Mert az óskandináv társadalomban a nem-skandináv személyek rabszolga státuszban voltak. (Nem voltak tagjai a fára-rendszernek, igy társadalmon kivülinek számitottak.)
Az, h Tyrkirrel kapcsolatban még te is megjegyezted, hogy sagák eléggé becsmérlően nyilatkoznak róla, és a "szőlő" felfedezése is komikus körülmények között történik, mutatja, h társadalmon kivüli figra volt, és csak Leif személyes jóindulata miatt vették valamennyire emberszámba.
A kérdés inkább az lehetne szerintem, csupán egy magányos sztyeppei harcos volt-e a vikingek között, vagy nagyobb türk stb. kolóniák is élhettek-e a normannoknál. Az általad is felidézett régészeti források az utóbbi lehetőséget támogatnák.
Egyébként úgy látom, az volt a kérdés, hogy Leif nevelője lehetett-e magyar, és szabad emberként kerülhetett-e Amerikába. Mindkettőre igen a legvalószínűbb válasz. A vezéri testőrség tagja volt eredetileg.
Ily arany pecséttel ellátott oklevelek aranybulláknak neveztetnek; bár rendszerint II. Endrének 1222-diki törvénykönyve szokott per eminentiam arany bullának neveztetni. Ennek hét példánya közül egy sem maradt fenn Az esztergomi érsekség levéltára kettőt bír; egyet II. Endrétől 1233-ból
Szűkebb értelemben természetesen magát az aranypecsétet nevezzük aranybullának (chrysobulla).
II. Gotarzész parthus nagykirály drachmájának előlapja
Ugyanaz a napábrázolás és a felfelé nyitott holdsarló, mint a baktriai-szogdiai ezüst tányéron és II. András bulláján
Nem találom, pedig részletes leletleírás volt. Valamely könyvben lehet, ha elémbukkan, megjegyzem.
Egyébként többszörös utalás a neten is van:
Révész László:
Különböző formájú és díszítettségű veretes tarsolyokat Karoson is találtunk. Közülük a legérdekesebb talán az a darab, amelynek már nemcsak a függesztő- és zárószíját, közepét és a fedél négy sarkát ékesítették veretekkel, hanem körben a szegélyét is. Legközelebbi párhuzama nem is Magyarországon került elő, hanem a Kaukázusban, egy Martan Csu nevű lelőhelyen. Veretes tarsolyokat egyébként nemcsak a Kaukázusban, hanem Kijev környékén is leltek a viking eredetű vezérek katonai kíséretének (druzsinájának) a sírjaiban. Ugyancsak előbukkannak a skandináviai viking temetőkben is. Hogy kereskedelmi forgalomban kerültek e vidékekre, vagy magyar származású zsoldosok sírjaiból láttak napvilágot, nehéz lenne eldönteni.
A kunbábonyi hunogur előkelő sírjában 1971-ben talált leletegyüttes csaknem teljes egészében a fémmegmunkálás terméke: a kor összes fémmegmunkálási eljárását felvonultatja előttünk, a lemezes poncolt munkáktól az öntésig, a rekeszes, körberakásos és formába kalapált, bordázott és gyöngyözött elemek alkalmazásáig
Találtak honfoglaláskori tarsolylemezes temetkezést Svédországban. Egy rabszolgától a tarsolyát már elvették volna korábban mások. Az, hogy együtt temették el tarsolyával, szabad embernek mutatja.
Nem lehetett szokatlan a magyar területről odatévedt zsoldos.
Szabó Géza régész beszámolója a Szentes határában levő Berekháton végzett 1998. évi avar ásatásokról:
"Az alföldet a római korban lakó szarmaták tartósabb letelepedésérõl vall nagy kiterjedésű telepük. A hullámvonal köteggel díszített avar edénytöredékek, gazdag sírjaik bronztárgyai mellett az avar falut kerítõ kerítés árkából elõkerült két áldozati ló a hitvilágukba is bepillantást enged. Érdekes módon hiányzott mindkét paripa feje illetve mindegyik lábuk a lábszárban el volt törve, patájuk hiányzott. A csontváztól néhány méterre a hiányzó testrészek is elõkerültek, ugyancsak a kerítés árkából. A maradványokat látva az embernek óhatatlanul Kõmíves Kelemen balladája jut eszébe, ahol a feltártakhoz hasonlóan egy építési áldozat emléke maradt meg a balladában."
Egyszer azt olvastam egy rövid újsággcikkben, hogy bizonyos régészek feltételezése szerint ez a kellemes éghajlatú Balaton-parti lelőhely avar székesfőváros volt...
Napot és holdat kezében tartó emberalak (mások szerint istenség, sőt anyaistennő) egy baktriai-szogdiai ezüst tányérról
II. Endre magyar király 1233. évi aranybullája
II. Gotarzész parthus nagykirály drachmájának előlapja
További kincsek a kunbábonyi fejedelmi (?) sírból
A kunbábonyi hunogur előkelő sírjában 1971-ben talált leletegyüttes csaknem teljes egészében a fémmegmunkálás terméke: a kor összes fémmegmunkálási eljárását felvonultatja előttünk, a lemezes poncolt munkáktól az öntésig, a rekeszes, körberakásos és formába kalapált, bordázott és gyöngyözött elemek alkalmazásáig
Bronzból öntött nagyszíjvég a Jaksor-Kettőshalmon feltárt hunogur temető 9. sírjából 
Bronzból öntött hunogur övdíszek Szentes-Kisjaksorpartról
Emberalakkal díszített edény a szentes-berekháti onogur temető 68. sírjából
Korongolt, sárga bögre a kajáni várkony temető 147. sírjából
Bronzból öntött arcos csörgő a nagyhegyi hunogur temető 214. sírjából
Gyöngycsüngõs fülbevaló a lapistói hunogur temetõ 45. sírjából 
Hunogur arany és ezüst edények
Hunogur arany övkészlet
Kangar (hun-avar) övgarnitúra Zamárdiból
Hun-parthus korong alakú fibula és ruhatű Keszthelyről
Emberalakos várkony korongok Keszthelyről
Onogur (qun-avar) aranykorsó Mala Perescsepinából (Ukrajna)
Hunogur ezüstkincs Martinovkából (Ukrajna)
Csinos avar nő márvány alakja Niszából (Mithradatkertből)
A Hunogur Birodalom Európa szívében