Mutasd meg a kedvenc gyerekkori képed, vagy a testvéredét, szülődét, gyermekedét, egyéb családtagodét! Ha története van a képnek, azt is meséld el! Ha van gyerekszájas történeted, azt is oszd meg velem!
ezek mi vagyunk a nővéremmel, én olyan 3, ő ötéves lehet. A képet anyám csinálta a nagyszobában.
Az én hajamat az apám vágta rendszeresen, úgy is nézett ki. A szemüvegem folyton eltört, többet volt törött, mint amennyit viseltem, és apám mindig megragasztgatta a sarkát vmi fehér ragasztóval, amitől úgy nézett ki, mintha egy rágót nyomott volna oda vki - ezt utáltam. Azt viszont szerettem nézni, ahogy a ragasztót keveri, két komponensű volt, egy barna és egy fehér masszát kellett teljesen homogénné keverni. Ez vmi csodaragasztó lehetett, mindent ezzel ragasztott meg a házban.
A nővéremmel gyerekkoromban hatalmasakat verekedtünk, de ma már nagyon szeretjük egymást. Sajna hosszú ideje csak évente egyszer találkozunk.
Láttalak a macskásban, sejtettem, h nőnemű vagy :) . Majd akarok én is írni oda, megígértem a cicámnak :) .
Nekem van még egy húgom, 13 évvel fiatalabb. Neki persze nem kellett az én cuccaimat hordania :( . Meg aztán szilva volt a jele. Ugyanabba az oviba járt, amibe a párom is, és ő is szilva volt :) .Vicces, nem?
Nekem 3 testvérem van, de a szüleim előző házasságaiból, és csak a 8 évvel idősebb bátyámmal laktam együtt néhány évig. Nem emlékszem öröklött ruhákra, és szegény anyánk már nem él, úgyhogy nem tudom megkérdezni, hogy volt-e ilyen. (Ha nem felejtem el, majd megkérdezem a bátyót.) A nickem ellenére nőből vagyok, úgyhogy én inkább anyámtól "örököltem" ruhákat, helyesebben cipőket, úgy 12 éves korom körül, amikor elértem a mostani cipőméretemet - ami megegyezett anyáméval. Hogy nem szerettem azokat a cipőket, az nagyon enyhe kifejezés. :-( Bár volt 5-6 babám, de jókat játszottam a bátyó Java, Babilon és egyéb építőjátékaival is. Az én gyerekkoromban (68-as születésű vagyok) még nem volt Barbie-baba, de volt síró babám meg pisilő babám.
Az enyém nyuszi volt. Azon praktikus okból, mert a nővéremnek is az volt, és pont 3 év van köztünk. Így hordhattam az ő hímzett cuccait. Sose keptam semmi újat :( . Kivétel, ha tényleg menthetetlenül tönkrement vmi.
:-DDDDD Az én jelem sétabot volt az oviban: anyám baromira örült, mert nem volt egy kimondott hímzőbajnok. Miközben a benti cuccaimba hímezte a botocskát, csöndes kárörömmel gondolt arra a szerencsétlen szülőtársra, akinek a gyereke a virágot, a pöttyös bögrét vagy a kisvonatot kapta jelként. :-)
Szét kellett kapnom az albumot, hogy be tudjam szkennelni.
Ez én volnék :) .
Utáltam ezt a cipőt, alig vártam, hogy kinőljem. Amikor ez végre megtörtént, a Mama kivágta az orrát, hogy ne kelljen újat venni :/ . Tök szégyelltem a többi gyerek előtt. Plusz minden nyáron ilyen frizit vágtak nekem, sőt még rövidebbet, úgyhogy ha naciban voltam mindig fiúnak néztek. A Gabi meg eléggé uniszex név, ugye...
Nem voltam az. Ez a kép nemigen volt jellemző rám, ahogy emlékszem. Mondjuk rendet tartottam magam körül. Az oviban állítólag nem árulkodtam az óvónéniknek, hanem saját magam állítottam sarokba a rosszalkodó kollégákat :)
