Elvtársak! Ez a fidel kasztró lakótelep 1917-es számú épületének alagsori mosókonyhájában székelő pártalapszervezet hivatalos hejisége, ahol kéretik a pártszerű viselkedés szerint osztályharcolni!
Az alapszervünk vezetősége (akik ugye a demokratiKUSS centralizmusból kifojólag egyszemélybe mind én vagyok) felhívja az alapszerv tagságának figyelmét az illegalitás és a konspiráció szabájaira, amennyiben ellenséges aknamunka beszivárgásának gyanúja merül fel!
A tevékenységünk alapja a munkásmozgalom évszázados hagyományaira alapozott kíméletlen osztályharc, aminek egyik legfontosabb fundamentuma a józsi bátyánk (a sztalin elvtárs a egyengébbek kedvéért) elkötelezetten baloldali gyökerű tanítása, miszerint:
"nem engedhessük meg magunknak elvtársak a valóság nem megfelelő értelmezését!"
Kitartás, éljen a párt!
A tudósnak nem feladata a politizálás, a szakember konferenciákra jár, szakcikkeket ír.
„Kádár korszak, puha diktatúra, besúgás, seggnyalás. Akadémista: a tudósnak nem feladata a politizálás, a szakember konferenciákra jár, szakcikket ír. A társadalom le van szarva.
Rendszerváltás, privatizáció, szabadrablás, kiárusítás, gyárbezárás, munkanélküliség. Akadémista: a tudósnak nem feladata a politizálás, a szakember konferenciákra jár, szakcikket ír. A társadalom le van szarva.
2006-2010, zavargások, válság, eladósodás, ágazatok elkótyavetyélése, devizahitelesek, gárdák masírozása. Akadémista: a tudósnak nem feladata a politizálás, a szakember konferenciákra jár, szakcikket ír. A társadalom le van szarva.
2018-19, Az Orbán rezsim megfingatja az egyetemeket, bedarálja az akadémiát. Akadémista (tátog, mint a partra vetett hal): Szolidaritás! Szolidaritás! Társadalom: a tudósnak nem feladata a politizálás, a szakember konferenciákra jár, szakcikkeket ír. Le vagy szarva.
Miferink az izraeli követ segítségét kérte, ha megint lövetnie kell a magyar népre, ne kelljen holmi gumilövedékkel szarakodnia, ami tudjuk csak szemkilövésre alkalmas, na jó vérző sebeket is ejt, de az semmi, kéri a legmodernebb technikát a baráti ország politikusaitól!
"Világvége ugyan nincs, de igény az volna rá. Ezt írtam valamikor, és úgy tűnik, igazam volt. Ennek ékes bizonyítéka az interjú, melyet a haladás függetlenobjektív világítótornya, a 24.hu közölt Ungváry Krisztián, úgyszintén haladó és függetlenobjektív világítótorony-történésszel. ...
Az interjú legérdekesebb része a végére maradt. Az Apokalipszis.
Hősünk jobban fél a klímakatasztrófától, mint magától a populizmustól.
„Ha majd a felmelegedés következtében világszerte tízmilliós városok maradnak ivóvíz nélkül, ha Európában is három-négy héten át tartó negyvenöt fokos kánikulák tombolnak, és létrejön a globális szén-dioxid-bank, mely fegyveres erővel is kikényszeríthető kvótákat oszt szét az országok között, na, az az új rend majd mindent elsöpör.” – vázolja fel a nagyszerű Novus Ordo Seclorum képét a nagy humanista. Később részletezi is némiképpen, „… feltehetően nem tud másképp felépülni, mint hogy megállapodnak a legerősebbek, az USA, az EU és Kína, és a berzenkedőkre akár fegyveres erővel villámgyorsan rákényszerítik az akaratukat”
Ízlelgessük egy kissé e kijelentéseket! Attól nagyvonalúan tekintsünk el, hogy Oroszországot kihagyja a leendő uralkodó nemzetek közül, ezt majd velük kell megbeszélni, és ha ezt katonai erővel akarják megoldani, akkor nukleáris háború lesz. Ez egyébként tényleg megoldja a túlnépesedés problémáját" stb.
- Pacsirtanyelv, fókaorr, rigófütty! - kántálta. - Van mogyoród? - kérdezte Redzs közömbösen. - Mogyoróm nincs, sajnálom. Van fülemülemáj, borztüdo... - Á, nem, nem, nem! - tiltakozott Redzs - Fókaorr? - Nem. Utálom az ilyen római mirelit-szart. - Árulj inkább rendes ételeket! - oktatta ki Brájent Judit. - Rendes ételeket? - kérdezte hosünk elképedve. - Igen. Nem ilyen imperialista nyúlbogyókat - így Redzs. Brájen megsértodött. - Ne engem hibáztass! Nem én akartam ilyet árulni. - Jó, akkor adj egy csomag fókaorrt - enyhült meg Redzs. - Legyen ketto - kontrázott Frenszisz. - Kettot! - rendelt a szellemi vezér, és kiosztotta a zacskókat. Brájen közelebb hajolt hozzájuk. - Ti vagytok a Júdeai Népfront? - A jó édes anyád! - felelte Redzs. - Mi? - Méghogy Júdeai Népfront?! Mi a Júdea Népe Front vagyunk. Méghogy Júdeai Népfront... hö! - Én is csatlakozhatnék? - kérdezte Brájen szorongva. - Nem. Kopj le! - mondta Redzs. - Nem akarok ilyet árulni. Ez csak egy meló. Ugyanúgy utálom a rómaiakat, mint bárki más. - Sssss! - intette le Frenszisz és rémülten körülnézett. - Ez biztos? - kérdezte fojtott hangon Judit. - Ó, holtbiztos - bizonygatta Brájen -, régóta utálom a rómaiakat. Redzs egy pillanat alatt döntött. Tulajdonképpen tetszett neki a fiú lelkesedése. Elhatározta, hogy aláveti a mindent eldönto, nagy próbának. - Figyelj! - mondta jelentoségteljesen. - Ha csatlakozni akarsz a mozgalomhoz, t é n y l e g utálnod kell a rómaiakat! - Utálom - mondta Brájen. Redzs úgy csapott le, mint a sas, amikor észreveszi áldozatát. - Iigen? És, mennyire? - Nagyon! - felelte Brájen. - Fel vagy véve - közöltte a próba eredményét Redzs. - Figyelj - folytatta aztán -, egyvalamit utálunk jobban a rómaiaknál: azt a büdös Júdeai Népfrontot! - Fúj! - bólogatott Frenszisz. - És a Júdeai Nemzeti Frontot is! - És a Júdea Népe Frontot - szállt be Szten. - Szakadárok! - Mi vagyunk a Júdea Népe Front - fordult felé rosszallóan Redzs. - Ó... azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk. - NÉPE Front!!!! - És mi van most a Nemzeti Fronttal, Redzs? - kérdezte Frenszisz. - Ott ücsörög - mutatott a kérdezett a szemével egy a lelátón magányosan ülo oszes, hosszú hajú, szakállas egyén felé. - Szakadár! - kiáltották neki oda egyszerre, mire a Nemzeti Front félreérthetetlen mozdulattal válaszolt. Idoközben a nézok tetszését mindeddig nélkülözo küzdelem tovább folytatódott a porondon. A vézna szaladt elöl könnyedén szökdécselve, utána a tagbaszakadt, láthatóan egyre nehezebben emelgetve lábait. Sot, a monstrum ebben a pillanatban megállt, elejtette kardját, és a szívéhez kapva ezt hörögte: - Azt hiszem, szívinfarktust kaptam. Aztán szép nyugodtan eldolt és meghalt. A vézna - mint gyoztes - büszkée;n rázta az öklét a közönség felé. - Fuj, milyen giccses - mondta egy nézo. - Szép volt - nyugtázta Redzs is az eseményeket, majd az új tag felé fordult. - Hogy hívnak? - Brájen. Brájen Koen. Redzs cinkosan nézett rá. - Lenne egy kis munka a számodra, Brájen.
Két szakállas bácsi galambokat ereget... És ahogy láccik is a kípen a levegőbe került nagy mennyiségű metán és kén-hidrogén miatt két szárnyas mán a földre is került...
Brezsnyev Magyarországra látogat. Kádárral sétálgatnak a pesti utcán. Brezsnyevnek feltűnik, hogy nem kísérik őket sehol a biztonsági emberek. Szóvá is teszi:
- Mondd, János, te csak így minden őrizet nélkül sétálsz bármikor itt Budapesten?
- Igen, Leonyid Iljics.
- És nem félsz attól, hogy valaki megtámad, leüt?
- Ugyan, Leonyid Iljics, nálunk az emberek 95 százaléka rendes, becsületes, tisztességes ember, azoknak ilyen eszébe sem jut!
- Jó, jó, de mi van a maradék 5 százalékkal?
- Azokat meg köti a pártfegyelem...
Emlékezzünk II:
Kádár János és Leonyid Brezsnyev egyik egymás közti megbeszélésén szóba kerül a katonaság. Hosszasan vitatkoznak azok, hogy a parancs végrehajtásában melyik a jobb katona: az orosz vagy a magyar. Brezsnyev váltig állítja, hogy az orosz katona a jobb, mert az a parancs elhangzása után előbb gondolkodik, azután cselekszik. Mire Kádár János azt mondja, hogy a magyar a jobb katona, mert az előbb végrehajtja a parancsot, azután gondolkodik. Hogy saját igazukat bizonyítsák, behívatnak a szobába előbb egy orosz katonát.
Brezsnyev mondja neki:
- Fiam, bemutatom magának Kádár Jánost, a magyar kommunisták vezetőjét. Kérem, adjon neki egy nagy pofont!
Az orosz katona hosszasan gondolkodik, majd kijelenti, hogy ő bizony sohasem tenne ilyet.
- Jól van, fiam, helyesen cselekedett, elmehet!
A katona távozása után behívatnak egy magyar hadfit.
Kádár János mondja neki:
- Fiam, ez itt Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, kérlek, adjál neki egy nagy fülest.
A katona odaugrik és egy irtózatos pofont kever le Brezsnyevnek.
- Jól van, fiam, elmehet - mondja Kádár.
A katona távozik, de az ajtóban megáll, mintha töprengene valamin.
- Min gondolkodol, fiam? - kérdezi Kádár.
- Azon gondolkodom - válaszolja a katona -, hogy nem kellene-e még jól bele is rúgni!