Ha és amennyiben "pártjaink és kormányaink" nem piszkálnak bele az érvényes nyugdíj törvénybe, akkor úgy vélem, hogy köszike, de elég volt 43 esztendő vonatozás. Bocs az off-ért.
Jövő április? Csak nem nyugdíj lesz belőle? Szvsz fognak agitálni, hogy ne körözz le, hanem maradj nyugdíj mellett a helyeden. Pár éve a Starttól részben azért köröztem le, mert nyugdíjasokra nem volt szükség, azóta az anyánál (is) meg éppen nagyon megbecsülik a nyugdíjasokat.:-)
Ha jól tudom ebből a típusó gőzhajóból áll egy a Wiking Yacht Club Hajógyáriszigeti részén. Lett rajta sok minden alakítva, most már inkább mint rendezvényhajó funkciónál, meg oktatásokat tartanak rajta!
1973-ban már biztosan vörösréz volt a Kossuth gőzösön a szellőzőkürtő. Magunk között "jónásnak" hívtuk (sidolozni kellett, este ponyvát ráhúzni, reggel levenni). VJ
Látjátok, ez annak köszönhető, hogy laikusként a valós életből szerzett, szubjektív ismereteket használva kellett asszociálnom egy olyan valamire, aminek - bár hirtelenjében kerestem, de - nem találtam a szakmailag korrekt megnevezését. Most, hogy említve lett (sion), nem ígérem, hogy magam így fogom ezután nevezni ezt a "fedélzeti berendezést"; mert ez a szó nekem a gyerekkori vasárnapi iskolák idejétől fogva egészen másra mutat: a "Sion hegyére".
÷
A legkorábbi megmaradt emlékeim egyike (1957, vagy 1958 - 3, max. 4 éves voltam), pont a hajó egyik ilyen "kitátott szájával" kapcsolatos: szüleim magukkal vittek egy kora délutáni sétajáratra. Négy élő pillanatkép nagyon belém vésődött: lenézek egy félhomályos, tágasan magas tér aljára, ahol nagy rúdfélék méltóságteljesen mozognak...
Lenézek egy még félhomályosabb, zártabb tér aljára, ahonnan egy bácsi fel is néz rám (egy fűtő)...
A fedélzet középső szakaszán kószálok apám kezét fogva. Mikor az egyik szellőző szája mellé érünk, pánikszerű riadtság vesz erőt rajtam: húzogatom apámat, hogy menjünk el távolabb "ettől", mert amikor sípolni fog (!), az amúgy is halálra ijeszt, nem hogy még pont itt a fülembe csinálja! Apám nyugtatgat: ez nem fog sípolni. Nem is megyünk el a fedélzet ezen részéről, talán kicsit odébb - de én még percekig szorítom a füleimet...
Aztán feltűnik a víz felett egy keresztbe vonuló, óriási rácsos vasépítmény, ami előtt nagy ívben lassan elfordul a hajó (Északi vasúti híd). "Mi van itt? Miért nem megy tovább egyenesen a hajó?" - tűnődtem magamban.
Hogy ezt hangosan is kérdeztem-e, s kaptam-e magyarázatot, nem tudom - de a következtetést magamban levontam: idáig tart a folyó, a "vasfal" mögött nincs tovább...
÷
Amúgy érdekesek ezek a szakmai nomenklatúrák. Apámtól, aki órás volt, sok fura szerszám nevet hallhattam gyerekként, amire pár évtizeddel később akadt magyarul hangzó is. OK, anno a német kifejezések kerültek át ide is, mint sok más mesterségnél is.
Később, mint utcáról vasúthoz szegődött, engem viszont sokszor irritált egy-egy olyan (és magyar!) kifejezés, amit számomra értelmetlenül ráerőszakoltak olyan MÁV-on belüli szakmai folyamatra, helyzetekre, aminek semmi köze nincs az értelmező szótárban jelzett tartalomhoz. Aztán meg az volt kellemetlen, hogy egyesek által finoman lenézett lettem, ha véletlenül "laikusan" fejeztem ki magam.
A nyugdíjba vonulás előtt be kell járni az ilyen-olyan vezetők, főnökök irodáit aláiratni, papírt átvenni. Ezt náluk (hivatalos szlengességgel) körözésnek titulálják. Fortyogtam is magamban: nem vagyok én se madár, se bűnüldöző, hogy körözgessek...
Erre csak azért tértem ki, hogy hálámat éreztessem, amiért nem kioktató rendreutasítást, hanem "elismerést" kaptam a nem szakszerű szóhasználatokért.
Nos, remélem, igazad van, mindenesetre jó volt olvasni, hány különböző kifejezést tudsz a szellőzőre. Bár a vonatkozó terminus technicus a sion, azért valljuk be, a szellőzőkagyló párját ritkítóan gyönyörű és frappáns magyar szókapcsolat (Péchy Blanka díjat érte!) Egy biztos, a regiszterológia és a vízibuszológia után új szakterület van születőben, és már most az első ismert sionológus szaktekintélynek számítasz...-:)
Érdekes volt eleve a felvetés is és érdekes volt az indokolás is.
(Volt itt már pár tisztázott esett (tk. Meseflotta) és pár ami még egyéb igazolást nem hozott (pl: Sopron névadása), így ez is elfér ebben a tényfeltáró sorban)
A hajóról talán ez a fotó lehet az egyedüli, amin - a neten fellelhetőktől ellentétben - a szell.kürtők fehér fejei látszólag nem azonosak az eredetiekkel. Ott festetlen vörösréznek kéne csillognia … Pár napja felvetettem azon gyanúmat, hogy a KOSSUTH légkürtőinek jelenlegi rézfejei korábban a Szabadság/ex ZSÓFIÁjé lehettek. Majdt kifejtem, hogy mire alapozom ezt; persze tudom, hogy bizonyitó erejű az lehetne, ha megkérdezhetnénk egy olyan szakmabeli szemtanút, aki a 60-as években e két hajó közelében (is) tevékenykedett… de ilyen, szóra bírható, ma már bizonyosan nem létezik. Bár a szavak elszállnak, a hivatalos írásos feljegyzések egy időre fenn szoktak maradni. Nos, az itt privatizált cégek (mint a Mahart is) régmúltba tekintő, arhívált irattárára, majd abban ilyen apróságokkal kapcsolatos dokumentumokra lelni - esélytelen. A két hajóról már eddig is sok fénykép került elő, és amennyiben készítésük jelzett vagy saccolt ideje mértékadóknak vehető, felmerül a gyanúm megerősítése. A Németországból érkező hajóról a regiszterben jelenleg legkorábbinak vehető képen (1915) a karácsonyi gömbdíszek fémes fényével ragyognak a szélnyelő kürtőszájak külseje :
Az időben következő 4 képen (1918-ig) láthatóan (és elsőre érthetetlenül) nem ezzel a rezes külsővel meredeznek, hanem hófehéren, festetten:
Aztán akad egy szintén 1918-as (?), "hivatalos" fotó (amit ilyen-olyan MFTR kiadványok is használtak), azon újra a réz csillog. Innen haladva a ZSÓFIÁ-s korszakából fennmaradt képek mindegyikén ezek láthatók:
Némely téli időszakot megörökítő felvételből arra lehet következtetni, hogy telelés idejére levették őket, és - mint kényes dekoratív elemeket - védettebb helyen tárolták. Ezt a többi hajón használt "mezeibb" társaival nem volt szokás tenni.
"SZABADSÁG" nevű időszakában egészen a forgalomból való kivonásáig (1965) szintén ezeket viseli magán. Ugyanakkor az ötvenes évek közepétől kezdve akadnak olyan fotók is, amik arról tanuskodnak, hogy varrattak rájuk egyféle "bokafix szerű védőzoknikat" (szerintem az eloxidálódás okozta besötétülés lassítása, ill. állagmegóvás céljából), amik a hosszabb állások idején, de esős napok menetei alatt is rájuk volt húzva. Az egyes képeken az is látható, hogy az anyaga kezdetben sötétebb árnyalatú (50-es években), majd az utólsó 4-5 éve alatt igen világos (akár fehér).
Ha mindezzel párhuzamosan a KOSSUTH képeit vizsgálom, a következő tényállás áll össze: az átépített hajó valamennyi, általam fellelt fotója közt (ami a 60-as évek közepéig "exponáltak" róla) én csupán két, azonos helyen és időben (1956) készültre bukkantam (Fortepan, A Belgrád rkp-i kikötőnél 1956), amin - szinte kivételes módon - látszik egy (nyilván 1 pár) kürtőkagyló a kémény tövében, de a szokásos vasból készült és fehérre festett verzióba.
Hogy akkor miért volt rajra, és az ezt megelőző, majd ezt kb. 1964-ig követő képein miért nincs egyáltalán ilyen felszerelve, fogalmam nincs. Az biztos, hogy tartósan nélkülük működött. A felvetett gyanúmat mindezek megerősítik, de a legütősebb az a tény, hogy a SZABI selejtezését követően a KOSSUTH egyszer csak olyan réz-szájakat kezdett viselni (60-as évek közepétől, és tartósan!), mint amilyenek a pesti sétajáratot közel 40 évig ellátó elődjén voltak. Ha ezek eredetileg az átépítéskor a KOSSUTHnak készültek, miért nem látszott rajta egy évtizedig?? Erre nekem - egyenlőre - csak egy érthető és értelmes magyarázat az, hogy ezeket a dekoratív fedélzeti, akkor igen csak drága szinesfém elemeket ilyen módon sikerült megmenekíteni a beolvasztástól (vagy privát "hasznosítástól"). Igaz, a Kossuth így is a Közl.Múz. leltári tárgya, de a muzeológusoknak nem lenne mindegy, mert ha feltevésem igaz, akkor a dunai gőzösök egykori protokollhajójának nem csak kormánykerekét tekinthetik megmentettnek :)
Az stimmelne, de ez egy nagy vontató. A dörzsléc fölött is lemez van, nagy, széles mellvéd a kerék előtt, magas orr. Eléggé kásás a kép, de ha tippelnem kéne ez egy román lesz (AGNITA-típus).
Azt nem tudom, hogy lettek-e egymás közt csereberélve. De pl. ezen a képen a SZABADSÁG-on fehér színűek. (persze az általami ismert képek többségén rézszínűek látszanak)
Nekem - úgy tizenvalahány évvel ezelőtt - volt szerencsém kifényesíteni őket. Ekkor testközelből látható volt az, hogy puszta kézzel leemelhetőek a helyükről. Ebből következik, hogy amikor nem volt rájuk szükség, akkor az oldalukra fektetve pihentek. Úgy gondolom, hogy ezért látszanak némelyik képen, másokon meg nem.
A képet nézve még egy kérdés, amire magamnak (laikusként) mindig is meg volt a válasz; de most tétessen "hivatalossá".
A hajó 60-as évek közepe előtt készült fényképein egyáltalán nem tűnnek fel a "szélnyelő kürtőszájak" (bocs, nem ismerem a hajós szakzsargont...).
Viszont ilyen kívűl festetlen réz anyagút (a hazai lapátos flottában) eredetileg a Szabadság/Zsófia viselt. Azok lettek átmentve a sétajáratban őt felváltó Kossuthra?
