:-))) Hát, ahogy visszaolvastam az elmúlt pár hónapot, olyan sokan nem jártunk arrafelé .. (ismerősök, mikor hallották, hova készülünk barátságosan érdeklődtek az elmeállapotom felől), de nem bántuk meg, SŐT!
Ahogy Fata Morgana is írta külön CASCO-t mi sem kötöttünk (igaz a mi autónk sem mai csirke), és a törökök nagy többsége jóval fiatalabb és tipp-top autóval közlekedik (na azért vidéken vannak még csodák..). Mindenki vigyáz a másikra (bár pont bennünket ért majdnem baleset az autópálya matrica vásárlásnál, de ettől eltekintve semmi probléma nem volt).
A kompozás is jóval egyszerűbb volt, mint az út előtt itthon képzeltem (az út minket szinte rávitt a kompra, nagyon gyorsan kellett előkapnom az eurónkat).
Külön az utazás miatt nem váltottunk pénzt (előző évből maradt 70 €, azt vittük olyan helyekre, ahol nem működik a bankkártya. Ilyen persze Törökországban nem volt sok, még a legeldugottabbnak képzelt Hasyurtban -Finike közelében- is működött 3 automata. (Érdekes, hogy pont az isztambuli szállásunkat kellett kp-ben fizetni. Göremében a szálláson volt terminál.)
Benzinkutaknál mindenütt tudtunk kártyával fizetni, az üzletekben - A101- is lehetett használni.
Szinte csak az útszéli árusoknál kellett készpénzt használni.
Lehet idén is elmegyünk Isztambulig ...., de ezt még meglátjuk.
Helo. Énis tervezek menni ,de sok minden nem vilagos peidg reszeltes volt a leiras. Ingyne hviok maygar számokra szóval lehetne h megadod a számo,d vagy e mailen visszairsz?
Rutinosnak ugyan még nem tudom mondani magamat, de azért az ott tapasztaltakról
néhány gondolat:
Ha az autó először lép be Törökországba, akkor regisztrálják a forgalmi alapadatai
alapján.
A kötelező biztosítás meglétét igazoló nemzetközi zöld kártya nagyon fontos (a
biztosítónál kell kérni, ha automatikusan nem küldik meg, és ellenőrizni kell, hogy
Törökországra is érvényes-e korlátozás nélkül), ezt a határon külön vizsgálják.
Külön ellenőrzik, hogy az autó kinek a tulajdonában van, és a tulajdonos ott van-e az
utasok között (ha nincs ott, akkor kell hivatalos meghatalmazás).
Casco ügyben nem tudok hozzászólni, ilyet még soha nem kötöttem...
Mi soha, sehol (éjjel, nappal, városban, tengerparton, zsúfolt turistaövezetben, elhagyott helyeken, éjjel a parkolóban vagy a benzinkútnál, stb...) nem éreztük veszélyben magunkat
(és az autónkat). Az autóval soha nem fizetős, őrzött parkolóban álltunk meg. Soha nem
hagytunk benne értéket, még nem látható helyen sem...
Többször előfordult, hogy normál közúti ellenőrzést tartottak a rendőrök, sorban állították
le az autókat. Amint olyan közel értünk, hogy látták a külföldi rendszámunkat, azonnal
intettek, hogy haladjunk tovább, nekünk nem kellett kiállni.
A Dardanellákon való átkompolási lehetőségekről elég sok szó esett itt korábban, de ha van kérdésed, írd meg, hátha tudunk segíteni!
Én is féltettem az autóm, ez a természetes. De egy nap után elmúlt a félelem. Mondjuk az sem mindegy, hogy milyen autó, meg hogy öreg vagy fiatal. A szállásadónk azt mondta az ablakot mindig húzzam fel. Sosem hagytam benne látható helyen irritáló dolgot. Az autólopás szerintem nem jellemző.
Először azt terveztük, hogy megnézzük Isztambult, majd keresünk valami jó partot fürdeni az európai oldalon a Márvány-tengeren. A télen az úti beszámolókat olvasgatva egyre nőttek az igények és gondolatban már átmerészkedtünk Ázsiába. Menjünk egy kört Törökországban, nézzünk szét távolabb, több helyen is. 11 napba kellett beleférni a nyaralásnak. Üzembiztosnak hitt autónk 15 éves, 75 lóerős, légkondi nélküli. Összeállt a terv: 3 nap Kusadasi, 3 nap Ölüdeniz, 3 nap Isztambul. A booking.com-on már jó előre áttanulmányoztam a lehetséges szállásokat és ebből listát készítettem magamnak. Sehol sem foglaltam le a szállást, mivel bármi közbejöhet, változtatni tudjak. Internet és légkondi az árban legyen. Július második felében indultunk Törökországba, vasárnap volt, a török vendégmunkások utolsó nagy hazautazási rohama. 38 ᵒC-ot ígért az időjós, és mivel nem szeretek a határokon ácsorogni, a Battonya-Arad-Lugos-Karánsebes-Trebeta Turnu Severin-Calafat-Vidin-Montana-Szófia-Plovdiv-Edirne-Gelibolu-Lapseki-Izmír-Kusadasi útvonalat választottam. A cél 1680 km, csak én vezetek, váltósofőr nincs, a feleségem és a nagyobbik lányom nem segítenek vezetni, a kisebbik lányom még nem vezet. Indulás előtti nap elővettem a szálláslistámat és a szabad szobákkal rendelkező szállásokból kiválasztottam négyet Kusadasiban, és a GPS-ben bejelöltem a pontos helyüket. Az 1. cél Asia Apartman: medence, 70 m2, tengerre néző erkéllyel a hegyoldalon, svédasztalos reggeli az árban, ingyen wifi, 2 szoba, konyha, hűtőszekrény, bankkártyás fizetési lehetőség. Reggel fél 6-kor indultunk. A határon Romániába 5 perc alatt átsuhantunk és a 3 eurós útdíj megvétele után Aradot elhagyva az autópályán suhantunk Temesvár felé. A román szakasz legszebb része Orsovánál terült elénk. A széles Duna mellett haladt a főút délnek. Amikor elértük a Kazán-szorost, a Duna az úttal összeszűkült előttünk és elénk tárult a Vaskapu erőmű, ami egyben híd és határátlépő hely is Szerbia felé. Mellette elhaladva délnek tartottunk és 12:30 körül elértük a Calafat-Vidin hidat. itt már sor állt előttünk, mert 6 eurót kértek az áthaladásért Bulgáriába. Néhány perc után már a hídon voltunk, ez kb. 1500 m hosszú. A közepén lenézve volt a Dunában egy nagy homokpad, és a bulgár oldalról be lehetett oda menni, néhányan fürödtek is ott. Ez kissé megmozgatta a fantáziánkat, mert légkondi híján már… Egy benzinkúton 5 euróért beszereztük a bulgár úthasználthoz szükséges minden útra érvényes matricát, és miután kiszorítottuk a levegőt a tankból, rövid pihenő után továbbindultunk Szófia felé szigorúan az E-79-es úton. A Szófia körgyűrűt éppen csak érintve már Plovdiv felé tartottunk az autópályán. Plovdiv után az E-80-as út mellett egyre sokasodtak a kis zöldségárusok, megállva fél áron mi is betáraztunk. 19 óra körül értünk a török határra, a sok vendégmunkással együtt, de még előtte teletankoltunk. 2 és fél óra alatt átverekedtük magunkat a határon és ekkorra már az öreg Nap is megkegyelmezett, és már csak az aszfalt ontotta ránk a meleget. Edirne felé haladva figyelni kell, mert az út az autópályára visz, a D-100-as útra le kell kanyarodni. Itt már jó hasznát vettem Fata Morgan útleírásának, és én sem szándékoztam autópályán haladni. A D-100-as úton haladtunk Isztambul felé, Havsa települést elérve délnek fordultunk az E-87-es útra. Az utat követve valamikor 23 óra körül elértük Gelibolu városát. Ez az első lehetőség, ahol át lehet kelni Ázsiába. Szerencsénk volt, már integetett is nekünk a kompra felállást segítő személy, hogy haladjunk. A kompon adtak jegyet. A jegy 35 líra körüli összegbe került 1 autóra, 4 fővel. A lírát még itthon váltottam egy kisebb összegben az útra esedékes költségek fedezésére. Elsősorban bankkártyás fizetésre számoltam, ahol csak lehet, de euró is volt tartalékban. Ázsiába átkelve próbáltunk kicsit pihenni, de nem igazán sikerült. Az E-87-es főútra visszatérve Izmír felé haladtunk. A felkelő nap sugarai újból fűteni kezdtek és légkondi híján ismét nagyon melegünk lett. Izmírt elérve nem mentünk fel a fizetős autópályára, a D-550-es úton haladva átszeltük azt. Selcuknál lekanyarodva 11:30-kor értünk Kusadasiba az Asia apartmanhoz. Indulási előtti nap az apartman rendelkezett szabad szobákkal, ez most is így volt még. Rendben beköltöztünk, mindennel elégedettek voltunk. Az erkélyről látszott a tenger felett lenyugvó Nap, és akár fejest is ugorhattam volna onnan az apartman medencéjébe, ha nem lett volna sekély. Reggelente a svédasztalos nagyon finom és bőséges volt. A város közlekedése egészen normális mederben hömpölygött, késő délutánonként azért néhány körforgalom jócskán bedugult. Ekkor mindenki dudált, integetett, furakodott, számomra érthetetlenül. Sokszor csak centiméterek voltak az autók között, de az látszott, hogy azért senki sem akarja a kocsiját összetörni. A miénknél sokkal jobb és újabb karcolásmentes autóik voltak, és nagy ügyesen vezettek, főleg az isztambuli sofőrök. Ha tudnak, 80-nal is mennek a város fő utcáin, de mi is. Minden nap másik strandra mentünk fürdeni, a Long beach-en a sétáló árus nagyon finom citromos-rizses sült kagylót árult, többször is vettünk tőle. Esténként pedig a bazárban vagy az előtte lévő tengerparti úton sétálgattunk. A következő úti cél 300 km-re, délre Ölüdeniz volt. Utolsó este ellenőriztem az itt kinézett szállásokat az interneten, a booking.com-on, és ahol volt még szabad szoba, oda mentünk. Út közben gyönyörű narancs-, és gránátalma ültetvényeket láttunk és árulták az útszélen a narancsot. Nagyon finom volt az itt vásárolt narancs. Mire odaértünk, betelt, de a szomszédban a Turtle Apartmanban találtunk jó helyet, jó áron. Esténként kicsit zajos volt, mert a szállás alatt étterem üzemelt, de cserébe tudtunk volna ott étkezni. A közelben volt egy mecset és esténként meg hajnalban is a müezim éneke fokozta a hangulatot. A tengertől kb. 5 km-re voltunk, mert itt olcsóbbak voltak az árak. Volt itt egy gyönyörű lagúna a tengerben a benyúló félsziget körül. Ez fizetős strand, kb. 2200 Ft az autó parkolása és a belépés egy napra a családnak. Természetesen a többi részen szabadon lehet fürdeni. Itt magasodik a hatalmas Babadag hegy, ahonnan siklóernyősök hada száll alá a tengerparti sétányom lévő leszálló helyre. A tengerparton lévő fakultatív programszervezőknél 75-80 euró a hegyről az ugrás, természetesen oktatóval együtt. Ebben az árban a hegyre menő autóbusz költsége is benne van. Ugrás közben az oktató sportkamerával selfie-botról fényképez és kameráz. Ha kéred a videót, azért utána külön fizetni kell megtekintés után, természetesen mindenkinek tetszik és fizet. Saját gépet meg semmit sem vihetsz fel ugrani. Fentről a táj, a lagúna lélegzetelállító látvány, nem lehet kihagyni ezt az élményt. 3 nap után fájó szívvel észak felé vettük az irányt, Antalya és Alanya már nem fért bele a szabadságba. Isztambul ígérkezett azonban a legizgalmasabb úti célnak. Volt rá 3 napunk. Út közben Pumukale-t akartuk megnézni, ezért a D-400-as útról Ugurlunál a D-350-es úton Antalya irányába indultunk. Az E-87-es utat elérve hátat fordítottunk Antalyának és Denizli felé vettük az irányt. Dél körül értünk Pamukale-ba. A belépő jegyeket bankkártyával vettük meg. Nagyon szép volt, a hegytetőre felgyalogolva pihentünk 1 órát, élveztük a kilátást minden irányba. 17 óra körül indultunk Isztambulba. Vissza délnek Denizli felé, majd a D-300-as úton kelet felé mentünk. Dinar után elértük az észak felé tartó D-650-es Antalya-Isztambul főutat és Adapazari előtt az autópályát mellőzve a D-100-as úton egészen Isztambulig autóztunk. A Boszporusz partján autózva a legutolsó lehetőségnél felhajtottunk a belvároshoz közelebb eső hídra, és azon ingyen átmentünk Európába. A legelső lehajtón kijöttünk. Ölüdenizben ide indulás előtt a Magnificent Hotelt néztük ki, ami rendelkezett szabad szobákkal. Bejött. A reggeli benne volt az árban, a hotel tetején volt az étkezde, jó kilátással a városra, és még a tenger is látszott. Hajnali 3:30-kor értünk ide, a város már „aludt”. 50 m-re a szállástól találtunk egy üres telket a sikátoros belvárosban egy étteremmel szemben, ahol autók parkoltak. Itt állt az autónk 3 napig. A nevezetességek 15 perc sétára voltak, gyalog jártunk. Sikerült 3 napba belesűríteni a legfőbb nevezetességeket, a nagybazárt és egy 2 és fél órás Boszporusz hajótúrát. Megnéztük a Kék Mecsetet, az Aya Sofiát és a Topkapi Palotát. A jegyváltásnál mindenütt hosszú sor állt, de mi bankkártyás fizetéssel váltottunk jegyet automatából, így csupán 3 perc volt. A szálláshoz közel megnéztük a kicsi Aya Sofiát is. A főtéren kínálták a jegyeket a Boszporusz hajótúrához. A megbeszélt időpontban kellett gyülekezni és csoportosan mentünk a hajóhoz. A jegyet előre nem kellett kifizetni, csak a gyülekezés időpontjában. A hajó elindult az európai oldalon a part mentén, út közben angol nyelvű idegenvezetést hallottunk, majd áthajóztunk az ázsiai oldalra és visszafelé jövet ott sorolta az idegenvezető a látható nevezetességeket. 2 és fél óra után visszatértünk a kiinduló helyre. A nagybazárban külön fűszerpiac is van a többi részleg mellett. A 3. éjszaka után a reggeli elfogyasztását követően elbúcsúztunk és a D-100-as úton hazaindultunk. Így Törökországban nem használtuk az autópályákat. Az utak mindenhol jó minőségűek és biztonságosak voltak. Bárhol meg tudtunk állni, ha megláttunk valami érdekeset. Utunkat Fata Morgan úti beszámolóját olvasva állítottuk össze. Kicsit sűrű programú, de fantasztikus kirándulás volt.
ugy latom tobben vannak akik rutinos autosok torokorszagi nyaralast illetoen. Mi is tervezunk a csaladdal egy ilyen autos nyaralast. Egy het - 8 nap Alanya kornyeken es 1-2 napos megallo utkozben ahol nezelodni is lehet. A kerdesem az lenne, hogy kinek mi a tapasztalata , velemenye a biztonsagot illetoen. Kulfoldi rendszammal Torokorszagban, autolopas stb. Cascot kotnek a biztositok a nem europai reszre is? Mi Nemetorszagbol indulnank es egy gyulai megallo utan kozelitenenk meg Totokorszagot. Isztambulig nem szeretnek elmenni mert kiteronek tartom. Inkabb komppal vagnank le ezt a reszt.
Pamukkalenál felmentünk a felső bejárathoz is, aztán megint az alsóhoz, de ekkor a családi tanács úgy döntött, hogy fáradtabbak vagyunk annál, hogy fel(vagy le)caplassunk a nagy fehérségben. (No meg a fényképek alapján én úgy hittem, hogy csupa teraszt fogunk látni, ehhez képest volt csalódás a fenti 7-8 terasz, és hogy a többi "csak" fehér mészkő). Inkább a fáradtság miatt maradt ki, elég volt a lenti szabadidő park, meg az ott lévő tocsogó.
A Kiméráról nagyon kevés infót találtam előzetesen (még az itt lévő D400-as topic leírása mondott a legtöbbet). Annyit tudtunk, hogy kb. 30 perc gyalogút, no meg vigyél elemlámpát, mert sötét lesz.
Ehhez képest egy, enyhén fogalmazva nem túl jól kiépített, nagyon sok és nagyon magas, sok lépcsős út vezet fel a hegyre (a nagy méretű kövek csúszósak, mert simák), elég megerőltető felmászni a lángokhoz. (Némi túlsúly birtokában, testmozgástól elszokva határozottan nem ajánlott túra.) Olyanok menjenek, akik túrázáshoz, hegymászáshoz vannak hozzászokva, no meg nem félnek a szakadékoktól (mert nincs védőkorlát). Az elemlámpa pedig kötelező felszerelés, mert a sötétben egyszer kell csak rossz helyre lépni és jöhet a mentő.
Egyébként (tessék nyugodtan megkövezni), de nekem Cirali sem tetszett. Első ránézésre szép kis öböl, de én a homokos partot szeretem (itt meg csupa kavics minden). Ezen kívül pár órát eltöltve a parton bezártság érzetem lett, mert valahogy kicsi az az öböl. (A lejutás se egyszerű, mert vagy 20 percig kell szerpentinen kanyarogni lefelé a nem éppen jó minőségű úton. (Ettől függetlenül tele van németekkel, oroszokkal, ...) Szóval egyszer megnézhető, de egy nyaralást már nem bírnék ki itt (főleg, hogy mi szeretünk autóval portyázni és naponta kétszer az a szerpentin nem lenne egy kellemes dolog).
A fogunk szerencsére megmaradt, de nem sok kellett hozzá, hogy rémálom legyen az utazásból.
Anakara után, az autópálya kapuk előtt este 10 tájban, a már bezárt PTT-nél próbáltam az automatából pálya matricát vásárolni, de a török sorstársak mondták, hogy rossz a készülék, majd a "perol ofisi"-nél vegyek. Épp fordultam vissza az autóhoz, amikor azt látom, hogy őrült nagy dudaszóval vagy 5 kamion próbál kikerülni egy barmot, aki a kb. 10 sávos autópálya legbelső sávjából 150-ről próbál 0-ra fékezni és közben jött kifelé, a kamionok előtt (biztos eszébe jutott, hogy nincs érvényes matricája). Az egyik kamion hatalmas fékcsikorgással alig 20 cm-re állt meg az autónk mögött. Család az autóban, én meg kintről nézem, hogy tiporja el őket mindjárt az a szörnyeteg... Szerencsére ők nem látták az egészet, csak a dudaszóból selytettek valamit.
(Persze matricát később se tudtam venni - "nem jó a rendszer" - mondták. Amikor vagy 200 km arrébb lehajtottunk a pályáról, és megálltunk pihizni a kapu után, vicces volt hallani, hogy minden 4-dik autónál csipog a kapu, mert nincs matrica az autón.) Soha többet nem akarok török autópályát látni! Nagyon jók azok a békés kis Dxxx-s utak (mellesleg örülnék, ha ilyeneken autózhatnék itthon) átmennek ugyan a városokon, de akkor állok meg amikor szeretnék (no meg amikor tudok), tele van benzinkúttal, probléma esetén segítőkész törökök hada ugrik, hogy kiráncigáljanak a bajból....
(Idegen nyelveket nagyon nem beszélnek. Göremében és Isztambulban találkoztunk csak néhány emberrel, aki beszélt (nagyon jól) angolul. Egyébként ment a "Most mutasd meg!" ..(aki nem ismerné ez egy régi társasjáték volt az MTV-ben).
Kifelé -augusztusban- nem volt a bolgároknál fertőtlenítés, de már 20 leváért adták az autópálya matricát. (Én 10-re emlékeztem a korábbi évek alapján. Kicsit meglepődem). Hazafelé megint 20 leva és még le is spricceltek, meg még fizetni is kellett 5€-t, hát... (nem hallottam, hogy a törököknél lenne valamilyen fertőzés, de ez különben sem ér egy kalap ...-t se), de pénzbevételi forrásnak jó.
Hétfő este hazaérkeztünk (testben, lélekben még mindig kint vagyunk), 5550 km megtétele, kb 50000 kép és video készítése, egy csomó pide, kebab, köfte és töménytelen "csáj" elfogyasztása után.
Az utak 95%-ban jók (délen sok volt a felújítás, útépítés, emiatt elég rosszak, veszélyesek ezeken a szakaszokon az utak).
Megpróbálkoztunk Ankarától Isztambulig az autópályával (majdnem otthagytuk a fogunk a vacak HGS matrica miatt), de kb. 200 km után inkább lejöttünk a párhuzamosan futó útra (nagyon kevés a pihenőhely, ritkán vannak benzinkutak és nem jobb a minősége sem).
A déli tengerpart felé haladva megnéztük Tróját, Ephesost, és majdnem Pamukkalet is (a fényképekhez képest elég nagy csalódás volt).
Kilenc napig nyaraltunk Finikében (a szállás a közeli Otel Hasyurt-ban volt). Csillagtúrák Lymirába (2 km), majd Demre-Kekova (kb. 50-60 km távolság), és végül megnéztük (volna) a Kiméra lángjait Ciraliban (ha fel tudtunk volna mászni a csúszós köveken a csúcsig, de 20 perc ugrálás után feladtuk).
Ezt követően 2 éjszakát töltöttünk Göremében (éjszaka érkeztünk a kihalt faluba és mivel le volt zárva az Uchisart-Göremével összekötő út egy jót quadoztunk az autóval a tök sötétben). Másnap bejártuk a környéket, meg kerestünk egy gumist, aki megjavítja a defektes kereket (a nagy homok hátságban összeszedtünk egy szöget). (No valamit megnyomtam és csupa italic lett minden :-)))Hazafelé tartva megnéztük Sultnahmetben a karavánszerájt, majd a lenyugvó nap fényében a Tuz tavat (nagyon hajtottam szegény "kecskénket", hogy még lássunk belőle valamit).Ankara után az autópálya első pihenőjében éjszakáztunk, majd elhagyva az autópályát (lásd fentebb) a D100-ason másnap délben beértünk Isztambulba. Csúcsforgalom, Boszporusz-híd, Galata-híd és már meg is érkeztünk (kb 2 óra alatt) a lefoglalt szállásra. Itt is eltöltöttünk 2 napot (megnéztük, amit eddig kihagytunk - Ciszterna és Fűszer bazár). Jókat sétáltunk, ettünk, majd elindultunk Magyarország felé. Edirnében elköltöttük a maradék líránkat (2 nagyon finom kebabra, 1 sárga(zöld)dinnyére és némi szőlőre cseréltük be a pénzt). A határokon mindenhol gyorsan át tudtunk kelni (a dög bolgárok megint bevezették a spiccelős fertőtlenítőt, 5 € volt a taksa), így "röpke" 30 óra alatt haza is értünk. (80-nál gyorsabban nem nagyon mertem jönni, mert a két első kerék sz@rrá kopott és rázott az autó, mint egy légkalapács).
Kint vagyunk Finikében (a szállásunk a közeli Sahilkentben van). Hát nem volt egyszerű, de megérte.
Néhány tapasztalat.
Lehet jönni autópályamentesen, de Izmir környékén egy kicsit megkavarodott a GPS (azért sikerült kijönni a városból). Külföldi turistát alig látni (kivételek a "turistás" helyek, Ephesos, Pamukkale,..)
Iszonyatosan kedves mindenki, nagyon segítőkészek, DE senki nem beszél semmilyen idegen nyelvet.
(A szállodás srác a telefonján használ valami appot, amivel a törökül beolvasott mondatokat le tudja ferdíteni angolra. Elég vicces dolgok sülnek ki belőle. Ez egy kis szálló, 12 db, elég egyszerű, de nagyon tiszta szobájuk van.)
Amikor a Bolgár-Török határon átjöttünk, a másik irányban vagy 5 km-es volt a sor. (Mennek vissza Németországba az iskolakezdés miatt).
Menekülteket csak Szerbiában láttunk. Itt minden csendes.
Ha csak Isztambulba mentek, én nem vennék. A D100-as út teljesen jó, bevisz a belvárosba a nevezetességekhez. Mi ezen jöttünk haza. Tettünk egy 4300km-es kört Törökországban, de nem mentünk pályán. Nagyon jók az utak mindenütt. Beszélgettünk Isztambulban egy másik magyar családdal, ők Bulgáriából jöttek át. Ahol felhajtottak a pályára, elmondásuk szerint volt ott egy kis bódé, ahol a kártyát és a pályadíjat rendezték. Ott biztosan tudják mennyit kell fizetni.
kis segítségre lenne szükségem. Most indulunk Isztambulba és autópályára kell venni a HGS kártyát ha jól tudom. Hol tudok ilyet először venni mikor átlépem a török határt és mennyivel kell feltölteni? Mi történik ha kevesebb rajta az összeg mint amennyinek lenni kell? Köszönöm!!!!!
Napospartig : nézd meg a Bulgária light topikot, olvasd át, sokszor tárgyalták ki az útvonalat.
Bulgáriából Törökországba:
Van egy határátkelő Malko Tarnovo és Dereköy között, hegyek között, nem ismerem, de rövidebb, mint visszafelé kerülni.
Törökországon belül szerintem nem érdemes elmenni Isztambulig, hanem a Gallipoli-félszigetnél, vagy Gelibolu vagy Eceabat kikötőből átkompozni Ázsiába.
Onnan nézd a térképet, nem ismerem a járást - mintha Izmir közelében autópályát jelölne a térkép, de nem ismerem.
Mindenesetre olvass itt vissza, milyen feltételekkel - milyen kártyával - lehet igénybe venni az autópályát. Arra a távolságra nem biztos, hogy érdemes, de ezt csak az autópálya-kártya miatt mondom.
Úgy emlékszem, a főutak nagyon jó minőségűek, hát a falvak között nem, de arra csak kirándulni megy az ember úgyis.
De majd biztos válaszolnak olyanok, akik mostanában jártak arra és ismerik azt az utat, amit kérdezel.
Köszönöm Pamag a segítséget! :-) Eldöntöttük Bulgária Napospart 4éj és onnan irány Törökország Kusadasi 6 éjszaka.(Bár nem szállodát foglalok Kusadasiba hanem apartmant,mert ott tudunk főzni,de megteszi szerintem). Még annyi kérdésem lenne hogy Magyarország,Békéscsabáról-Bulgária Napospartra,majd Kusadasiba melyik útvonalon lenne célszerű menni?(Napospartra éjjel utaznánk,Kusadasiba nappal).Valamint az is érdekelne,hogy milyenek az utak Törökország usadasi felé?
Törökországban méregdrágán mérik - de úgy látom, most nincs olyan csillagászati ára, mint mikor mi jártunk ott. A görögöknél is elég drága évek óta, bár ott a gázolaj sokkal olcsóbb, mert nem használnak diesel autót, az náluk mezőgazdasági jármű.
A táblázatban összehasonlításként meg van adva az ár euróban is.
Hasonlítsd össze a távolságot, a látnivalókat, az árat stb. Hogy neked melyik szimpatikus, azt más ember nem tudhatja.
Kedves Fórumozók!Segítségeteket szeretném kérni!Aug.14.-én éjszaka utazunk párommal Bulgáriában Sunny Beachre autóval.Ott 4éjszakát szeretnénk eltölteni,utána pedig Törökország Kusadasi vagy Görögország Tassos szigeten,vagy Chalkidikin gondolkodunk.Tanácstalanok vagyunk,hogy melyik hely lenne a jobb választás mind utazás szempontjálból,anyagilag és hogy melyik hely a legszebb ezek közül.Az üzemanyag tényleg sokkal drágább,mint itthon?Dízel literenkénti ára mennyi jelenleg törökbe?Előre is köszönöm a segítségeteket! 😊
Az én receptem erre egyébként nagyon egyszerű, egy-egy szakaszra 6 l kóla és 2 kg ropi; evés-ivás közben még soha nem aludtam el...tavaly viszont csúnyán elhíztam, mire ezzel a módszerrel hazaértünk a Pireneusokból :))) )
Én dobozos kólákkal oldom meg, hűtőtáskában tartom őket. Valahogy a hideg fémdobozból még jobban esik.
Ha csak a tengerpart kedvèért mennètek Alanyába akkor a családodnak teljesen igaza van ha közben nézelődni is akartok akkor már más a helyzet. Mindenesetre akkor sem Alanyában keresnék szállás mert annál sokkal jobb helyek vannak. Kusadasi is eléggé drága hely, a nagy tengerjáró szállodák kikötőhelye. Itt engedik partra a bazározni szándékozókat. Lefoglalni egyébként nem kell előre a szállásokat mindig lehet találni fő szezonban is.
13 napunk van az egész útra. Kusadasi lenne az első megálló, azután Ölüdeniz, Alanya, Isztambul a legrövidebb úton. De nincs lefoglalva semmi, a feleségem és a lányaim Alanyát kihagynák, mert sok lesz az utazás.
