"(Valójában ezen bizarr avanzsált hullámok nélkül sérülne meg az okság a kvantumelméletben. Feynman megmutatta, hogy ha a retardált és az avanzsált hullámok hatását összeadjuk, akkor az okságot esetleg megsérteni képes tényezők pontosan kiejtik egymást. Eszerint tehát az antianyagra az okság megőrzése érdekében szükség van. Antianyag nélkül összeomlana az okság.)
Közbe olvasom az írásaid, ha eszembe jut valami, leírom.
Azután vagy reagálsz rá vagy nem.
Az energia kvantáltsága a határfeltételektől függ. Ha bezárjuk a hullámot, vagy zárt pályára kényszerítjük, akkor megjelenik egy természetes kényszer, ami miatt csak olyan hullámok lehetnek jelen, amelyek hullámhossza egésszerese a lehetséges mozgástér méretének.
Az írásaid elvannak a neten, vagy akár itt is nyithatsz topikot. Nincs ezzel semmi gond.
A baj ott kezdődik, amikor professzorokra akarod rátukmálni az elméletet. Egyetlen esélyed van arra, hogy szóbaálljanak veled, megtanulod a nyelvüket. Ezzel az a gond, hogy mire megtanulod rájössz, hogy nagyon sok dologban tévedtél.
Érdekes számomra az, hogy míg a hullám-részecske kettősségről azt írták, hogy az adott helyzet szerint hol ezt a képet használják, hol azt a fizikusok, addig a Dirac-tengert egyszerűen kidobták. Nos ez hiba, Ugyanis ami minden irányba halad. az számunkra egy sokaság, tehát az vákuum az Dirac-tenger. Mivel a Dirac-tenger a legjobban a félvezetőkre illik, ezért a vákuum leginkább ezekre hasonlít. A foton képes elektron-pozitront létrehozni, míg a félvezetőkben elektron-lyukat. És még sorolhatnám a hasonlóságot.
Eleinte érdekesnek találtam az írásaid, ameddig a fénytöréses részhez nem érkeztem.
Sajnálattal közlöm, hogy a fény nem kanyarodik. Képtelen erre. Ezt még én is tudom, pedig nem vagyok fizikus.
A QED szerint a fotonok az összes lehetséges irányba haladnak. Egy komplex hullám rendelhető a fotonokhoz az energiájuk függvényében. Ahogy Feynman bemutatta, ez egyfajta forgó vektor, De nem a mi terünkben forog, hanem egy szeparált, 2 dimenziós térben, vagyis egy komplex számmal írható le ez az amplitudó. Ennek a négyzete adja a foton megtalálási valószínűségét.
Nos, az eltérő irányba haladó foton-klónok amplitudói szuperpozicíóban vannak, tehát akár interferálhatnak is.
A foton minden irányban halad, mintha egy közeg lenne. De ez a közeg egyetlen részecskéből áll. A QED és a Maxwell leírás alig tér el egymástól. Valójában a QED teljes mértékben a Dirac-tengerrel azonos, de egyszerűbb az elmélete, ezért az általam annyira utált borotvára hivatkozva a fizikusok Feynman elméletét választották.
Egyetlen normál közeg van a világon, ez pedig a vákuum. Ebben halad normál módon a fény, mégpedig c sebességgel. Az összes többi közeg (üveg stb.) lelassítja, mégpedig a keverék atomok elektromágneses ráhatása révén. Az eredeti kérdésem az volt, hogy a vákuumban miért c a fény sebessége.
"So in the relativistic case, the Feynman path-integral representation of the propagator includes paths which go backwards in time, which describe antiparticles. The paths which contribute to the relativistic propagator go forward and backwards in time, and the interpretation of this is that the amplitude for a free particle to travel between two points includes amplitudes for the particle to fluctuate into an antiparticle, travel back in time, then forward again."
Propagators are used to represent the contribution of virtual particles on the internal lines of Feynman diagrams. They also can be viewed as the inverse of the wave operator appropriate to the particle, and are therefore often called Green's functions.
A Green's function, G(x, s), of a linear differential operatorL = L(x) acting on distributions over a subset of the Euclidean space Rn, at a point s, is any solution of
Aparadox vagyok, új belépő ebben a fórumban. Örömmel látom, hogy megemlítetted a húrelméletet, én használom is az egyik dolgozatomban:
A fotonok c sebessége
Amennyiben nincs elméleted arról, hogy miért is c a fotonok sebessége, akkor megtekintheted az érvelésemet a honlapomon. Nálam is a szuperhúrok vannak a háttérben.
Ez közönséges Doppler. A hullámforrás mozog jobbra, az ábrán a függőleges tengely az idő koordináta. Kétféle frekvenciát mérhetünk ekkor. Az egyik egy alacsonyabb frekvencia, ez a mozgó test mögött alakul ki, és egy magasabb frekvenciájú hullám van előtte.
Hogyan lesz ebből állóhullám? Úgy, hogy az egészet időben tükrözzük, és hozzáadjuk a normál időirányú hullámhoz.
Ekkor a hullámfront ráfekszik a mozgó testhez rendelhető relativisztikus KR térkoordináta tengelyére.
A youtubon van néhány Feynman QED előadás, érdemes végignézni ezeket.
Találtam egy szemléletes út-integrál videót is. Ott jól bemutatják, hogy az egyik amplitudót mindig el kell tolni 180 fokkal, vagyis pi-vel. Ezt már Feynman is említette az előadásán, de magyarázatot nem adott rá.
Az időbeli visszaverődés egy jó magyarázatot ad erre a jelenségre, hiszen egy hullám visszaverődésénél 180 fokot ugrik a fázis.
" a vakuumban mozgo elektront a felvezeto kristalyokban mozgo lyukhoz hasonloan kepzeljuk el."
"Some field interactions which may be seen in terms of virtual particles are:"
....
"Most of these have analogous effects in solid-state physics; indeed, one can often gain a better intuitive understanding by examining these cases. In semiconductors, the roles of electrons, positrons and photons in field theory are replaced by electrons in the conduction band, holes in the valence band, and phonons or vibrations of the crystal lattice."
Ha egy "üres" térben (nincsenek bolygók, galaxisok) veszünk egy nagy zárt gömböt, amibe egy golyót teszünk és figyeljük mi történik vele, akkor vegyünk három egyszerű esetet: a golyót bárhová tesszük a gömb belsejében az
1., ott marad -> nem hat rájuk külső erő (a spec. relativitáselmélet írja le) 2., mindig ugyanarra a pontra gurul -> a gömb egyenletesen gyorsul vagy gravitáció hat rá (az ált. relativitáselmélet írja le) 3., egy körvonal valamelyik pontjára gurul -> a gömb az egyik tengelye körül pörög (a golyót a tehetetlen tömege szorítja a gömb falához)
Nos, ha a tér üres. akkor a 2. pontnak nincs értelme. Mert ugyan mihez képest gyorsulna a test? Ha nincs más test, mi adja a külső gravitációs mezőt?
Érdekes, de a 3. pont is értelmetlen. Ugyanis attól, hogy a gömb forog, még nem fog "feltapadni" gömb falára a benne levő kisebbik golyó. Ez nonszensz.
Ennek úgy lenne értelme, hogy a kisebbik golyónak van egy adott sebessége. Mivel kényszerpályán mozog, ezért hozzátapad a nagy gömb belső felületéhez.
És ez dönt. Ha van viszonylagos sebessége a kis golyónak a gömbhöz képest, akkor a 3. módosított verzió érvényes. Ha nincs, akkor az első.
These arguments suggest that the scalar condensates are an effective long-distance description of the vacuum, and at short distances, below the QCD scale, the vacuum may have structure.
