Keresés

Hoztam nektek egy klasszikus fizika feladatot.

Ismert m₁ tömegű testet kötéllel megránt egy v sebességgel mozgó m₂ tömegű másik test.

(Utóbbi tömegét nem mondják meg, mert ilyesmin csak agyas professzorok agyalnak.)

Kérdés: mekkora erő hat a vonszolt tömegre? Mármint a maximális erő.

Fordítva építem fel a megoldást.

Mivel a kötél (mint rúgó) nincs rögzítve, meg kell határozni a redukált tömeget.

Tételezzük fel, hogy a két test tömege összemérhető.

Közelítő számítást végzek, ennél fogva mindenféle kis konstansokat (pl. 1/2) elhagyok belőle.

Az erőt az energiából állapítom meg.

m v² = D x²

F = D x

Fejben nekem ebből olyasmi jön ki, hogy

F = v √(mD)

Sajnos ezzel még nem jutottunk el a kezdethez.

Ki kell számolni a mozgó test effektív tömegét is, mert ez egy motor forgórésze.

A forgórész tömegét fel kell szorozni az áttétellel.

Hasonló módon az áttételt adó fogaskerekek tömegét is fel kell szorozni valamennyivel.

Pontosan nem tudjuk, nem mondják meg.

Felső becslést úgy adhatunk, ha az áttétel teljes tömegét is a forgórészhez vesszük.

Valamint még ott van a forgódob tömege. A kötél tömegét talán elhanyagolhatjuk.

Viszont fentebb abból indultunk ki, hogy a két test tömege összemérhető.

Majdnem megfeledkeztem erről.

Kell még a kötél rugalmassága. Ezt a kötél teherbírásából és a Young moduluszból valahogy ki lehet számolni.

Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e gépészmérnök, aki megoldja.

Majdnem kész.

Persze közben a motor emeli is a súlyt.

Feltételezzük, hogy a kötél megrántásakor a motor már elérte az üzemi fordulatszámot.

És akkor a motor teljesítménye elegendő a teherbírásnak megfelelő tömeg adott sebességű folyamatos emeléséhez.

(Tudom, de te nem értesz hozzá.) 

Nem, mert te vagy hatalmas tévedésben constructtal és Hartlein Károllyal együtt. 

"A Maxwell egyenletek négyestenzor felírásából azonnal nyilvánvaló, hogy az kovariáns Lorentz transzformációval szemben."

Elfogadom. Ha neked ez így jó.

- Na látja, kérem. Ezzel kellett volna kezdeni. - Mondta Stirliz.

- Azt én jobban tudom, hogy mivel kell kezdeni! - Felelte Müller dühösen.

Végső soron Michelangelo is csak eltávolította a felesleget.

A szobor alakja már eredetileg is benne volt a kőben.

(Engem a majmok köré zártak.)

Einstein meghatározta a Minkowski téridőt.

Filozófiai kérdés, hogy az egyenletrendszerben benne van, hogy miféle vektortérben invariáns.

Ha úgy akarod, legyen úgy.

Tudtuk, hogy Maxwell relativisztikusan invariáns.

De azt nem gondoltam volna, hogy ettől már benne van.

(Szemlélet kérdése.)

De mi van, ha másfajta téridőt teszünk alá?

Merugye Minkowski téridő nem sok helyen van az univerzumban.

Lecseréljük a parciális deriváltat kovariánsra, direktben behozzuk a négyespotenciált.

Négy vezetékes ellenállásmérés apróbb hibákkal.

pl.

- rossz helyre tették az árammérőt

- csak egyik oldalon használtak dupla vezetéket

- és azt is rövidre zárták félúton...

Azt mondja, hogy az a rövid átkötés (nem pont középen) rövid és nem számít sokat.

Ebben viszont tökéletesen igaza van. Ennek a mérésnek már tényleg nem sokat számít. :-)))

Az nem gyanús, hogy mindig nyerőre állsz, ahogy változik a véleményed, csak mindig máshogy?  :-)

Átgondoltam, és nyerőre állok. Később bemutatom. Most ennem kell, és jön egy vendégem. 

:-) 

(a rotáció a mező egy speciálisan képzett differenciálja)

A differenciális meg integrális alak kapcsolatában ez nem szokatlan. Pl. Dirac-deltából, ami egy pillanat, lesz egy végtelen idejű egységugrás.

Kiindulhatsz pl. abból, hogy E rotáció képes töltéseket körbehajtani egy hurokban (áramot fenntartani), konzervatív E meg nem.

Ha nem egyeztethető össze, akkor viszont tényleg a mozgó mágnes szélének vándorlása intézi el, hogy középen a homogén résznél van indukció. Ami elég abszurdnak tűnik. 

Ez csak a te sajátos leíró hazug dumád rólam.

Ott van Feynman és Novobátzky könyvében is, amiről beszélek, még be is lett képekkel rakva. 

Elmegyek kondolkozni azon, hogy ez az effektus egyezik-e az inverz mozgási indukcióval, vagy külön van. 

Szabiku, a fizika nem varázslás!

Főleg nem ilyen szómágia, amivel te próbálkozol, hogy kitekerd a törvényekből a hiedelmeid igazolását.

Te tényleg azt képzeled, hogy ha magadat be tudod csapni ezekkel, akkor minket is sikerülhet? Pedig tanulhattál volna már a tengernyi kudarcodból, sok év óta senkit se sikerült meggyőznöd ezzel a módszerrel, se itt se a kozmofórumon, se a szkeptikusoknál.

Az egyes megfigyelők szerint keletkező töltés(sűrűség) források látszólagos polarizáltságot, dipólusosságot eredményeznek. Ezek helyei lehetnek áramjárta vezetők, ilyen hurkok, mágnesanyagok és asszem dielektrikumok is. 

Azzal. 720-ban kiemeltem hozzá információ és egyben töltésforrásokat is. :-) 

Gondolom megint azzal akartál jönni, hogy töltés nem keletkezhet. Valóban. Csakhogy nem gondoltál arra, hogy Maxwellben nem töltések, hanem töltéssűrűségek szerepelnek. És ha kevered egyhelyen a pozitív és negatív töltéseket különböző sebességgel, akkor előbukkan az egész elméletben egy olyan dolog, hogy a gradiensesség (konkrétan E-jé) megfigyelőfüggő, akár egyik rendszerben teljesen eltűnhet (itt-ott, vagy mindenütt egyszerre). 

Viszont a mozgó mágnesdarab pillanatnyi rendszeréből nézve -v sebességgel mozog pillanatnyilag. Nézd akkor inverze ebből! :))

mert a v×B képlet akkor releváns a teljes E-re, ha a B létrehozójai mind nyugszanak. Ha az(ok) mozog(nak), akkor eleve lehet már a(zok)ból adódóan E is az (itteni)v×B-n kívül. 

Némileg jogos itt KE kijelentése. Ugyanis a Maxwell-egyenletek ezeket mondják:

(az egyszerűség kedvéért legyen most mü és epszilon 1, azaz H=B és D=E.)

E rotációjánál B ibőbeli változása van.

B rotációjánál E időbeli változása van, és/vagy a töltésáramsűrűség időbeli változása. 

B divergenciamentes. 

E divergenciájánál elektromos töltéssűrűség(!) van.

Az, hogy ezekből kikövetkeztethető, a teljes Lorentz-erő (erőtörvény), az egy dolog. De közvetlen nem szerepel benne. 

Viszont nem mond olyat, hogy E csak rotációs lenne. És olyat sem, hogy a töltéssűrűség minden megfigyelő rendszeréből nézve ugyanannyi lenne.

Ebből az következik, hogy nem csak rot E indukálódhat, hanem gradienses E is, mert másik megfigyelő szerint lehet más a töltéssűrűség adott helyen. Ha keverjük a + és - töltéseket, akkor olyan is lehet, hogy éppen eltűnik a töltéssűrűség ott, ahol más megfigyelő szerint van. 

Ugyanazt kerülgeted. Elfogadod Maxwellt, vagy sem?

Csak egy részét? Miért? Melyik részét?

Ha elfogadod, kész vagyunk, megmutattam.

Ha nem, mi alapján számolsz? 

Vagy azt gondolod, esetleg Maxwell önellentmondásos?

Vagy tök mindegy minden, csak ne pont úgy legyen, ahogy van?

azt nézem, hogy ebben a pillanatban ott kifordítva (inverze) olyan E-t ad

Azt az E-t hogy számolod ki? Csak nem Maxwell-lel? ;-)

A vezeték áll, v=0

v×B

Szerintem mü itt nem olyan lényeges, az nem befolyásolja összességében a körszimmetriát. Hamis mágnesekkel is számolhatnánk. Pl. úgy, hogy olyan mágnesdarabokat veszünk egyenként (vagy egyet minden pozícióban), aminek eleve olyan a B tere, mintha a többi nulla B-vel lenne körülötte. Ez amúgy ugyanaz, mint amit mondasz, csak másképp fogalmazva. De az egyszerűség kedvéért legyen mü=1, és kész, mert az nem lényege ennek a szuperpozíciós kérdésnek.

Viszont én itt nem azzal akartalak számolásra bírni, hogy a B változása mit tesz. Ez megint csak a rotációkkal kalkulál. Ezt értem. 

Engem az izgat, hogy minden mágnesdarab minden időpillanatban ad egy B-t a vizsgált vezető egy kis darabjánál, és azt nézem, hogy ebben a pillanatban ott kifordítva (inverze) olyan E-t ad az álló vezetékdaradra, mintha (nem inverze) ugyanakkora pillanatnyi (-)sebességgel nem a mágnesdarab mozogna, hanem a vezetékdarab. Ezt meg lehet tenni, ha v<<c. Ez lenne ott az inverz mozgási indukció: -v×B. És ezek összessége nulla-e.

Tehát a mozgási indukciós törvénnyel szeretném vizsgálni a kérdéses dolgot. És valahogy te mindig elkerülöd ezt. :-) De falakkal szavakkal csak beszorítalak, hogy a v×B képlettel nézd. Hagyd a rotációkat, meg változásokat! v×B kell nekem, azzal mi van itt összességében. :-) 

Nem az, hogy hogyan jön ki az E örvénymentessége (Maxwell alapján). 

De akkor milyen modell alapján akarsz bármit is kiszámolni?

Nem tudom, hol? 

Nem, nem az a problémám. Rosszul gondolod. Én onnan is látni akarom, hogyan jön ki a nulla. Mert engem most az érdekel. Nem az, hogy hogyan jön ki az E örvénymentessége (Maxwell alapján). 

Szerinted azt megértette, amit pk1 írt neki?

>Alapos okkal feltételezem, hogy a mágnesességet nem az okozza, hogy a mozgás következtében a töltések sűrűsége megváltozik. Hanem az elektromos mező a mozgó elektronok vonatkoztatási rendszerében nyugszik, amit Lorentz szerint ha áttranszformálunk a vezeték frémjébe, megjelenik a mágneses mező.

Amiatt örvényes, mert a vezetéket körbe lehet járni.

#Azt nyomozod, hogyan jön ki az áramjárta vezető tisztán mágneses tere? 

Annyi értelmetlen dolgot írt le egy menetben, hogy nincs sok kedvem egyenként megmutatni. Minden rossz minden szerint.

#Valami. Hát hogyne lenne érdekes! 🤦‍♂️ Hát akkor ott lenne egy nagy statikus töltés, és lehet el akarna mozdulni valamerre. (nem valami jókat kérdezel...) 

No de a statikus töltés vágyai hogyan befolyásolnák, hogy mit mutat a Voltmérő? Mert a kísérletben ez az érdekes. Mikor mutat, mikor nem,