Elhunyt bálna lelkét vigasztalva jegyzem meg: lehet, hogy téged barátom kicsontoztak, de nyugi: maradványaidban, amelyet gyilkosaid egy sáros kertben tárolnak egy Pest környéki községben, nincs sok örömük... Sziládon a saruk rí Mányban...
Jó sor volt, mi? És mellesleg ötödik vagyok, így megint én jövök! Így kell ezt csinálni!!!
Edét kérdezi Mici néni, a Kanadából hazalátogató nagynénje, hogy netalántán alapított-e már családot? Ede tagadóan rázza a fejét. Mici néni következő kérdése arra vonatkozik, hogy igaz-e, hogy Ede anyukáját megszállta az ördög, mert azt hallotta, és egyébként is, olyan furcsán viselkedik. Ede ezen annyira meglepődik, hogy elcsuklik a hangja, míg megismétli a kérdést, mert nem volt biztos benne, hogy jól értette-e, amit a vén szatyor mammogott.
Kérésed parancs, és mivel egyenesen nekem címezted, íme a cím a szüleményedre:
Zámbó Jimmy e napon babonáz meg téged, deres hajú, de egészséges ember. Ennek hatására vajh fogsz-e gyilkolni? Imi igéz, ó ma, ősz! Talán ölsz, ép?
És akkor az új feladványra:
Ritka gasztronómiai különlegesség: apádra egy szerszám kerül, erre mártás, és az egészet marhasültbe helyezzük Szülődön ásó, rá krém ünőben.
Nos, még nem tudom, ott leszek-e?
1részt, bár ez nem biztos, hogy pozitívum, de én élvezem ezt az arctalanságot. Ezért nem küldtem még képet a pofavizitbe sem. Nem szégyellem magam, nem önbizalomhiány, 1*űen csak élvezem ezt a játékot. Ha pedig elmennék, könnyen kiderülhetne, ki is vagyok én. Nem is tudom...
A másik döntő ok siokkal praktikusabb: nem tudom, nem Szegedre kell-é rohannom pénteken - könnyen előfordulhat.
Ami a személyes találkozásokat illeti: én hiszek abban, hogy föltámasztható az a jellegzetes század-első-fele kávéházi hangulat, tudjátok, tollforgatók egész éjjeles irodalmi játékai. Kávéház már van, s bár egyikünk sem fogható Karinthyhoz és tsaihoz, játszani mi is tudunk, és szeretünk is, nem? Na, ez a fajta találkozás már nagyonis az ínyemre lenne!!!
Messe, a #blackmetal irc csati opja, a téli erdőben sétál az apjával, az öreg Messével. Az apja megmutatja Messének azt az ágat, amelyet kinézett magának csúzligyártás okáért, de hezitál, hogy levágja-e, mert az a legszebb ág az egész erdőben, és az öreg Messe nagy természetimádó. Ezenközben Messe eufórikus hangulatban van, láthatóan örül a hónak, hógolyókat gyúr, hóembert épít, utoljára már leveti magaát a földre, és hempereg benne. Az apja ebből azt a konzekvenciát vonja le, hogy Messe a legjobban télen érzi magát.
Na, akkor én is nyomok egyet, bár már túl vagyunk az ötön, de legalább mehetünk tovább!
Halfajta kempingje a helyszín: te helyet foglalsz, míg a szörny is szívesen készítene szövetet, mert hajnala halkan segít neki ebben Csík tábor, ülsz, rém is szőne: éje súg.
és akkor az új sor:
Ami igaz, ami esztelenül szép
Ady: Egy csúf rontás
(nem vagyok ekkora Ady-májer, előttem az Ady összes)
A menő kéttannyelvű gimnáziumban vagyunk, ahol vannak szexórák is, amelyeket egy Amerikából elszármazott tanár szokott tartani. Az egyik alkalommal idegességében angolul szólítja föl az egyik tanulóját az anális közösülés bemutatására, annak ellenére, hogy ő az egyedüli, aki éppen pihentet. Minekutána a gyerek értetlenül néz a félig angol nyelvű felszólításra, a tanár rámutat egy osztálytársnőjére, hogy őrajta mutassa be a házifeladatot. Ezenközben a tanár édesanyja, aki bent van az órán, hogy megnézze a fiát, és elbüszkélkedhessen vele bridzselés közben a barátnőinek, segíteni próbál, amit a tanár ámuló felkiáltással nyugtáz.
