Amúgy megadta magát a mp3-lejátszóm. Több, mint 4 év után már ideje volt, főleg, hogy kb egy éve mostam ki 60 fokon extra öblítős programban és 2 nap szárítás után mostanáig hibátlanul működött:). Béke poraira!
A boltban, amikor indokoltam, hogy nekem azért kell ugyanaz a márka, mert kibírja a 60 fokos mosást, a srác majdnem kiröhögött. Most hogy mondjam neki máshogy? Ehh...
Sajnos amúgy nem volt 4gb-os, csak 2 gb-os ez némileg letört, főleg, mert csak 2e Ft volt az árkülönbség:(.
Jelen szempontból inkább társ :) Tavasszal szecsői, ősszel sülysápi futónap van, előbbin van félmaratoni táv, de nincs sörváltó az utóbbin fordítva. Szervező ua
Előnevezés már mehet amúgy, szept 18 estig! Előnevezők a 3.5 és a 10km-re a célban gulyást kapnak. Sörváltóra is lehet előnevezni, 12 csapatnevezést fogadnak el.
Igenigen! Ez fontos, mert ugye a sülysápin ilyen nincs :)
A párom a kolléganőjével és talán a bátyámmal kiegészülve már alkot egy csapatot és Yoyo valamint Pátyalsó is jelezte, hogy jönnének! Gyertek, gyertek!
Egy olyan jellegzetes névvel, mint a Tribuszerné, hogy jut el valaki másodszor is odáig, hogy csalással vádolják? Azért kíváncsi volnék, hogy az áldozatait mi indította rá, hogy ilyen névvel bedőljenek neki.
na ez jól hangzik.. :) mondjuk dugig van a naptárunk már kb. egész szeptemberre, de talán aznap csak egy Ferihegy-menetünk van még csak. De lehet, hogy az nem is aznap..
a reggeli tekerés közben eléheztem, ennek oka talán a szolíd első reggeli /0,5 lt TKV, és 2-9 db pilóta keksz/, valahogy nem voltam összhangban a világgal...
mikor remegő lábakkal leszálltam a bringáról a hentes bolt előtt, már tudtam, hogy TTB-s menűt fogok kérni, és a második reggeli elfogyasztása meghozta a várva várt békét...
tehát második reggeli: sültkolbász, mustárral, foszlós fehér kenyérrel, csípős almapaprikával
Én is reklámoznék: gyertek 25-én Tápiószecsőre, Szecsői futónapra! Gyorsaknak komoly dobogóesélyek, 3,7km és 10km + mindenféle gyerekkorosztálynak külön futam, családias, jó hangulatú esemény a fővárostól 1 órányira
Bónusz: Bozót-tanya látogatási lehetőség a verseny után :)
...továbbá Cecén fékeztünk, és az útmenti árusoktól begyűjtöttem egy befőttesüveg csípőspaprikát savanyítva (igen, a kutyapöcse), egy üveg házi csípős pirospaprikakrémet (erőspista á la Cece) és persze egy szép szál frissen füstölt csípős szalámit.
7vége: Tündér 28, hát az valami tündér volt! Aztán Ozorai Pipo 30 seprés négyesben (Szucsati, G(Dzsí), Bribor és nem rossz hanem jómagam), hazafelé Baracsi Halászcsárdával. Tündérnek ez is tündér volt :-)
Nahát, rákattintottam, és a tetején rögtön a Gyradiko linkelve, azt is elolvastam, jé.
A Gyradikónak két érdekessége van: egyrészt a görög, akié a hely, iskolatársam volt, másrészt meg mindig ott futok el előtte, csak hát sosem állok meg, mert edzés van. De már egyszer kitaláltam, hogy a kerékpáros körtúrának ott kéne véget érnie.
Durva vashiányom lehet: ma elsétáltam egy húsbolt előtt, és muszáj volt bemennem és kérnem egy kis szelet rántott húst. Amit azon nyomban meg is ettem.
Mindezt azok után, hogy péntek óta miden nap ettem húst.
No persze vért még így sem adhattam.
Pénteken ITT jártam. Mondanám, hogy tesztelje meg a TTB, de ahhoz tényleg a nyúlon túl van.
Talán nem szép dolog élve a mosogató lefolyójába küldeni a darazsat, de az elmúlt hónapok hírei alapján úgy értelmeztem, hogy hadiállapotban vagyunk velük, és pillanatnyilag nem volt jobb ötletem a jogos önvédelemre. Én csak kitettem a csirkemellet az erkélyre, hogy felengedjem, aztán mire behoztam, benne volt a csíkos a zacskójában.
Nem, vele kedvesebben bánok... (Ő addigra még nem is ért haza, később meg a lepkét rakta ki...)
Apropó sárgadinnye:
Most mondták a rádióban, hogy a sárgadinnye a legjobb csalija a csigáknak. Mondjuk azt még nem értem, hogy ha szépen odagyűlnek, akkor mit is csinál velük az ember - nem akarom elképzelni.
És azt is mondták, hogy még van sárgadinnye. Én elhittem - tekintve, hogy nem bírom az illatát sem, sosem figyeltem, mikor van a szezonja.
Ebéd egy kínaiban: almás csirke, algasaláta. Nem kérdeztem meg, a saláti csíp-e. Hiba volt.
Vacsora egy indiaiból: csicseriborsóvalami. A spenótról megkérdeztem, csíp-e. Azt mondták, icipicit. Nincs bajom az indiaiakkal, de ebben nem bízom bennük. Így mégis a csicseriborsósat választottam. Az volt az icipici.
Közben berszóval kipróbáltuk. A törléstől ugyanúgy lát, mint eddig, viszont ha letiltom, akkor azt írja ki neki, hogy még nem osztottam meg az adataimat vele.
Elment, most várom a vizest. Szerencsére szól, hogy ki kéne cseréltetni a kifolyót, így még szólhattam a vizesnek, és fog venni útközben. A nehezebb része az lesz, hogy hogy festjük le ezt a hátfalat, amikor már minden rajta van, de addig nem akarnék várni a visszaszereléssel, amíg a festés megoldódik...
A fúrások közül meg az utolsónál sikerült eltalálni a betonvasat...
Akkor szívni fogsz! Készülj fel arra, hogy hol tudsz a közelben gyorsan venni új wc-t és a hozzá való szerelvényeket. :) Egy 30 éve beépített és egyébként műkötő technikát nem jó bolygatni. Ha csak a tartályt veszi le, akkor valószínűleg nem lesz gond.
Most várom az asztalost, aki azt mondta a múlt héten, hogy ma nyolckor el akarja kezdeni a munkát, mert sok, és kilenckor, mikor felhívtam, azt mondta, hogy az utolsó darabokat pakolja épp az autóba, és indul. Le fogja szerelni a vécét, hogy háfalat csináljon (ez a házgyári használhatatlan), és utána izgulhatok, hogy a vizes tényleg jöjjön délután, mert addig vécé nélkül leszek... Azt hiszem, ma visszafogom a folyadékbevitelt. :-)
A csendkirályt megtörve, nyúlfarknyi a nyolcasról :)
2011.08.27. Apostag - Dunaegyháza - Solt - Harta
Kis csapatunk most 2 irányból érkezett Apostagra. A csapat nagyobbik része Budapestről jött, míg ketten Hartáról. Amikor megbeszéltük a találkozót a templom melletti kocsmába, akkor nem gondoltuk át, hogy Apostagon tulajdonképpen 4 templom is van. Így legalább megnéztük a templomokat is, és végül össze is találkoztunk a Sörpatikában. Mivel Enikő új volt a csapatban, így gyors bemutatkozással kezdtünk, valamint a másodszor hozzánk csatlakozó Sanyi sem ismert még mindenkit. Miközben söreinket kikértük, néztük a helyi törzstagot, aki karonülő csemetéjével dobálta a pénzt a félkarú rablóba. Apostagot elhagyva találkoztunk először a nap folyamán a Magyar Zarándokút jelzésével. Gyuri kedvence a Duna part, és a kánikula miatt mi sem tiltakoztunk, amikor rábeszélt, hogy leugorjunk egy fürdőzésre. A gáton haladva, egy alkalmas helyen lementünk az ártéri erdőbe, ahol egy kellemes erdei út vitt ki a sóderes partszakaszra. Mindjárt neki is vetkőztünk, és becsobbantunk a meglepően meleg vízbe. Nem sokat időztünk a vízben, de így is 20 perc is elmúlt, mire mindenki visszavette lábbelijét és hátizsákját. Dunaegyháza településre érve megrohamoztuk az első kocsmát, ahol belsőleg is megpróbáltuk hűteni magunkat. 35 perc múlva nekiduráltuk magunkat, hogy a rekkenő hőség ellenére tovább induljunk a flaszteron. Kiérve a településről, egyre fogyott az út, végül egy telepített erdőbe érve belefutottunk egy királydinnyés szakaszba, ami mély benyomást tett mindenkiben. Szerencsére nem tartott túl sokáig, és kiértünk egy homokos útra. Soltra érve le is ültünk egy buszmegállóba, hogy kiszedjük cipőinkből és zoknijainkból a kemény tüskékkel megáldott királydinnye darabkákat. Ezután hamar találtunk egy nyomóskutat is, ahol friss vizet vettünk, és meg is mosakodtunk. Nem maradhatott el a sapka bevizezése sem, ami kellemesen hűtötte kobakunkat, míg a Petőfitelepi pincesoron haladtunk Solt központja felé. Erősen tűzött a nap és hamar megszáradt mindenünk. Nagy szerencsénk volt, hogy Solton több nyomóskút is volt, és a végén még egy pizzázóba is beültünk iszogatni, meg fagyizni 40 percre. 14:30-kor végül ismét felkerekedtünk. Megnéztük a Sákor csatorna felett átvezető vasbeton hidat, mely állítólag Magyarország első ilyen hídja volt, majd mellette folytattuk utunkat. A csatornától elkanyarodva elmentünk a vasút mellé, ahol most vonatok nem járnak, és azzal nagyjából párhuzamosan indultunk Harta felé. Hartához közeledve eltávolodtunk a Vasúttól, hogy a központ felé érkezzünk be, és mindjárt el is mentünk a szállásra.
Jól esett, hogy Ani kocsija ott volt, így a túra végeztével le tudott vinni minket a partra fürdeni, a naplementével díszített Dunán.
Pancsolás után egy jót vacsoráztunk is az étteremben:Halászlé, harcsapörkölt :)
Reggel 7 órára kimentünk a Kisvendéglőhöz, de a honlapján hirdetett 7 órához képest csak 8 órakor nyitott ki, így maradt a kocsmai kávézás és a bolti reggeli vásárlás. Reggelinket gyors döntés után levittük a 3 km-re levő Duna partjára és ott tömtük bendőinket degeszre. Gyuri gyermekkori helyszíneit próbálta azonosítani a szigeten, de nagyon megváltozott minden az elmúlt évtizedek alatt. Amikor végére értünk a beépült szakasznak, hatalmas fák között haladtunk a szúnyogokkal és pókhálókkal hadakozva. A sziget vége felé egykor létező híd is már a múlté volt, szerencsére nem volt olyan magas a vízállás, hogy száraz lábbal ne tudjunk kikecmeregni a partra. Hamar kiértünk egy mező szélére, ahol már alább hagyott a szúnyog invázió, és helyébe lépett a nap tűző sugara. Dunapatajra beérve megnéztük a református templomot, aztán kerestünk egy kocsmát, ahol végül fagyit is tudtunk nyalni. Nem sokat időztünk, hiszen a Szelidi-tóban meg akartunk még fürdeni. Szép nagy karéjban megkerülve a tavat, végül lejutottunk a strandra, ahol meglepően sok gyerek tartózkodott, épp valamilyen közösségi csónakhúzós versenyt tartva. Hamar átöltöztünk, és pillanatok alatt nyakig merültünk a tó vizében. A fürdőzés után a büfé tesztelése következett, ahol pucér hekk törzseket sütöttek, de nagyon finomak voltak így is. Az idő haladt, így kénytelenek voltunk elindulni. Még egy utolsó sapkavizezés a település elhagyása előtt, majd egy bő 3 km-es aszfaltút következett, ami olvadozott a nap sugarától. Az aszfaltpocsolyákban tocsogva érkeztünk be Újtelekre. Itt a központi kis parkban helyes kis szökőkutat találtunk, ami üdítően hatott, ráadásul csap is volt mellette, így kulacsainkat is meg tudtuk tölteni friss vízzel. Nyugat felé véve az irányt egy eleinte határozottan látható füves szekérúton indultunk, meg ami később néhol ösvénnyé szelídült, de határozottan követhető út volt. Gombolyag településre érve érdekességként tapasztaltuk, hogy a helységnévtábla, a mező felől érkező szekérút mentén is ki volt téve. Beérkezve itt is láttuk a Magyar Zarándokút jellegzetes sárga jeleit, ami itt is a Mária Zarándokút tervezett vonalával közösen halad, mint azt már máshol is sokszor tapasztaltuk. A helyieket kikérdeztük a 15 kivégzett katona emlékművéről, majd Kalocsa felé vettük az irányt, a zarándokúttal közösen haladva. Kezdtük számolgatni a hátralevő időt, és ennek megfelelően 4 km/h-s tempóban haladtunk, amikor csak arra lettem figyelmes, hogy az addig alig poroszkáló Nóra, Gyuri mellett sétálva elhúz mellettem. Gondoltam bár ennyire nem kell sietnünk, én is feljebb vettem a tempót 5km/h-ig, de Nóráék így is távolodtak. Végre beértünk az első kocsmába, és akkor esett le a tantusz, hogy mitől volt ilyen gyors Nóra, mikor megkönnyebbült arccal kijött a mellékhelyiségből :) A végén, ha már ilyen tempóban jöttünk, felvetődött a fél órával korábbi busz elérése is, így gondolkodás nélkül felpattantunk és kimentünk a buszpályaudvarra 18:00-ra, csak éppen nem volt akkor busz. Így jártunk, de legalább maradt még egy kis időnk a busz indulásáig. A megtett táv: 32.3 km.
A fi-relé, avagy érintésvédelmi relé a fázis- és a nulla vezető áramának különbségére old le. Azt megteheted, hogy két- vagy több részre bontod a hálózatot (pl: vizesblokk+konyha aljzatok egy kör (16A), lakószobák aljzatok másik (16A), világítási hálózat harmadik (6A elég, ha sok nagyfogyasztású csillár van, akkor inkább azt cseréld le), és külön kapnak érintésvédelmet.
A biztosítékdoboz alatt ott lóg a falból egy piros szigetelésű vastag vezeték, ami elvileg a védőföld, ide kell a teljes EPH-t bekötni. Érdekes tud lenni pl. a fürdőkád, vagy a mosogatótálca(!) bekötése, de nem lehetetlen. (A víz- gáz és fűtésvezeték nem gond, bilincset rá, aztán kész)
Ha az izzó kiég, és emiatt túláram keletkezik, azt a sima kismegszakító "kezeli le", nem a fi-relé. Ha a cserénél véletlenül belenyúlsz a felkapcsoltan maradt foglalatba, hogy bírkózz vele egy picit, azt meg a fi-relé.
Panelben általában lapos 2-3 eres alumínium falikábelek vannak vakolat alatt, illetve falsarokban vezetve - felújítani nem érdemes, ahol lehet ki kell kukázni, és újrahúzni az egészet, célszerűen sodrott réz vezetékkel. (másfeles elég, tudottan nagyfogyasztókhoz (hűtő+mikró egyben, fürdőszoba) esetleg vastagabb, de gyakorlatban fölösleges. Világításhoz meg még ennyire sincs igazán szükség (de ott is kell a három eres vezetékezés - kapcsoló és csillár között célszerűen négy). Nálam minden fogyasztási hely külön egyben kihúzott ág az elosztódoboztól -igaz, ezzel plusz egy dobozra szükség volt, de szükség esetén bármelyik fogyasztó egyszerűen kiköthető.
A kéteres alumínium (szalag)kábel csak be van vakolva a fal illetve a padló simító rétegébe. Rendkívül könnyű véletlenül megfúrni és ezzel elvágni. Én két éve, ideköltözésünkkor a hifi-nek húztam ki új drótot (másfeles, egyeres réz drót x3) az előszobai beépített szekrényben vezetve és falfúrással átvezetve, valamint a konyhába a mikrónak, kenyérsütőnek. A fürdőszobai aljzat elég massív darab volt, azt nem bántottam. Egy panel nagyfelújításnál elég sokan kicseréltetik az egész elektromos hálózatot, leginkább külső műanyag csatornákban megoldva. Egy villanyszerelő tud neked ilyen komlett munkára is árajánlatot adni, de ha nem teljes lakásfelújításban gondolkozol, akkor nem biztos, hogy kell ez neked.
Csak földet behúzni a szobába szerintem felesleges, minden modern elektromos eszközöd kettős szigetelésű.
Ezek szerint az egész lakást lekapcsolja nekem. Mondjuk ha a mosógép meghülyül vagy a csillárban egy kicsit vehemensebben ég ki a villanykörte, akkor elszáll a számítógép is. Így kevés élvezet van az áramkörök szétválasztásában. Plusz ez rögtön azt is jelenti, hogy kell egy szünetmentes tápegység is, ami az időnkénti akkumulátorcserét is figyelembe véve nem vicces a pénztárcára nézve.
Saját kezűleg is csináltam már felújítást panelben. A vezetékek egyszerű cserélhetőségének valószínűsége 50-80%. A vizesblokknál majdnem nulla, de némi barkácsolással ott is megoldható.
A nagyobbik baj, hogy ezeknek a panelházaknak az elektromos rendszere tényleg eléggé elavult. Akkori protokoll szerint földelt konnektor a mosógépnek meg a hűtőszekrénynek járt, mindenhol máshol csak földeletlen van.
És azt sem tudom, hogy haladnak a bezetékek a falban; ahogy ez a ház kinézett, gyanús, hogy simán be vannak falazva. Mert az jutott eszembe, hogy egy villanyszerelő talán be tudna húzni pótlólag egy földvezetéket a szobába. Talán. Nem tudom, hogy megy ez. De még azt sem tudom, csőben haladnak-e a vezetékek.
EPH = egyenpotenciálra hozás. Az épületben vagy lépcsőházban egyetlen helyen kell oldhatóan összekötni minden fémhálózatot. Víz, gáz, fűtés, villámhárító és persze a villamos földelővezető. Azért egyetlen helyen, hogy a földelés hatásosságának méréséhez szét lehessen kötni. A szobában fűtéscsőre kötéssel az a baj, hogy ha nincs FI relé és/vagy az EPH kötés hibás, akkor a te hibás készüléked feszültségét átviszi a szomszédba, és a szomszéd jobb esetben bizsergést fog érezni, rosszabb esetben pedig áramütést szenved. Bonyolult? Látszólag.
Sajnos a lakások rendszeres érintésvédelmi felülvizsgálata nem kötelező, a feltárt hiba kijavítása sem; a ház kezelője a közös főelosztóig vagy a villanyórákig tartja karban a hálózatot, a lakásokon belül nem. Ott csak avul.
Biztosítékja válogatja, az enyémek 10 amperesek, a szomszéd utcában a régi lakásunkban hatosok voltak, csak a mosógépé volt nagyobb.
Megfogadom a tanácsodat, akkor majd tárgysorozatba veszem a cserét.
Ez a fi-relé, ha jól értem, nem ugyanazon az ágon van, mint a biztosíték, és nem helyettesíti, hanem kiegészíti, tehát ilyen értelemben nem nagyon tehető egymás mellé, ugye? A biztosíték a fázisáhat szakítja meg, nem?
Még egy: ez a fi-relé tudja, hogy melyik ágon van a gikszer? Tehát ha most nekem négy olvadóbiztosítékom van, és ezt kicseréltetem négy kismegszakítóra meg egy fi-relére, akkor ő a megfelelő megszakítót vágja le, vagy az egész miskulanciát?
Szóval rá kell kötni a fűtésre, és ez még kötelező is? Ez engem meglep. Nem okozhat ez problémát, amikor valaki megfogja a csövet?
Ha viszont én egy olyan szobában, aminek még a közelében sincs földelt konnektor, a számítógép és környékét ráföldelem a fűtéscsőre, az baromság? Mert én így tudtam. Most összezavarodtam.
Az olvadóbiztosító akkor olvad ki, ha keresztül ment rajtad kb. 40 A. Az áram-védőkapcsoló pedig 100 mA-nél lekapcsol. Érezhető a különbség, (bár az elsőt még nem próbáltam).
az én heti kajám hétfő dél óta elég egysíkú lett egy masszív gyomorrontásnak köszönhetően. Az egy nap koplalás és diétás csipegetés kellemes mellékhatása a mérlegen ma reggel azért jó érzés volt (-1,5 kiló)
Eddig ritkán ettem banánt, de most megkedveltem, és akár napokig is eléldegélek részben banánon :)
Nem kell, csak érdemes. A ház építésekor a fi relé még úri huncutság volt, mint pl. a biztonsági öv. Ma meg nem érdemes nem használni, mert olcsó és nem ráz hatásos életvédelmi készülék.
Az a föld elvileg egy jó föld (MSZ 2364 2. ábra jobb oldala). A bizsergető érzés oka, hogy a házban az egyesített föld és nulla vezetőt összekötötték ugyan a fűtés vascsöveivel (kötelező, lásd Google "EPH"), de valószínűleg túl messze tőled (pl. a földszinten), és a kettő közötti 30 méteren már kialakul némi feszültségesés.
És most gyorsan hozzáteszem hogy MIZO kakaó és sajtos rúd, mert különben kiutálnak ebből a topicból :)
És tényleg megkell csinálni? Mi a baj az olvadóbiztosítékkal? Én harmincpár éve élek ilyennel, és még nem okozott gondot.
A gép nem megy bele (és nem fér az íróasztal alá). Router, ADSL-modem, ezeknek az adapterei, mindenfél egyéb eszközöknek (nyomtató, szkenner, aktív hangfal) az adapterei, az ehhez való és ezen felüli elosztók (olvasólámpák, rádió stb.), mindez jelenleg egy olyan helyen, amihez nagyon nehezen férek hozzá --> kábeldzsumbuj, por, káosz. Néha valamit cserélni kell, ilyenkor keverednek a kábelek, és egyre nehezebb nyomon követni, ki kivel van. Már azt sem tudom, milyen kütyük bújnak meg a kupac mélyén. Egy szekrényben elfér a router meg a modem meg az elosztók, belemehet a mobiltöltő meg az akkutöltő egy lekapcsolható elosztóval, és rögtön szebb lesz az élet. És minden eszköz köteles lesz a szekrényben tartózkodni.
Te is meg tudud csinálni simán a cserét. Akárhol (praktiker, baumax) veszel egy hozzávaló műanyag biztosító dobozt, kb. 3 db sorolható kismegszakítót, sorkapcsokat, esetleg kevés másfeles drótot, kikapcsolod a megszakítót az óránál, aztán felszereled.
A rackszekrény fából az egészen dizájnos megoldás lehet. Azt mondjuk te tudod, hogy minek ilyen a panel lakásba, mikor a számítógép és az 1 db router is simán elfér az iróasztal alatt. (Esetleg mást értessz rackszekrény alatt??) Ha az összes meglévő számítógépemet (a spectrumtól a VAX-ig) be akarnám üzemelni, ahhoz meg inkább egy salgó polc(rendszer) kellene. :)
Olvadóbiztosíték classic, bár egy szerelő évek óta dobálja be a reklámját, hogy ez elavult és cseréltessem le vele megszakítóra.
De ez jó ötlet, akkor nem is kell a lámpa földelésén rágódni. :-)
A kábeldzsumbujom meg egy fémlábú asztalkán van, és most látom, hogy az egyik láb a fűtéscsőhöz ér. Talán ha közérakok egy darab PVC-t, akkor megszűnik a gond, illetve a rackszekrény felszerelésével.
Szerintem panelban a föld nem föld. A biztosíték (vagy automata megszakító) tábla után össze van kötve a nullával. Ilyen rendszerben van értelme a Fi relének? Amúgy bizsergető élmény, amikor az ember a számítógép házát (tényleg) leföldeli a kezével a radiátorra.
Az első esetben a fém vázat a földre kötve előzik meg az áramütést, mert ha elkopik a fázis szigetelése, akkor a fémházhoz érve kiveri a biztosítékot.
A második esetben, ha elkopik a fázis szigetelése, akkor ott van a második szigetelés.
Aztán ha nagyon korszerű akarsz lenni, akkor egy fi-relével levédeted a rendszeredet, ami azonnal leold, ha a legkevesebb szivárgást is tapasztalja (A fázis és a nulla árama között különbség van)
A házgyári konyhámból dobtam ki a házgyári gömmbúrás lámpát, mert túlélte a hasznos élettartamát. A tűzhely feletti fali lámpáról van szó. Viszont két kábel lóg ki a falból, ezért kérdéses a dolog, mert földelni csak külső vezetékkel-villásdugóval tudnám, ami itt roppant célszerűtlen, nochdazu randa. Egyébként a vezeték magába a foglalatba megy bele, nem látom, hol okozhatna problémát a házon, illetve akkor pl. az olvasólámpákat miért szállíják földeletlen gyugóval?
Sajnos egy házgyári lakásban az embernek kompromisszumokat kell kötnie még akkor is, ha valaki pontpontpontnak nevezi érte; most a legfőbb gondom, hogy a bánatba juttathatnék végre egy földelt vezetéket a lakószobába, hogy legalább a számítógépnek legyen. Olykor valami kissé megráz ott, csak nem tudom, mi. De jövő héten hozza az asztalos a rackszekrényemet, és akkor megszűnik a kábel- és adapterdzsumbuj. :-))
Tökmindegy, hanyas égő. Ha van a lámpának megérinthető fém része, akkor célszerű bekötni a földelést. De mindenkinek joga van ...nek(nak) lenni - ha ez nem veszélyeztet másokat.
Éppen harminc évvel ezelőtt (amikor még az volt a sajtó-rádió-tévé (akkor még nem hívták médiának) fő nyári témája, hogy lesz-e elég sör (és a sör a Kőbányai világost jelentette), egy közértben dolgoztam nyári munkán. Majdnem ilyen meleg nap volt, egy vékony iskolaköpeny volt rajtam, mert a köpeny a közértben kötelező, és alatta csak egy atléta.
Akkor elromlott a hűtőpult, és menteni kellett a kaját, és engem beküldtek a fagyasztókamrba rakodni. Ebben az öltözékben. Negyedóra múlva félholtan jöttem ki. Szóval inkább a meleg.
Ja és az én munkám volt úgy megmosni a tejeszacskókat, hogy ne lehessen elolvasni rajtuk a lejárati dátumot. :-)
Mi értelme földelni egy lámpát, amiben 60-as égőnek van foglalat? Használtan került hozzám, most kötöm új helyre, de ugye teljesen normális két dróttal bekötni?
Ha összehasonlítom, hogy egy ttúrán mennyit gyalogol az ember, tényleg nevetségesnek tűnnek. Ha azzal hasonlítom össze, hogy mondjuk Német Csabi majdnem ugyanezt az útvonalat 27 óra alatt lefutja, méginkább.
Viszont nem véletlen, hogy az útikalauzok is 10-11 napot írnak erre az útvonalra. Mi ráadásul a sátras-hálózsákos verziót választottuk, tehát az átlag 10 kilójával szemben olyan 17-20 kg volt a zsákunk is. El is fáradtunk a 11-ből 10 napon (a plusz egy nap az egy 6 km-es pihenőnap volt).
A túrázók 90%-a is ugyanennyi idő alatt teljesíti, egy emberrel találkoztunk, aki lezúzta az utat 7 nap alatt.
De meg is dolgoztunk érte: Kemencétől feltekerni, pontosabban a nagybörzsönyi elágtól, a faluig, jó móka déli 12-kor indulva, visszafelé pedig a Nyúzóvölgyben felmászni, a tésai elágtól, Kemencéig, szintén nem túl hívesben ... combos, no.
Eszembe jutottál, emlegettelek is a célban, hogy amikor a Bp.-Gödöllő + Isa 15 + Isaszeg-Gödöllő + Gödöllő K30 + Gödöllő-Isaszeg + Isa 15 után elindultam hazafelé, és lefújt a szél a bicikliről, és szétfagytam, és pont nem járt a vonat, akkor milyen jó is volt, hogy csak szóltál, hogy tegyük be a biciklit az autódba és menjünk haza... Soroksárról még haza bírtam volna tekerni egy pihenő után, bár nagyon fáradt voltam, de időre kellett volna, mert várt a rokonság. Hát, jó lett volna tegnap is egy transzfer. :-) Én hajnal kilenckor indultam, előttem voltál vagy mögöttem?
Fapados verzióban (sátor, hálózsák, saját főzés) körbejártuk a Mont Blanc-t, megcsináltuk a TMB-t. Ez 90%-ban azonos a héten rajtoló futóversennyel. Kőkemény útvonal még gyalogolva is, nemhogy futva!
A jövő évre meglepően sok pontőri jelentkezést regisztráltunk - a csokimúzeumhoz. A nyertes kiválasztási eljárása kidolgozás alatt. Az, hogy valaki szereti a csokit, valószínűleg kevés lesz a döntőbe jutáshoz.
Azt hittem tegnap, hogy én vagyok elmaradva, amikor a Deutschland, Deutschland über allest játszották a kajakvébén, mert én azt hittem, már más a szöveg. Elég nekem azt a zenét is hallgatni. Erre ma kiderült, hogy tényleg a náci himnuszt játszották, a németek teljesen jogos felháborodásban vannak, a magyar szervezők meg a vállukat vonogatják, és korrekció gyanánt inkább szöveg nélkül játsszák eztán a himnuszt. Nagy égés egy ilyen vébét ilyen malőrrel tönkretenni. Ez olyan, mint a vízilabdásaink hondurasi oklevele vagy az osztrák himnusz az első olimpián Hajós Alfréd tiszteletére...
A melegre való tekintettel 2-9 deci sör (konkrétan kettő, mert kicsit már kába lettem tőle, később folytatom).
De azt még tisztán láttam az ismétlésben, hogy Csipes Tamara a célvonal előtt a vízre tette a lapátját, és letámasztott! Akkora előnnyel nyert a 6. helyről feljőve, hogy még ezt is megengedhette magának.
A Diósgyőri várjátékok forgatagában fogyasztott kenyérlángos ("Szittya Pita", hehehe) szakasztott mása a Váci vigasságban kóstoltnak. Máshová már nem is kell utazni, csak megkérdi az ember a'z kedves fiatalokat, hol sütnek még az idén, 'oszt mintha ott lettem vóna :) Állítólag Szentendrén őshonosak...
Zeljko Joksimovic a ma élő szerb dalnokok egyik legnagyobbika,őt elfogadják akár Boszniában,akár Szerbiában,de mondhatnám akárhol az egykori Jugoszláviában.
Koszovói koncertjei a legnagyobb bulik,őrjöngenek érte a szerbek és az albánok is egyaránt.Ez mindent elárul.
Nekem kedvencem,mert jók a számai,legalábbis az a pár amit én ismerek.
Őseim szerbek is részben.Vonzalmat érzek ennek a népnek a dolgai iránt nem tagadom...Viszont ez a szám ettől függetlenül is jó,hallgassátok meg!
De, hogy túraszakmailag is írjak: Tegnap meló után borkóstoló, Benedek és Kvassay féle Gyöngyös és Villány környéki fiatal borászok fehér, rozé és vörösborai. Elképzeltem, hogy az itteni "Szivacs" szekciónak mennyire örülnének egy ilyen kis létszámkorlátos összejövetelen :)
Agrár jellegű tevékenység (paradicsomszedés, kapálás, gereblyézés, stb.) szünetében belelapozok a Népszabadságba (ha már építőtábor, akkor Népszabadság!); az Utazás mellékletben TTT-TTB tag szerző-fotós páros ajánl Zempléni túrát! Gratulálok! A Nat. Geo-ig meg se álljatok!
Jól emlékszem, hogy Te szoktál csinálni somlekvárt? Ahhoz mikor kell leszedni a somot? Múlt hétvégén volt, ami érettnek tűnt, volt, ami még nagyon nem...
A nagymamám egyszer a húsvéti torta tésztájának aljáról felejtette el leszedni a papírt. És az a réteg valahova középre került. Csodálkozott is, hogy milyen nehéz szeletelni...
Pizzát sütöttem :) (mellékesen a jóédes mamáját a sütőpapírom gyártójának! elég vacak már a tepsi bevonata, gondoltam, rakok bele sütőpapírt....nem volt túl vicces a pizzaszeletek aljáról hámozni......)
Este még brownie és 2-9 pohár pezsgő (fejbekötési évforduló okán)
MÁV-szakmai kérdésem lenne a téma szakértőihez: olyat lehet csinálni, hogy veszek egy retúrjegyet, és az IC-pótjegyet csak később veszem meg hozzá (mikor már tudom, melyik vonattal akarok hazajönni)?
Szombaton immár szokás szerint felvidéki túra vót: Nagy-Fátra, Liptovské Revúce-Ploska (1532 m) - chata pod Borisovom, itt esett, nagyon, közben forralt bor és sör a házban - Borisov (1509) - Ostredok (1592, a Nagy-Fátra legmagasabb csúcsa) - Zöld-patak völgye - Liptovské Revúce. Felhő-köd-eső-napsütés komnbó, szenzációs panoráma a Nagy- és Kis-Fátra csúcsaira, sőt az Alacsony-Tátra vonulataira is. 3 dobozka begyűjtve, Besztercebányán pedig 2-9 féle sajt. Továbbá egy Kagor nevű, moldáv, 16 fokos vörös desszertbor. Izmos :-)
Mi voltunk még Pécs előtt (Mecseknádasd talán?) egy tök jó kis 2 személyes házikóban, alul nagy konyha-nappali kandallóval, közvetlen lejárattal a tulaj borospincéjébe :), lenn fürdőszoba, fenn 2személyes hálószoba, TV, meg WC.
szupi volt. Azt hiszem, az Arnold-családnál laktunk, a Krisztina-pincében (http://www.mecseknadasd.hu/index.php?akt_menu=4299). Ha biztosra akarsz menni, akkor kérdezd meg, hogy neki van-e hármasiker-unokái. :)
hát mi kb. 8-14.00-ig voltunk városon kívül, nekem meg Gabinak 5 km fért bele, Ildinek 12 :) jó ár-érték arányú túra, 110 km autózás, 600 (700) nevdíj, 5 km túra.
Véres nap volt a mai...két birkával kevesebb van az ólban. Sajnálom őket :( Örültem volna, ha élve el tudom adni őket, de hát ez van. (végülis, élve vették meg, csak itt gyilkolászták...)
Bocs Lükepék és Disznyó, idén már nem lesz nagy TTB-s birkapöri-parti.
Hosszú idő óta az első alkalom, hogy sajnálom, hogy nem mehettem túrázni. Igazán szép idő van. De ha már a gyerekeknek* megígértem...
*Húg és a pasija. Hozzák Micut és Kiccicát. Utóbbit szólíthatjuk Miss Áprilisnak is, mert épp ma fotózták a menhelyi naptárhoz. :) Butafejű, de aranyos.
Ma Poroszlón, a strand melletti Tiszavirág étteremben ebédeltünk: harcsa halászlé, harcsapaprikás túrós csuszával, sör, kávé (efemm), gyümölcsleves, fatányéros harcsa roston (padler). Ma megnézük Tiszaörvénynél az ártéri tanösvényt, benne fél óra ladikozás (~200m), amit még gyakorolnunk kell, bár nem süllyedtünk el. Holnap Vértesi Barangolások és balatoni fürdés.
Tegnap jó hangos volt, de legalább élvezhető volt a műsor. Nem tudom milyen messze lehet a legközelebbi színpad, de 2-300 méternél biztos nem több. Most még alszanak ;) Csend van ;)
Mivel tegnap elfelejtetem a vacsorát, ma megettem ebédre a lecsót. És nagyon tuti volt, végre elég jó már a paradicsom, hogy lehessen igazán finom lecsót főzni.
Harcsa halászlé, halászlegény kedvence túróscsuszával, nagyobb fröccs és jegeskávé vaníliafagylalttal (efemm) illetve bableves, zsebes csirkemell gombás rizzsel, jegeskávé (padler). Tiszafüred mellett, a Fehér Amúr halászcsárdában, vacsorára.
Ezt nem hiszem el! 23:10-kor bemondta a tévé, hogy a következő műsort hat éven aluliaknak nem ajánlják! Valakinek valahol néha gondolkoznia is kéne...
Pár napig nem fórumoztam, erre most benézek az anyatopicba, és mintha öt perce tettem volna ki a lábam. Talán nem is kell már ott lenni, olyan, mint a Barátok közt, hogy ha véletlenül kihagysz 120 részt, aztán megint megnézel egyet, pont olyan, mintha mindet láttad volna közben.
Történt valami azon kívül, hogy olvassak vissza? Van valami rendezvény napirenden?
Keddre terveztem, de az időjárás-előrejelzések miatt döntöttem így. Meg azért, mert a 10 órai felkelés után az Ipolymenti 95 részvételem már nem volt lehetséges.
Szalag a PH70K-n nincs és nem is lesz. Táblázni szoktam a túra előtti nap délután, ezt most is így tervezem.
Az itinerrel is végig lehet menni, csak lassú: minden sarkon olvasni kell az itinert, ami a bringás átlagsebesség mellett zavaró.
Ha a 20-án szombaton délután ráérsz, mehetünk együtt: én autóval táblázok, te meg jössz a frissen kirakott jelzésen. Az autós táblázás is >4 óra, tehát nem sokkal gyorsabb, mint a bringázás.
Az ajánlatommal mindenki élhet, akinek van kedve hozzá, és nem ér rá a túra napján.
Pest Határán 70K túra bejárva, 68km, (előtte a rajtba +12km, utána haza +8km). Az útvonalon módosítani nem kell. Egyes földutakat benőtt a fű, így a sártól kevésbé kell tartani. Tegnap persze csontszáraz volt minden. Útközben fagylalt, ásványvíz, tejeskávé, Citromos Gösser, ásványvíz, szalámis szendvics, ásványvíz, kertész saláta citromos-olivás öntettel, narancslé, fagylalt, ásványvíz volt a menü.
A bejárást délben kedtem, mert az előzőnapi Bükkfennsík 50 (?) és az azt követő egerszalóki 39°C termálvíz megakadályozott a korai kelésben...
Tegnap 95 km-t tekertünk az Ipoly mentén, szépen pirultam, sávosan: a bringásgatya és trikó felületén kívül, azon belül maradt az alap. Kissé viccesen festek. Bementünk hazafelé, már szintidőn túl, a szalkai tájházba is, pompázatos, épp gyerkőcök siserehada kézműveskedett. Utána otthon cefrézés (mármint gyümölcsválogatás, aprítás), közben 2 kupica Tatransky Hruska (körte, 52 fok), majd kétféle szalonnával spékelt káposztás leves, rakott cukkini, Bock-féle villányi portugieser, 2007.
Szombaton pedig learatták a tritikálét, oszt' bézsákoztuk. Szóval, ha valakinek kéne takarmánygabona...:-)
Mink meg meglátogattuk Sanyit és Bettit egy hegycsúcson, Gréti behúzta első kitűzőjét :) és most a hordozóban kínzott csecsemő nagyokat kiáltva és kacarászva püföli és rugdossa a játékokat, nagyon fel van dobva!!! :)
Mi a túró ez a Dino expo, ti tudjátok? Hazafelé Budakalász tele volt ilyen tátott szájú őshüllő-plakátokkal, de nem tudtam még részleteket sem leolvasni róla.
Szentkúti víz, pilisszentkereszti sütemény és pogi. Jajj de jó volt.
Megvagyok, nem evett meg a borz, mert szabin van, majd hétfőn megesz. Munka a szokásos (=bazi sok), még ezt az "érjünk oda zárásra az óvodába" dolgot nem látom át, hogy hogy viszem keresztül. Kollégák közül sokan elmentek, sajnos a három igazi kőbunkó ott maradt. Viszont vannak, akik visszajöttek, köztük kedves ismerősök is. Dzsidzsi nem volt hajlandó hozzám szólni, amikor hazajöttem, meg se ölelhettem, csak kb. egy óra múlva. (Pedig sokszor végigbeszélgettük előre, hogy hogy is lesz ez.)
ó azt hiszem, pont ott aludtunk a főtér egyik házacskájában (mármint Szepesszombatban), szerencse, hogy az archívum régi dolgokkal foglalkozik, régi épületekben, és jó kapcsolatot ápol a magyar archívumokkal :) Az elektricskáig meg bemelegíítettünk reggel egy jó kis sétával a patakparton... (sífutás előtt)
A tezs télleg olcsó, az Ótátrafüred-Tátralomnic szakasz egy ojró alatt volt. Viszont így volt egy szabadság, időben, térben, mert az időjárás miatt volt, hogy aznap hajnalban/reggel döntöttünk, hová, vagy épp egy túra után még ideoda mentünk.
Autózni csak akkor volt érdemes, ha legalább 4-en mentünk, mert az elektricska jegy olcsóbb volt oda-vissza 4 embernek, mint a parkolás, és ugyebár a sofőr ráadásul nem is teázhat :)
Mi csak akkor autóztunk, mikor nagyon szükséges volt.
Nekünk is rossz idő volt a Tengerszemen, ott már köd, hideg, eleredő eső, de hát ha addig felmentünk, fel sem merült, hogy a csúcsra nem. Már csak az émény miatt sem, így volt pazar. Vagy pozor :-)
Egyébként a Tengerszem-csúcs nekem még hiányzik. Háromszor voltunk fent a háznál, de mindig rossz idő volt. Simán fel tudtunk volna menni de én kilátás nélkül nem vagyok hajlandó. Csak azért, hogy behúzzam a kisfüzetbe, azért sem!
Ezen kívül a Zöldtavi-csúccsal van elszámolnivalónk, mert egy ötnapos túrasorozat végén olyan fáradtak voltunk, hogy a nyeregből 200-300 méterrel a csúcs előtt visszafordultunk. Pedig már túl voltunk a láncon is.
Hümm, mi szeptembernen fogunk ráérni... ;-) Szép nagy kombival szoktunk kimenni...
Amúgy az utak felső felét már október 31. után lezárják, tehát a november csak a lengyel oldalon lehetséges. Másrészt már nagyon rövidülnek a napok, sötétben mászós az este.
Be is állhattunk volna az udvarba szerintem, de nem is kérdeztük, hanem pont a házzal szemben az utcán álltunk, teljesen biztonságos környék. No és csak pár perc autózás Poprád Szepesszombat városrésze, ami egy gyöngyszem, igazi szepességi történelmi hangulat, csoda. Felka is hasonló. Ládák mindkét helyen persze :-)
Így van, pár perc séta a vasúttól, tudom, mert ott is volt egy láda :-) A TEZ csodaszép nyomvonalon halad amúgy, mi 1x mentünk vele, mikor Tátralomnicon parkoltunk, lanovkával a Kőpataki-tóig, majd onnan -a Lomnici-csúcsra egy darabig nem is ment a felvonó a rossz idő miatt, folyamatosan változott a semmit nem látok a "na azért van valami" között, olyankor pazar volt- a piroson mentünk a Zámskového chatáig, onnan a zöldön le az Óriás-vízeséshez, Rainer-chata, Tarpataki-vízesés, fel Tarajkára, itt a Bilik-chatában táp, majd le Ótátrafüredre a zöldön (Stáry Smokovec), s visszavonatoztunk Lomnicra. A parkolás amúgy 6 nap alatt többet vitt el, mint maga a szállás... na jó, túloztam, de megkérik rendesen, még egy olyan semmilyen helyen is majd 5 euro, mint a Három-forrás (Tri studnicky), ami kb. mint a Kétbükkfa-nyereg, erdő mellett az aszfaltút szélén egy murvás placc. De legalább a parkolóbódéban lehet kapni Krivános képeslapot :-)
Mi csak visszafelé álltunk meg a Tengerszemes chatában, ahol telt ház volt. Ekkor már masszívan esett, s lefelé végig. Na az aszfalton már tényleg mentünk 6 feletti átlaggal, felfelé viszont rengeteget fényképeztünk, pláne mikor a stabil ködből hirtelen kilátás lett a Menguzfalvi-völgy környéki csúcsokra, na ott a földről pattant vissza az áll. A kis tengerszem pedig olyan volt, hogy azt hittük, a világ végén vagy tetején vagyunk, de ez talán nem is valóságos. A csúcson viszont semmi kilátás nem volt - tán jobb is :-) A ládikakeresés után (ami nem volt egyszerű a vizes sziklákon, hiszen a pár ott lévő sporttárs gyakorlatilag betöltötte a csúcsot) nézek lefelé, látom a semmit és a meredélyt, mondom ott már nincs is élet, erre elkezdenek felbukkanni a lengyelek. Kérdezem, igaz, hogy onnan nehezebb? Semmi hű meg hú, csak simán közlik, hogy igen. Ja, akkor jó. Merthogy a 250 tátrai túra c. könyv szerint is előszeretettel járnak fel a lengyelek inkább a szlovákiai oldalról :-)
Szóval a feladat adott, legközelebb a túloldalról támadunk :-)
Aztán meg kitaláltunk egy jó kanyart legközelebbre: Zakopane-Giewont-Kasprowy-csúcs-Zakopane. A Kasperowyn már voltunk, de a Giewonton (1894 m) még nem, ráadásul a Kasprowyra kényelmes verzióban mentünk: Kuznicéből (2 km a várostól) lanovkával :-) Ez így kb. 8-10 órás túra. A lengyel táblák, jelzések, turistautak, térképek álomszerűek. A nemzeti parkba való belépés egyébként 4 zloty, ha sima túrázó vagy (kb. 300 Ft), de van heti bérlet is. Viszont kapsz is cserébe valamit, pl. fontos turistaút-csomópontokon, vagy azok kezdetén kulturált női, férfi, és mozgássérült wc, parkoló, padok, esőbeállók kifogástalan állapotban. A Kasprowyra kvázi sétautat építettek ki, s onnan lefelé több irányba is. Durva. Mondjuk vannak is annyian arrafelé, hogy ihaj.
A szallas.hu -n foglaltam, Privát Janka, 6 nap/5 éccaka, 2 főre, egy szoba, zusammen 80 euro. Pedig ez Poprád jól szituált része, de külváros, csendes, közel Felka városrész történelmi központjához, ahol pizzéria, söröző, templom, csehó, minden van.
Ez egy többszintes családi ház, ahol pár szobát kialakítottak vendégfogadásra, sőt az alsó szinten egy afféle turistaház-jellegű szoba is volt (4 v 5 ágy). A szintünkön két mosdó is volt, az egyiket gyakorlatilag csak mi használtuk. A háziakkal szinte nem is találkoztunk, fel sem tűnt, hogy többen vagyunk ott, pedig más szobákat is kivettek, pl. csehek, s más túrázók is. Konyha is volt, bár nem főztünk, tv is, bár nem néztük :-) Nem kellett előre fizetni kártyával, részösszeget sem, hétfőn sikerült lefixálni a szabimat, s aznap már tudtam is foglalni helyet csütörtöktől 5 éjszakára, elég volt a helyszínen kp-ben fizetni.
A negyedik napon a Luzerni-tó partján lévő Rigi Kulmhoz látogattunk el. A csúcsot vonattal két irányból is meg lehet közelíteni, mi a kék vonattal mentünk fel az 1752 m magas csúcsra.
Sokáig gyönyörködtünk a csodás panorámában. Nagyon tetszett még a vicces útjelző tábla, a szép pillangó, amely csak nem akart ránk szállni, ellentétben sok más ízeltlábúval, valamint a feliratos távcső. Nézelődés után szép lassan elindultunk lefelé a tűző napsütésben, időnként visszatekintettünk, merre is voltunk.
Az ösvényen sok helyen kis tábla magyarázta, milyen virágot látunk éppen, egyébként máshol is jártunk ilyen "Virág-ösvényen". Azon már meg sem lepődtem, hogy minden tábla mellett tényleg volt virág, nem legelték le őket mohó turisták. Számos tűzrakóhellyel is találkoztunk, néhol grillráccsal felszerelve, de mindenhol volt felaprított fa, gyújtós, gyufa. Láttunk egy paplanernyős emberkét előkészülni felszálláshoz, majd elrepülni a szelek szárnyán. Menet közben rengetegszer elrepült mellettünk egy helikopter oda-vissza, különböző épületelemeket fuvarozott egy építkezéshez. Mint később kiderült, pont Rigi Kaltbad közelébe, ahol függővasútra szálltunk, hogy a hegy lábához vigyen minket, Weggisbe.
A függővasúttól rövid sétával értünk le a kikötőhöz, ahonnan a Stadt Luzern nevű gőzhajóval mentünk vissza Luzernbe.
Óriási élmény volt a 83 éves, tökéletes állapotban lévő hajóval utazni. Ez egyébként a luzerni gőzhajóflotta legnagyobb hajója. 1300 lóerős motorja révén gyorsan szelte át a tavat, a dugattyúk (?) mozgását meg lehetett figyelni üvegen keresztül. A berendezés a korabeli állapotnak megfelelően volt helyreállítva, a legszebb részekbe csak az első osztályú jeggyel rendelkező utasok mehettek be.
A Biliket mi is bevizsgáltuk, rendben :-) Továbbá mindegyikben begyűjtöttünk valami relikviát. De amúgy nem mentünk mi ttúrás tempóban, ez más műfaj. A Rysyre a Poprádi-tó nevű TEZ-megálló parkolójától mentünk, ott a TANAP-tábla 4:20-at írt a csúcsig, nekünk 3:50 lett, bizony itt-ott nemhogy nem rohanva, hanem szó szerint mászva :-) A Krivánra ugyan nem volt láncos-vasas szakasz, na de az utolsó 500 m, de általában véve a 2100 feletti rész, na azé' odavert, pláne, hogy az addigi magasságcsúcshoz (1574 m, Krizna, gyakorlatilag középhegységi nehézségű túrával, más kérdés, hogy kb. 3 km alatt 900 m szint Tureckából indulva) közel egy ezressel nagyobb domb :-) Pl. a kék-zöld elágtól (2120 m-en) 45 percet ír a Kriván-csúcsig, namost ez nekünk bő egy óra lett, igaz, az első 2000 feletti emelvényünk volt.
Hát, mi nem szeretnénk 1 évet várni a következő Tátrázásig :-) Még novemberig belefér ez-az, utána lezárnak egyes csúcsokat júniusig.
Nova Lesnán volt a szállásotok? Mi Poprádon háltunk, Felka városrészben, ez gyakorlatilag az északi széle, nagyon hangulatos.
Fertőző, az, és úgy látjuk, hogy gyógyíthatatlan :-) De nagyon megtetszett a Nagy-Fátra és idén még a Pol'ana és a Selmeci-hegység is. És hát... Liptószentmiklóson megálltunk sajté'. Nomost, nézek erre, Liptói-Tátra, nézek arra, Alacsony-Tátra. Jaj... van még feladat bőven :-)
Tegnap óta fejtés, kicsit nehéz visszaállni... 6 nap tömény kultúrsokk, ebből 5 nap Magas-Tátra (szlovák és lengyel oldal is), 1 nap Nagy-Fátra. Kultúrsokk, nem csak látványszakmailag, de a körítést tekintve is. Egészen másfajta turistakultúra... kiszolgálás, terepi navigáció (táblák, jelzések, térképarzenál, szó szerint kiépített turistautak), és az érdeklődés miatt is. Lehet hétköznap, hétvége, eső (csaknem végig), téli hideg (Lengyelországban beruháztam egy vízálló túrakabátba, kellett), mindenütt népvándorlás, néhol brutális (szlovákok, lengyelek, csehek és bizony igen sok magyar, de németek is akadtak). Első nap először jártunk 1500 m felett (Krizna, Nagy-Fátra, 1574 m), aztán már jöttek olyan csemegék, mint a Kriván (2494 m), Tengerszem-csúcs (azaz Rysy, 2499 m), Kasprowy-csúcs (1987), Elülső-Szoliszkó (2000 felett), Kő-pataki-tó (Skalné pleso, 1750), Tarpataki vízesés, na és a tavak, tengerszemek, mindenütt működő chaták, még 2250 m-en is, ahová serpák viszik fel a cuccot, durva.... díjazásarzenál: oklevél a Kasprowyról és a Rysyről, és megszámlálhatatlan mennyiségű jelvény, botcímke csúcsokról, turistaházakról, tavakról, miazmás... 1255 m-en, a Tarajkán a kolbászos káposztaleves és a brindzové halusky Istenség volt. Több, mint 1000 fénykép.
Azért nem csak másztunk és gyalogoltunk - létezik lanovkaszolgáltatás is itt-ott :-)
No és megnéztünk 2-9 történelmi belvárost és várromot is. No és Tatransky caj, na igen :-)
Mi az, hogy hóesésben kevesebben?! Tavaly (majdnem) hóesésben érkeztünk :-) De piszok jó túra volt, ezért morgolódok most egy picit, mert nem lehetek egyszerre két helyen... :-/
Pont azért, mert évszakváltós, érthető, hogy a legjobb hétvégére akarták tenni, mikor a legkisebb a konkurencia. Hát így sikerült.
Nagyon más tájegység, így Bp. környékéről biztos kevesebben jönnek el Badacsonyba, de ez már egy erősebb hóesés esetén is így van/volt. Én már amúgy is régóta szeretném, hogy a THNY egyik "bázisa" a helyi ifjúság legyen, őket lenne jó elérni. Még nem jött össze, de próbálkozom.
Másrészről azt is nagyon szeretném, ha a nyugat-magyarországi turisták egyik "kötelezője" lenne. Mert az úgy adná magát. Az ÉDK-val erre van is esély. :)
Az egyik rossz nem menti a másikat. Főleg, ha az egyik vonzza a másikat.
Borsóleves, paradicsomos káposzta rizzsel. Ne akarjátok megérteni, és sem értettem. Ilyen, ha egy magyaros kifőzdét egy indiai vezet. És nem rossz amúgy!
kár, hogy a Tanúhegyek nyomában ütközik a Nagybörzsönyi négylevelűvel :-(
Valóban kár, de én inkább így fogalmaznék: kár, hogy a Nagybörzsönyi négylevelű ütközik a Tanúhegyek nyomábannal :-(
Elvégre, ez a TNY klasszikus időpontja, miközben a négylevelű egy évszakváltós túra.
Akárcsak a Barlangtól barlangig, ami az aftertúrával ütközik. És ami már csak azért sem szerencsés, mert az a Budapest Kupa utolsó túrája az idén, így még rövidebb idő alatt kell várhatóan mégtöbb teljesítést kiértékelni, miközben a TNY és az aftertúra utómunkálatai is zajlanak, valamint készülünk a túranaptárral és a Fóti-Somlyóra.
Nem kívánom idehurcolni a vitát, de azért a sohalenembomló hulladékkupacok valahogy jobban irritálnak, mint az barbipöttyök...utóbbi előbb-utóbb eltűnik és addig se nagyon szennyez.
Ma picit késői ebéd a Lacus Pelso pizzériában, családi körben - a pizza príma volt, a kiszolgálás remek, a kávé finom - kár, hogy a Tanúhegyek nyomában ütközik a Nagybörzsönyi négylevelűvel :-(
A Kisfaludy-kilátó ugyanitt átépítés alatt, október végére lesz kész.
Szombaton a váci Desszertszalonban gondoltam rád, a jostás-kecskesajtos sütit látva. Minthacsak te lettél volna a beszállító.
Hogy milyen, ne kérdezd!
Ha feleannyiba került volna, árérzékeny kis lelkem tán sóhajtva megadja magát és csendben összeomlik, de így megszólalt a sznobjelző csengő, és az elvek kemény falat alkotva sorakoztak fel a kíváncsiságom elé.
Azért másoknak is megmutattam a helyet, a megjelenő TTB-t sem kihagyva.
GPS megjáratva h=0 méter környékén. Visszanézve itt több eső volt, de mi is kaptunk belőle. Mindenesetre jól sikerült a nyaralás, odafelé 10 óra, visszafelé 12 óra autópályán állva, araszolva. Első 150 km kb. 3 óra volt. A kocsit gyerekek miatt nem pakoltam tetőig, így még az ülések alá is került ez az.
Az olaszok angolul nem tudnak, németül kicsit, kenyérnek kilós ára van. Hazafelé az egész M7 tele volt olaszokkal és spanyolokkal, jöttek F1-re. Csoki nem volt a közeli közértben, a parton viszont elég nagy homokozó volt. A pizza finom, bár az egyik kicsit kormos lett. Viszont van Milkás Philadelphia :P
:) Nálam általában a fagyasztó azért van tele hússal, mert a kutyáké :) Most azért mert télen hirtelen felindulásból megvettem egy disznót.
Amúgy a karaj csudajó lett, nem a borsós-gombás végül, csak simán steak-fűszerrel és zsályával sült, sok görögös-jellegű salátával ettük. Kukoricaleves még várat magára :)
A rossz hír, hogy Hortobágyon a hortobágyi csárdában, ahol hajdan Petőfi is személyesen ontopicolt, megszűnt a húsospalacsinta-szolgáltatás! Sőt, mindenféle szolgáltatás. Bezárva. Felújították egy csomó euróért közösségi pályázaton, tettek bele eurokonform konyhát, amitől a magyar szakács csak vakarja a fejét, de senki nem akarja kivenni. Az átadón is másik étteremből hozták az ebédet a sok eurofejesnek... A Kaparó csárda is zárva, egy harmadikban ebédeltünk, ki nem durrantunk, és a pincér le akarta tagadni előlem a csapvizet (volt arca azt mondani, hogy nincs az étlapon, ezért nem hoz!), de aztán csak kihozta végül.
Viszont mosolyogtam egyet, milyen viszonylagos a "nem húsos" dolog.
Én sem vagyok húsos, de ez nálam azt jelenti, hogy a fagyasztóban soha, és a sima hűtőben is csak elvétve van hús. Néha holmi füstölt áru, szalonna, KOLBÁSZ, vagy Dinnyének virsli. Most pl. néhány szelet szalámi van a holnapi szendvicseimhez.
Apropó holnap: jön valaki Vácra? (Tudom, petami vasárnap.)
Nem mintha bárkit izgatna (vagy mégis?), de döntöttem! :) Gyümileves és frankfurti leves lesz, valamint az említett karaj és valami csirke is, hogy mindenkinek jó legyen :)
Most pedig egyszerű májkrémes kenyér paradicsommal
Nem, alapvetően nem vagyunk nagyon húsosak, csak most vettem észre, milyen sok husi van még a fagyasztóban :P No meg mostanság csupa tészta meg gyümi volt, a hétvégére elmegy egy húsos fogás. Ha a főétel husi lesz akkor zöldségleves vagy gyümileves vagy ilyesmi, nem eszünk húst hússal :P :)
Nem rossz ötlet, bár a férjem kiutálna érte sztem :P
Gombás-borsós karaj már tuti (csak mert még sok disznyó van a mélyhűtőben), a levesen még gondolkodom....talán csinálok valami klasszikusat és akkor mellé a kukoricát :) Eredetileg kerti-parti és hozzá szabadtűzön sütés-főzés volt tervben, de az időjárás kevéssé kooperatív egyelőre....Azért veszek sütnivaló szalonnát, biztos ami zicher...
(Palackosat nem tartunk itthon, minek. Lehúzó+kézmosó vizet bekészítettünk még mikor kiírták, hogy szerelés lesz, de hülye fejjel az ivóvizet elfelejtettem. Meg hát túl későn keltem, a szerelés hangjaira ébredve. :) )
A konzerves kukorcát, mondjuk kettőt vízben elkezdek főzni (melegíteni), aztán karikára vágott pórét vagy sima hagymát (póréval jobb) is teszek mellé. Meg egy leveskockát is. Esetleg még sót.
Bár múltkor pl. ledinszteltem a vöröshagymát, aztán öntöttem fel a kukoricával-vízzel.
Naszóval, mikor a hagyma már jó puha, akkor ki szoktam venni jópár kanállal a sűrűből, azt leturmixolom, felöntöm tejszínnel, rakok bele szerencsediót, esetleg borsot, meg ami még eszembe jut (kurkuma is tuti, gondolom, a gyömbér is), aztán visszazuttyantom a fazékba. Egyet rottyan és kész.
Ha mindez hagyma nélkül készül, akkor 10 perc sincs. Az is finom, kicsit könnyebb, de hagymával jobb.
Az idei egy próbarendezés, min. 30 - max. 60 résztvevővel. 105 km / 4000 m szint / max. 28 h szintidő és eddig 28 előnevező van (köztük jónéhányan a határ innenső oldaláról). Ha Ti is neveznétek Bíborkával, akkor már biztossá válna a túra megrendezése.
Tegnap este: sebtiben lóra, oszt egy Kemence-Bernecebaráti-Tésa-vámosmikolai elág-perőcsényi elág-Kemence bringakört toltam, 22 km/200 m szint. A Nyúzóvölgyben a hullámvasutazás húzós volt, nem lehetett nagyot gurulni, annál nagyobbat mászni :-) Egy őzike és átszaladt előttem.
Utána főtt tojás, paradicsom, gombaperkelt nokedlivel + uborkasaláta.
Összességében az a benyomásom, hogy tényleg rendezettebbek a viszonyok, ne szépítsük: magasabb a turistakultúra. A fémoszlopokról, azokon lévő táblákról, hiánytalan meglétükről is szólhatnék... morál, ennyi.
Micsoda szinkronicitás: épp a minap nézegettem a Kő-hegyen lévő th-ban vásárolt képeslapokat, és emlegettem is, hogy bizony beestünk hétköznap este, és meleg kolbászos leves, hideg sör, miazmás, szállóvendégek, turistaforgalom volt... hogy itthoni pozitív példát is említsünk. Hm, fel kéne menni 1x... de hogy mikó?
Amúgy pedig dobrígyeny mindenkinek! Érdekes, túrán ha találkozik az emberfia itthon mindenféle kirándulókkal, éppen a jónapot a legritkább, a heló, szia, jó utat meg ilyenek sűrűbb. Nomost úgy vettem észre, hogy a tót hegyi üdvözlet kizárólagos formája a dobrígyeny, kor-, nem- és napszakfüggetlenül. Márpedig volt tapasztalás a Szitnyán és a Pojánán is, utóbbin valóságos népvándorlás volt a csúcson és a vízesésnél is.
Vitájte! Némá, te is tótul nyomod? Egyfelől 2-3 naponta én is átugrom tankírozni, másfelől idén már mindenféle hegységekben (Selmeci, Pol'ana-Vepor, csütörtöktől 6 nap Tátra) előfordulunk, és hát a létfontosságú gasztrobevásárló akciókról még nem is szótam :-)
Bableves csárda,bélyegzővel,egyebekkel...
kolbász van benne...:-)
