Az előző írásomhoz még annyit tennék hozzá Pancer1-nek és a többieknek, hogy a Butleri Dzsihad esetében én csak az eredeti hat kötetet veszem figyelembe, azaz az Elő- és Utózmányokat abszolút nem tekintem mérvadónak, egyedül csak a Mester szavait az eseménnyel kapcsolatban, amiket a regényfolyam során feltárt nekünk. A fia és társa saját verzióit és elképzeléseiket én -ettől még más tekintheti a Dűne-univerzum szerves részének- meg nem történtnek veszem.
OPi, inkább mondjuk úgy, hogy a hagyományos hat kötetben vagyunk otthon. ;)
Ám, hogy Pancer1-nek is válaszoljunk, az új trilógiák közül az (én nem olvastam, csak a testvérem), amelyik a Dzsihaddal foglalkozik ebben a sorrendben követi egymást
Butleri Dzsihad, A gépirtó hadjárat, A corrini csata
Bár, én nem olvastam, csak a Vadászait nevű borzalmat, abban is szerepelt Serena Butler, Sheeana őse... Ezt először nem igazán értettem, az én olvasatomban Butler egy hely és ebből kifolyólag egy irányzat neve, nem pedig személy. Mondjuk, a hat kötetben nem derül ki egyértelműen, hogy hely/irányzat vagy személy. Szerintem a legjobban úgy közelíthetünk az "igazsághoz", hogy megvizsgáljuk a kérdést több szempontból.
Ha a Butler nevű helyen hirdették meg a Dzsihadot, és innen jött a kifejezés is, mint irányzat butleriánusok. Ezt arra alapozom, hogy a husziták táborita irányzata a nevüket, ha jól tudom az általuk Tábor hegyének nevezett erődjükről kapták.
A másik lehetőség, hogy Butler valóban személynév, így hasonlíthatjuk Mohamed->mohamedánok, Buddha->buddhisták, Zarahusztra->zoroasztriánusok, Luther->lutheránusok.
Azonban a hat kötetben annyira homályosan fogalmaznak, hogy nem egyértelmű. Ám az utóbbira sokkal több példát lehet felhozni, azaza arra, hogy a Butler irányzat -vallási színezettel- egy személyről kapta a nevét, így azt mondhatnánk levontuk a végső konzekvenciát. Mégsem tekintem mérvadónak az "utódok" meglátását, mert a Mester nem adott nekünk egyértelmű magyarázatot (vagy mégis? :D).
Talán a a CoD-ben, illetve GEoD-ban kapjuk meg a legjobb választ, mégpedig ezeken a helyeken:
Múlt és jelen lavinaként hömpölygött rajta keresztül, átszakítva az iszonyat védőgátjait. Nem tudta elválasztani ket. Az egyik pillanatban azt érezte, hogy kivonul a Butleri Dzsihadba, forró vággyal a szívében, hogy minden gépet elpusztítson, ami az emberi agy működését szimulálja. Ez csak a múlt lehetett, aminek vége van, lezárult. Érzékei azonban megmártóztak az élményben, elraktározva a legapróbb részleteket is. Hallotta valamelyik minisztertársa beszédét a pulpitusról: "Le kell rombolnunk a gondolkodógépeket. Az embereknek a saját maguk által lefektetett alapelvek szerint kell élniük. Ezt nem lehet gépekre bízni, az értelem a programozás függvénye, nem a hardveré, és mi vagyunk a legvégső program!" Tisztán hallotta a hangot, ismerte a környezetét a sötét ablakokkal ékes. hatalmas facsarnokot. A fényt táncoló lángnyelvek szolgáltatták. S a minisztertársa azt mondta: "A mi Dzsihadunk egyfajta selejtezőprogram. Kiselejtezzük az élettelen tárgyakat, amik elpusztíthatják az emberiséget!" És Leto tudta, hogy aki most beszélt, az a számítógépek alattvalója volt. ismerte és kiszolgálta őket
A dzsihadok hadseregeket hoznak létre. A Butleri Dzsihad megpróbálta megtisztítani az univerzumot azoktól a gépektől, amik az emberi elmét utánozzák. A butleriánusok után hadseregek maradtak, az ixiek pedig továbbra is csinálják gyanús készülékeiket… amiért én csak hálás lehetek nekik. Mi is az egyházi átok? Buzdítás a rombolásra, bármilyen eszközzel.
Ezek szerintem egy irányzatra utalnak, azaz nem egy Próféta tüzelte fel a tömegeket a gépek ellen, hanem a felsőbb vezetés. És ami igazán lényeges, a gépek alattvalója is részese volt annak, hogy kirobbantsák a Dzsihadot a gondolkodó gépek ellene. Ez teljesen más képet ad nekünk, szerintem (mondom ezt úgy, hogy az új trilógiát nem olvastam).
Egy gyors kérdés. Olvastam mostanában a Gépírtó háborút. Kérdésem az volna hogy a Butleri dzsihad az a Gépírtóban történtek előzménye-e ? És a Corrini csata pedig a közvetlenül a Gépírtóban történtek (a végének a) folytatása ?
Kicsit lemaradtam, de visszaolvastam és nagyon érdekesnek-értelmesnek találom a közelmult hozzászólásait. Érezni rajtuk, hogy nem hirtelen felindulásból születtek.
Nekem az Arany Ösvény a következő képpen állt (valamennyire) össze. Kicsit lehet hogy zavaros lesz.
Valahol császársága idején(ha jól emlékszem) fejtegeti Paul, hogy ha megvonod az utazás lehetőségét a tömegektől akkor mindki arra fog vágyni, hogy utazhasson mert ez egyféle kiváltság, többnek érzed magad mint aki nem utazhat.
Valahol az is elhangzik, hogy nagyon kavés új bolygó kerül be a Birodalomba, nagyon zárt az a terület, mégha bolygók ezreiről is van szó ahol az emebriség él, és igy sebezhető egy külső (akár idegen faj) támadással szemben.
Többször szó van róla, hogy az emberi élet - még ha a fűszer akár 300 évig is meghosszabítja - túl rövid ahhoz, hogy ésszel felfogja a emberi történelem hosszútávú változását. Leto mondja, hogy ő az első aki rendszerezni tudta a belső életek emlékeit, így több évezrednyi történelmet tud áttekinteni, így lát olyan törvényszerűségeket is amit más nem.
Leto azért vállalja be a metamorfozist, hogy egy több ezer évig tartó állandóságot tudjon léterhozni. Több ezer évig tartó békét, egy véges rendszerben, ahonnan nem mehetnek, el(legalábbis nagy számban) mert minden ellenőrzés alatt van, ahol az emberiség annyi ideig poshad, hogy az már a rövid életű tömegeknek is feltünik, és zavarni fogja öket. Az is van irva valahol, hogy nem nagyon utazgathatnak a bolygók között sem, így a génállomány se tud eléggé keveredni.
Majd a mikor Leto meghal, megszünnek a korlátok, az emberiség kirajzik a végtelenbe, exponenciálisan elterjedve. ennek az a következménye, már nem lehet darabra nyilván tartani a bólygók számát, és így nem lehet elpusztítani az emberiséget. Valamint szabadon keverdhetnek, igy nagyobb lesz a változatosság.
Szerintem ez volt az Arany Ösvény célja, az emberiség fennmaradása. Szerintem
Persze ezek után ott van a Káptalan ház vége ahol valamitől nagyon rettegnek a szétszoródásból visszajöttek, tehát még nem volt ez lezárva.
a szukits honlapjarol: A tavalyi év folyamán elmaradt A Dűne homokférgei c. kiadványunk várhatóan idén ősszel fog megjelenni.
valamit nagyon elnezhettek, ha majdnem egy evet csuszik. kulonosebben nem hianyzik, de azert jo lenne lassan pontot tenni a vegere (es reszemrol az elejere is, meg ha a szerzoparos ontja is magabol az elozmeny trilogiakat).
Ez jó kérdés, és mivel teljes mélységéig nem ismerem a vallásokat, ezért elég felületes lehetek, vagy tárgyi tévedésbe eshetek, de a következőképp látom (zavaros lesz, lehet, hogy lesz benne egyfajta konspiráció is):
A kezdeti ókeresztény közösségek nem jártak templomba, nem voltak templomaik, papságuk, sőt egyenesen ”pogánynak” tartották, megvetették. (Úgy vélték, Istent mindenhol megtapasztalhatják, bárhol is vannak széles e világon). A régi kor bálványimádásának tekintették, ha valaki egy építménybe ment, hogy közelebb kerüljön istenéhez. Lényegében én hasonlónak tartom ezen kis csoportokat, az iszlám ummájához. Így ezeket talán megfeleltethetjük a fremen sziecseknek.
Muad’Dib megjötte előtt is ezen közösségi formában éltek, és amíg köztük élt, munkálkodott megmaradtak régi életmódjuknál, de emellett meghallgatták tanítását, elfogadták Lisan al-Gaidjuknak/Mahdijuknak, de nem vesztették el önmaguk.
Itt, a Földön -:D- szerintem az Egyház egyértelműen hatalmi, politikai okokból kiforgatta Jézus eredeti tanítását –melyik szellemi vezetővel nem tették ezt? Talán Buddháéval…-, Istenséget kreált, a Atyához hasonlatost az isteni, megjövendölt küldöttből. Vitatkoztak is azon, Jézus, mint Isten fia, Emberként született le a Földre szintén Isten teremtményeként, majd ”megistenült”, vagy eleve Istenségként jött el, és ”emelkedett fel” az Atyához, akivel egylényegű.
Szerintem Jézus elérte azt az állapotot, amiről te is beszéltél -amivel jómagam is egyetértek, hogy bárki megtapasztalhatja, megismerheti-, hogy sokkal befogadóbbá minden természeti jelenség és lény iránt, vagyis fejlettebbé válsz. Mivel a körötte élők látták ezt, ezért mondhatta, hogy aki Benne hisz, elérheti. Egyfajta, hogy a te szavaiddal éljek: életfilozófia és gyakorlati bölcselet tanított, amellyel elérhetjük saját Valónk legteljesebb állapotát. És ebből kreált az Egyház óvilági elemekből felépítve az emberiség bűnéért meghaló Megváltót. Annyit már tudunk, hogy Jézus nem decemberben született, az Egyház mégis ekkor tartja. Így kapcsolták születését ahhoz az óvilági ünnephez, amikor a Nap visszatér, és felülkerekedik a sötétségen. De említhetnénk a halálát és feltámadását is, amit a mozgó tavaszünnephez kötöttek… És a bálványimádók lettek, egy kereszt előtt térdepelnek, és azt hiszik, ha Jézusban hisznek önmaguk helyett, majd megváltja őket… Elveszett az a szabadság, dogmáktól mentesség, amit Jézus –még akkor is, ha ő valóban Isten szellemfia-hirdetett, és pont azzá vált, aminek a veszélyeire fel akarta hívni a figyelmét az embereknek.
Paul undorodott az egésztől, attól az Istenségtől, amivé vált az Impérium népei számára. Emlékezz csak, olvasd vissza mit érzett, mikor a húga szertatásán volt. Itt még a fremenek nem változtak meg oly mértékben, mint a Dűne Gyermekeiben… Itt már volt a Kwisatz Haderach-nak is ünnepe: A hűségesek Ayilnak hívták ezt a napot, az Áldozat Ünnepének, hogy megemlékezzenek Paul haláláról, amely "minden helyen valóságossá" tette a jelenlétét.
A Dűne Gyermekeiben Leto azt kérdezi Stilgartól:
Észrevetted, Stilgar, milyen szépek az idén a lányok. Ezzel világít rá arra a változásra, ami a fremenek körében is végbement.
Paul önmaga prófétájaként tér vissza a Prédikátor személyébe, és van egy nagyon lényeges beszéde (az egyik legeslegfontosabb része a Gyermekeinek), és elnézést mindenkitől, hogy idézem, hosszan:
– Jól jegyezzétek meg ezt a másik leckét! – mennydörögte karját magasba emelve a Prédikátor. – Ha az emberi mivoltotokba kapaszkodtok, elveszítitek a világegyetemet! Leeresztette a karját, üresen tátongó szemgödrével egyenesen Aliára nézett. Úgy tűnt, mintha meghitt eszmecserét folytatna vele, s ez annyira szembeszökő volt, hogy a közelben állók közül néhányan kíváncsian fordultak Alia felé. A nő megborzongott az öregemberből sugárzó hatalomtól. Lehet, hogy Paul. Lehet! – De tudom, hogy az ember nem bírja elviselni a teljes valóságot – mondta a Prédikátor. – A legtöbb élet menekülés az igazi éntől. Sokan az istállók igazságát szeretik. Bedugjátok a pofátokat a zaboszsákba, és elégedetten kérődztök, míg meg nem haltok. Mások használnak titeket a saját céljaikra. Egyetlen percet sem éltetek az istállón kívül, ahol felszeghettétek volna a fejeteket, hogy a magatok urai legyetek. Muad-Dib azért jött el, hogy ezt közölje veletek. Ha nem értitek az üzenetét, nem imádhatjátok őt! Valaki a tömegből – valószínűleg egy álruhás pap – nem bírta tovább. Felkiáltott rekedt, reszelős hangján. – Te nem Muad-Dib életét éled! Hogy mered megmondani másoknak, hogyan imádják és hogyan ne? – Hiszen halott! – bődült el a Prédikátor. Alia megfordult, hogy lássa, ki intézett kihívást a Prédikátorhoz. A férfit eltakarták előle, ám újabb kiáltása harsányan szállt a közbeeső fejek fölött: – Ha valóban halottnak hiszed, akkor mostantól fogva egyedül vagy! Biztos egy pap, gondolta Alia, de nem ismerte föl a hangját. – Csak azért jöttem, hogy feltegyek egy egyszerű kérdést – mondta a Prédikátor. – Muad-Dib halálát talán az összes ember morális öngyilkosságának kell követnie? Ezek az elkerülhetetlen utórezgések, amiket egy messiás hagy maga után?
Egy másik helyen Paul-Muad’Dib ezt mondja Prédikátorként:
A fremennek vissza kell térnie ősei hitéhez, ösztönös zsenijéhez az emberi közösségek alakítása terén; vissza kel! térnie a múlthoz, amikor a túlélés leckéjét az Arrakisszal való harcban tanulta meg. A fremen egyetlen dolga az legyen, hogy megnyissa lelkét a belső tanításoknak.
Szerintem a Dűnében nagyon jól megfigyelhető az a folyamat, ami az ókereszténységtől elvezetett egy dogmatikus világvallásig.
Gondolom akkor véleményt sem formálsz róla (az adott könyvről). Hisz nem tudsz róla az égvilágon semmit. Úgy meg nehéz, csak az előzményekre támaszkodva.
Nem tudom, mikor jelenik meg, mert a kiadó tavaly évége felé leszedte az előkészületben lévő könyvek listájáról, de rajta volt. (Mondjuk engem nem érdekel, hogy megjelenik-e vagy sem, mert hidegen hagy. ;) :P Ellenben sokan/néhányan szeretnék megvenni, ezért nem kívánom senkinek, hogy ne olvashassa magyarul a kötetet.)
Annak idején, mikor a Tavaszi hajnal sárkányai sehogy sem akart megjelenni, én bizonyos időközönként felhívtam őket, hogyan haladnak a tárgyalásokkal.
Szerintem hívd fel, őket, mert lehet, hogy jogi probléma merült fel a megjelentetéssel, vagy írj nekik a szukits.kiado@vnet.hu emailcímre. Szerintem szívsen segítenek.
Bocsi... de tud valaki valamit a Düne homokférgei megjelenéséről... Vagy már megjelent? Tudom rengetegen pestisként írtóznak a kötet megvételétől és elolvasásától (de gon- dolom azok is mondanak véleményt akik nem olvasták elvi okokból) de talán az infó közzététele nem kompromitál senkit. Előre is köszi.
Milyen könyveket ajánlasz -igazából lentebb is ebben a témakörben érdekelt volna jobban-, amiben a zoroasztriánizmusról olvashatok, amelyel magyarul is elérhetőek jelenleg a webes áruházakban, és szerinted hitelesen mutatják be?
Nincs abszolút jövő. A jövő csak nagy vonalakban determinált. Különben nem volna szabad akarat, sem egyéni, sem közösségi szinten.
Igaz, ezzel egyetéretek, bár lehet, hogy sokan/néhányan ezzel is vitatkoznának, akik elfogadják az eleve elrendeltettség elvét (mondjuk, szerintem ezt is félreértelmezik, mert nem maga a teljes élet van eleve meghatározva, hanem a végkifejlet; persze csak akkor ha elfogadjuk ezt a tant).
Viszont, annak ellenére, hogy Frank Herbert rengeteg elemet, szimbólumot épített bele a Dűne Univerzumába a különböző vallásokból, tanításokból -zoroasztriánizmus, szúfizmus, zen, ókeresztény elemek-, ezek teljes egészében -legalábbis az én olvasatomban- nem vonatkoztathatóak a Dűnében fiktív világára. Csak felhasznált egyes elemeket belőlük, majd egyfajta sajátos szemlélet és ábrázolásmódon keresztül értelmezte, hogy megvalósítsa, amit elképelt, elgondolt.
Szerintem a dűnebeli Kwisatz Haderach egyértelműen nem feleltethető meg annak a harmadik prófétának, akiről lentebb írtál, aki Ábrahám és Jézus után jött el. Egyszer végigolvastam a fórumot, és régebben azt mondtad e harmadik próféta/messiás/mahdi fogja eldönteni a harcot a Gonosz és a Jó között az utóbbi javára. A Dűnében (látszólag) szó sincs erről Paul vagy akár Leto (akit én nem tekintek Kwisatz Haderach-nak) esetében. Ha emlékszel Letot nevezik Shaitannak. Persze, hiányzik a HETEDIK kötet [Brájen-Enderszon Vadászai (sicc!)], és szeintem abban eljött volna a Kralizec, a Tájfun csata, ami az Idők Végén van. Leto a Gyeremekeiben mondja, hogy nem fog elmaradni. Lentebb pár hónapja kifejtettem, hogy szerintem milyen irányban vitte volna a történetet az író. Viszont nem hinném, hogy a Dűne a Jó és a Rossz harcáról szólna.
A Dűnében mondja Muad'Dib, hogy a jóság a kegyetlenség kezdete. Leto is rávilágít Idahonak a GEoD-ban, hogy az Atreidesek mindig is látták a halál értékét. Szerintem részben épp ezért nem feletethetőek teljes egészben azoknak a jóslatoknak, amik a "földi" tanításokban megjellenk. A teljes egészét nem lehet "ráhúzni" a Dűnébe szereplő személyekre. Az Eretnekeiben megjelenik, hogy azért puszítatta el a Rakist Taraza a Tiszltelet Matrónáival, mert homokférgek mindegyikében ott élő Leto gúzsba kötötte az emberiséget, és nem megjósolta, hanem előidézte az eseményeket. Leírják, hogy amíg a Káptalanház sivatagos bolygóvá válik, addig az emberiség annyi utat megtesz, hogy a Zsarnok már nem lehet hatással rájuk.
A Dűnében szereplő Kwisatz Haderach egy genetikai úton kitenyésztett "szuper"-Mentát és Bene Gesserit férfi, aki oda is betekinthet, ahová a Tisztelendő Anyák nem. "Egyszerűbben szólva olyan ember volt a céljuk, akinek a szellemi ereje lehetővé teszi a magasabb rendű dimenziók fölfogását és fölhasználását. A fajnemesítésük célja egy szuper-Mentát volt, egy olyan emberi számítógép, amelyben megvannak a Liga navigátorainak jövőbe látó képességei."
Azonban, mivel Jessica úgy döntött, a Rend terve és akarta ellenére fiút szül, fiút szül, ezzel megváltozott a terv, és Paul váratlanként érkezett, amire még a Rend sem számított, így "valami új és kontrollálhatatlan változó lépett be a tervükbe".
"Mindezen tények alapján elkerülhetetlennek látszik az a konklúzió, hogy a Bene Gesseritnek az Arrakis-ügyben tanúsított ügyetlensége nem volt más, mint a része egy, az övékénél is magasabb rendű tervnek, amelyről sejtelmük sem volt!".
Ezek igazolhatnák az állításod, hogy épp emiatt jött el Paul személyében Szaosjan sőt, mivel nem olvastam azon tanításokból, amikből Te, így meglehet, tévedek, és azon tanítások ismeretének hiányában nem tudok egyértelmű képet kialakítani saját magam számára.
Azonban Szaosjan kapcsán azt írtad, ő fogja elhozni az örök fény birodalmát az emberek számára, azonban én ezt a Dűnében nem láttam megvalósul, Paul személyében semmiképp. Miután elvonult a sivatagba, a tanítását kiforgatták, és egy dogmatikus vallás nőtt a személye köré.
Szerintem a te Kwisatz Haderach -még akkor sem, ha az óperzsa vallásból emelte ki a Mester- értelmezésed teljes nem állja meg a helyét a Dűnében rá vonatkozóan a világ fiktív jellegéből és beleépített elemek "szabad felhasználásából fakadóan". Paul azt mondja a fiának a Gyermekeiben, akkor követett el a hibát, és akkor nem élt saját elvei szerint életében egyszer, mikor elfogadta a Mahdinátust, a Messiás szerepkörét, és mindeztcsak Csani miatt tette.
Haha, az illető a görög mitológiáról sohasem hallott – vagy nem olvasta az egyik kötelező irodalmat? :(( Átreidész (latinul Atreides) Agamemnón, a mükénéi király mellékneve az Illiászban...
Az "Átreidák" szó szerepel az Íliászban több helyen is. Ebben a formában a műben, nem egy népcsoportot jelöl, míg az "Átreidész" melléknév?
"Átreidák s valamennyi remek-lábvértes akháj hős, nektek az égilakók adják meg, hogy Priamosznak várát feldúlván, haza épen térjetek innen, csak szeretett lányom kérem, s ti vegyétek e díjat, Zeusz sarját tisztelve, a messzelövő nagy Apollónt."
Első ének
Mindenesetre a fordítás akkor is téves a szinkronos változatban. :D Ezért kell angolul nézni, feliratosan. ;)
Szerintem ez az állapot veszélyes lenne, és végső soron belerokkanánk, ha a létezésünk minden eljövendő pillanatát ismerjük. Meg nem lenne unlamas az életünk, ha minden pillanatot ismernénk előre?
Szerintem is. Kiválóan ragadja ezt meg Silverberg: Jövőlátó ember c. regényében. Végülis unalmas is, nyilván. Adott esetben, ebben a regényben, apátia.
Az út legvégén a Az út legvégén a Kwisatz Haderach által birtokolt képességek mind sajátunkká válnak. által birtokolt képességek mind sajátunkká válnak.
Az abszolút jövő abszolút ismerete is? Szerintem ez az állapot veszélyes lenne, és végső soron belerokkanánk, ha a létezésünk minden eljövendő pillanatát ismerjük. Meg nem lenne unlamas az életünk, ha minden pillanatot ismernénk előre?
Azonban, ha az álatald említett "Szaosjant" (hol tudok ennek utána nézni, milyen könyvben, terméstesen magyarul, mert más nyelven nbem tudok) vagy a pl. szúfi út által elért állapotot érted Kwisatz Haderach alatt, akkor rendben van.
Még nemrég kezdtem vizsgálni a szúfizmust, nagyon az elején tartok. :)
Köszönöm a segítséget.:)
Ám az általad leírt függetlenedés nem jár együtt egyfajta természeti lénnyé válással, mivel attól még nem válsz primitívvé, éppen ellenkezőleg, sokkal befogadóbbá minden természeti jelenség és lény iránt, vagyis fejlettebbé válsz.
Én sem írtam, hogy feltétlen természeti emberré válna, csak egy másik alternatívaként vetettem fel.
Amit eddig olvastam, és megértettem a szúfizmushoz (megjegyzés: ami egyáltalán nem könnyű, rengetegszer leteszem, gondlkodom rajta, mert a nyugati szemlélettől merőben más felfogást igényel), de én erre jutottam: sokkal befogadóbbá minden természeti jelenség és lény iránt, vagyis fejlettebbé válsz,.
Azt értem kifinomultnak lenni alatt, hogy egy eszméhez kapcsolódunk, egyre jobban törekszünk annak megismerésére, és elvszünk a részletekben. És részben igazad van, hogy a Kwisatz Haderach is hasonló a kifinomulhoz, ha jobban belegondolok, abban igazad van. Másrészt az idézett kontextusban a kifinomult közel áll ahhoz, amit mi civilizáltként definiálunk, amikor épp a túl sok korlátózó tényező fog vissza minket, annak ellenére, hogy látszólag sokrétűvé tesz minket.
Ja értem. Végülis a Kwisatz Haderach is elvész valahol a részletekben, asszem. A 'civilizált'-tal való párhuzamod is helytálló szerintem, nem mellesleg nagyon figyelemre méltó gondolat a Dűnétől függetlenül is...
A szúfizmus nagyon sarkított így, és igen, a buddhizmus is hatással volt rá, de a kettő nem is távol egymástól. A Dűnében is van Zenszúfi (Eretnekei, Káptalanház).
Nyilván sarkított, végülis csak egy asszociáció volt. Az Eretnekeit és a Káptalanházat is újra kéne majd olvasnom...
Ha jól tudom, at archaikus világban egyes filozófusok a természeti embert (amire mi ősember szót használjuk) tekintették az abszolút tökéletes embernek, és úgy vélték, hogy a korok előrehaladtával egyre kevesebbek leszünk és vesztünk emberi valónkból, mivoltunkból, elég ha csak a mai kiüresedett világban szétnézel.
Így a természeti ember az aki önmaga és Isten fényében él, nem kell küzdenie, hogy elérje azt.
Van is ebben egyfajta logika. Főleg, mert ma valóban nagyon embertelenek (már ebben az elvontabb értelemben persze) tudnak lenni az emberek. Ez is nagyon figyelemre méltó gondolat amúgy...
Ha nem is ölöd meg saját magad, de lényegében elveszted daját magad, önmagadhoz képes kevesebb leszel. Igen, egy teljes ember tisztában van értékével, Istenhez kötődő mivoltával, és eszerint él. Ám mihelyt kezd kifinomulttá válni, azaz másfelé is figyelni, sérült, mert eltávolodott saját magától.
A madarak tanácskozásban van egy történet egy szúfiról, aki elérte saját abszolútumát, szent ember lett, és szoros szövetségben élt Istennel negyven évig. Ám megtelepedett egy fa alá, ahol elbájolta egy madár hangja. Isten erre azt mondta egy látnoknak, hogy mondja meg ennek az embernek, hogy annyi év tisztelete után eladta őt (Istent), és ezért csalódott benne. Megváltotta, de elárulta. Megvette és a szúfi eladta őt.
Úgy vélem, hogy azért külső hatás nélkül (spontán) kisebb az esélye, hogy az emberekben elég stabilan létrejöjjön ez. Ezért logikusan kell minimum egy próféta, Jézus vagy Zarathusztra és hogy a tan tanítványok és követők által legyen megerősítve az emberekben. Vagy a még direktebb közelítés a diktatúra, egy erős hatalom által, ami relatíve rövidebb idő alatt beleróhatja az emberekbe a követendő utat. Ilyen az Istencsászár, II. Leto és az ő Arany Ösvénye.
Azt értem kifinomultnak lenni alatt, hogy egy eszméhez kapcsolódunk, egyre jobban törekszünk annak megismerésére, és elvszünk a részletekben. És részben igazad van, hogy a Kwisatz Haderach is hasonló a kifinomulhoz, ha jobban belegondolok, abban igazad van. Másrészt az idézett kontextusban a kifinomult közel áll ahhoz, amit mi civilizáltként definiálunk, amikor épp a túl sok korlátózó tényező fog vissza minket, annak ellenére, hogy látszólag sokrétűvé tesz minket.
A szúfizmus nagyon sarkított így, és igen, a buddhizmus is hatással volt rá, de a kettő nem is távol egymástól. A Dűnében is van Zenszúfi (Eretnekei, Káptalanház).
Ha jól tudom, at archaikus világban egyes filozófusok a természeti embert (amire mi ősember szót használjuk) tekintették az abszolút tökéletes embernek, és úgy vélték, hogy a korok előrehaladtával egyre kevesebbek leszünk és vesztünk emberi valónkból, mivoltunkból, elég ha csak a mai kiüresedett világban szétnézel.
Így a természeti ember az aki önmaga és Isten fényében él, nem kell küzdenie, hogy elérje azt.
