt (télen siettünk a termálból és nem szárította meg rendesen a haját, mert sürgettem) legyengült, és meghalt az aki miatt elhatároztam hogy élni fogok. Ekkor voltam 16. Az unoka testvéreim voltak csak a támaszaim. Viszont mint itt a cd-knek, nekem is a normális élet megőrzése végett, titkolnom kellett hogy valami baj van velem. Igen azért titkoltam mert szégyelltem, féltem hogy a sajnálat miatt lesznek csak mellettem és soha nem kapok majd őszinte szót onnantól hogy kiderül az igazság. Bevallom meglepően jól sikerült titkolnom. Szinte el is hittem hogy normális vagyok. Viszont belül fájt. És innentől vág a témába a dolog. Vágytam arra hogy legyen egy férfi aki nem a beteget látja bennem, akinek nem az életben tartásom a lényeg, hanem hogy élvezzem azt. És őrá 23 éves koromig vártam. Ő rá a cd-ként ugyan úgy szorongott elmondani a titkát mint én. Aki félt hogy ha kiderülnek a dolgai, másképp néznek rá (mint rám is). És bevallom meglepett a dolog, először úgy voltam én is hogy na veled meg mit kezdjek? De hajtott a kíváncsiság és utána jártam a dolognak és képzeljétek semmi gondom vele! Hogy miért is? Hát igen, lehet jönni hogy jajj mert te meg beteg vagy és húú közös titok meg valami. De nem. Neki semmi külsőségben nem nyilvánul meg mint nálam (tűszúrás, véraláfutások) és mégis félt. Félt elmondani nekem. Nekem aki egy szót se szólhat mert Ő nagyobb gondot akaszt a nyakába velem mint én Ő vele.
Szóval igen, 23 éves vagyok... lassan 24... megjártam a poklot, szeretek egy cd-t és elfogadom hogy valaki nem egy átlagos fekete kabát a tömegben.
Végezetül szeretném ha értenétek fiúk hogy mi nők nagyon tudunk szeretni. Új dolgokat is képesek vagyunk elfogadni megismerni, ha érdemes a férfi arra hogy ezt megtegyük. Ez benne van mindenkiben. Lehet nem a legszebb nők lesznek az ilyenek, lehet nem a legnépszerűbbek, de a saját élete mindenkinek tanít valamit. Nekem az elfogadást, ami nem esik nehezemre.
Bevallom hatásosra sikeredett a nyitó mondatod, már nyílt is a bicska a zsebemben, de hálisten nem az lett a vége, hogy HULK-á alakulva kell püfölnöm a billyentyűzetem egy online zaklatóval szemben.
Köszönöm a dícséretet, nagyon jól esik. Amire rá döbbentettél igazából az az hogy meg kell értetnem az itteniekkel, és a néha ide olvasgatókkal is, hogy mint sok más ez is olyan dolog, amit nem mindenki fogad el, de aki el is fogadja, az is csak akkor tudja ha tud róla, mert sajna az ilyen nincs a személyinket rajta hogy lám lám én toleráns és elfogadó ember vagyok. Azt is bevallom hogy jól esik hogy ide térve én se a szexpartner keresőt találom, hanem vagy egy téma amit jó több szempontból átbeszélni, a sok véleményt vegyíteni, és néha még egyezést is találni.
Köszönöm hogy most nem csak nézted amiket írunk, hanem bele is szóltál, üdítően hatott a "szent célomra" hogy megerősítést nyertem. :)
Drága Quenn dela Negra! Őszintén tisztelem és lassan már szeretem is az őszinte naivságod. Az jó is lenne, ha tényleg mindenki úgy gondolkodna, élne, viselkedne, mint te, de sajnos ez nem így van. A feleségem szerencsére pont olyan gondolkodású akár te és én így jól jártam, DE még nagyon régről a kereszténység világából ahol főben járó bűn volt ezen viselkedés, hogy emberek átöltöznek másik neművé, a férfi gatyát, nadrágot bakancsot hordjon, a nő szoknyát, szandált, kendőt, és ha nem így tettél megköveztek, kiközösítettek, akár máglyán megégettek. A közelmúltban ahol még éltem a szocializmusban is ezen tevékenység, de a leszbikus, homo élet is tiltott volt, börtön járhatott érte. Egy homo érzelmű fiatalról ez a katonaságnál kiderült azonnal leszerelték és pszichológiai kezelésre kórházba vitték. Ilyen múlttal szerinted egy gyáva férfi, de nő is felmeri vállalni ezen tettét. Persze tudom a te érzelmi világod nem így gondolkodik, hisz kinyilvánítottad, de az olyan emberek kik itt is inkább rejtőzködnek és csak itt beszélnek róla azok azt az eszmét amit te képviselsz nem fogják tudni felvállalni, megvalósítani. Te magad mondtad lentebb, hogy ezen titkot amit a párodról tudsz a sírba viszed, miért is? Talán mert a nem olyan értékes, megértő emberek, mint te megvetnék, kinevetnék, kiközösítenék, leb.ziznák, leköpnék? Ha mindenki úgy gondolkodna, mint te nem kéne titkon a négy fal között élni így még nektek sem és nekünk sem, hisz nem lehet kimenni az utcára a megvető nézések, beszólások miatt. Folytathatnám ezen példákat, de megvárom ezekről mi a te véleményed.
Köszönöm, hogy részben megérted a problémám, a makacsságom, a visszahúzódásom. Szerencsére a dolgaim jól alakultak, de itt az oldalon szinte pár ilyen szerencsés van, a többség ahogy írtad is, magányosan titkon élheti ezt csak át. Szorítok a többiekért is, hogy forduljon a sorsuk olyanná, mint az enyém, vagy még jobbá.
kezdhetném így is és nektek el kéne fogadni engem...... vagy netán rosszul esne és egyből lebunkóznátok és kioktatnátok???
Gondolom (remélem) igen!
Pedig szabad ember vagyok és azt gondolok illetve írok amit "akarok", nektek "tollerálni kell".... ezek rosz "marketing szövegek"! Van bennünk egy társadalmi együttérzés és ennek része a megfelelés.
miért is írom ezeket?
néha néha be nézek ide és olvasgatok, habár még sosem írtam. Elég vegyes irományok vannak, de az utobbi limitek miatt kicsit kikopott a "szexpartner kereső" üzemmód.
De a mai napon még kellemesebb csalódás ért.
Láttam hogy valamiről nagy vita volt, és ez felkeltette érdeklődésemet. Bevallom férfiasan nem olvastam el mindent, de eljutottam cd fiú történetéig.
Megértem Quenn dela Negra állításait, hiszen nagyon nem tünik logikusnak CD fiú hozzáállása, es gondolom itt sok CD "sors társ" arra gondolt hirtelen "bár csak nekem....". Ugan akkor megértem CD fiút is.
A megfelelési részével küzködött, és a gyerekkori trauma, a szégyanődés és egyebek mellett ott volt az is hogy ő éppen egy "igazi férfit" próbált adni feleségének, de hirtelen felborult az egész. szerintem ez is benne volt, még ha nem tudatosan is. Lényeg a lényeg: az emberi agy csodálatos és nagyon bonyolúlt, minden hat mindenre, és mi mindannyian befolyásolva vagyunk a környezetünktől. a mikrótol is és a makrótol is. Ezért minden CD-ben alpból van egyfajta magábazárkódás. egy olyan világba ahol biztonságban érezhetik magukat. Nem csoda hogy ide nem engednek be senkit, vagy csak nagyon nehezen, ha ez is össze dőlne újra kéne kreálni egy identitást feltéve hogy sikerülne.
Nagyon örülök hogy CD fiúnak jól alakultak a dolgok. Nagyon megértő és inteligens felesége van (erőltette mert tudta hogy mit akar igazából a férje, illetve tudta hogy a hasánál fogva tudja irányítani). Örülök annak is hogy Quenn dela Negra ilyen megértő, és "kioktatásával" pont azt próbálja hangoztatni, hogy nem kell félni a nőktől! És valjuk be CD-ként biztosan jobban szégyeljük mi magunkat a nőink elött mint ahogyan szégyelnének ők minket. Eleve kizárjuk azt a gondolatot hogy "megértenek", pedig elő fordulhat. (az igaz hogy azért nem ez a többség)
Azt is érdemes tudni (főleg sok külföldi oldalakon írt tapasztalatok alapán) hogy az is fontos, hogy mi hogyan állunk hozzá. Leginkább az a legnagyobb baj hogy mi félünk magunktól. ezen a legnehezebb továblépni.
gondoljunk vissza CD fiú gyerkkori esetére: mindenki röhög, erre ő teljesen nyugodtan de tiszteletre utasitó hangnemben oda szól a többieknek: " mi a fas** nevettek? netán köcsö**ök vagytok? Bugyiban is beverem az orrotokat"... ebben az esetben nem nagyon lett volna további cikizés, de ritka hogy valaki ilyen karakterrel szülessen. Mindenesetre, divatos szóval élve, elösszőr magunknak kel elfogadni magunkat. Ez azt is jelenti hogy meg kell ismerni magunkat. Gndolkozzunk sokat "miért teszük"! de ne úgy hogy "úristen, miért teszem?" ne legyen eleve negatív itélet. sok féle miért van. Sok pszichológus aki ezekkel foglalkozik úgy véli hogy a CD kifelyezés már majdnem túl resztriktív. Van akinek a szexuális életét szinezi ki, de van akinek nem , vagy nem csak a szexel kapcsolatos.
Én úgy keztem hogy titokban felhúztam ezt azt, és jó volt. Majd jó volt magamat "szórakoztatni", de lassan rájöttem hogy akkor is jó ha nem "szórakoztatom magam". Rájöttem, hogy csomó mindenben nem is vagyok olyan mint férfi társaim, de azt sem érzem hogy rosz testben születtem volna, igy felfogtam hogy férfi is és nő is van bennem. ez van. nem verem nagy dobra. nem megyek nőiben az utcára, de ha azt mondják nekem "hé mit sinálsz ez olyan lányos" akkor jön a "és akkor mi van?". na jó bonyolúlt dolgok ezek és sokan nem mernek még belegondólni se mert nem ezt tanuljuk. nem tartom magam "hiper liberálisnak" hogy mindenki azt csinál amit akar. hiszek a társadalmi együttérzésbe, de beismerem hogy kicsit túl sok limitet állítunk be magunknak. nem lehet mindenkin fekete kabát! :)
P.S. néha néha be tévednek hasonló fórumokra nagy "megtéritők". Nekik szólok, hogy mielöt megilyednének, a statisztikák szerint a CD több mint 90% heteró, szóval ha a melegektől félsz akkor lehet hogy többet találsz belőlük a "nagyon férfias" helyeken mint a kocsma vagy a konditerem. :) de ez megint egy másik téma.
Az is egy jó megoldás lett volna, de akkor kérdem én, hogyan tudta meg rólad, és hogy hogy most meg már "undor tárgyát" képzi? Kifejezetten nem tudok napirendre térni a hölgyed előtt már bocsánat :(
De az az igazság hogy az elejétől fogva tudja, hogy nem vagyok egyszerű eset, a szexben sem, szeretem az "xxx játékokat", ruhákat, a kötözést, a kiszolgáltatottságot, adni és kapni is, a jelmezeket stb, szóval bármit ami változatossá tehet hosszú távon is egy nemi életet, mellette a farkam sem kicsi, jóval nagyobb az átlagnál. Ebben az elejétől benne volt, így ismert meg, és sokszor (ahogy egyébként a nők szokták) célozgattam rá hogy egy "speciális" jelmez rajtam jobban tetszik a többinél. Ha akár egyszer is rákérdez, hogy melyik, már akkor elmondom...
Amit ide leírtál,abban az én üzenetem is benne van CD fiúnak,de nem csak neki!!!
Megszívelendő az üzeneted felénk,és boldogan fogadom el tőled ezeket a tanácsokat,melyekkel csak előre segíted az ilyen "hölgyeket,,
Magamról még csak annyit, [ill bármit,ha kérdeztek] hogy amikor én már olyan közelségbe kerülök egy hölgyhöz partneremhez,kérés nélkül elmondom neki dolgaim,ezen részét is!!
Épppppp ezéééééért!!! Amit te is írsz, hogy ne tudja a fejemhez vágni később -ha tudtam volna hogy ilyen vagy nem kellettél volna.....,ill azt köszönöm az őszinteséged,és így is elfogadlak kedves XY.
Minden kedves "hölgynek,, fiúnak ajánlani tudom intelmeid,és hogy fogadják meg a tanácsod!!
Merjenek időben lépni és őszintén felvállalni,ön magukat,olyan emberek előtt akiket már olyan szinten közel engedtek magukhoz hogy fontos tudnia ezt rólad rólam rólunk!!!
Én megismerkedésünkkor a feleségemmel azt hittem feledni tudom ezen hajlamom és nincs mit letisztázni. Mikor rájöttem nem ilyen könnyű túlenni ezen, hogy álljak elé: "Drágám igaz már két éve ismersz, 1 éve a feleségem vagy, de én imádok a ruháidba lenni?"
Na látjátok férfiak, életem gyönyörei, ez a mondat itt a probléma gyökere... Nem várjuk el hogy miattunk fel add önmagad. Itt jön az a sokat hangoztatott: BIZALOM, ŐSZINTESÉG és társaik.... Mert miért nem egyszerűbb kibökni, és rájönni esetleg hogy nem illünk össze, mint amikor már minden szilárd és komoly, felburítani azt a bizonyos asztalt és várni a reakciót. Ez nekünk is nehéz... És miért? Hát mert adott egy férfi akit rajongásig szeretünk, esetleg már a férjünk is és hupsz hát kiderül hogy akit ismertem nem is az akinek hittem... Talán nem figyeltem oda? Nem, nem, Ő nem mondta el azt a fontos dolgot amire most elkell döntenem nekem nőnek hogy elfogadom, vagy az eddigi életem dobom a kukába...
Jajj dehogy nem akartam paprikás lenni, csak néha fenn tudok akadni pici dolgokon, ami másnak hatalmas gondot jelent, én lehet más szemmel aprónak látom.
Nem problémák vannak nálunk, hanem egy új helyzet amivel még nem találkoztam, ennyi. Ahogy vissza olvasom, biztos hogy a farka méretét szekálták, mert nekem nem úgy jön le. Attól függetlenül tartom magam az előző véleményemhez, miszerint egy 16 éves korban ért csalódás/ tragédia, főleg ilyen fajta, egy felnőtt embert akinek már felesége van, nem szabad hogy meghatározzon.
Szia! Remélem nem azért volt paprikás a hangulatod, mert a te neved nem jegyeztem meg. Kezdeném az elején. 46 éves vagyok ( apukád lehetnék :)))) ) és bizony 30 év elmúltával is gyomorgörcsöm van arra a szituációra gondolva. Biztos sokan éltek át hasonlót, rosszabbat, de én így nem tudom feldolgozni, minden hasonló helyzetet negatívan értékel. Mint már írtam lentebbi hozzászólásban, nem tudtam megítélni a feleségem reakcióját, mit vált ki belőle. Azt is írtam, hogy egy nem átélt helyzetben kívülállónak nehéz megérteni az én helyzetem és szerencsém volt, hogy a feleségem ilyen nyugodtan, számomra pozitívan kezelte mind ezt. Én megismerkedésünkkor a feleségemmel azt hittem feledni tudom ezen hajlamom és nincs mit letisztázni. Mikor rájöttem nem ilyen könnyű túlenni ezen, hogy álljak elé: "Drágám igaz már két éve ismersz, 1 éve a feleségem vagy, de én imádok a ruháidba lenni?" Én ehhez akkor is és most is gátlásosabb, gerinctelenebb vagyok, söpörjük a gondot a szőnyeg alá, majd lesz valahogy. Férfi logika. És végül igazad lehet, hogy amíg nincs gabesz az életünkben kettőnk titka maradhat mindez ( bár a nejem azt mondta felvállalna akár az utcán is bajuszosan, borostásan, ribancnak öltözve parókában 10 cm es csizmában is, akár sétálna is velem), de nem minden nő ilyen toleráns mint a feleségem és te vagy. Akkor még kevés volt a lakni és megismerni időben, pillanatok alatt felmérni mit is fog lépni. Hisztis picsaként vergődtem, ellenkeztem, közben vérzett a szívem... nehéz ezt megmagyarázni, ezt át kell élni....
Saját nevemben nyilatkozom. Ha jól emlékszem privátban elmondtam az én esetemet aminek a vége egy 5 éves különélés lett. Itt nem szeretném kitárgyalni, hisz személyes dolgokról van szó, de ahogy olvasgatom vannak problémák nálatok is. Biztos a TE sérelmeid is nagyok, de mi férfiak a nemi szervünkre lennénk a legbüszkébbek és annak bántása lelkileg mélyen érint minket. Nem hasonlítható hozzá a hasonlat, de én úgy gondolom egy nőnek az az ilyen jellegű sértés, hogyha azt mondanák, hogy varrassa össze a nemi szervét, mert akkora, ha nem tárom szét a karom beszippantana. Ez nálunk fordított. És mert TE nem vagy bosszúálló, pletykás és a sírba viszed a titkokat olyan ritka, hogy szinte nincs. Kivétel erősíti a szabályt... A nők pletykásak, bosszúállóak és kegyetlenek ha sértve érzik magukat.
Szó szó után azért értem meg, mert tudom min mehetett keresztül és CD fiú még szerencsés, mert egy szerető párja van ( mint Te is) aki elfogadja az ilyen mások által ferde hajlamokat. Szívesen értekezek veled erről bővebben mailba ha gondolod.
