Nem, ez nem helyesírás. Ez két alakváltozat, amelyek közül valóban a diszkutál a bevettebb, de az archaikusabb s-ező ejtésváltozattal sincs semmi baj. "
Nem és nem! Itt írásról van szó! Tőlem úgy ejti ahogy akarja LvT a diszkutál-t ahogy akarja, de írni csak így lehet.
Bakos Ferenc: IDEGEN SZAVAK SZÓTÁRA, 1983, 191. oldal!
Nem, ez nem helyesírás. Ez két alakváltozat, amelyek közül valóban a diszkutál a bevettebb, de az archaikusabb s-ező ejtésváltozattal sincs semmi baj. (Persze, mondhatsz sors helyett szorszot is, meg paradicsom helyett is paradicomot.) Az, hogy egy helyesírási szótár valamely alakváltozatot feltüntet vagy nem, valóban állásfoglalás, de nem helyesírási, az biztos. Nincs (és per definitionem) nem is lehetséges olyan helyesírási szabály, amely arról szólna, hogy k előtt csak s vagy sz lehet. (Ez ugyanis azt jelentené, hogy nincs önálló /s/ és /sz/ fonéma a magyarban, ezek csak egymás allofónjai.) Ja, és még egy megjegyzés: egy vitában a másik nyelvhasználatával való kötekedés az önnön szellemi gyengeséged legnyíltabb beismerése. A tényr régóta tudjuk, a beismerést köszönjük.
> Ha már nyelvészkedsz, bátorkodnék megjegyezni, hogy ilyen nyelv nincs, nem volt, nem is lesz, a KISANTANT-ból a horvátok kiszálltak politikailag is...
:-) Úgy gondolod, a Kisantant óta értik meg egymást a szerbek és a horvátok jobban, mint pl. a tolnai magyarok a csángókat?
> Egyébként jól foglaltad össze, azt amit több részletben becsepegtettem.
Örülök, hogy akkor szerinted is vannak ógörögök, akiket Itáliában és a Nyugat-Balkánon a Grai(k)osz önelnevezésükön neveztek.
> A nem dokumentált korok görög, vagy latin szavak hangsúlya, ejtése egy fikció, mint a csillagos finnugor "ongur"(tíz nyíl) szó...
A görög szavak hangsúlya meglehetősen dokumentált, tettek róla maguk a görögök azzal, hogy feltalálták – az „kipukkadt” atomok mellett – a grammatikát is. Többek közt a hangsúly leírására kitaláltak olyan terminus technicusokat is, mint pl. ’οξύτονον, ’éles [=emelkedő] hangsúly az utolsó szótagon’. Amúgy ők találták fel a betűkhöz járuló διακριτικός ’megkülönböztető’ jeleket is, többek közt a hangsúly jelölésére. A latinok ezt a tudományt is átvették a görögöktől, úgyhogy ez is meglehetősen tiszta. Ezen kívül verseket is írtak görögül és latinul is, márpedig a vers mértéke éppen ilyesmin alapul...
A „csillagos finnugor "ongur"(tíz nyíl) szó” létét pedig rajtad kívül senki nem állítja.
> Eddig csak diskurálásról, és disputálásról hallottam. Csak azért említem, mert a latin tudásommal kapcsolatban megjegyzéseket tettél. A latin nyelvben nem találom kifejezésed gyökereit...
Nagy adomány az élcelődésre való képesség, örülök, hogy mértéked szerint te is tudsz vele élni. Ceterum censeo-szerű morvázásaid is mindig felvidítanak.
Azonban a dolognak két éle van, és a másokon való nem körültekintő élcelődés alkalmasint az önmagunk rovására válhatik. Még latintudás sem kell ahhoz, csak némi olvasottság, hogy tudhassuk, a diskurálás latinosan dis(z)kurzió, a disputálás pedig disputáció. Ezek után egy kutató elme feltehetné magának azt a kérdést, hogyha nem ezek a igei alakok állnak a latinos diszkusszió főnév mögött (amelyet tudományos publikációkban gyakran ’megbeszélés’-nek magyarítanak), akkor vajon mi... <http://mek.oszk.hu/03200/03260/html/Index_elemei/Lonyay_cd_frameset/Navbar/Framesetek/Reszlet%20oldal/Labjegyzetek/Labjegyzet373.htm>
Ez valami ómorva újhullám a magyar nyelvben latin köpönyegbe csomagolva?
Eddig csak diskurálásról, és disputálásról hallottam. Csak azért említem, mert a latin tudásommal kapcsolatban megjegyzéseket tettél. A latin nyelvben nem találom kifejezésed gyökereit...
Vlsz. itt ezt nem fogjuk megtudni, mert varhun konzekvensen megtartóztatja magát attól, hogy állításokat tegyen; ez az ő taktikája azért, hogy minimalizálja a neki címzett cáfolatokat.
Annyi mindenesetre kiderült varhuntól, hogy „a klasszikus latint Dél -Itáliában görög tudós telepesek alkották meg” (#101), akik a XII–XIII. sz.-ban éltek (a klasszikus latin „[...] majd csak a 12-13. században (mondjuk II. Frigyes udvarában) fog kialakulni” [#141]), előtte ezek szerint nem voltak görögök, minthogy „[ógörögök] Ilyen neep sem leetezett” (#172).
Az az ő problémája, hogy ki lehetett az a fifikás hamisító, aki még a görög nyelvbe is be tudta csempészni visszamenőleg is a Γραικός szót, aki ráadásul annyira előrehaladt (korát legalább fél évezreddel megelőzve) a nyelvtudományban, hogy végéles hangsúlyúvá alakított a szót, mintha ugyanúgy -(ι)κός képzős belső görög képzett szó lenne, mint a többi görög önelnevezés: ‛ελλινικός (<‛΄Ελλην), ’Αχαικός (<’Αχαΐα), ’Ιωνικός (<’΄Ιων), ’΄Αττικός (<’΄Αττις, ’΄Αττης), Δωρι(α)κός (<Δώριος), ‛Ρωμαϊκός (<‛Ρωμαίος). Az illető annyira fifikás volt, hogy még preklasszikus latin szövegekbe is beiktatta az -(ι)κός képző nélküli Graius formát, még a messzáp adatok közé is becsempészte graias, grahis alakban. Azt is meg tudta tenni, hogy etruszk feliratokra felvésette az etruszk fonetikának megfelelő creice változatot. Intézkedett arról, hogy az szerb-horvátok olyan formában (Grk) használják a nevet, mintha a jerek létezésének korszakában ismerkedtek volna meg vele.
(Elnézést az utóbbi bekezdésért, hogy egy kis nyelvi témát is be próbálok csempészni vele a topikba.)
> És az érdeklődő itt tudhatta meg, hogy azt végeredményben mintegy 100 évig ejthették volna, de mégsem ejtették, mert a jónép ráadásul nem is latinul, hanem vulgáris latinul beszélt, tájegység függvényében
Továbbra is kevered a latin nyelv klasszikus korszakát és a klasszikus korszakban szokásos ejtést. Most megint a 103-as hozzászólásnál tartunk: „Továbbra is összekeversz két dolgot: a nyelvet és az ejtést. A latin nyelv tagolását, azaz a kort, nem a kiejtés változásához kötik, hanem a nyelvtani szerkezet változásához. Mi most a korról beszékünk, mert ezt kérdezted a 74-esben.”
Ez az egyik dolog, amiért értelmetlen veled diskutálni itt, száz újabb hozzászólás után is megint csak itt tartanánk.
P.S. Ha nehéz elképzelned a dolgot, akkor járj utána, hogy ugyanúgy használod-e az ikes ragozást, mint Kazinczy, ugyanúgy hívod-e a kémiai elemeket, mint Bugát stb. És ha véletlenül fel kellene olvasnod a köszönnők, ill. légeny szavakat, akkor azokat nem ugyanúgy ejtenéd-e ki, mint a megnevezettek.
Amúgy, hogy mennyire otthagytuk a nálunk szintén száz évig tartó nyelvújítás klasszikus magyarját, arról maga Illyés Gyula ad számot: „Az ikes ragozás szép köntösét egy időben én is felöltöttem, hol hónaljban vágott, hol a nyaknál szorított, tágítanunk kellett rajta, ha mondandónkban szabadon akartam mozogni.”. Ennek ellenére Illyés kiejtése nem tér el még jelentősen Kazinczyétól, bár itt is van néhány változás: Illyés már [j]-nek ejtette az ly-t, Kazinczy még [λ]-nek (ezért is van külön betűje, minthogy a jelenlegi helyesírásunk is a mi klasszikus korszakunk terméke).
"... Sok, különféle tartalmú prózai művet írt... A költői műfajokban csak kísérletezett... A helyesírásra, vagyis a grammatkusok által megállapított írásmódra és szabályokra nem ügyelt annyira, úgy látszik, inkább azon a véleményen volt, akik szerint úgy kell írni, ahogyan beszélünk."
"... A mutinai háború idején hiába volt tengernyi dolga, azt mondják, mégis naponta olvasott, írt és szónokolt. ... Legfőbb gondja az volt, hogy gondolatait minél világosabban fejezze ki. Ezért és mert olvasóját, hallgatóját megzavarni vagy szavai megértését késleltetni nem akarta, nem habozott sem a városnevek előtt kitenni az elöljárót, sem a kötőszókat többször megismételni, amelynek elhagyásával a beszéd homályosabb lesz, bár tetszetősebb." "Hétköznapi beszélgetés során, mint saát kezű levelei tanúsítják, gyakran és különleges módon használt egyes kifejezéseket."
G. Suetonius írta az isteni Augustusról: "... de görögül mégsem tudott sem folyékonyan beszélni, s nem mert írni sem ezen a nyelven; ha ilyesmire szükségképpen mégis sor került, latinul fogalmazott, és odaadta valakinek, hogy fordítsa le."
És az érdeklődő itt tudhatta meg, hogy azt végeredményben mintegy 100 évig ejthették volna, de mégsem ejtették, mert a jónép ráadásul nem is latinul, hanem vulgáris latinul beszélt, tájegység függvényében, a római baka, meg a kiszolgált közkatona (obsitos) nem terjeszthette a klasszikus latint. (A kiművelt fejek pedig felvágásból görögül beszéltek.)
Szóval láthatod, ez a himbi-limbi esete, nem kell megijedni a sebész késétől, leesik az magától, csak egy kicsit ugrálni kell...
feltéve, de meg nem engedve azt állítanám, hogy egy igaz kukoricaistentől eredeztetem csaláfámat és erről topikot nyitnék, akkor azon a topikon azt veséznénk ki. Természetesen beírhatnál, hogy ez szerinted, a tudományos közvélekedés, stb szerint marhaság, de mi azért írkálhatnánk róla az idők végezetéig, nemde? Kicsit koncentrálj, és próbáld nagy elmékhez illő türelemmel elviselni, hogy ez a topik a klasszikus latin kiejtésről szól, természetesen fenntartva azon vélekedésedet, hogy te nem értesz vele egyet, de! más (aki nem te) azért még erről szeretne ide! írni illetve itt erről olvasani.
A Nap-Föld távolság megmérhető, ellenőrizhető, a római köztársaság és császárság latin kiejtése nem rekonstruálható, maga a kérdésfeltevés is tévedés. "
Ráadául itt még nagyobb fába vágták a fejszét; az ókori klasszikus latin kiejtést akarják nekünk elmagyarázni.
Caesar, "Te is fiam Brutus" görögje mindenesetre elvetette a bizalmatlanság magvát...
Addig amig könyvekből idéz. Egyébként feleslegesen terheltek idegen szavakkal.
"hogy valaki ragaszkodik a rogeszmeihez, kizarolag LvT-re illik"
Nem egzaktan eldönthető dolgok esetén hivatkozik hamis csillagászati, fizikai analógiákra, amelyek kapcsán kimutatja, hogy vitapartnere a Föld laposságában hisz (vagy valami hasonlót). A Nap-Föld távolság megmérhető, ellenőrizhető, a római köztársaság és császárság latin kiejtése nem rekonstruálható, maga a kérdésfeltevés is tévedés.