"egy nemzet nep mi a Osztrak-magyar-Monarchia ideje alatt nem volt joga a letezesre"
Mégis itt alakult ki a szlovákság, a "nagy elnyomás" közepette. Örülhetnek is neki, hiszen ha mondjuk ugyanők például valahol Franciaországban próbáltak volna létrejönni és fennmaradni, akkor mára már nyomuk sem lenne Európa térképén.
ratislava 28. októbra (TASR) - Vznik prvej Československej republiky (ČSR) má výrazný podiel aj na zachovaní národného bytia Slovákov. Nový štát znamenal pre Slovákov radikálnu zmenu. Z národa, ktorý v Rakúsko-Uhorsku nemal právo na existenciu, sa stal jeden zo štátotvorných národov.
A 1.CSehszlovak allam megalakulasa,nagy reszben hozzajarult a szlovak mindt nep megmaradasahoz.
A uj allam radikalis valtozasokat hozott,egy nemzet nep mi a Osztrak-magyar-Monarchia ideje alatt nem volt joga a letezesre,egyik allamalkoto neppe valtozott lett. 1918.okt.28-an a Pragai-Vencel-teren kikialtottak a
Ezek az 1918-ban följegyzett hivatalos iratokból kiválogatott idézetek alapjaiban rengetik- és cáfolják meg azokat a több mint 100 éve terjesztett ordas propaganda-hazugságokat és rágalmakat - így a máig hangoztatott cseh és tót hazugságokat, rágalmakat is -, amelyek miatt a „sokat szenvedő” kisebbségek el akartak szakadni a magyar államtól...
„Szepes vármegye tótságának a nevében tiltakozunk az ellen, hogy bennünket a turócszentmártoni cseh szlovák [!] irányú rada impériuma alá helyezzenek, és így közvetve a cseheknek eladjanak” – írta „Jászi miniszter úrnak” címzett táviratában a csehszlovák orientációt ellenző Szepes vármegyei „Tót Nemzeti Tanács” 1918. december elején, értesülve a magyar kormány és szlovák politikusok tárgyalásairól és az etnikai határkijelöléssel kapcsolatos tervekről. A dokumentumok szerint az impériumváltást nemcsak a Felvidék magyar és német lakossága utasította el, hanem a szlovákok jelentős része is.
Nagyszombat lakossága, melynek több mint felét szlovákok tették ki (nyolcezer fő) november 12-én és 13-án is heves tüntetéssel tiltakozott a cseh megszállás ellen, és a városházára kitűzött cseh zászlót is eltávolították. A november 13-án este odairányított magyar páncélvonat 200–250 fős katonasággal befutott a város állomására, ahol lefegyverezték a cseh őrséget (egy tisztet és 38 csendőrt), majd felszólították a megszállók parancsnokát, hogy egységeivel azonnal hagyja el a város, sőt az országot is. A következő napokban pár száz fős magyar alakulatok és a helyi polgárőrségek több településről is kiűzték a cseh csapatokat, s november 15-én visszafoglalták Turócszentmártont és Ruttkát, november 16-án Zsolnát és Csacát. A cseh csapatok nagy része visszahúzódott morva területre, csak néhány határszéli településen maradtak egységeik.
Ezek az 1918-ban följegyzett hivatalos iratokból kiválogatott idézetek alapjaiban rengetik- és cáfolják meg azokat a több mint 100 éve terjesztett ordas propaganda-hazugságokat és rágalmakat - így a máig hangoztatott cseh és tót hazugságokat, rágalmakat is -, amelyek miatt a „sokat szenvedő” kisebbségek el akartak szakadni a magyar államtól...
Újabb felvidéki tiltakozások és a körmöcbányai népszavazás-kezdeményezés
Szepes megye főispánja november 9-én levélben fordult Jászi Oszkár miniszterhez, melyből kiderül, hogy Prága igyekezett kiterjeszteni joghatóságát a területre, ugyanis cseh nyelvű nyomtatványokat küldtek a Szepesség városaiba (nyilván a Felvidék más városaiba is), mely szerint „ezentúl az az érvényes törvény és rendelet, ami a prágai cseh-tót kormánytól származik”. Beszámolt róla, hogy a szepességi városokban nagy lett a felháborodás, és a 9 szepességi város nemzeti tanácsai, valamint az egyik járásban megalakult nemzeti tanács küldötteinek közös értekezlete „monstre deputációt” szándékozott küldeni Budapestre. A miniszter elfoglaltsága és a rossz közlekedési viszonyok miatt a fővárosba való utazástól elállva, a főispán levélben hívta fel Jászi figyelmét a sajátos helyi viszonyokra, és tolmácsolta a megye tiltakozását a„cseh slovák [!] államba való »bekebelezés«” ellen. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a szepességi németek vannak hasonló állásponton, hanem a helyi szlovákság is, amely a lakosság mintegy felét teszi ki.
A hasonlóképpen vegyes etnikumú Körmöcbányáról november közepén aláírásgyűjtő akció indult ki, amelynek kezdeményezője a híres hungarológus, egyetemi tanár dr. Gragger Róbert volt.
Az elmagyarosodott német családból származó Gragger Körmöcbányán született, a háború előtt a budapesti tanárképző intézetben tanított, majd 1916-tól a Berlini Magyar Intézet első igazgatója lett (1924-ben ő szervezte meg a Berlini Collegium Hungaricumot). 1918 novemberében a körmöcbányai Magyar Nemzeti Tanács titkárává választották, majd ezt követően állt elő népszavazás-kezdeményezési ötletével, amit aláírásgyűjtő akcióval kívánt alátámasztani. November 17-én javaslatát hozzájárulás végett Jászi Oszkárnak is megküldte, hangsúlyozva, hogy közvetlen tapasztalatai alapján „A tót nemzeti tanács nem képviseli a tót nép vágyait. A tótok többsége ma sem akar más államhoz csatlakozni. […] A csehek betörése az elszakadásnak sok zászlóvivőjét riasztotta vissza a cseh uralomtól.”
Jászinak nem volt ellenvetése a kezdeményezés ellen, „ha az szabad társadalmi úton” lebonyolítható. Ezt követően Körmöcbánya Magyar Nemzeti Tanácsa november 20-án indított aláírásgyűjtő akciójával élére állt az„imperialisztikus cseh törekvések” elleni tiltakozásnak.Hangsúlyozták, hogy e törekvések olyan területek megszerzésére irányulnak, ahol csehek egyáltalán nem is élnek, s mindezt az itt élő népek feje fölött akarják végrehajtani, beleértve a szlovák lakosságot is.November 20-i keltezéssel fogalmazták meg a nyilatkozatot magyar, szlovák és német nyelven Felsőmagyarország népeinek kérése a nemzetközi békekonferenciához címmel, s indították el a körmöci aláírásgyűjtési akciót, melynek célját így fogalmazták meg:„Hogy igazunkat az egész világ megösmerje, a Wilson elnök által hirdetett önrendelkezési jog legszélesebb értelmében meg akarjuk szólaltatni egész Felsőmagyarország lakosságát. Egymillió tiltakozó aláírást akarunk küldeni albumba kötve a békekonferencia asztalára.”
Érdemes a nyilatkozat szövegéből is hosszabban idézni: „Apáink és mi is együtt harcoltunk és szenvedtünk, együtt dolgoztunk országunk megvédéséért és jólétéért. […] Ez a mi földünk, az itt lévő kulturális intézmények, bányák, gyárak a mi munkánk eredménye. A miáltalunk, tótok, magyarok és németek által lakott helyek annyira össze vannak fonódva, hogy senki sem vonhatná meg közöttük a nyelvi határvonalat. Minden olyan kísérlet, mely ilyen vonalat akarna húzni és magyarországi területeket Csehországhoz csatolna, évszázadok óta őseink verejtékével megtermékenyített földet juttatna erőszakkal egy számunkra idegen nép, a csehnek uralma alá. Földünket a természet, bennünket ezeréves történelem és közös gazdasági érdekek fűznek össze.[…] Apellálunk az egész világ igazságérzetére és kérjük a nemzetközi konferencia összeülő tagjait, ne szolgáltasson ki bennünket idegen hatalmi vágyaknak, hanem biztosítsák számunkra a szabad emberi és nemzeti fejlődés feltételeit Magyarország eddigi határai között.”
En,mar a orszagalapito unnepseg keretein belul kiadott,ontapadosat vasaroltam,ez van mindegyiken meg a utanfuton is:),hisz ez mar a 1918-as allamalapitas utani technikai siker t es fejlodest kivanta mutatni,hisz ez mar a Tatra-80-as tizenket hengeres kocsija,mit Masaryk-elnokur hasznalt,mikor mar a ket nemzet a CSeh/szlovak-allamfoje lett.🇨🇿🇸🇰 ✌️
Mostanában sokat jártam az északi gúnyhatár közelében és sokszor láttam az ”SK” jelzést.:( Milyen jó lenne ha kicserélnénk õket FV( Felvidékre), persze zárójelbe odatehetjük az sk-t a túristáknak. Szintúgy Erdély(E)….stb….stb…
November 2-án Sáros megye székhelyéről, Eperjesről érkezett távirat Budapestre, amit a Magyar Nemzeti Tanácsnak címeztek, s onnan később a Jászi Oszkár nemzetiségi ügyi miniszter (pontos nevén: a nemzetiségek önrendelkezési joga előkészítésével megbízott tárca nélküli miniszter) hivatalához továbbítottak.
A távirat arról számolt be, hogy a városban megalakult a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanácstól független „keleti tót tanács”, kifejezve„Magyarország északkeleti tótjainak” tiltakozását „a nyugati tótok illetéktelen gyámkodása ellen”, s követelik „a keleti tót nép” önállóságát. Eltérőálláspontjukat és külön szerveződésüket azzal indokolták, hogy az északkeleti megyék „tótjai” „nyelvükben és kultúrájukban teljesen függetlenek”. Politikai állásfoglalásukat így foglalták össze: „a keleti tót nép nyelvének, szabad érvényesülésének és fejlődésének jogát követelve hűséggel csatlakozik a magyar nemzeti tanácshoz”.
A Szepes megyei, német többségű Gölnicbányán november 3-án tartott gyűlésről egy aznapi távirat tudósított, melyből kiderült, hogy a város és a környék német és szlovák lakosságának részvételével tartott nagygyűlés támogatásáról biztosította Károlyit, a központi Magyar Nemzeti Tanácsot, illetve annak pártjait. Határozatot hozott a Csehországhoz csatolás ellen, s arról, hogy Magyarország népeivel akar együtt élni: „a nagygyűlés német és tót polgársága egyhangúlag tiltakozott az ellen, hogy a wilsoni pontok félremagyarázása alapján őket Csehországhoz csatolják, elhatározta a német és tót polgárság, hogy a demokratikus Magyarország népeivel jövőben is élni és halni kész.”
November 4-én került sor a Bars megyei régi, patinás bányaváros, Körmöcbánya közgyűlésére, mely ugyancsak egyhangúlag elfogadott határozatban tiltakozott a cseh-szlovák törekvések ellen. Megfogalmazásuk szerint „Magyarország testéből”el akartak szakítani egyes részeket: „szent a mi meggyőződésünk, hogy a cseh törekvések nemcsak törvényekbe, történelmi fejlődésünkbe és vitális közgazdasági érdekeinkbe ütközők: hanem magával azon wilsoni elvvel: az önrendelkezés elvével állanak ellentétben, melynek hangoztatásával akarják e törekvéseiket megvalósítani. Mert nyilvánvaló, hogy nemcsak mi, a Felvidék fenyegetett magyarjai, de a magyar nemzethez mindig és most is hűen kitartó becsületes tótjaink, s az itt túlnyomó számban lévő németjeink sem akarnak a magyar állam kötelékéből elszakadni […] a mi tótjaink és itteni németjeink hozzánk való hűsége és kifejezett ragaszkodása indít bennünket arra, hogy a cseh-szlovák aspirációk ellen ünnepélyesen tiltakozzunk, s a Wilson által hirdetett önrendelkezési jogot magunkra vonatkozólag is nyomatékosan hangsúlyozzuk.”
A közgyűlés azt is indítványozta, hogy tiltakozó határozatukat a szomszédos Turóc és Nyitra vármegyékbe is juttassák el.
A városi közgyűlés határozatához hasonló álláspontot foglalt el az azokban a napokban megalakult körmöcbányai Magyar Nemzeti Tanács is, amelyet november elején választottak meg a bányaváros és vidékének vegyes nemzetiségű lakosságából. Mindez azért is figyelemre méltó, mert az 1910-es népszámlálás szerint szinte egyenlő arányban oszlott meg a város népessége a németek (1514 fő), a magyarok (1501 fő) és a szlovákok között (1482), miközben a bányaváros közvetlen környékét (hét falut) túlnyomó többségben, mintegy 80%-ban németek lakták.
Ütődöttkém, csak azért, hogy ne halj meg teljesen bután, egy kis valós történelmi csokrot állítottam össze neked az 1918-as tiltakozásokról a cseh és szlovák uralom ellen. Persze világos, hogy ezek a történelmi tények neked ismeretlenek, mert a kis kilugozott agyadat teletömték tót történelmi hamisításokkal, mesékkel és halandzsákkal, de jobb későn mint soha szembenézni a szikár történelmi tényekkel...
„IMPÉRIUMVÁLTÁS” ELLENI TILTAKOZÁSOK A FELVIDÉKEN 1918 VÉGÉN (I. RÉSZ)
„Mi, alulírottak, tótok, magyarok és németek Magyarországnak azon területén születtünk vagy telepedtünk le, amelyet most a csehek erőszakkal a maguk államához akarnak csatolni.[…] Az önrendelkezési jognak Wilson elnök által kifejezett értelmében kijelentjük, hogy mi hazánk eddigi határai között kívánunk testvéri egyetértésben és jogegyenlőségben élni” – hirdeti a Körmöcbányán megfogalmazott nyilatkozat, mellyel aláírásgyűjtési akciót indítottak a felvidéki terület elcsatolása ellen. A Károlyi-kormány Jászi Oszkár vezette nemzetiségi minisztériumát 1918. november elejétől elárasztották a Felvidékről érkező tiltakozó nyilatkozatok, segítségkérő levelek, táviratok. A cikk első részében az „impériumváltás” kezdeti fázisát mutatjuk be annak történeti hátterével.
Az első felvidéki tiltakozások
Kassa város képviselő-testülete november 1-én rendkívüli közgyűlést tartott, miután úgy értesült, hogy a Turócszentmártonban megalakult „tót nemzeti tanács” a független tót államot kikiáltotta, s „tótország egyik kultúrközpontjául Kassát jelölte meg”. Kassa város közönsége a város múltjához és „magyar jellegéhez” ragaszkodva, az „összes lakosainak kifejezésre juttatott érzelmeihez és akaratához képest egyhangúlag és általános lelkesedéssel” határozatban mondta ki, „hogy mint a magyar kultúrának felvidéken (!) központja, és alapítása óta magyar város, szeretett hazánkhoz, Magyarországhoz egész lelke hevével ragaszkodik, és mint magyar hazánknak szerves alkotórésze akar élni és fejlődni”.A közgyűlési határozatot a város polgármestere azzal a kérelemmel terjesztette fel Károlyi Mihály miniszterelnökhöz, hogy a város „ezen jogos kívánságának érvényt szerezni méltóztassék”.
Magyarországhoz való ragaszkodását kinyilvánította a vegyes lakosságú Bártfa is, ahol a magyarság a városlakóknak csak egyharmadát tette ki. Az egykori szabad királyi városban az 1910. évi népszámlálás adatai szerint valamivel többen vallották magukat szlováknak, mint magyarnak (2571, illetve 2179 fő), a lakosság egynegyedét pedig németek alkották.
Bártfa közgyűlése november elsején megfogalmazott deklarációjában a város és Sáros megye népe nevében tiltakozott „a cseh vagy cseh-szlovák állam azon törekvése ellen”, hogy „a független Magyarország területére hódító törekvéseket táplál, s különösen, hogy Sáros ősi földjét és benne Bártfa városát, az egy és oszthatatlan Magyarországhoz ezer év óta tartozó területet népjogellenesen és a történelmi jogok meghamisításával beolvassza, határaiba vonja, államisága alá rendelje”. A nyilatkozat aláhúzta, hogy a város három népcsoportja békében él egymással, s ragaszkodnak Magyarországhoz. „Ebben a megyében és városban oltárainknál, tűzhelyeinknél egyaránt szabadon használta mindenki nyelvét, élt szokásaival, kultúrájával testvéri egyetértésben a magyarsággal. […] A sárosi nép a maga egészében, úgy a múltban, mint a mostani világháborúban vérzett és küzdött a magyar hazáért, a jobb jövőért, melyet magáénak tart és vall. […] Nehogy a sárosi nép hallgatását ravasz fondorlattal beleegyezésnek tüntesse fel a cseh hódításvágy, ezennel ünnepélyesen országvilág előtt kinyilatkoztatja, Magyarországtól elszakadni nem akar, sem külön nemzetiségi egységgé tömörülni, hanem meg akar maradni annak közjogi része gyanánt, mint eddig volt […] csak a független magyar kormányt ismeri el törvényes, a maga akaratával egyező képviselőjének. A nép szava erejével visszautasítja a csehszlovák nemzeti tanácsnak a tót és rutén nép megbízás nélküli képviseletére vonatkozó ténykedését.”
"Ez itt megit csak egy hazugsagon alapszik,mikor hogy a szlavok-a Magyar a orszag-ba szulettek volna..".
Ütődöttkém, legalább próbáld meg is érteni a szöveget, mielőtt hülyeségeket beszélsz!
Mert ugye nem a szlávokról van szó a szövegben, hanem a magyarországi tótokról, akik természetesen Magyarországon születtek, mivel a trianoni diktátumig az a terület Magyarországhoz tartozott. És amint olvashattad, a magyarországi tótok és a németek nem akartak cseh uralom alatt élni...
Az ilyen Ódor Lajos félék sajnos elvesztek a magyarság számára, mivel a tót propaganda már teljesen átmosta az agyukat. Ők már csak magyarul beszélnek, de a tudatuk már tót lett...
Mi, alulírottak, tótok, magyarok és németek Magyarországnak azon területén születtünk vagy telepedtünk le, amelyet most a csehek erőszakkal a maguk államához akarnak csatolni. […
Ez itt megit csak egy hazugsagon alapszik,mikor hogy a szlavok-a Magyar a orszag-ba szulettek volna:),vagy ott telepedtek volna le:),mikor a Nagy szlav-alfoldon keresztul idevonultak,es ugy van eloadva mindha a szlavok-Eszak-Del-Kelet-iranybol lepik el a kiralysagot:))
A Javorinan-megtartott testveri talalkozo,is egesz mast fejez ki mindt amit itt eloadnak,erdekes errol szo sincs pedig mindig a valosagot kell emliteni nem hazugsagba elni eteren:)),Musíme poďakovať ľuďom, ktorí v roku 1848 založili túto tradíciu. Meg kell koszonni a 1848-as embereknek,kik meg abba a idobe leraktak e tradiciot.
,To, že ste tu, svedčí o tom, že máte v srdci niečo, čo je veľmi vzácne v tomto svete. Je to porozumenie, láska a hlavne spolupatričnosť‘‘...Azt hogy itt vagyunk arrol tanuskodik hogy a szivukben valami nagy ertek van ebben a vilagba,ez a megertes szeretet es a egybe tartozas.
Felvidéki magyarjaink Ódor Lajost is beleértve jobban tennék, ha összeszednék magukat és nemzetközi szinten követelnék maguk és lakóhelyük magyar hazájukhoz való hazatérésének óhaját, hiszen a csehek teljesen törvénytelenül szakították el őket tőlünk.
A Nyugat meg nézzen már magába és tegye jóvá azt a bűntettet, amit ellenünk elkövettek 1920-ban és 1947-ben is, teljesen alaptalanul.
Ez igy mukodik mar a fejlodo demokraciakban,ha valamibol valaki nem hajt hasznot,nem keres rajta akkor az nem,mukodik,ismet csak lehet tapsolni,a rendszervaltas utani evek pozitiv kihatasai:)
Nos, ha az alábbiakra gondolsz, akkor ebben az esetben Orbán igazat mondott, mivel egy történelmi tényt közölt. Ha viszont Ódor Lajos – megbízott tót miniszterelnök - ezt „folklórnak” tartja, akkor benne van a hiba és két lehetőség marad: vagy gyáva olyan kijelentést tenni, ami megfelel a valóságnak, vagy pedig tök hülye a történelemhez. Mivel az utóbbi esetet valószínűtlennek tartom (habár ki tudja?), marad az első...
„Azt is kommentálta, hogy Orbán Viktor Szlovákiáról a tusványosi fesztiválon mint elszakított országrészről beszélt.
Voltam mar elotte bent nem,de igy neznek ki a kaszarnyak epuletei is sot meg hozzaepitve jobb bal oldalrol tovabbi reszek,hisz olyan folyosok voltak akkoriba hogy nem lattad a veget,ilyen helyeken pedig megfordultam sokat,es kinezetbe a lenyeg ugyan-az volt.
Ja. Ezek is csak beleültek a készbe. Aztán azóta olyan jól belakták a területeinket, településeinket, épületeinket, hogy most már csak saját történelmet próbálnak hazudni hozzá.
1918.okt.28-an a Pragai-Vencel-teren kikialtottak a
,Musíme poďakovať ľuďom, ktorí v roku 1848 založili túto tradíciu. Meg kell koszonni a 1848-as embereknek,kik meg abba a idobe leraktak e tradiciot.