Fegyverismereti vizsga, Miskolc 2006.01.26
Pár héttel ezelőtt elhatároztam, hogy elmegyek fegyvervizsgára – leginkább a 7,5J feletti légfegyver tartása miatt. Miután megtudtam, hogy az egyszeri csekken befizetendő 7000Ft-ért nem csak a golyós lőfegyverre, hanem sörétes- és marok lőfegyverre is le lehet tenni a vizsgát – úgy döntöttem, hogy legyen mind a három. Felkészültem, elmentem.
Az esemény Miskolcon a rendőrségi kiképző központban került megrendezésre. Meglepődtem, hogy rajtam kívül még 60 ember akar vizsgázni ezen a napon. Végignéztem az arcokon, hallgattam a beszélgetéseket, és beláttam, hogy csak magamra számíthatok. Biztonsági őr-palánták minden mennyiségben, és néhány vadásznak való úgy 60-80év között.
Összetereltek minket egy teremben, ahol kb. 40 embernek volt ülőhelye, a többiek álltak. Egy Berényi Miklós light kinézetű őrnagy bemutatta a vizsgabizottság többi tagját: egy őrnagyot akivel már találkoztam a Megyei Kapitányságon, amikor a csekket kértem (nagyon készséges és intelligens volt), valamint a kiképző központ vezetőjét, egy alezredest. Utóbbi tipikus G.I.Joe kinézetű, hatalmas állú, rövid világos hajú, szúrós kék szemű minden porcikájában fegyelmezettséget sugárzó, és feltétlen tiszteletet követelő ember volt. Kitöltöttük a jelentkezési lapokat, igazolvány, csekk mellékelve. A csapat 90%-a csak maroklőfegyverre ment, a vadászok golyós- és sörétesre, és csak néhányan vállaltuk mindhárom kategóriában a megmérettetést.
Ezek után kiküldtek minket a teremből, és egy óra várakozás következett. Behívtak a csapatból kb. 40 embert az előző terembe, a többieket – velem együtt – átküldték egy másikba. Kiderült, hogy nekünk egy tornatermet szántak, ahová magunknak kellett behurcolni az asztalokat és a székeket. Asztalokból nem sokat vittünk, úgy gondoltuk, hogy a kellemes 10C fok körüli hőmérséklet miatt kicsit szorosabban összebújunk. Húsz perc várakozás után kaptunk tesztlapokat is, elkezdhettük a vizsgát. Az üres húsz percben megpróbáltam összeszervezni a bandát, hogy akik azonos kategóriákat írnak, azok lehetőleg egy asztalhoz kerüljenek. Nem volt elég a 20 perc, hogy mindenki megértse mi a fenéért is akarom én őket átültetgetni. Ketten megértették. Ebből az egyék én voltam. 20 emberből nem is olyan rossz arány.
Akinek tudtam segítettem, de aki a nyilvánvaló segítséget sem bírta felfogni (válasz lediktálása), azzal nem tudtam mit csinálni.
Tesztlaponként 10 kérdés volt, amelyeknek 5 alpontja volt. Ezekről kellett eldönteni, hogy igazak vagy hamisak. A válaszokat a kérdésektől elkülönített lapra kellett írni. Ilyen kérdések voltak pl.
„A 253/2004-es kormányrendelet szerint ki az aki nem kaphat fegyvertartási engedélyt?”
Akire a fenti rendelet 3. paragrafus C pontjában találhatók vonatkoznak
Aki nem rendelkezik fegyvertartási engedéllyel
Aki nem tagja rendőrségi hivatásos állománynak
Aki 20. életévét nem töltötte be
Aki sikeres fegyverismereti vizsgát tett.”
Ezekről kellett eldönteni, hogy igazak-e vagy hamisak, és azt kellett beikszelni. Meglepő volt, hogy a kérdések több mint fele a kormányrendeletre vonatkozott, csak a többiben jelent meg, hogy milyen is az a fegyver, meg miből is áll, és hogyan is működik.
Volt kérdés az átadásról, átengedésről, EU-s témákról, tárolásról, szállításról, ellenőrzésről.
Én ugye három tesztlapot töltöttem ki. Tesztlaponként 20 perc jutott. Úgy, hogy a kérdések 80%-át csak egyszer olvastam el, és rögtön tudtam a választ az összesre, így is 45 percig tartott mire végeztem. Persze ebben benne van némi segítség is a kerekasztal lovagjainak.
Újabb két és fél órát várakoztam, míg sorra kerültem a szóbeli vizsgához. Itt általában egy PA- kellett szétszedni, összerakni, az alkatrészeit megnevezni, a lőszer részeit elmondani. Akik sikerrel vették a szóbelit, mehettek lőni az alezredes úr felügyeletével, és az imént szétszedett PA pisztollyal. Én a végéről a harmadik voltam, aki a szóbeli vizsgára került. Persze az alezredes úr vett kezelésbe. Nagyon intelligens volt, korrekt, de kemény. Kérdezett a sörétes- és golyós puska alkatrészeiről, működéséről, és arról, hogy hány pontos célzást ismerek. Ez utóbbit az életben nem hallottam, de ráéreztem. Minden kérdésére kapásból tudtam a választ – ennek ő szemlátomást nagyon örült (már amennyire egy bazaltdarabról le tudod olvasni, hogy örül). Kérdésemre az alezredes elmondta, hogy minden tesztlapon 1-1 db hibát vétettem. Elmondta még azt is, hogy látja, hogy alaposan felkészültem. Mondtam neki, hogy „igyekszem a tökéletesre törekedni alezredes ÚR”. (Valami kiképzős-katonás filmből jöhetett elő a tudatom legmélyén lapuló mondatok közül.)
Ezek után mehettem a gyakorlati vizsgára. Kettesével mehettünk be. A feladat: 3 lőszer betárazása, céltáblára lövés, fegyver ürítés – mindez vezényszóra. Szépen megcsináltam, lőttem a 10m-re lévő céltáblába 3 db 10-est. Kitáraztam, töltetlenséget ellenőriztem, fesztelenítettem, letettem a pisztolyt. Ekkor szólt az alezredes úr, hogy az utolsó mozzanatok egyikében hibát talált. Mondtam neki, hogy „szívesen venném, ha korrigálná ezt a hibát, hogy többet ne kövessem el alezrEDES ÚR!” Ebben a pillanatban a mellettem álló lövész gyerek – miután lőtt megfordult és a pisztollyal felénk hadonászva megkérdezte, hogy készen van-e? Erre a kiképzőnk eddig sápadtnak tűnő feje láthatóan átment céklába, és miután kitépte a srác kezéből a fegyvert, néhány keresetlen, 102dB feletti szóval kizavarta a lőtérről, és a lapjára felvéste a véleményét. Ezek után visszajött hozzám, és (tényleg!) teljesen nyugodt hangon, elmagyarázta, hogy mit tart helyesnek, és azt, hogy elfogadta a vizsgámat. Megköszöntem. Kérdeztem, hogy golyós fegyverrel és sörétessel mikor lőjek, amelyre elmondta, hogy meggyőződött róla, hogy képes vagyok azokat is kezelni, és ha gondolom lőhetek a szomszédos lőállásban a kispuskával, de ez már a vizsgaeredményemet nem befolyásolja. Nem éltem a lehetőséggel.
A vizsgázóknak kb. a 25%-a elbukott.
Újabb egy óra várakozás után már meg is kaptam a vizsgabizonyítványomat, amelynek sorszámának eleje megegyezik a nick-emben található számmal. 15:30 volt mire elhagytam a kiképző központot.
Köszönet
- Springer barátomnak a könyvért, a sörétes és golyós puska ismeretekért, lőgyakorlatokért, valamint azért az információért, hogy „nagyon könnyű volt ez a vizsga, lazán meg lehet csinálni...”- amely végképp megadta a kezdő lökést ezen vizsga letételéhez.
- Az ERWA lőtér vezetőinek, akik a vizsga előtt két nappal megmutatták, hogy hogyan is kell szétszedni-összerakni, helyesen kezelni ezeket a pisztolyokat, valamint életemben először lőhettem MCM sportpisztollyal.- Édesanyámnak, akinek szerencsére semmi fogalma nincs arról, hogy ma mit is csináltam... |
Naaa, itt az egér:-)